Lozartan

20-án zárul a pályázás, de mikorra várható az eredményhirdetés? Gondolom kell idő minden zsűritagnak a beérkezett pályaművek érdemi értékelésére és még konszenzusra is kell jutnotok, ki legyen a győztes.

Mi anno elkezdtünk kidolgozni egy saját rendszert, de nem lett befejezve. Csatlakoznék a csoportotokhoz.

Elképzelhető, hogy engedélyezett választható kaszt lesz valamelyik későbbi kalandozós rendezvényen, versenyen? Nekem tetszik a kaszt, nem tartom kiegyensúlyozatlannak (vagy nem tudok olyan helyzetet elképzelni, hogy egy KM ne tudja kézben tartani). Tisztelet a cikkírónak a belefektetett energiájáért.

A legbiztosabb az önszándékból viszonzott rabszolgaság csókja. Egyetlen megoldásként egy tisztán leszbikus boszorkányrendet tudok elképzelni, ahol mindenki istennőként imád (őszintén). Ez esetben elég egyszer csókolózni velük és egy életre hűségesek lesznek (nem számolva a külső mágikus beavatkozásokkal - az mindig megeshet).

Az a baj, hogy nem nagyon tudok másról írni, mint arról, milyen pozitív embereket sikerült megismernem az idei tábor során. Ez azért, akik ismernek tudják, nem kis fegyvertény részemről (antiszocialistalusta attitűdöm nem teszi lehetővé a könnyed oldódást). Ez alkalommal KM-ként segítettem a szervezők munkáját - első ízben a kalandozók szineiben. Törzscsapatom, a La Familia helyettem egy alkalmi harcostárssal kiegészülve, Jagger kollégára lett bízva, míg én a Kocka Osztag szórakoztatását nyertem meg (kölcsönös megelégedettségünkre). Szerencsére annyi időm volt felkészülni a modulra, hogy bátran imprózhattam és jókat röhöghettünk játékosaimmal az idő túlnyomó részében (amikor épp nem a darazsakkal kergetőztünk). Maga a modul a szokásosnál jóval szabadabb kezet adott a játékosoknak - és a kalandmesternek is a történetvezetésben. Az első hangulatkeltőben szereplő és később méltánytalanul mellőzött "zombi-terminátor" félelf így került bele végül a mi mesénkbe a megfelelő dramaturgiai pillanatban. Igazi szerepjátékosokkal hozott össze a jószerencse (avagy Antail algoritmusa): Mate-Syrand messeni fejvadásza és még négy káosz jellemű (de a káosz négy különböző aspektusát megmutató) kalandozótárs, ellensúlyként: Yla, a romlott kyr-vérű nemeskisasszony bárd (nélküle a Kapitány flottája miatt nehezebb dolguk lett volna eljutniuk a Myssir szigetére). Kulcsfontosságú szerepe lett a végjátékban is. Az ő nemesi vére segítette előbb kardnemesi pozícióba, majd a myssir-i székbe Syrandot (a kardnemesek és a megszerzett kardok mellett). Mission accomplished. Ligadio, a tépett lelkű boszorkánymester - élményt okozott számos alkalommal és megmentette csapatát a dicstelen végtől. Jó látni, milyen egy 17-es intelligencia kijátszva. Lana, a csapat mediátor-fejvadásza (mediátor a szó szoros értelmében: sokszor kellett neki összeraknia a kirakós szanaszét heverő darabkáit és Syrandot is jól kézben tartotta). Neki szerep- és jellemkonfliktust okozott egynémely történés (amikor a kamerába fröccsen a vér a filmekben), de érett döntéseket hozott meg. És végül a szívem csücske, az amazon leányzó Aldara, aki majdnem belehalt a kalandba, annyira élvezte (igaz, a szerelmével megajándékozott klánbéli kontakt méltatlanul elfelejtődött a városi börtönben - de hátralévő élete minden percében kísérni fogja már a lány arca). Nagyfokú koncentrációt igényelt a - legalább jobbára logikus - történetvezetés, nem csoda, hogy a fennmaradó időben nem sok lehetőség adódott más játékokra. Shordanus - Krisz - barátom Codex játéka volt az egyetlen, amit mindenképpen végig akartam már vinni (két estére is kellemes kikapcsolódást nyújtott). A nador nép egyedi világa érdekes ellenpontja volt Ynev kalandozóközpontú high fantasy-jának. Nem lennék most itt és nem gépelhetném eme sorokat, ha nem gondoskodott volna a Vértes vendéglő - még ugyan kezdő, de annál lelkesebb - csapata az élelmezésünkről. Voltak kisebb-nagyobb fennakadások, de nagyban megkönnyítette a tápláló étek (és düh) nyelését az esetlegesen felmerülő alternatíva körülményessége. Legalább tudtunk egy kicsit beszélgetni kalandozótársaimmal a várakozás közben. Összegzésképpen: megköszönöm a Szervezők (Antail és Con Salamander), ill. a Modulíró (Hulla) - és a közreműködők munkáját. Nagyon örültem a bejelentett egyesületté válási kezdeményezésnek is. Az élmények még jó darabig feltöltenek, aztán pedig jöhet az őszi egynapos és a téli tábor. Talán addigra levonják a konyhán is a tanulságokat és szintet lépnek a pincér-gyerekek is. Drukkolok nekik.

Szuper, köszi a gyors választ! Mi is így fogunk akkor (t)enni.

Bocsánat, ha elkerülte a figyelmemet, de sehol nem találtam arra vonatkozó információt, hogy: LEGKORÁBBAN mikor lehet a szálláshelyeket elfoglalni szerdán?

Jedome követője, és értékrendjét tekintve közelebb áll a lar-doriakhoz, mint a shadoni inkvizícióhoz.

Felföldi (renegát) domvikita (Jedome-papnő), aki a Negyedik Arcot (Gyógyító) szolgálja alázatosan, de el kellett hagynia hazáját az üldöztetések miatt. Erionban akadtunk vele össze. Én udvari ork gladiátor testőre leszek a varázstudónak (aki még nem nyilatkozott, pontosan milyen fajta varázslót személyesítene meg a történetben). Szerencsevadászunk lesz az összekötő, akinek révén a kis csapat végül Erionban megalakulhatott. Hogy pontosan mikor, hol és miért fonódtak össze ezek a szálak, még kigondolásra vár.

BIGLIKE! Majd feltöltünk energiaitallal. Köszönjük, hogy időt és energiát szánsz ránk! A karakteralkotáshoz majd kelleni fog azért segítség (gladiátor és pap kaszt még nincs ugye teljesen patchelve).

Kriszta is játszana, akkor már hárman vagyunk! Én egy udvari ork gladiátort hoznék, Messor1983 testőrét. Kriszta valami gyógyító papnőt mondott. Már csak egy szerencsevadász kéne a csapatba és meg is van a klasszik felállás.

Emberek, gyertek, gyertek!

Szerintem olyasmire, mint a Skyrim-ben. Fegyverek sebzése, harcértékei, vértek SFÉ-je, stb. Ez itt nem így működik.

Kedves Hulla! Szombat délutáni szabad sávban mesélsz még egy csapatnak? Kellene a teszteléshez. Ha igen, elsőként jelentkezem. Nagyon tetszik a fejlesztésed.

Üdv mindenkinek! Nekem sincsenek előzetes fenntartásaim a csapatokkal szemben. De ha lehet választanom, akkor én olyan csapatot szeretnék, amellyel nem kell vért izzadnom a parti életben tartásáért (működnek náluk azok a bizonyos belső fékek). J Azt sem árt tudnotok, hogy elég beteges alkat lettem így, vénségemre, a hangulatom ennek megfelelően időnként labilis tud lenni (aki ismer, tudja miről beszélek, aki nem, az kérdezzen utána). Mindezek tükrében nem árt, ha türelmes és empatikus játékosokat sodor mellém a végzet. Általánosságban én a szerepjátékot preferálóknak szeretek mesélni. Pontosítva: a szerepjátékot kedvelő, de nem modultroll JK-knak. A 60/40, vagy esetleg még a 70/30 a jó arány. De az a 30 azért maradjon meg. Tisztességesen felkészülök a modulból, legyen értelme. Van bennem jócskán dellanitával kevert dartonita vér, ezért lehet számítani veszetten kacagó, táncoló öregasszonyokra és részegen cicát simogató, hamisan éneklő városőrökre is. Akinek ez gond, az ne engem válasszon. Kik válasszanak? Nos, ez egyfajta szerencsejáték, hiszen nem lehet tudni, az a hetem éppen milyen lesz. Olvassátok el a Della papjainál leírt jellemzést, többé-kevésbé találó. Mesélőként nem túl rutinos (igen ritkán van módom játszani, mesélni még kevésbé), de igen rugalmas, a közös szórakozást mindennek előterébe helyező alaknak jellemezném magam. Szabályok tekintetében megengedőbb vagyok. Szeretem, ha a játékosok viszik a történetet, én pedig kényelmesen hátradőlhetek végre a székben. Amúgy is hátfájós vagyok. Loz