Dharran Liedor

Silla döbbenten nézett a sámán után. Lassan eljutott a tudatáig, hogy mit mondott az öreg. Szinte ugyanabban a pillanatban fordulatból berúgta a férfi ajtaját. A gólem lassan mozdult, de a lány már a meglepett férfi előtt állt. - Érted küldött az apám. És ezt te tudtod. - nézett mélyen a lány a vörös szempárba - Nem tudom ki vagy, de azt igen, hogy meg akarsz halni és én ezt nem fogom csak úgy hagyni. - hallotta, hogy érte nyúl a testőr. Vártalanul megcsókolta a férfit és engedte, hogy a márványhős adta lendület kivigye az ajtón. Majd betért szobájába, leült törökülésben a padlóra, ölében a két fejvadászkarddal és várt.....várt.....ha itt harcolnak a hajón arról tudni fog és megakadályozza, ha más számára elérhetetlen szintéren, akkor megakadályozni már nem tudja a halálba vágyó férfi végzetét, de a sámánt nagyon gyorsan utána küldi....várt.....érezni fogja ha megkezdődik és azt is ha bevégződik...várt.... táncra készült...élete legnagyobb táncára....

Az ajtót Siila tárta ki nagyon óvatosan. A lányon elég lenge öltözék volt, látszott épp most kaphatta magára. - Jól van? - kérdezte - A szomszédban hallottam, hogy álmában kiabál és valószinüleg, a hangokból itélve dobálta magát az ágyon. - Semmi bajom. Rosszat álmondtam. - mondta a táltos zavartan - Menj nyugodtan. Én is visszaalszom. A sárkányra gondolt és mégis egy egész más ember állt vele szemben. Vajon a sárkány kire támadt volna, ha végig játszódik az álom.... - Rendben. - vonta meg a vállát a lány és behajtotta maga mögött az ajtót. Nem volt kedve aludni. Kavarogtak a gondolatai. A férfi akit meg kell találnia, a férfi a hajón és az öreg sámán, aki kivivta a tiszteletét. Ki akarta tisztitani a fejét, elűzni belőle minden érzelmi gondoltatot. De ekkor felnézett és a hajó orrában ott áldogált a magas idegen. Szive a torkába ugrott. "Mint egy tizenéves csitri..." - rótta meg magát, de lábai szinte önkéntelenül indultak el a férfi felé. Észre se vette, hogy mögötte messze a folyosón kinyilt az öreg ajtaja.

A lány várt egy kicsit, mig első indulatai után elhiggadt, aztán az öreg után ment. Bekopogott az ajtaján, amire bentről csak egy dohogó morgás volt a válasz, de azért benyitott. - Ha már úgyis mindent tudsz - csukta be közben az ajtót maga után -, akkor azt miért nem, hogy nem azért vagyok itt, hogy embert öljek. Egy férfit keresek, de nem hiszem, hogy gyilkolnom kéne. Feltéve, hogy nem támadják meg. - vonta meg a vállát - De megigértem, hogy elkisérlek, és én mindig megtartom a szavam. Nem tudom a dzsad, hogy áll hozzád és erőd meddig megy el, de talán neked sem jön rosszul egy ....hmm... harcos társ. A férfiről pedig, akivel kint láttál, csak annyit, hogy belátom néha többet jelent egy átlagos embernél, de - és itt mélyen a táltos szemébe nézett, aki látta, hogy nem hazudik - először is arra vagyok kiváncsi ő játszadozott e el a dzsaddal és ha igen, miért és főként, bevallom engem ez izgat igazán, hogyan? De nő vagyok, őreg és bár nem szabadna, de.... - majd hirtelen elfordult a sámántól - mindegy ez már nem tartozik rád. Gondold meg mit akarsz, és ha elfogadod, hogy veled menjek, akkor szólj - az ajtóhoz érve még visszafordult - de lehet, hogy nem hárman leszünk. - majd bezárta maga mögött az ajtót és a szobája felé tartott. Épp az ajtaját nyitotta, mikor az idegen a folyosóra lépett. Tekintetük találkozott egy percre, majd Silla gyorsan besurrant a szobájába.

A hajóút a végéhez közeledett. A férfi és a lány kerülte egymást. Mindkettőt zavarta a másik. Elérkezett az utolsó vacsora estéje. Siila egy hirtelen gondolat hatására előhalászta átlátszó selyem ruháját a zsákjából. Az utasoknak még a szavuk is elakadt az eddig fiúsan öltözködő lány megjelenén. Roqur már az asztalánál ült. Felpillantott és elakadt a lélegzete. A lány gyönyörűbb volt, mint bármikor az út folyamán. Abraselyem ruhája tökéletesen kiemelte az alakját. Majd a lány fordult egyet és amint a vállára pillantot majdnem leesett a székről. A lány vállát egy sárkány tetoválás diszitette....

A Siila visszafordult a tenger felé és elgondolkozott. De a következő pillanatban egy ismerős szellemhang hangzott fel a fejében. - Fiore! Merre jársz? - hangzott a kérdés. A lány hirtelen összerezzent. - Északon, bátyám. Toron felé tartok egy hajón. Miben segithetek? - Pont jó helyen jársz. Valahol arra felé tart egy Era'ka nevő férfi is. Uticélja Rhiin tartománya. Már vár egy segitő társat. Apánk rád gondolt. - Segitőtárs? - szellemhangja sértődötten csengett a messze lévő férfi elméjében - Miért pont én? - Apánk tartozik neki. A legjobbat és a legmegbizhatóbbat akarja mellé. - Rendben. Mondj meg apának, hogy számithat rám. Megtalálom.... A férfi magában dühösen morogva vonult a szobája felé. Épp benyitott mikor egy szellemhang szólitotta meg. - Roqur, barátom. Elküldtem az igért segitőtársat. Már úton van a lány. - Lány? - hangzott a többent reakció - egy lányt küldél mellém Fernando? nekem egy profi kell, nem egy lány. - A lányomról beszélsz Roqur! - a férfi hangja ideges, mély tónusra váltott. - O, bocsáss meg. A véred biztositék számomra. Miről ismerem meg? - Egy sárkány van tetoválva a bal vállára. A neve: Fiorella Abelardo de Rivera con Abrado. Meg fogod találni....

- Hát majd kiszedjük belőle, hogy miért volt neki útban a dzsad. - válaszolta lány az öregnek, majd Arbo felé fordulva, mintegy mellékesen még hátraszólt - és nem szemezgettem a pasassal. A füle hegyéig elvörösödött, de a kicsi állatka észre se vette. Az öreg már az ajtó felé lépdelt. - Elmegyek, megkeresem harcos barátunkat. Van még vele egy kis megbeszélni valóm. Mint férfi a férfival. Ha meg kérhetlek addig vigyázz.... hmm.... Arbora. - mondta a táltos az ajtóban állva. Széles mosolya egy kedves idős urrá varázsolta... hol van ilyenkor a veszélyes varázstudó. Miután sikerült megnyugtatnia és lassan elaltatnia a görényt , Siila hallkan kiosont a szobából. Felsétált a fedélzetre, ahol a szomorú matrózok csinálták monoton munkájukat. A hajókorlátra támaszkodva szemei a viz sodrását nézték, ám gondolatai valahol máshol kóboroltak.....

Arbóval való kinlódás közepette, Siila és az idegen tekintete találkozott. Bár arcát eltakarta a fejébe húzott csukja, parázsló szemei mégis mély benyomást tettek a lányra. Mágnesként vonzotta a férfi... szinte megbabonázva állt, a másik pedig mozdulatlanul viszonozta a pillantást. Az öreg végignézett a lányon, majd szeme sarkából rápillantott a csukjás illetőre. Morogva vonult vissza a kabinja felé. A dzsad értetlenül követte a sámánt. Próbálta kiszedni belőle mi baja lehet, de az öreg csak egy ismeretlen nyelven piszmogott valamit az orra alatt. Siilát az öreg morgása zökkentette ki és elgondolkodva indult utánuk a fedélközbe. Visszatekintett még, de férfi már nem volt sehol....

// Fiúk!! Ne gyilkolásszátok egymást! - ez egy gyönge nő kérése // Senki se értette mi végezhetett az öreg matrózzal, bár sokan pletykálták, hogy már régóta szedett valamit. A temetést a kis csapat is végigállta, távolabb a matrózok csoportjától. Egy magas idegen pillantása, viszont újra és újra visszatért a dzsad életvidám arcára. A görény és Siila barátságán még az idős sámán is meglepődött. Arbo most is ott ült a vállán. Kényelmetlenül és zavartan fészkelődött a lány nyakán. Siila azt hitte éhes, vagy egyéb más baja van, de az öreg tudta mi a baj. Valamit érez a kis jószág.... valami nagyon nem jót....

Siila egy dühödt ajtócsapásra ébredt. Kipattant az ágyból és a szomszéd szoba ajtajához settenkedett. Először azt hitte rárontottak az öregre, de a mérges dohogás és szöszmötölés nem erre utalt. Visszaosont a szobájába és magára kapott valami értelmes ruházatot, majd visszasétált az öreghez és hallkan, óvatosan benyitott. A kifele nyíló ajtón a lábaira borult egy raidtan elhúzódó vadászgörény. Feltekintve érdekes jelenség fogadta a lányt. A sámán révülteben, önmagán kívül járt egy furcsa táncot, az eddig barátként tisztelt állatok félve lapultak a szoba falaihoz (kivéve a görényt, aki már majdnem a lány nyakára mászott). Óvatosan visszazárta az ajtót, nehogy megzavarja az öreget. Miután lenyugtatta az állatkát a vállán, benyitott a dzsad néma szobájába. A férfit szobája üresen állt. - Mi a fészkes fene folyik itt? - gondolta, miközben visszafordult a saját helységébe. Szitkozódott magában, hogy eladta indulás előtt a fegyvereit // maradtak a fejvadászkardok, a két látszat fegyver és néhány dobótőr, semmi más //, de nem vihette fel mindet a hajóra és legalább igy most sokáig lesz pénze is.... Felcsatolta tőrkardját és a hárítótört. A sarokba összegyürt egy takarót és a görényt, akit rögtönözve elnevezett Arbonak lerakta a miniágyra és elindult megkeresni a dzsadot.

// ehe... az előbb nem vettem észre, hogy nem jelentkeztem be //

A Siila egy fának dőlve pihent. Még nem volt fáradt. Érdekes út állt előtte. Sok helyen megfordult már a világban, de Toronba még nem merészkedett. Furcsálta az öreget. Vajon tudja ki ő? Bár kitanitották a szinlelésre, de hát ki tudja. Mikor megjelentek a banditák, kicsit elgondolkozott. Ha most előkapja a két fejvadászkardot a zsákból... elképzelte az öreg és a banditák meglepett képét.... már ha az öreg valóban elhitte a kislány mesét... de ebben még ő is kételkedett. Hisz a szemében látni az érett nőt... Felnevetett magában... eszébe jutott az a dalnok pyarronban, aki azt hitte egy kis tudatlan csitribe botlott...hamvas, halványan barnás bőre megtéveszti, még a született Gorvikit is, nemhogy egy kóborló bárdot.....hogy meglepődött a férfi az izgalmas éjszaka folyamán... Az öreg megmozdult. Milyen nyugodtan alszik. - gondolta a lány, miközben a békésen szunyókáló sámánt nézte. - A dzsad persze ugrásra kész. Õ is igy alszik. Sosem nyugodtan. Kivéve otthon, de hát az más. Abrado tartomány egyik neves fejvadászcsaládjának legkisebb lányaként nyugodtan alhat. De igy kalandozás közben.... bár senki sem ismeri, senki sem vadászik rá. Eddig még nem hibázott. Sosem. Eszébe jutott büszke apja. Milyen büszke volt, mikor legutóbb hazatért egy bevégzett feladatból. Most csak úgy eljött... de bármikor jöhet az utasitás.... megigazitotta az abraselyem kendőt a karján. Signissa volt.... Végre elálmosodott. Lassan elnyúlt a fa tövében, fejét a táskán pihentetve, melyben ereklyeként tisztelt kardjai feküdtek. A sólyom pont felette üldögélt. - Hát barátom. - suttogott a madárnak és a farkasok felé nézett- Jó éjszakát neked is. Aztán vigyázz magadra. - mosolygott egyet, rákacsintott a madára és álomra hunyta szemét... éber álomra.

Mit szólnátok egy "online", önalakító meséhez? Tessék a bevezető: On: A kocsma olyan volt, mint a többi. Füstös és zsúfolt. Csak az izmos hölgy volt feltünő a pult túloldalán. Siila megszokta már a koszos, ételfoltos, sörhasas kocsmárosokat.