Felon

Eleinor...valahol már hallottam ezt a történetet, de köszönöm, hogy ismét olvashattam... Milyen igaz... megmaradnak a hegek... mégis belerúgok abba, akit szeretek... én még mindig belerúgok... és még mindig belémrúgnak... és néha örülök neki, hogy én voltam az, akibe belerúgtak, nem a másik, mert én még elviselem...azt mondta Jézus..ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel...esküszöm nektek, kinevettem a hitoktatót... Micsoda baromság, hogy aki engem bánt, azt ne bántsam én is... ki merészel újat húzni velem... és igen, a kis pukkancs, aki én voltam, még nem tudta azt, amit most tudok. Talán nehezet mérnek ránk, talán nagyobb a keresztünk, talán súlyos az, amit nekünk ítéltek..bárki is tette...de azért tette, hogy fejlődjek, hogy ne éljek álomvilágban, hogy felfogjam, nincs többé a burok, amiben születtem, és amelyet édesanyám font körém. Könnyű volt oly sokszor a sírásba menekülni, átkozni a világot, mert megint bántott... közben felfogtam, ÉN tehetem jobbá a magam számára. Lesznek, mindig lesznek olyanok, akik ártani fognak..lesznek akik nem szeretnek... ezt Nesire mondta nekem: ne akarj megfelelni mindenkinek. És nem tudtam addig a percig, amíg a fejemhez nem vágta... nem tudtam mennyire igaza van. Találjam meg a saját ösvényem, nem kell annak sztrádának lenni, akik szeretnek, azon is keresztezni fogják utamat. Régi, emlékkönyvbe illő darab: "A barátság aranyfonál, mely könnyen elszakad, össze lehet ugyan kötni, de a csomó rajtmarad" Elgondolkodtam rajta... Akkoriban még egy jól csengő szöveg volt, nagy szavak, melyeknek sztem senkisem tudta még az értelmét. Nekem nem ez a barátság. Nekem sokkal inkább ez: "Az az igazi barát, aki alaposan ismer téged, de ennek ellenére szeret." Mindannyiunknak van hibája. És ha valakivel szoros kapcsolatot alakítok ki, előbb utóbb megtudja ezeket... És ha még így is elfogad... az az igazi barát... és a vele való viszony a barátság. Mert belerúgok, és ha belémrúg, tudjuk, hogy ott vagyunk egymásnak...és ez nem mazochizmus... ez az egymásra-utaltság elve...

Dragon... már télleg kezdek kicsit pipa lenni.. (remélem ezt a szót érted ) Ezek a különleges szavak nem léteznek, de tetszenek nekem, és ha végigolvasod őket, valószínüleg meg is érted, mert csak egybe van írva két-három..stb jelentés... És az a mondat azt akarta jelenteni, hogy bizony, bizony, én hiszek a szerelem első látásra című dologban, és jártam is már ebben a cipőben, de abból nem lett kapcsolat. Szóval, attól még, hogy nem lett belőle kapcsolat, attól én még hiszek ebben. És akarhatom azt is, hogy az igazinak titulált szerelem így kezdődjön. Szerelem első látásra dologgal. Attól, hogy ez még nem törpént meg, én még ilyen vagyok, azaz hiszek benne.

Dragon... Nem cáfoltam...én olyan vagyok..szerelmesedtem már bele egyből emberkébe..de nem lett belőle kapcsolat. Attól én még olyan vagyok, attól még szeretném, ha olyan lenne a NAGY szerelem, akarhatom, h így kezdődjön, nem? A kapcsolatok inkább kialakultak, mint egybőlszerelmesedésből lettek volna. Különbenis, azt kérdezted mit nevezünk szerelemnek, én mondtam mit, de az nem volt kérdés, h megéltem-e már. Szóval nem voltam egyértelmű..bocs..

Dragon. Jó kérdés. Szerintem azt is szerelemnek nevezhetjük, ami lassan alakul ki. Én, mint hős-romantikus (sosenem gyógyulok ki belöle :? ) a szerelem első látásra esküszöm.. na de ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy nem alakulhat ki a szerelem hosszabb idő, netán évek múlva is. Azt tudom erre mondani, hogy eddig mindig ez utóbbi változatot éltem meg, és mondhatom, ez nem csökkentett az érzelmek komolyságán. Alysium. Úgy érzem elbeszélünk egymás mellett, de ez nem baj Örülök, hogy úgy érzed, szerelmes vagy, és dicséretes dolog az is, hogy megbíztok egymásban (gondolom erre utaltál, amikor azt írtad nem kell gumi) . De nem hiszem el, hogy amikor rátokjön a "11 perc", ahogy te írtad, akkor kikapcsolod az érzelmeket. Ne haragudj, nem támadni akarlak, és lehet, hogy te valóban így érzed, eltérő a véleményünk. Aki megelégszik heti 1el. Hát igen, az valóban nem nagyon élvezheti..vagy nem megfelelő módon állnak ahhoz, hogy élvezze. Erről ez a véleményem. Azt írtad, arra a szövegemre, hogy "akit szeretek, kívánom is", hogy nem mindenki van ezzel így. Kifejtenéd ezt nekem? Köszi. És mégegyszer: én nem támadok senkit, én csak elmondom a véleményem, ami nem egyezhet mindenkiével, de ez van.

Alysium. Ari volt a hozzászólásod, de néhol mosolyogtam, miközben olvastam. Olyannak tűnik nekem, mintha különválasztanád a szerelmet a szextől. Mi az, hogy : "És aki azt állítja hogy még nem akarta csak egyszerűen a magáévá tenni a barátnőjét, barátját, sztem nem őszinte magához." Ha valakit szeretek, azt egyértelműen kívánom is, és igen, néhol őrült dolgokat is kitalál az ember, amelyeknek külön varázsa van (lásd BYCS állva-szex példája ) De attól én még szeretem az illetőt, és az érzelmek nem törlődnek a szex alatt sem, amikor előjön belőlem az állat :twisted: És szerintem senkisem írta még, hogy sok lenne az életében a szex. Nem erről ment a duma, hanem arról, hogy mi a különbség a szex és a dugás között, és, hogy meg kék vállogatni kivel dugsz (eh..de ronda szó) és kivel szeretkezel.

Aquenor... Ne kérj soha olyanért bocsánatot, amit gondolsz. Nem szükséges téged meggyőznöm az igazamról, vagy az ellenkezőjéről. Ez csak egy elmélet, amit millió dologgal tudnék alátámasztani, de az is lehet, hogy nem így van. Én ezt hiszem, én ezt gondolom, én ezt tudom, már nagyon régóta. Hidd el, nem azért vagyunk, hogy egymás elméleteit támogassuk (ezért olyan elterjedtek, és semmitmondóak a közismert vallások), hanem azért, hogy sajátot teremtsünk magunknak! Azért annak örülök, hogy legalább elgondolkoztál rajta, mert a hozzászólásod alapján úgy tűnik. És még lenne egy kérdésem: szerinted mi hozta létre a természet törvényeit, a véletlen? Warlock. Bevallom, én erre nem is gondoltam. Hajlamos vagyok mindenért a fentieket vádolni. Hogy ember tette? A technika megvan hozzá, a hajlam is (sajnos), de ez olyan... mondd csak, neked nem tűnik úgy, hogy az ember mindig akkor ront el valamit nagyon, ha Istent játszik? Én személy szerint igyekszem még mindig azt hinni, hogy nem az ember tette... mert ha mégis úgy van... akkor már bizony nemsokára vége. És ha a gyarlóság megtestesítője tette, akkor azt sosenem fogjuk megtudni, mert mindent eltusolnak. Közemberek tűnhetnek el, a nagy cél érdekében...brrr... Sejteni fogunk csak, de az ép elég lesz ahhoz, hogy ismét megtudjam, semmit se változtunk, ép elég legyen ahhoz, hogy fájjon...

Aquenor, először neked válaszolok, a tiédre egyszerűbb, vagy mégsem.. Tudod, sosem beszélhetünk egységről, semmilyen oldalon. Nincsen csak vad elefánt, vagy csak szelíd. Nincsen csak mérges kígyó, vagy csak nem mérges kígyó. Nincs csak kék papagáj, és nincs csak lila. Mi együtt vagyunk emberiség. És köztünk is vannak rossz emberek, és vannak jók. Nem tudom azt mondani, hogy ez teljességgel igaz, de a katonaságot, a kormányt mi válasszuk. Ezzel mi adunk kezükbe hatalmat. És nekik először az ölés jut eszükbe... mik vagyunk mi? Mire teremttettünk? Aquenor, azt kell mondanom, bármennyire is rossz, a rossz emberek többségben vannak... és, hogy csak a tudatlan pusztít? Nézz már rá egy idegen létformára... ismered? Nem. Tehát tudatlan vagy... Gemkapocs. Neked már bonyolultabbnak tűnik válaszolni, vagy akár csak megkísérelni azt. Érdekesnek tartom, ahogy a föld "téli álmáról" beszéltél. Azzal viszont nem értek egyet, hogy nincs rendező elv. A Földet is létrehozta valami... Most mondhatod, hogy persze, az ilyen olyan meteorok, meg a nemtommégmilyen folyamatok. De nem gondolod, hogy a meteort is irányította valaki/valami? Nem tudom elfogadni, hogy csak véletlen volt minden. Mert akkor azt kell elfogadnom, hogy véletlen az is, hogy élek. Mit szoktak mondani a túl sok véletlenről? Azt, hogy már nem lehet véletlen... Vírusok. Fejlődnek, élni akarnak, igaz. De miért jött létre a nátha?

Hát...nem tudom, hogy ez aranykor-e. vagy az lesz-e. Nekem egyszer azt mondta valaki, hogy van felettünk valaki (nevezzük Istennek, Istennőnek, Rendező elvnek), aki figyel minket, ha úgy tetszik, magust játszik velünk. szvsz gonosz KM lévén, néha odacsap, eltörli a JK-kat. Komolyra fordítva a szót.. nem hiába volt a pestisjárvány sem, az özönvíz sem, az AIDS sincs hiába... Valamikor, valamit kaptunk, amiért most fizetni kell, de az is lehet, mint ahogy Eleinor mondta, lehet, hogy eztán kapjuk meg. Vagy egyszerűen túl sokan vagyunk. Lássuk be, minden korszak azzal kezdődik, hogy valami végetér. Nézzük piramisokat, a majákat, az inkákat, a hatalmas városokat a hegyekben, ami magas intelligenciájú életformára utal.. Eltűntek, nem tudunk semmit a távozásukról, csak kultúrájuk értékeit csodálhatjuk..ez maradt. Talán túl közel jutottak a megoldáshoz, talán közel jártak ahhoz, hogy megtudják, miért élünk. Talán odáig fejlődtek, hogy tudták ki játszik velünk, és ezért eltűntek. Talán nincs jogunk tudni, hogy ahogy mi eltapossuk a hangyákat, minket is eltaposhatnak. Nem vigyázunk egymásra sem, a Földre meg végképp nem. Mi értelme az olyan életformának, akinek mindig az jut eszébe, hogy öljön? Félek a bogártól? Eltaposom, mert így nem bánthat. Filmes példát hoznék ide, ETI a földönkívüli.. (nemtomhogykellírni). Ott láthattuk mit tesz az ember az idegenekkel. És az sajnos a valóságban is így van. Nem tanulni akar a bogártól, eltipossa. Nem tanulni akar a földönkívülitől, felboncolja, így akarva megtudni azt, amit sosem fog, mert megölte a lényt, aki segíthet. Holdra szálltunk, hatalmas öröm. Mi jut az ember eszébe? Felviszek vacak anyagokat a Holdra, és holdrengést okozok. Csoda, hogy sose jutott el odáig az űrhajó? Miért az jut először az ember eszébe, hogy romboljon? Ha erre megkapjuk a választ, akkor tudunk változtatni a helyzeten. Akkor fejlődünk, és... eltűnünk. Minek van értelme akkor?

Tudniillik, hogy én egy olyan csapatban játszom heti rendszerességgel, ahol egyedül vagyok lány. Amikor elkezdtem játszani, nagyon örültek, hogy végre van egy nő is a csapatban, ami ugye nem elhanyagolható szempont nem egy kaland során, meg hát változatossá teszi a játékot (pl, belekötnek a csapat nő tagjába, meg szeretnék szerezni, meg akaják venni, megerőszakolni), remek súrlódási felület ha a KM harcot szeretne. Nálunk még nem volt példa a JK-JK szexre, de az új kalandunkban a KM szvsz úgy kalkulál, hogy összehozz a varázslót és a bárd-nőt. Nem tudom ez mennyire lehetséges, de én kiváncsian várnám, mert ki szeretném próbálni, annyi ötletem van ennek kijátszására, hogy sajnálnám, ha kárba veszne Tesó, Nesire, nem is tudom mijé mondhatták neked, hogy te tudod mit jelent ez Nekem tetszett, ahogy TTn kijátszottad a boszidat, és utólag visszagondolva.. nem kellett volna annyira védenem a karim testét :wink: Ez már elszalasztódott, de bízo én abban, hogy jáccunk még együtt

Ott hol Ott, hol a szél csapkodja az ablaktáblákat, Ott, hol a folyó mossa a sokat megélt követ, Ott, hol idős néni takarítja a szobákat, Ott, hol már elmúlt az élet, és minden öreg, Ott, hol már remeteként éled életed romjait, Ott, hol a magány beterít, s mindig vakon vezet, Ott, hol elhagyod rajongva szőtt, ostoba álmaid, Ott, hol elhiszed, hosszú ideje senkisem szeret, Ott, hol fekete csillámok borítják a derűs eget, Ott, hol sohasem csicsergett egyszerre ezernyi madár, Ott, hol végtelen borongós sejtésnek gondolják neved, Ott, hol piszkos és törött a valaha csillogó pohár. Ott, hol lassan csukod be a zajos ablaktáblákat, Ott, hol ámulva nézed az örökkévaló követ, Ott, hol a néni vígan söpri a koszos szobákat, Ott, hol már minden élettel teli, és nem lesz öreg, Ott, hol összeilleszted széthullt életed romjait, Ott, hol a magány örömmel és meghatódva vezet, Ott, hol megkeresed rég elvesztett, pajkos álmaid, Ott, hol az e percben érkezett idegen is szeret, Ott, hol aranyozott csillagok borítják az eget, Ott, hol mindig dalol ezernyi különféle madár, Ott, hol megbecsült, példa nélküli gondolat neved, Ott, hol örökké tiszta és ép minden egyes pohár. Ott majd megkérdem tőled miért kemény a világ, És te tágra nyílt szemmel nézel rám, Ott elárulom, hogy ezt mérték miránk, És átölellek, hisz nekem is fáj. 2004

Venes, először neked válaszolnék, talán kicsit későn, de el voltam havazva net-ügyileg. Mindegy, most válaszolnék. Nem tudom pontosan mire gondoltál, de azt hiszem az ascendensemet akartad kérdezni. Szóval..az enyém szűz. Sajnos pontosan nem tudom mit jelent a dolog, csak annyit hallottam róla, h valószínűleg annak a jegynek a jegyeit is viselem. Nem tudom. Én elvonuló ember vagyok, de nem tudom eldönteni, hogy elvont-e. Talán másnak látszom, mint ami vagyok, de ez is a rák-mivoltomból adódik. Nem találom magam elvontnak, de tény és való, hogy általában kilógtam a sorból, bármerre is vetett a sors. És ha tényleg úgy van, ahogy mondod, és kevés rák-jegyű magusozik, akkor büszke vagyok arra, hogy "képviselhetem" a rákokat, és megmutathatom, mi is szeretünk magusozni (remélem tudunk is ) Pegasus. Hát jó, hogy ezt írtad, mert én is ebbe a hibába esem folyton. Én is úgy vagyok vele, hogya TÛZjegyűek olyan emberek, akik a saját hasznukat, és érzéseiket veszik figyelembe a másikéi előtt. szvsz ez azért is lehet, mert mi rákok érzékenyebbek vagyunk az átlagnál, és hát igen, nagyon el vagyunk foglalva a saját bajainkkal, nem látjuk a fától az erdőt. Én is gyakran megsértek másokat, olyan dolgokkal, amiket én nem gondolok komolyan, de ezt nem mondom ki. Tehát a tüske megmarad, de nem veszem észre, hogy nem neki, hanem magamnak ártok, mert ő is tüskés lesz felém. És lassan bármerre fordulok majd, mindenhoz tüskébe ütközök. Szerencsére azok, akik szeretnek, és ismernek nem érzik úgy, hogy bántanám őket, és így elvagyok a tüskés mivoltommal. Mert hisz aki meg akar ismerni, azt nem riasztja el a tüske sem.

Darun, nem tudom hogyan kezdjem el amit gondolok most, hogy elolvastam ezt az oldal hozzászólást. Nem ismerem a körülményeket, nem tudom ki az, akinél értékesebbet sosem szeretnél. Ahhoz tudok hozzászólni, amit önmagad felépítéséről írtál. Nem ismerlek, talán egyszer-kétszer beszéltünk cseten, nem tudhatod te sem én ki vagyok. Sokat gondolkodtam én is azon nem is olyan régen, hogy mennyire vagyok rossz/gonosz ember, és hogy ez mások számára hogyan jön le. Nem mindig bennem volt a hiba, inkább abban, ahogy magamat láttam. Könnyebb becsukni a szemem, és azt mondani, igen, én gonosz vagyok, miközben mindent megtennék azokért, akiket szeretek. És hogy pont azokat bántom meg... azt mondta nekem valaki éppen tegnap, hogy azért bántja az ember a szeretteit, mert bántani akar, és azoknak biztosan, és nagyon fáj! Ez így van, a saját értékeink nem abban mutatkoznak meg, hogy mennyire vagyunk gonoszak, hanem, hogy mennyire ismerjük magunkat. Nem leszek jobb ember attól, hogy belerúgok abba akit szeretek. De nézzünk a mélyére. Talán azért abba rúgok bele, mert tudom, hogy megbocsát. Tudom, hogy szeret, és nem tud örökké haragudni rám. Tudom, hogy azzal, hogy megbocsát, én felszabadulok. Tudom, hogy azzal, hogy belerúgtam és visszajött... erősödött a kötelék közöttünk. Jobban megvédem, ha valaki bántani akarja, jobban becsülöm a lényét, jobban csodállom, mert visszajött! És ami nem ölt meg, az megerősített. Azzal kapcsolatban, hogy mit adtál át a testvérednek, csak azt tudom mondani, amit előttem is mondtak. Ha befogadta azt, amit kapott, és ami nem jót tett neki, hanem rosszat, azt úgyis kiveti a lelke egy idő után. Ha meg nem veti ki, nélküled is olyanná vált volna. A másvilág szerintem létezik. Azért vagyunk itt, hogy fejlődjünk lelkileg, és elérjük a tökéletességet. Én úgy fogom fel mostanában a rosszat, amit kapok, hogy esélyem van arra, hogy bizonyítsak. Bebizonyítsam azt, hogy jogosult vagyok eggyel feljebb lépni, bármi is a következő szint. Remélem nem érezted tolakodásnak, hogy beleszóltam a beszélgetésetekbe. Üdvözlettel Felon

Levél a múltba Tudom, jól ismersz, az életem nyitott könyv előtted. Tudod, hogy Pyarronban születtem, közel 36 éve.. tudod, hogy szüleim nemesek voltak, és így én nemesi származású kisasszony. Tudod, hogy imádtam vágtatni kedvenc lovammal, tudod, hogy lételemem volt már akkoriban is a szabadság. Amikor Nemezis nyakára borultam, amikor sorra tűntek el mellettem a fák, amikor egyetlen zöld sávvá mosódott előttem a mező, akkor éreztem, hogy boldog vagyok. Tudod azt is, hogy ezt szüleim nehezményezték. "Majd elhagyja" - mondogatta jó atyám, aki büszkeségéről, és gőgjéről volt híres. Ahogy teltek az évek és felnőttem, már nem hunytak szemet viselt dolgaim felett. Nem intézték el egy vállrándítással, nem mondta többé atyám, hogy "majd elnövi" . Tudtam, az lesz a sorsom, mint minden nemesi kisasszonynak: férjhez adnak. Amikor tudatosult bennem ez a gondolat, nem bírtam azonosulni azzal, hogy ezentúl egy férfi pórázra köt, és életem végéig bálokat kell rendeznem, és üres fejjel vigyorogni minden enyves kezű kéjencre, akik a férjem barátai. Az első jelölt még bizakodó volt, kedves mosolya miatt majdnem megsajnáltam, de rövid úton menekült vissza az atyai házba, éles körmeim nyomai elöl. Csak mosolyogtam, amikor kérdőre vontak, és kis időre a szobámba küldtek "gondolkodni". Ott aztán megfogadtam magamnak, hogy nem megyek férjhez egyetlen bugris paprikajancsihoz sem. Fogadalmamat híven betartottam, és a nemesi társadalom ifjú tagjai 'Az Érinthetetlen' néven kezdtek emlegetni. Atyám még nem adta fel, és a házba hozatott egy újabb 'áldozatot', aki a Chegor nevet viselte. Nem bírtam parancsolni az indulataimnak, és reményeimnek, hogy szabad lehetek, éles nyomot hagytam Chegor arcán. Azt hallottam később, hogy csak mentorai segítségével tudta eltüntetni a hosszú, vékony sebet. Akkor már lelkiismeretfurdalásom sem volt, és szüleim is belátták, nincs más választás, ha nem akarnak szégyenben maradni, el kell engedniük.

Olvasgattam a fórumot, gondoltam bekukkantok ide is. Hát, nem bántam meg. Érzelmek egész skáláját figyeltem meg, pedig csak az utolsó két oldalt olvastam el. Én azt gondolom, h mindenkinek szíve joga úgy megélni a szexet, ahogy neki jólesik. Én csak arra figyelmeztetnék mindenkit, h jól nézze meg azt az embert, akivel szeretkezik, közösül, dug, kamatyol, meg nemtom még milyen hasonlatokat vonultattatok itt fel. Ha az az ember nem igényel többet, mint dugás, és ez neked jó, hát nosza, tegyétek meg. De ha az az ember nem úgy gondolkodik, akkor vedd már észre, h mást igényel. Én egyetértek Nesire-rel. SZVSZ a szex nem az a dolog, amit szabályozni, leálltani tudsz, de csak rajtad múlik, h kivel veszted el a fejed. És ha a megfelelő személlyel, akkor már nem is megkövezendő, mocskos dolog, hanem egy bensőséges, szép élmény.

nem volt sok dolgom különféle km-ekkel. Talán csak azt bírnám ide írni, ami nekem jó km.t jelent. Jah, hogy ez volt a kérdés? Fúú, kicsit süsü vagyok. Szóval szerintem a jó KM csak figyel, és mosolyog, a JKk pedig jáccanak. Én általában egy bizonyos KMmel jáccom, és őt szeretem, mert érdekes, és jó kalandokat mesél. Látszik rajta amikor valamit kitalál, és akkor tudom, h jaj nekünk, ha nem vagyunk okosak. Nem lehet az arcáról leolvasni ha rosszat tettünk, valami rossz irányba tartunk, de azt tudjuk mikor jön valami izgi szvsz a jó modul kiötlője jó KM is, mert tudja mit hogyan és mikor irányítson oda ahova.

Nekem nagy szerepet játszik az életemben a horoszkóp, kaptam is a fejemre miatta eleget. De tudok-e változtatni rajt? Nem Ráknak születtem, az is maradok, és mindig bezárkózom a kis páncélomba Talán igaz lehet, meg kellene próbálni úgy tekinteni a dolgokat, hogy kizárom a horoszkópot, hisz millió embernek ugyanazt írja... Nesire mondta nekem épp a minap, hogy talán elengedem magam mellett az igazit, mert nem illik hozzám horoszkóp szerint. Azt is mondta, hogy lehet azért tűnik annyira rámillőnek a horoszkópos írás, mert azt akarom, hogy illő legyen. Hát érdekes dolog ) De köztudott, hogy a rák nem a földön él, hanem egy szinte másik világban, szóval nehéz reálisan közeledni a dologhoz )