Dharran Liedor

- Ez egy ügybuzgó harcos válasza. - mérte végig lenézően a férfit - Látom a szellemed még messze nem olyan erős és idős, mint a lelkesedésed, amivel kardodat lengeted. Vigyázz, nehogy túl hamar veszitsd el...... - Khm. Elnézést. - szólt közbe a dzsad - Talán előre is tekinthetnétek a vita közben. Mindketten előrepillantottak.

- Ugye nem Myrjamnak hivták az édesanyját - fehéredett el, az amugy is sápadt Elyon. Levená pedig csak kapkodta a fejét kettőjük között. - Igen. - nézett reménykedve a lányra. - Myrjam...az eltűnt lány...khm... - újra kiült a komorság az arcára. - Ismerem az édesanyádat. Jobban mondva ismertem. - Gondoltam, mikor megláttam a medállját. - Hahó! Valaki beavatna miről van szó? - szólt közbe a hanyagolt hug. - Ez a medáll a Nilethirien család jelképe. Irilésának volt egy lánya, aki jó pár éve egy családi vita miatt elhagyta Sirenár erdeit és új életet kezdett az emberek között. De senki sem tudta, hogy van egy fia. Viszont ha ez igaz... - együttérzően a férfi szemébe nézett - sosem találkozhatsz a családoddal. Sirenárba nem lehet...nem....

- Ez? - nézett a medálionra - A családom és egy másik család jó barátságban van. Mondjuk ugy, hogy mintha összenőtt volna a két család. Ez az összetartozásunk jele. Mindenkinek van közülünk. Helyetfoglaltak és a fogadós is előkerült. Kissé még álmosan közeledett feléjük. - Mit hozhatok reggelire? - kérdezte a furcsa párocskát. - Egy gyümölcstál? - nézett Dasito a lányra - Jó lesz. - Akkor egy gyümölcstálat hozzon és két pohár meleg vizet. - Meleg vizet? - nézett hitetlenkedve a fogadós, de látva a férfi határozott arckifejezését, megvonta a vállát és elindult a konyha felé. - Lehet túl kiváncsinak tűnök, de mi a családneve a másik családnak? Elyon mélyen a szemébe nézett, valami meghatározhatatlan csillogást látott a kék szempárban. - Nilethirien. - mondta ki végül - Miért? Miért olyan fontos neked? - nézett gyanakvón a férfire.

- Részemről nincs. - morogta Siila - Lassan hajts, beszerzem az ellenmérget. - sugta a dzsad fülébe és bevágott az erdőbe. - Hova megy? - kiáltott az ezüsthajú utána, de látva, hogy a lány nem reagál a bakonülőhöz fordult - Hova megy? - kérdezte hallkabban. - Mindjárt jön. Lassan akadt az összetevőkre és végig azon járt az esze, hogy hogyan adja be az öregnek az ellenszert. Végre minden megvolt és még az erdő vége előtt utolérte a szekeret. - Hát ez jó. - nyögte, mikor meglátta az újra ájult öreget. Majd hiretelen elmosolyodott. - Hát ez nagyon jó. - mondta ezt már vidáman. Életre pofozta a táltost. Kuzur lassan tért magához és homályos foltokon kivül nem látott semmit, csak a lány hangját hallotta. - Igya ezt meg. Gyorsan. Ettől hamarabb magához tér. - és már öntötte is a szájába az érdekes izű folyadékot. Az öreg akaratlanul is lenyelte. Majd mikor már teljesen magához tért újra, akkor jött rá mit is ivott. - Hogy a hóhér vágjon hátba. - kiabált rá a lányra - Nem is találtak el!

- Elyon! - kiálltott Levená. Elyon felpattant az ágyból, pengéit nyilsebesen kapta elő az ágy alól és a hugára meredt. A lány valószinüleg rosszat álmodhatott, mert össze-vissza hánykolódott az ágyában. - Levená. - sugta a fülébe - Nyugalom. Itt vagyok. A lány lélegzete egyenletessé vált. Nem kelt fel, de békésen aludt tovább. Elyon kényelmesen felöltözött és kilépett a szobából. Nem igazán számitott éber vendégekre ilyen korán, ezért eléggé meglepte, mikor az ajtó koppant valamin. Fordulatból csukta vissza az ajtót, és szembenézett a tegnapi férfival. - O, bocsásson meg. Nem gondoltam, hogy ilyenkor járkál itt valaki. - Semmi gond. - mosolyodott el Dasito - De ha már igy rámnyitott, meghivhatom egy reggelire? Olyan kihalt ilyenkor a fogadó. - Hát... - tétovázott a lány és végigmérte a fickót (vegyük ugy, hogy nem látszódik a medálod) - végülis miért ne? A hugom még ugyis alszik. - A huga? Ja, igen. Láttam tegnap. Önök ikrek?.... jaj, bocsásson meg, még be sem mutatkoztam - mondta mosolyogva, miközben lesétáltak a lépcsőn - a nevem Dasito. (ha más nevet akar megadni szólj kijavitom) - Az enyém Elyon. Elyon Midlothian.

Kedves Nefadar! Kérlek, ha beleirsz akkor figyelj egy kicsit a karakterek leirására. A másik testvérnél nincs fegyver, csak egy érdekes bot. Szerinted miért??? Elárulom, mert varázsló. És nem fejvadász. A másik amire szeretnélek megkérni. A "novella játékos karakterei" nem egymásra vadásznak. Pláne nem ezé a novelláé. Ugyhogy utólagos engedelemddel úgy veszem, hogy előző beirásod nem történt meg. Dharran Liedor

Mikor újra magához tért első pillantása Siilára esett. A lány éppen vizes rongydarabbal törölgette a gyöngyöző homlokú öreget. - Jobban vagyok. - háritotta el a segitséget és felült. A kocsi hátulján utazott, a bakon a dzsad hajtotta a szekeret. Siila lován pedig az ezüsthajú vezette őket egy elhagyott ösvényen. - Dehogy van. - morogta mellette a lány. - Hagyja már, hogy segitsek. Kimeritette magát és benyalt egy szép mérgezett vesszőt. - mutatta fel a lány a véres végű nyilat. Kuzur ekkor érezte csak meg a hátán lévő seb nyomát. - Már nem vagyunk messze az erdő szélétől. - fordult vissza az ezüsthajú fickó.

Elyon a nyakékével játszadozott, de érezte a rászegeződő szempárt. Végigmérte a szemben ülő férfit, majd a hugára pillantot, aki teljesen elmerülten tanulmányozta a tányéron elérakott gyümölcsöket. - Levená.... - a lány felnézett a testvérére - ah, nem érdekes.... jó étvágyat. - mondta és ő is hozzálátott.

(na? Kati?) Két csuklyás alak lépett az előkelő fogadóba. A kocsmáros már sietett is jól fizető vendégei felé. - Hölgyeim. Nem hittem, hogy már ebédre visszatérnek. Foglaljanak helyet. Az asztalukat szabadon tartottam. - mondta és az asztal felé terelte a két alakot. Mielőtt helyetfoglaltak volna, hátravetteték a csuklyát. A két nő úgy hasonlitott egymásra mint két tojás. Pedig nemrég ismerték csak egymást. Az egyik északi tájszólással beszélt, a másik tökéletesen beszélte a közöst. Az északi inget és egy feszes nadrágot viselt, két kardját pedig a lábához szijazva. Gesztenyebarna haja előreomlott az arcába. A másik hosszú fekete, földigérő ruhában volt, diszesen faragott botjától egy pillanatra se vált volna meg. Ezüst haja ijesztően széppé varázsolta, amugy sem csúnya vonásait. - A tegnapi pont megfelel. - mondta az ezüsthajú és a társához fordult - Láttad azt a ficsúrt, Elyon? Felháboritó, hogy viselkedhet igy egy felnőtt férfi.... - Ne is mond, Levená . Azt hittem felképelem. Pedig ritkán idegesit fel, igy egy ember.. Közben a fogadós bólintott és elsurrant a terem másik felébe. - Az elfeknek a szokásosat. - suttogta szinte alig halhatóan a feleségének, mégis érezte a barnahajú nő pillantását a hátában. Kirázta a hideg ettől a két nőtől...de legalább jól fizettek.

- Északnak. - válaszolt Kuzur, miközben magában már előre szitkozódott, hogy még egy vándor került az útjába. Siila előrelovagolt a szekér és az idegen közé. - Segithetünk valamiben? Mert mennénk tovább. - mondta mogorván.

Napok óta zögyögtek már Toron útjain. Az öreg nem szólt és a dzsad se nagyon faggatózott. Egyik nap ugyanolyan volt, mint a másik... - Nézze csak! - ült fel a dzsad a kocsin. Kuzur is hátrafordult. Egy lovas közeledett feléjük. De valahova nagyon sietett. Ahogy egyre közelebb ért a vágtató lovas mindketten felismerték. Siila volt az. Lassitott majd felvette a szekér tempóját. - Szerbusz Kuzur. - üdvözölte a lány. - Isten hozott. - nézett rá érdeklődve - Hogy hogy újra látunk? - Megmondtam. A szavamat adtam, hogy elkisérlek. Sosem szegem meg az adott szavam. - Te tudod. - vonta meg a vállát Kuzur. Valahol örült, hogy újra látja a lányt, de érezte, hogy nem ugyanaz mint volt. Belenézett a fénytelen kihült szemekbe és kirázta a hideg. Siila megváltozott...meghalt benne valami, és a táltos tudta, hogy mi.

Hunter: a hivatalos megfogalmazás igy szól: fegyveres kéz. A Saggiák és tarantollók legfőbb orgyilkosa, a klánvezér jobbkeze.

Alkyone: aláírom valóban hasonlatos képességek. De ezeket nem mindegy hogyan használod! Hunter: hát az én gorvikim se nagyon társalgott (márint az áldozatával), mert amúgy egy cserfes kis alak...aztán amikor Ramie'cor lett.... Huszár: belátom a Khálokról nem tudok az égvilágon semmit sem!!!!!!!! :cry:

Alkyone: hmm..hogy is fogalmazzak...számomra a fejvadász általában vagy egy profi testőr, vagy épp egy orgyilkos szerepét töltötte be. A Sereneya inkább csak egy harcos, akinek megszabott céljai vannak. És legfőképpen az, hogy nem minden bűnért jár halál. Csak akkor ölnek embert, ha a vétke olyan mértékű. Pl. elfet ölt, vagy elf ijjat semmisitett meg...ilyenek...amugy csak megnevelik az illetőt. Ráadásul amit még sokan elfelejtenek, hogy előtte ismertetniük kell az illetővel, hogy miért is kapják a büntetést. Láttál te már fejvadászt, aki az áldozatával közli, hogy azért halsz meg, mert bla,bla,bla Ja, csak hogy pontosak legyünk Oilan szent gyilkosai a Siryaok (vagy hogy irják, most lusta vagyok felállni és megnézni). Õk tényleg gyilkosok. De ők nem sereneyák!

A lány felnézett az égre, majd hirtelen felpattan Roqur lovára és a város szive felé vette az irányt. - Hova mész? - nézett utána a sámán. - Haza megyek. Haza kell mennem! - válaszolta Siila és már vágátra is serkentette a lovat. A dzsad és az öreg némán néztek a vágtató lány után, majd felkászálódtak a kocsira és lassan elindultak az ellenkező irányba...tovább az útjukon.

Szasztok! Elnézést, hogy az adott témához épp nem illő kérdést teszek fel, de ugy érzem még ez a téma érinti leginkább a kérdésemet. Egy problémám van: a sereneyát miért kezelik fejvadászként az emberek? Mert borzalmasan nem az...legalábbis szerintem...

A lány szeme bosszúsan villant és olyan hirtelen ugrott át a lóra, hogy még Roqur is megugrott egy kicsit a nyeregben. Siila kihasználva másodpercnyi előnyét, megragadta a kantárt és lelassitotta a lovat, hogy a kocsi mögé kerüljenek. A testőr értetlenül meredt gazdájára és a mögötte ülő lányra, de a férfi jelzésére nem tett semmit. - Ez szükségtelen és buta cselekedett volt. Azért vagyok itt, hogy az ilyeneket elsimitsam, nagyobb veszteségek árán. Mit akarsz? Elbújni, vagy látványosság lenni... - suttogta a szavakat Roqur fülébe - Nem lesznek nyomaid, azt bizd rám. Bár most tökéletes útirányt adtál a kezükbe. A férfi nem válaszolt csak némán bólintott. A dzsad felkapta a fejét a gyors mozdulatra. "Hoppá. Mikre nem képes a hölgyike.." - Mi folyik itt pontosan? - kérdezte hallkan az öreget, miközben még mindig a lassuló lovat figyelte. - Hosszú volt az út ideáig, fiam. Azt hiszem számodra csak jobb lesz, ha nem tudsz minden apró részletet. - válaszolt a sámán, de tekintetét egy percre se vette le az útról. Tudta, hogy a lány rendre fogja utasitani a férfit, és remélte, hogy sikerül is neki.

Egyszercsak egy nagy huppanást hallottak, majd megrándult a szekér és megakadt. A dzsad és az öreg egyszerre pillantott hátra. A lány pont a bak mögött landolt, a szekeret pedig a merev testőr tartotta vissza. - Minket meg itthagytok? - kérdezte mosolyogva a lány - Megigértem, hogy elkisérlek... ugyanmár még egy-két ember elfér itt hátul. - mondta ártatlanul, és belevigyorgott az öreg arcába. - Ahh.. nem hiszem el - morgott a táltos - Ugy látom nem szabadulok tőletek... te fiatal fruska (már ő is mosolygott).....de akkor gyorsan szálljatok fel!!! - majd újra elinditotta a szekeret.

Nefi: örülök neki, de igazán meggyőző érv az lesz, ha elképzelsz egy boszit, olyannak amilyennek szeretnéd és még a mesélő is segit annak kijátszásában és nem kényszerit bele más szemléletbe...na akkor élvezni fogod vele a játékot

Köszönöm Necro! A hozzáfűzéssel egyetértek. Csak arra utaltam, hogy ha egy boszi mágiával tud csak magához láncolni egy átlagos férfit, akkor az vagy nagyon kezdő vagy ahogy Ace Ventura mondta volt: Pa-a-a-ncser!!!

Nefi: Képzeld el, hogy olyan előkelő nő vagy, aki gyönyörű, és törékeny. Látszólag. Belülről egy erős asszony. Egy nő, aki úgy forgatja a férfiakat és a többi nőt, ahogy kedve tartja. És mindehez önmagát, a meggyőzőkészségét, a diplomáciai érzékét és a taktikai fölényét használja. Semmiképpen sem egy buta lotyóra gondolj. Egy okos politikus nőre inkább, aki csak és kizárólag akkor nyúl a mágiájához, ha nagyon muszály. Vagy persze, ha kedvét leli benne. Egy előkelő dámaként intézi az ügyeit. Magyarul: nem egy Kurva (már elnézést a kifejezésért) aki dobálózik a mágiájával! + folytattam a novelládat Amugy pedig az én kedvenc kasztom a Sereneya és egyszer volt egy gorviki fejvadászom, akiből ramie'cor lett, őt imádtam

Sziasztok! Na gondoltam felfedem kilétemet De először is szeretném megvédeni Mazsinó barátomat, mert ahogy én megismertem egy nagyon aranyos értelemes ember és mellesleg (lehet, hogy pont a kora miatt) elég jóképű... A második, hogy Thapsshy! mi miért nem találkoztunk eddig????? Hogy ezt miért kérdezem, hát nézzük: 1981-ben láttam meg a szülészszoba fényeit, azután keményen belevágtam a bölcsi és az ovi kiméletlen éveibe. Végül a megalkuvást nem tűrő általánost és a borzalmas gazdasái szakközepet és végigszenvedtem. De érettségi után elmenekültem a Kandóra (műszaki főiskola ) és most utolsó évemet húzom ezen az édes kis iskolán. Februárban pedig egy kis kiruccanás képpen elhúzok Spanyolhonba fél évre :wink: A fősuli első évét pesten, a második, harmadikat fehérváron, a negyediket szintén pesten járom (ugye, ugye Thapsshy) Zeneileg: Depeche Mode és Bonanza, de minden jöhet, még néhány diszkó muzsika is, az Alvin és mókusok-ról nem is beszélve Játékilag...hmmm....maradjunk abban, hogy eddig főleg Mágus, de a Vampire is tetszik és a Shadowrunnal sincs problémám, persze csak akkor, ha nem másnap reggel tudom meg, hogy lefeküdtem a CZ karakterével, ugy hogy ő se tudott róla... ugye Pala?? És mellékesen JÓ MUNK

Hali! Tolvaj a bárdnak: - Keressünk titkosajtót, vagy visszamész megkérdezni hol van? Bárd elgondolkozva: - Aha.

A lány szeme először összeszűkült, majd halvány mosolyra húzta a száját. - Kuzur! Megkérhetnélek, hogy egy kicsit hagyj magunkra? A sámán elháritólag fordult a lány felé, de ahogy a szemébe nézett inkább úgy döntött kisétál. - Ti tudjátok... - mondta baljósan és kiment. - Õt is. - bökött Siila a fejével a gólem felé. A férfi csak rápillantott a testőrre. Az meghajolt és kisétált a szobából.

// Fiuk, én totálisan véletlenül adtam a Hóhérok útja cimet ennek, de nagyon ráillik... //