Hóhérok útja - Online novella, ne társalogj!

[The Eternal Crow Hero]

- Hacsak már fel nem tüntünk valakinek.- szimatolt a levegőbe a szőke.

- Nagyon rossz érzésem támadt - nézett Siilára Dôr. Siila mikor felnézett az égre fekete fellegek gyülekezését látta a levegőben. Ilyen rossz érzése utoljára Roqur elesztésekor érzett utoljára. De most úgy döntött szembeszáll, legyen az bármi megvédi az öreget csak még azt nem tudta hogy hogyan.

[Dharran Liedor]

Aztan hirtelen eszebe jutott a baratjatol kapott amulett. Evekkel ezelott kapta. "Ne feledd Fiore! Csa egyszer hasznalhatod eleted folyaman. Olyan illuziot kelt amilyet csak akarsz es meg akar Doranba is besetalhatsz vele, ott se fogjak megmondani, hogy ki vagy mi van az alca alatt. De csak egyszer hasznalhatod. Egyetlen egyszer!" - a bard szavai ugy eltek benne, mintha tegnap hallotta volna. "Egyetlen egyszer" - futott at megegyszer az agyan.

Kotoraszni kezdett es egy kicsit borszutyot huzott elo a zsakjabol. A nyakaba akasztotta a medallt es koncentralt. Elkepzelte a rozoga szekeret, amint egy Toroni nemesi csalad harctol megviselt utazo hintojava valik.... kinyitotta a szemet, es a hinto ott allt elotte.

Dor csak most fordult hatra, eddig az ork maradvanyokkal foglalkozott es hirtelen hatrahokolt.

- Mi a csuda? - nezett a lanyra, majd a hintora. - Ezt, hogy.......MAGA MEG MIT CSINAL? - kerdezte ledobbenve az inget kigombolo lanytol.

Siila gyorsan lekapta az inget es a nadragjat es fegyvereivel egyutt elrejtette a hinto bakja alatt. Elokapart egy tipikus Gorviki csipkebol keszult feher ruhat.

- Amit kell. Maga helyezze be a dzsadot es az oreget a hintoba. Tegyen rola, hogy legalabb feloraig ne kelljenek fel. - parancsolt ra ferfire es felhuzta a ruhat. Egy kicsit megtepte a ruhat, majd vegighuzta magat a foldon. Hajat kiengedte es osszeborzolta, majd a ferfihoz lepett.

Dor meglepetten merte vegig a not. Siila megtepte egy kicsit az o ruhait is.

- Igy ni. Most pedig fel a bakra es indulas.

A fellegek egyre sotetebbek lettek, ahogy kozelebb es kozelebb ertek a sotet hatarhoz.

- Majd el felejtettem. Adja ide az egyik gyurujet.

- Mimet? Minek?

- Nem lehetek a felesege gyuru nelkul....adja mar!

Dornak lassan kitisztult minden, ahogy a no szemebe nezett. Ferj, feleseg, lecsapott szolga es testor. "Nem is buta ez a no......"

[The Eternal Crow Hero]

Dôr azon töprengett vajon honnan tud ez a gyönyőrü és okos de halálos nő az ő gyürüiről. Még soha sem mutatta másnak mint azoknak a lányoknak akiket el akart venni feleségül. Valamikor egy varázslótól vagy sarlatántól kapta, azt mondta neki hogy ezek meghozzák a szerencséjét,sebezhetetlenné és gyorsá teszik de még soha nem müködtek. Előhalázta az egyik ékkőveset és odanyújtotta a lánynak, majd se szó se beszéd végrahajtotta azt amit mondot neki és leütötte a meglepett dzsadot, majd bevonszolta a kocsiba.

- Kisasszony én nem tudok kocsit hajtani.- mosolygott bárgyún a lányra.

[Dharran Liedor]

- Ezt nem hiszem el...... - nezett hitetlenul a ferfira - mit csinalt maga eddigi eleteben...nem, ne valaszoljon, nem akarom tudni. Mennyi ido ezzel a kocsival a hatarig?

- Olyan 20 perc korul.

- Akkor pattanjunk fel es addigra tudni fogja, mire odaerunk. Muszaly lesz!

Felultek es Dor megtanulta a kocsihajtas apro trukjeit. Bar az ut, igy 30 perc lett.

- Nem a legjobb, de legalabb mennek. - vigyorgott a lanyra.

- Nem is baj. Egy nemes oruljon, ha el tudja hajtani a kocsijat. Hisz nem szokott hozza ugyebar. Most pont ugy hajtja mint egy megtepett urfi, aki rakenyszerult....tokeletes. Mar csak nekem kell egy kicsit ketsegbe esnem....

[The Eternal Crow Hero]

A szakadt kocsi elindult a határ felé, az ügyetlen nemes és a halálraijedt felesége, a leütött kocsis és az eszméletlen szolga ott zötykölődött a kocsin. A mágia csak úgy sütött a kocsiból, és ennek meg is lett a hatása. Egy nagyobb csapat közeledett feléjük. Dôr megprobált még ügyetlenebbnek látszani mint ahogy valóságban volt, Siila pedig idegesnek sőt hisztériás rohamokat kapó nemes hölgynek. A feléjük közeledő csapatot egy varázshasználó vezette ez kitűnt ruházatából.

-

[Dharran Liedor]

Mikor mar elegge eltavolodtak a csapattol a no atvette a gyeplot.

- Na tunjunk innen jo messzire. - majd a lovak koze csapott.

(es most hova?)

[Vándor]

A kis csapat Myrcos felé vette az irányt. Mikor elhagyták a katonákat a kocsit leplező mágia lassacskán elenyészett, a táltos és a dzsad is ébredezni látszott.

-Mi történt?-Kérdezte a dzsad olyan hangon, mintha az egész éjszakát átmulatta volna.

-Volt egy kis problémánk de már minden rendben van.

-Hol vagyok?-szólalt meg erőtlenül Kuzur is.

-Magyarázattal tartozol öreg.-mondta neki azonnal Dör.

-Nem tartozom senkinek semmivel.

-Szerintem igenis illene elárulnod hogy miafenét műveltél az előbb.-mondta Siila is.

-Semmi közötök hozzá!

-Öreg!Amíg együtt utazunk mindent tudnunk kell egymásról, különben nagyon könnyen odaveszhetünk!

-Akkor kezd te!-Vágott vissza az öreg az újonnan érkezett férfinak.

[Vándor]

A kis csapat Myrcos felé vette az irányt. Mikor elhagyták a katonákat a kocsit leplező mágia lassacskán elenyészett, a táltos és a dzsad is ébredezni látszott.

-Mi történt?-Kérdezte a dzsad olyan hangon, mintha az egész éjszakát átmulatta volna.

-Volt egy kis problémánk de már minden rendben van.

-Hol vagyok?-szólalt meg erőtlenül Kuzur is.

-Magyarázattal tartozol öreg.-mondta neki azonnal Dör.

-Nem tartozom senkinek semmivel.

-Szerintem igenis illene elárulnod hogy miafenét műveltél az előbb.-mondta Siila is.

-Semmi közötök hozzá!

-Öreg!Amíg együtt utazunk mindent tudnunk kell egymásról, különben nagyon könnyen odaveszhetünk!

-Akkor kezd te!-Vágott vissza az öreg az újonnan érkezett férfinak.

[The Eternal Crow Hero]

-Rendben van őreg, mire vagy kiváncsi? Hol kezdjem? - nézett az öregre Dôr.

- Az elején. - nézett rá komoran Kuzur

- Rendben van. - mosolyodott el Dôr - Hát, toroni volt az anyám, apám pedig ereni. Itt raboskodott a zászlóháború után, de hát egy kalandozó bárd még ha rab is akor is tudja mit kell tennie. Anyámat....

- Nem az életedre vagyok kiváncsi - morgolodott Kuzur - hanem azt hogy keverdtél ide.

Siila csak némán hallgatta a két férfi beszélgetését.

- Ok, ok hát anyám sirját jöttem megnézni, a halála évfordulója volt két hete. És hát nehéz egyedül visszajutni ezen az úton de nagyon sietek, nem mehetek körbe. Egyébként zsoldos vagyok, fegyverrel keresem a pénzt amiből fenntartom magam. Na öreg te jössz. - nézett rá az öregre Dôr.

[Gem Kapocs]

A táltos mogorvánnézett a toroni-ereni fattyúra, majd halkan, kimérten beszélni kezdett.

-A mesterem...Mentel. Sok évvel ezelőtt ő tanított meg a szellemek útján járni. De aztán, mikoregy hatalmas démont próbált elűzni a falunkból, teljesen megtébolyodott. Azt állította hogy a táltosoknak nincs igazi, hatalmuk, hogy nem lehet az életet tisztelve életben maradni. Én és még néhány ifjú táltos a tanítványai közü úgy döntöttünk megállítjuk. Hatalmas csata volt. Olyan szörnyűségeket szabadított ránk, melyekkel nem voltunk képesek megbirkózni. Én egy szobor mögé rejtőztem és mikor lehetőségem adódott rá, hátba szúrtam Mentelt...Akkor megfogadtam hogy soha, soha többé nem ölök meg senkit és semmit. Akkoriban azt hittem ezzel vége is van. Nagyot tévedtem. Mikor a legidősebb tanítványként elfoglaltam a táltos tisztségét, rá kellet jönnöm, hogy Mentel valahogyan belémplántálta a lelkét. Elmenekültem, messze a hegyek közé. jó 12 évig éltem egyedül, magányban. Mindennap Mentelt próbáltam kiűzni a testemből, sikertelenül. A rendszeres meditáció ugyan segített hogy féken tudjam tartani, de egyre erősebb, és néha felül kerekedik rajtam. Mentel nagyon veszélyes. Nemcsak ara volt képes hogy a testembe költözzön, hanem a démonnal vívott csata után megszerezte annak erejét. Mikor már azt hittem, hogy végleg kiszorítottam az elmém egy szélső zugába, úgy döntöttem elindulok más országokba, más földekre, hogy megtaláljam a móüdját a kiűzésének.

[The Eternal Crow Hero]

- Hát öreg, azt hiszem tudok valakit, Illinor mezein aki talán tud segítenni csak át kell jutni a határ túloldalára. - mondta Dôr. - Ha nagyon ráérsz. Elmehetünk és bemutatlan annak a figurának.

Aztán a lányra néztek mindketten majd a dzsadra.

[Gem Kapocs]

-Sajnos nem tehetem. MInt az ifjú hölyg már tudja, egy régi tartozásomat kell előbb törlesztenem nem messze innen. Majd azután még beszélhetünk a dologról. De most induljunk tovább.

Kuzur tekintetéből hirtelen eltűnt a céltalanság, majd a szekér felé fordult. Füttyögetni kezdett, majd ugatni. TUcatnyi állat hangját utánozta, mire nemsokára kisebb állatsereg lépet elő az erdőből.

-Hát ezek?-Éreklődött Dor.

-A barátaim. Ha kell segítenek majd.-Mosolyodott el a táltos.-De most induljunk.-Lopvfa a lánynál lévő görényre pillantott, elmosolyodott, majd halkan enyit mondott.-Jól van kis barátom. Azt hiszem igazad van.

[The Eternal Crow Hero]

- És milyen kapcsolat van közted és ama kicsiny görény között. Csak azt ne mond hogy megérted. - szólt Dôr. Majd megrázta a fejét és a gyeplővel mozgásra nógatta a kocsi egyetlen igavonóját.

[Gem Kapocs]

-Látom nem vagy ismerője a természet mágiájának. Többet láttam én már, s többet tapasztaltam ebből a világból mint te azt képzelni tudod. Igen, megértem az állatokat. Nem beszélnek hozzám, de ahogy a mondás is tartja a szem a lélek tükre. Egy állat pedig nem rejti el a gondolatait és az érzelmeit.-Magyarázott Kuzur, miközben a rossz földúton zötyögésnek indult a szekér.

[The Eternal Crow Hero]

"Elméletileg azoknak a katonáknak vissza kellet volna kisérniük. Valami nagyon nem lehet rendben itt a közelben vagy messzebb vagyunk mint gondoltam." Futott át az agyán Dôrnak a gondolat. majd kicsit gyorsabb tempóra ösztökélte a szegény állatot.

-Úgye ezt a tempót még bírja a kocsi. - nézett az öregre, fel sem tünt neki, hogy milyen gyorsan beletanult a kocsihajtásba.

" Nagyon csendes a hölgy ez így nem lesz jó, ebböl baj lesz"

- Mond öreg mitől ilyen szótlan mostanában Siila?

[Gem Kapocs]

Kuzur elmosolyodott, amint ismét a lány vállába kapaszkodó kis görényre nézett.

-Az állatok megérzik, mit érzel. Nem rejtheted el előlük a félelmedet, de az örömödet sem.Miért adtad a lánynak a gyűrűt? Netán valamilyn mágia lapul benne? Mert ahogy rá nézek, azután rád, kétségesnek tartom, hogy csak az álcázás végett adtad volna neki.-Kuzur egyre szélesebben mosolygott, mikor hirtelen egy apró madár szállt a vállára.

Dor csak most figyelt fel arra, hogy az állatok egyre töben és többen gyűlnek a kocsi köré. Egerek, pockok, nyulak, rókák, farkasok, te jó isten, még egy medve is. És az égen? ott sem volt különb a helyzet. Verebek, fecskék, varjak, hollók, karvaolyok, sasok. A bámészkodásból az öreg, nyugodt hangja zökkentette ki.- Ha megválaszolod a kérdésem, megtalálod a saját válaszod is.