Zöld Manó

Életem a Mesterem Érintésed fáj mar éget mégis egyre többet kérek Nélküled mit sem érek, életet csak tőled remélek Ezer törés az életem a fájdalom sokszor végtelen Siratom eltékozolt életem, könyörülj gyarló létemen. Láncokat rakok nyakamra, magamat ítélem pokolra Engedj a nyomodba, hadd lépjek keskeny utadra Bölcsességed fényességem, igéd az én reménységem Bocsásd meg a kevélységem, önző lélektelenségem. Te magad vagy a Szeretet, szenteld meg szívemet Küldd el Szent Lelkedet, engedd hogy jó legyek Vezess ki Egyiptomból, lelkem sötét nyomorából Adj kiutat a kárhozatból, a sok földi sanyarúságból. Hadd zengjem nevedet, neked ajánlom e versemet Mert végtelen a te érdemed, általad nyertem életet Mondd Jézus mit tegyek, engedd hogy dicsérjelek Neked adom életem, égő áldozatom az legyen.

Mióta játszom ezzel a játékkal és összefutottunk a dzsennel az a kedvenc fajom. Aztán nagyon szeretem a Wiert, és törpéket.

Vérözön Bukott angyalok kórusa zengi az ódát Szépségesen szólnak, mind megadja a módját Hangjuk dallamára felsejlik a világok vége Az eljövendő semmi tündöklő képe. Ember támad emberre kegyelem nélkül Isten gyermeke fivéreivel többé nem békül Megelégeli ezt a Mindenható,Egek Királya S most önnön gyermekeinek a vérét kívánja. Eme vérrel mossa le a Teremtés Művét Eltakarítja róla az Emberiség szennyét S miközben izzadtan sikál a Mindenható Samael kacajától megremeg a Pokol. Fejében már ott dereng az új világ terve Egy világé,amiben Istennek nincs semmi helye Gyerekeit ölné ez az Isten,de ő megy a sírba Samael mögé oson, és a vérözönbe taszítja. Teremtményeinek vérében fuldoklik az Egek Atyja De jajszava az angyalokat már meg sem hatja Döbbenten csodálják Samael ördögi ravaszságát Némán nézik a zsarnok isten pusztulását. Mikoron az Úr elmerül a véres habokban A Sátán gúnyosan vigyorog, majd eképpen szólal: Emberek!Ó Emberek!Igazán kár lenne értetek Leleményességetek inspirál, mindőtöket megmentelek! Egyik végtelen kezével kihalássza a maradék élőket A másikkal Isten tetemét nyomja egyre mélyebbre Biztos ami biztos!-rikkantja vidáman, mosolyogva És a félig fulladt emberiséget a menny üres trónja elé rakja. Belenéz a reszkető emberek szemébe, és lelkébe Az angyalokéba is,seregük már ájtatosan térdel Megszabadítottalak titeket, hadd halljam mi a hála Légy Urunk!-szól egy angyal, hangosan kiáltva. Szép ez a trón, valóban csábító a tündöklése De mégis csupán az elmúlt zsarnokság jelképe Azzal ujjából villám súlyt le a mennyei trónusra Angyalok és emberek néznek értetlen a romokra. Megtanultam a leckét,én nem leszek zsarnok Világotokat olyanná teszitek amilyenné akarjátok Én majd csendben figyelek rátok,de nem bírálok E síkokból és időkből végleg tovább állok. Angyalszárnyait kibontotta a büszke Samael E napot angyal, démon, és ember nem feledi soha el A sorsunkat a Bukott imigyen a kezünkbe adta Világunkat pedig örökre a sorsára hagyta. Így esett hogy a gyilkos Vérözön után Újjáalkotta romjaiból földünket a Sátán Immár magától forog a tengelye körül Reánk hagyta az egész planétát örökül