Arnulf con Jamerre

Üdv! Elsőként köszönöm a választ. (Mellesleg: "Alapkönyv" alatt a '93-as zöldet kell érteni?) Másodszor rájöttem, hogy enyhén szólva is feledékeny voltam: csak fel kellett volna alapoznom a "Boszorkánymágia" fejezet végén lévő táblázatot. Nos, itt meg is találtam: mindhez oda van írva, hogy 10 perc. Persze, így sem minden kerek: ahogy írtad is, a Gyűlölet leírásában szerepel a spec. időtartam, míg a táblázat itt is 10 percet ír. ("kontrolcé-kontrolvé" áldásai...) Szóval úgy néz ki, lehet válogatni a különféle változatok között.

Üdv! Valószínű, hogy már kérdezték valahol, de nem tudtam megtalálni: A '97-es ETK-ból hiányzik a boszorkánymágia Érzelemkeltő varázslatainak időtartama. Nem szerepelt ez az első kiadásban, vagy jelent meg később valahol?

Üdv! "Filológiai fikció", ha minden igaz Ebben egyébként teljesen egyetértünk. Azért hoztam fel a problémát, mert megesett már, hogy a játékrendszer szövegének változásai (amit régi motorosok olykor ismernek) olykor rávilágítanak a szerzők elképzeléseire.

Üdv! Nem is az tűnt logikátlannak, hogy ezeket megkülönbözteti (ámbár a megkülönböztetés alapja elég sablonos), hanem a következő: Valamivel fentebb: Mindebből az derül ki, hogy a necrographiai osztályok voltaképp egy mesterséges rendszer, ahol az egyes teremtmények azért kerülnek egy osztályba, mert idéző litániájuk azonos hosszúságú, függetlenül egyéb tulajdonságaiktól - a közrendű démonok is együtt szerepelnek az életerővel táplálkozó szellemekkel. Így tehát cseppet sem csodálkoztam volna, ha a következőt látom a táblázatban: "V. Lidércek és szellemek (kísértet), alsórendű démonok (démon)" Viszont, ha már egyszer két külön osztályba sorol azonos Mp-igényű litániákat, akkor mi értelme, hogy nem a két hasonlót hagyja együtt, és külön a démont? Erre a szabálykönyv szerzőjét tekintve egyetlen magyarázat lehet: elírás. Bár szerintem sem a "nagyfehér", sem az ÚTK nem igazán irányadó itt, hiszen számos dolgot direkt megváltoztattak, kívácsiságból emgnéztem ez utóbbit: itt már egy csoportban vannak (a démonok teljesen külön mágia-ág), sőt az életerővel táplálkozókat is hozzájuk csapták.

Üdv! MG, ha esetleg erre fordítod becses figyelmed: miben látod a leírtak MAGUS-tól idegen játéktechnikáját? Pusztán csak a háromfokúságban, vagy akad egyéb is? Meg kell mondanom, nem jutott időm így hirtelen végigolvasni mind a 70 oldalt, így persze sok minden elkerülhette a figyelmemet. Mellesleg: függetlenül a fenti cikktől, magam is sokszor gondoltam rá, hogy jól használható lenne egy három fokozatú képzettségrendszer. A két fok egyértelműen kevés, a szigorúan öt fokozatú rendszer pedig sokszor "elaprózza" a dolgokat. Érdekes lehetne pl. egy olyan rendszer, ami a képzettsétől függően változó számú, 3-5 fokra osztja azt. Mindez persze csupán személyes vélemény.

Ügyes és jól használható összefoglaló. Pár kiegészítő jellegű vélemény: 1. A méregfog kétségkívül nagyon technikás fegyver, ugyanakkor élek a gyanúval, hogy az ynevi technológiai fejlettség mellett egy idő után komoly eséllyel "bedöglik" a szerkezet. 2. A "hátbaszúrási technikák" közt nem került említésre a koponyaalapi szúrás; talán jogosan, mivel egyik lehet a legnehezebb efféle fogásoknak, valószínűleg a képzettség mesterfokát és alkalmas körülményeket igényel. 3. Szagelnyomó illatszerek: kétélű fogás lehet; az intelligens lény vagy gazda követheti az alkalmazón rajtaragadt jellegzetes szagot.

Szokásos kráni táposítás. Legviccesebb az, amikor "...Xingek oktatják őket..." - ismerve a Xing mentalitását, ez képtelenség. (Mágikuasan kényszeríteni meg talán még Kránnak se éri meg.)

Üdv! A varázslói nekromanciával kapcsolatban lenne egy kérdésem: miért vannak a lidércek és a szellemek két necrographiai osztályba szétszedve (V. és VI.), h megidézésük mana-igénye azonos? Hiszen az osztályok elvileg ezen tulajdonság alapján lettek felállítva. Mellesleg a kétféle teremtmény nagy mértékben azonos, legfeljebb az egyes fajták spec. tulajdonságai különböznek. Még különösebb, hogy az egyik mellett ott vannak az alsórendű démonok - nem ezt kellett volna akkor már külön tenni? Lehetséges, hogy ez valamiféle elírás?

Üdv! Köszi Most már azt is tudom (utánanéztem) hogy mi is az az ultimátor. Ezeket a küldötteket egyébiránt nem tudom, hogy mennyire kell problematikusnak tekinteni, elvégre (csupán a Bestiárium alapján is) Darton és Domvik is küld időnkét ilyeneket Ynevre. Ámbár jobban belegondolva ilyen alapon mi a gond a Tizenhármakkal? Persze, nekik több közük van Ranagolhoz, mint hogy a síkján élnek és szolgálják, de mégis... Ami az Égi Egyezmény mibenlétét illeti, az nekem is elég valószínűtlennek tűnik, hogy ha ez egy beleegyezésen alapuló dolog, akkor éppen Krad legyen a "főnök". Ehhez egyszerűen nem elég hatalmas. Az viszont biztos, hogy nem csak megkerülő jellegű megoldások léteznek a dilemmára: Orwella ténylegesen manifesztálódott annak idején. No persze felmerülhet az a megoldás, hogy "akkor még nem volt", annyira viszont ismerjük a megelőző korokat, hogy tudjuk, régen sem nyüzsögtek Yneven az istenek, ennek pedig oka kellett hogy legyen.

Egyes említett elképzelések figyelmet érdemelnek, de a végeredmény rövid és kidolgozatlan. Kétségtelen, hogy a nekromanciának számos lényeges vonatkozása hiányzik a szabálykönyvekből.

Fenti társaihoz hasonlóan (az Atlantisz oldalról származó, szerző nélküli nekromancia-cikkek) katasztrofálisan kilóg Ynevről. Mindazonáltal a "Sterilizálás" nevű mágia igencsak ötletes - egy Tharr-pap alighanem szívesen eltanulná (ld. a Patkányidézés varázslat kellemtlen mellékhatásait az ETK 186. oldalán :twisted:).

Érdekes ötletek, ugyanakkor használhatóságuknak valószínűleg a színek szabnak határt: minden árnyalathoz külön-külön kellene létrehozni a festéket. Ez részint komoly alkimista ismereteket, másrészt rengeteg időt igényel. Így ezek a fajta illúziók leginkább időmágiával kitolva, hosszú távon használhatók, nem pillanatszerűen. Erre a célra tán egyszerűbb (bár persze a varázslói felsőbbrendűségbe nem fér bele), ha megtanulja a bárdmágiát :D

Ynev világképétől meglehetősen idegen alkotás.

Láthatóan máshonnan átvett praktikák, nem annyira mozaikok, mint inkább tapasztalati mágiahsználók kezébe való varázslatok. Mellesleg: miért a nekromanta szakterülete a mérgezés? Inkább a természetes anyag mágiájához kellene tartoznia.

Szimpatikus mágiával kényszeríteni a partit? Ez ennyire bevett gyakorlat lenne? Nem mondom, bizonyos jellegű megbízókból, vagy pl. erőszakkal verbuvált csoport esetén elképzelhető - na de állandó eszköz a KM kezében? (Vagy csak én vagyok ilyen naiv?) Egyébiránt: meglehetős tápolás, különösen a többszörös szimpátia, ami, ha jól emlékszem az ETK szabályaira, eleve lehetetlen.

A MAGUS rendszerébe abszolút nem illeszkedő, ráadásul számtalan fogalmazási bakival tűzdelt, zavaros iromány.

Szemmel láthatóan teljesen más rendszerű játékból (?) átemelt varázslatok. Bár formálisan megfelelnek a MAGUS rendszerének, a leírt világképpel és az ynevi mágia jellegzetességeivel lépten-nyomon ütköznek. Külön figyelmet érdemel a "Csontvázhorda" varázslat (oké, hogy felélednek, de hova lesz a többi részük?), valamint a kereken 160 Mp-os "Lélekzúzás", amelyet egy ynevi varázsló azonos előfeltételekkel pusztán a gyertya kioltása útján végrehajthat. :tuzes:

Üdv! Múltkor olvastam az egyik feltöltött kiegészítőben, ami az istenekről szólt, hogy egyesek közülük, pl. Ranagol és Tharr "feszegtik" az Égi Egyezményt (ami ugye tiltja az istenek manifesztálódását és hatalmuk közvetlen kinyilvánítását az Elsődleges Anyagi Síkon). Ranagolt értem - a kráni tizenhármak által - de Tharr-ról nem hallottam ilyet, bár nyilván kitelik tőle. Nem tudja valaki, hogy mire gondolhatott a szerző?

Üdv! A varázskörökkel kapcsolatban lenne pár kérdésem, nem tudom, a '97-es ETK után jelent-e meg valami róluk. 1. Ha van egy varázsköröm, ami kívül tart egy adott hatást (Védő varázskör), akkor az pontosan hogyan működik? Nem engedi az adott hatást kintről bejutni a varázskörbe, vagy nem engedi érvényesülni a kör belsejében? Azaz ha egy tűztől védő varázskörben tartózkodva elemi tűz mozaikot használ, korlátozza-e a varázslat erejét a kör? Esetleg egy efféle varázskörban még a mágia nélkül gyújtott természetes tüzek sem lobbannak fel? 2. Egy asztrál- vagy mentálmágiától védő varázskör kívül tart-e egy asztrál- illetve mentállényt (nyilván erősségétől függően)? 3. Mi történik, ha egy adott lényt kirekesztő varázskört körérajzolok a lénynek?

Jó összefoglaló és gondolatébresztő iromány. A legérdekesebb talán az benne, hogy mindezen eszmékben - ellentétben magukkal az istenekkel, azok létezésével - Ynev egyes lakói ténylegesen hinni kényszerülnek, akárcsak a földi vallások hívei a maguk isteneiben. Még egy apró kérdés: nyilván hiányos műveltségemből adódik, de mivel feszegeti Tharr az ősi egyezményt?

A dartoniták kettősségéről szóló rész érdekes, de a cikk első felének nemigen van köze Ynevhez, hiszen az ottani isteneket nem az emberek formálják.

Ügyes és érdekes elképzelés, mind az "osztódó" lelkekről szóló teória, mind a dorani botok tulajdonságait magyarázó elmélet. Ugyanakkor nem igazán magyarázza, hogy pl. a pyarroni varázslóiskolák hogyan képesek a doranival egyértelműen összemérhető, olykor tán meg is haladó varázslógárdát felmutatni.

Érdekes ötletek, bár a szimbólumokat inkább csak közvetítőeszköznek szokták tekinteni. (Ha jól tudom, eredetileg játéktechnikai funkciója annyi, hogy nélküle a pap nem képes varázsolni.) Az elején a kitételt, miszerint a pap hitének megszűntével a szimbólum is elenyészhet, elég valószínűtlennek tartom. Emlékeim szerint a szimbólum természetes úton, minden mágia nélkül készült tárgy (sokszor nem is a pap készíti), és ezután külön fel kell szentelni. Azt esetleg el tudom képzelni, hogy ha a pap elveszíti hitét, a szimbólum is elveszti a beleplántált szakrális mágiát, és amennyiben a papot esetleg visszafogadják, új szimbólumot kell készítenie. (Ez akár a vezeklés része is lehet, főleg ha valami különleges feladattal párosul; elképzelem pl. Arelt, amint azt a feladatot rója hűtlen papjára, hogy faragjon magának szimbólumot egy malbohaury szarvából, anélkül hogy megölné az állatot... :twisted:).

Tökéletes jellemzés. A cikk elsőrangú példája annak, mikor a szerző egy általa kedvelt, a világtól teljesen idegen dolgot "odapaszíroz" Ynevre. Legjobb talán röhögni rajta... :szivott:

Üdv! Visszatérve az eredeti felvetésre, valószínűleg ez áll legközelebb az igazsághoz. Ahogyan a veled egyszerre írt hozzászólsában is megjegyeztem, több különböző elképzelés van Ynev valódi nagyságáról. Én a magam részről sajnos sosem igazodtam ki köztük...