Dharran Liedor

A bárd lányt meglepi a férfi tekintete, szinte magával ragadja. De a belépő kissebb sereg eszébe jutattja a varázslónő kérését. Majd újra férfire tekint: - Magát is felkérte, igaz? - hangja komor, látszik ez számára is fontos. A két enoszukei lány is viszont üdvözli a férfiakat. - Örülünk, hogy látunk titeket. - majd a kis közjáték amit a csapat művel elvonja a két szuke figyelmét, mire a lány aki megszólalat folytatja, de már sokkal halkabban. - Ha segíthetünk, csak jelezzetek.

- Sajnos nem vadregényes tájakról származom. A hazám Erion. - majd lágyan megrántja vállait és játékosan tekergetni kezdi az egyik hajtincsét. - Sajnálom, hogy nem emlékszik. De ne búsuljunk. Láttam nagyon fáradtan érkezett tegnap. Mit szólna egy frissitő dalhoz? - és meg se várva a választ fellibben a székből és újabb dalra fakad. Először csak a férfi körül táncol lágyan, majd tova libben. A dal éneklése közben a férfi újra életerősnek és frissnek érzi magát, egyre jobban. Majd a dal végeztével a lány újra visszahuppan székbe, és rámosolyog a férfira. - Hogy tetszett?

- Köszönöm az italt - mondta a lány, miközben helyet foglalt. - A nevem Carmen. Örülök, hogy megismerhetem, Vellias, ha szabad így szólítanom. Bocsásson meg, hogy csak így magára török, de érdekes megjelenése felkeltette a figyelmemet. Megkérdezhetem honnan származik? - közben lágyan az asztalra könyököl, fejét a tenyerén pihenteti és mint egy kisdiák csüng a férfi szavain.

A bárdlány épp befejezte dalát, mikor az idegen szépség megjelent a lépcsőn. Kihasználva, hogy a fogadó nagyrésze a hölgyet nézi, szinte észrevétlenül termett az olvadt arany szemű férfi asztalánál. - Szabad? - kérdezte lágyan, és alig hallhatóan.

Az egyik vágott szemű hölgy szobát kér, majd visszaüln és iszogatnak tovább a másik nővel. A bárd lány újra zenél, táncol, szépsége és zenéje minden férfit kellemes idilli hangulatba taszít. * Egyre jobb itt a forgalom, látom lesz mi érdekelje a nagyasszonyt... *

A dal lendületes iramot kap, ahogy a lány énekel. Szinte táncra kap közben. Egy lányról énekel, aki elcsavart egy férfi fejét. Könnyedén és játékosan... A két csuklyás fejéről hátrahullik a csuklya. Immáron az egész fogadó láthatja a két enoszukei nő arcát.

A két csuklyás szinte egyszerre emelte tekintetét az asztalukhoz lépő férfira, akinek megfagyott arcán a mosoly. A csuklyák alól keleties vágású szemek villantak és a két nő néma bólintással köszöntötte Regnart, aki óhatatlanul is a szuke felé pillantott.

A két csuklyás alak, csak üldögél és iszogat, néha egy-egy pillantás árulja el, hogy mindenre figyelnek maguk körül. Az érkező idegennek köszönne az egyik, de az a habozást félreértve már el is fordul. A fáradt embernek pedig nem hiányzik a kommunikáció. A bárd lány megunva a csendet és a Ladyre való várakozást élettel teli nótába kezd.

A barbár tusája közben a világ másik vége felől két újabb utazó érkezik a fogadóba. Mozgásuk könnyed, vékonyak, alacsonyak. Arcukat csuklya rejti, fegyverük a köpeny alatt marad. Amint belépnek az ajtón, azonnal az ajtó mellett ülő szukéra néznek és bólintanak, majd az egyik a pulthoz sétál - italt rendelne -, a másik egy asztalt keres, ahol nyugodtan lehetnek. Gem: tőlük folytathatod, csak jól jöhetnek még

- Ha szerencséd van, tudtam. - feleli mosolyogva a házigazdának a lány. - És ha már ilyen jó az új dalnok, akkor én addig megvacsorázom. - füzte hozzá tetetett sértődéssel, majd az asztala felé fordult, közben jelezvén a lányoknak. Leült, majd a törpe társaságát élvező férfi szemeibe nézett. *Ha segitségre lesz szükségem szólok megigérem.* - kacsintott kacéran. Pár perc múlva sikerül elkapnia a Lady pillantását is. Ennyi elég volt, hogy tudja a magas férfi után beszélhetnek.

Miközben kihuzta a szuke kezéből a papirt lágyan végigsimitotta a férfi kezét. - Köszönöm. Elolvasom. Ha megbocsátasz szépitkeznék tovább. - mosolygott és látván a másik távozni készül lassan bezárta az ajtót. Újra a tükörhöz lépett és levette a leplet. Majd átlépett a terembe. - Fontos nővér? - mordult rá a rideg szépségű asszony, aki már türelmetlenül vára - Nem érek rá egész nap. - A kedvenc bárdja bajban van, asszonyom. - hajolt meg lágyan a lány megadva a kellő tiszteletet. Látva másik kiváncsi arcát folytatta beszámolóját - Nem tudom merre jár pontosan, elmenekült a fogadóból, de utána jöttek. A nő leintette társát. - Egy pillanat. - szinte ki se mondta a szavakat, már repült is a szellem üzenet a bárd felé. *Hallom, bajban vagy barátom. Ha segitség kéne keresd a bárdlányt Roninnál.* Majd újra lány felé fordult, aki közben elolvasta a neki szánt levelet. - Mi az? - nézett informátorára. - Azt hiszem ez félig önnek szól. - mondta, majd átnyújtotta a levelet. - Értem. - válaszolta a nő, miután elolvasta a rövid irományt - Mi ez a szerelem téma? - nézett gyanusan a másikra. - Egy ártatlan beszélgetés, asszonyom. - Rendben. Mond meg a testvéremnek, hogy meglesz, amit kért. Most menj. Ha a bárd jelenkezne segits neki. - majd elfordult és kiment a szobából. A lány is visszatért és tükör újra a képmását mutatta. *Hah! Mintha csak mágiával lenne elérhető a testvére. Majd még meglátjuk.* A lány lesétált a fogadóba. Szeme megakadt a ragadozótekintetü hölgyön. Majd hamar el is vonta figyelmét az újonnan érkezett bárd zenéje, majd a pult mögötti fogadóshoz fordult. - Miért vagyok én itt, ha minden jötment dalra fakad? - hangjából tisztán érződött a gúny, éreztetve, hogy a kolléga zenéjét semmire sem tartja. - Amúgy meglesz a kérésed. - nézett munkáltatója szemébe.

A lány a szobájába sétált, bezárta az ajtót és komor tekintettel az embernagyságú tükör elé lépett. Két szó hagyta csak el ajkát és bal mutató újján tartott gyűrűje felizzott. Kezével megsimitotta a tükröt, ami lassan átalakult. A túloldalán egy terem látszódott, kerek és egyszerű. De még üres. Épp belépni készült, mikor kopogtattak. A kopogással egyidőben lépett egy nő a tükör túloldalán lévő terembe. *egy perc, zavarnak* - üzent a lány a nő felé és gyors mozdulattal letakarta tükröt. Majd kinyitotta az ajtót. - Kami? - nézett meglepetten a komor szukéra, akiből nem nézte ki, hogy valaha is az ajtján kopogtat majd - Miben segithetek?

A mágikus dal végeztével a Lady távozni készült, igy a lány is ritmust váltott. A pult mögül előkerült egy fuvola és az újabb "pergősebb" dal mellett finom mozgású táncba kezdett. Körbejárva igy a termet. Megfigyelve ezáltal az újabb jövevényeket. A tánc végeztével Roninhoz sétált. - Üzensz valamit a testvérednek? - sutottogta a fülébe olyan halkan, hogy a férfi is alig hallotta. Majd a szobájába távozott, ahol már várta az embermagas tükör... (már most figylemeztetek minden kedves karaktert, hogy erre az oldalára senki sem jön rá a kalandozok közül!)

Hahó emberek! Visszajöttem és örömmel látom, hogy idősebb kollégáim is előkerültek. Jót nyaraltam a papámnál, ahol 3 napig csak takaritottam... Na, de mostmár megint itten eszem a penészt. És jól hozzá is ugatok. A bárd lány véglegesen letelepedett. Huszár: a szint nem számit. végülis nem egy kidolgozott mesét folytatunk... Pusszantás: Batka

A lány nyugtázta az ork bemutatkozását. - Tudja Ronin sokat hallott és sokfelől. Talán egy-két pénzérmével megnyithatja emlékei titkos zárát. - kacsintott a férfira. Az idegen harcos megjelenését egy pillantással konstatálta, hisz éneklés közben nem igen érdekelte. Majd mikor asztalukhoz lépett és az ork távozni készült ő is felállt: - Sajnálom, hogy ily hamar távozik. - majd mosolyogva az ork felé nyújtotta a kezét, aztán az újonnan érkezett harcos felé fordult (aki ha jól értelmezem majdhogynem mereven nézi a padlót) és játékosan lehajolt, hogy a férfi szemébe nézhessen (mint egy rossz kisgyereknek szoktak, mikor nem akar felnézni) - Örülök, hogy megismerhetem. Foglaljon helyet. De bocsásson meg, hiszen munkám kötelez. Viszont el ne menjen, mindjárt jövök.- mosolygott kacéran a férfira, majd felállt és egy újabb dalba kezdett, most azonban végigsétált a termen. Elhaladt közben Regnar és a törpe mellett. Ruhája egy fordulat közben lágyan végigsimított Regnar alkarján. Befejezvén a dalt visszaült a harcos mellé. (kérdések) - Tippeljen! Maga szerint mióta játszom a hangszeremen?

- Dolgozom. - mondta egyszerüen a lány - És ön merre tart, ha szabad megkérdeznem? Közben újra az ajtó felé pillantott. "Nem jött vissza. Sejthett. Egy igazi bárd visszafordult volna..." Majd újra asztaltársára figyelt.

Drága Darun barátom, akkor én most jól elvörösödök. :oops: :oops: :oops: :oops:

Szia! A fogadóba mindenkinek szabad a bepofátlankodás és még örülünk is neki. Az én kérésem csak az, hogy a személyzetet és más karakterét csak akkor mozgassátok, ha ismeritek a hátterét. pusszancs!

Kedves egyetlen Taxen barátom. :twisted: Nem kell rögtön megfutamodni, én ugyis folyton kötöSZködöm. De ha hozol magadnak egy kis, jófej karit azzal azt EKSÖNölhetsz, ami jól esik és még fel is dobod a kocsma megviselt hangulatát. Nos? (hmm, miért nincs itt az emotok között hajbókolós fickó?)

- Igyon csak. - mosolygott az orkra - Nem sajnos még nem ismerem annyira a vendégkört. Tudja nem rég jöttem át Erionból. Az újabb kérésre megint elmosolyodott. - Tetszett a muzsikám? Köszönöm. - majd Roninra kacsintott, aki felé épp tartott egy magas kalandozó. Újra a lantért nyúlt. - Akkor ezt a dalt csak magának játszom. - és már fel is csendült a halk, lágy dallam.

Hali! Nos. Hogy miért nem irok? Tartsatok nyugodtan begyöpösödöttnek, de mikor egy mese elkanyarodik az addigi irányától, az engem zavar. Itt folyik be pl Taxen barátunk, akinek egyrészt kezet csókolok, hogy vette a billentyűzetet és közénk állt, másrészt viszont pálcát török az ujjain, mert furcsa dolgokat kevert a történetbe. Lásd a kemény agglegény Ronin feleségét. (engem meg pláne megzavart, mert az új lantos hölgy épp rá hajt....) A másik, hogy bocsáss meg Darun, ha nem állunk szóba nagyon mások karaktereivel, de ugye egy kalandozó se fut rögtön a másik asztalához, ha betoppan egy kocsmába. Amint észrevetted orkodat sem utasitottam vissza, miután már volt miért felvenni vele a kommunikativ kapcsolatot. Valamint. Nem tudom, hogy egy Rehyn hol és mikor tünt fel a történetben, de én nem vettem észre. Egy félelf varázslónő van a kocsma területén, de ő messze áll a rehyn fogalmától. És most itt nem mennék bele, hogy ő miért nem lehet Sirenár berkein kivül. Ha pedig ez az utalás a Fekete Özvegy novellára irányult, akkor csak szólok, hogy az az elf varázslónő nem Sirenári, sosem járt ott, és nem is ott született. (ha nem rá, akkor ez semleges mondat ) Ha az zavar, hogy a fogadó gazdáiról nem tudtok semmit úgy tom a fiúk feltettek valahova az oldalra egy szép kis doksit (rajzzal együtt) a fogadóról és a munkásairól. Én el tudtam olvasni, talán ti is. Tudom, hogy idő hiányában ez elég nehéz. Én is elmaradoztam, hisz nyakamon volt az államvizsga. Mindenkinek közbe jöhet valami. Ezt szerintem mindenki megérti. A végső, hogy abbahagyam az oktatósdi szöveget, a dalnok lányról irnék pár sort, mielőtt átirnátok: Carmen Poulinec 11 szintű boszorkány/bárd elég nagy mana és pszi pont készlettel, amit a legeslegutolsó pillanatig nem használ, csak ha már másképp nem megoldható. Testét már több éve nem adta férfi kezébe, szóval csak csinnyán a szexjelenetekkel. A szekta beli rangját nem kötöm az orrotokra. Ha majd egyszer Crowék rábólintanak akkor a karilapja hozzácsapódik a Világközepe doksijához. Addig ennyit. Sziasztok!

A lány maga mellé helyezte a lantot és tekintetét az orkra emelte. - Köszönöm a bókot. Üljön csak le. - mondta olyan mosoly kiséretében, hogy még az orknak is nagyobb levegőt kellett vennie. - És megtudhatom a nevét, uram? Közben a dal végén egy szellemüzenet reppent a távozó férfi után. *Ügyes trükk volt, de van még mit tanulni.*

A lány a maga természetes bájával már rabul ejtette a fogadó csekélyke létszámú vendégeit, de most, hogy a sarokban ülve halkan pengetni kezdte lantját nem volt férfi aki ne pillantott volna felé. A halk lágy dallam finoman cserkészte be a terem zugait, sarkait, lassan megtöltve az egész helységet. A kellemes dal tökéletes háttérként idomult az ébredni vágyó, fáradt vándorok iszogatásához. Nem volt se túl hangos, se túl halk...

hmmm.... nekem nincs bajom a rendőrökkel....a barátom is az a többiért bocs, hagyom az egészet a francba, úgyis meghall, ha akarjátok, ha nem

(a lány nem kalandozó, hanem Offspring új alkalmazottja)