Cundior

Nálunk mostanában teljesen kikopott ez a Tp-ért való játszék. Úgy értem, megvan annak is a varázsa, hogy csinálsz valami jót, és ezért kapsz jutalmat, de ezt az általad írt probléma mellet (eltérő szintek, ami amúgy nem is feltétlen probléma) más okokból sem szerettem soha. Bár túlzó példa, de régi AD&D-s csapatommal (20+ éve) minden játék utolsó órája azzal telt, hogy felsoroltuk még azt is, hogy a karakterünk lecsapott egy legyet, hátha jár a +1Xp. Remélem nem fogalmazok rosszul, nem úgy értem, hogy régen rosszul játszottunk, de most fejlődtünk és már jól. Ez két egyenlő értékű elképzelés, de inkább a másik jött be nekünk, ahol a játékot élvezzük, önmagáért cselekszünk, teszünk különös, vagy önfeláldozó dolgokat, vagy személyesítjünk meg a karakterünket, nem Tp-ért. Persze néha van egy kis plusz, ha a helyzet úgy kívánja, de az egységes osztás nekünk tökéletesen megfelel. Egy apró érdekesség, amivel még nekem sem sikerült tökéletes megbékélnem, egy másik csapattal most a The One Ring új kiadásával játszunk (ajánlom mindenkinek!), ahol a karakterek játékóránként kapnak +1 adventure és skill pontot (ott nincsenek szintek). Sokan szeretik, és szerintem is jól működik, mert akiknek fontos a Tp, azok számára is a játék maga kerül előtérbe. Nem szükséges dominálni a játék alatt, eluralni a jelenetet, vagy ha a csapat egész alkalom alatt a Pajkos Póniban ücsörög, az sem "fölösleges", elpocsékolt játék, ha élvezik, miért ne? Persze ez az ücsörgés szélsőséges példa, az nyilván nem fejleszt sokat (bár ott is lehet számos szociális kihívás, lehet azért ellesni ezt-azt), de a karakterek, ha nem is győznek le Balrogokat, utaznak, új helyen járnak, találkoznak valakivel, szóval néha jobban, néha kevésbé, de folyamatosan fejlődnek, és ennek az állandó haladásnak az arányos, folyamatos kiosztása, kicsiban nézve furcsa, nagyben nézve tökéletes. Röviden összefoglalva, ha zavar a karakterek közti eltérés, adj azonos Tp-t, ha különbözőt akarsz adni, akkor ne zavarjon, hogy különböző mennyiséggel rendelkeznek. Lehet félreértem, de úgy látom két lovat akarsz megülni egyszerre.

Van egy jó háború rendszer, az Against the Darkmaster szerepjátékban, amit mi egy kicsit módosítottunk is. Leírom, hátha meríteni lehet belőle. A lényeg, hogy a csata mindennek a középpintjában áll, az a kiteljesedése a történetnek, de nem a történet maga. A karakterek egy helyzetbe kerülnek, ahol majd a csata zajlani fog, és nekik lehetőségük van erre felkészülni. Felderíteni, kémkedni, leszámolni az ellenfél kapitányaival, szabotálni az utánpótlásukat, vagy épp megszervezni a saját védelmüket, szövetséges csapatokat toborozni, és így tovább, bármi, amit ki tudnak találni. Ezek jelentik magát a kalandot, bizonyos dolgok ki vannak dolgozva, mondjuk akár egy egész alkalmas nyomozás, az áruló leleplezésére, de lehetnek improvizatív dolgok is, ha a játékosok meglepik a mesélőt valamivel. A lényeg hogy számolni kell a sikeres erőfeszítéseket, de opcionálisan a sikerteleneket, vagy a kihagyottakat is. Kihagyott alatt azt értem ha a játékosoknak nem jut eszükbe valami fontos, amit a mesélő betervezett. Először meg kell határozni a csata nehézségét 1-10-ig (1-3 nagyjából hasonló erők, 4-6 az ellenfél jelentősen erősebb, 7+ kétségbeesett küzdelem), majd ebből kivonni a sikeres tetteket (esetleg hozzáadni a sikerteleneket, de az eléggé nehezíti a dolgukat) és ha eléri a szám a 0-t, akkor a játékosok győztek. Felmerülhet a kérdés, hogy miért nincs olyan, ahol a játékosok oldala sz erősebb, de a válasz egyszerű. Azért nincs, mert akkor a játékosok beavatkozása nélkül is győznének, és így nincs sok értelme bármit is tenni. Az a lényeg, hogy a tetteik számítsanak. A csatában való részvétel is ilyen pontokat eredményez (mint a felkészülés), de nem kell kidobálni a harcot, csak egy próbadobást tenni. Gyógyításra, csapatvezetésre, harcra vagy bármire, amivel a karakter foglalkozik az összecsapás alatt. Egy egyszerű dobás, siker vagy sem (persze az más rendszet), tehát nem kell 20-30 harcot végigszimulálni (persze, ha van rá igény, akkor lehet). Ha a szám a végén nem 0, akkor az ellenfél győz, de fontos a mérték. Ha a végeredmény 1-3, akkor az ellenfél bár győzött, de hatalmas a veszteségük, meghalt a vezérük, vagy nem sikerült elérni a céljukat (a vesztes oldal sikeresen elmenekült, elvitte az áhított zsákmányt berobbantotta a kastélyt,...). Ha 4-6, akkor a vereség nem olyan súlyos (a karakterek elérhettek valamit, ami fontos nekik), de már egyértelmű. Ha 7+, akkor teljes a vereség, a karakterek sérültek, fogságba esnek, az ellenfél kezére kerül minden, vagy a helyzettől függően bármi. Opcionális szabály, hogyha a vége nem 0, de a mesélő úgy érzi, hogy elcsúsztak a dolgok, dobathat K10-et, és ha a játékosok fölé dobnak az értéknek, akkor egyel csökken a kategória, de ez csak akkor jó, ha rosszul lettek belőve a dolgok, alapvetően nem ajánlom. Ez így kicsit furcsán hangzik, de nagyon jól működik. Fontos, hogy ez a számolgatás ne mechanikus legyen, mint egy független mini játék, hanem olyan valami, ami hagyományos szerepjátékot segíti. A játékosoknak nem is kell erről tudni, ők kalandozzanak, tervezgessenek, készüljenek, szóval játszanak.

Köszi, de inkább azt kihagynám, az alkotó keveri a küldötteket és a megtartókat... Igazából mindegy is, csak épp amikor kérdeztem, akkor kezdtünk bele egy új csapattal egy új sztoriba. Könnyen ETK-sítottuk, csak érdekelt, hátha valakinek lett volna valami érdekes gondolata.

Nem ismerem különösebben azt a kiegészítőt, de gyorsan átolvastam a kasztleírást, és nem találtam benne utalást a boszorkánymesteri mágia használatára.

Vagy a kísérletnek valami anyagi komponensét. Lehetnek érdekes, kalandban megszerzett dolgok, vagy akár a készülő varázslat mana költségét figyelembe véve, Mp=X*arany módon kitalálni. Ha ezt kombinálod a hiányzó szintek negatív módosítójával, akkor akár bárki kísérletezhet varázslatok megalkotásával. A számokat ki kell találni, de miért ne próbálkozhatna valaki, akár első szinten? K6 sikeres kísérlet, 90% körüli bukási eséllyel, darabonként tetemes mennyiségű aranyakért cserébe. Aztán ahogy fejlődik a karakter, 12. szintre elérheti a könyvben szereplő 25%-os arányt. Amúgy hogyan kell vajon érteni azt a módosítót, hogy "mínusz a karakter TSZ-e"? Akkor az induló esély nem is 25%, hanem rögtön 13%, mert a könyv 12-es szintet feltételez? Vagy az az utáni szintekre érti? (Miért nincs a M.A.G.U.S-ban SEMMI rendesen megfogalmazva?)

Az ilyen szintmegkötésekkel az a baj, hogy mindenki máshogy játszik. Nekem soha életemben nem volt még 12. szintű karakterem, míg máshol lehet, hogy ennek a követelménynek van helye. Ha nem akarod csak úgy figyelmen kívül hagyni a szabályt, akkor a Rúna Magazin első számának 17. oldalán még csak 6. szint kellett hozzá. De az is egy lehetőség, hogy meghagyod a 12. szintet, és a táblázatban lévő Tsz. módosítót negatívan is alkalmazod, tehát a hiányzó szintek csökkentik az esélyét a sikeres kísérleteknek (akár nem is csak 1-1%-kal).

Szerintem a fő probléma az, hogy az sincs meghatározva, hogy Ynev más területein mennyire és miként van jelen a mágia a hétköznapokban. Egyáltalán nincs hivatalos, egységes mágiaképe a világnak. Az egyik regényben mágikus fények világítják meg az utcákat, és az éttermekben hőtartó rúnákkal látják el az edényeket, máshol pedig szárnyrakapnak a szóbeszédek, hogy egy varázsló érkezett a városba. A szerepjátékban pedig még ennyi sincs. Én nem emlékszem, hogy olvastam volna bármit a shadoni technikáról, de akár lehet is. Mondjuk én máshogy képzelem, szerintem az egyház jobban kézben igyekszik tartani mindent, nem engedne teret a világi tudósoknak (mint a valóságban a kereszténység tette). De ezt csak úgy gondolom, szóval nincs nagyobb jogalapja, mint a te ötletednek. 😄 De mondjuk a gőzgép nekem egy kicsit sok.

Ha ÚTK-ról van szó, akkor valamelyest érthető. Mi végül sosem hoztuk meg ezeket a szabályokat, de éreztük a szükségét, mert a képzettségrendszer elég "furcsa". Az 5. fok elméletileg egész Yneven kedvesek sajátja, halandó embereknek elérhetetlen szint (például Élettannal mágia nélkül csak úgy életet lehet teremteni... - és nem arra gondolok 😀) ennek ellenére alacsony szinten is lehet belőle akárhány a karakternek. Ami rosszabbá teszi a helyzetet, hogy néha még kell is, mert sokszor rosszul vannak beszintezve a képzettségek, és a karakterkoncepcióhoz szükséges az 5. fok. Például egy átlagos Állóképesség mellé 5. fokú Futás kell, egy maraton lefutásához (ami azért nem ember feletti), vagy hogy egy elfet ne támadjanak meg a vadállatok, 5. fokú Állatismeret kell, és még sorolhatnám. Szólal egyfelől megértem a KM-edet, de azért ajánlom mindig mérlegeljen, mert általános szabály szerintem nem hozható. (És akkor még nem is beszéltünk a képzettség követelményekről, mert néha egy 5. fokú képzettséghez, kell még három másik 5. fok...) Mi egyszerűen elengedtük az egészet.

Líthas! Az elf megtartókkal kapcsolatban lenne egy kérdésem. Pontosabban Narmiraen megtartóira gondolog, akik csak a Summariumban szerepelnek, és így bár hangulatosan és részletesen ki vannak dolgozva, mégis szabályrendszer nélkül maradtak, minek köszönhetően csak házi kiegészítő formájában játszhatóak. Nekem egyik kedvenc karakterem, de érdekelne, másoknak is van vele tapasztalatuk, használták már, és ha igen, hogy írták át? Igazából csak a képzettséglistájuk hiányzik, a többi akár egy az egyben átvehető, de mégis érdekelne, gondolatébresztő gyanánt, hogy ki, hogyan álmodta meg őket, hogyan használta? Előre is köszönöm a válaszokat!

Ezt sosem értettem. Az orkok rövid életűek, miért élnek akkor irreálisan sokáig az udvari orkok? Persze mágia, meg bla bla, de nem azt nem értem, hogy mivel magyarázzák, hanem azt, hogy miért van így? Ez sosem tetszett... Amúgy sajnos nem tudom a válaszokat arra, amiket kérdeztél.

Valahogy így sejtettem, ezért is tartjuk privát felületen... Amúgy kár érte, nyilván "halott" az egész játék, senkinek nem származna kára belőle, ha a rajongók életben tarthatnák maguknak. Hiszen mitől is esne el így bármelyik kiadó vagy tulajdonos?

Én ezt már megcsináltam, mert a csapatomnak kellett, de privát wiki oldalt használok hozzá, szóval nyomtatásra nem igazán alkalmas. Viszont gyors és áttekinthető használatra annál inkább! Valamint, nem lennének ezzel jogi problémák?

Azon is el lehetne gondolkodni, ha már rajongói munka, hogy összeszerkeszteni a kiegészítőkben található összes faj, kasztot, képzettséget, varázslatot, ...stb. Lehet kicsit vaskos lenne, vagy lehet külön kéne kötni bizonyos részeket (Karakteralkotásos könyv, Varázslatok könyve, ilyesmi) de legalább egy adott téma egy helyen lenne megtalálható.

Én (a Belső idő diszciplína részleteinek megvitatása mellett, részben attól függetlenül) úgy általában, a játékegyensúly jelenségére gondoltam, annak a szerepjátékban való megjelenéséről, és rendszerfüggetlenül érdekel, hogy ennek mekkora a fontossága, mennyire elhanyagolható, mekkora hatással van pozitív és negatív szempontból egy játékülésre, és annak az élvezhetőségére. ETK-ban ez nyilván "nem létező" fogalom, elég sok mindent át kéne írni, hogy megjelenjen, ebben teljesen igazad van. Viszont a játékegyensúly, mint kérdés, mint elméleti (és a játékasztalnál nagyon is sokszor gyakorlati) fogalom, itt is előkerül, és bár megoldani (megteremteni azt) nem lehet, de a "problémát", az igényt, a hiányának kezelését, ...stb. ezek módját meg lehet vitatni. A csapatunk egyik tagjánál például ez annyira erősen és kényszeresen meglevő, folyton aktív (szinte már) elmezavar, hogy majd hogy nem a 67 vagy 68%-on is minibalhék tudnak kialakulni (majd megállapítja, hogy legyen 66%..., ettől függetlenül jó játékos). Másfelől bennem is megvan az igény, hogy azért ne adjunk hozzá, vagy ne értelmezzünk úgy semmit, hogy mondjuk egy erősebb kaszt, ezáltal méginkább eltávolodjon másoktól (gondolok itt a mindenki által ismert Vér Istvánokra, akik nem csalnak, csak...). Szóval függetlenül attól, hogy ETK-ban mi a helyzet (tehát rendszerfüggetlenül), itt is aktív téma a játékegyensúly, meglétében, vagy épp hiányában is, egy létező szempont, ami kihat a szórakozásra. De persze lehet, hogy csak az én csapatom áll egymástól túlzottan eltérő elképzelésű, és kényszeresen szőrszálhasogató emberekből, és máshol ez elő se kerül.

Szerintem ez rendszerfüggetlen dolog. Persze van, ahol több, máshol kevesebb realitása van, de még ETK-t játszva is folyton előkerül, az emberek nagy része nem tudja ezt teljesen elengedni, ahogy én sem. És abban sem vagyok biztos, hogy el kell, annak ellenére, hogy megmérgezi a szórakozást, és eredménytelen szélmalom harc az egész. De a játékegyensúly iránti igény, és a hátterében húzódó alapvető pszichológiai összetevők (sikerélmény, kihívás, megfelelés, kudarc, irígység, ...stb.) minden emberben megtalálhatóak, és újra és újra felütik a fejüket. Szóval ez akkoris egy fontos téma, ha tudjuk, hogy nem fogjuk tudni megoldani soha, de javítani a hozzáállásunkon lehet az által, hogy foglalkozunk vele.