S ekkor ujra nyilt az ajtó, illetve mondhatnánk kicsapodott, egy alak rontott be rajta. Se szó se beszéd, keresztülviharzott a termen, egyenesen a kandalloban lobogo tüzhöz sietett, ledobta a tüz mellé a vizes köpenyét leült a locára s melegedni kezdett a tüznél mintha csak valami hoviharbol jött volna(pedig ez csak esö). Akik a közelében ültek látthatták ahogy kopasz fején gözölög az esö maradéka, illetve hallhatták ahogy dul-ful magában: "pont most kellet nekem is idejönnöm! egész évben süt a nap ezen a rohadt vidéken s mikor idejövök pihenni egy kicsit, nem pont akkor ered meg ez a fránya esö?!" Pár "kör" alatt lenyugodott s lassan körbenézett a teremben. Most vette csak észre az ajtonál állo kidobót "hu, még szerencse hogy nem kapott el, kidobott volna vissza az esöre, brrr." - "Ott meg egy törpe meg egy félelf? ezt nem hiszem el! Miota vannak ezek ilyen jo barátságban?" - "ott meg egy kobzos, na szépen öszeverödtünk. márcsak egy barbár hiányzik, na az is megvan ott áll a pultnál" - "Feltünöen nagy az egy négyzetlábra esö kalandozok száma, hova jöttem én? vigyáznom kell nehogy belerángassanak valamibe, pihenni jöttem....Oh, Sogron segits!"