Ramun

Hahó! Éééén igazán nem akarnék senkit sürgetni, de lassan már hiányzik a rendes oldal. :oops: Elég régóta van már ez a csonka verzió... Elhiszem, hogy mindenki el van foglalva, de mégis... Várjuk már nagyon, na. Üdv a falkának: Ramun

Ahoy! Sneer, ha egy netcímet meg tudnál adni, annak kifejezetten örülnék: több helyen néztem már, de említésre méltót sehol nam találtam. Aki meg el tudna juttani hozzán ilyen formában szabálykönyvet nagyon tudnám díjazni, a 23 kilóba egyetlen egy darab rpg szabálykönyv fért be és az nem az ETK... Előre is köszöntem! Üdv a falkának: Ramun

Hali! Sztem teljesen fölösleges a változtatás... Először is, ez saját vélemény, de sztem az ember akkor már úgy fusson végig, ahogy elhíresült... Rám véletlenül ragadt a Ramun (ilyen néven küldtem be előtörit és az első KM bácsink folyamatosan így hívott) és sztem max két ember ismerne fel, ha pl Dimőként megjelennék egyszer... A másik, hogy a Scylla, mint olyan, mint láttuk, elég keveset mond az embereknek (én is csak annyit tudtam, hogy vizirém...), szóval nehogy változtatni tessék! Üdv a falkának: Ramun

Sziasztok! Baha. Nem tudom, ki hogy van vele, de nálam egy karakter ötlete általában külső inspirációból fakad. Szóval történik, látok, érzek valamit, amiből kibontakozik egy kari. A karakterekben szerintem az adott személy egy-egy darabja található meg: amit csak néha tud magában kibontani, amit fél kibontani, vagy ami igazán önmagát tükrözi. Szóval valahogy az egész kicsit fordítva működik (szvsz...), de a karakterek és a saját élet szerintem elválaszthatatlan... Nagyon nem értek vele egyet, ha valaki párbajjal akarja eldönteni, hogy ki üljön le a székre a buszon, de szerintem nincs olyan játékos, aki, akár csak brahiból is, de nem játszott volna egy kicsit életben is egy karaktere bőrébe bújva. Maga az élet is egy szerepjáték (nem elvontan, gondoljatok bele!), de néha jól esik becsempészni egy kis fantasyt a szürke hétköznapokba. Üdv a falkának: Ramun

Üdv! Itt kérdésként merülhet fel, hogy mit nevezünk kísérletezésnek?... Mert kiismerni valakit, esetleg próbálgatni, hogy hogy reagál bizonyos szituációkra sztem nem az, ez az ismerkedés, megismerés részét képezi. Hogy valaki pszihológiai játékokat játszik tekintet nélkül a másik emberi voltára az etikátlan és gerinctelen dolog. Egyébként a "kísérletezés" olyan része az ismerettségek kötésének ami nélkülözhetetlen: aki fél ennek a kockázatától annak ajánlom a fentebbi megoldást. Az önbizalom pedig furcsa dolog, kell mindenképpen, de néha jobban teszi az ember, ha taktikusan meghúzódik és megfigyelő pozícióba vonul. Ez nem feltétlenül gyávaság, néha a megfontoltság és szemlélődés többre vezet, mintha hősiesen belerohanunk valami hülyeségbe. Üdv a falkának: Ramun

Üdvözlet Kishazámba! Megütötte a szemem a téma és gyorsan átfutottam az utóbbi hozzászólásokat, ha nagy hülyeséget mondok, vagy újra állítok dolgokat szóljatok, de néhány észrevétel szavakba öntve a részemről, íme... A csapaton belüli harc. Szerintem teljesen OK lehet a dolog, amennyiben ezt normális körülmények és koncepció mögé sikerül betenni. Annak valóban semmi értelme, ha a karik folyamatosan nyíltan, másra nem is figyelve szekírozzák vagy gyepálják egymást, de ha van egy tégla pl a csapaton belül, az igen érdekes fordulatokat hozhat a játékba és baromi jó szerepjátszási lehetőségeket adhat. A baj ezzel az, hogy a játékosok nehezen tudják titokban tartani, hogy mivel jönnek, pláne, ha csapatban indulnak (kezdik a kalandot) és nehéz nem játékon felül játszani... Itt a probléma ugyan, hogy a csapatban a tagok között általában feltétlen vagy elég erős a bizalom, nos, körülmény, helyszín, KM meg még rengeteg függő, de én biztos, nem bíznám az életemet egy mellém rendelt vadidegenre. Hogy ezt ki mennyire gyanakvón játsza meg már részlet kérdés, de KELL hozzá egy stabil ötlet, hogy a csapaton belüli afférok rendesen mesélhetőek legyenek. (elvégre nem minden szép nő boszorkány... :wink: ) Szexuális élet. Ez attól függ, ki mennyire és milyen... Ezt jól megmondtam, de sebaj. Lényeg, hogy JK illetve KM függő a dolog, meg persze a csapatösszetétel. Ha pár jön, akkor említés szinten ok a dolog (mégis, miért nem felelnek a kopogásra...), onnan tovább rájuk tartozik, mint a magánéletben is, senkinek semmi köze hozzá. Érdekes, jó szitut adhat egy csábítási manőver pl, ennek a diszkrét lemesélése egy bizonyos pontig megengedhető, sőt még érdekes is lehet... Valaki régebben mondta, hogy a "KM nem szextelefon", ebben baromira igaza volt (akiről szó van jelezzen, szégyen, de tényleg nem emléxek... :oops: ), akármennyire is baráti körben játszunk, a játék méltóságát azért kéretik megtartani. Hát, röviden ennyi. Üdv a falkának: Ramun

Aloha! Két aktualitásról, könnyű péntekesti altatóról szeretnék beszámolni. Tesóm miatt az utóbbi két film, amit moziban láttam, eléggé különös volt, de őrült mozibajáróknak íme néhány vélemény. Az első film a Zathura volt. Nos... Nekem nem jött be. Aki látta a Jumanjit az oda-vissza ismeri már a történetet, csak lévén, telnek az évek, idő kérdése volt, hogy a dzsungelt mikor váltják a világűrre. A történet teljesen ugyanaz, mint az előző esetében, semmi új nem volt benne, a képi világa még moziban is elég lapos volt, bár a gyíklények jók lettek. :wink: Aki kívánta eddig megnézni, szerintem nem éri meg, bár tapasztalatnak mindenképpen. A másik film a Nanny McPhee volt. Aki ismeri a Mary Poppins történetet joggal gondolhat valami hasonlóra, de szerintem csak az alapszitu ugyanaz, a többi más és mit ne mondjak, nekem tetszett. A banyaszerű dadának, a lökött kölyköknek és az egész világnak valahogy sikerült egy nagyon megkapó hangulatot teremteni. Nem az a korszakalkotó, nagy volumenű film, de nagyon kellemes: az előbbivel ellentétben melegen ajánlom. Végre megint egy film, amit érdemes lesz majd újra megnézni. Mára ennyi, üdv a falkának: Ramun

Aloha! Pár napja múlt, hogy édesanyámmal, meglepetésemre, moziba mentünk... Fűrész 2, mivel az egyet is anno együtt láttuk. Nos, vélemény. Hát, több a málnasz9rp, mint az előzőben. Az emberi brutalitás odavág a moziszékhez, az első rész mondanivalója jobban kibontva, mégjobban belegondolkodtatva. A film megtartotta az eredeti lényegét, a végigkísérő borzongás, a belemélyedés és a végén a csavar. Szóval hű: végre egy film, aminek nem van elrontva a második része. Ajánlom mindenkinek, aki az elsőt látta és annak is, aki az elsőt nem, de mindenképpen csak akkor, miután látta az elsőt (különben nem fogja érteni a csavart. ) Üdv a falkának: Ramun

Ahoi! Újra szólásra nyitom a számat. Én is láttam A vándorló palotát és lehet, hogy túlontúl szkeptikusan ültem be, de volt már rá példa, hogy elismeréssel jöttem ki. Itt sajna nem... Lehet, hogy az anime nem tud megragadni, vagy valami, de nekem volt az egész filmben valami komikus, valami felületesen túl optimális és ideális. Az egész úgy úszott végig a 119 percen keresztül és az ember nem is tudta a végén, hogy sírjon vagy nevessen, mikor a madárijesztő újra királyfi lett és szíve hölgye a csábító varázsló mellett döntött... Mindazonáltal a karakterek egész jók voltak, pár szereplő jelleme is kitűnően sikerült és pár fordulatot is sikerült belecsempészni. Lehet, megérne egy újabb, tüzetesebb megnézést nyugodt körülmények között, bár ha van könyv, akkor inkább úgy... Thya: a Végtelen történet hihetetlen jó film és még akad pár régi, ami mind gondolatvilágában, mind alakításaiban messze túlszárnyalja a mai szuperprodukciókat. Nemrég láttam egy fekete-fehér, ősrégi Cirano feldolgozást. Még így, színek nélkül is olyan hangulata volt a filmnek, hogy az ember tapadt a képernyőre és tökéletesen áthozták azt az iróniát és fanyar humort, ami a könyvben megvolt, amit pedig igen nehéz filmre kivitelezni. A klasszikusok kedvelőinek melegen ajánlom a Száll a kakukk fészkére-t és a Missziót (a Ciranoval láttam őket egy napon és totális befordulást okozott...). Üdva a falkának: Ramun

Ahoi! Én senkit igazán nagyon nem szeretnék sürgetni, de siessetek a képekkel!!! Aki tud, amennyit, amilyet, de mégis!!!! Üdv a falkának: Ramun

Aloha az olvasóknak! Nem is tudom, hogy kezdjek bele, hiszen annyi szépet és jót hallottunk már eddig is. Azért megpróbálxok valamit írni, újabb szemszögből a fergetegesen jó tábort! Az odautazás pöppet furán indult: rengeteg kavar volt, hogy meddig, meg hogyan, aztán végül rendeződött és odaértünk. Bár a hó már itt is betett egy pöppet... A kajálóban ismerős arcok, kezdeti jó hangulat, a szállásra pedig visszatérve a csapattársak... nemtom, nagyon odavágott, irtó jófej emberek, ha van Sors, neki köszönöm, de a többit később... Aztán 3 nap tömény játék, de nem az a lanyha, hanem igazi és nagyon jó! Zoltánhoz volt szerencsénk először, aki adott egy jó alapot a kezdéshez (34:1 az inkvizíció javára... ), a leírásai naggyon jók voltak!!! (A nyomkodást nem felejtem! ) Alig alvás, éjjel stereoban a hülyeség (a szoba akusztikája nagyon ott volt!), röhögés hajnalig, meg amúgy is... HÚZD MEG MAGAD!!! :wink: Volt szerencsém Pred mellett eltölteni egy éjszakát. Azon kívül, h nem tudtam, h mikor aludt el, vagy csakspontán réved, nem volt rossz. :wink: A reggeli fotózás lemaradhatott volna, utólag is köszönöm a toleránsan kitörölt képeket. :roll: Az újabb nap nem csak reggel, de további mesélésen is volt szerencsénk Zoltánhoz, aki ugyan csuha nélkül, de még így, fáradtan is alakított egyet. Ebéd után Gangler (ne haragudj, nem bírom megszokni a Gambit-ot... :oops: :cry: ) vette át a mesélői széket. Nem ragozom... ÜTÖTT. Aki aznap vacsorakor látott, tudja, miről van szó, nomeg aki átélte... A Vadrózsák gyilkosával érzékeny pontomra tapintott, de a többieknél is sikerült döbbenetes hatást elérnie... A hangulat csúcs volt... Tisztelet, amiért betegen is képes volt ilyen teljesítményt nyújtani. Másnap újabb játék, a csapat sokkal összeszokottabb volt (jelzem, ez relatív káosz jellemnél. ), és igaz, a hangulatot elhalványította kicsit az éjszaka, de valamennyire sikerült visszaesni. Hosszan nyúlt az éjszakába a mesélés, bár a vége már nagyon fáradt volt, szegény fickót ügyesen elkaptuk és mindenki elégtételt vehetett (az orkot lehetetlen elfelejteni. ). A reggeli ébrezstés volt a legrosszabb mind közül... Dübögés, üvöltözés, hasonlók... Rendben!... Morcos voltam... Mikor épp visszaaludni készültem, mondván, még van vagy 2 órám, jönnek be, hogy megy a busz... Hű. Asszem rekord sebességgel pakoltam össze a cuccaimat... Aztán... Ki a hóba. A buszról már sokan sok szépet mondtak, én is fogok.

Aloha minden kedves olvasónak! @huszár tanácsára belenéztem a fórumba jobban és ráakadtam többek között erre az oldalra is. (Thx @! ) Az utóbbi időben viszonylag sűrűn jártam moziba, fogalmam sincs, hogy hogyan, bár az őszintét megvallva, ha tényleg tudtam volna, hogy mit nézek, lehet, h nem minden filmre megyek el... Kezdtem még december elején Tim Burton Halott menyasszonyával. Azt hiszem, a fickó ismét maradandót alkotott. Elsőre egy kedves kis mesének tűnik, idealizált szereplőkkel, sablon véggel, de ha az ember szabad óráiban kicsit visszagondol, már más mélységeket fedez fel a filmben. A végkifejlet paradox, a szereplők cselekedetei mögött finom árnyalás van, ami pedig elsőre is kitűnik a filmből a hihetetlen látvány és hangulatfestés. Aki látta a Karácsonyi lidércnyomást ismeri a világot, de mégis, ez valamivel másabb, egy hangyányit új. Folytattam a sort A tűz serlegével. Az igazat megvallva a HP filmek nemigazán nyűgöztek le eddig sem, bár el kell ismerni, a látványterv és hasonlók nagyon jók (a mostani kastély jobb! ), de úgy egészében egyszer nézendő, kedves estimesék. Jó, mindegyikben van borzongás, de ez nem olyan, amit az ember 66-odjára is végigizgul. Sőt, már a könyv után is csalódást okozott. Lényegtelen. Hangulatában sikerült szerintem a legjobb részt megalkotni, a sötétség, a nyálkás idő és a bizonytalanság áthat a nézőkre, bár ez is pillanatnyi és szerintem igazán csak nagy képernyőn élvezhető. A képi megoldások is nagyon jók, és ugyan a nagyképernyő erre is igaz, azért vannak benne részletgazdag és igazán szép részek. Egyszer érdemes megnézni, de a videóért sztem már kár... Ami viszont igazán szíven ütött, az a Narnia krónikái volt. Mikor néztem a filmet a történetet sem a könyvet nem ismertem, így az újdonságnak mégjobban kellett volna hatni, ámde nem... Itt is megjegyzendő, hogy a látvány tényleg jó, de azt hiszem, a film erényei itt ki is merülnek. A történetet, mint már mondtam, nem ismerem igazán (amint lehet, könyvben is megszerzem), de amit a film átadott sablonos volt és olyan erőszakolt. A színészek nem igazán jók (kivétel egy, de róla majd később), a grafika néhány része kizökkentett, mikor épp kezdtem volna belemerülni, meg egyáltalán... az egész világ annyira furcsa, olyan nagyon túljó, hogy az ember egy utopisztikus világban is utópiának nevezné... Ilyen nincs, ez nem lehet, vagy csak a filmből hagytak ki, sztem meglehetősen fontos momentumokat. A vége üres, nem a szálak elvarrása miatt, hanem az embernek inkább hiányérzete van... Akiről viszont szólni szerettem volna, az a Fehér boszorkányt játszó hölgy, Tilda Swinton. Õt már a Constantinban is láthattuk Gábriel arkangyal szerepében, az alakítása és különleges stílusa már ott megfogott, jó volt viszontlátni. Eddig nem láttam túl sok és sokféle szerepben, de amit eddig láttam tőle, az nagyon jó. Azt hiszem, ennyit ezekről. Hamarosan újra moziba indulok (Fűrész 2, Szőke kóla és hasonló nagyon beharangozott filmek), hogy mit látok, vagy eddig ti mit láttatok, érdekelne. Üdv a falkának: Ramun

Üdv a kalandozóknak!!! Valakivel karöltve, ezen hideg, fáradt és sötét órán írásra vettük a fejünket, örülve, hogy ismét túléltünk egy évet és nem utolsó sorban egy szilvesztert. A táborról most inkább nem ragoznék, ha majd elég időm lesz kifejtem, de most sietek, ugyanis a tegnapi, újfent játéktól ihletetten művészi alkotást... ALKOTTUNK! Volt szerencsénk megismerni Domvik 7 arcát, hogy kimelyiket minek értelmezi, ő dolga, a pontok hasonlóak, mint már az előbbiekben leírtak, a megfogalmazás mégis kicsit más. HÉT furcsa csapat indult el egy hosszú útra, HÉT furcsa isteni jel kísérte útjukat, HÉT órát állt egy hosszú, hideg - fagyos szekér, HÉT tekercs mutat nekünk távoli úticélt, HETES-neves szekér vitt az ördögszekér felé, HETES neves vágányról indult hazafelé, HÉT órási vonattal hazaértünk aznap még... Röviden ennyi. Azt hiszem a rím Valaki eszét és kezeit dícséri, immáron más szemszögből. :wink: Üdv a falkának: Ramun és Valaki

Hi! Tudom, hogy nem ez a téma, de mégis érdekelne valami... Debrecen környékéről vagyunbk többen elég kezdő játékosok és valaki KM-et keresnénk, aki talán többet tudna mesélni, mint a mostani. Amúgy meg nem értem, h sztem rengetegen játszanak MAGUS mellett Vampire-t is, mégis nagyon halott ez a téma. Nincs új a Nap alatt, vagy már mindenki ilyen vérprofi? Üdv a falkának: Ramun

Ahoj! Én a nevemet RuFuStól kaptam és vlsz Amhe-Ramunból leszármaztatva. Hogy miért, nem tom... Ennyire gonosz lennék?... :? Amúgy nemrossz ez a topik. Üdv mindenkinek!

Üdv a kalandozóknak! Sikeres akaraterő dobással úrrá lettem iszonyatos lustaságomon és most írok... Hú, hol is kezdhetném... Talán ott, hogy először voltam itt táborban és annak ellenére, h nem ismertem túl sok embert, issszonyatosan jól szórakoztam!!!!! szerénytelen személyem és a csapat többi tagja már hétfőn felbumlizott a fővárosba és ellég durvásan megáztunk (ennek állít emléket a csapatnév is: