Cundior

Pakolgassad csak föl őket!

Nagyon jó amit írsz, teljes mértékben egyet értek vele! Bár én szeretem a szép, tiszta matematikai háttereket (fene abba a dzsenn vérbe), de tény, hogy teljes értékű (még fél értékű sem) NJK nem alkotható pusztán statisztikákból. Pont ezért, még sosem gondolkodtam el ilyesmin, ezek kitalálását a KM feladatának tekintettem mindig is, de lehet lenne értelme, egy listának, ami tartalmaz motivációt, körülményeket, állapotokat, múltból származó döntése mechanizmusokat (utálja az elfeket), és ehhez hasonló "színesítő" elemeket, amiből lehet válogatni, esetleg dobni rá. Ez hasznos lehet, mikor a játékosok meglepik a mesélőt és nem kidolgozott NJK-kat látogatnak meg, vagy akkor is, mikor jönnek a "tucat ellenfelek". Persze nincs táblázat, ami helyettesít egy megírt kalandot, és semmi sem menti meg a fantáziátlan mesélőt, de talán hozzáadhatna a játékélményhez.

Van valakinek ezzel (vagy más hasonló táblázattal) tapasztalata? Működik, hasznélható?

Akármekkora szemét is ez az írás, én jó érzéssel emlékszem vissza azokra az időkre, mikor egyáltalán készültek még rajongói kiegészítők. Mindenkinek volt egy kockásfüzete, tele saját kasztokkal, fajokkal, fegyverekkel, ...stb., most meg az emberek arra vágynak, hogy az egész rendszer mindössze 1 oldalas legyen. Minden K6, aztán ha elf vagy a lövéshez, ha khál az ütéshez kapsz +1-et. Ez legalább "valami".

Szerintem kissé szigorú vagy! A visszafelé olvasás mintha valami módon az eredeti cikkben is megjelent volna, de ahogy olvashatjuk, ezt a szerafista maga sem tudja, így pusztán hangulati elemről van szó. (Amúgy ez nekem sem tetszik.)

A torzulások, képességek, minden csak példaként kezelendő, nyilván nem két démon létezik, és nem minden szerafista klón, szerintem ezt Darabolo sem így gondolta. Ennek az írásnak a lényege, hogy gyakorlati, használható példán keresztül bemutassa, hogyan lehet a szerafizmust játéktechnikailag kezelni, és ennek a célnak szerintem tökéletesen megfelel!

Én magam sem kaptam kedved feltétlenül a két bemutatott démon szerafistájának megszemélyesítésére, de az Sztp rendszer, a fokozatos torzulással megnyíló képességek, a használatukkal és nem használatukkal történő egyensúlyozás ember és démon között, egy nagyon ötletes, teljesen világhű, és egy első olvasatra működő rendszert vetít elénk.

Na mindegy, nem vitatkozni akarok, csak rámutatni, hogy a hibák, vagy nem tetsző dolgok kihangsúlyozása helyett (amiket természetesen mint máshol is, itt is meg lehet tenni), az írás pozitív tartalmát is lehetne szem előtt tartani. Nyilván nem 100%-os, de magasan színvonalasabb és értékesebb, mint a hivatalos változat, ami kb. annyi, hogy Fp-ből kapsz Manát...

Tényleg ötletes és világhű megközelítés, csak gratulálni tudok hozzá!

Bocsánat, de én nem teljesen értem, hogy a wier miért ne lehetne sanquinator. Attól, mert az ő vérük immunis a behatásokra, ez még nem zárja azt ki, hogy ők elmélyedjenek a vérmágiába, illetve, hogy feltöltődjenek a vér ivásától (ettől lesznek ugye sanquinatorok, hogy más vérét - nem a sátjukat - használják manaszerzésre). Hiszen a wier is vér ivása által jut energiához, a vérmágiára való ellenállásuktól függetlenül, a vér felhasználása náluk alapvető. Én semmi olyan dolgot nem ismerek, ami kizárná ezt a faj/kaszt párosítást. Tudtok bármi olyan konkrét példát, ahol ez problémát okozhat, vagy ellentmondáshoz vezet?

Egyedül egy valami jut eszembe, a saját vérükből nem hiszem, hogy tudnának vérgólemet teremteni, de más véréből már igen.

Szeretném megfogni a kritikád leglényegesebb pontját. A manase képességének (vagy inkább annak elmaradásának) magyarázata szerintem nem csak felesleges volt, de engem kifejezetten zavart, mivel a bestiáriumban ezt olvashatjuk: "...a tekintettel elérendő hatást a manasénak óhajtania kell - tehát akit nem akar szoborrá tenni, nem is lesz azzá még akkor sem, ha percekig szemez vele."

A viccet félretéve, szép munka, nagyjából mindennel egyetértek, bár nekem tetszett a "második csattanó" és az Opálhajós említése se zavart, viszont nem lehet eleget hangsúlyozni (nagyon örültem, hogy te is időztél ezen), mennyire bosszantó, hogy egy helyben topogással találkozik csak az ember.

Értem ezt abból a szempontból, hogy alig készül bármiféle új írás, nincs semmilyen tervbe vett cél, nem szándékoznak érdemben tovább vinni, esetleg befejezni végre valami megkezdett témát, csak újra adogatnak ki régi írásokat, a "kis szerzők" pedig foglalkozzanak a saját dolgukkal, mert majd egyszer ők...

Illetve értem ezt abból a szempontból is, hogy a konkrét írások se rendelkeznek szinte semmiféle világismereti (leszámítva néhány elejtett félmondatot), vagy történelemalkotó értékkel. Félreértés ne essék, Boomen az egyik kedvenc íróm, a Manifesztáció pedig a kedvenc témám, de ha ezt a novellát nem olvastam volna el (ami amúgy tetszett), nem vesztettem volna semmit, nem volna kevesebb ismeretem semmiről. Ilyen értelemben, az olvasásélményt leszámítva, a M.A.G.U.S. tájékán ismét nem történt semmi, Ynev tovább lebeg hibernálva a 25 évvel ezelőtti állapotban, ahogy megismertük a 90-es évek elején (apró túlzással), ha azt nem tekintjük érdemnek, hogy sok dolog új nevet kapott. Ezt pedig én már nagyon unom...

De köszönöm az újabb kritikát, mint a korábbiakat is, ezt is az eredeti műhöz hasonló örömmel olvastam!