Orophin

Kár hogy hozott Kárhozott vagy és voltál Mennyekbe száltál és alá zuhantál Ez vagy te, egy meghurcolt üstökös Kit most kísér sok jó fajta öltönyös

A semmi halála A semmi halála olyan mintha Meg se történne az élet egy apró csodája Ha valami teszel, valamit megölsz. És ezzel te egy cseppet sem törődsz. Miért is tennéd te ezt. Valamit csinálni kell! Ha élni akarsz ölnöd kell! Ugyan így van ha kapsz egy kérdést Választ adsz és nyitsz egy újabb rést És születik sok sok új kérdés kérdés

Beszélgetés egy senkivel Otthon, mi az? Ki ismeri azt?

Dicső utat mindenkinek Na most hogy kaptam hideget és még hidegebbet elszántam magamat, hogy átdolgozzam a versek egy részét a többit csak leellenőriztem. Van benne egy kis meló de végre kész vagyok és frissítésre került minden mit akartam. Egyéniségem sztem maradt aki eddig sem értett az ez után se fog aki meg nem látott tovább a helyes íráson az most már talán élvezni is :? fogja. Mondhatom azt is, hogy érdemes vissza olvasni de nem mondom. Ahogy gondoljátok

Dícső utat mindanyiunknak Olvasgattam a verseket és az egyik nagyon megragadta a szemem. Valaki Volt egy váram.. cimű verse nagyon tettcik anyira bele tudtam magam élni,hogy vér meg mozdult bennem és elkezdet vissza fele fojni. Persze a többi versek is nagyon sok értéket fogalmaznak meg de bavallom utálok gépelni és rühellek verset elemezni. :oops: DE ez a vers anyira eltalálta lelki állapotomat éreztem hogy ez velem történik. Félre téve a szirupot nekem nagyon tetszik hódolatom. Mindenkinek további boldogságot

Ha meghalnál küldj egy levelet Rég láttalak barátom, arcodat elfelejtem alig látom

Dicső utat Mindenkinek köszönöm a kritikát. Továbbra is várom az észrevételeket. Sok boldogságot kivánok a verseimben Hozzá tenném: Az akadémikusok okosak, de múlt a szertelen bárdoké.

Dícső utat No problémo. Szeretem ha versem mint egy tükör ugyhat és hogy egyáltalánhat rátok:) . Minden megy tovább de legalább túl lehet élni az ilyen csalodásokat, ha versbe zárod bajod 8) .

Pillanat ember Elszaladt melletted, mint porszem a szélben Észrevétlenül elhalad lassan csendben Te nem veszed észre nem is figyeled igazán Csak gyalogolsz egyenesen nézel bambán Rá nézel de nem jelent neked semmit Õ egy szürke, minden napos alakot alakit Vissza teszed e fényes tárgyat a tarsolyodba És bele süllyeszted kezed amely az üveget tartotta Hajnalban tisztábban hallatszik az evezők hangja Nehéz-e töredéke életemnek Mert nincs nyoma benne élvezetnek Lehet, hogy ez csak most jön nektek Higgyétek el most egy Elveszetnek Most volt nem is oly régen Hogy gyúlt csillag az égen Botor voltam és én követtem Fényébe jó mélyen bele estem Nem is bántam míg fénye rám ragyogott Ezek a pillanatok hagytak bennem arany nyomot Azóta se járt más együgyű fejemben Miért nem vagyok picit jobb a fegyelemben De mit tehettem nem rajtam állott Hogy az én apró csillagom elhalványodott Most pedig meg próbálom saját fényemet Mi eddig oly vígan éltetett Elkaparni jó messzire Kivinni az égrónák végire Mert tudom kitörő fénye kincsemnek Még az apróbb sugarai is megrémítenének Úgyhogy maradozzunk a keménység színpadán Te könnyen játszva, mint én hajdanán Kicsi én megrendültség nélkül Nehezen játszik majd veszettül Zsarnok ez a szerelem látod Sok okos gondolatot bántott Ugrálva pártolt el tölem Zokogó szemmel én kísértem Sárba tiport én kiúsztam Ingerel még most is, de én tűröm magam.

Dícső utat mindenkinek Nem bántottál meg minden értékelést igyekszek pozitivan 8) felfogni. Verseket inkább nem elemzek mert az én értelmezéseim nagyon eltérőek ugy hogy inkább hagyom :oops: . DE köszönök minden jót és kedves kritikát.

Üdv mindenkinek! Köszönök minden hozzám szólást. Hiszem és tudom hogy igazatok van, de vannak dolgok miken nem akkarok változtatni. Helyesírásom nincs, nem is volt soha, ez van ezt elkell fogadni. A vessző meg nem kell. :oops: Szerintem. Miért? Mert mindenkinek mást jelent egy vers és én vallom, hogy a vessző elrontja a mű személyes privát élvezetét. Én nem akkarom ezt az élvezetett elvenni senkitől. Imádom tologatni a hangsulyokat ezáltal egy vers több értelmet nyer. Továbbá utalnék szlogenemre: Dícső utat mindenkinek

Királyi tanulmány -Mit nekem te, egy ótvaroktól nyüzsgő kopott vénember Ki kérdheti számon rajtam, hogy a sors engem nem ver Nem tehetek én róla hogy jobb helyen rakott le a gólya Mindenkit sorsa sodorja óvja de sokszor háborgatja- -Kárhoztatott téged az élet látom nyomorult barátom De Istenem látja lelkemet sorsodat nem sajnálom Ez van neked is meg van a magad szerepe e világban Nincs közünk egymáshoz, hogy mondhatsz ilyet, hallatlan- -Ne sutyorogj öreg mit képzelsz vesztő helyre vitetlek Azt ha úgy gondolom ujjam jelével akár kivégeztethetlek- -Uram nem akarom zavarni csak arra kérem hallgasson meg! Mert én vagyok te és előtted a jövőd jelenik éppen meg- "Sors könyvében egy fejezett"

Vörös Tornác Ha pennád egyszer vérbe mártod És azzal fested ki a világod Ha mondani valód elakad Csak a csönd üresség marad Mert kit szerettél már nem él És a virradó nappal nem kél Éj a barátod, nappalod az üldöződ Akár hol vagy félted a bőröd Kard a párnád, páncélod a takaród Az égben és a földön nem akad óvód Véred-tested nem siratja majd senki Érzed léted nem értékes valami Ekkor lesz egy vessző minek tintája leszel Nevedet fel írják őrökre önön véreddel Passzusod kezedbe nyomják Az utat taszigálva mutatják Tudod innen jöttél ide tartasz Nem csüggedsz csak egyet akarsz Neveidet fel írni egy falra Mert te vagy a Pokol evilági írnoka "Márter del Orophin Lovag és Hóhérköltő"

Gyertya Egy kis gyertya ég a sarokba Halovány világát szelíden ontja Zsenge szellő sem ringatja lángját Õrzi életének apró csodáját Milyen kicsi és még is menyit ér A szoba minden sarkába el ér Persze mint mindennek neki is vannak hibái Õse képes mindenre, gyengék a sugarai Õ csak a környezetét aranyozza be A sugaraival körbe fonja úgy hálózza be Csak azt tudja melegíteni ki mellette van Minél távolabb vagy tőle akarva-akaratlan Lelkének tüzét csak akkor láthatod Ha melegével sikerült meg barátkoznod És ha közelebb akarnál hozzá hajolni Akkor lélegzet vételed tudd gyengére venni Mert te ölöd meg. Te aki meg akartad ismerni Szeresd ha kell, de nem szabad agyon ölelni Meg égeted magad és utálni fogod Majd addig piromkodsz míg ellnem fújod És akkor ott ülhetsz a sötétben Merenghetsz azon mi történt régen

Kegyes halál Kardod egyenletesen húzod ki hüvelyéből Szemed fátylát lehajtod kegyeletből Fegyvered az égnek szeged! Majd szép lassan szívre helyezed Lábad alatt a bús elvesztés tépi szíved Rend társad életért majd a haláláért szenved. Kezedben az élete, az a hátra lévő fertály óra Rajtad áll szenved e tovább a halál lovagja Szemei tompa ragyogása, mint ha mosolyogna Rá néz a kardra, a megváltás kardja Mondja és te tisztelegsz a hős előtt Ekkor hirtelen mozdulattal le döföd Térdre rogysz és egy gyors imát mormolsz Nem tehetsz többet még egyet gondolsz. Nyakában medálion, fogod és letéped Nyakadba veszed, páncél mögé rejted Majd egy nyílvesző eltalál elhullasz Fejedben egy erős mély hangot hallasz "Légy nyugodt elég ha mögöttem ballagsz" Lépsz utána kiáltó szemekkel hallgatsz

Eredendő bűn Minden nap egy új kezdet Minden kezdetnek van folytatása És vala vég minden folytatás után Ha valahol születik egy élő Akkor valakinek pusztulni a kell Az isteni rendeltetésnek ellent mondani nem lehet Ha vágyaid ennek ellent mondanak Nem vagy csak egy fatyú Halott vagy és üldözött Nem ismernek el a tieid Ellenséged nem barátkozik Otthonod csak a por Válasziad meggondolatlanok Kérdéseid, mint a halott virágok Csúful értelmetlenül nézel rájuk Kérdőn nézhetsz fagyos világra Mint kis gyermek a fagyos mostohára Elhagytad egyszer mikor megszülettél Születésed torz szültje lettél De ne félj ebbe majd bele szoksz Fiaid és azok fiai is majd Egy ork a fiának

Dicsö utat Jéé van ilyen rész is. '87 ben születtem. 2m körüli ember sötétkékszem rendkivül ronda arc berendezés. Fáraószakállam nö éppen. A hajam hosszunak mondható. Rendkivül anti sociális ember tudok lenni. egyépként pihologus leszek ha nagy leszek (remélem) vagy pszihopata. De az egyik biztos. 3 éve magusozom szeretem ezt a játékot, bár a wampirét is nagyon favorizálom. Szerep játékozni egyre kevesebbet tudok. Zenei stilusom hát mondjuk hogy korcs vagy alternativ. Meg halgatok mindent. De az über az Ossian és a Rammstein. Sörívó vagyok:D Külsömhez még anyit ha valaki lát egy teljesen feketébe öltözött Cowboj csizmás és kalapos embert, kin sipcsontig érő fekete szövetkabátvan és pesten vagy Fóton látja az nagy valószinüséggel én vagyok.(ha valaki nem adja át a helyét egy jött ment nyugdijasnak csak azért mert csorgatja a nyálát a helyére az én vagyok) Na enyi elég is lesz a dicséretből. üdv

Dicsö utat De rég nem köszöntem igy. Bele is vágnék tetszenek a verseitek meg nem. Egyszóval van mi igen és van mi nem. Ami nagyon tetszet és nagyon meg ragadott az a "A hit és a hitetlen" rég volt rám vers ilyen hatással. Na ennyit mára mert nem szeretek verset elemezni viszont ezt elkellet mondanom. Üdvözlet innen valahonan

Fényes fém Mikoron az fényes korong bebukott a rónák mögé, Mikoron az égbolt csillag posztót húzott magára, Ott ahol a föld kénes bűzét a világnak engedé, Az apróbakra egy évszázada nem gondolva. Persze a föld anya nem véletlen valt ellent! Mert a kicsik szúrkáikkal felszabdalták az ö testét. Szánalmas zsizsikként dolgoztak a testben lent, Lopott napot keresve régi dogmákra oda nem figyelve. A vájatok falait csupaszra legelve, Ércnek fényében mámorosan eltelve. Bányásztak, fölöslegesen hadakoztak; Hogy oda lent tovább pusztíthassanak. Háromszor is megjelent a kárhozást hozó jel! S hány Ó-Õreg kérlelt, szólalt fel. Súgták ne ily mohon, ne mindent, ne oly szaporán. De fiaik nem hallották csak kontárkodtak bambán. Negyedik csapás Zöld halál csapott fel a mélyből, Természet anya legvadabb lelkéből! Maga után nem hagyva mást csak undor létet. Az óta is őrzik a féltett édes Fényes fémet. Bakhiai bányák bejáratán talált érdekes felirat Fordított: Moklai Arch de Marcova

Éjjeli pillangó Mint szélvihar mi dölyfösen őrjöng a part mentén Mint lavina mi tör le ellent mondást nem tűrvén Olyan volt nekem a múltam egy foszlánya Csak néztem, mint apró csecsemő az újvilágra Kapu kivágódik! Belölle ezer apró villanás küzd befelé Ablakok törnek! Szilánkok közt árnyak repülnek szerte szét "Apa"- orditom de hiába nem hallja hangom többé Anyám ért sírok de élete akkor hasad ketté Engem egy barna csukja ragad meg és felemel Keze erősen markol úgy éreztem soha nem enged el Csapkodtam meg veszve eredménytelenül A szellemem sötét arca meg se rezdül Végül ö lett apám helyet apám vérem és parancsolom Szava nem volt soha csak tette ö volt a tanítom Szíve nem volt csak bele, mert enni sokszor láttam Este jött éjjel ment. Néha ha akarta vártam Tanította nekem a halál arcát meg mutatni Tanított emberekből koporsót faragni Tanított futni ha megtettem mit kellet Példát mutatott mikor egyedül engedett "Apostol utolsó írott taktusai"

Puha Titok Egy rejtett sejtelem leng a levegőben Egy halovány gyertya pislákol az erdőben Két alak ül egy roskatag asztalnál Beszélgetnek az aprócska lángnál Kezük szorosan együtt, mint a bilincs Feszengés civódás akkor abban nincs Lágy harmónia lengi körbe a pillantott Valami ebben a percben fogantatott Szemükben ott él a vágy a csodavilág A szerelemnek otthona egy szikra egy láng Mit akkor nem éreztek maga volt a végzet Õk voltak minden más nem is létezett Ekkor egy mozdulat elrántotta a lányt Lágy huppanás egy test nehezíti a fa díványt Tudták nem szabad de meg tették Szívüket pedig egy ujjabb bűnös titokkal terhelték

Nem Tanács Hiába adod a véred ha nincs rá igény A sorsod magad irányítod ez tény De mit teszel ha az ajándékaid eltékozolják Ha az áldozatod hiába való, kidobják Ha csak te nem felejted el a múltat És csak egyedül nyögöd félelmetes utad Vagyis ezt érzed e bajos pillanatban De vajon igaz e fuvallat abban a hangulatban És rá jössz hogy minden csak akkor világos! Csak akkor vagy szeretet ember ha nem vagy túl akaratos Ha nem vagy rossz passzban, nem mondasz ellent Nincsenek saját érzéseid, mert az ellenszenvet serkent De ha ez úgy alakul, hogy ez mind egyszerre beteljesül Az ajtók bezárulnak a terem kiürül Nem fog ekkor senki melletted lenni Sajnos ekkor nem is szabad elvárni Mert. Nincs, mert! Ez az emberi szellem A boldogságát lesi nincs semmi kellem Mit eddig emlegettem hol ismertem, hol feledtem "Egy szomorú Bárd esti krónikája"

Mint minden Van ki bujkálva keresi a jövőt Van ki gyötörve az életet tör elő Mindenkinek van egy pillanata De nem mindenkinek van saját akarata Hogy ezt a pillanatot megragadja /ezt úgy látszik sose fejezembe/

Az élet temet a felfogásomat nehogy meg állapitsátok a verseim véget mert csunyán tévedtek! Nem kell mindent elhinni mint egy furcsa ember furcsa elméje produkál. Ezek csak egy-egy eszme futatások mik voltak vannak leszenek de nem eredményesek elmennek és soha többé nem leszenk. Nincs két ugyan olyan pillanat. A boldogabb verseimet meg direkt nem teszem fel. Addig is mindenkinek Dicső Utat /csak igy tovább ne halgassatok senkire, mert azok már akkor nem ti lesztek :wink: /

Vágy Olykor megtestesít egy puha ágy Valamikor csak egy szellő mi lágy Egy forró érzés egy elvakult pillanat Gondolat egyveleg egy furcsa foganat De ha mar vággyal epeszt az élet Ha nincs egy momentum amit nélküle éled Mikor kín gyötrődés mit hiányában érzel És ekkor nem tehetsz mást csak csöndben vérzel Ha megkapod örömödben ugrálsz és ordibálsz A csillagot is lelopnád mindenkit úgy imádsz Dobálnád ember társaid, szereteted kiapadhatatlan Fel-fel mászol a fára és ordítod "nincs itt olyan ki boldogtalan" Megborzongasz tested felmelegszik Levegőt hangosan veszed míg izgatottságod elalszik De az csak nem akar apadni csak akar sóvárogni Vágy mi felemészt és arca angyali Szemei, mint maga a tüzes katlan Arca maga a megmagyarázhatatlan Szép és egyszerre bűnös és dühös Vagdalódzó kínos békétlen gőgös Maga a szép láng a legbensőbb érzés maga a tűz Maga kiállhatattlan mi béklyót köt rád és magához fűz Nélküle nem vagyunk senkik nélküle nem leszünk valaki De ha nincs benned erre hajlam te nem vagy akárki Te vagy tudod, te nem vagy ember Te csak egy semmi egy hullám nélküli tenger Bennem meg vallom már oly sokszor feltűnt démoni formában De hazudok magamnak hazudok nektek akaratlan Vagy akarva? Na ezt se tudom A butaságom meg nagyon unom De én nem akarok ember lenni Én nem akarok embertelenedni Mert aki ember az vétkes És gyarló vágyaitól terhes Az meg nem ember kinek tüze nem lobog Az a parton csak egy szem homok "Egy megtört szerzetes"