Jump to content
Kalandozok.hu - M.A.G.U.S.

Craz

Kalandozók
  • Hozzászólások száma

    3
  • Csatlakozott

  • Utoljára itt járt

Minden, amit Craz tett közzé

  1. Zenélek Nem messze őrült angyalok Járják az éjszaka táncát Én itt mégsem várhatok Lelkem szelek cibálják Nem messze őrült ördögök Hiszik hogy szép az élet Nem hallják csituló neszeit Szomorú éji zenének Nem is nekik zenélek
  2. Nagyszakállú Fogta magát Nagyszakállú tudjátok ő törpe Megunta a kőtörést hát elindult a völgybe Buzogányán kívül görbe kardja volt Lépkedett ütemre, s törpedalt dalolt Ég veletek szakadékok és magas hegyek Fogom magam elindulok máshová megyek Ég veletek aknák tárnák ősi járatok Lám a szabad ég alatt is vígan járhatok Bár éppen kicsit szokatlan e végtelen tér Te folyó ott, Nagyszakállú estére elér Bár egy kicsit meleg van ha fentről tűz a nap De elbújni nem fogok a magas fű alatt Bár egy kicsit hideg van ha szembe fúj a szél Nagyszakállú egy fa alá be nem búj azér
  3. A csend sivatagja Ez a föld itt a csend sivatagja, álomba ringató útján haladsz ma. Egyenes úton haladsz, könnyű neked. Egyenes úton, mi sehova se vezet. Ez a föld itt a csend sivatagja, ezernyi fájdalom homokba fagyva. Járod az utat a kavargó porban, járod az utat lassan, nyugodtan. Ez a föld itt a csend sivatagja, benne egy titok, némán, elhagyva. Kavargó porban keresed az utat egy nyíl a földön visszafelé mutat. Ez a föld itt a csend sivatagja, fáradtan, lassan, némán haladva továbbmész a sárga porban, előrehaladsz a sorban. Ez a föld itt a csend sivatagja, letörten haladsz, de még kutatva. Már csak a kivezető utat keresed, reméled élsz még addig... egy keveset. Ez a föld itt a csend sivatagja, távolról hallatszik vízesés hangja. Tarajos hullámok mossák a partot, folytatod... nem adod fel a harcot. Ez a föld itt a csend sivatagja, fehéren pihenve egyhelybe rakva az elszáradt csontok hevernek kik az útnak nekivágni mertek. Ez a föld itt a csend sivatagja, a sárga porban vakon matatva letörten haladsz, de még kutatva "fehéren pihennek egyhelyre rakva". Ez a föld már nem a csend sivatagja, először nem érted, nézel a napba. Hallod a trillázó madáréneket, érzed a selymes fűt, nem csak képzeled. Fáradtan nézed a nyugvó napot, legalább túlélted, újra láthatod... fáradtan nézed, majd mindent feladva visszamész újra a sivatagba.
×
×
  • Új...