Zaraken

Egyet is értek a cikkel, meg nem is. Abban Gergelynek tök igaza van, hogy nehéz az almát a körtével összehasonlítani, és nem lehet full matematikailag számszerűsíteni az egyes kasztok, karakterek erejét, képességeit, lehetőségeit. Azzal is egyetértek, hogy végeredményben az egyes játékosok játékélménye kell, hogy kb. azonos legyen egy kaland során. Ehhez viszont az kell, hogy mindenki kb. azonos mértékben hozzá tudjon járulni a közös sikerhez. Igen, ez nagymértékben a KM-en is múlik, hogy olyan helyzetet teremtsen, amelyben mindenki labdába tud rúgni. De ha a rendszer túl aránytalan, és egyes kasztok szemlátomást sokkal erősebbek, mint mások (nem feltétlenül harcértékben, hanem úgy általában, szélesebbek a lehetőségeik), akkor szegény KM vért fog hugyozni, hogy az erősebb karakterek ne nyomják el folyton a gyengébbeket. A régi, ETK rendszerű MAGUS-sal tehát nem az a bajom, hogy nincs pöccre kidekázva az egyensúly, mert az valóban lehetetlen és értelmetlen törekvés lenne, hanem az, hogy még körülbelül, nagy vonalakban sem ügyeltek erre a készítők. Az újabb kiadványokban legalább próbálkoztak, és bár nyilván azok sem tökéletesek, sokkal játszhatóbb rendszereket kaptunk. Szóval szerintem igenis van értelme ezzel foglalkozni, és valamiféle egyensúlyra törekedni, azt legalább aszimptotikusan közelíteni.

Cirifischióval kell egyetértsek. A régi rendszer 1993-ban talán még megfelelt a szerepjátékosok igényeinek, de azóta eljárt felette az idő. Már nem elég tessék-lássék toldifoldizni a hibáit, gyerekbetegségeit (kasztegyensúly hiánya, kétfokú képzettségrendszer, túl kötött karakteralkotás, stb.). Igenis radikális újragondolásra van szükség. Szóval ami Magyar Gergely szerint súlyos hiba, az meglátásom szerint elismerésre méltó dolog. Az AK és ÚTk alkotói helyesen jártak el, amikor fel merték vállalni a rendszer teljes újragondolását, az alapoktól való átépítését. Ha nem ezt ígérték, akkor valóban hibát követtek el, markánsabban fel kellett volna vállalni a dolgot. Azzal a kritikával sem tudok maradéktalanul egyetérteni, hogy az ÚTK rendszere sem valósította meg a teljesen egzakt, matematikai alapon nyugvó egyensúlyt a karakterek közt. A kijelentés önmagában igaz, az iskolaalkotó metódust valóban "egy lelkes és alapos rajongó alkotta meg" a későbbiek során. Ám mindezt az ETK melletti érvként felhasználni óriási öngól, hiszen az ÚTK még így is messze übereli az eredeti rendszert. MG érvelése tehát valami olyasmi, hogy bár a régi rendszer egy rakás ***, és az új sokkal jobb, de sajna az sem tökéletes, ezért inkább maradjunk a ***nál. Az egyedüli jogos kritika talán az az elhangzottak közük, hogy minden új rendszer megosztja a játékos társadalmat. Ez sajnos valóban így van, de ez ellen keveset tehetünk. -Egyrészt azért, mert eltérő a játékosok ízlése, gondolkodásmódja. Van akinek tökéletesen megfelel a régi rendszer is, és van, akit zavarnak annak hibái. Az nem megoldás, hogy nem készítünk új Magust, mert akkor utóbbiak inkább elpártolnak Ynevtől, és más játékkal játszanak. Az mennyivel lenne jobb? -Másrészt azért, mert a játékot készítő/birtokló/menedzselő team sem egységes, és folytonos a torzsalkodás, pereskedés az egyes írók, kiadók közt. Aztán mindenki a maga pecsenyéjét akarja sütögetni. Erről meg végképp nem a rajongói közösség tehet.

Hogy melyik rendszer a jobb, arról megoszlanak a vélemények, és valószínűleg örök vitatéma marad MAGUS berkekben. A magam részéről az ÚTK-t tartom magasan a legjobban sikerült szabálykönyvnek. Főleg a szabad karakteralkotás és a képzettségrendszer miatt. Annak ellenére, hogy sokaknak pont a képzettségrendszer nem tetszik, mert agyonbonyolítottnak tartják. Ízlések és pofonok. Ami engem illet, miután megismertem az ÚTK-t, már ha pisztollyal kényszerítenének, se térnék vissza az ET-hez. Ezzel most nem újabb vitát akarok generálni (abból már volt elég), mindössze egy másik tábor véleményének is hangot szeretnék adni. Az eddigi hozzászólások ugyanis kissé egyoldalúra sikeredtek, és úgy tűnhet, hogy azok az általános közvéleményt tükrözik. Jelentem, van az ÚTK-nak is rajongótábora, még ha nem is ezen oldal a törzshelyük, és a szabálykönyv itteni fóruma kihaltnak is tűnik. Csak ennyit akartam megjegyezni. Amúgy békével jöttem, no offense, ne bántsatok. Én elfogadom, ha valakinek az ET jön be. ui: Amúgy igen, ahogy Daru is írta, a 2. fok az alapfok, és a 4. fok pedig a mesterfoknak felel meg. Az 1. fok az "éppen hogy csak sejti a dolgokat" kategória, az 5. pedig az "Yneven alig akad pár ilyen szintű mester" szint.

A vitaindító kérdésre gyorsan reagálnék, hátha új életre kel a fórum ezen szegmense. A magam részéről kb. a szabálykönyvben leírt árakat alkalmazom, esetleg egy kétszeres szorzóval, ha drága a hely. Nagy jelentőségét azért nem látom a dolognak, mert a kalandozókat úgysem lehet megfogni az ilyen filléres (pár rezes) dolgokkal. Fáklyára, kötélre, fogadóra mindenképpen lesz pénzük. Hadihajóra meg amúgy sem. A 250-1000 arany olcsó? Akkor a KM nagyon bőkezű lehetett. Vagy ezt csak egy random példának írtad? A pontos árképzésnek talán csak a pár arany nagyságrendű kiadásoknál van jelentősége, pl. fegyverek, vértek, lovak esetén. De a lényeg annyi, hogy általában nem pénzzel motiválom a játékosokat. A küldetés vagy olyan, amit a karakter önként és dalolva végrehajt, mert személyesen is motiválva van (pl. a rendjének kell valamit megszereznie, a hitetleneket kell irtania, stb.) vagy olyan, amit kénytelen végigcsinálni. Belecsöppen a sűrűjébe, és élje túl. Ekkor a jutalom is kb. annyi, hogy nem halt meg, a táp osztáson túl persze. Így el lehet kerülni, hogy a partit agyontömjük arannyal. Ha belegondolunk, a kalandozók eleve nem szegény emberek. Pár arany forintban már milliós nagyságrend, ha a pénzt valahogy átszámítjuk a mi világunkba. Minek őket még tovább gazdagítani? Az amúgy jó kérdés, hogy hogyan lehet átszámítani az Ynev-beli árakat a mi világunk szerintire. Egy önkényesen kiválasztott termék alapján, pl. kenyér? A dolog azért nehézkes, mert az egyes termékek árának aránya is más a két világban. A földi középkorban (amire nagyjából Ynev is épül) egy jó minőségű kard ára egy falu értékével volt egyenlő. Egy hasonló (tehát kovácsmester által készített, nem pedig sorozatgyártott bóvli utánzat) kard ma is simán lehet egymillió forint, ami nem kevés, de azért nem egy falu ára. Még egy üres telket sem tudnál venni belőle a faluban. Ezért mondom, hogy minden ilyen megfeleltetés csak a nagyságrendet mutatja meg. Arra viszont jó, hogy a JK-k (és ne legyünk beképzeltek, a KM is) rádöbbenjenek a pénz értékére. Az egyik probléma talán az, hogy sokan az MMORPG-ken meg más számítógépes játékokon szocializálódtak, és megszokták, hogy a kari pár arannyal indul (ami ott kevésnek számít), aztán a vagyon exponenciálisan nő, és a végén már aranymilliókkal rohangálsz. A Mókus nem erről szól. ui: Ami a drágaköveket illeti, szerintem is el vannak árazva. Pláne ha azt a megjegyzést is figyelembe vesszük, hogy a varázsláshoz felhasználható kövek különösen tiszta példányok, az ár ekkor még 10-zel szorzandó. Egy pár nullát nyugodtan le lehet csapni róluk.

Én pont fordítva látom. A Magus esetében a szerepjáték az elsődleges, a regények mindössze ezt támogatják, egészítik ki. Megismertetnek a világgal, és kedvet csinálnak a játékhoz. Máskor ez valóban fordítva van. A Trónok harca esetében például a könyv és a filmsorozat az elsődleges. A szerepjáték célja abban az esetben tényleg az, hogy aki akar, játszhasson is abban a világban. Aztán persze lehet hogy csak én látom így, mert személy szerint jobban szeretek Yneven játszani, mint az erről szóló könyveket olvasni. Mindenesetre árulkodó jel, ha összevetjük, melyik mű esetében mennyi időt és energiát fordítottak a regények megírására, és mennyit a szerepjáték rendszerére. Vagy nézzük meg a következőt: A Trónok harca rajongók közül hányan játszanak a játékkal is? És a Magus játékosai közül vajon hányan olvassák a regényeket is? Egyértelműen látszik a különbség.

A magam részéről nem tartom akkora tragédiának, ha a szabálykönyv nem teljesen egyezik a regények világával. A magus regények amúgy is felemás benyomásokat keltettek bennem. Tier Nan Gorduin karaktere például kifejezetten bosszantó. Inkább illik egy hollywoodi akciófilmbe, mint egy fantasy regénybe. Egy kiégett és megkeseredett ürge, aki amúgy nagyon táp és csépeli a gonoszt. Ezen kívül semmit nem tudsz meg a hátteréről, motivációiról, nem tudsz vele igazán azonosulni. Ez még végülis nem lenne baj, mert a könyvek amúgy szépen megismertetik veled Ynev világát, még ha irodalmilag nem is túl színvonalasak. Ám az ET rendszerében nagyon azt éreztem, hogy a bárd/Arel-pap/stb. kasztok azért erősebbek, mert az íróknak azok a kedvenc karaktereik, és pl. Mogorva chei meg Gorduin is Arel-pap, illetve bárd. A szabályrendszer inkább a játékegyensúlyra törekedjen, ne arra, hogy ami a könyvben táposnak van leírva, az itt is az legyen.

Üdv néktek! Valóban sok igazság van abban, hogy a szabályrendszer és a világ összekapcsolódik. Egy jó példa az ÚTK szabadabb karakterfejlesztő rendszere, ami játéktechnikailag sok mindent megengedett (volna), csak éppen semmi nem fért bele a világképbe. Elméletileg bárki bármit (pl. bármilyen mágiahasználatot) megtanulhatott képzettségként, ám a valóságban nagyjából maradtak a hagyományos, bejáratott kasztok. A tűzvarázsló nem állt neki magasmágiát tanulni, vagy fordítva, a varázsló tűzmágiát. Húsz éven keresztül belénk verték, hogy minden kaszt (rend, iskola) ragaszkodik a saját tudományához, kívülállóknak a titkait nem adja ki, és már csak a büszkesége miatt sem fog más utakat, módszereket keresni a problémái megoldásához. Különösen a varázshasználóknál volt szembetűnő ez a kötöttség. Míg egy harcos bármi lehet azon belül belül, hogy harcos, addig egy varázshasználó kasztja kapásból megköti a jellemét, ne adj isten szülőföldjét, vallását, és az egész személyiségét, amit játszanod kell. Hiába akarnánk teljesen szabad, karakterkasztok nélküli rendszert létrehozni, ha a világkép olyan, hogy pl. a tűzvarázsló mindenképpen Ordanban nevelkedett, Sogront imádja, és ilyen meg amolyan. Esetleg renegát, de akkor kb. öngyilkosjelölt. Nem csoda, hogy sorra születnek a sablon karakterek, és a játékosok nem mernek/tudnak igazán egyedi, ötletes karaktereket alkotni. A nép meg előbb-utóbb megunja ezeket a sablon kasztokat, és nekiáll saját kasztokat kidolgozni, vagy a netről vadászik le mindenféle kétes minőségű nem hivatalos kiegészítőket. Remélem az új szabálykönyv készítői felismerik ezt a problémát, és nem hatezer kiegészítő kötet eladásával, hanem egy rugalmasabb alaprendszer megalkotásával adnak nagyobb teret a játékosoknak.

Tökéletesen egyetértek Arnulf úrral. Idős korban inkább levonásokat kéne kapniuk a karaktereknek a szellemi képességeikre.