The Eternal Crow Hero

- Nem érdekes. - mondta Dasito izgatottan, majd eljutott agyába hogy keze a nyaklánc medalionjára tévedt. Gyorsan kezét az asztalra helyezte. - És mi járatban errefelé a hölgyek, netán keresnek valakit?

- Midlothian. - Kerekedett el a szeme Dasitonak. - Igen Midlothian miért valami gond van vele. - vonta össze a szemöldökét a lány. - Nem semmi csak mintha már hallottam volna ezt nevet valahol. Dasito keze önkénytelenül a tunika alatt lévő medalionra siklott, szemei pedig a lány medalionjára. - Az a medalion ott a nyakadban valami szokványos dísz? -kérdezte, közben szíve hevesebben kezdett verni, kiváncsisága különös izgalommal töltötte el.

Dasitonak elkerülte a figyelmét a kis mozdulat, és talán ezért tudta leönteni a kocsmáros, de sebaj gondolta majd legközelebb jobban odafigyel és nem köti le semmilyen csecsebecse sem. Hiszen bármelyik elf szaladgálhat egy olyan nyakékkel, hiszen valószínüleg tucatékszer ez az elfeknél akik híresek az ötvösmunkáikról. Dasito ezért inkább eltette a kis medaliont a nyakából. Neki csak ez az egy ékszere volt és a legdrágább kincse volt. Egyszer már ellopták tőle és ezért sok ember az életével fizetett, azóta mindig elrejti a kutató szemek elől. Nedves, ruhájában elindult hát felfelé a szobájába, de érzékeit most élesre fente hogy semmi ne lephesse meg, még a legkisebb neszre is érzékenyen reagált. Reflexei tökéletes megszokotsággal reagáltak a legkisebb zajra is, tudata pedig fegyelembe tartotta őket. Dasito felsétált a lépcsőn és a szobájába lépett. Már messzíről érezte hogy valami nincs rendben odabent. Még be sem költözött oda de már valaki várt rá bent, érezte a gyilkos szándékot az ajtó mögött. Az ajtó befelé nyillot és ez előnyt adott neki támadójával szemben, becsukta szemeit és hallkan előhúzta rövidebb kardját, de még így is robajként síkított a fém a tok szélén. Dasito mély lélegzetett vett egy lökéssel betaszította az ajtót, mélyen gurult egyet majd alacsony állásba helyezkedett. Nem támadott egyből inkább hagyta hogy ellenfele azt higgye hogy ő került még így is előnybe. A támadó hevesen támadott Dasito viszont stílusára figyelt, hogy rájöjjön gyenge pontjára. Nem kellet sokat várnia, a fejvadász kezdő harcos volt nem sok tapasztalattal. Dasito megsajnálta és eldöntötte magába nem öli meg hagy neki lehetősége még az életre, ezért nem fegyvere élével támadott hanem a lapjával. Gyorsan lefegyverezte ellenfelét egy könnyed csapással a hüvelykujjára, a fegyver máris a földön csörrent. Dasito egy forduló rugással földte küldte ellenfelét majd villám gyorsan az arcába csapott fegyvere nyelével. A fejvadásznak esélye sem volt ellene, teste hamar elernyedt. Dasito átöltözött majd fogta ellenfele fegyvereit és magára hagyta a szobában, visszatért a fogadó kocsmarészébe. A lépcsőn lefelé menet szembe találkozott a két elffel, rájuk mosolygott majd folytatta útját, érzékei még mindig felpörgetve mint valami gyórsitó varázs hatására a kocsma dalolászása valami torz zsivajnak hallatszot, míg a mozgásuk mint valami lassú bukdácsolásnak. Visszaindult asztalához de az már foglalt volt ezért egy másik üres asztalhoz ült le. Majd intett a kocsmárosnak hogy újabb italt kér,és a vacsoráját amit az incidens miatt még nem kapott meg.

Fijúk szerintem is a nyílpuskát dobálni sokkal nagyobbat üt.

- Ne félj öreg a szellemektől, ha az istenek el akarnak pusztítani akkor már halott lennél. - mosolyodott el a szőke vezető. - Nem sokára a határra érünk, jobb ha elküldöd azokat a szellemeket mert sok Boszorkánymestert és harcost szabadítanak a nyakunkba. - Honnan tudod mindezt?- kérdezte a lány. - Hát sokszor jöttem már erre és a varázslók meg az efféle szerzetek itt úgy világitanak a mágiájukkal mint egy világítótorony. - És ezt honnan tudod? - kérdezte Kuzur gyengén. - Hát tapasztalat - mosolyodott el ismét a férfi de most a lány felé. - Egyébb kérdésetek van é?

Elátkozott, ha egy olyan pitiáner vézna kis varázslóval hoz össze a sors aki nyomozóként és fejvadászként dolgozik, és meglep téged mert a nyomodra bukkant, és mégis ki tudod nyírni akkor akkor te vagy nagyon ász vagy pancsert küldtek a nyomodba,( tehát csak kistílű senkiket kell eltenned láb alol amolyan takarítóként és nem mások megrettentésére, vagy megalázására küldenek)aki megérdemli hogy kinyird. Ha már ki kell nyírni az utánad szaglászó ebet akkor azt akkor kell mikor még legalább 10 lehetséges gyilkos van, de a legjobb módszer az ha másra tereled a gyanút, bár az igazmondás varázslat vagy a gondolatolvasás megnehezíti ezt a megoldást.

Dobjuk ne dobjuk? Ez itt a kérdés. Na de fiúk mért ne dobhatnánk azt a fra... os pallost, hiszen az nem nagyobb mint 160 cm vagyis egy kisebb lándzsa és egyébként is nem az a kérdés hogy dobjuk e hanem az, hogy hogyan dobjuk. Hiszen tudjuk a pallos egy borotvaélesre kifent penge ami emellet még mint egy vasrúd ki sincs egyensúlyozva markolatgombbal, tehát hogy lehet hajigálni egy ilyen otromba fegyver? A válasz sehogy. Mert 160 cm-es fegyvert késként hajigálni lehetetlen max leszúrni magad elé, vagy madárra célozva, vagy vízszintesen mint egy kalapácsot jól megpörgetve de az már nem úgyanaz, vagy lándzsaként csak akkor az ujjaid potyognak le a pengéről. Na erre varjatok gombot Hollywood rajongói.

Dasito no Minomato belépett a városka előkelőnek mondott fogadójába, nevével ellentétben ő nem volt sem enoszukei, sem niarei, ereiben elf és erv vér csordogált, de ez tartásán is meglátszott. Magas karcsú testalkatát elf vonásai tették még szebbé. Nevét Tiadlani apjától meg a szerzetesektől kapta akik felnevelték. Bő hakanjának ővébe két íves kard díszelgett, barna csuklyás utazóköpenye alatt fekete selyem tunikát hordott apró vizililiom mintákkal. Körbenézett a fogadóban a kocsmárost keresve. - Miben állhatok a fiatalúr rendelkezésére? - kérdezte a fogadós nyájasan a félelfet. - Szobát és kiados vacsorát kérnék. - mondta Dasito - Milyen szobát, ha szabad kérdeznem? - mosolygott a haszonleső fogadós. - Egy személyest fürdővel. - vonta össze a szemőldökét a férfi. - Ó tessék helyet foglalni, máris hozzuk a vacsorát, mit is rendelt? - Vadpörköltet, sok kenyérrel áfonyaszószban. - Vladek - harsogta valaki a konyhából - kész a különleges rendelés. A fogados kicsit mintha megilyedt volna a szavak hallatán, aztán se szó se beszéd rohanvást a konyhába sietett. Dasito meglepetten nézett a férfi után majd fogta magát és helyet foglalt a két hölgy melleti asztalnál, fegyvereit mint valami törékeny porcelánt maga mellé helyezte az asztalra. Néhány perc elteltével a fogadós két fatállal tért vissza ami telis tele volt párolt zöldségekkel és fött gyümölcsökkel. A két elf elé helyezte a tálakat, majd sok hajbókolás és sürű bocsánatkérések közepette a félelf asztalához lépett. - Italt mit hozhatok? - Van préselt gyümölcs nedve? - Igen - hazudta szemrebbenés nélkül a fogados - milyent parancsol? - Alma jó lesz. - Egy perc és hozom. - magában kicsit felsóhajtott a fogadós mert a kamra tele volt almával. A férfi a két nő felé fordult és érdeklődve méregetni kezdte őket, még sohasem látott elft élőben csak hallot róluk. Apja szokott mesélni rólum mikor az édesanyjára emlékezett, mielőtt az orkok rájuk nem törtek. Dasito merengéséből a kocsmáros léptei repítették ki. s ahogy a nőkre nézett valami furcsa dolgot vett észre. Az egyik nő nyakában ugyanolyan nyakék lógott mint a sajátjában. Apjától kapta, aki Dasito anyjától kapta emlékül.

Hát igen egy fejvadászt nehéz lebuktatni, csak az képes rá aki ismeri az emberi és egyébb fajok fejvadászait, azok fegyvereit, technikáit, és nem utolsó sorban a emberi és más fajok lélektanát. Ez mind lényeges mert ha egy valami hiányzik akkor már téves útra mehet a nyomozás, ja elfelejtettem a méregimeretet és az anatómiát, és már meg is alkottuk a fantasy világ nyombiztosítóját. Egy kis mágia pedig még hatékonyabbá teszi az egésszet.

Pallos dobása nagyon érdekes ha kiváncsiak vagytok Hollywoodban hogy gondolták a pallos dobását nézzétek meg a Sólyomasszony című film (Rutger Hauer, Michelle Pheifer) végét. Szerintem ezt vehetitek nérvadónak ha ilyen dolgon gondolkoztok.

- Igen. - Szólt a fickó. - Örülnék ha elvinnének egy darabon. - És mennyit fizzetnél?- kérdzte a dzsad. - Hát fizetni nem igazán tudok, de ismerem a határt ha arrafelé van dolguk átkalauzolhatom magukat. - és egy félmosolyt engedett meg a leány felé. Siila erre összevonta szemöldökét. - Ó ne féljen kisasszonyt nem fogok még csak a közelébe sem menni. - Na elvisznek?

Az út egy elágazáshoz ért, az elágazás útjelző kövén pedig egy szőke hosszúhajú, kreol bőrű, jégkék szemű fickó ült. Amint meglátta a kocsit felpattant a kőről és hevesen integetett felé. ruházata finom bőrből készült, fegyvere pedig egy íves szablya volt. Bár jobb oldalán egy csatacsákány billeget iaz inkább látszódott munkaezköznek mint fegyvernek. Ahogy a kocsi és a furcsa társaság közelebb ért odaszolt a társaságnak toroni nyelven: - Krota da vertende serggio? A sok értetlen tekintet miatt átváltott közösre amit egy kicsi akcentussal beszélt. - Merre visz az utatok vándorok?

Mintha csak Roqur gondolatait követné valaki számon, ahogy elhagyták a várost néhány mérföldre az erdőtől egy síkkapu nyilt a kocsi elött. A kapun keresztül két Shereb és egy Xing lépett át Ynev földjére. A kapú túloldalán egy öregemberre emlékeztető alak állt. - Most véged áruló - szólt az az öregember. A kocsin ülök körül mintha megfagyott volna az idő, és a lovon ülöknek is. Csak Roqur számára nem, egy gondolati parancsal a lányhoz kötötte a márványgólem szolgáját, majd egy szép ívü szaltóval a Xing elött termet. Siila fegyvere után kapott de úgy érezte évezredekig tart míg eléri és ki tudja húzni. Kuzur kántálása pedig vónyító kutyához hasonlóvá vált mély hangon. Roqur első gondolata a harc volt de hátranézett a lányra és elszánta magát, talán így ők megmenekülnek. fegyvereit kereztezte maga elött és várta a Xing halálos vágását. Az nem is késett sokat, a vágás szinte ketté vágta az emberi testet, és elpusztította a benne lakozó másvilági lelket. Ekkor szinte varázsütésre újra gyorsá vált a világ az emberek számára is. Siila mint a villám rántotta ki fegyvereit és támadott a Xing ellen, teljesen meglepve azt. Kuzur kántálása felgyorsult és anyagiasodott a varázslata, a növényzet fogságba ejtette a két Sherebet, a dzsad pedig úgyanazzal a gyorsasággal intézte el őket mint a rablókat ott délen. A sikkapu másik oldaláról csak egy gúnyos kacaj hallatszott, majd bezárodott. Siila hevesen támadta a Xinget az szinte védekezésbe fogott a lány csapásai alatt. - Ez nem lehet - ordította. - te nem hallhatsz meg. A Xingen egyre több támadás okozott sebet. Kuzur és a Dzsad szinte ámulva nézték a lányt. Siila dühe egyre nött és a Xing érezte már nem bírja sokáig egy igazi ellenfélre talált. A lány utolsó vágása elött még egy halovány mosolyt is megengedett magának. Siila odaugrott Roqur testéhez, amiben e szörnyü vágás ellenére is ott volt az élet principiuma. - Mi történt?- kérdezte a férfi. - Hol vagyok? - Velem. - Szólalt meg Siila. - Ti kik vagytok?- Kérdezte a haldokló. Kuzur újabb kántálásba kezdett de abba is hagyta, ezen a testen a szelemek nem akarnak segíteni, a démon ami benne élt megrontotta, és ezáltal a benne lévő másik lélek is megromlott, kiszakadt a körforgás ciklusából, örökre elveszve. Somorúan nézte a haldoklót. - Roq.. - kezte a férfi de nem tudta befejezni, teste végső görcsbe rándult halála elött. A kis csoport csendesen állt a halott Roqur jelöletlen sirhantja mellet.

Mennyi év félelem, és azok kik vele utaztak még nem is tudták pontosan kik is azok akik üldözik, a Xing, a Shereb még a kisebbek közé tartozott, de Lirytt küldhet bárki mást is akire rá bírja erőszakolni gondolatait akinek képes parancsolni. Szegény emberek nem is képesek felfogni hogy ami a hajót elpusztította az nem volt más mint egy síkkapút záró mágia aminek ez a robbanás csak mellékhatása volt. Ahogy gondolataiba merülve ült a lován Roqur egy újabb dolog fogant meg az agyában. Mi van akkor ha Siila sem normál ember, akkor talán sokkal töbre képes mint amit eddig mutatott, és az az éjszaka azt mutatja hogy több van benne mint a legtöbb emberben, hiszen ki lenne oly sok időt eltőlteni egy visszataszító démonnal még akkor is ha külseje emberi. Kár hogy nem lát át a pajzsain a lánynak pedig ez szokatlan dolog volt. Lehet hogy Siila az a valaki akit eddig keresett és nem egy kö vagy ősi írás vagy egyébb tárgy. Lehet hogy ez a lány lesz az aki megváltoztatja, aki felszabadítja, aki megszabadítja az átoktól aki emberré teszi. Érzései megint felfütötték teste emgremegett ahogy a lány puha bőrére godolt, érezte illatát. Gyorsan megpróbálta elterelni gondolatait Siiláról és a jövő felé pillantani, hogy lássa mit hoz. Talán egy békésebb, nyugodtabb világot, de az is lehet hogy egy hasonló nyugtalan, fegyverek zajától hangos életet.

Eme kisseb incidens látva a városörség 8 embere indult meg a szekér felé. Roqur viszont nem ült fel a szekérre hiszen saját lóval rendelkezett. A gyönyörü fekete mén ott táncolt, a hajópallon mikor a matrózok lehozták a hajó rakteréből. Roqur felpattant rá, köpenye széles ívet írt le a levegőben így láthatóvá vált nem fegyvertelen, két görbe szablya volt felcstolva övére. a városi örség odalépet a kocsihoz. - Van engedély kereskedés? - kérdezte az egyik katona törve a közöst a Dzsadot, mivel ő öltözött a legelegánsabban a kocsin, míg az öreget kocsisnak vélte. - Ez utazókocsi nem kereskedőé. - Vágta rá az öreg táltos. - Nem téged kérdezni kocsis. - köpte a szót a katona. Siila keze megindult fegyverei felé, majd hátra pillantot. Roqur elindította lovát a városörség felé. Szolgálya is megindult léptei mint kisseb mennydörgés robajlottak a köveken. - Vtaka ronuk? - szakadt ki az egyik katonából. Az ő nyelvén ez anyit tesz "mi a fene ez?". - Hagyák a kocsit. - Szólalt meg Roqur ellent mondást nem türő hangon. A katonák kicsit hátrébb léptek, de erőt vettek magukon hiszen majd kétszer annyian voltak mint ezek a csavargók. - Vámot kell szednünk- vette át a szót egy másik - minden kocsi és lovas aki e földre lép vámot köteles fizetni. - Mennyi az a vám? - kérdezte Kuzur. - Nem akarok senkit sem megkérosítani. - A kocsi egy arany - bátorodott fel még jobban az előző katona. - A ló két arany és az önök belépése fejenként egy ezüst. - Csak ennyi. - mondta erőltetett boldogsággal Kuzur majd előkereste pénzes zacskóját és kifizette a kocsi és a saját díjját. Siila is előkereste a pénzt, viszont a dzsad mogorva szemekkel, fegyverét markolva, harcra készen várakozott. A katonák egyre feszültebben figyelték a különös embert. Napcserzett bőre furcsa ruhái és viselkedése nyugtalanította őket. a kínos csendet Roqur dörrenő hangja törte meg. - Itt a pénz, három arany és hagyjatok békén minket. A katonák elvették a pénzt és kicsivel hátrébb lépte, hogy elférjen a kocsi, a lovas és a sétáló ember melletük. - És most merre őreg? - kérdezte Roqur.

A hajó fenekét csend lengte körül baljós csend. Csak a táltos csizmáinak nyekergése zavarta meg ezt. A lány várt, nem ennek kellene történnie. Ajtó nyillik a szomszéd szobában Roqur szobájának ajtaja, a lány felpattant és fegyvereivel kiviharzott a szobából. - Mit akarsz táltos?- hallota a lány Roqur hangját. - Válaszokat. - felelt Kuzur Megállt az ajtó elött, hát nem erre számított. Látott már halálos mágikus összecsapás ahol Boszorkánymesterek és Papok csatáztak egymással. ott viharok tépték a földet a fákat, tűz csapott le az égből , vagy villám vágott ki egyik kezéből. Láthatatlan kezek döntöttek le embereket a lábukról és mérgező fuvalatok szelték át a légteret.

A táltos rájött mit mondott neki a démon a nevét. Most elpusztíthatja. Siila kérdőn nézett rá. - Mit mondtál, démon, most elpusztíthatod, kit? - Era'ka Er'ka'a'kul Da'a'ka'uli most véged, ne avatkozz bele dolgom van. - és otthagyta a lányt. Sietett a szobájába, hogy előkészíthesse a rituálét. Megint elő kell szednie azt a fránya sámángöncöt, gondolta a szobája felé menet.

Aztán meglátta. És ez a gyenge pont meglepte Kuzurt. A démon utálta magát és ez volt az ami lassúvá tette. Nem gyülölt és még csak pusztítani sem akart. Eltért fajtársaitól, érzelmei voltak amik gyengítették. Kuzur látta hogy ez az amin keresztül ha akarja elpusztíthatja. A démon még sohasem látott ilyet hogy valaki síkváltást tegyen mással is, főleg nem egy ember. De az öreg körül sok apró lény szelleme keringet. Feldühítette ez és ezt úgy akarta megbosszúlni ahogy ősei szokták tenni elpusztítják a bűnöst. De gondolatai máshol jártak csak ösztönből mozgot. "Nem ölheti meg a vénembert, nem avatkozhat bele az emberek civakodásaiba, vagy jobban mondva nem akart. Menekült volt aki meg akart változni, vagyis inkább át akart változni, hogy soha többé ne jöjjenek utánna. Mágiája vonzotta az ősi és más síkokról származó teremtményeket, ezért csak végszükség esetén használta, s annak a haldokló papnak a teste és tudata segítségére volt, elorozta testét és emlékeit de már nem sokáig tudta fentartani a külsejét. S erre jön ez a kis pondró és az egészet tönkreteszi pedig már olyan közel volt a sikerhez, hogy ő is ember vagy legalább is emberszerű legye. A Rieki démoncsászár egy ősi erekjéjével megoldhatta volna. A fene enné meg azt a büdös táltost nem várhatott volna. Itt a hajón oly sok védtelen van, na jó nem is olyan sok, de a lány nem hallhat meg, meg talán ez a vénség sem. Meg még néhány utas sem. A balga dzsad nem érdekelte már annyira, ővele könnyedén elbánna, sokkal emberibb módszerekkel, még ha ismer is néhány rítust amivel sebeket okozhatna neki akkor is. El kell kapnia ezt a táltost." "Fárad ez az most végre az enyém lehet" gondolta. - Várj öreg nem öllek meg ha egyességet kötünk. - Szólt érces hangján a démon. Kuzur meglepődött, de tuvábra is menekült. - Ismersz táltos én betartom a szavam. - szólt újra a démon. Kuzur tudta ha egy démon a szavát adja akkor kénytelen azt betartani mert elveszítheti önálloságát szószegése esetén,mert akkor lehetőséget ad a másik félnek arra hogy ő se tartsa be amit ígért. Kuzur megállt, és a démon is. - Ha visszaviszel a saját síkodra nem pusztítalak el és szavam adom, hogy soha nem állok utadban sőt segítek, de neked is segítened kell. ha visszaviszel elmondom miért élek köztetek és mi a célom. Kuzur elgondolkodott, "felfedi hát a gyengéjét". - És mi nekem ebből a hasznom - tette fel a kérdését Kuzur. - Segítek neked ember és talán ha szükséges tanítalak is. - próbált jó benyomást kelteni az emberben a hatalmas démon egy mosollyal, de igazából csak hatalmas fogait mutatta a szétcsúszó ajkak között. - Nos,hogy döntöttél? - türelmetlenkedett a démon. - Visszaviszlek ha kordában tartod erőd, és senkit nem pusztítasz el. A többit a hajón majd kitalálom. - nyerte vissza önbizalmát a táltos. Még soha nem győzött le démont, vagy legalább is nem ekkorát és ilyet. Varázslata visszavitte a két férfit a hajóra, a démon ott állt az emberi testében. Roqur márványgólemébe visszatért az élet és nekiállt megkeresni gazdáját. - Köszönöm. - szólt a démon és elindult szobálja felé. Féluton összeakadt szolgájával aki ezután pincsikutya módjára ezentúl állandóan gazdája nyomában járt. Roqur ezentúl elzárkózott mindeki elől, még étkezések alkalmával sem jött a fedélzetre, az étkeket szobájában fogyasztotta. Csak a táltost volt hajlandó fogadni. - Egyet kérek tőled táltos, a köztünk történt dologról senkinek ne beszélj, ha megteszed semmisnek veszem az egyességünk, és elpusztítalak. A táltos arcán mosoly jelent meg. - Hah engem, bármikor visszaküldhetlek a síkodra. - Hidd el táltos az a halálodat és mérföldekre innen sok ember halálát okozná. Nem hiszem hogy ezt akarod. A Táltos felállt és távozni készült a szobából mikor a démon utánna szólt. - A nevem: Era'ka Er'ka'a'kul Da'a'ka'uli. A Táltos meglepödött és kilépett az ajtón gondolataiba merülve futott össze a lánnyal.

Kuzur újabb álmot látott az nap este. A dzsad és a sötét idegen között, de nem is mert a szolgálya volt a sötét idegen hátrább állt. A dzsad vágásai nyomán szikrák pattantak ki a szolga testéből, a fekete kabát már rongyá volt szabdalva. A sötét idegen pedig némán figyelt csuklyája alól, vörös szemei parázslottak a sötétben. A dzsad ellenfele lassú volt de kitartó, de vágásai így is csak alig találtak be a dzsad védelme mögé. Aztán egyszer csak megszólalt az idegen és mindenki vonaglani kezdett, a matrózok lepotyogtak a kötelekről, a fedélzeten majdnem mindenki összegörnyedt a fájdalomtól kivéve az idegent a szolgáját és a lányt. És ekkor Siila mintha a rátetovált sárkánnyá változott volna, felemelkedett a hajóról, tüzet fújt hatalmas szájából. Vihart kavart szárnyaival a tenger felett fekete felhők gyülekeztek. Kuzur felébret csuron vizes volt, mintha ruhástúl fürdött volna meg de az izzadság volt az ami teljesen átáztatta, még az ágy is átázott. Ilyen álma még soha sem volt, mit jelenthet ez, valami rossz közeleg. Kuzur ezen töprenget mikor kopogtattak az ajtón.

Huri akarom mondani Gem most miért, te is meghallgatsz olyan zenéket amit más nem. De manapság nem lehet meghallni szívrohamban még olyen fiatalon sem mint te (30+1x) hiszen még csak tinédzser vagy.

Roqur felált az asztaltól és a lányhoz lépett. Arcára mosolyt erőltetet hogy ne a meglepetés süssön le róla. - Elnézést kisasszony nincs kedve sétálni egyet a hajó fedélzetén gyönyörü ez az éjszaka. - mondta a férfi. A hajó teljes legénysége ámúlva nézte a az eddig hallgatag idegent és az eddig egyáltalán nem nőies lányt, aztán eltüntek az étkező ajtajában. A párt döngő léptekkel követte a férfi szolgája. A férfi szolgálya már felkeltette a hajó utasainak érdeklődését mert soha nem evett, soha nem szólt és nem ült le, persze a gazdája sem volt az az átlagos figura, megjelenésévelt könnyen le tudott fagyasztani minde könnyedebb beszélgetést is, valahogy mindenki sugdozott vagy inkább elcsendesedett a közelében. A férfi és a gyönyörű nő halkan beszélgetve sétált a hajó fedélzetén, bár kiváncsi fül lett volna de senki nem vette a bátorságot hogy közelebb lépjen mert a csuklyás szolga látványa sok emberben elfolytotta a kiváncsiságot, talán csak 2 ember nem félt a sötét szolgától. - Ismerős ez az érme? - vágott mindennek a közepépe Roqur. - Igen egy Gorviki érme méghozzá a Rivera család címerével. Hogy jutott hozzá? - Egy férfitől kaptam az életéért cserébe. - Az lehetetlen. - döbbent meg Siila - Pedig nem az akkor még ő is fiatal volt és ezt az apjától kapta, valaha együtt jártuk a világot. - Mennyi idős vagy? - szegezte neki a férfinak a kérdést Siila. A férfi csak egy mosollyal válaszolt és közelebb hajolt a lányhoz, szinte összeértek az ajkaik, de ekkor.

- Üdvözlöm, a hölgyet. - szólította meg a hölgyet egy hang. Siila meglepődött hogy nem vette észre az idegent, de lenyűgözte a tenger ahogy a lenyugvó nap fénye megvilágította. Habja ezernyi színben töndöklött. - Bocsássa meg tolakodásom de, ilyen szép hölgy ritkaság, merre tart érdekes utitársaival?- kérdezte közös nyelven az idegen Siilát. - Toronba.- adta rövid válaszát a lány - De önben kit tisztelhetek? - Ó elnézést kisasszony - mondta az idegen és lehajtotta csuklyáját az idege. - A nevem Roqur Dokran, üdvözlöm. - és kézfogásra nyújtotta kezét. A férfi arca a lemenő nap fényében érdekes sötét árnyalatot vett mintha nem is emberi lenne. A szürkés arcon a szemek vörösen parázslottak mig éjfekete haja hosszúra volt hagyva. - Siila vagyok.- mondta egyszerüen a lány és elfogadta a kezet amit a férfi nyújtott. - És ön mii járatban errefelé? - Én is Toronba tartok Rhiin tartományba, egy üzleti ügy miatt. - tóditotta a férfi. - Én öreg barátomat kisérem. - mondta Siila. -

Aries De'Morgan a nevem és Ylinorban születtem. Szüleim nemes emberek, apám ménese majd 200 gyönyörü pej lóból állt, gyermekkoromban sokat játszottam és azt kell mondanom szerencsés ember vagyok e szempontból. Testvéreim 4 öcsém és 5 húgom mind szép és erős felnőtté vált. Az én életemet nem a kiváncsiság vagy a kalandvágy változtatta meg. Nem az én életemet a kitaszítottság tette azzá amivé vált. A sólymoknál szolgáltam a határon mikor hírét vettem hogy egyik öcsém vadászbaleset áldozata lett. Szabadságra mentem hogy leróhassam tiszteletem öcsém ravatalánál és gyászolhassam őt. Húgom Liliana elmesélte hogy öcsém és a szomszéd nemes fia egy azon lányért rajongtak de apám gazdagságánál fogva az ő megitélése a lány családjánál jobb volt.

Az idegen ránézett szolgájára majd parancsot adott neki saját nyelvén, félelem érzése suhant át rajta de majd lemossa magárol ezt a gyenge pillanatot. Ki lehet ez a lány, meg kell ismernem, majd ha nem lesz ott mellete senki a hajó tatján akkor majd szóba áll vele. Szolgája majd elhesseget mindenkit aki a közelükbe akar jönni. Egy márványkemény szorítás, egy márványfekete kéz,bárkit elijeszt kivéve talán azt az öreg táltost.

Ez a lány tud valamit gondolta az idegen, sőt az őreg is zavarta. Főként miután meglátta a Dzsadot élve életvidáman a hajón. Valaki hatalmas mágiákra képes majd olyan nagyra mint amilyet ő kapott istenétől. Halál szaga lenget körül a hajót, de akkor is megérkrzik ez a hajó a céljához. Hogy ő beteljesíthesse amiért elindult, de addig nem tehet semmit amivel leleplezik. Ha kiderül ki ő valójában akkor csak a mágia segíthet rajta hogy célhoz érhessen.