Mythus Tharamant

Andreaselnek lassan teltek a percek, húga békésen aludt, az öreg is látszólag szunyókált. A kezeire nézett, az alvadt vért nem sikerült teljesen eltüntetnie, s most jól látszódtak még a nyomai a kézfején és a körmei alatt. Nem lakott jól, hiányzott neki az erdei vadászat izgalma. Várta, hogy a Tiszteletreméltó Öreg visszatérjen.

Sötét volt már jócskán mikor nekiindultak. "Azim" mozgása kissé furcsa volt Mythus számára, de hát az előkelő modort nehezen lehet levetkőzni, ahoz nem oda kell születni. A sötétben azonban nem sok vizet zavart eme kétfős társaság mozgása. Tovább gázoltak a toroni pokol mocskában. Rágcsálók futottak szét a lábaik előtt, jól megérezve, hogy nem lenne tanácsos az útjukat állni. Fertály óra séta után megérkeztek a Tűzzel Égetett elé.

én is folytatnám az Andreasel-es vonalat, he lenne hozzá partner:)

Odalent minden nyugodt volt, csak egy-egy helyről duruzsolt némi beszéd. A helység létszáma mintha változott volna, egyenlőre azonban Mythus nem tudta eldönteni kicsivel többen vagy kevesebben lettek odabent. Kissé feltűnő lehetett, mire rájött igencsak kilóg öltözéke és kinézete a róla eddig itt megszokott képből.

Sziasztok! Némi mesélői utmutatásra várok. A Tűzzel Égetett helyszíne nem BYCS és nem is az én priviliégumom. Köszi!

Rendben, induljunk azonban minnél hamarabb. Remélem nem esik majd nehezedre egy szolga viselkedését magadra öltened, jó uram. Mondta ezt igen őszintén Mythus, nyoma sem hallatszott beszédében a korábban néha fellelhető csípősségnek. Mikor tér eszméletéhez? Mutatott a tolvaj Azimra. Azt sem tudjuk mi történt vele pontosan. Kevésnek érzem magunkat Alysium nélkül, hogy még Azim biztonságát is szavatoljuk. Egy pecsét az ajtóra talán megtenné... Mythus tudta, társának nem okoz problémát valami védőpecsét felhelyezése, így hát türelmesen várt, majd elindultak a fogadóból uticéljuk a Tűzzel Égetett felé.

A varázs hatására kicsit viszketni kezdett Mythus bőre, de elviselhető volt. Elégedetten nézett a kissé kopottas fémlapra ami tükör gyanánt éktelenkedett a szoba falán. Bizonyára külön szobát tart fenn a fogadós ilyen különleges esetekre. Nem drága Dzsad szőnyegeből kell kimosniuk a vért ha elmegyünk innen. - gondolta. Mintha régebbi foltok is lettek volna a szőnyegen, de ebben nem volt biztos. Egy rövid tőrt rejtett a csizmája szárába biztos ami biztos. hullámpengéje az oldalán nyugodott mintha nemesi dísztőr lenne. Hát, akkor indulok is, a Tűzzel Égetettbe. Megbeszélem a magisterrel az "utazásunk" részleteit. Kár, hogy Azim nem tarthat velünk, hisz a szentélynél ketten kértünk audenciát. hmm.. Majd kimagyarázom valahogy. A félelf indulni készült, de kivárt hátha társa még szólni kíván.

Fekete bársony légyen gúnyám, ezüst hímzett, bizony úgy ám.

Rendben. Bólintott Mythus. Vigyük fel az emeletre. A fogadós felé ejett kurta biccnetés jelezte, sürgősen el kell látni a sérült harcost. Az nem késlekedett, utat mutatott a magánszállások felé. Azimról lekerültek a holmijai és az ágyra fektették. Morken uram, rád bíznám Azimot, mert kifutunk az időből, ha nem jelenek meg a Tűzzel Égetettben. Remélem minden simán megy majd... Mythus, miközben beszélt, elkezdte kimosni magát a pirosló vérből. Ruhája szakadt mivoltán azonban nem tudott változtatni. Elkezdte kirámolni a szoba szekrényeit, nem sok sikerrel. Majd megakadt a szeme Morken finom gúnyáján. Sokat sejtetően fordult a lovag felé és az állát simogatta... Hát... Mi is a méreted?

A félelf gondolkodás nélkül rántott pengét, amikor a Fedett Égbolt ajtaja bevágódótt. Felismerve az újjonan érkezettet, a segítségére sietett. s nem sikerült elkapnia Azimot, de a hóna alá nyúlva azt asztalukhoz húzta. Nem tudta elsőre eldönteni, hogy kinek a vére mocskolja be társa testét. Sebek után kutatott, közben kérdően Morkenre nézett. Gyógyítóhoz kellene vinnünk. Én nem értek effajta praktikákhoz. Azimot a vállára téve a fogadó hátsó kijárata felé indult, tekintetét le nem véve a főbejárat és a mosdó ajtajáról.

Hali, Én tapolcai vagyok (Nyugat-Dunántúl), és egy konferenciabeszélgetést elképzelhetőbbnek tartok. MSN vagy SKYPE. szasharomanson@freemail.hu a messengerhez kötött címem. SKYPE azonosítom: csaba.farkas1 Mythus ui.: Egyébként a meghívás jól esett. Lehet majd a jövőben vmikor összejön

Alysium mester! Erre vártunk már réges régen

Szia! Igen, így van. Nem tisztelettlenségből nem válaszoltam neked azonnal, hanem egyszerűen nem jutottam gépközelbe. Kiváncsian várom hozzászólásaidat.

Szia! Találj ki vagy egy már meglévő karaktered illeszd be a történet fonalába. A hátterérre és a céljaira vonatkozó információkkal. Szerintem az ez vagyok én rovatba beillesztheted ott mindenki aki résztvesz a forumon elolvashatja, ott én is el tudom. Ha a karakter minden jellemvonása nem publikus akkor pszi üzenetben is megbeszélhetjük. Két helyszín él jlelenleg a forumon, a társalgás a világ közepe nevű fogadóban, és a hosszú utazás Ynev földjén. Érdemes átolvasni őket (vigyázat hosszú!) és ez alapján lehet dönteni melyikhez kéne csatlakozni. Én a társalgás a világ közepe fogadóban is nagyon szeretem, ott viszont fel kell venni Darunnal a kapcsolatot, ő a moderátor és sokat tud segíteni a kezdeti nehézségekben. Szívesen veszem további kérdéseidet is, Üdv: Mythus

Szia! Tulajdonképpen igen, de azért itt nincs kijelölt mesélő, egymás ötleteit elfogadva, tolerálva folytatjuk a történetet. Nekem nagyon tetszik ez a fajta "közös történetírás". Sajnos Kel elhivatottság nélkül stagnálnak ezek az oldalak, egymás húzó erői nélkül és a rendszeres kihagyások miatt. Köszönöm a hozzászólásodat. Mythus

Sajnálom, hogy ilyen ellentétek miatt, nem él a fórum, pedig méltó lenne a folytatásra. Remélem megtisztelitek vele. Mythus

Anteia felébredt a kis sziklán melyen az ár elvonulta után álomra hajtotta fejét. Enyhe szellő fújdogált, s bár sütött a nap, az idő mégis kicsit csípős volt. Szerette az ilyen friss levegőjű északi reggeleket. A kis ezüstgyűrű biztonságot nyújtóan lógott a mellkasán. Kedve támadt átszaladni a kis patakon, végig az erdő mentén, s felszaladni az odaát ivelő sziklaszírtig. Felszabadult, vidám kiáltása messzire szállt, képzeletének terében. A hívás ismét értő fülekre talált a messzeségben, de gazdájuknak időre lesz még szüksége, hogy ide visszataláljon, s a kör újra bezáruljon. Vagy így, vagy úgy...

Hi! Andreaselnek hugocskája van, nem lánya. Bár téveszthet az öreg is, így legalább életszerűbb a történet. Mythus

A felrajzolt jelek nem voltak Andreaselnek ismerősek, s ha azok is lettek volna a jelentésüket valószínűleg nem tudta volna megállapítani.Gyermekkorában néhány egyszerű jelre és ábrázolásra okították ugyan tanítómesterei, de ezek leginkább a családban használatos tárgyak felismerésére korlátozódtak. Kirgush, öreg tanítómestere és szolgálója, s bizonyos tekintetben mostohaatyja is volt. Õ is figyelemmel kísérte az iménti beszélgetést, s sokatmondóan hallgatott. Közeli kapcsolatukat itt méginkább eltitkolták, hisz egy egyszerű szolgáló személyén könnyen átsiklottak a sokszor magukat a világ közepének érző kalandozó szemek. Túl sokat árulsz el ennek az Öregembernek fiam, de az utat amelyre léptél most már végig kell járnunk. Ez a hely túl sok figyelmet vonz a közelünkbe. Tudom, van bennem és az Öregben valami közös, ezért bizom meg benne. Nem adott még okot rá, hogy kételkedjek. Sokkal jobban tartok attól a veszélyforrástól amivel még nem kerültem szembe... gondolta már csak magában az ifjú.

Megfontoltam, tiszteletreméltó Öreg. Meddig kedvezőek még az együttállások? Nagyon féltem a húgomat, ezt megértheted. Egy ilyen szertartás a számára végzetes is lehet. Azt józan ésszel nem élném túl... Mégis, azt hiszem megbízom benned, kérlek légy nagyon óvatos. Ha nem sikerül útnak kell indulnunk Ashreához, akkor velünk tartasz? Két szolgálót már felfogadtam az útra... A beszélgetés közben Andreasel hugocskája ágyához lépett, s finoman végigsimított az orcáján.

Andreasel észrevette az ivón áthaladva a felfigyelő tekinteteket, de nem törődött velük. Enyhült az akaraterejét feszítő nyomás és mint régóta most sem esett senkinek komoly baja. Elégedett volt. Dallamos kopogtatása utat nyitott neki szállásukra. Kirgush Anteia mellett virrasztott, a leány mélyen aludt, talán fel sem ébred reggelig. Az ifjú ruhát váltott, megmosakodott, haját kifésülte, s összekötötte, fekete, ezüsttel hímzett kabátott és nadrágot öltött. Kardot kötött az oldalára s északi nemes módjára várakozott. Sziklamereven ült, szemeiből nem tűnt el a csillogás. Hamarosan vissza kell térnie az Öregnek... gondolta.

Üdvüzlet! Mely időszakban vagyunk most este? Éjközép előtt, után? Kontroláljuk ezt vhogy mert többeknek a reggel eljövetele, vmilyen határidő lett... Mythus

Andreasel, felismerve lelepleződését, viisszahátrált az ablakból. -Megláttak! - szólt Kirgushoz, s kardját felmarkolva, az ajtó felé indult, de megtorpant. Erre nem lesz szükségem, vigyázz Anteia-ra. A pengét Kirgush kezébe nyomta, megfordult, s egy szökkenéssel az ablaknál, majd azon kívül termett. Az öszvér és gazdáik nehéz testszaga egyenesen vezetett az istálló felé. Te is láttad amit én? Kérdezte Rafal a kézműves, félnótás unokaöccsétől. Láátam, Láátam, szörnyűséges vót. Az öszvért betuskolták az istálló oldalépületében fenntartott egyéb jószágok részére kialakított helységébe. Néhány kecskén, egy igavonó barmon, és rajtuk kívül egy lélek sem volt sehol közelben. A karaván felől kósza zsivaly szűrődött be csupán. Az állatok furcsán rezdültek, rémületük szemeikben tükröződtek. A nemrég látott férfi lépett be a csűr bejáratán. Bőre olajosan fénylett, mntha nagy erőfeszítésébe kerülne minden mozdulat. Koromfekete hajából néhány tincs elszabadult, s most borús tekintete előtt lógott. Ahogy a két reszkető ember felé tartott azok egyre csak hátráltak a helyiség végébe. Rafal szemei egy oldalt támasztott vasvilla felé tévedtek, de az idegen rosszalló morranása elvette a kedvét a cselekvéstől. Olyasmit láttatok amit nem lett volna szabad, mit tegyek hát most veletek! Dörrentek szavai. Szolgáljatok vagy a halál asztalánál vacsoráztok ma este! Ha akartak sem tudtak volna ellenállni, a szavak béklyóba kötötték egyszerű elméjüket. Most jobb lesz ha álomra hajtjátok fejeteket, reggel az asztalomnál várlak benneteket a fogadóban, Andreasel D'Morra vagyok, jól jegyezzétek meg eme nevet.! Mindketten ájultan estek össze, s sajgó fejjel ébrednek majd, ha eljő az ideje. Andreasel félrehúzta az elkábított testeket egy kis szalma közé. S most engednie kellett a vadásznak... Kissé csapzottan, minta éjszakai mulatozásból érkezne lépett be újból az északi ifjú az ivó rész ajtaján, majd átvágva az ott lévőkön a szobája felé vette az irányt. A csűrből néhány jószág nem érte meg a reggelt...

A modosított hozzászólások tetszenek, gartula! Várom a folytatást Mythus

Andreaselt beszűrődő zsivaly zavarta meg a vastag brokátfüggönyökkel eltakart, de most nyitott ablak felől. Kirgush nyithatta ki, friss levegőt juttatva a szobába. Az ifjút zavarta a lárma, önkéntelenül is az ablakhoz lépett, hogy megnézze mi a felfordulás okozója ily későre járva. A kilátás a nyugati kapura nyílott, s két szerencsétlen és egy öszvér csökönyös hadakozása tárult fel az északi nemes előtt. A hold széles tányérja most is szépen vírított, elsőre Andreaselnek fel se tűnt, titkolt valójának indulatait azonban felkorbácsolta. Ragadozó tekintet nézett a csapat összvérre, a két szamár gazdára és a konok összvérre. Bocsánat jóuram, hamarost végzünk ezzel a döggel! Nézett fel az egyik, mintha megérzte volna a figyelőt. Szemei tágra nyiltak aztán látva a vad arcvonások viselőjét, hanyathomlok menekülni kezdett. Társ a követte a nagy ijedtségben, s az öszvér is megindult, őt bizony ne hagyják magára...