Na cső!
A tábor nem kicsit volt jó, de nem is nagyon volt rossz! Odáig is elmegyek, hogy gyakorlatilag végig kitűnően éreztem magam (leszámítva TAO frizbizésnek csúfolt, heretépkedéssel felérő programját, ami mintha a nap felszínén zajlott volna, valamint a vinnyogást, ami az ugató kutya-szerűen horkoló szobatársak előadását kísérte) hiszen minden programot többek között a saját társaságomban tölthettem el! Csacskaság lenne külön dolgokat kiemelni, ezért megteszem:
Az idén álnéven futni próbáló csapat továbbra is RIZKÓFAKTOR-ként történő kezelése. Ezek szerint nem könnyű elfelejteni minket, ami ugye egyikünket sem lep meg.
A kávézások Gyömrőben
Az esti kockázások (hazzudssz!)
Az én pálinkám sokkal jobb volt, mint Weiloné
Az utolsó esti gyilkosos játék, amit látszólag részegen széttrollkodtunk, de csak az történt, hogy senki nem tudott lépést tartani szofisztikált színészi alakításunkkal megfűszerezett mestertervünkkel
Nomad DJ Jam Hullával, TAO-val és Tetrával
A közös zuhanyzás a fiúkkal
A k10 ép-s wc-lehúzások zuhanyzás közben
Megint én voltam a pingpong nagymester
Kaja: Teljesen rendben volt, mind ízre, mind mennyiségre. Plusz kedvesek voltak a beszállítók. Ha ennyiért jövőre nem fér bele az Onyx, akkor azt mondom tartsuk meg őket.
Modul: Dícsérném/fikáznám én konstruktív jelleggel szívesen, de mi nem az a csapat voltunk, amelyik mélyenszántó tartalommal töltötte volna meg, így nem érezném hitelesnek a kritikát. Várom, hogy felkerüljön ide az oldalra, szívesen elolvasnám, azt hallottam sok munka volt benne.
Köszönet:
A csapatomnak, aki az első perctől sem hitt bennem és én sem bennük, ezért tudtunk olyan jól szórakozni
A modulírók munkáját, mert mindig hálátlan feladat sok ember szórakozás iránti vágyának próbálni megfelelni
Hullának és Tetrának a türelmes mesélést, és hogy egy kis időre Mr. Ynev lehettem, ami nálam az egydimenziós szerepjátszás csúcsa volt (igen tudom, szomorú, de élveztem)
Mindenkinek, akivel jót beszélgettem, akit megöleltem, akit próbáltam megalázni, aki próbált megalázni, akinek belefújtam az arcába a füstöt, aki indokolatlanul kedves volt velem és aki azt sem tudja, hogy ki vagyok
Végül köszönöm a tábor szervezőinek, akik rengeteg követ megmozgatva lehetővé tették, hogy négy napra teljesen kikapcsoljak, csak azt csináljam, amihez kedvem van és még nagyobb legyen az arcom, mint amilyen lenni szokott.
Jól esett, köszönöm, még ilyet, meghatódtam. Várjuk a 2017-es NYT-t, addig is megpróbálunk majd még sármosabbak lenni, valószínűleg sikertelenül.
Üdv:
Alec Baldwin,
A Rizikófaktor csapat tagja, a világ legjobb szerepjátékosa