Cundior

Nálunk mostanában teljesen kikopott ez a Tp-ért való játszék. Úgy értem, megvan annak is a varázsa, hogy csinálsz valami jót, és ezért kapsz jutalmat, de ezt az általad írt probléma mellet (eltérő szintek, ami amúgy nem is feltétlen probléma) más okokból sem szerettem soha. Bár túlzó példa, de régi AD&D-s csapatommal (20+ éve) minden játék utolsó órája azzal telt, hogy felsoroltuk még azt is, hogy a karakterünk lecsapott egy legyet, hátha jár a +1Xp. Remélem nem fogalmazok rosszul, nem úgy értem, hogy régen rosszul játszottunk, de most fejlődtünk és már jól. Ez két egyenlő értékű elképzelés, de inkább a másik jött be nekünk, ahol a játékot élvezzük, önmagáért cselekszünk, teszünk különös, vagy önfeláldozó dolgokat, vagy személyesítjünk meg a karakterünket, nem Tp-ért. Persze néha van egy kis plusz, ha a helyzet úgy kívánja, de az egységes osztás nekünk tökéletesen megfelel. Egy apró érdekesség, amivel még nekem sem sikerült tökéletes megbékélnem, egy másik csapattal most a The One Ring új kiadásával játszunk (ajánlom mindenkinek!), ahol a karakterek játékóránként kapnak +1 adventure és skill pontot (ott nincsenek szintek). Sokan szeretik, és szerintem is jól működik, mert akiknek fontos a Tp, azok számára is a játék maga kerül előtérbe. Nem szükséges dominálni a játék alatt, eluralni a jelenetet, vagy ha a csapat egész alkalom alatt a Pajkos Póniban ücsörög, az sem "fölösleges", elpocsékolt játék, ha élvezik, miért ne? Persze ez az ücsörgés szélsőséges példa, az nyilván nem fejleszt sokat (bár ott is lehet számos szociális kihívás, lehet azért ellesni ezt-azt), de a karakterek, ha nem is győznek le Balrogokat, utaznak, új helyen járnak, találkoznak valakivel, szóval néha jobban, néha kevésbé, de folyamatosan fejlődnek, és ennek az állandó haladásnak az arányos, folyamatos kiosztása, kicsiban nézve furcsa, nagyben nézve tökéletes. Röviden összefoglalva, ha zavar a karakterek közti eltérés, adj azonos Tp-t, ha különbözőt akarsz adni, akkor ne zavarjon, hogy különböző mennyiséggel rendelkeznek. Lehet félreértem, de úgy látom két lovat akarsz megülni egyszerre.

Van egy jó háború rendszer, az Against the Darkmaster szerepjátékban, amit mi egy kicsit módosítottunk is. Leírom, hátha meríteni lehet belőle. A lényeg, hogy a csata mindennek a középpintjában áll, az a kiteljesedése a történetnek, de nem a történet maga. A karakterek egy helyzetbe kerülnek, ahol majd a csata zajlani fog, és nekik lehetőségük van erre felkészülni. Felderíteni, kémkedni, leszámolni az ellenfél kapitányaival, szabotálni az utánpótlásukat, vagy épp megszervezni a saját védelmüket, szövetséges csapatokat toborozni, és így tovább, bármi, amit ki tudnak találni. Ezek jelentik magát a kalandot, bizonyos dolgok ki vannak dolgozva, mondjuk akár egy egész alkalmas nyomozás, az áruló leleplezésére, de lehetnek improvizatív dolgok is, ha a játékosok meglepik a mesélőt valamivel. A lényeg hogy számolni kell a sikeres erőfeszítéseket, de opcionálisan a sikerteleneket, vagy a kihagyottakat is. Kihagyott alatt azt értem ha a játékosoknak nem jut eszükbe valami fontos, amit a mesélő betervezett. Először meg kell határozni a csata nehézségét 1-10-ig (1-3 nagyjából hasonló erők, 4-6 az ellenfél jelentősen erősebb, 7+ kétségbeesett küzdelem), majd ebből kivonni a sikeres tetteket (esetleg hozzáadni a sikerteleneket, de az eléggé nehezíti a dolgukat) és ha eléri a szám a 0-t, akkor a játékosok győztek. Felmerülhet a kérdés, hogy miért nincs olyan, ahol a játékosok oldala sz erősebb, de a válasz egyszerű. Azért nincs, mert akkor a játékosok beavatkozása nélkül is győznének, és így nincs sok értelme bármit is tenni. Az a lényeg, hogy a tetteik számítsanak. A csatában való részvétel is ilyen pontokat eredményez (mint a felkészülés), de nem kell kidobálni a harcot, csak egy próbadobást tenni. Gyógyításra, csapatvezetésre, harcra vagy bármire, amivel a karakter foglalkozik az összecsapás alatt. Egy egyszerű dobás, siker vagy sem (persze az más rendszet), tehát nem kell 20-30 harcot végigszimulálni (persze, ha van rá igény, akkor lehet). Ha a szám a végén nem 0, akkor az ellenfél győz, de fontos a mérték. Ha a végeredmény 1-3, akkor az ellenfél bár győzött, de hatalmas a veszteségük, meghalt a vezérük, vagy nem sikerült elérni a céljukat (a vesztes oldal sikeresen elmenekült, elvitte az áhított zsákmányt berobbantotta a kastélyt,...). Ha 4-6, akkor a vereség nem olyan súlyos (a karakterek elérhettek valamit, ami fontos nekik), de már egyértelmű. Ha 7+, akkor teljes a vereség, a karakterek sérültek, fogságba esnek, az ellenfél kezére kerül minden, vagy a helyzettől függően bármi. Opcionális szabály, hogyha a vége nem 0, de a mesélő úgy érzi, hogy elcsúsztak a dolgok, dobathat K10-et, és ha a játékosok fölé dobnak az értéknek, akkor egyel csökken a kategória, de ez csak akkor jó, ha rosszul lettek belőve a dolgok, alapvetően nem ajánlom. Ez így kicsit furcsán hangzik, de nagyon jól működik. Fontos, hogy ez a számolgatás ne mechanikus legyen, mint egy független mini játék, hanem olyan valami, ami hagyományos szerepjátékot segíti. A játékosoknak nem is kell erről tudni, ők kalandozzanak, tervezgessenek, készüljenek, szóval játszanak.

Köszi, de inkább azt kihagynám, az alkotó keveri a küldötteket és a megtartókat... Igazából mindegy is, csak épp amikor kérdeztem, akkor kezdtünk bele egy új csapattal egy új sztoriba. Könnyen ETK-sítottuk, csak érdekelt, hátha valakinek lett volna valami érdekes gondolata.

Nem ismerem különösebben azt a kiegészítőt, de gyorsan átolvastam a kasztleírást, és nem találtam benne utalást a boszorkánymesteri mágia használatára.

Vagy a kísérletnek valami anyagi komponensét. Lehetnek érdekes, kalandban megszerzett dolgok, vagy akár a készülő varázslat mana költségét figyelembe véve, Mp=X*arany módon kitalálni. Ha ezt kombinálod a hiányzó szintek negatív módosítójával, akkor akár bárki kísérletezhet varázslatok megalkotásával. A számokat ki kell találni, de miért ne próbálkozhatna valaki, akár első szinten? K6 sikeres kísérlet, 90% körüli bukási eséllyel, darabonként tetemes mennyiségű aranyakért cserébe. Aztán ahogy fejlődik a karakter, 12. szintre elérheti a könyvben szereplő 25%-os arányt. Amúgy hogyan kell vajon érteni azt a módosítót, hogy "mínusz a karakter TSZ-e"? Akkor az induló esély nem is 25%, hanem rögtön 13%, mert a könyv 12-es szintet feltételez? Vagy az az utáni szintekre érti? (Miért nincs a M.A.G.U.S-ban SEMMI rendesen megfogalmazva?)

Az ilyen szintmegkötésekkel az a baj, hogy mindenki máshogy játszik. Nekem soha életemben nem volt még 12. szintű karakterem, míg máshol lehet, hogy ennek a követelménynek van helye. Ha nem akarod csak úgy figyelmen kívül hagyni a szabályt, akkor a Rúna Magazin első számának 17. oldalán még csak 6. szint kellett hozzá. De az is egy lehetőség, hogy meghagyod a 12. szintet, és a táblázatban lévő Tsz. módosítót negatívan is alkalmazod, tehát a hiányzó szintek csökkentik az esélyét a sikeres kísérleteknek (akár nem is csak 1-1%-kal).

Szerintem a fő probléma az, hogy az sincs meghatározva, hogy Ynev más területein mennyire és miként van jelen a mágia a hétköznapokban. Egyáltalán nincs hivatalos, egységes mágiaképe a világnak. Az egyik regényben mágikus fények világítják meg az utcákat, és az éttermekben hőtartó rúnákkal látják el az edényeket, máshol pedig szárnyrakapnak a szóbeszédek, hogy egy varázsló érkezett a városba. A szerepjátékban pedig még ennyi sincs. Én nem emlékszem, hogy olvastam volna bármit a shadoni technikáról, de akár lehet is. Mondjuk én máshogy képzelem, szerintem az egyház jobban kézben igyekszik tartani mindent, nem engedne teret a világi tudósoknak (mint a valóságban a kereszténység tette). De ezt csak úgy gondolom, szóval nincs nagyobb jogalapja, mint a te ötletednek. 😄 De mondjuk a gőzgép nekem egy kicsit sok.

Ha ÚTK-ról van szó, akkor valamelyest érthető. Mi végül sosem hoztuk meg ezeket a szabályokat, de éreztük a szükségét, mert a képzettségrendszer elég "furcsa". Az 5. fok elméletileg egész Yneven kedvesek sajátja, halandó embereknek elérhetetlen szint (például Élettannal mágia nélkül csak úgy életet lehet teremteni... - és nem arra gondolok 😀) ennek ellenére alacsony szinten is lehet belőle akárhány a karakternek. Ami rosszabbá teszi a helyzetet, hogy néha még kell is, mert sokszor rosszul vannak beszintezve a képzettségek, és a karakterkoncepcióhoz szükséges az 5. fok. Például egy átlagos Állóképesség mellé 5. fokú Futás kell, egy maraton lefutásához (ami azért nem ember feletti), vagy hogy egy elfet ne támadjanak meg a vadállatok, 5. fokú Állatismeret kell, és még sorolhatnám. Szólal egyfelől megértem a KM-edet, de azért ajánlom mindig mérlegeljen, mert általános szabály szerintem nem hozható. (És akkor még nem is beszéltünk a képzettség követelményekről, mert néha egy 5. fokú képzettséghez, kell még három másik 5. fok...) Mi egyszerűen elengedtük az egészet.

Líthas! Az elf megtartókkal kapcsolatban lenne egy kérdésem. Pontosabban Narmiraen megtartóira gondolog, akik csak a Summariumban szerepelnek, és így bár hangulatosan és részletesen ki vannak dolgozva, mégis szabályrendszer nélkül maradtak, minek köszönhetően csak házi kiegészítő formájában játszhatóak. Nekem egyik kedvenc karakterem, de érdekelne, másoknak is van vele tapasztalatuk, használták már, és ha igen, hogy írták át? Igazából csak a képzettséglistájuk hiányzik, a többi akár egy az egyben átvehető, de mégis érdekelne, gondolatébresztő gyanánt, hogy ki, hogyan álmodta meg őket, hogyan használta? Előre is köszönöm a válaszokat!

Ezt sosem értettem. Az orkok rövid életűek, miért élnek akkor irreálisan sokáig az udvari orkok? Persze mágia, meg bla bla, de nem azt nem értem, hogy mivel magyarázzák, hanem azt, hogy miért van így? Ez sosem tetszett... Amúgy sajnos nem tudom a válaszokat arra, amiket kérdeztél.

Valahogy így sejtettem, ezért is tartjuk privát felületen... Amúgy kár érte, nyilván "halott" az egész játék, senkinek nem származna kára belőle, ha a rajongók életben tarthatnák maguknak. Hiszen mitől is esne el így bármelyik kiadó vagy tulajdonos?

Én ezt már megcsináltam, mert a csapatomnak kellett, de privát wiki oldalt használok hozzá, szóval nyomtatásra nem igazán alkalmas. Viszont gyors és áttekinthető használatra annál inkább! Valamint, nem lennének ezzel jogi problémák?

Azon is el lehetne gondolkodni, ha már rajongói munka, hogy összeszerkeszteni a kiegészítőkben található összes faj, kasztot, képzettséget, varázslatot, ...stb. Lehet kicsit vaskos lenne, vagy lehet külön kéne kötni bizonyos részeket (Karakteralkotásos könyv, Varázslatok könyve, ilyesmi) de legalább egy adott téma egy helyen lenne megtalálható.

Én (a Belső idő diszciplína részleteinek megvitatása mellett, részben attól függetlenül) úgy általában, a játékegyensúly jelenségére gondoltam, annak a szerepjátékban való megjelenéséről, és rendszerfüggetlenül érdekel, hogy ennek mekkora a fontossága, mennyire elhanyagolható, mekkora hatással van pozitív és negatív szempontból egy játékülésre, és annak az élvezhetőségére. ETK-ban ez nyilván "nem létező" fogalom, elég sok mindent át kéne írni, hogy megjelenjen, ebben teljesen igazad van. Viszont a játékegyensúly, mint kérdés, mint elméleti (és a játékasztalnál nagyon is sokszor gyakorlati) fogalom, itt is előkerül, és bár megoldani (megteremteni azt) nem lehet, de a "problémát", az igényt, a hiányának kezelését, ...stb. ezek módját meg lehet vitatni. A csapatunk egyik tagjánál például ez annyira erősen és kényszeresen meglevő, folyton aktív (szinte már) elmezavar, hogy majd hogy nem a 67 vagy 68%-on is minibalhék tudnak kialakulni (majd megállapítja, hogy legyen 66%..., ettől függetlenül jó játékos). Másfelől bennem is megvan az igény, hogy azért ne adjunk hozzá, vagy ne értelmezzünk úgy semmit, hogy mondjuk egy erősebb kaszt, ezáltal méginkább eltávolodjon másoktól (gondolok itt a mindenki által ismert Vér Istvánokra, akik nem csalnak, csak...). Szóval függetlenül attól, hogy ETK-ban mi a helyzet (tehát rendszerfüggetlenül), itt is aktív téma a játékegyensúly, meglétében, vagy épp hiányában is, egy létező szempont, ami kihat a szórakozásra. De persze lehet, hogy csak az én csapatom áll egymástól túlzottan eltérő elképzelésű, és kényszeresen szőrszálhasogató emberekből, és máshol ez elő se kerül.

Szerintem ez rendszerfüggetlen dolog. Persze van, ahol több, máshol kevesebb realitása van, de még ETK-t játszva is folyton előkerül, az emberek nagy része nem tudja ezt teljesen elengedni, ahogy én sem. És abban sem vagyok biztos, hogy el kell, annak ellenére, hogy megmérgezi a szórakozást, és eredménytelen szélmalom harc az egész. De a játékegyensúly iránti igény, és a hátterében húzódó alapvető pszichológiai összetevők (sikerélmény, kihívás, megfelelés, kudarc, irígység, ...stb.) minden emberben megtalálhatóak, és újra és újra felütik a fejüket. Szóval ez akkoris egy fontos téma, ha tudjuk, hogy nem fogjuk tudni megoldani soha, de javítani a hozzáállásunkon lehet az által, hogy foglalkozunk vele.

Ezért szeretem a Rúnás levelezéseket, mind a KKUK-ban mind pedig az ETK-ban egyértelműen le van írva, hogy lehet vele támadni... A KKUK-ban, még csak annyi szerepelt, hogy nyeri a kezdeményezést, a Rúnában jött ez az "átgondolt" válasz, ami után az ETK-ba belekerült a -25 harcérték módosító annyi körig, ahány szegmensig Belső időben volt a slan. Szóval a sorrendiség tekintetében, mindenféle pozitív, negatív módosítók szempontjából az ETK a lehet mérvadó, az a "végeredménye" ennek a témának (tehát az, hogy nincs, csak utána van büntetés). A gyorsítás varázslathoz hasonlítás logikus ötlet, +TÉ , SFÉ, ...stb. ésszerű modellezése a valóságnak, de nekem túl bonyolult, egy egyszerűbb, könnyedebb megoldásra vágyok (ez teljesen egyéni, sajátos dolog, nem annak az értékelése). Szóval ha jól értem, nálad mindenképpen felemészt egy támadást a diszciplína. Ebben az esetben viszont (főleg, ha amúgy csak egy támadása van körönként) valami bónusz mégis csak megilletné. Ezt kell szerintem eldönteni, ha extra támadás, a rendesen felül, akkor mehet simán, ha a normális támadás helyett van, akkor valami bónuszt megérdemel, a lényeg, hogy legyen értelme használni a diszciplínát. (És mivel az ETK nem említ bónuszt, az extra támadás felé tűnik közelebbnek az hivatalos elképzeléshez, persze ha volna olyan. ) Erre legszívesebben 2 megködzönést adnék, én is elmentem mellette, de nagyon igaz! Örülök, hogy linkelted, érdekes írás, megérne egy jó hosszú átbeszélést! Én őszintén megmondva nem tudom, hogy mit gondoljak. Túlzottan sokszor látom, hogy zavar játékosokat, hogy nem tudnak helyt állni (mert arányaiban lemaradnak a csapattól, vagy annak egy, két tagjától), ezért nincs sikerélményük, ezért nem szórakoznak olyan jól. És hogy őszint legyek, meg tudom érteni. Szerintem ez az egyik legnehezebb (és talán az egyik legfontosabb) téma. Túl keveset beszélünk róla...

Valamint, Mi vagyunk túl szigorúak? Nálunk vagy-vagy a dolog, illetve ha van kétkezes harc, akkor egyik kéz varázsolhat, másik támadhat. Bár tény, 1 szegmens még nem nagy dolog, de 2-3 szegmenses varázslat mellé is befér a kard körönkénti 1 támadása? Ezt hol írják? Kerestem, de nem találtam. Mondjuk használni nem szeretném, csak érdekel.

Köszönöm a válaszokat! Én nem szimpatizálok azzal, hogy bónuszokat kapjon az alkalmazó, bár úgy volna "reális", viszont játéktechnikailag megelékszem, egy környi bónusz támadással (és persze nyert kezdeményezéssel). Abban is igazatok van, hogy 1 szegmens, az "semmi", például a Chi harcba lépés sem csökkenti a körök támadását. Hosszabb diszciplína esetén pedig jó az arányosítás. Ha egy teljes támadás idejét tölti Belső időben, akkor azt elveszti (ha 2-szer támad körönként, az ~5-5 szegmens, akkor 5 szegmens belső idő vesz el egy maradék támadást). Összefoglalva, ha mondjuk van körönként két támadása a slan-nek, akkor egy két szegmenses belső idővel letámad 4-et a kör elején (2 környir), mindenféle bónusz nélkül, majd -25-ös harcértékekkel a rendes két támadását, a rendes harci körben, aztán a következő körét szintén a -25-ös büntetésekkel. Szerintem így nem túl "táp", van ára (a példánál maradva 20 Pp, és számottevő büntetés 2 körig), de a két környi extra támadás bejöhet. Így tetszik. Mit gondoltok róla? Szerintetek ez elfogadható?

A Belső idővel kapcsolatban lenne egy kérdésem. A karakter aktiválja a diszciplínát, aztán egy egész kört cselekszik, mondjuk támad. Ez eddig rendben van, de mi történik utána? Úgy értem, marad még 9 szegmense, ez alatt mit tehet, mire van ideje? Mondjuk vegyünk egy kardművészt. Körönként egyszer támad a kardjával. A diszciplína hatására ezt letámadja (ahogy amúgy is tenné), aztán elvileg nem támadhat újra, mivel a kör cselekedete a diszciplína alkalnazása volt. Tehát akkor egy kezdeményezést nyert az egésszel, cserébe fizetett 10 Pp-t, és kapott egy adag negatív módosítót. Vagy ha azt vesszük, hogy a diszciplína alatti támadás "extra" volt, akkor utána még ott az "egész" köre, jöhet a rendes támadás? Ez nekem nem tűnik szabályszerűnek (például egy tűzvarázsló sem lőhet tűznyilat és csaphat a kardjával, mintha nem varázsolt volna, vagy igen?). És ha mégis ezt vesszük, hol a határ? Ha 3 szegmensig van a karakter Belső időben, akkor mennyi támadása marad? Szóval ez egy kicsit sánta. Viszont akkor marad az első elképzelés, amivel igazából szinte semmit sem nyer. Vegyünk egy harcművészt, aki csinál egy egyszerű lábsöprést. Ezzel az ellenfelét leszereli ingyen, Pszi pont nélkül, nincs büntetét, sőt, még helyzet bónuszokat is kap, aztán szintén letámadja a körét, mert az ellenfél a felállásra összpontosít. Szóval miért is jó ez a Belső idő? Én nem találok olyan elgondolást, ami hasznos, megéri, és e mellett logikusan illeszkedik a szabályokhoz. Ki, hogy használja ezt a diszciplínát?

Egy másik kérdésem is lenne. Nem először dobja be valaki az asztalnál, hogy egy képzettség mesterfokának elsajátításához az alapfok és a mesterfok árát külön ki kell fizetni (vagy af-ről mf-re fejlesztéskor nem a különbséget, hanem az egész értéket). Valóban ezt írja a könyv, de én soha életembe nem játszottam így sehol, és ahogy látom az oldal karaktergenerátora sem így számol. Ez teljesen rendben is van, de van ennek valamilyen hivatalos alapja, vagy ez igazából csak egy háziszabály, amit kérdés nélkül alkalmaz mindenki?

Már nem is tudom mire gondoltam, de igen, így logikus.

Igen, esetleg lehet úgy kezelni, hogy amíg tart a varázslat, addig a leggyorsabb gyógyulás szerint számolunk, mert ideális állapotban van a sérülés, de amint vége, újra a sérült érték tér vissza (plusz a gyógyulási idő alatt visszatért mennyiség). Annyira nem merültem ebbe bele, de nekem úgy rémlik, kell oktató és idő, csupán Kp költség nincs, mert azt "megfizeti" a vaskos követelményekkel. Nekem kegalábbis ez a logika érződött mögötte. Más kérdés, hogy jó-e ez. De jó, ez valahogy elkerülte eddig a figyelmemet, külön köszönet érte! Én különösen ott hiányoltam ezt, ha például egy harcművész forgat egy fegyvert, de mellette bevinne mondjuk néhány rúgást is.

Igen, az időtartam kérdése engem is foglalkoztat. Vagy esetleg úgy kell elképzelni, hogy a varázsló átformázza a törött csontott, szakadt izmot, ...stb. rendes állapotúvá, és így kezdi meg a szervezet a gyógyulást (mintha sínbe raknák), ezért utána úgy is marad? Szerintem az időtartam lejárta után a sérülés újra kialakul ilyenkor, tehát a természetes gyógyulás tekinthető mérvadónak, legfeljebb a varázslat idejére, időlegesen gyógyulnak be az Ép-k. Egy másik téma, most lapozgattam a Rúna Magazinokat, és megütötte a szemem valami. Az "Alternatívák a harcművészetekre" cikkben (IV. évfolyam 1. szám) több pusztakezes stílusnál is írnak Kétkezes harc képzettség követelményt, az egyiknél konkrétan meg is jelölik: Kétkezes harc (puszta kézzel). Ezt nem tudom értelmezni. A puszta kezes harc, alapvetően két kézre épít. Ez persze játéktechnikailag igazságtalan, hiszen ha az ököl 2 támadása a két kézből fakad, akkor körönként 1-et támad egy ököl, mint egy hosszúkard, míg a hozzá passzoló kis fegyverek (tőrök, kések, ...stb.) mind 2-t. Volt ilyen elképzelés, opcionális szabály valaha is, hogy fel lehet venni a Kétkezes harcot puszta kézre is, vagy a cikknek ez a része egyszerű hülyeség?

Szerintem ez már önmagában elég összetett és érdekes, engem az foglalkoztatna, hogy merre vezet innen tovább? Egyrészt a sértettsége sodorhatja önvád felé (egy obsor inkább, mint én?), vagy pont a húga ellen, akit az "árulásáért", méltatlan viselkedéséért meg kell büntetni, helyre kell tenni. Az elsőbe beleférhet akár az öngyilkos hajlam is, vagy egy kevésbé szélsőséges, önpusztító viselkedés, de talán egy kyr túl büszke (és beteg) ahhoz, hogy bármikor is magában keresse a hibát. Illetve, témába vágva: Szerintem nem, náluk az örökölt betegségek és nyavalyák elég gyakoriak. Úgy képzelem, számukra egy beteg, szinte életképtelen kyr is értékesebb, ming egy városnyi, egészséges Navor. Ez inkább amund hozzáállás (persze ez még nem kizáró ok). A második esetben (bár ez az első esetnek is része lehet) a bosszúvágy erősebb inkább. Az obsor kivégzése, a család idősebb férfitagjaként a húgán való teljes uralkodás, ...stb. az enyhébb lépésektől, a szélsőséges pusztító terrorig, bármeddig el lehet menni. Ami még érdekes kérdés lehet, egy esetleges harmadik út, az ebből kivezető. Van esély arra, hogy túl tud lépni a problémáin, felül tud emelkedni? Ha igen, hogy, milyen érzésekre támaszkodva (büszkeség, kiemelkedettség, én ennél jobb vagyok)? Elsőre nem hangzik toroni gondolkodásnak, de ki tudja. A helyedben választanék két lehetséges irányt, és apró lépésenként, eseményről eseményre haladva, Asztrál-próbákon keresztül hagynám, hogy a karakter maga menjen, amerre "akar." Minnél többször terelődött az egyik felé, annál szélsőségesebbek lehetnek idővel az irányba a lehetőségek.

Rúnákkal megoldható, de én a problémát másban látom. Egyrészt nem hiszem, hogy egy varázsló, a saját művészetét egyszerű kovácsmunkára pazarolná, annál ők többre becsülik magukat, és a világot átjáró mágia szentségét. Arra ott a kovács. Ugyan így a port sem fogja a takarító cseléd helyett kiteleportálni a szobájából. Másfelől, szerintem attól, hogy a varázsló képes anyagmágiát alkalmazni, még nem ért mindenhez. Készíthet, megformázhat egy páncélt, amilyennek ő elképzeli, de az koránt sem lesz olyan minőségű munka, mint amilyet egy profi kovács készít. Ugyan így szerintem nem tud szemet káprásztató festményeket, vagy gasztonómiai élményt nyújtó ételeket, esetleg több száz éves óbort teremteni, csak olyan dolgokat, amikhez amúgy is ért, amiket ismer. Ha nem számítjuk a hajlandóságot, és mégis egy varázsló által megálmodott (rendbehozott) páncélt használnék, én biztos gyengíteném az értékeit (+MGT, -SFÉ), mivel csak egy gyenge utánzatról van szó (kivéve, ha van páncélkovács tapasztalata, amit nem hiszek).