Cundior

Ez így teljesen jó! Nem egy ráerőltetett, alaptalan büntetés, hanem egy szempont, amit mindig figyelembe kell venni. Ha megfelelően él a törpe, akkor nincs mitől tartania, de minden önző, kicsinyes, vagy akár kifejezetten aljas tetténél fennáll a veszélye, hogy többet veszít másnál. Na ez már tényleg hangulatos, ez már hozzáad, nem csak elvesz és ok nélkül büntet! Megvettem.

Ezzel amúgy teljesen egyet értek! Mi is ki szoktuk játszani a különféle nyelvi nehézségeket, páldául legutóbb 1-es nyelvtudásnál úgy beszélgettek a karakterek, hogy leírták nekem (mint mesélőnek), hogy mit mondanak, és én csak egy-két kiválasztott szót olvastam fel (hogy azt értette meg), és ment az agyalás, hogy vajon mire gondolhat a másik. Ezeket én nem akarom elhagyni, sőt az egészel való foglalkozás miatt kérdeztem pont. Csak az alapvetéseket akartam tisztázni a magam részére. Köszöböm szépen, mind ketten nagyon sokat segítettetek! Még egy apróság, ha nem unalmas még. Az északi városállamokban biztos dominánsabb az aszisz a toroninál? Én fordítva képzelem (és olvastam a PPL kultúra képzettségnél, bár abban igazad van, hogy egy forrás nem forrás ). Ja és még valami. Nem írnak róla, bár szerintem egyértelmű, gondolom a déli városállamokban pedig a pyar az alap (persze kráni, dzsad, shadoni és minden más lehetőség mellett), és ugyan ez lehet az igaz Erionban is? Sok önáló közösség, kolónia, de a pyar a mindenki által beszélt?

Köszönöm a válaszokat! Jó dolgokat írtok, többségéről tudtan, de sok apróság kimaradt. Érdekes dolog ez, tényleg lehet sokat kutakodni utána, de engem most más okból érdekel. Valójában arról van szó, hogy tőlem eltérő módon, most szeretném a gyakorlati oldaláról, kizárólag csak a játék szempontjából áttekinteni a dolgokat. Jó az, ha van rengeteg nyelv és nyelvjárás, például a dorani kyr varázslómnak is rengeteg pontjába került, és nagy élvezettel válogattam össze, a hozzá legjobban illő dialekrusokat, de ez nem minden helyzetben, nem minden karakternél van így. Például, ha van egy déli csapat, akik egy északi kalandon vesznek részt, akkor őket nem érdekli az amúgy hangulatos háttéranyag, hogy most pontosan milyen dolami vagy lupár jövevényszavakkal kiegészült, felső nyelvjárású nyugati erv dialektus uralkodik az adott megyében, csak az, hogy tudják-e játszani a kalandot, vagy sem. Nekem most az a lény, hogy a legegyszerűbben nézve, hol milyen nyelven beszélnek, mit értenek meg, de nem csak bizonyos réteget, hanem mindenki, a háza előtt ücsörgő öregasszony, az utcán játszó gyerekek, a magányos erdész, ...stb. Tehát, hogy a játékosok játszhatják-e a modult, nyugodtan beszélgethetnek bárkivel, vagy sem. Persze érdekes hangulati elem, hogy mondjuk tudnak toroni nyelven, viszont az asziszt nem beszélik, ezért néha nem értik mit mondanak egymás közt a tolvajcéh emberei, így mondjuk jobban félnek, hogy átverik őket. Az ilyen színesítésekre jó, ha figyel a mesélő, de alapvetően mondhatjuk, hogy Quiron tenger déli partján mindenki (játék szempontjából) beszéli a toronit? Ilyen értelemben, bár belátom hangulatromboló, és árnyalatokat figyelmen kívül hagyó, de a kérdéseim, egy átlagos kaland játszása közben: A déli parton (leszámítva, a különféle speciális helyeket), mindenki beszéli a toronit (és talán az asziszt)? A Riegoy öbölben mindenki beszéli a pyart (tudom, hogy a pyar csak a közös nyelv pyarroni nyelvjárása, lehet ezt kijátszani, tájszólásszerűen érzékeltetni, de most ez mindegy)? Mert talán ott az Erv lehet dominánsabb, a Szürkecsuklyások is erv nyelvet írtak, talán erv közvetítéssel jutott el oda a pyarroni vallás is. Az Északi Szövetségben (szintén akcentusos módon, de) mindenki "pyarul" beszél? Mert mi mindig is úgy játszottunk, hogy mint nálunk az angolt, ott is sokan értik a pyart a műveltebbek közül, de ott egy önálló Erv nyelv a közös, a parasztok azt beszélik. Szóval a rosszalló, és teljesen jogos ellenérzéseket (melyekkel általában én is rendelkezem a hasonló hozzáállás láttán) figyelmen kívül hagyva, nagyon lebutítva, szerintetek hol, mit beszélnek?

Sziasztok! Olvasgattam különböző leírásokat, hogy letisztázzam magam számára Ynev különböző területeinek nyelveit. Volna néhány kérdésem, ami nekem nem egyértelmű. Azt írják a PPL kiegészítőben, hogy az északi városállamokban a toroni kultúra, és ezzel együtt nyelv dominál, míg a pendát leírásában az szerepel, hogy az államok egyetlen toroni nyelvű területe. Szóval milyen nyelvet is beszélnek a tenger déli partján, Abaszisztól keletre? A másik a Riegoy öböl államai. Túl messze van mindentől, és nem írnak semmit a nyelvről, ott mit beszélnek? Illetve egy számomra megdöbbentő dolgot olvastam a rúna VI. évfolyamának első számában (36. oldal 4. bekezdés): "Az erv államokban napjainkban a pyar a hivatalos nyelv, pontosabban annak egy helyben kialakult dialektusa, amelyet erv-közösnek szokás hívni..." Ez nekem eddig kimaradt, ez tényleg így van, "nincs" erv nyelv, mindenhol pyart beszélnek csak saját dialektusban? Előre is köszönöm!

ÚTK 399. oldal "Az igaz drágakövek értéke karátonként 3-5 arany, a féldrágaköveké pedig 5 ezüst és 3 arany között változik attól függően, hogy hol kívánja beszerezni őket a varázsló. Például a Gályák-tengere mentén valószínűleg már 10 aranyért egy nagyobbacska gyöngyöt is vehetünk, míg ugyan ez a darab az Északi Szövetség területén akár az ötszörösébe is kerülhet."

Én úgy tudom, hogy a boszorkánymester, a tűzvarázsló és a varázsló, minden varázslatához varázsszavakat és bal kézzel rajzolt rúnajeleket használ. Ezért ha a "mutogatás" anyagi komponensnek számítana, akkor a képzettség használhatatlan lenne ennél a három kasztnál. Egy másik kérdés viszont, hogy mi van a kézből előtörő varázslatokkal? Ott ugye például a mosoly nem megfelelő, furcsa lenne, ha a villámok a boszorkánymester fogai közül csapódnának ki. Ellenben a Tűzgejzírnél elég lehet csak a kívánt helyre pillantani (de odamosolyogni?). Ugye a gond itt az, hogy a képzettség felvételekor kell egy tettet választani, és ezt nem lehet varázslatonként változtatni. Így jobban belegondolva már kezdem érteni a problémát. Bár nem ez volt a kérdés, de talán hasznos információ: Az ÚTK-ban ez úgy van megoldva, hogy el kell kezdeni a varázslatot, el kell költeni a szükséges manapontot is, de a varázslat befejező mozzanatát a varázshasználó a jövőben bármikor megteheti, így gyakorlatilag 1 szegmens alatt idézi meg a varázslatot. Ezáltal bár korábban szükséges tudnia mit akar majd alkalmazni, de nincs gond a módjával, az éppen szükséges zárómozdulatot kell csak megtennie. Szerintem vagy beszéljétek át az összes varázslatot, hogy melyiknél lehetséges és hogy, vagy kicsit módosítsatok, mert ez így tényleg átgondolatlannak látszik. Vagy a harmadik lehetőség, várjátok meg egy ÚT-t nálam jobban ismerő tanácsát.

Bár ÚT-t nem használtunk, de a képzettség leírásából ez következik. Miért merült fel benned a kérdés, van valami ellentmondás, vagy hiba a leírásban?

Gergely, köszönöm a választ! Sajnálom, hogy ez a helyzet, mert maga az írás nagyon tetszett, ezért örültem volna, ha nem egy "alternatív" Yneven játszódik... A baráti figyelmeztetésed külön köszönöm és megszívlelem! Bár nem emlékszem arra, hogy bármit is ne fogadtam volna el, csak arra, hogy latolgattam a tartalmának igazát, más források alapján, viszont örülhet az ember, ha valaki jó szándékkal rámutat téves nézőpontjára. Akárhogy is, elfogadom baráti csipkelődésed jogosságát, teljesen igazad van, nem zárhatjuk ki, vagy kezelhetjünk el nem fogadottnak, a már egyszer megjelent írásokat! Részben ezérti is, másrészt a tetszetőssége miatt még visszatérnék a könyvhöz. Esetleg lehet rá úgy tekinteni, hogy mivel az aschaoni tűzmesterek tudása megkopott, Sogron szeráfi alkuszövegével sem rendelkeznek már (ÚTK 120. oldal), így tévesen Magnusnak tulajdonítják az ókyr imaszövegeket. Hiszen csak a renegát állította, hogy azok az idézetek tőle származnának. Így akár működhetne is dolog, mit gondolsz?

Azt hiszem Gergelynek mégis igaza lesz, újraolvasva a diszciplínát, valóban a "tárgyak vagy élőlények auráját"-ról írnak. Valami tényleg elgurult a srácoknál. Viszont szerintem ez nem a játéktechnikai értelembe vett Aurát jelenti, csak valami ködösítés, hogy magyarázatot adjon a diszciplína működésére. Mivel a tárgyaknak nincs aurájuk, ezért ezt én hangulatfestő leírásnak kezelném, és a működés tekintetében a konkrét példákat veszem alapul: víz, sövény, ember. Szerintem ebbe a sorba a zombi is beleillik.

Az ÚT-s diszciplínát nem ismerem, de ahogy leírod, hasonlít az ÚTK-s diszciplínára. Ott nem csak az élőlények auráján lehet futni, de (az írott példánál maradva) akár a vízfelületen, vagy egy sövénysoron is. Ha a két diszciplína esetleg azonos, szerintem a zombikon is tudhat vele szaladni, mintha "tárgyak" lennének.

Lenne egy kérdésem, talán nem a legmegfelelőbb téma, de végülis tűzvarázslós kérdés. A Síró fém című könyvvel kapcsolatos, aki még nem olvasta, az ne olvassa tovább a kérdésem. Szóval a könyv első részében, a Sogronita templomban van valami, amit nem értek. Az épület Kyria idejéből származik, mégis az író összemossa a tűzvarázslókkal, ami mind az időrend, mint a "kultúra" szempontjából érthetetlen. Először is azt írja, ott tűzvarázslókat avattak, ezért is keresik fel a renegátok. Ezt még lehet úgy értelmezni, hogy Sogron anyrjairól van szó (bár egyértelműen nem arról van szó, de mindegy), viszont a templom mélyén Ardae Magnus idézeteit találták, ráadásul ókyr nyelven! Abban az időben Magnus még nem élt, és amúgy sem kyrül, hanem godoniul íra a sogronita tanait, lévén godoni mágus volt. Szóval ez a dolog semmilyen szempontból sem stimmel. Az én tudásom hiányos, vagy hibás ezen a téren? Ez jelentőségteljesebb hiba annál, hogy csak úgy véletlenül benne maradjon egy könyvben, amit 2002-ben adtak ki, jóval az ordani tűzvarázslók rendjének kidolgozása után, de akkor mégis hogyan kell ezt értelmezni?

A zauraknak és az izarnak a leírás szerint nincs lelke, és a személyes aura, mint tudjuk (ÚTK 219. oldal) "nem része a léleknek, hanem azonos vele". Ezért szerintem vitathatatlan, hogy ezeknek az élőholtaknak aurájuk sincsen. Bámilyen gyűlöletes ostobaság is az ÚTK, ez ott is így van.

Hát ez érdekes kérdés, pont erről beszélgetünk a kalandmesterek témakörben. A rúna magazin II. évfolyamának 4. száma, annak is az első írása említi ezt. A kérdés már csak az, mennyire állja ez meg a helyét úgy, hogy utána több hivatalos szabálykönyv is jelent meg, melyben ilyenről szó sincs. Ezzel válaszolva a kérdésed első részére, az ÚTK sehol sem említi ezt a szimpatikus viszonyt, ahogy egyik szabálykönyv se. Én azért hajlok az elvetése felé (bár nem teljes határozottsággal), mert ez önmagában nem következik a mágia természetéből. Egyértelműen le van írva, mikor áll fent szimpatikus viszony, és ennek nem felel meg egy rúnamágiával készített tárgy (ÚTK 389. utolsó bekezdés: "Tárgy-személy szimpátia csak olyan tárggyal fordulhat elő, amely legalább egy esztendeje az illető személy Személyes Aurájának része" bár hozzá kell tenni, ÚTK 390. teteje: "A Szimpatikus viszony meglétének vagy hiányának eldöntése minden esetben a KM feladata és jogköre.", de persze csak a szabályok figyelembevételével). Szóval ha a Zóna varázsjel kivétele a többire is ki lenne terjesztve, az szerintem külön említést kívánna. De ez csak az én véleményem.

Ezt a szerafista kérdést szerintem hasonlóan látjuk, alapvetően nekem is tetszik az írás, de zavar, hogy sokat vesztünk vele (a hithű Sogtonita tűzvarázslók hozzám közelálló rendjének őszinte mivoltát), míg nem kapunk cserébe semmit. Ez amolyan egyszeri fordulata lehetne egy könyvnek, de egy világ háttéranyagaként túlzottan magamutogató, öncélú és extravagáns. Én se pontosan úgy kezelem a dolgokat (van egy elképzelésem, ami egyszerre illeszkedik a godoni örökségbe, de a szerafista cikket se hazudtolja meg), de akkor sem hiszem, hogy figyelmen kívül hagyhatnánk, csak azért mert nem tetszik nekünk. Mindegy is, ezen nem szeretnék vitatkozni, de még most is azt gondolom, hogy szelektíven válogatsz a rúna cikkeiből, mert bár igazat adok, de te is csak azt hoztad fel indokként, hogy nem tetszik, mert hangulatromboló, ...stb. illetve ellentmond a korábbi anyagokkal. A nem tetszés az egyik legfontosabb szempont, ezt nem szabad lebecsülni, én is ezért nem fogadom el úgy, ahogy le van írva, illetve az egész szerepjátékot végülis a tetszés miatt űzzük :), de ha tárgyilagosan nézzük a dolgokat, amire te intesz engem, akkor mégis elhanyagolható. Az ellentmondást pedig én nem látom. Volt a godoni hagyaték elmélete, amiben most is hisznek a tűzvarázslók, ezt egészítették ki azzal, hogy tévednek. Ennek pedig volt is folytatása a szimpatikus viszonnyal ellentétben, az ÚTK már elfogadja és (nagyjából) eképpen mutatja be a tűzvarázslókat. Amúgy te hol találtál ellentmondást? Na de tényleg ne pazaroljunk felesleges szót arra, amiben amúgy egyet értünk (mármint a szerafista írásra, hacsak te kedvet nem érzel rá), csak arra akarlak rávenni, hogy lásd be, helyesen és példaértékűen érvelsz az alternatív, "párhuzamos világokként" kezelt szabályszelektálás ellen, miközben te magad is (ahogy én is és mindenki más is) ezt teszed. A M.A.G.U.S.-nak sajnos nincs egységes világképe, és a szimpatukis viszony is világkép, nem szabály kérdés. Az, hogy a meglepetés szerű támadás mennyi TÉ-t ad, az egy szabály, de a szimpatikus viszony megléte világkép, akkor is, ha szabály következik belőle. Na és akkor hosszas, de remélem nem teljesen fölösleges szócséplés után :), a szimpatikus viszonyt, mint írtam nem tagadom, csak nem tudom egyértelműen hovatenni. Egy friss hozzászólás megemlíti (a megfelelő témánál), hogy az ÚTK-ban le van írva a zónavarázsjel szimpatikus viszonya, míg a többié nincs. Ez is esetleg lehet indok az elvetése mellett (amit amúgy nem akarok, csak ízlelgetem a kérdést), hiszen mutatja, nem kifelejtették, hanem ahol van odaírták, ahol nincs, ott miért említették volna? Viszont a rúna és varázsló közti szimpatikus viszony ledobásáról és átruházásáról nem olvastam a rúnákban. Ezeket hol említik?

Darabolo, ezzel pedig én értek egyet. Mi sem számolgatjuk nagyon az STP-et, sose tört még el nálunk rúnázott fegyver. De nem is kötekedésből, inkább segítség gyanánt írtam, hogy ha nem is törthetetlen (szakíthatatlan) az a kötél, biztos kibír néhány karaktert. De amúgy amit a végén írtál, az a legfontosabb szempont! Minden szabály azért van, hogy olyan körülményeket hozzon létre, ahol mindenki élvezi a játékot. Még a "kellemetlen" szabályok is a hosszútávú, nagyobb léptékű jót szolgálják, hogy egy rövidtávú móka ne burjánozhasson el, tönkretéve a későbbi játékot, az abból fakadó következményekkel. Szóval nem szabad túl engedékenynek lenni a szabályok tekintetében, de az se szabad elveszteni szem elől, hogy miért is játszunk. Ha ez nálatok működik rég óta, akkor valószínűleg abban a társaságban ez egy jó szabály!