Jump to content
Kalandozok.hu - M.A.G.U.S. Szerepjáték

fall2

Kalandozók
  • Hozzászólások száma

    38
  • Csatlakozott

  • Utoljára itt járt

Róla: fall2

  • Rang
    Kalandozó

Legutóbbi látogatók

A legutóbbi látogatók blokk le van tiltva, és más felhasználók nem láthatják.

  1. fall2

    Zene

    Egyik nagy kedvenc, dark-fantasy jellegű:
  2. fall2

    Guild Wars a CORPG

    Egy kis nyilvántartás kedvéért Eddig akik kipróbálták a kal.hu tagjai közül: Cz Hunter Zoltan * Folyamatosan bővítem amjad a listát, tessék nyugodtan élni a trial key adta lehetőséggel:)
  3. fall2

    Guild Wars a CORPG

    Oshram kollégám egész szépen leírta a GW főbb jellemzőit, ám pár dolgot még hozzá fűznék: A játék tulajdonképp 2 típusú játékost is ki tud elégíteni. Egyik nagy fő játékos típus a PVE - Playet versus Enviroment: ahol is a karakter egy sztori szálon halad, tulajdonképpen egy történetet játszik végig. A történet gerincét adják a Missionok, azaz a nagyobb hangvételű, hosszabb, összetetteb "küldetések. Valamint több száz kisebb mellék küldetés. Minden fejezetnek(Prophecies, Factions, Nightfall) megvannak a maga misszioi és kuldetései. Másik nagy játékos típus a PVP - Player versus Player: Itt a játékosoknak lehetőségük nyílik más játékosokkal szemben - aréna szerűen - próbára tenni magukat. Létezik több fajta aréna, szintől, céltol és csapatlétszámtól függően.
  4. Vadászat Törött lábbal futni vérebek elől Tudni, nincs helyed e világon belül Céltalan loholni a puszta létért Újabb harcot vívni a holnapért Ez az ösztön mely életben tart Ûz, hogy élj meg még egy hajnalt Karod emeli pajzsként arcod elé Míg tested teszi érzéketlenné S ha a lélek már nem bírja terhét? Mikor az erő végleg elhagyja testét? Ha térdre borul s várja a megváltás? Vajon mutat e akkor arca megbánást? Megbánni, azt hogy eleddig futott Remélni, hogy már a végére jutott Mosolyogni az égre, nevetni a napot Tudván a halál is csak múló állapot
  5. 2, Anya, gyilkos, árva Az öreg halászbárkák halkan koppantak a stég oldalán, ahogy a hullámok terelték őket. Hideg sötétségbe burkolódzott a kikötő, csupán a Hold fénye festette ezüstösre a víz tükrét. Egy lélek sem járt ilyenkor arra, kivéve egy-két borfelhős halászt vagy matrózt, kik igyekeztek megtalálni az otthonukhoz vezető utat. No meg azaz alak, aki minden este nem átallott kisétálni a város túl végéből. Csöndesen kopogott a sétapálca, ahogy kiért a sikátorból. A Holdfény körbeburkolta miközben elsétált a megszokott padjához. Csupán arcát nem érte a fény, mit széles karimájú kalapja takart. Csöndben leült, s nézete, ahogy a lágy szellő kisebb fodrokat sző a víz színén. Soká merengett így, talán egy órát vagy másfelet is, majd komótosan felállt és elindul a sikátor felé, amelyen érkezett. Kihalt volt a környék, csak egy távoli kocsmából szűrődtek ki az esti dorbézolás hangfoszlányai, a hegedűs igen fals játéka. A nedves macskakövön határozottan lépdelt előre a pár előkelő bőrcsizma s előtte a pálca. Egyszer csak megtorpant az alak. Fejét az egyik oldalról nyíló utcácska felé fordította. Lépett kettőt-hármat, majd megint megállt. Mintha fel kelltette volna a figyelmét. Hangok, egy nő, egy férfi, és egy kislány. Ez nem is lett volna figyelemre méltó, ám az, hogy a lány sír, az asszony pedig elkeseredetten rimánkodik a férfinek, az már érdekesebb. A férfi ingerülten kiabál, majd egy csattanás. Egy pofon:
  6. 1, A gyertya fénye Mint ahogy az ezredik sikeres csatáját is megvívott harcos bámúl a frissen kardélre hányt áldozatára; úgy meredt a sziklaszirt tetejéről az alatta elterülő tájra. Az ódon kastély hosszú évek óta elhagyatott. Talán van az már egy évtizede is. A nagyurak egyik napról a másikra tüntek el a biztosnásgot adó menedékből. Senki sem tudja pontosan miért is, csak szóbeszédek járnak, pletykák.
  7. Biztosíthatlak, hogy az eredeti szövegben nincs Ellana, csupán a forum egy szót trágárnak minősített, gondolom, így átíarta. Lehetséges ez?
  8. Ezzel csak egy a gond Felon. Az írásnak semmi köze Ellanahoz, sem ynevhez, sem a a MAGUShoz
  9. Köszönöm a pozitív kritikát, folytatás várható, miest megszáll az ihlet, és erőt veszek a lustaságomon.
  10. Csak a kezdet... Magam mögött hagyom e bukott, kegyetlen világot A sok mocskot, kevés szépet mit szemem látott Még csak el sem búcsúzom, hiszen nincs is kitől Fájdalom és reménytelenség többé már nem gyötör Hideg, éles penge nyit nekem utat a révész felé Pokol, menny, oly mindegy hová kerülök, s ki elé Testem többé nem lehet börtönöm, mely fogva tart Végleg elgyötört lelkem, nem a gyűlölet mi hajt Érzem a közeledtét, hideg tapintását az acélnak Az utolsó, megváltó kínt mely szívembe hatolhat Szemem csillan, majd lassan kihuny végleg fénye Miközben hullik összecsukó testem perzselő vére
  11. Legszívesebben... Mint harmatos füvet, úgy tépném zsíros hajad Nézném elégedetten a vértől vöröslő ajakad Mint szeget, verném kalapáccsal horgas orrod Egészen mig vizeletedben fekve nevem morgod Mint csalit, úgy aggatnám füled nagy horogra Nevetve törném a karjaid szépen szilánkosra Mint labdát, rugnám sorra gerinced s bordáid Míg bakancsom véreddel lenne díszes bokámig Élvezném szenvedésed, szánalmas nyávogásod Ha kell, hát hullád miatt egész este ások Tenném ezt, ha volnék olyan mint Te, állat Irtanám a fajtád, embert ölnék, akár százat
  12. Õsi rítus Tűz ég a tér közepén, körülötte táncoló emberek Harcba hív a nóta, talán meghallgatják az istenek Vadul jár a sámán keze, pereg - zeng a koponyadob Más síkon jár Õ most, harcosai szívébe reményt lop Velük kántál az egész ősi multú kanyon Sok csatát nyertek már eme zord tájon A tűz az egekbe tör, üvölt a vén szellemtáncos Isteni jel ez, hajnalban csatába indul a sok harcos
  13. Titánok harca Két, állig vértbe bújt hős lépett a mezőre A nap lágyan ragyogott közdőterük felette Megfontolt, sok csatát megjárt harcosok Tiszta lelkű, hazájuk eszméit védő lovagok Nem muzdulnak, egymással szemben állnak Ez még csak a lélek harca, melyen sok múlhat Heggyel lefelé pihen még mindkettejük kardja Nem üvölt - mar még a hideg nemesacél szava Egyszer csak lendülnek a pengék, süvölt hangjuk Vajon képes kivédeni hatalmas, címeres pajzsuk? Ha nem, hát egyikük legyőzetik, s vele hazája Otthona, fekhelye lesz majd idegenek nyugágya
×
×
  • Új...