Morgian

Zhilia Estor Darton felkent papja Sokat töprengtem az emberek viselkedési formáin. Darton kegyelméből megadatott nekem, hogy tán valódi megszületésem előtt rájöjjek az igazságra. Tanáraim szerint túl fiatal és tapasztalatlan vagyok még, hogy érdemben filozofálgassak az érzés, gondolat és tett összefüggésein. Néha azt kívánom lássanak, érezzenek engem úgy, ahogy én magamat. Akkor talán megértenék szándékaimat. Milyen mulatságos is lenne. Egészen más folyást adna az életnek, ha megvalósulhatna ez a folyamat.

Leehr Shorgass Leehr Shorgass, erioni születésű harcos előtörténete (vigyázat! csak erős idegzetűeknek!) Hiszem, hogy az ember soha nem tanul. Aki nem hiszi, hát gondolja végig az életét. Már ha van elég bátorsága átlátni a szövevényes hazugságokon és valamennyi kényszeres önigazoláson. Világunkon az ember a legocsmányabb fajta. Jelleme szerint hazug, állhatatossága szerint gyáva. Én is az vagyok. Csak én látok. És nem hazudok. Soha. Magamnak sem. Neked sem. Ha éhes vagyok eszem, ha férfira vágyom szeretkezem, ha ölni akarok, hát Arel tüzes villámai sem állíthatnak meg. Úgy élvezem az életet, ahogy van. Egy dolgot gyűlölök: a hazugságot. Nincsenek szépreményű gondolataim, álmatag képzelgéseim. Látom az igazságot. És ha nem kedvem szerint való, hát megtorlom.

Világok Harca: Keresés vége A nevem Leehraheersy Ineranthe

Jah ez tök igaz. És ha a Dark Ages-ben játszom el is fogadom, mint vámpír a Káin mítoszt. Elvégre középkor erős hit, misztikum stb. Nah de a jelenkorban? Nevetségesnek tartják az rendben van és jogos is. De nem hiszem el hogy egyetlen vámpírt sem izgat, hogy hogyan is keletkeztek. Pl szerintem tök izgi lenne ha születne egy őrült, akinek meggyőződése, hogy tisztán tudományos módszerekkel fényt derítsen erre a titokra. Persze nem azt mondom, hogy hivatalosan magyarázzák meg, hiszen akkor elveszne a titokzatosság és izgalom ami körüllengi a témát. Jó így ahogy van. Találgassunk, alkossunk elméleteket, valamint tök jó játékra ad lehetőséget.

:D:D:D:D:D:D:D Máris csípem a kiskölköt . Olvastam egy érdekességet a gyerekekről: ők még látják az emberi aurát. Ezért néznek állítólag sokszor az ember feje fölé. És tényleg! Főnököm kisfiát (kb egy éves lehet, vagy nemtudom de kicsi csecsemőféle ) tanulmányoztam ezügyben és komolyan ezt csinálja! Hihetetlen számomra! Mondjuk ő különleges baba. Nagyon okos és hallgat a nevére . Vagy ez csak a háziállatokánál jó? Nemtudom.. nekem csak macskáim voltak nem értek a gyerekekhez .

Ahogy olvastam a hsz-edet Venes a gyermeki ártatlanság jutott eszembe. Egy gyermek természetéből adódóan ártatlan, boldog, természetes és tudatlan. Úgy érzem nekünk nem az a sorsunk, hogy tudatlanok maradjunk. Az emberi létforma alapját a kezdetektől a végtelenségig a "miért" adja meg. Ez segít bennünket abban, hogy megismerjük magunkat és a valódi környezetünket. Fejlődés, tapasztalás. El fogunk jutni ezáltal arra a szintre, ahol a rombolást már értelmetlen energiapocsékolásnak fogjuk látni. Egyik kedvenc íróm ezt az állapotot nevezi a krisztusi ártatlanságnak. Ugyanis egy tapasztalt bölcs ember ártatlansága és egy tudatlan gyermek naivitása között pont, hogy a tapasztalat a különbség.

Hát hja. Ez nyilvány generációs probléma és ahogy szépen lassan kialakult, úgyanúgy szépen lassan generációról generációra tud csak javulni. Ha 1000 emberből már találunk egy jóérzésűt az már haladás! Mert az az egy továbbviszi egyre több emberhez jutnak el az eszméi... és így terjed mint a pestis. Csak sajnos lassabban. De legalább megállíthatatlanul. Az embernek nemtermészetes állapota a bezárkózottság és a korlátoltság. Ha akarjuk ha nem akkor is kinyílunk, csak kérdés, hogy minek a hatására. Ha magunktól nem vagyunk hajlandóak fejlődni, akkor, mint életesemény fog elénk állni a probléma, hogy a bennünk szunnyadó pozitív képességek, elrejtett érzelmek előtörhessenek.

Szerintem ez nem ennyire egyszerű. Itt már megint az emberi természetnél kezdődik minden. Engem személy szerint felháborít az, hogy meg akarják mondni mit vállalhatok és mit nem. Szerintem én döntöm el, hogy vállalom a gyermekemet vagy nem. Én döntöm el, hogy gyilkossá válok vagy nem. Ebbe senkinek nincs beleszólása az anyán és az apán kívül. De ez csak az én véleményem. Tisztában vagyok vele, hogy a mai helyzetben, a mai gyatra felelősségvállalás mellett nem hagyható ez az egyénekre. Ennek megoldása érdekében én a megelőzésben látom a megoldást. Felvilágosult és értelmes gondolkodámódra kell nevelnünk az ifjakat. Valamint hozzáteszem nem csak az ifjakon van a hangsúly. Sok felnőtt sokkalta hülyébb felelőtlenebb és korlátoltabb a fiataloknál. Én ezzel csak mostanában kerültem szembe és komolyan megdöbbentett. Kiskoromban felnéztem a felnőttekre, mint okos szép és sokat tapasztalt emberekre. Úgy gondoltam egyszer én is ilyen leszek. Erre mit tapasztalok? Olyanok mint a hisztis óvodások. Komolyan vicces. Semmi tolerancia, felelősségvállalás stb. Az egyik legfőbb tulajdonságuk a "nem én vagyok a hibááás". Pedig ha tudnák, hogy egy beismerés és egy bocsánatkérés mennyivel kevesebb energiát igényel...

Érdekes témáról olvasgattam ma a Reflex magazinban: az abortuszról. Ugye vannak országok, ahol 100%ig be van tiltva néhány kivételtől eltekintve (nemi erőszak, vérfertőzés, az anya élete veszélyben forog a terhesség következtében stb). Volt egy példa

Na eeez igaz! Páratlan teljesítmény . Erre szoktam azt mondani, hogy a szükség Nagyúr! Vagy elvergődsz Vörösvárig, vagy a Nyugatinál éjszakázol .

Tökéletes jellemzés !

Szerintem minden dolgok valódi oldala magától az egyéntől függ. Ergo jól mondtad: ahány ember annyiféle igazság. És hogy mi a kulcs, hogy ennyiféle vélemény, gondolat és idea ne okozzon konfliktust? Hát szerintem semmi más, mint a tolerancia. Pontosabban, hogy képes legyek beleélni magam a másik ember világába. Nem az igazságába... a világába. És ha én képes vagyok lemondani az igazságomról a másik ember érdekében, akkor ő is képes erre. És! Amint megteszi, akkor meg is teremtettük a harmóniát.

Ez bizonyítja azt is, hogy ha az ember egyetlen célra öszpontosítja az energiáit, akkor hihetetlen dolgokra képes. Ezt kellene a mindennapokban is megvalósítanunk, természetesen kifejlesztve az egészséges erkölcsi gátlásokat, ahelyett, hogy szóródunk ezerfelé.

Ehhez az egyszerű - bonyolult kis kérdéshez én egy nagyon kir könyvet ajánlanék: James Redfield - Mennyei Próféciák. Ez egy sok kötetes sorozat, de érdemes elolvasni. Megváltoztatja a saját illetve a más emberekhez való hozzállást méghozzá a lehető legpozitívabban. Szívből ajánlom mindenkinek (bár nem kevés nyitottság szükségeltetik hozzá) . U.I.: Jah! Jó nyulat meg minden! Üdv: morgian

Mi nemsokára költözünk pestre és eltökéltem, hogy biciklivel fogok közlekedni. Nah nem azért, mert ilyen bio volnék , hanem mert nincs pénzem bérletre . Egyébként szerintem nem annyira veszélyes kerékpárral közlekedni. Szerintem izgalmas. Volt, hogy képes voltam biciklivel felvonatozni Pestre csak az élményért. Az eredmény: majdnem két macska és egy öreg néni . Najó csak vicc volt . És igenis van sok biciklis-útvonal. Najó sok... ez relatív... a semmihez képest több . De megéri... én imádom azt az érzést a belvárosban, ahogy a dugóban elszáguldok az autók mellett. Csupán találékonynak kell lenni és bukósisakot kell viselni. Mellesleg példamutatásnak se rossz. Minél több biciklis nyargal az utcákon, annál inkább látják az emberek, hogy ez mennyire jó dolog. Én pl már láttam öltönyös biciklist is... nagy forma volt .

Nos igen... a kis piros "féreg" . Valóban nagyon kultúrált, tiszta légkondis egyszóval király. Akik az Esztergom-Nyugati vonalán utaznak valóban szerecsésnek érezhetik magukat, hogy legalább tiszta vonaton utaznak. Na de kérem! Mi értelme van csúcsszuper vagonokat venni, ha a vágányok életveszélyes állapotban vannak?! Véleményem szerint a vagonok a maximális sebességüknek a felét sem tudják így kihasználni. A másik meg hogy egyetlen vágány van! Néhány megállónál van csupán több vágány, ami azt eredményezi, hogy a bevárások miatt átlag MINIMUM 20 p-et késnek a vonatok. Csodálatos szervezés! Hogy az Újpesti hídról ne is beszéljünk. Konkrétan életveszélyes... brrr. Minden nap át kell mennem rajta és komolyan halálfélelmem van. A szegedi vonal mellett megemlíteném még a fantasztikus békéscsabait is. Amikor aktívan jártam rajta, egy évben két felsővezetékszakadást éltem meg. Ennek a két alkalomnak a késései összeadva röpke 10 órát tesznek ki. A többi átlaga úgy 40 perc, hogy még csak véletlenül se érjem el a vörösvári csatlakozást, ami még egy órát rádob. Csak az a vicces az egészben, hogy hiába dühöngök, toporzékolok, akkor se tehetek semmit. Volánnal nem utazom mert még így is, hogy felemeltée a M

Üdv! Reagálnék én is miután Sir Thomas messze legobjektívabb hozzászólásait olvastam. Egy társaság élete egy idő után valóban klikkesedik, formálódik stb. Régi már a kalandozók, természetes dolog a változás. Ez ellen lehet berzenkedni, de ha görcsösen meg akarjuk tartani a régit az összeomlással fenyeget. Ahogy halad előre az idő minden korhad, elpusztul, hogy aztán újjászülessen. Akárcsak a természet törvényei. Kiváló ötlet volt Zolitól ez a topic. Nem is tudtam, hogy ilyen demokratikus jelleme van . Csak hát ismét torzsalkodásba fulladt. Bár az is igaz, hogy a vita szüli sokszor a legjobb ötleteket. Én úgy látom, hogy szükséges lenne félretenni a tomboló érzelmeket és objektívan megvizsgálni a dolgokat. Ahogy egyre jobban megismerjük egymást, úgy a negatív tulajdonságok is fokozatosan előtérbe kerülnek. Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol emberi kapcsolataink több toleranciát igényelnek. Ahol meg kell tanulnunk tisztelni a másik ember véleményét, főleg akkor ha az nem egyezik a miénkkel. Nem feltétlen kell szeretni. Elég elfogadni és tisztelni. Szerintem innen gyökerezik a probléma

Óóóó igen! Köszi cather .

"Nem a feladat nehéz - én vagyok gyenge. És nem a világ kaotikus - hanem én. Ezért nehéz a helytállás, mert önmagamat kell alkalmassá tenni rá. A bölcs csupán a kisujja hegyével felemelné a súlyt, amely alatt én összeroskadok - de Õ éppen azáltal lett bölcs és erős, hogy számtalan keserve kudarc és biztató győzelem tapasztalata ráébresztette a saját erejére." Müller Péter: Jóskönyv

Tudjátok miből döbbentem rá, hogy öregszem? Pontosan onnan, hogy amikor bekapcsolom a tévét H

Üdv! Igazad van Magyargergely.

Üdv! Egy különleges esetet osztanék meg veletek, mely szorosan kapcsolódik az általam vallott ideológiához miszerint: magunk teremtjük a saját valóságunkat, életünket a szó szoros és átvitt értelmében is. Tehát: Megunva munkahelyemet, mely több kihívást már nem tartogatott számomra, úgy döntöttem váltok. Elgondoltam mit akarok csinálni, milyen környezetben, majd a képzeletem segítségével részletesen megteremtettem magamban. Amolyan agykontroll-féleséggel. Aztán rábíztam az egészet a sorsra, magyarán elengedtem. Ergo nem görcsöltem, nem idegeskedtem hagytam, hogy folyjon minden a maga útján. És lássunk csodát: bejött. Minden pontosan úgy alakult, ahogyan szerettem volna. Ezzel a konkrét példával szeretném érzékeltetni, hogy valóban csodálatos hatalom van a kezünkben, csupán annyi a dolgunk, hogy elhisszük és bölcsen alkalmazzuk. Persze mondhatnánk, hogy véletlen, de ez már nem először történt meg velem, valamint a megérzéseim azt súgják, hogy ez bizony a benső lehetőségek anyagiasulásának egy erőtlejes bizonyítéka. Csak ajánlani tudom, hiszen a legegyszerűbb dolog kell csupán hozzá: másfajta hit. Nem az a fajta, hogy nem sikerülhet, hogy ezek sületlenségek értelmes ember ilyesmiken csak legyint egyet, mert ez is egyfajta hit. Bár az én véleményem szerint eléggé megnehezíti az életet. Az enyémet legalább is megnehezítette. Ha ennek pont az ellentettjét tudatosítjuk magunkban valóban csodákra leszünk képesek. Oh.. és még valami: alázat. Magunkkal szemben és másokkal szemben. Hogy ismerjük be: nem olyan fontos, mint aminek hisszük. Elvégre semminek sincs tétje.

Stammhein: jogos, jogos... de én a lelkiekről beszélek... ha alapvetően megelőlegezel némi bizalmat a másikkal szemben azt ő érzékelni fogja és ő is úgy fog hozzád állni. Én szeretem a kapcsolataimat így kezdeni. Hogy aztán mi lesz belőle... az az én és a másik ember toleranciájától is függ. Cather: Az én elméletem és gyakorlatom szerint: lásd fentebb . Én csupán arról beszélek, hogy nem jó dolog a másik ember hangulatától és viselkedési formáitól függeni. Bizonytalanságot okoz és elveszted a saját benső stabilitásod. Ennek a stabil pontnak benned kell hogy legyen, nem rajtad kívül. Ez a magabiztosság alapja. A másik dolog: a pozitív érzések többlet energiával járnak. Gondolom nem kell ecsetelnem, hogy ez mennyire jó hatással van az emberre lelkileg, szellemileg és fizikailag is egyaránt. Kész energiadömping (Jah... Mesi ok )

Az én elvem: úgy állj hozzá másokhoz, ahogy akarod, hogy mások álljanak hozzád. A másik meg a bűntudat. Ennél lélekmaróbb és kegyetlenebb érzést nem ismerek. Ezért igyekszem is elkerülni.