Jump to content
Kalandozok.hu - M.A.G.U.S. Szerepjáték

Greol

Kalandozók
  • Hozzászólások száma

    131
  • Csatlakozott

  • Utoljára itt járt

Róla: Greol

  • Rang
    Sorsfordító
  • Születésnap 1989/03/30

Kalandozós kérdések

  • Mi a kedvenc kasztod?
    Sámán
  • Mi a kedvenc regényed?
    Ian Russel: Fogadalom
  • Ki a kedvenc íród?
    H.G. Wells.
  • Melyik a kedvenc novellád?
    Donald A. Wollheim: Utánzó
  • Melyik évben kezdtél el szerepjátékozni?
    2003
  • Mi, ki a kedvenc ynevi vallásod, istened?
    Pyaroni pantheon
  • Van-e állandó csapatod? Hol? Keresel/biztosítasz-e esetleg játéklegetőséget?
    Van.
  • Mi a kedvenc sportod?
    Kosárlabda,bowling
  • Mi a kedvenc csokid?
    Fehér.

Legutóbbi látogatók

644 adatlap megtekintés
  1. Tudunk valamit arról,hogy Ynevet hordozó planéta szomszédságában milyen elsődleges anyagi síkok (azaz bolygók és holdak) vannak? Hogy hívják a csillagot ami körül a Satralis kering? Van-e rajtuk élet? A múltban fennállt-e valamilyen közvetett vagy közvetlen kapcsolat az égitestek között? Vagy esetleg még most is létezhet? Annyit biztosan tudunk,hogy a holdak közül az egyik talán lakható lehet,hiszen a Vérivók hérosza az egyik holdra távozott,miután már hallhatatlanná vált. Ez viszont nem túl sok...
  2. Greol

    Dumaterem

    Üdv Éppen azon töprengek,hogy vajon Kaorakunak Niarén,Enoszukén és az ezekről a helyekről származó eironi kolóniákon kívül található-e valahol számottevőbb mennyiségű követője? Azt tudom,hogy a sárkányisten hite Abasziszban "fogadalmas vallás" szintjére lett emelve egy enoszukei követ látogatása után (aminek megtörténte némileg cáfolja a szigetországról kialakult,teljes elzártságon alapuló - a játék szempontjából teljesen káros és értelmetlen - képet),de ez szerintem nem lehetett több egy diplomácia által megkövetelt üres formaságnál,aminek a késöbbiek során semmiféle érdembeli hatása nem lett a nagyhercegség vallási életére. Ha nem csal az emlékeztem,akkor Chapman sem említett ilyesmit a legutóbbi könyvében az Abasziszról szóló részben. Tiadlanban esetleg?Elvégre ott a népesség jelentős hányada niarei eredetű.
  3. Greol

    Dumaterem

    UTK-s anyagokban célzások szintjén több helyen le vannak írva ilyen dolgok,ráadásul Chapman az előző két könyvében a nem válaszolja meg a kérdést,hogy a kontinenst hordozó planéta pontosan miként jött létre,csupán arra ad választ,hogy kik formálták azt a késöbbiek során. Az értelmes,teremtett lények kapcsán viszont tudatosan tartja homályban az olvasót: őszintén leírja: bizonytalan hogy az első inteligens kreatúrák miként jöttek létre,lehet hogy spontán folyamatok révén alakultak ki,lehet hogy teremtették őket. (Az,hogy pontosan ki vagy kik nincs 100%-os bizonyossággal leírva.) Az viszont,hogy a gnómok istenét a természettel azonos ősi teremtőként tisztelik,ha jól emlékszem már ETK-s anyagokaban is le van írva. (Forrást most hirtelen nem tudok adni egyikhez sem,de ha gondolod kikereshetem őket.) Mint máshol is leírtam,a M*-al kapcsolatban az összehangoló szintetizálás híve vagyok: ezalkalommal is ebben a szellemben írtam a fentebbieket.
  4. Greol

    Dumaterem

    http://lfg.hu/4048/rpg/gnomok/ Ez a némi játéktechnikát is tartalmazó, közepesen hosszú írás a gnómok ősi fajáról közöl eddig nem vagy csak kevéssé ismert információkat. (Pl:Vallás,gazdasági kapcsolatok,párválasztási szokások) Az írásból két dolgot különösen érdemesnek tartok kiemelni: 1) A cikkből kiderül,hogy a gnómoknak van egy Sheral-környéki városuk ami nagy valószínűséggel a legősibb máig fennálló településnek tekinthető, amely már az elsődkorban (vagy talán már az elött is) létezhetett. 2) Az általuk istenként imádott Berzebaalal kapcsolatban leírt dolgok erősítik azt a gyanúmat,hogy a Satralist valójában nem Kilencek teremtették,hanem ősi és hatalmas természetszellemek,akiknek az alkotását késöbbiek során a Nagyok csak felhasználták a saját céljaikra.
  5. Greol

    Dumaterem

    https://mk.deltavision.hu/tiltott-tudas-tekercsei-iv-cwyeh-phet-snil/ Most találtam. Ez a viszonylag rövid,hivatalos forrásokra támaszkodó,versekkel tűzdelt cikk a ynevi gyíklények egyik legjelenetősebb csoportjának (a snileknek) eredetét mutatja be,és fellebenti a lelplet a földmélyi sötétség egy hátborzongató titkáról is,amely a kontinens jelentős részének biztonságát sodorhatja veszélybe.
  6. Talán a Shadow of the Demonlord alapkönyvben szereplő démonleírás sokat segíthetne egy ilyen program megalkotásában. A démonokat tárgyaló részben a bestiák részletes bemutatása helyett táblázatok és kategóriák találhatóak: méret alapján öt kategóriát lehet megkülönböztetni,amelyekhez különböző értékek és képességek tartoznak. Ezekhez az alapkategóriához d20-al kell hozzáadni valamilyen különleges képességet ami egy táblázatban található. (Pl: valamilyen hirtelen bekövetkező esemény megszakítására való képesség vagy d6-nyi tüskés csáp a testen.)
  7. Greol

    Dumaterem

    TTK?
  8. Greol

    Dumaterem

    Milyen lesz az új M.A.G.U.S.? - Interjú Erdélyi „Raon" Istvánnal, a Delta Vision illetékesével https://ipon.hu/magazin/cikk/milyen-lesz-az-uj-m-a-g-u-s-interju-erdelyi-raon-istvannal-a-delta-vision-illetekesevel?fbclid=IwAR0p9O71YguxgVCmj2OUEGPIr9fm0i4SzRKsCKyerudtvHGqxwPCnyGSMwg "Kulcskérdés, és valóban kritikus pont. A mi irányelvünk az, hogy "egyenlő pályák, egyenlő esélyek". Nincsenek kasztok, klasszikus kasztrendszer helyett iskolákban és szabad karakteralkotásban gondolkodunk. Így nincs erősebb és gyengébb minta, csakis a játékos döntése." "A mozaikmágia a M.A.G.U.S. egyik fő védjegye. Muszáj volt megtartani, sőt, kiteljesíteni azt az ígéretet, ami már a kezdetektől függőben maradt, hogy a mozaikmágusok mindenhez érthetnek. Ennek az lett a vége, hogy végül minden mágiaformát mozaikokra bontva írtunk le. Ezzel egységes keretrendszerbe kerültek, és sikerült megoldani az egyes mágiahasználók fontos különbségtételeit is. Az például lényeges különbség lesz, hogy az egyes mágiahasználók mely mozaikokra hogyan tudnak hatás gyakorolni. A varázslók/mozaikmágusok itt tényleg minden másféle varázslatot ismerhetnek – ugyanakkor őket is kötni fogják a világ működésének törvényei. Náluk a legfontosabb újítás az, hogy elméletben sok mindent megtehetnek, még többet, mint eddig, de a gyakorlatban nem biztos, hogy meg fogják tenni, mert még számukra is lehetnek elkerülhetetlen következményei. A pszi kérdéskör szerintünk látványos újítást kapott. Itt volt az egyik legnagyobb szakadék az irodalom és a játék között: a szerepjátékban ez valóban "kötelező" elem volt a hasznossága miatt, de a novellákban, regényekben gyakorlatilag említés szintjén is alig szerepelt. Az MKK pszi értelmezését kiterjesztettük minden lelkierővel kapcsolatos, képzéssel csiszolt vagy öntudatlan szellemi erőfeszítésre. Ebbe a sámánok révülésétől, a természeti népek mantráitól kezdve a harci láz állapotáig sok minden beletartozik. És akkor ennek a nagy halmaznak a teteje, csúcsa a képzett pszi használat. Így a válasz az, hogy a lelkierő lehet széles körben elterjedt, mert így logikus – ellenben a tényleges pszi már jóval kisebb léptékű, és helyenként igazi ritkaság Yneven. Játéktechnikailag pedig megszűnt az az anomália, hogy egyszerre megkerülhetetlen és kizárólagos lehetőség, ezért nem is feltétlenül lesz rá szüksége mindenkinek."
  9. Greol

    Dumaterem

    Az első kötetben röviden említést tesz róluk.
  10. Greol

    Dumaterem

    Csupán érdekes adalékként jegyzem meg: épp most derült ki számomra,hogy Chapman egyik könyvében sem írt a Dwyll Unióról,vagy a dwoonokról. Kiváncsi voltam rá,hogy vajon Driedgének, Az Árnynélküli Birodalom Urának létezik, vagy létezett-e valamiféle,legalább szektaszíntű ynevi vallása. Mivel a google jóformán nem dobott ki semmit (azaz kidobott,de az viszont elképesztő barmoság volt) gondoltam,hogy a két Chapman-könyv majdnem másfél ezer oldala közül legalább egy félmondatot találok ami legalább közvetve kapcsolódik a témához. Azonban kiderült,hogy a szerző,nemhogy egy részt vagy fejezetet sem szentelt a Napisten gyermekeinek,de a könyvben fel sem bukknak,még említés szintjén sem! Felmerül a kérdés,hogy vajon miért: én nem tudok másra gondolni,minthogy tudatosan akarta kivenni az Uniót és népét a világból,azt lenyesésendő vadhajtásnak tekintette. Amennyiben ez tényleg így van,nyugodtan levonhatjuk a következetést hogy Chapman az utóbbi években a lehető legnagyobb mértékben vesztette el a realitásérzékét.
  11. Greol

    Dumaterem

    Ezzel kapcsolatban nem árt figyelembe venni,hogy a DV az utóbbi időben elég gyakran hangsúlyozza:nem létezik több Ynev,a különféle kiadványok,kártyák,társasjátékok stb. mind ugyanabban a világban játszódnak. Ez persze elég problémás,hiszen sokszor nem feleltethetőek meg egymásnak. (Pl: a kártyában feltűnő aquir-ember hibridek létezése ellentmond Chapman fentebb említett kitételének miszerint a Gho-raggokon kívül az aquir ember keveredés az eddigiek során semmilyen körülmények között nem bizonyult sikeresnek.) Tehát a könyvnek mindenképpen lesz jelentősége a jövőre nézve. (Az viszont már más kérdés,hogy ez vajon mekkora mértékű lesz.)
  12. Greol

    Dumaterem

    Nekem valami olyasmi dereng,hogy az egyik szabálykönyvben van egy képsorozat amiben Antoh férfiként van ábrázolva. Légyszíves az általam írt rövid szösszenet ne tegyétek cikké,ehhez nem eléggé alaposan megírt,ezt már privátban jeleztem MG-nek is. Ugyanakkor viszont nem vagyok ellene,hogy az általam leírtakat más is felhasználja,amennyiben jelzi,hogy honnnan merített ötleteket. Amúgy időközben Chapman purifikátori hévületének újabb áldoztára akadtam: az Utódokra. Mivel az egyik fejezetben kijelentette,hogy a Gho-Raggokon kívül az ember/aquir hibridek soha nem bizonyultak életképesnek,a könyv szerint elvben nekik sem lehetne létezniük.
  13. Greol

    Dumaterem

    Vélemény Wayne Chapman Tűnt napok aranya, élők dicsősége c. könyvéről - Pro és Kontra A MAGUS alapjainak megteremtésében oroszlánrészt vállalt, az év elején tragikus hirtelenséggel elhunyt szerző legújabb és egyben utolsó művével kapcsolatban eddig jóformán csak meglehetősen végletes megnyilvánulásokat láthattunk: a könyv megjelenésével kapcsolatos véleményeket jobbára lelkesedő eufória jellemezte vagy zsigeri rosszindulattól csöpögő ítéletalkotás. Az alábbiakban a saját, árnyaltnak szánt, erősségeket és gyengeségeket is számbavevő észrevételeimet olvashatjátok. A könyvet minden értelemben mélységek és magasságok jellemzik: a Ynevvel kapcsolatos ismereteinket igen szélesen bővítő kötet lapjain olykor a korok előtti időkben felgyűrődött már-már szférákig magasodó hegyek csúcsaira repülünk vagy éppen az óceánok feneketlen mélységeibe szállunk alá. A tartalom esetében sincs ez másképp: a vaskos kötet oldalain a ragyogó ötletek mellett a legértelmetlenebb, legfeleslegesebben megírt dolgok is jelen vannak, vagyis igen nehéz róla általánosságban nyilatkozni. Ezen sokat segíthetett volna egy szerző által megírt előszó ami részletezi, hogy pontosan milyen céljai vannak a kötettel. (Ez persze már az előző részben is megtörténhetett volna.) Ilyen útbaigazítás híján azonban sokszor találgathatunk, hogy egy-egy akár több tízoldalalas történeti leírással milyen céljai voltak, vajon a játék szempontjából legalább közvetetten hasznos dolgot igyekezett világossá tenni, vagy pusztán igyekezett tolkieni magaslatokba emelkedve, szépirodalmi minőségű hátteret teremteni az igen jelentős részben általa létrehozott fantasy világ számára. Ha az utóbbi volt a célja, akkor viszont bátran mondhatjuk,hogy a szerzőnek ez csak kevés alkalommal sikerült: túl nagy célkitűzést vállalva többnyire olvadtszárnyú Ikarosz módjára zuhan bele a véget nem érő, és minden jegyzetapparátus ellenére is homályos – olvasók számára olykor egyenesen tartaroszi – mélységek sötétlő végtelenjébe. Olykor azonban sikerül neki és ezek valóban szépirodalmi szintet ütnek meg: az előző kötetben a gdonok kiszabadulásának története volt ilyen, azonban ebben a kötetben ehhez hasonlót sajnos jóval kevesebbszer találunk. (Pl: Tangara leírása.) Az első fejezet a Riegarnak frissen átnevezett Riegoy-városállamokkal foglalkozik. Az legelső korok előtti, ősi időkbe visszanyúló történeti kitekintés szerencsére nem sikerült túlságosan hosszúra és túlzottan csapongóra sem. (Legalábbis a többihez viszonyítva.) Tovább bővül tudásunk a térség jelenével kapcsolatban: új városállamokat ismerünk meg, a meglevőekkel kapcsolatban új részeletek derülnek ki. Ennek kapcsán mindenképpen érdemesnek tartom kiemelni az szerzőnek már ebben a fejezetben – egy kereskedői tőzsdepalotában elrejtett titkos ősi dokumentummal kapcsolatban - feltűnő, szerintem kétségtelenül üdvös és létjogosult próbálkozását,hogy kalandok kontinensének gazdasági viszonyait és átláthatóbbá és részletesebben bemutatatottabá tegye. (Ez a törekvés egyébként kisebb-nagyobb mértékben a kötet egészén végig vonul.) Mint több más dologgal kapcsolatban is, ez esetben is arra gyanakszom, hogy a szerző nem pusztán alaposságra törekedett: a játékosok számára akart valami nagyon is konkrétat adni, vélhetően olyan kalandokat, ahol az események mögött gazdasági okok, anyagilag érdekelt érdekcsoportok állnak, némileg színesítve ezzel a KM és az előtörténetet kidolgozó JK-k lehetőségeit. A felesleges és értelmetlen – sőt ez alkalommal kifejezetten kártékony - módosítások azonban már itt is megjelennek: jelen esetben Up-Umbar városállamának esetében. Ez a városállam már eddig is részleteiben volt ismert a régebb óta MAGUS-t játszó szerepjátékosok között,ugyanis a város színehelye az egyik hivatalos modulgyüjteménynek,a Ynevi Kóborlások.c modulgyüjtemény egyik kalandjának,mely nem mellesleg egy részletes is térképet tartalmazott. (Csak mellékesen említem meg,hogy a modult ezen sorok írójának is volt alkalma egyszer elmesélni szerepjátékos ismerőseinek.) Mivel hivatalos,nyomtatásban megjelent,hazai viszonyokhoz viszonyítva széles körökben forgott anyagról van szó, valószínűleg jól beépülhetetett lehet a játékosi közösségek tudatába mint egy jelentéktelen és középszerű porfészek amely bizonyos aquir próféciák jóslatai miatt került a figyelem középpontjába és ezek miatt egész létét fenyegető veszélybe. Ebből a teljesen jelentéktelennek számító alig tízeres településéből csinált a szerző egy többszázeres lakosú várost aminek – helyi viszonyok szerint – óriási flottája és vezető szerepe van a városállami szövetségen belül. Aki szeretné elmesélni ezt a modult,de kövezetes akar maradni a világképhez,az mostanra igen nehéz helyzetbe jutott a kötet módosításai miatt. Riegar bemutatását Toroné követi: ez voltaképpen a hasznosságát tekintve igencsak vitatott megítélésű Toron-kiegészítő kivonata,erre most nem térek ki. Toront Godora (vagyis Eiron) követi. Feleslegesen csapongva és elnyúlóan vázolja fel a térség múltját,tömve van nehezen követhető kitérőkkel,lábjegyzetek ellenére is zavaró szóhasználatú részekkel,mely bizonyos helyeke az előző könyv legrosszabb fejezeteire emlékeztet. A történeti rész pozitívumai között tarthatjuk számon,hogy némi információhoz jutathatunk az igencsak kevéssé ismert Kie-Lyron alfölddel kapcsolatban. Ahogy a leírás közeledik Ynev jelenkorához egyre olvashatóbbá válik: érdekes részletek derülnek ki a többtízmilliós város jelenéről,gyakran sajnos mindössze egy-egy félmondat erejéig. (A kötet egyik súlyos negatívuma.) Ilyen például két eddig kevéssé ismert paktumtagadó (értsd:értelmes lényeket áldozó) sötét szekta jelenléte az országnyi város területén,mely közül az egyik Berzebaal. Ezt a nevet azért emelem ki mert itt egy újabb felesleges és zavart okozó módosításra lelhetünk: Berzebaal az eddigi regényeken és egyéb hivatalos forrásokon alapuló ismereteink szerint a gnómok által egyedüliként tisztelt isten,akinek semmi köze ilyesféle sötét és rémséges szertartásokhoz. Hamár a szerző mindenképpen szükségesnek érezte,hogy vérszomjas természetfeletti entitást ruházzon fel ezzel a névvel,jó lett volna ha legalább pár mondatot szól a sötét kultuszról,hogy legalább a szekta alapvető jellemzőivel tisztában lehessünk. De valamiért úgy tűnik,hogy a könyv írójának fontossági sorrendjében évezredekkel ezelött élt,szerepüket tekintve összességében jelentéktelen hadvezérek vagy uralkodók életének részletezése előkelőbb helyet foglalat el mint az egyik legjelentősebb ynevi település játék szempontjából is érdekes jelenkori vallási csoportosulása. A jelenkort tárgyaló részekkel kapcsolatban mindenképpen pozitívként könyvelhetjük el,hogy igyekszik kevéssé ismert,vagy félig-meddig megfakult emlékű dolgokat kiemelni feledés homályából: ilyen például az említés szintjén szóba kerülő az enoszukei diaszpóra által emelt Imeko-torony,vagy a hozzájuk csak laza szálakkal kötődő niarei kolónia tagjainak tulajdonában álló Minal-kaszínó is. Ezután Rowon és Abaszisz bemutatása következik. Nem lennék kellően őszinte,ha nem vallanám be: Ynev számomra két legérdektelenebbnek számító részéről van szó. Nehezen és talán túlságosan is gyorsan rágtam át magamat ezeken a részeken,ezért nem is vesztegetek sokat ennek a fejezetnek bemutatására,ugyanakkor itt is vannak pozitívumok amelyeket megkell említenem. Az Abasziszt illetően a jelenkori tartományi uralkodó dinasztiák bemutatása (ezzel a dinasztikus dimenzió beemelése is megtörtént,itt is mint kalandötletekhez való hozzájárulás vagy előtörténetíráshoz való segítség.) Talán jelentéktelen dolognak számít,de számomra mélységesén szimpatikus,hogy - igaz csak egy negyedmondat erejéig – de utalnak az állatszellemimádó Rak-Nad szektára,és arra is,hogy akadnak félreeső zugok Abasziszban ahol Nagyokat (a Ynev teremtésében kulcsszerepet játszó kilenc ősistent) imádják égi feljebbvaló gyanánt. Rowonnal kapcsolatban csak egy dolgra térnék ki: a dartonita szakadár irányzatok szerepére. Ezeknek a szerepe az lehet,hogy egyfajta „reformációt” vigyenek be a ynevi jelenkorba. A játékban mostmár egy „reformációszerű” eseménysorozatban való részvétel lehetősége is adottá vált. Gorvik következik. Mi tagadás,az előzőekhez hasonlóan ez az ország sem számít a szívem csücskének. Finoman szólva sem. Ez sem mondható különösebben rosszul megírtnak, azonban kiemelkedően jól megírt vagy különösebben érdekes dolgok sincsnek benne. Annyit mindenesetre számomra öröm volt látni, hogy megemlítették a Holdkos Varázsló iskolát is egy alkalommal, ahol kiderült néhány új részlet az alvilági eszközökkel ténykedő sötét varázslóiskoláról. Ezután következnek a Pyaront bemutató fejezetek, meglátásom szerint ezek lettek legjobban megírva a könyv összes része közül és szintén itt kapott helyet pár dolog ami számomra az egész kötetben a legellenszenvesebbnek bizonyult. A két kötet ebben a Pyaron leírásban éri el a csúcspontját, itt összegződik és kerül kifejtésre több dolog amelyek eddig nem vagy csak félig-meddig volt kifejtve az előző kötetben. Az itt kibontakozó Pyaron-kép amely egy bizonyos szempontból (a korporatisztikus elemek miatt) egy demokratikus állam képét nyújtja melynek „ágendája” (ez a fogalom leginkább mint távlati terv/elv-ként határozható meg mely végigvonul a köteten) az emberi faj általános védelme, alkalmanként akár az államszövetség rövidtávú stratégiai érdekeinek ellenében is. Ez a Pyaron-kép szerintem igazi telitalálat ,Pyaron immár nem csupán azért tekinhető a „Jó” ynevi megtestesülésének mert egy igen toleráns és békés vallás központja, hanem olyan okok miatt is, amelyek ezen jócskán túlmutatnak. Az előző részben gyakran emlegetett, de rendesen sehol nem definiált „kontinentalizmus” fogalma most nyeri el végre tiszta és egyértelmű meghatározottságát. (Talán kötekedésnek tűnhet részemről,de jó lett volna legalább röviden olvasni arról is,hogy a kontinentalista filozófia miként szemléli a félig humán faji csoportokat mint pl:dzsadok vagy a félelfek.) Az előbbiekhez kapcsolódva történik meg az eddig csak említésekből ismert Pyaroni Titkosszolgálat részletekbe menő bemutatása. Bátran állíthatom,hogy a könyv jobb részei közül ez sikerült a legjobbra. A jobbára önkéntesek laza hálózatként szerveződő hírszerző és titkos akciókat kivitelező csoportok ismertetésekor olvashatunk a a világ szeme elől rejtőző varázslórendekről (aki egy kicsit régebben olvasgatja az itteni hozzászólásaimat,bejegyzéseimet tudja,hogy ez már régóta szívügyemnek számit),szokatlan,kissé bizarr felvételi követelményekről,pyaron által elismert és felhasznált boszorkényképzésről és sok más érdekes dologról is. Nyugodtan kijelenthetjük,hogy a könyv nagyobbik részének ilyennek kellett volna lennie. Egyetlen dolog van amit égető hiányosságként tudhatunk be ebben könyvrészben: csupán egy-két rövid mondat erejéig derül ki,hogy a titkos szolgálat mellett létezik egy szintén Pyaron által fenntartott „titkos hadsereg” is. Izgalmas,a szövegbe értelmesen illeszkedő lett volna egy 4-5 mondatos velős bemutatás erről az éppencsak megismert titkos állami intézményről,de ezt a szerző valamiért a jelek szerint ezt cseppet sem ítélte meg fontosnak. (A fejezetrészt illetően cseppet sem értelmetlen megemlítenünk,hogy a szerző régebben több James Bond regényt is magyar nyelvre fordított.) Ezt a Pyaroni-pantheon bemutatása követi,melynek a során Chapman a pantheon alakjai között fennálló kapcsolatokat koherens egésszé szövi össze az által,hogy sokokról megtudhatjuk: ők valójában az emberi nemet felemelő „Egy”( más néven „Oltalmazó)” nevű ősistenség darabokra tépődött fragmentumai amelyek önálló tudatra ébredtek és egymással taszító vagy épp vonozó viszonyban állnak. (Mindez kapcsolatba hozható olyan dolgokkal is mint Démonikus Óbirodalom ynevi térnyerése Orwella ténykedése, vagy éppen Domvik-hite.) Értelmes,összefüggő,szilárd háttér jött létre,mi hosszú távon jót tesz a kalandok kontinensének számára. Mindemelett sajnos akad pár olyan dolog is amelyet a szerzőnek jobb lett volna nem leírnia. Az,hogy a szerző „karnális lénnyé” (értsd: démonná) minősíti át Ellenát vagy hogy Antohból nemesegyszerűséggel istennőt csinál egyszerűen csak értelmetlen,ehhez képest viszont a Della-papság és egyház nem létezőnek minősítése (!) és a Gilron vallás kiherélése (évente csak pár papot avatnak az egész kontinensen) már kifejezetten kártékonynak számit. Miért volt szükség erre? Kétségetlen: a két vallás papjai nem számítanak a legnépszerűbb kasztok közé amelyeket a játékosok választanak maguknak. Másrésztől viszont jómagam már több olyan emberrel is találkoztam aki hosszabb ideig játszott vele és mindeketten mint örömteli élményre emlékeztek rá. (A dologgal kapcsolatban jónak látom arról szólni,hogy a majdnem tízéves játékosi pályafutásom alatt lovagot játszó JK-val mindössze egyszer találkoztam. Természetesen nem állítom hogy a játékosok között Della-papjai népszerűbbek bizonyultak volna a lovagoknál,de ez valamit mégiscsak sejtethet a dologgal kapcsolatban.) A szerző vajon miért érezte szükségét, hogy beletiporjon a játékosok egy kis részének örömébe, anélkül, hogy az bármiféle előnnyel járna a játékostársadalom többi részére számára? Rejtély. A könyvet egy jókora függelék zárja, melynek egy-egy része külön fejezetnek is elmenne. Ezekben szó van a jelentősebb ynevi országok címereiről amivel vélhetően a már régóta zajló címeralkotásoknak szándékozik valamiféle általa jónak látott irányt adni és ezenfelül hozzátenni valamit a világleírásokhoz. Szóba kerülnek bizonyos dolgok a naptárakról és bizonyos lingvisztikai kérdésrekről is, melynek tárgyalása során a szerző megint Tolkient próbál játszani – ezúttal is teljesen sikertelenül. A Függelék legjobb része kétségkívül az amelyik a „Legendás helyszínek” címet viseli. Ebben olyan egzotikus helyekről szóló leírásokból csemegézhetünk mint pl: Ediomad vagy Tongória: az előbbiről bántóan keveset ír, az utóbbit pedig az eddigiekhez képeset némileg derűsebb színekben gondolja újra,szerintem nem is rosszul. Összegzés: Meglátásom szerint ehhez a sokszor végletes elemeket tartalmazó könyvhöz nekünk is végletesen kell állnunk: ami jó és értelmes azt a lehető legnagyobb mértékben kell megpróbálni a magunkévá tenni,ami viszont rossz és értelmetlen azt el kell felednünk,mint egy múlandó rossz álmot egy borzalmas éjszaka után.
  14. Greol

    Dumaterem

    Vissszatérve a varázslók és a tapasztalati mágia kapcsolatára: az Enoszuke kiegészítőből megismert dzsusik ingyen megkapják a 2.szintű vulgármágia révén a BM-i varázslatok egy igen jelentős hányadának ismeretét. (Pontosabban:jó eséllyel képesek felismerni őket.) Abból kiindulva,hogy emelett a kiegészítő számukra a vulgármágiát mint "Elsődleges képzettséget" határozza meg,valószínűsíthetjük,hogy Enoszukén (és igen jó eséllyel a szigetországon kívüli kolóniákban is) akadnak olyan varázslók akik cseppet sem vetik meg a tapasztalati mágia használatát. Ez szerintem sejtethet valamit arról,hogy a tap.mag-gal kapcsolatos elutasító hozzáállás máshol sincs okvetlenul bebetonozva a szervetett a varázslóképzés kereteibe,nem elkerülhetetlen velejárója a magasmágia gyakorlásának.
  15. Greol

    Pszionista

    Amire te gondolsz az a pszimester,sokmindenben hasonlít a pszionistára de közel sem azonos vele, egy kimondottan Pyaronhoz kötődő kaszt,semmi közük Shadonhoz. (Amúgy a D20-as alapkönyv kisérletett tett pszimester "kistesvérének" bevezetésére,ez volt a szintén szorosan Pyaronhoz kötődő pszi-adaptus. Kár,hogy nem volt érdeklődés iránta,szerintem jól színesítette volna a világot.)
×
×
  • Új...