Mythus Tharamant

Kis csapat lép be a fogadó bejáratán, egy éles, pipafüsttől karcos "nyílj ki" megnyílvánulás után. Öreges, kissé, talán hosszú munkával töltött évek során meghajlott hátú férfi vezeti a sort, egy gyermekéveit épp, hogy elhagyó leány, és az őt kísérő fiatalember társaságában. Ruházatuk utazáshoz praktikus északi, talán erigowi viselet, egyszerű a származás jegyeit magán viselő, de nem hivalkodó. Kissé elhúzódva a ház többi vendégétől helyet keresnek maguknak, majd letelepednek. A fiatal férfi erős karral támogatja a gyengének, fáradtnak tűnő leányt. - Kirgush, intézd el a szállást és a harapnivalót. Szól az ifjú, s végigsímít a mellette ülő arcán, teljes énjével már csak rá figyelve. - Meleg ételt és szobát kívánunk 3 fő részére. Intézi szavait az öreg, majd hozzáteszi; és egy adag pipafüvet is...

Tisztelt Magiszter! Tharr kegyelméből hosszú utazásból tértem haza, a gazdag dél vidékéről. Rendházam távollétemben nem a megfelelő irányban lépdelt a számunkra kiszabott úton, s bár vagyonunk gyarapodása töretlen, szükségesnek érzem megerősíteni a hitet soraink között. Szentélyt kívánok emeltetni rendházunk birtokán, s szükségem van egyre Tharr gránitoszlopai közül melyek magasan tartják az ő igéjét. Az önök társadalmi helye és hírneve jutott előszőr fülembe rövid alig két hónapos újbóli itthontartózkodásom alatt. Segítségét, támogatását nem fogom ellhalgatni, ha a birodalom fővárosába utazom audenciára, és természetesen 100 aranydukáttal és fiatal rabszolgákkal kívánom támogatni Tharr szolgálatában elvégzett felelődségteljes munkáját. Némi előleget küldök szolgáimmal a hosszú út viszontagságaira. Segítői és védelmezői lesznek. Kérem kelljen útra amint lehet, számítok önre. Hozzon magával egy igéretes tanítványt, akinek jövője biztosítva lesz az új szentélyben. Morus Roll' az

A nevem Andreasel "Lupin" Tharamant. Hogy miért is Lupin? Családunk hagyományai értelmében farkasvérrel kevert anyatejjel neveltek gyermekkoromban, egészen serdülőkoromig. Három fiútestvérem van, és egy kishúgom Anteia. Mindannyian átestünk már a felnőtté avatás próbáján, csak Anteia nem, melynek rítusa évszázadok óta családunk sajátja. Titok ez melyet nem osztunk meg senkivel. Eren más nemesi családjai talán nem várt hevességgel próbálnának minket furcsa szokásaink miatt eltávolítani a politika palettájáról. Mondanom sem kell a Pyarroni istencsalád tagjai közül Arel áll hozzánk legközelebb. Kegyelme nélkül vadászatba sosem kezdünk, első zsákmányunk mindig tisztásainak egyikére helyezzük. Évszázadokkal ezelőtt családunkat szörnyű kórság támadta meg, egy farkasfatty, vérfarkas, lupin személyében, mindegy minek is nevezzük. Szinte mindenki, ki vérünkből való volt, áldozatául esett. Ki halálát lelte, ki hasonló szörnyszülötté változott. Õsapám végül fondorlattal legyőzte a fenevadat. Családi kriptáink mélyén pihen örök nyugalomban, megszabadítva az átoktól mely saját magát és a vele kapcsolatba lépőket sújtotta. A lupin vérét többé famíliánk véréből teljesen kiűzni azonban nem lehetett. Minden gyermekünket farkasvérrel kevert anyatejjel kell itatni 10-14 éves koráig. Nem egyszerű ital ez, hanem varázsfőzet, melyet tudós doktorunk Triupo Annakreia állít elő. A mester már 200 éve szolgálja családunkat, és igen jó egészségnek örvend. Az ital fogyasztását a tünetek felmerüléséig kell fogyasztani, 10-14 éves kor után a mester szerint kigyógyulunk

-Este a Tűzzel Égetettben lesz a pap aki révén a szimbólumot megszerezhetjük. Menyire vagy jó színész kedves lovag uram, az a hely egy bordély, a ritkábbik fajtából. Léprecsalhatjuk a Háromfejű szolgáját, de ahhoz ragaszkodnunk kell a meséhez amit egyik tanítványának beadtunk, mikor Azimmal a templomnál jártunk. Mythus ecsetelte Morkennek a hamis meghívó tartalmát és Azim és saját szerepét a kitalált cselvetésben. - Megvalósíthatónak gondolod ugye, nézett büszkén a félvér a sötöt szemekbe. Mint legtöbbször, Morken lelkének tükre most is rezzenéstelen maradt.

A FEDETT ÉGBOLT nevét tetőszerkezetéről kaphatta, egyetlen épületként a városban, üveg fogadó teremmel. Dalnokok, szemfényvesztő bárdok kedvelt kikötője lehetett volna, ha a toroni hatalmasok, és Tharr fellegei nem homályosították volna el nap, mint nap a csillagos eget. Mythus kezében Alysium könyvét szorongatva a fellegek között átszűrődő napsugarak játékát figyelte, a borítót átszelő ezüst csíkokon. A könyv fogása kellemes volt, hívogató, mintha minden titkát fel akarná tárni a félvér előtt.

A rendezvényt magam is látogatom jó ideje, gyertek bátran megízleni egy kis fantasyt esőben és napsütésben, erdőn, mezőn, s a múlt romjai között. A trivusiaknak csak Romancev az öreg bölcs

Morken szótlanul, magában elgondolkozva ült a kornis egyik felében láthatóan ügyet sem vetve a városi forgatagra. Mythus a tarisznyájában "pihenő" varázsló titokzatos viselkedésén morfondírozott. Hangosan óbégató szószátyárok között haladtak el, ahogy végigrobogtak a kalmársoron. Az élő portéka látványa kizökkentette a félvért gondolataiból. Férfiak, nők, gyerekek álltak béklyóba verve a mind magasabbra törekvő pulpitusokon, a környező államok minden nációjából. Félvérek, tenyésztett orkok, emberek, mindenki képviseltette magát ezen a szörnyű "fogadáson", a gladiátorkereskedők legnagyobb örömére. A kornist húzó obsor nagyobb sebességre ösztönözte magát, hogy minnél előbb maga mögött hagyhassa a rossz emlékeket felidéző helyet. Hamarost a szórakozó negyedbe értek, s csökkent a vásár kalmárainak zsivaja. Egy kicsi, de rendezett képet mutató fogadó mellett álltak meg, FEDETT ÉGBOLT mutatta a kovácsoltvas cégér. Belépve egy csendes sarkot kerestek, s Mythus kivette tarisznyájából, mit benne talált, egy ezüstveretes könyvet, az eggyetlen dolgot ami nem tartozott eddig holmijai közé. - Fontos tárgy lehet Aly számára, ha érzed benne jelenlétét. Jelentette ki Mythus, Morkenre nézve, s mutatva, ha meg nem is érzi, van fogalma a szimpatikus mágia egyszerű gyakorlati lényegéről..

A felhőkön átszűrődő napsugár némi tisztulást hozott Mythus elhomályosuló, majd újra lázasan csillogó tekintetében. Az őszinte baráti aggodalom ereje félresöpörte szívét béklyóba kötő s, folytani készülő erőt. Még jó néhány perc eltelt, mire lábra tudott állni. - menjünk, keressünk egy fogadót, ott nyugodt körülmények között beszélhetünk, sikerült némi tudásra szert tennem, hogyan juthat birtokunkba kívánt szimbólum. Itt túl szem előtt vagyunk

Mythus mentálfonatához újabb szál kapcsolódott, s Morken lovag borus gondolatai utat törtek a félelf elkalandozó elméjében. - Alysium induljunk a templom elé... Nézett hátra barátjára, de csak hűlt helyét találta. Gyors pászta a téren, sehol a varázsló jól ismert alakja. Hideg futott át Mythuson, az a az érzés ami már egy ideje kínozta. -A dolgok kezdenek rosszra fordulni... A templom elött senkiben sem ismerte fel a "lovag" fizimiskáját, s már a rosszullét kerülgette. - Hol van Aly, hol van Morken és Istenek! hol van Azim?! Az ő eltűnése eddig fel sem tűnt a pánikba eső tolvajnak. Mellkasában a nyomás egyre erősödött, fagyos érintés kúszott benne egyre beljebb. A tér közepén álló vízköpőhöz támaszkodott, s körbe forgott a világ. A Régen rámondott átok ereje egyre inkább hatalmába kerítette, hirtelen magányában.

Üdvözlet! Szívesen vennénk kis vállakozásunk olvasóinak véleményét, itt ezen témán belül lehetőséget adva. Mi az ami tetszik, mi az ami nem, a szereplőkről, helyszínekről mindenről ami a Hosszú utazással kapcsolatos, és hát a hosszú utazás lehetősége, minden bátor kalandor előtt nyitva áll... Ha van kedved csatlakozni, itt megbeszélhetjük. Mythus

Hi! szerintem nehéz kicsit bekapcsolódni, nekem, nekünk nem nagyon sikeredett, a fogadó leírását pedig én reménytelennek találtam megtalálni, pedig kerestem... Mythus

A kényszerű várakozás nemtörődöm bámészkodásra sarkalja Mythust. Leginkább az asszonynép lengő szoknyái és formás alakot felvevő nadrágjai után kutat tekintetével. Az estére tervezett duhalykodás ígérete szertefoszlott ugyan, mikor fény derült a Tűzzel égettett mibenlétére, az elképzelt, s célul ktűzött éjszakai "küldetés" azonban nem. Kacér lányok, érett asszonyok sétálnak el a kis csapat előtt, néhány érdeklődő pillantás, lesütött tekintet árulkodik, a rejteni akart, de mégis felcsillantott figyelem felől. Három figyelemreméltó hölgy tünik fel az utcán, gyöngyöző kacaja egyiküknek már messziről feltűnik a hódítás leendő izgalmával egyre inkább feltöltődő félvérnek. Szines tikketteket tartanak a kezükben és vidáman szaladgálnak a komótósan bandukoló zarándokok, utazók között. Egyikük papírosát kikapja a frissen megindult hirtelen szellő, s az egyik kelmeárus standjának vöröscserép tetejére dobja. Kétségbeesett, majd a közelben lévőkre dobott kacér szempár jelzése az arra figyelőknek elárulja ohaját. Több se kell Mythusnak s máris a tetőn találja magát, néhány repedő cseráppel a lába alatt. A kalmár siránkozását elnyomja a hálás hölgytekintet, s egy ugrással már újra kezében pihenhet a Nagy Asmodeuso előadására váltott belépőjegy. A zöld szempár a hölgyébe ragad, s nem ereszti mosolygó, s érdeklődést sejtető tekintetével. A hölgytöl ezer hála hamisítatlan arcjátéka, a férfitől - egy lehetőség este?- kérő, kérdő érintés az átadott kártyával egyetemben. Egy talán a hölgytől, egy ott leszek Mythustól, s már robog is tovább a barátnők hármas sora , s visszatekintve libbennek tova...

Mythus nagyot köp, mikor a tüzzel égetett mibenlétére fény derül. Bevárhatjuk Morkent... szól s, eddigi sietős gondolatai már sehol sincsenek, Azimra néz kivel nemrég még az ügy szolgálatában lévő "önfeláldozásról" beszélt. Tellnek a percek, és a félvér egyre jobban aggódik, Már rég itt kellene lennie a lovagnak, mibe keveredhetett?! Elmélkedik magában. A Tűzzel Égetettben vagy az oda vezető úton megszerezhetnénk a szimbólumot, bár én magammal vinném a papot, hogy az álcánk tökéletes legyen. A várakozás kezdi szétfeszíteni Mythus mostanában nem éppen kötél idegeit... Mi van ha segítségre szorul, csak büszkesége nem engedi, hogy megtegye amire veszély esetén kértük? Néz a félelf kérdően Alysiumra. A varázsló tekintete a nyugalom tengere....

A Tűzzel égetett egy bordély említi meg sietős léptei között Azim, Mythusnak. Akkor muszáj lesz beolvadnunk a környezetbe, mosolyodik el kissé gonoszan a félelf. Remélem nem vmi elborult, önsanyargató kuplerájba igyekszünk, a korbács nem a zsánerem. A hely felé haladva az utcák egyre koszosabbak, s minden kapualjban kétesek kéjelegnek. Itt minden elképzelhető. ami elképzelhető, Tharr bűze itt a legsűrűbb, nehéz rendes kupit találni. Erre vállalkoztunk, akkor gyerünk...

A szolga tisztelet nélküli viselkedése nem lepte meg Mythust, szerepe szerint a Kyr hiearchia alján foglalt helyet, rabszolgaként. Az arany azonban megtette a a hatását. Köszönöm segítő szándékodat, uramnak feltétlen megemlítem a birodalmat szolgáló hűségedet... a háromfejű alázatos szolgáiként adtuk szerény ajándékunkat. Nem is háborgatunk tovább, kérlek említsd meg Gariwol Alwera cwa Leturnak, hogy felkeressük a Tűzzel égetettben. A kétfős kis csapat a legnagyobb tisztelettel hátrál ki a szobából, majd az épületből. Szólj Alysiumnak, irány a Tűzzel égetett. Remélem Morken is sikerrel jár, több vasat is kell a tűzben tartanunk a biztos siker érdekében. A főbejáratnál elhaladva a hatalmas tömeg könnyű prédát jelenthetne a magafajta ragadozónak, fut át Mythus agyán, azonban már régóta nem vonza az ilyesmi. Az állandó paranoia itt sem hagyja nyugodni, hátra hátra tekinget nem-e követi őket vki. A tömeg hullámzása magukkal ragadja őket s védelmében elérik az egyik kis mellékutcát, mely a szórakozóhelyek és fogadók utcáiba vezet. Alysium az utca sarkán várja őket, ráérőssen tekinget körbe bámészkodva a templomba igyekvőket.

Mythusban egy pillanatra megfagyott a lélek, egy számító jeges tekintet nézett vissza rá az ifjú tanonc arcának köntösébe bújva. Időtlennek, és kiismerhetetlennek tűnt ez a tekintet, mintha a káosz egyszerre teremtő és pusztító ereje akarta volna bilincsébe fogni, mindez néhány hosszú másodpercig tartott, aztán a sárga csuhás szemei újra a markában szorongatott bőriszákra szegeződtek, nyoma sem volt az előbb még felőle áradó vibráló feszültségnek. Lehet, hogy Morken szilárd támasza elkél még a jövőben, bármennyire is ódzkodok a jelenlététől. Futott át a félelf tudatán. No de legyenk túl most ezen az akadályon, hisz ez még csak a kezdet. S, széles mosollyal fordult ismét a Tharr szolga felé. Elvezetsz a mesteredhez? Az idönk nekünk is szükre szabott, tanítvány...

A két perc lejárt Azim, szól Mythus barátságosan. Gyere velem, asszimilálódjunk az örök Kyria társadalmába. Majd összetekeri az erőteljes, de mégis könnyed toroni irásjelekkel teli papírost, amin egész eddig munkálkodott. Ha bárki kérdezi, a mi urunk a nagytekintélyű Morrus-Roll, ez a pecsét majd igazol bennünket, s az egyik testrészén elhelyezett furcsa tetoválásra mutat. A helyi viseletre jellemző még rabszolgaként is hivalkodó, gazdájának tekintélyére utaló gúnyát ölt magára a félvér, s Azimnak is kiválasztja a megfelelőt. A piactéren levő kereskedő kezében csengő ezüstök találnak gazdára. Az oszlopos templom vizköpőkkel, s Tharr démon szolgáival gazdagon diszített bejárata mellett elhaladva, Mythus egy oldalsó bejárathoz siet, melyet, nem a hittel közvetlen kapcsolatban érdekődők számára tartanak fel, s akik mégis csengő aranyakkal fizetnek... Az erőtejes hármas kopogásra, mely minden vmire való toroni felé jelzi, ha vki fontos ügyben,s némi vagyonnal érkezett, egy tanítvány nyit ajtót és végigmérve az idegeneket, beljebb tessékeli őket. Mi járatban? Tharr egyháza ebben az időszakban nagyon elfoglalt. Az átnyújtott csengő bőriszák beszél előszőr a most érkezők helyett. Aztán Mythus mézes, negédes elfogadott toroni modor szerint, ami mögött mindíg vmi hátsó szándék áll, intézi szavait az első "köszöntőt" kezében mérlegelő pelyhesállú tanonc előtt. Mondcsak barátom, Tharr dicsőséges egyházának nagytiszteletű Magiszterétől kell audenciát kérnünk, mely megszólitás az mely leginkább kedves fülének, s mely ajándék az mely leginkább kedvére lehet?

Lássuk a te terved hogy alakul barátom. A fellépésed elég biztatónak látszik, , nem szeretnék belekotnyeleskedni. Ha segítségre lesz szükséged a közelben leszünk, bár megoldod magad is efféle repertoárral. Néz biztatóan Mythus ( enyhe kaján vigyorral) a "semmibe"... A többiek arcáról keveset lehet leolvasni, magukban tartják mit is gondolnak valójában? Alysium láthatóan a döntésre vár, Azim a sültmalaccal néz farkasszemet...

- Ezt a feladatot, azt hiszem, megtudom oldani. Jelentette ki Mythus az asztalnál ülők fölé tekintve. - Egy segítőre lenne szükségem, azt hiszem Azimot választom. A helyi viselet, hasznunkra válhatna, szükégünk, lesz a "szolgálók" ruházatára. Majd Alysium félé tekintve ismerteti vele terve részleteit. A tudati szál nagyon erős, spillanatok alatt körvonalazódik Aly fejében a félvér terve. Mythus megerősítésre vár, majd látva Alysium elgondolkodó tekintetét, tovább folytatja az evést ki tudja mikor lesz alkalma legközelebb ilyen lakomához.

A pálca ereje egy pillanatra megbénította Mythust. Majd mintha tudata milliárd darabra esett volna szét és ált össze az idő minimuma alatt. Furcsa érzés volt, bár nem ismeretlen. A pillanatnyi béke érzése, ahogy eggyé vált az istenek egével felejthetetlen érzés, persze van aki észre sem veszi, hacsak nincs eltiltva tőle. Mythus azonban még nem kapta vissza lelke szabadságának lehetőségét, ez a harc még előtte áll, s helyet kell találni neki a hosszú sorban. A többieknek csak egy villanás lehetett gondolta a félelf. Már a napfényes szobában volt, de még az utazás hatása alatt. Társai számára ugy tünhetett, mint aki épp jóféle pipafüvet dörzsölgettett el a szájpadlásán. Az étel látványa hamarost visszahozta a csapat többi tagja közé, korgó gyomra harapnivalóért kiáltott. Nem maradt hát adósa.

Fő a bizalom he, gondolja magában Mythus. Mythus Tharamant szolgálatotokra barátaim. Én nem hivalkodom túlzottan, talán nincs is mivel, ha úgy hozza a sors állom a sarat és védem a hátamat, no meg persze a barátaimét. Szalad végig tekintete, bár egy helyen kicsit megakad... Amim van megosztom veletek, csak szóljatok, s ami még számomra kell, megszerzem magam. Élelem, a táborozáshoz szükséges eszközök, jóféle kötél ez minden amit a magam részéről szükségesnek tartok. Az utazás során remélem jobban is megismerjük egymást, lesz rá időnk bőven. Rátérhetnénk az indulásra, gondolom minnél hamarabb... Kérdően néz Alysiumra a félelf.

S, mit tegyünk addig is? Nézett Mythus Tharamant végig az egybegyülteken, Azimon, Alysiumon, a Lovagon, gondolatban még mindíg kissé tartva tőle ( vajh mifféle praktikával fékezte meg ezt az embert?! ) Mi szükséges az útra? szükésgünk lesz vmi különlegesre mielőtt nekiindulunk? Ezt a részét szívesen magamravállalom... ( s addig is távolabb maradok az ébenhajú közelségétől )

Bármi történjék is az együttálláskor, megkell akadályoznunk? Gondolom az együttálás megelőző események láncolatát kell megszakítanunk, mert ha a kimondhatatlan bekövetkezik már túl késő lesz? sokszor volt alkalmam már a "világ" megmentésével előhozakodókkal tárgyalni, s mindíg kiderült, csak saját önös céljaik miatt akartak beavatkozni, s a változtatással néha nagyobb bajt hozni Ynevre. Most azonban van egy oly érzésem, nem csupán erről lehet szó... Azim folytasd kérlek! Tekint Mythus bátorítólag Azimra, vagy legalábbis arra a helyre ahol társát sejti.

Gem Kapocs! Megkövetlek, :oops: igazad van, nem szemrevételeztem hozzászólásomban az udvar állapotát, most ezt megtettem, a szerintem megfelelő helyen, viszont nem akartam abba a vonalba beleszólni pont a keverés miatt, másik szálat szerettem volna párhuzamosna a régivel, perszse egymás története mellett nem nézhetünk el mintha ott se lenne. Játszunk tovább, van kedved résztvenni a hosszú utazásban? Mythus

Mythus, csak egy pillantással nyugtázta a a csatlakozó alakot, összetartoztak már, mert egyaránt hívta őket a házban egyre formázódó erő. Tudatuk érezte a rítust végző minden rezdülését és közeledő jelenlétükkel nyugalmat sugároztak a hálót formáló felé. A kapcsolat megszakadt mikor a beléptek az ajtón, vmi megzavarta azt. Idegen jelenlét szakította el a tudatok egymést összekötö mentálszálait. A reflexek öntudatlan mozgásba hozták gazdájukat, gyorsna és hűvösen simultak a pengék az őket megmarkoló kezekbe. Alysium bizonyára biztonságban van, gondolta a félelf, hisz egy ilyen rítuálé elvégzése előtt a mágusok mindíg biztonságra törkednek. A külsö termek azonban vészélyel fenyegetnek. Mythus remélte hogy különös érzéke most is a helyes irányba vezeti...