Versek (!csak saját versek!)

[Felon]

Antiprűd-keringő

Mélyre hajolva

járom bűnös táncom, míg

hajamba markolsz.

2015.02.15.

[Duenigam Angorga]

 

Az Erioni Csata

Ének egy kocsmai verekedésnek csúfolt hatalmas ütközetről

Írta: Duenigam Angorga

Im gyertek és hallgassátok

E szörnyű történetet

Mint rendezték Erionban

Egy Híres-neves ünnepet

Lássátok Morgan kapitányt
A félszemű vén tengerészt
A tengeri haramiát
Az iszákos kocsmai vészt

Hosszú a hónap tengeren

Az ember megszomjazék

S mert nincs rum a fedélzeten

Ezért hát a partra lép

 

Míly szörnyű gaztettet látok

Az egész város mulat

Csak Morgan kapitánytól

Irigylik a poharat

 

Nosza rajta jó legények

Hamar Italt szerezzünk

Kapitány szomját serényen

Oltani igyekezzünk

 

Erion ura jól mulat

S vele a város fele

A híres szüret alatt

Sok bor folyt ország-szerte

 

A kikötőből indulva

A szomjas kalóz sereg

Mintha hadat viselne

Pusztít és foszt ki mindent

 

A bordélyban is úgy hírlik

Szorgos az összes leány

A kalóz vágyára gyógyír

Egy-két szép hölgy kit kíván

 

De  lán-e hatalmas szomjat

Kikötő nem látott még

Honnét szerezzünk még italt

Irány az úri csapszék

 

A kalóz seregek láttán

S szomjukat tapasztalva

Erion többé nem mulat

S az úr rettegve szalad

 

De nem rest a városi őrség

Íly gyalázatot nem tűr

Serényen csatába menvén

Védik az ízes nedűt

 

Nagy csata volt Erionban

Bár nem így elékeznek

A kocsmák mélyén szó csak dal

Kikötő s bordély felel

 

Így érte végül el veszte

A nagy Morgan kapitányt

Részegen tengerbe esve

Sír melyet kalóz kíván

 

Tanulságként mondanám el

Ne igyál annyit komám

S pazarold életed így el

Morgan példája nyomán

[Khuriboow]

Madárfütty

Bányarigó szólt az éjjel

Közlik zordan hírhozók

A lakótárnát vitte széjjel...

S könnyeimmel birkózok…

 

Telérvájár Grodiak  Psz. 3702.

[MasterV]

Pengedal,

avagy párbaj-vers bajvívóktól, ahogyan az megesett Arteman Arkante Den Shadlek és Aggiarono Shadaron nemes küzdelme során Shadon földjén az elmúlt esztendő középső napján.

 

 

Árnyékból fény villan, hüvelyből kard illan,

Acélnak ezüstje hogy a levegőt megfesse,

Bíborral, bársonnyal.

 

Penge ív megcsillan, hideg vas úton van,

Halálos táncával hogy életet veszejtsen,

Kínnal, fájdalommal.

 

Becsület kérdése, feltéve fent pengére,

Hogy igazát bizonyítsa,

Vágással, döféssel.

 

Hideg szem megvillan, tekintet felcsillan,

Védelmen rést hogy felfedjen,

Stílussal, cselvetéssel.

 

Nemes hölgy sápadtan, majdhogynem ájultan,

Imádkozik, hogy hőse győzzön,

Párbajban, fegyverrel.

 

Mind, ki néz, döbbenten, halálos gyors csendben,

Figyel, hogy láthasson,

Igazságot, acélból.

 

Rapír döf, jó penge, táncpárja szúr szemben,

A párbajt hogy befejezze,

Halállal, élettel.

 

Az idő megdermed, acélszár megremeg,

Szívében egy félnek,

Hidegen, kegyetlen.

 

Sikoltás messze száll, meglódul a világ,

A vesztesért hogy imádkozzon,

Szomorún, keservvel.

 

Ifjú vér kardot mos, szemére homályt hoz,

Becsületét hogy vesztette

Hölgyét és sajátját.

 

Nincs más már, ki megóvná

Életét hogy vesztette

Lovagja, szerelme

 

Szégyenben elbujdos, világnak búcsút mond

Hölgyünk hogy vezekeljen

Bánatban, kínok közt.

 

Szívében csúf harag, bosszúvágy fennmarad

Kedvesét hogy megbosszulhassa

Igaz mód, becsülettel.

 

Hisz ártatlan volt mindkettő, két ifjú szerető

Családjaik hogy örvendtek,

Létüknek, kettejüknek.

 

Csúf ármány, hamis vád,

Szerelmüket hogy megszakítsa

Megszületett, elvégzetett.

 

Most, hogy már nem nemes, pengéje végzetes,

Bosszúját hogy beteljesítse,

Volt úrasszonynak, új kalandornak.

 

Távoli földeken, bolyong szüntelen,

Tudását hogy gyarapítsa,

Fegyverrel, elmével.

 

Új nevet, s címeket

Magának hogy kiharcolt,

Szívvel, lélekkel.

 

Végül hát hazatért, megtorolni a rossz vért

Aljas gyilkost hogy megölje

Rapírral, szent vassal.

 

Tulajdon karjával, szerelme kardjával,

Végső elégtételt hogy vegyen,

Párbajban, gyors harcban.

 

Újra száll ezüst fény, ismét ömlik pengén vér

Az igazság hogy nyerhessen,

Diccsel, diadallal.

 

Végzettel megküzdött, Dicsőségben fürdött,

Becsületben hogy hazatérhet,

Magányos, szomorú hősnő.

 

S a keserű sírhalmon, jó penge nyugodjon,

Tudván, hogy elvégezte dolgát,

Bosszúban, igazságban.