Komattre

Nos eleinte nálunk is volt értetlenkedés, szájtátogatás, meg vállvonogatás, de viszonylag hamar (kb egy hónap alatt) realizálódott, hogy miről is kíván szólni ez a szak. Legalább is ami ezt a félévet illeti, mert a tantervet persze nem dolgozták ki oly nagy távlatokban az okosok De összességében véve nekem nagyon tetszik, jók a tanárok, s a társaság is remek; jó döntést hoztam amikor otthagytam az Eszterházyt. Persze nekünk is kezdenek sűrűsödni a számonkérések, a vizsgaidőszak meg olyan lesz amilyen, nekem attól függetlenül ugyanúgy igényem és szükségem van magánéletre. Szóval ha tegyük fel bennmaradok, és elvégzem a mesterképzést is, akkor diplomás vallástudós leszek. Ez remekül hangzik, kérdés, hogy mire jó...

A dolog valóban elgondolkoztató, mindenesetre ránk már teljesen más szabályok érvényesek. Míg régebben automatikusan kaptad a kreditet a kettesre, ez az új judeokapitalista-sztahanovista teljesítményorientált rendszer teljesen új viszonyvariációkat vet fel. Mindazonáltal szerintem az együttműködésben nagy lehetőségek rejlenek, sokkal többre mész, ha együtt dolgozol néhány emberrel (baráttal), mintsem egyedül akarsz mindent megoldani (ami képtelenség, ráadásul hosszú távon depresszióhoz, rosszabb esetben agyvérzéshez vezet.) De saját példámon is tapasztaltam, mennyit számít az, ha az ember év közben is foglalkozik a dolgokkal, és nem vizsagidőszakra hagy mindent, mert az nagyon megvisel testileg-lelkileg egyaránt. Nem kell semmit túldramatizálni, ugyanakkor persze nem is szabad ellazulni. Na és Tyby, hogy tetszik a szabad bölcsészet?

Határok Mindazokért, akik tudták, hogy hová vezeti az ösvény őket Azokért küzdöttünk, a határokon Számtalan lélek találkozik teremtőjével Milliószor emeltük kardunkat magasba és súlytottunk le Mindazokért, kik tudták hogy hová vezérel ez a láng A könnyek próbája az, mi várja őket ott A föld melyet keresnek készen várja őket Ezen az úton hősök haladtak előttük Az otthonunk elveszett és mi tudjuk, hogy ők ezért jöttek A határainkon harcoltunk velük és ellenük Tartsd magadban fájdalmadat, egy szerelemért Mi talán elmossa a bánat érzését Egy napon bukott testünk képmását emelik fölénk És utoljára csókolod meg testem, porhüvelyem ajkait Az otthonunk elveszett és mi tudjuk, hogy ők ezért jöttek A határainkon harcoltunk velük és ellenük Pride and fall - Border

Helyzetekben mint ez Ördögi a nyugalom, mellyel a magányt átkaroljuk S ahogy a némasághoz szólunk Elménken áthasít egy tüske Csillámló víztől ölelve Elillanunk mint lehelet a szélben Lassan megfulladunk Az örökkévalóság ereiben Egymáshoz soha sem jutunk közelebb Pajzsunk a távolság Testünk a szerkezet S szövetségük: összetört álmaink Sodródunk tovább az árral S helyzetekben, mint ez Éledj együtt a belső viharral Forraszd be a fertőzött sebeket

Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félretedd.

Body bag Ez az a háború, melyet sosem kértünk Ezek az életek melyeket áldoztunk érte Ez az a háború, melyet sosem kértünk S ez az ár, mit érte fizettünk Egy újabb áldozat Egy újabb puska Egy újabb halott Egy újabb tréfa Miért kell harcolunk? Hogy egymást öljük, semmi másért Miért kell meghalnunk? Még több, még több hatalomért Egy újabb áldozat Egy újabb puska Egy újabb halott Egy újabb tréfa Remélem, hogy hullazsákban végzed Mert ezt a háborút Sosem kértük tőled Suicide commando

Érzelmek nélkül Érzések nélkül Szeretet nélkül Gyűlölet nélkül A szív csupán egy óra Mely egyre csak ketyeg

Love breeds suicide don

Ahoi! Hát igen, nagyon szép az ősi kínai meg japán filozófia, és biztos nagyon jó dolog háztáji csirkét enni, meg olyan bort inni, ami nem tablettás, és tartósítószerektől mentesen étkezni, meg sokat szexelni, de attól mi még mindig itt élünk, és ugyanúgy nincs lehetőségünk minderre. És valóban, ha jobban belegondolunk, minden csak pénz kérdése: ha van pénze az embernek, akkor ehet egészséges kajákat, ihat minőségi borokat, és szeretkezhet jó nőkkel. Ja és nem kell 350 forintos cigit szívnia Egyetemisták és főiskolások számára gondolom nem ismeretlen az az életvitel, amikor az ember hetekig csak kávén meg párizsis zsömlén él... Na jó, talán nem kéne ennyire sarkítanom a dolgokat (ez szokásom), de nem más kultúrákhoz kéne mérni magunkat, hanem próbálni kezdeni valamit itthon, a mi adottságainkkal. Egyébként: a stressz, a létminimum határán egyensúlyozó idegbeteg életmód, a folytonos létbizonytalanság ugyanúgy tönkreteszi az embert, mint a cigi, a nő, vagy az alkohol.

A szex egy ütközet A szerelem háború Rammstein

Ahhhoi Két remek zombis filmre szeretném felhívni a nézőközönség szíves figyelmét. Holtak hajnala Eszméletlen, hogy mit ki nem tudtak hozni egy egyszerű, lejáratott, sablonos horrorkliséből. A film messze túlmutat az egyszerű hentelős, lövős, menekülős, ijesztgetős filmeken (pl egész végig nappal van és süt a Nap) naturalitásával, klausztrofób atmoszférájával. Már az első 10 perc után körülveszi a történetet valamiféle tragikus hangulat, ami a szereplők megismerésével egyre inkább kiteljesedik. Nem is a félelem, sokkal inkább a döbbenet, ami úrrá lesz a befogadón, a néző felváltva nevet és szörnyülködik: kiváló karaktertípusok és élethelyzetek villannak fel groteszk megvilágításban. Ironikus társadalomkritika ez, rólunk, emberekről. Haláli hullák hajnala Nem is szaporítom a szót: a fent említett drámai alkotás paródiája. Alcíme: romantikus komédia, zombikkal. A végére már fájt a tüdőm a röhögéstől. Nem csak az angol humor kedvelőinek.

Nekem sikerült a leszokás, szerintem közel sem követel olyan drámai szenvedést, mint azt sokan mondják, egyszerűen elhatározás és önuralom kérdése. Nem könnyű, de minden egyes visszautasított szál cigi némi önbizalmat ad a dolgot illetően. Végül is iszogatás terén is már eléggé a kultúrált alkoholfogyasztók közé sorolnám magam, régebben persze rendre fetrengésig és hányásig ittam magam. A nők nem csak a testi, hanem a szellemi egészséget is károsítják, de erről is le lehet szokni, bár sokkal nehezebb, mert ebben az esetben nem csupán biológiai, hanem érzelmi függőségről is beszélhetünk.

Rodarth, részemről a kávé és a cigi mellé a nőket is bekategorizálnám a legális drogok közé. Mindenkinek van valami káros szenvedélye

A lányokkal senkinek sincs "szerencséje". Épp ezért iszunk

Ahoi! Hogy valami értéket is közvetítsek a mai tucatfilmek által lelkileg megviselt nézőközönség felé, őszinte szívvel ajánlom mindenkinek a Das Boot című alkotás megtekintését. A névről valószínűleg sokaknak a kilencvenes évek második felének nagy techno-slágere ugrik be, de meg kell nyugtassak mindenkit, a film közel sem ilyen komolytalan. Meglepő módon végre német szemszögből láthatjuk a második világháborút, igaz valójában. Nincs patetikus sablonszöveg, nincsenek erőltetett heroikus megnyilvánulások, nincsenek propagandisztikus hősök. A film szerepői valódi emberek, valódi érzésekkel, érzelmekkel, saját sorssal és végzettel, akiket a háború iszonyatos gépezete taszít jelen helyzetükbe. Lehetnének bármely nép tagjai, harcolhatnának bármely oldalon, a lényeg nem ebben rejlik, hanem cselekedeteikben és megnyilvánulásaikban, amint kénytelenek szembenézni a halállal és önmagukkal, mely talán még félelmetesebb is az előbbinél. Megrázó műalkotás a háborúról, az esendő emberi lélekről, kitartásról és erkölcsökről, ami mellett a Ryan közlegény megmentése sírva bújhat el. Csak ajánali tudom mindenkinek; számomra életem egyik legmeghatározóbb filmje, s nem utolsó sorban zenéje is csodálatos.

Kedves kalandozók! Tudom nem vagyok nagy fórumozó, s ebbe a topikba sem írtam még, de ma láttam valami olyasmit, ami nélkül egyszerűen nem mehetek el szó nélkül. Barátaim noszogatására végül beadtam a derekam, hogy megtekintsem a nevezetes Silent Hill című filmet. Igazából fölöslegesnek tartanám a részletekbe menő beszámolót, ugyanis elvileg itt kritériumnak számít, hogy ne lőjem le a "poén"okat, de azért lenne némi megjegyzésem a dologhoz. Õszintén meg kell mondanom, láttam már életem során nem egy öncélúan brutális és kegyetlen filmet, de ez a mostani nagyon felborította a lelkivilágom. Meg kell mondjam - már pedig nem vagyok egy maradi ember - felháborítónak tartom, hogy valaki ilyen filmet merészel készíteni. A mű ugyanis szörnyű vétek az emberi erkölcs és morál ellen egyaránt. Legszívesebben betiltanám! Eddig még nem borított ki egy film sem ennyire, de szerintem ilyesmit vászonra vinni merénylet az emberi lélek iránt. Persze magával a játékkal sem játszottam, és most nyugodtan vágja mindenki hozzám, hogy túlérzékeny vagyok, de ez akkor sem normális. Felvetődött bennem néhány aprócska kérdés. Elhasznált sablon ugyan, de nincs elég borzalom és halál a világban? Nem volt elég szörnyű és iszonyatos a huszadik század valósága a maga két világháborújával, atomkatasztrófáival, hihetetlen brutális embertelenségével? Mit tudunk mi erről? Amit a tévében mutatnak róla nem fedi a valóságot. A valóság a legborzalmasabb horrofilm. Kérdem én tehát, miért kell ilyen alkotásokkal tetézni mindezt? Miért kellenek olyan jelenetek, melyek valójában is megtörténnek? Miért kell az emberi értékeket ilyen módon megerőszakolni? Kinek jó az, hogy meghökkentően naturális és borzasztó rémálmait filmvászonra vigye, puszta szórakozásból és szórakoztatásból, mindenféle cél nélkül? És kit elégít ki lelkileg a szenvedés, a kínzás és a halál? Sokakat biztosan. Szomorú vagyok, ha ilyet kell látnom, elszomorít, hogy vannak emberek, akik ilyet készítenek, ráadásul jól meg is szedik magukat belőle, és főleg szomorú vagyok, hogy ilyen ez a világ. Emberek, könyörgöm vegyünk vissza egy kicsit! Ha ez így halad tovább, saját kultúránk és emberségünk sírját fogjuk megásni az ilyen alkotásokkal. Beteg a világ... Ezért is kérek mindenkit, aki legalább egy kicsit is jót akar saját érzelmi és lelkivilágának, hogy ne nézze meg a filmet, és ne járuljon mozijegye árával olyan emberek vagyonának gyarapodásához, akik cirkuszt csinálnak az emberi szenvedésből. Elnézést, hogy ily durva kritikával illettem a filmet, hisz bizonyára vannak olyanok, akik eufórikus állapotban jöttek ki a moziból, akiknek az év filmje lesz majd és rohannak megvenni a díszdobozos dvd kiadást. Személy szerint én inkább maradok a szép és értékes alkotásoknál.

Ma régi barátaimmal találkoztam, és MINDENKI dohányzott. ÖLNI tudtam volna egy szál cigiért. Az ujjaimat nem tudtam mozgatni, mert görcsben volt az egész kezem és az asztalt karmolásztam vele. De sikerült. Nem gyújtottam rá.

Úgy érzem végleg sikerült leszoknom a dohányzásról

Tiszteletem mindenkinek! Az Úr 2004. esztendejének nyarán regisztráltam erre a fórumra, de valami szörnyű anomália folytán csaknem másfél éven keresztül nem engedett belépni a rendszer a saját nevemmel és jelszómmal. Nem kerestem ennek az érdekes hibának az okát, s talán nem is baj, hogy nem terjesztettem itt a sötétséget. Aztán végül úgy hozta a sors, hogy erre vetődtem. Egyébként nem mondanám magam nagy fórumozónak, talán páran emlékeznek rám a 2005-ös nyári táborból, ott mesélgettem néhány csapatnak, s ez felettéb örömömre szolgált, ugyanis nagyszerű embereket ismerhettem meg a 'kalandozók' személyében, csodás élmény volt számomra. Ha minden igaz, feltűnök a tavaszi és a nyári rendezvényeken is. Magamról nem írok különösebben semmit, mer minek Egyébként azért megpróbálom néhány értelmes hozzászólásal emelni e fórum színvonalát, meglátjuk mennyire fog ez sikerülni...