Aquin

Az a fegyverhez kötődés szerintem egyfajta variáns a Stockholm-szindrómára... Odan pedig számomra best mellékszereplő ever. Amúgy köszönöm és igazad van, MOST fejezem be, hogy amit olvasok, ahhoz szabályt próbálok találni még felvetés / csevegés szintjén is. Lehetne; minek. (Még a végén megint új rendszert kell alkotni emiatt ). "Jeltesó" - ezen meg mekkorát röhögtem! ( Gorduin: *eltérit daumyri tűzgolyót Jeltesó: *wtf bro calm they won't get it )

Semmit nem vettem magamra, úgyhogy akkoris! - gorvikielf kalózok jönni, gorvikielf kalózok jönni! Tyűh, ha már elfek, a Karneválban feltűnő Odannal kapcsolatban... szegényke nettó kattant volt, teljesen eltorzult elflélek, olyan téveszmerendszerrel, skizofréniával, hogy a Förgeteg adja a másikat... De használt némi elf mágiát. Illúzió-szerűségeket, konkrétan, ha jól emlékszem (szét is csúszott neki egyszer-kétszer, amikor ő is szétcsúszott). És azon agyalgatok, hogy ez hogy jött neki és mennyire lehet általános az elfeknél. NEM tápolási célzatból, pusztán érdeklődésképpen. A Sumi említ is egy "romlottabb" elf ősnyelv-dialektust, elsősorban rejtőzködésre szolgálót (és persze minimális kört, aki használja is) - ennek a csökevényes maradványa lehetett meg Odanban, készség-szinten, kábé passzív adottságként, és hasonló módon pár elfben szintén meglehet ugyanígy? (kb. egy-két "free" használható alap bárdvarázslatként)... Csak gondolatok. És Odanhoz még egy... olyanok vannak, akiknek esetleg van tapasztalata nem "jól lövő és sokáig élő badass" (fent tárgyaltan koncepciós fail), hanem hasonlóan BETEG (bármilyen értelemben) elfekkel? Az elf lélek aztán igazán alkalmas arra, hogy bármilyen csavar belekerüljön, és van ideje is szép bonyolult példányokat kinevelni bármilyen bogárból, ami befészkeli magát a fejébe Ezt csak sztorizás szintjén kérdezem.

No jóóó, akkor módosítom az előtörténetet. Nem kalóz, hanem virágkertész meg akibena-művész (japán szavak pár betűjét felcseréled = enoszukei). És nem gorviki nemes, hanemÖÖÖÖ mondjuk... Abu Baldek, ott sok a rózsa, beleillik a profilba. Köszönöm a helyreigazítást. (Meg a "vérpisti" szó visszaidézését az aktív szókincsembe, azt külön!)

Velarium letilolása még Cranta idején történt, ha jól emlékszem. Sőt, még a Koponyaszövetség megsemmisülése utáni hosszú orkmentes Északot lezáró Vordak-féle ork népvándorlás is, a "bestiák" a kyr hódítás idejére tértek kb. vissza, legalábbis Vordak volt az, aki Kóborlóvá lett Baál-Kain kegyéből, hűségéért jutalmul. A kyrek és a rehiari elfek kapcsolatáról sajnos most nem rémlik semmi. A kyr hódítás idején szerintem volt ott pár nyílvesszőváltás (Hallgat az ég - RR: "Végórán" - újra kell olvasnom, remélem, a címére is jól emlékszem...) , hogy utána mi volt, arról nem rémlik semmi. A gorviki nemes dolgot hogyan is... nem is kellett hozzá szentföldi jelenlét, pusztán egy gorviki fegyvertárs, akihez életadósság kötötte, és azt az "életet" (20 aktív év) bizony leszolgálta mellette; s mikor a gorviki utód nélkül meghalt (nem önszántából; volt szép család, csak sajnos ellenségek is...), felkötötte az elf fejére a fejkendőjét. De iure persze szanaszét cincálható a dolog a Szentföld törvényei szerint, de facto viszont nem volt ott egyetlen bíbornok sem, amikor a "végrendelkezés" megtörtént. Gorduin is bír gorviki birtokkal*, amit sosem látott (ld. Karnevál, báltermi párbajjelenet...). * remélem, ezek a "Gorduin is..." dolgok nem automatikus felhörrenést váltanak ki , az analógia ez volt, bevallom, de masszív lélektani alátámasztással az előtörténetben, amit írtam neki, miért is történt ez. Mindkettőnek megvolt hozzá a motivációja. A többit majd ha előttem maga a sztori, most nincs.

@Cundior - a Synn Erianos forrásom a Summarium, de most fejből... az az anyag nagyon sok mindenre kitért, többek közt a haonwelli elfekre is. - Helm-szurdoki tündék: persze,a könyvben nyomuk sem volt csak a filmben... kacsahápogást idéző kürtökkel, amin már a moziban is röhögtem. Csak maga a mozzanat miatt vonultattam ide fel. - Tysson Lar: óelfek jelenléte... ja, értem. Megborult a kronológiám csöppet, elnézést érte. - Velarium: ugyanez a térképpel... tus. Fel kell elevenítenem a dolgokat. Ott akkor a kyrek szépen ráépítettek mindent a maguk szájíze szerint. TALÁN Haonwellben megmaradhatott egy-két dolog, ez magyarázhatná pl. a későbbi elf jelenlétet a domináns kyrek eltűnése után, az ok ekkor nem a haonwelli lélekben rejtőzne (a k*g ereniekhez képest), hanem akár valami elf romok kisugárzása is közrejátszhatna... csak egy ötlet. - ez a Kőerdő nagyon izgisen hangzik, megkeresem mindenképpen! E-mail cím megy priviben a másikért. - az elf kollektív halmozott PTSD alap. Itt is elfje válogatja,hogy éli meg. Ezt nagyon magyarázni sem kell... éljenek az elfek a sztoriban. A "legszebb" ebből a hyssas hagyománya és a Fényben Járó Párok, ami viszont olyan... tényleg elfesen szép dolog. Kábé a legszebb az egész témában. Nekem van olyan elfem, aki "mellékállásban" kalózkapitány lett (ráadásul előtörténetből kifolyólag gorviki nemes is)... De ez még csak ötlet szintjén áll.

Nagyon kedvelem az elfeket a maguk dekadenciájával, múltbafordultságával, megváltás-próféciáival (ti. "visszatérünk Urriához"), ezen hadd rugózzak egy kicsit, (hangsúlyozva) nem az írott kánonra támaszkodva. A kiszakadott kolóniák dinamikájára talán az erioni példa a legszebben körüljárt (WMC, Gorduin-ciklus - fel-felbukkannak a Yannara - Thilúviel incidens óta, meg a Sumiban is sok van róluk), ill. ott van még egy kalandmodul is az Ynevi kóborlásokból, az utolsó, ami egy Riegoy-öbölbéli emberváros elfekkel való együttélését mutatja be szépen (nekem tetszik), milyen lehet Sirenarhoz közel élni ember- és elfoldalról egyaránt... Ha igazán működő, emberekkel együttműködő elf kolóniákra keres az ember példát, a két leginkább élni akaró, "modern" gócpont mindenképpen Yllinor és Haonwell, más-más úton, de integrálódott,lojális népességével. Haonwell mindenképpen "modern" elf világ lehet Synn Eriannal az élen (röpködő pegazusok...), Yllinor pedig egy Krán elleni szövetségbe becsatlakozott könnyűléptű csoportosulás, hangulatban kb. permanensen olyanok lehetnek, mint a Helm-szurdokban küzdő tündék a Gyűrűk Ura filmben; sokat, nagyon sokat kell megbosszulniuk, Tysson Larral az élen (meg persze a testvérharc a kráni elfek ellen, akiknek az elpusztítása szent feladat, a megtisztításukra...). Róluk még azt is el tudom képzelni, hogy legjobbjaik át-átruccannak oda titokban egyfajta beavatásként, hogy "nem feledünk soha". Lehetnek titkaik még Chei király előtt is... Például ezek. A mai Tysson Lar hasonló hangulatú lehet, mint a Felföld, csak még durvább mágikus visszhangokkal és még mindig élő igézetekkel, Átkokkal, hogy nem csak gyarló embereket kellett onnan eltakarítania az aquiroknak, hanem óelfeket. Afféle Kránbéli Elátkozott Tartomány analógia ugrik be róla... Nem hiszem, hogy az aquirok megtelepedtek volna, maximum csak kisebb hatalmú, kevésbé a feketeacél-telepektől függő (Korcsszinten álló) utódfajok tengődhetnek / nyüzsöghetnek ott. Eltorzult mutáns aquirok... fincsi. Romok... bárhol. A legtöbbet a volt Velarium területére tenném (ha jól emlékszem, ez a Quironeától délre volt...), afféle kegyhelyeket, igazi városok, akár kikötők romjait. Ughjorbagan orkjairól nem feltételezem, hogy mindent elpusztítottak, amilyen kategorikusan ez ki lett jelentve. Korok óta lakatlanok lehetnek, de pl. tökéletes megtelepedési hely igazi "rejtőző" elf kolóniáknak, akik újra birtokba veszik őket évezredek után, akár a helyi orkokkal is folytatott árnyékháborúval elfoglalva magukat. Hatalmas terület maradt ott lakatlanul, alapvetően elflakta, egyes gócokat simán újrakolonizálhattak rehiariak, de akár délről jöttek is, akik még időben menekültek a fajháborúból... nem minden elfnek nulla az életösztöne. Kisebb léptékben, nagyon-nagyon titokban... és amikor Vordakék visszatértek, még jobban elrejtőztek (analógia: Lothlórien) és azóta folyik a bozótharc, ami miatt Dél-Quironeában Abasziszon kívül - Árnyékjárók - nincsenek is jelentősebb orktörzsek a szárazföldön). A homoki elfek meg nettó fremenek. Ott a föld alatt kell keresni elf tevékenységet (meg titkos kedvenc területemen, a Nament-régióban), leginkább végtelen krónikákat a falra festve, hogy de szépek voltak a fák. Homoki elfekkel csak gondolataim vannak, olvasmányemlékeim nem, de nagy fantáziát látok bennük, a nagy agylövetem, hogy egyszer még beszállnak a buliba, vagy titkon történik is folyamatosan, sokkal-sokkal nagyobb léptékben és hatékonysággal, mint azt az egyszeri ibarai tudná... Ha erről van bármi olvasnivaló, jelezzétek, le vagyok maradva. (Én pl. homoki elf kalandozót is engednék a megfelelő megkötésekkel...) Egy a lényeg:sok területen sokféle módon próbálkoznak az elfek a kollektív gyász évtízezredes hagyományával való együttéléssel. A Sumi elég "sírós" hangulatot áraszt (az orkos részben mondja RR, hogy az elf faj hanyatlik és kifakult és elvesztette már erejét), de területenként változik ez, főleg az integrált régiókban. Fúh... ez most kijött. Jelezzétek, hogy van-e füle, farka. Meg főleg, hogy mi az amit NEM olvastam el tizenix év alatt, ami ezeknek ellentmondana.

"...a sereneyáknak külön csapataik vannak, akik egy íjkészítő mester, illetve annak egy varázstárgya - a fürkészhez hasonló elven működő íjhúr - segítségével az így elkallódott, elrabolt íjak visszaszerzésével foglalkozik." Ezt írja a Sumi az elf íjakról szóló részében. (57. o.) Talán nem rögtön indulnak el érte (elfek és reakcióidő ugyebár)... de ha él a gazdája, igen erőteljes "jeleket" küld neki az íj. Emocionális kapcsolat, aura része, lelke egy darabja: mind-mind pipa. Csóri elf, ha elveszti az íját és más elf találja meg, azt még kibírja, de az íj "megmakacsolja" magát másfajú kezében, miközben az íj eredeti gazdája ezt "szivet tépő, tehetetlen zokogás formájában éli meg, de maga az íjkészítő is felfigyel rá." Halott elf íjánál ez (olvasatom szerint) azt jelenti, hogy az íjkészítő érzi meg, mi lehet az íjjal. Ez mondjuk Délvidékre vonatkozik (a sereneyák inkább odavalósiak), hogy Északon mi van, ahol azért elő-előfordul, hogy egész elf egységek vesznek oda idegenben, azt érdekes lenne kideríteni / kitalálni. Nem gondolom, hogy ott kommandók indulnának boszorkányhadurak pincéiben kallódó íjak felderítésére és kimentésére... Ha nem gond, hogy friss jövevényként beleszólok... pont a kezembe akadt a Sumi, úgy emlékeztem ebben van benne. Nyert.

Teljesen untrue sztori: ANYÁMTÓL kaptam, kicsivel azután, hogy hosszas és elkeserítő próbálkozások után rájöttem, hogy a MERP játszhatatlan Keményfedeles Nagyződ, 1994-es kiadás. A gerince már cellux, de még megvan és bevetésre kész. És alig-alig írkáltam bele.

Beköszönésképp: mindenkinek üdv, líthas, meg ugyanez belsőamundul és Titkos Nyelven is (a sérülésekért bocs...)! Budapesti volnék, majdnem negyvenes, és nosztalgiáznék egy jót. Alapvetően ETK + MTK + SUMMARIUM alapú Mókusozó voltam (értsd: Af - Mf-nál ragadtam le, ha ez nem nagyon ásatag dolog, hogy utána mi jött a szintekkel meg egyebekkel... passz, nem kultiválnám, csak ha nagyon muszáj ), imádom a Világot (nagyon!), és akár játékosként, akár mesélőként szívesen beszállnék valahová vagy keresnék egy-két-három embert, aki benne lenne alapvetően NEM hentelésalapú szórakozásban... Első puhatolózásnak talán ennyi is megteszi.