A csend sivatagja Ez a föld itt a csend sivatagja, álomba ringató útján haladsz ma. Egyenes úton haladsz, könnyű neked. Egyenes úton, mi sehova se vezet. Ez a föld itt a csend sivatagja, ezernyi fájdalom homokba fagyva. Járod az utat a kavargó porban, járod az utat lassan, nyugodtan. Ez a föld itt a csend sivatagja, benne egy titok, némán, elhagyva. Kavargó porban keresed az utat egy nyíl a földön visszafelé mutat. Ez a föld itt a csend sivatagja, fáradtan, lassan, némán haladva továbbmész a sárga porban, előrehaladsz a sorban. Ez a föld itt a csend sivatagja, letörten haladsz, de még kutatva. Már csak a kivezető utat keresed, reméled élsz még addig... egy keveset. Ez a föld itt a csend sivatagja, távolról hallatszik vízesés hangja. Tarajos hullámok mossák a partot, folytatod... nem adod fel a harcot. Ez a föld itt a csend sivatagja, fehéren pihenve egyhelybe rakva az elszáradt csontok hevernek kik az útnak nekivágni mertek. Ez a föld itt a csend sivatagja, a sárga porban vakon matatva letörten haladsz, de még kutatva "fehéren pihennek egyhelyre rakva". Ez a föld már nem a csend sivatagja, először nem érted, nézel a napba. Hallod a trillázó madáréneket, érzed a selymes fűt, nem csak képzeled. Fáradtan nézed a nyugvó napot, legalább túlélted, újra láthatod... fáradtan nézed, majd mindent feladva visszamész újra a sivatagba.