Cundior

3. Alan O'Connor: Síró fém, 195. oldal legalja. Sajnos csak ezt az egyet találtam. Viszont, ha már szószedet, ne felejtsd beleírni, amit már régebben is hiányoltam, egy szerepjáték szempontjából "fontos" gyakorlati használhatósággal bíró szó: Sharram - Hagyományos kyr köszöntés. Jan van den Boomen: Kyr históriák, 168. oldal utolsó bekezdés.

Mi Zoom-on játszunk és hozzá Jamboardot használunk, ahol mindenki rajzolhat, jelölhet. Nem volt még igényünk másra, a kockákat is szeretjük kézben fogni és gurítani, úgyhogy az maradt a hagyományos módon.

Gyenge próbálkozás így április elsejére.

Nem tudom, ez szerintem nem feltétlen van így. A személyes auránál azt írják, hogy "egyes évek óta birtokolt, különösen kedves holmik, netán a régi családi ereklyék" is lehetnek olyan viszonyban a tulajdonossal, mint a "kardművész saját kardja". Most attól függetlenül, hogy a példa pont említi a családi ereklyét, mint a személyes aura állandó részét, én sosem úgy kélzeltem ezt a dolgot, hogy valami misztikus, lélekszikrát hordozásról van szó. Persze logikus gondolat, hogy ha már egy tárgy része valaki aurájának, akkor hogy lesz később egy másik személyének is? Nem tudom, az én értelmezése

Így van! Eddig én is csak ott találkoztam vele, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy eddig még semmi nem kerülte el a figyelmemet, és nem akadtam még rá 20+ év után is meglepő "újdonságokra" egyszer-egyszer.

Nem találom, pedig többszöri elolvasás után, még a szövegfelismert pdf-ben is rákerestem a kulcsszavakra. Lehet, hogy másik kiadás?

Ezt elfogadom, már csak egy apróság maradt. Valóban így van, hol írják, hogy kézre kovácsolják őket? Mármint hangulatos, beleillik a képbe, el tudom képzelni, de szerintem ez nem feltétlen van így, akár mondjuk örökölni is lehet egy slan pengét. Ha a kardművészem mestere, vagy családja régi ereklyéével harcol, akkor levonást kap, mert nem az ő kezére kovácsolták? Na megint elkalandoztam. A lényeg, hol írják, hogy kézre vannak kovácsolva?

Ha ezzel az egész asztaltársaság nem ért egyet, akkor meg lehet változtatni, mindenkinél vannak háziszabályok. Itt inkább arról volt most szó, hogy létezik-e ilyen kötelezettség, vagy sem.

Azt nem gondolom, hogy csak úgy szerez neki egyet, egy ilyen fegyvernek kultúrális értéke van, szimbólum is, nem csak használati tárgy. De azért lehet módja, hogy valaki méltó legyen egy slan tőrre, vannak magányos, renegát mesterek szerte Yneven, valamint fegyvergyűjtők gyűjteményében, vagy nagyobb háborúk után akár fekete piacok kínálatában is felbukkanhatnak ilyen pengék. Szóval több méltó, vagy becstelen úton is hozzá lehet jutni egy slan tőrhőz, de én az "egyszerűen szerzett neki egyet" vonalat kerülném. Nem kezeli helyén, nem hangulatos, nem érdekes. (De nem is szabály ellenes.)

Ha olyan harcmodort akar elsajátítani, ahogy egy kardművész harcolna vele, az nyilván különleges oktatást igényel, de ha csak egyszerű fegyverként akarja forgatni, akkor bár egy megfigyelő számára a mozdulatai nem lesznek majd művészi finomságúak, de azért a fegyver értékeit nem csökkenteném. A rapír értékei sem csökkennek, ha nem Shadonban tanult a bárd bánni vele, a számszeríjé sem, ha nem Erigowban, a dzsenn szablyáé sem, ha nem Abadanában, ...stb. Egy dolog a "hangulat" oldala, hogy a karakter támadásai milyen technikát tükröznek, vagy hogy megtéveszthet-e egy Tiadlanit, vagy sem, de a ját

Szerintem itt a lényeg a körülmények milyensége. Ha a karakter csak azért akar magánk slan tőrt, hogy tápoljon, mert kell a fejvadászának az a néhány extra HM, akkor Darabolonak adok igazat, ennek elejét kell venni. Például, minden fegyverhasználathoz külön képzettség van, ez igaz, de mester nélkül hogyan tanulja meg a slan tőr használatot? Csak tőrhasználat képzettséget tud elsajátítani, és ezzel használni egy más alakú (és azért minőségű) fegyvert, tehát jogos lehet az értékcsökkenés, vagy a tőrhöz hasonlítás. Ha viszont nem erről van szó, hanem karakterkoncepció és szerepjáték is van m

Ha gondolod, szívesen lefotózom azt, ami kell.

Igen, én is erre gondoltam, a gyűjtemény szentsége megbonthatatlan. Amúgy, ha megvételre keresed, a moly.hu-n van eladó.

Megvennéd, vagy csak kéne belőle valami info?

Én is arra a tájra képzeltem el őket, bár kevésbé a hegyvidékre, inkább a mocsarasabb, folyóvidékre. Ynevre nem nagyon passzol a békés Megye hangulat, inkább a Nősziromföldi, Anduin völgyi életérzés. Ez különösen szinpatikus gondolat, még a kivételes kalandozó egyedek motivációját is megadja. A végén még nekiállok és kidolgozom a fajt.