Cirifischio

Nem hiszem, hogy láttam már valaha ennél haszontalanabb cikket.

Trash, idézi a '90-es évek végén, 2000-es évek elején született rajongói cikkek átgondoltságát. Legalább az újdonságként fölkerülő, saját kalandozós cikkekben meg kellene próbálni színvonalat képviselni. Szerintem.

Idéz: Saimon di Alver

Lehet, hogy a korral jár, mert ugyan annyiszor hallom, olvasom, hogy hibás, nem jó, egyenesen sz@r az ETK, de nem jut eszembe miért is az. :)

Hát te tényleg alaposan benne lehetsz a korban. Ennek köszönhetően gondolom a szándékosan torzító kérdésfeltevés is megbocsátható:

Idéz: Saimon di Alver

Bizonyára embere válogatja, de ti tényleg ismertek olyan embert, aki egy jó mesélőt, egy remek csapatot otthagy csak a játékrendszer miatt??

Olyat ismerek, nem is keveset, aki egykor MAGUSsal kezdte és jó ideje már hozzászagolni sem hajlandó. Hogy mi a személyes történetük a szakításról, az szerintem nagyjából mindegy ebből a szempontból, de nem ritka pl. az sem, hogy csapatostul lépnek tovább, ezért nem is szükséges elhagyniuk sem a mesélőt, sem a csapatot. Másrészt pedig meggyőződésem, hogy időszerű lenne végre félretenni ezt a nagyon tipikusan MAGUSos önvédelmi reakciót. Folyton ezt a viszontkérdést hallani/olvasni ebben a témában, amikor fölmerülnek a M* hibái, s érthetetlen, hogy miért hiszi azt mindenki, hogy ez a nagyon hibás kérdés bármilyen relevanciával bír. Ugyanis talán ideje lenne végre felfogni, hogy egy rendszer és játék problémáit - helyesebben azok elkendőzésének feladatát - nem illő a mesélő, meg a csapat nyakába varrni. Ideig-óráig talán működni fog - jó esetben talán addig, míg megy a csapat - és ezért addig esetleg odakötheti a játékosokat, de semmi sem tart örökké, így folyamatos lesz a lemorzsolódás. Rosszabb esetben pedig a játékos a társai szemét is rányitja a szélesebb rpg-világra és egyszerűen csapatostul állnak tovább.

(Apróság: A cikk nem 10, hanem csak 9 oldal) Van ezzel az eszmefuttatással egy nagyon nagy probléma szerintem, ugyanis a szemellenzőjétől látszólag egyvalamit elfelejt mérlegelni. Hatalmas hiba, hogy valamely homályos okból konstansnak tekinti a MAGUS közönségét és hosszasan vekeng arról, hogy erre nézve miért károsak az új rendszerek. De hadd kérdezzek rá: arról miért nincs szó, hogy erre nézve az eredeti rendszer mennyire káros? Mert a rajongótábor nagyon nem konstans, folyamatosan fogy. Sokkal nagyobb mértékben, mint amit a szerepjáték-hobbi fokozatos kihalása indokol. Mert abban hogy valaha mekkora rajongótábora volt a MAGUS-nak, s ahhoz képest ma mekkora van, abban nem ám az új rendszerverziók a ludasak, hanem az, hogy már az eredeti is rossz. Külső összevetésben mindenképp, mai szemmel különösen. Százszámra találni ezerszer minőségibb, eredetibb, működőképesebb rendszereket/játékokat, nem csoda, hogy a rajongók jelentős hányada egyszerűen elpártol a MAGUStól, amikor jobban megismeri a szerepjátékok kínálatát. Megmaradnak szerepjátékosnak, csak MAGUSozni nem akarnak többet. Pedig a legtöbb játékosnak itthon vitathatatlanul a MAGUS volt a kapu, de aztán mégis otthagyták. És nem is akarnak visszatérni, sőt nem is lennének rá hajlandóak. Ez nem ok nélkül történik, hanem azért, mert az eredeti rendszer, amit a cikk etalonnak és egyedül elfogadhatónak tekint, az sajnos nem elég jó. Nem én mondom, hanem a játékosok elfordulása egyértelműen mutatja. És ez például lehet egy fontos érv amellett, hogy mégiscsak nem ártana végre egy jó rendszer a MAGUSnak. Még akkor is, ha új. Talán az esetleg képes lenne megtartani a saját közönségét a hozzánk hasonló kemény csontos magon felül is. (Az új játékosok bevonzásáról még így zárójelben is csak félve merek álmodozni.)

Idéz: MagyarGergely

Üdv! Hulla, Ez csak a föld, födi modell esetében igaz, Yneven se nem köztudott, se nem törvényszerű. Függ a bolygó (Satralis) és a nap állásától, egymáshoz viszonyított helyzetétől is.

Ebben elvileg igazad van, hisz a Földön a különbséget ugye a bolygó forgástengelyének ekliptikához mért ferdesége okozza. Ha Satralis forgástengelye nem ferde a magáéhoz képest, akkor nincs ellentét É és D évszakai között. Csakhogy ez esetben maguk az évszakok sem alakulnak ki (csak éghajlati zónák), napfordulók pedig pláne nem lesznek, hiszen a nap beesési szögében és így a felmelegedés mértékében és a sötétség-világosság arányában semmiféle változékonyság nem lesz. Mondjuk kivéve, ha Satralis a földinél erősebben elnyújtott ellipszis-pályán kering, s így a napközeli és a naptávoli pályaszakaszok okozzák a felmelegedésbeli különbséget a beesési szög helyett. Ez gondolom feloldhatja az évszakok problémáját, de napfordulók így sem lesznek. Magyarán vagy ferde a forgástengely és akkor van napforduló, meg évszakok, de É és D évszakai ellentétesek egymással, vagy nem ferde a forgástengely és ezért egyformák az évszakok É-on és D-en, de akkor meg nincsenek napfordulók. (szerk: Frankó, egyszerre írtunk)

Idéz: MagyarGergely

ami, bizonyos vélemény szerint így sem elég bonyolult!

Ha ez én vagyok, akkor jelzem, hogy én nem a bonyolultságot hiányoltam, hanem a természetességet. Nekem így túl "jólfésült" a naptár: a hónapok egyforma hosszúak és minden hónap (és minden év) "hétfővel" kezdődik és "vasárnappal" zárul (nevezzék őket bárhogy az adott kultúrkör akármilyen hosszú hetében). Ahol a hónaphossz ezt nem adja ki, ott egyenletesen elosztott plusznapokkal orvosolták. Ahol az év nem jön ki, ugyanez történt. Nekem túl szabályos, így az összes naptár olyan, mint egy jól konstruált sorminta. Teljesen mesterséges érzetet kelt, mintha (:D) csak valaki a kultúrák, vallási berendezkedések jelenkori állapotát leképezve alkotott volna egy tökéletesen szimmetrikus, mesterséges rendszert az idő múlásának mérésére. Csakhogy a kultúrák nem statikusak, a naptárat pedig elvileg nem is ma alkották (mármint ynevi értelemben), ezért szerintem természetesebb hatása lenne, kevésbé lenne steril érzete, ha némi rendezetlenség itt-ott feltűnne benne a változások, változtatások és az emberi természet sajátosságainak (mely a tökéletes arányosság helyett szerintem gyakran hallgat az érzéseire, ezáltal súlypontoz, néha pedig egyszerűen csak ahogy esik, úgy puffan alapon csinál dolgokat - lásd február hossza) évezredes eredőjeképp. (Üdítő kivétel volt látni a kyr naptárban a váltakozó hosszúságú évet, hogy kerüljék a páros számot - na ilyesmikre is gondolok például.) Persze ez talán csak ízlés kérdése és a kezelhetőség szempontjából a "jólfésült" megoldás nyilván előnyösebb.

Hah! Észre se vettem eddig, hogy ez is fölkerült ide.

Idéz: Arnulf con Jamerre

Érdekes és egyéni elképzelés, bár a létezés törvényeinek effajta változékonysága tudomásom szerint nem támaszkodik külső forrásokon.

De nem is mond kifejezetten ellent nekik, a koncepció az ynevi valóság ismert sajátosságaival meggyőződésem szerint kompatibilis. Mellesleg az iromány célja nem is igazán az volt, hogy a valóság természetével kapcsolatban fogalmazzon meg új állításokat, inkább csak egy másik nézőpontba helyezkedve próbáltam értelmezni ugyanazokat a törvényeket, amiket egyébként már ismerünk Ynevről (ezért "Aquir mágiakép" az alcíme). A spekulált aquir percepció természetesen akár téves, vagy torz is lehet, de - szerintem - ők így láthatják ezeket a kérdéseket.

Nagyon alapos, nagyon hasznos cikk, köszönöm. Amit esetleg még szívesen láttam volna benne, az az enoszukei hajótípusok megemlítése, de elsősorban csak személyes érintettség okán (épp ott vezetek egy kampányt). Ugyanakkor, mivel tudom, hogy mennyire periferiális téma lenne, ezért hibának/hiánynak nem is rónám fel.

Idéz: Antail

Ezek a varazslasi idok okkal, vagy veletlen maradtak ki az Uj Tekercsekbol?

Te tudsz kitalálni olyan okot, ami indokolná a kimaradásukat? Nekem egy sem jut eszembe, úgyhogy szerintem véletlen volt.

Üdv! Köszönöm a visszajelzést.

Idéz: bűvdudás

egyedül a Káosz-szekták jelentőségének hangsúlyozását hiányolom kissé. Hisz' végülis - aktuális erejükhöz mérten - ezek hivatottak reprezentálni a zűrzavar meg- és átmozgató erejét, időnként megbolygatni a túlságosan statikussá váló rendszereket; s afféle véletlen-generátorként fontos szerepük van a Változás Törvényének ...hmm... naprakészen-tartásában.

A Káosz-szektákat a cikk független hatalmi tényezőknek tekinti, ezért külön nem, hanem az azokról szóló fejezetben, elsősorban azokkal együtt, általánosságban foglalkozik velük. Lásd 10. oldal:

Idéz

[I]Jellemzően itt [a középső tartományokban] székel továbbá a legtöbb Káosz-szekta és a legjelentősebb szabad rendek, lovagrendek, boszorkányszövetségek és egyéb nagyhatalmú, [/I][I]független hatalmi tényezők is[/I]

Mindazonáltal a hiányolt jellegzetességük mellett csakugyan hiba lett volna szó nélkül elmenni, ezért lásd a 13. oldal, első hasáb alján:

Idéz

[I]E [középső] tartományok adnak ezért otthont a leghatalmasabb Káoszszektáknak és -szentélyeknek is, amik Ranagol parancsolatai értelmében káoszt szítanak ott, ahol az egyéb felszíni erők az állandóságot erősítenék. Ily módon összességében egyfajta erőjogú rendből és az azt bomlasztó teremtő káoszból szerveződött dinamikusan fejlődő struktúrát hoznak létre a középső tartományokban, ami Ranagol tanításainak legletisztultabb megnyilvánulása.[/I]

Idéz

"A nekromaták lakóhelyei Õk csakis és kizárólag bárhol megfordulhatnak..."

:-D Csakis és kizárólag!

Wayne Chapman: Két Hold (regény, eredetileg Valhalla Páholy, 1994.) Párhuzamosan játszódik Yneven és a XX. század végi Földön. Valahogyan összefonódik a két eseménysor, de részletekre már nem emlékszek.

Idéz: Arnulf con Jamerre

Határozottan Ynev-idegen elképzelés a Földet, illetve a (talán más játékrendszerből származó?) "Cullinan"-t a belső síkok közt említeni; ezek legfeljebb alternatív világegyetemként írhatók le Ynevhez képest.

A Két hold óta nehéz volna megkérdőjelezni, hogy a Föld és Satralis ugyanannak a mindenségnek a részei, és nyilvánvalóan egyik sem Külső Sík, ezért szerintem helytálló a "másik Belső Sík" meghatározás (ami technikailag amúgy is eltérő valóságot jelent, vagyis nézőponttól függően akár alternatív világegyetemként is felfogható: ami az ynevi számára idegen létsík idegen valóságszerkezettel, azt egy földi ember alternatív világegyetemnek írná le - ugyanarról beszélnek, csak a szemléletmód különbözősége miatt máshogy értelmezik). A többivel egyetértek, ez egy haszontalan cikk.

Idéz

A Jahutorok sosem szolgálnak más Istent, csak az általuk tisztelt, sohasem megnevezett Istent. Amikor hivatkoznak rá, akkor csak annyit mondanak, hogy "§".

Kevesen tudják, de ez az isten valójában Dreina háromszor megtagadott mostohagyermeke a második, törvénytelen házasságából, amit egy hatályon kívül helyezett közigazgatási jogi kódexszel kötött.

Idéz: Antail

A munka összességében szép és alapos. Jópár helyen zavaró a mondatközben nagybetűvel írt szöveg, pl. Erősségével. Helyenként ez lehet indokolt, pl. Akaraterő, de amúgy zavaró nekem.

Mivel rövidítve nagy betűvel szokás jelölni (1 E, 5 E, stb.), valószínűleg innen jött nekem, hogy a számszerűsíthető erősségeket a rövidítéshez hasonlóan szintén nagy E-vel írtam. Most, hogy felhívtad rá a figyelmem, utánanéztem és a hivatalos kiadványok szövegeiben valóban nem így volt szokás, ezért talán tényleg indokolatlan.

Idéz: Antail

6. oldal (Az itt vázolt módszer az Új Tekercsek 20. oldalánismertetett Ψp-gyűjtési metódust annak idegenszerűsége miatt szándékosan felülírja. Akinek jobban tetszik, természetesen bátran használhatja az ott leírtakat is, de a két szabály együttes alkalmazása semmiképpen sem javasolt.) Erre tudnál adni egy részletesebb kifejtést, hogy miért gondolod így?

A Pszi-pontok száma az elme kipihentségét és teljesítőképességét szimbolizálja: "Egy teljesen kipihent elme Pszi hatásfoka maximumán áll. Ha azonban elkezdi használni tudata energiáit, ezek lassan elfogynak. Amikor már minden Pszi-pontját felhasználta, a Pszi-alkalmazónak pihennie kell, hogy elméje regenerálódjon, és ismét energiákkal teljen meg" (ETK 115. old.) Ennek megfelelően az alkalmazó a végzett tevékenység intenzitásától függő ütemben képes kipihenni magát és ezáltal Pszi-pontokat regenerálni. Ebben a megközelítésben az Új Tekercsek által kínált módszer gyakorlatilag nem más, mint egy nehezen megindokolható, instant kipihenés, ami nekem nagyon nem életszerű. A magam részéről hihetőbbnek tartom az általam felvázolt metódust, ahol a Pszi-energiák kifogyásával is facsarhat ugyan további energiákat a felhasználó, de immár a testét és szellemét zsigereli ki vele, ha az elméjében tárolt szabad energiának már a végére ért.

Idéz: Antail

7. oldal Slan út 2x erősség Ez miért?

ÚJ Tekercsek, Siopa Pszi leírása: "Slan-diszciplínák Ugyanannyi Pszi-pontért 2x Erősség, 1x Időtartam" (Új Tekercsek 21. oldal)

Idéz: Antail

Túl sok a diszciplínákon most átmennem részletesen. Ami a gondom vele, hogy már alacsony szinten nagyon erős dolgokat tud véghezvinni.

Ahogy MG is írta: a tapasztalat nem ezt igazolta. Főleg alacsony szinten, azok végessége miatt rendkívül takarékosan kell bánni az erőforrásokkal, és az izomból való érvényesülés helyett sokkal nagyobb hangsúlyt kell kapnia a szerepjátéknak. Ellenkező esetben nagyon hamar fűbe harap a Pszi-mester. A harci szituációban szerzett tapasztalatok is ezt támasztják alá.

Idéz: Antail

Gyakorlatilag egy pszivarázslót kapunk, sok diszciplína egy varázsló varázslat psziverziója, pl. irányítás.

Ezt egy kicsit túlzó megállapításnak érzem, lévén a 37 db egyedi diszciplína mindössze kb. 1/4-1/3 része vezethető vissza valamilyen varázslatra (azok sem változatlan formában, távolról sem mind a varázslói mágiára, és kizárólag olyan alkalmazások, amiket a Pszi általános jellegéhez egyébként is közel állónak, ezért leképezhetőnek éreztem). Ennyit minden további nélkül indokoltnak érzek, figyelembe véve a Siopa Pszi kialakulásának módját: "Elképzeléseit kezdetben fenntartásokkal fogadták megvalósíthatatlanságuk okán, Horna del Akka viszont nem tágított. Minden befolyását latba vetve kijárta a Papi Széknél, hogy a Fehér Páholy legnagyobb mesterei foglalkozzanak a kérdéssel" (Új Tekercsek 18. oldal) "A Pszi-mesterek tudományát Arcus Siopáról, a P.Sz. XXXIV. században élt mágiaelméleti és Pszi tudományi zseniről, az új Pszi alkalmazás megalkotójáról nevezték el." (Új Tekercsek 20. oldal) És egy idézet a cikkből: "A Fehér Páholy mágusainak közreműködése mindvégig meghatározó volt Arcus Siopa munkássága során, aminek eredménye legnyilvánvalóbban az elmére ható manipulációkban érhető tetten. Segítségüknek köszönhetően számos mágikus manipuláció Pszivel történő leutánzására találtak módot" (14. oldal)

Idéz: Antail

Bizonyos diszciplínákat jóval erősebbnek érzek, mint a varázslói változatuk pl. Pajzs. Ami szerintem hasznos lenne, az a diszciplínák skálázása gyengébbre, továbbá úgy kialakítani őket, hogy magasabb szint elérése is cél legyen, mert igazából kb 3. szint után már minden csak a többi erősítéséről szól. Így erről az oldalról ez nem motiválja a fejlődést.

Nem vitatom, hogy a tudása nagy része alacsony szinten is elérhető - még ha alacsony hatásfokkal is. A Pszi általános jellege alapján ezt egyáltalán nem érzem indokolatlannak. Ahogy azt sem, ha létezik olyan képessége, amit egyszer képes a varázslónál is erősebben használni (főleg, mivel rövid hatóidejű, defenzív képességről beszélünk, a Pszi-mestereket pedig gyakorlatilag pont arra alkották, hogy szükség esetén a mágiahasználókkal szemben is képesek lehessenek megóvni a védencüket). Cserébe a varázslóhoz képest ezután sokkal jobban meg van lőve - ráadásul a képességei is sokkal szűkebb fókuszúak annál.

Idéz: Antail

Játszott már valaki ezzel amúgy élesben?

Igen, én. Eddig két KM keze alatt (egyikük, mint olvashattad, MG volt).

Idéz: Antail

Cirifischio, a többi neten található Siopa/pszi-mester kidolgozást olvastad?

Ezen a téren könnyű dolgom volt, mivel tudomásom szerint az enyémen kívül nem létezik más cikk a témában. Egyébkét boldogan megtettem volna, MG-től segítséget is kértem hozzá, de ő sem tudott többről. (Az egyetlen félig kivétel Lord RuFuS cikke, de ő kizárólag a kaszt átdolgozásával foglalkozott, a Siopa Pszivel nem. Tőle egyébként a Pszi-pontok számításának módszerét egy az egyben át is emeltem és ennek megfelelően feltüntettem a cikk végén a felhasznált források között.)

Idéz: Arnulf con Jamerre

Egyetlen momentummal nem tudok mit kezdeni, méghozzá a mentállények anyagi síkra idézésével: ez, legalábbis az én Ynev-képemben teljességgel képtelenség, mi több, értelmetlen: metális objektumok csupán a mentálsíkon létezhetnek (svsz).

Nagyon egyetértek. A mentálsík lényei semmiféle anyagi komponenst nem tartalmaznak, tisztán a mentálsík anyaga alkotja őket (ahogy a cikk is helyesen írja), így még ha át is kerülnek az anyagi síkra, képtelenek interakcióba lépni vele, lévén az meg mentális komponenst nem tartalmaz. S eközben az anyagi síkról ráadásul még mentálisan sem volnának képesek hatni az anyagi lényekre, lévén azok mentális összetevőjét épp az a mentális sík hordozza, ahonnan a mentállényt átrángattuk (plusz a saját közegén kívül nem is biztos, hogy életképes - ahogy az ember sem az egy számára teljesen idegen közegben). Épp ezért az asztrális és mentális lények anyagi síkra idézése szerintem teljességgel értelmetlen - még ha esetleg kivitelezhető is. Hasonló okokból nagyon nagy hibának találom a Pszi azonosítását a mentális energiákkal. Egyrészt tudható, hogy a Pszi használata nem csak tudatosan valósulhat meg (ezt a tévképzetet valószínűleg az emberek által kifejlesztett Pszi tudománya inspirálja, de lássuk be, attól, hogy egy számára nem eredendően természetes képességet az ember tudatos oldalról közelít meg, attól az általa manipulált energia még nem szükségszerűen lesz azonosítható a mentállal). Lásd állati Pszi-alkalmazók, vagy ösztönös Pszi-használat. Másrészt épp azért, amiért értelmetlen a mentállények idézése - ugyanazon a gondolatmeneten továbbhaladva -, szerintem be kell látni, hogy ha a Pszi azonos volna a mentális energiákkal, akkor ugyancsak képtelen volna interakcióba lépni mind az asztrális, mind az anyagi síkokkal. Márpedig tudjuk, hogy képes rá.

Idéz: Arnulf con Jamerre

Egy kérdésem viszont lenne: említetted a Síkkapu varázslatot. Ha feltételezzük, hogy ez nem csupán anyagi síkok között működik, tehát a mentálsíkra is megnyitható, vajon mi történik, ha egy ember kísérel meg a mentál- (vagy épp asztrál-) síkra átlépni?

Szerintem az a minimum, hogy megfullad. Az asztrál- és mentálsíknak nincs anyagi összetevője - tehát levegője, vagy épp az ember számára értelmezhető talaja sem. Hab a tortán, hogy ott elvileg csak asztrális, vagy mentális érzékeléssel volna képes még "látni" is, hiszen ezen síkoknak elvileg fény-összetevője sincs, amit a szem láthatna (s még az sem biztos, hogy ha lenne is, akkor egyáltalán láthatóak volnának-e általa a mentális energiák - ahogy pl. a radioaktív sugárzás sem látható, hiába van fény).