Daru

Nos, Shikaka én is igy láttom a filmet. Ami hiányzik belöle, az a vége. Sokkal kellemesebb szájizzel távozna az ember, ha az epizód szál el lenne varva, és csupán a trilógia szálat hagyták volna elcsomózatlanul. Igy ugyan az a helyzet, mint a Matrix 2 esetén. Megy-megy a film, aztán egyszer csak sátblista... majd gyere vissza, és fizess újra a végéért. (Ami a Matrix esetén akkora de akkora trutyi lett, hogy azt már büntetni kellett volna) Egyébként maga film nagyon jól meg van csinálva. A speciális effektek a filmért vannak (és nem forditva) ettöl függetelnül hihetetlnül jól ki vannak dolgozva. Nem irok példákat, mert lelönék pár dolgot a filmböl. Valóban nagyon zavaró volt a föszereplök szite teljesen negativ kifordulása. Jack kapitány már a film elején nem az volt, aki elötte. Egy darabig reménykedtem, hogy okkal ilyen (adta is alá a lovat a film), de aztán kiderült, hogy tényleg ekkora ge**. A kiscsaj jellemváltozása pedig nagyon drasztkius volt. Bennem péládul teljesen összerombolta az elsö rész hangulatát, és igy a filmnek ez a legnagyobb hibája. Annyira szappanoperás volt a befejezés, hogy az már fájdalamas! Ekkora malört elkövetni! Még a boszorkány volt érdekes ott az isten hátamögött. A gyertyaipar nagyon pöröghet ott, mert annyi gyertyát, ami ott éget... Jó hát mese, persze. Na de valami nem volt rendbe a boszorkány karaktere körül. Mintha Jack kapitányt akarták volna eröltetni nöi formában. Igy viszont a misztikum érzése (amit szerintem sugároznia kellet volna) nem jött át. Viszont éreztem a büdös lehelletét. Maga a szinésznö se volt jó megvállasztva. Valahogy nem illet abba a szerepbe. Az meg hogy Barbossa besétál a végén... szintén szappanopera szintü "fordulat". Szinte magától érthetödik. Persze a producerek most dörzsölik a tenyerüket, hiszen jöhet az újjabb bevétel, de félek tölle, hogy az én pénztárcából már nem húzzák ki újból a páros jegyet. Már csak azért sem! 8)

Teljesen elfogadom az érvelésed, és amit irtál. Igy már értem. Meg kell valjam én sem soka tudok ezekröl a szombólumokról (mondjuk nem érzek késztetést, hogy utánuk olvassak, mert jelenleg nincs semmilyen szerepük az életembe... magyarul van fontosabb dolgom is - de erre való reagálásoddal egyet értek). Na ez a lényeg! Köszönöm Ahriman! Én amúgy nem viselek semilyen szimbólumot... ööö... helyesbitek! Forgatáson Feelingflash poló végül is annak számit. De pl. se nyakláncot, sem karkötöt nem viselek el. Attól meg egyenesen hülyték kapnék, ha még valami fityegne is a nyakamba. Vallásügyileg is úgy vagyok, hogy inkább magamban hiszek, mint másban (ezt ajánlom mindenkinek). Ami pedig a történelemet illeti Krisztus születése óta... annyi ártatlan emeber halt meg már vallási okokból (Pl. keresztes hadjárat, de jelen pillanatban is ártatlan gyermekek halnak borzalmas, és értelemteln halált, mert fanatikusok élöpajzsnak használják, a másik fanatkius meg gondolkozás nélkül kilövi, mert mögötte volt az ellenség), hogy távol áll tölem hogy én ezzel azonosuljak!

Látom készültél Ahriman. Biztos jó dolog, hogy ennyire képben vagy ezt illetően (meg mostmár az öreg néni is, meg én is). Ám - ne érts félre, nem kötekedni akrok, tényleg érdekel: Miért jó, hogy te (vagy valaki más) hordja ezeket a szimbólumokat? A péncél meg tuti jó dolog, de hogy én nem fogom hordani az, is tuti. A franc fog több kilónyi vasban rohangászni. Hogy üljek be a kocsiba? Vagy akkor már lovak leszenek megint (mondjuk ilyen benzinárak mellett )?

Ausztribána láttam teljesvértben mászkáló csávót. Hát egészségére. Amúgy enegm biztos nem zavran, ha valaki felszállna a buszra egy diszes melvértben. Megnézném, és ha tényleg szép munka, valószinü meg is dicsérném. A forditott kereszt meg az egyéb elmebeteg baromságok már más kategória. :?

Háth nem tom'. Nekem kicsit betegnek tünik (koporsó táska, koprsó tükör - elmebetegeknek való), bár vannak jó cuccok is. Példáula a sárkánymarkolatos kés nagyon szép. Minden esetre egy vámpiros filmhez kiváló kellékbolt. Csak hazai viszonlatban ku... nagyon drága. Szal' 1700 angol fontot kidobni egy sátános fotelért? Tesók között is 680000 forint + VÁM + ÁFA. És ahogy elnézem még kényelmetlen is. Igazán ezek a homokórák fogtak meg (timer). Ott a party az asztalnál. Szitu adott: kutyaszoritóban a kalandozó csapat. Valmi megoldást kéne kitalálni. Ekkor a KM lazán elöveszi ezt a sárkányos, konyásos, homokorát, és hanyagul beköpi: - Ok. 5 percet kaptok, hogy eldötsétek mit csináltok. - majd leforditja. Szinte hallom, ahogy egyszerre nyelnek egy nagyot. :D Feszüljek meg... veszek egy homokórát (persze itthon) Ett: Ez az bolt világpaicra árul. Vagyis 10 milliárd lehetséges vásárlóval számolhat. Na most ha ebböl naponta csak 100 ember vásárol valószinü neki már akkor is megérte. Pedig ez elég rossz arány. (Antail majd kiszámolja a statisztikát! ) És bizonyára nagykerben is nyomja - nem lennék meglepve, ha Magyaroszágon lenne viszonteladója. Ma olyan viágot élünk, hogy gyakorlatilag bármit el lehet adni.

Zalaegerszegen van bolt (itt ne lenne!). És K10 is van. 200Ft/db (aszem'). Rákóczi úton keresd. Postaköltség amúgy kb. 100Ft. (kis pufiboriték - levélben feladva, aztán csókol anyád bori néni). Vagy feljössz egyet szétnézni. (hozzáteszem: Ha pénteken szólsz, vittem volna le neked, mert hétvégén Vonyarcon voltunk)

"Hát ezaz! Látod Géza, ez van! Lassan már a sz*r húzza le a WC-t" idézet: Hofi Géza anyósa.

Persze, ez világos. Én se biot eszek bioval. ... Csak óvakodni kell a szélsöségektöl. Változatosan kell étkezni. Persze hogy lehet alkoholt is fogyasztni (ebbe én hülye különc vagyok). Erre is vontakozik a mérték. Dohányzást modjuk én nagyon nem tudom elfogadni. Persze mindenkinek szive joga szivni. :D szerintem

Crow. Te esetben más helyzet. :? Viszont egy egészséges szervezetnek nem bitos, hogy jót tesz, ha csupa E-t nyal be. Föleg hogy gyakorlatilag nincs is tápértéke, igy méreg (igaz, hogy csak elsö szintü egykompnensü, lassan ható ). Természetesen a megoldás egyszerü: Viz. Kannásból jó a tablettás! :D

Ó, erről az jutott eszembe: Állunk ma tecsóba az asszonnyal. Előttunk középosztálybeli kis család. Apa, anya, kislány. Szalagon 3 üveg 2 literes üdítőital, hogy aszongya': Tecsó gazdaságos szőllő ital. Alatta: Szölő ízű, szénsavas üdítőital mesterséges édesítőszerrel. Gondoltam magmaban: Hihetettlen. Komplett vegyszer. És ezt a sz*** isszák. Sajnos amint lehúzta a pénztáros, a kislány egyből rábukott. Szerencsétlen kislány. Sajnáltam nagyon. Nem értem miért jó ez. Etetik meg itattják a népet ezzel a sok moslékkal. Utána meg csodálkoznak, hogy annyi a beteg emeber. Sok a rákos. Nem baj.. van gyógyszer! Egyék csak a sok sz***.

Ebédidő Az ég tiszta kék színét csak egy-egy felhő pamacs díszítette. A Sheral hegyormai büszkén nyúltak a magasba, fehér hósapkájuk vakítóan verte vissza a nyári nap sugarait. A hegy oldalán elterülő erdő élettel teli morajába a szél csempészet zúgó hangot. Valahol e tájon, egy kis csendes völgy mélyén vályogból épül kis házak csoportosultak. Köztük kis hegyi patak kanyargott lefelé, hogy aztán valahol a messzeségben nagy folyóvá duzzadjon. A picinyke faluban alig lakott egy tucat családnál több ember. Szorgosan végezték mindenapi munkájukat. Az asszonyok már a konyhákban dolgoztak, hiszen a nap már kezdte elérni az égbolt csúcsát. Uraik szétszórva a környéken, ki állattal, ki földel foglalatoskodva. A gyermekek pedig élvezték az ifjúság szabadságát. Bár zokszó nélkül segítettek szüleiknek a munkában, azért ha idő jutott rá egyből csintalankódi kezdtek. Az egyik ház udvarán álló pajta ajtaja hirtelen kicsapódott. Egy alig 8 éves forma kislány futott ki belőle. Copfjai csak úgy lobogtak a szélben. Kis harangszoknyás egybe részes ruhája posztóból varrattatott, ám míves kezek virágos hímzésekkel varázsolták szép kelmévé. Csengő hangon kiáltotta vissza: - Kapj el, ha tudsz! Öccse, ki csak egy évvel volt fiatalabb tőle máris utána eredt. Bő nadrágját gatyamadzaggal erősítette derekára. Posztó ingje legalább két mérettel volt nagyobb, ami be se volt gombolva a nagy melegre való tekintettel, így csupasz kis pocakja mókásan ki-kivillant, ahogy futott. Mezítelen kis lábaik élesen csattogtak a keményre taposott udvar talaján, ahogy szaporán szedték őket. A kertkapu felé szaladtak. A kislány hamarjában nyitotta, és visszakiáltott öccsének: - Az az ork, aki utoljára ér az erdőszélére! - és vidám kacagással sarkon fordulva nekilódult a virágos rétnek. Öcsét nem kellett félteni. Jó futó volt ő is. Biztosra vette, hogy pár méteres hátrányát rögvest ledolgozza. Így nagy lendülettel viharzott át a kapun, azzal már nem is foglakozott, hogy bezárja. A vályog házikóból egy asszony lépet ki a nagy lármára. Egy főzőkanalat szorongatott. Haját kontyba fogta, és kendővel takarta, nehogy hajszál essen az ételbe. Alakja csinos volt korához képest, és már gömbölyödött a gyermekáldástól. Most viszont ráncos homlokkal kiáltott két gyermeke után: - Mindjárt ebédelünk! Apátok már jön haza fele! Hova szaladok? Ám hangja el sem jutott a két kergetőzésbe belefeledkezett gyermek tudatáig. Mindez láthatóan nagyon bosszantotta édesanyukat, aki már csak inkább magának morogta csípőre tett kézzel: - Na majd gyertek csak haza! Kaptok a fejetekre! - és azzal visszalépet dolgát tenni. A réten a fű magasan nyúlt. A két gyermek mellkasáig ért, ép hogy kilátszottak. Az állatokat még majd csak mostanában hajtják erre, így nem volt, ami méretre szabja. A gyerekek érkeztére a pillangók szétröppentek a színektől pompázó kis virágokról. A lány jól bírta az iramot. Széles mosollyal nyugtázta, hogy öccse még nem érte be. A fiú kis szíve szaporán vert, hogy lábait gyorsabban kapkodhassa. Bár még gyermek volt, férfi daca nem engedhette meg nővérének, hogy győzzön. Ennek két levegőkapkodás közt hangot is adott: - Úgy is utolérlek! De a lány már közel járt az erdő szélhez. Kis versengésük eldőlni látszott. Jól látta ezt öccse is, aki még jobban bele adott apait-anyait. Ám a nagy igyekezetben a fű között megbúvó vakondtúrás útját állta, és lábai elvesztették a talaj fogását. A kisfiú zsákként huppant el a nagy fűben. Meglepetéséből nővére csengő kacagása térítette magához. Arcvonásai össze húzódtak a méregtől, és dühösen pattant fel. - Ha nem esek el úgyis én...- a fiú szavai elakadtak, mert a testvérét nem látta. Körbe fordul párszor értetlenül, és a nevét kiáltotta. - Nira! Nira, hol vagy? Kérdésére néma csend válaszolt. Már újabb szóra nyitotta volna száját, ám fiatal fejébe egy borzongással teli felismerés hasított. Néma csend! Nem ciripeltek a tücskök, és nem daloltak a madarak. Csak a nyári szellő halk zúgása szólt az erdő felől. A gyermek nem tudta mire vélni a dolgot, de ösztönei azt súgták, hogy valami nincs rendjén. Hangjába a félelem csírája költözött: - Nira? Elbújtál? A gyermek egyedül állt a réten. A virágok néma csendben figyelték, ahogy forgolódik egy helyében. Kis szemei összeszűkültek. Az értetlenség ráncocskákat rajzolt homlokára. A zajok hiánya egyre nyomasztóbb lett számára. Szerette volna, ha végre valami megszólal. Azt viszont álmában sem gondolta, hogy a következő hang még jobban elborzasztja. Egy éles sikoly vágta át a csendet. A fiú minden izma megfeszült. Pici tüdejébe görcsösen bent szorult a levegő. Szemei hatalmasra kerekedtek. Reflexből fordult a hang irányába, ami az erdő felől jött. - Nira! Ne csináld ezt! Félek! - kiáltotta arra felé hangosan, de vége már elcsuklott, mert a sírás fojtogatta. Könnycsepp jelent meg szeme sarkában, amit apró kezével gyorsan letörölt. Félelmét a férfi büszkeség elnyomta. Õt senki ne lássa rettegve! A nővére se ijesztheti meg buta játékokkal! Lábai egy gondolatra vitték az erdő felé. - Jól van Nira! Ha megtalállak, kapsz tőlem! - duzzogta ökölbe szorult kezekkel, és lábai csak vitték, vitték az erdő homálya felé. Morcos tekintettel átgázol a cserjék közt. De inkább csak lehajolt az ágak elől. Aztán belépett a lombos fák csarnokába. A nap kis köröket rajzolt az avar szőnyegre, ahogy besütött a lombok közt. Szemei még nem szokták meg a félhomályt. Minden sötétnek tűnt. így egy darabig csak csendben állt, és nézelődött. Fület, hát ha hall egy neszt, ami elárulja Nira rejtekhelyét. Míg az erdő körvonali kitisztultak szemei előtt, pár apró lépést tett előre. A csendet nem akarta hangos kiáltással felszakítani, így csak csendben szólítgatta testvérét: - Nira? Nira! Válasz nem jött. Csak a csend hallgatta a gyermek szavait. A fiú most már tényleg nem tudta mire vélni a dolgot. Az ismeretlenség lassan hatalmába kerítette tudatát. A félelem nyomasztó érzését súgta elméjébe. A dac, és a harag már rég a múlté volt. Szája már lefelé görbült. Szemei kétségbeesést tükröztek. A könnyek, amikkel olyan hősiesen küszködött, útnak indultak az arcán. A nagy csendet egy kis gyermek elszoruló halk sírása kezdte megtölteni. Az utolsó szó, melyet még a remény apró lángja gyújtott szájára inkább már csak magának mondta leszegett fejjel: - Nira, légy szíves gyere elő. És mint egy varázsütésre, a már öröknek tűnő csendet, egy bokorzörgést törte meg. A fiú felkapta fejét, és mint a villám, sarkon fordult, hogy nővére szemére hányon minden lelki terhet, mit az elmúlt percekben átélt. Pityergő arcára már a düh költözött ki. Száját már a fordulás közben szólásra nyitotta, de gonosz szavak már nem jöttek ki belőle. A gyermek halálra dermedt a látványtól. Nővére szemei üvegesen tekintettek rá. Arcát vér borította. Nyakán folyt végig, mint a kis patak. Finom kis testét otromba és mocskos mancs szorította, mintha csak egy rongybaba lenne. A robosztus gyilkos hegyként magasodott a fiú elé. Izmai rettentő erejéről árulkodtak. Bőre a zöld szürke árnyalataiban táncoltak. Torz, majomszerű feje tetején egy bőr gyűrűvel összefogott szőrcsomó meredezett az égnek. Szájából két sárga agyar nőt felfelé, melyről sűrű nyál csorgott alá. Az ork katona csorba szablyáját jobbjában újramarkolta. Baljából az ifjú lány testét a földre dobta, ami csak úgy nyekkent a lehullott levelek közt. Nyersbőr mellénye darabosan hajlott teste után, ahogy előre lépett a fiú felé. A gyerek csak most tért magához a sokból. A rémület egyetlen levegőként ömlött ki torkán, és éles sikolyban távozott a szabadba. Az ork pofája eltorzult, és belterjes böfögő üvöltéssel válaszolt. Kardját magasba lendítette, és teste meglódult a menekülő gyermek után. Vaskos lábaival alig lépet hármat, és már kardcsapásnyi távolságra volt a fiú. A csorba szablya lesújtott. Tompa reccsenés, és sercenés hallatszott, amit egy élettelen test avarba borulása zárt. Az ork zihálva görnyedt a tetem felett. Valamit morgott, de azt talán még maga Orwella se értette. Felegyenesedett, majd körbe nézett. Saját nyelvén ugatta a bokros felé: - Nem várunk tovább! Az ember kölyköket keresni fogják! Most támadunk. A bokrokból előléptek az ork rabszolgavadászok. A nyári melegre való tekintettel egy bőr ágyékkötőn, és a merev és kemény bőrpáncélon kívül mást nem is viseltek. Rabolt fegyvereik Ynev minden táját felidézték. Páran vaskos láncokat tekertek testükre, melynek végén bilincsek lógtak. Fujtatva a gyilkos köré gyűltek. A horda tettre készen figyelte szavait - Csak a hímeket szedjétek be. Az öregeket, meg a nőstényeket öljétek le. Ha találtok valami húsos kölyköt, akkor egyet viszünk a főnöknek. A horda egyszerre vakkantott fel, és meglódultak a falu irányába. ("A hegy gyomrában" című kalandmodul hangulatkeltő novellája)

Az általad említett szitú még előttünk van. De ne csüggedj! Gandalf nem vész el, csak átalakul. (lásd a pelenka tartalmát) :D Veled vagyok! Hajrá! :wink:

Ett! Nem vagy egyedül! Cigit soha nem birtam megérteni. Pia nem kell. Asszony meg már van. Majd mi nyitunk egy másik topikot: A boldog családi élet.

Sziasztok! Ha már rontom itt a levegöt egy ideje, bemutakozom én is. Az Úr 1979. eszdendejében, mindön az elsö hó alá hullot a szürke fellegekböl, láttam meg a napvilágot Miskolc egyik külvárosi kerületében. Megpörgetve az eseményeket az általános suli elsö két évét rajztagozaton jártam Msikolcon, majd szüleim hirtelen elhatáozásának engedve (mit is tehettem volna) Tapolcára kötöztünk a Balaton mellé. (kalandozó családba születtem :roll: ) A 8 évet itt fejeztem be. Továbbra is sokat rajzoltam, de nagyon érdekelt a technika is. Igy kerültem Veszprém mellé Füzfögyártelepre, ahol Irányitástechnikai müszerésznek tanultam. Ha jól emlékszem 2. év elsö félévében már keményen pörgettük a lapozgatós könyveket. Fogalam sincs, hogyan kerültek a kezembe. Valaki hozta, aztán a koleszos unlaomban olvasgattuk. Aztán igen hamar meguntuk, hogy csak azt lehet csinálni, ami elöre le van irva. Igy elkezdtünk kitalálni egy saját világot, valami abszolult kezdetleges szabályrendszerrel. A poén az egészben az, hogy ezeke után egy ügyelet alkalmával ismerkedtem meg Csibuval (ö már akkor végzös volt), aki egy marha nagy zöld könyvet lapozgatott. Kiváncsi ember vagyok. Akkor se hazudtoltam meg magam: - Te, ez milyen könyv? - MAGUS. Ilyen szerepjáték. - Az miaz? (Bábúdzsá!! a szerk.) - Hát van egy világ, abban lehet játszni. Na itt kikerekedett a szemem. Oooo.. hát szóval van ilyen. A csávó megkérdezte, hogy akarunk-e játszni a haverommal. Hát naná. Intermedzó: Elsö kalandomban babrbárral voltam. Ez föleg azért volt jó, mert igy is játszottunk. Lévén, hogy marhára nem ismertük a játékot. Aszem vagy másfél óráig tarthatott a kaland. A végén szétépte a karakteremt két harcikutya, miközben egy nemesi házba akartunk belopózni az éjszaka leple alatt. A hátralévö 2 és fél évet szó szerint végig játszottunk, melynek eredménye az lett, hogy 3. évvégén majdnem megbuktunk. 4.-be meg hatalmas mázlival lett meg az érttségink. (ugye-ugye, a sok játék!) Ez idö alatt nem csak a MAGUSt nyomtuk. Volt SW, és Shadowrun is. Illetve kitaláltuk a Western szerepjátékot, amit piacra akartunk dobni, de az akkori kiadók nem foglakoztak vele (nem tetszett a pelyhes képünk Csanádnak :twisted: ). Igy aztán abbahagytuk a fejlesztést, és csak magunk szórakoztatására játszottunk vele. Ha jól tudom azóta más szerzök kezéböl megjelnt egy ilyen szerepjték. :x Szerveztünk szerepjáték klubbot a suliban, és boldogitottuk Bepét is akkorban mindenféle ötlettel. :wink: Ebben az idöszakban nagyon sokat meséltem. Valamiért mindig azt akarták, hogy én meséljek. :? Aztán úgy nézet ki, hogy itt vége. 1 év szünet következett a suli után. Midenki ment amerra látott. Majd újra összekerült a bagázs ezúttal Székesfehárvron. Számitástechnikai technikusnak tanultunk. Itt is koleszosok voltunk. Délutáni dög unalom (tanulni minek? ) Hamar szóba került a téma: - Itt van? - Itt. ... - Akkor játszunk! A suli csak egy évig tartott. Után meg felvettek a jelenlegi munkahelyemre. Végkép úgy tünt, hogy nincs több játék. Ezért el is adtam a könyveimet, amit nagyon sajnáltam. De nem láttam értelmét tologtani a polcon. A munkahelyemen elgé hamar megismerkedtem elöbb Kamy-val, aztán Sneerrel, CZ-vel és Crowstonnal. Valahogy szóbakerült a szerpjáték... - Ti is? - Mi is. ... - Játszunk? - Játszunk! És azóta játszunk. Mikor van idö. Sajnos mostmár csak ritkán, de akkor nagyon. Szerepjáték melett foglalkozom filmezéssel (aktivan 4 éve a Feelingfalsh villáma alatt, elötte 3 filmben szerepeltem). Programozok ha kell, weblap szerkesztésböl keresek egy kis mellékest, és grafikus hajlamaimat néha napján kiélem egy kis 3D Sutidó MAX-ban. Ha elkap a hangulat irok novellát is (hamarosan rakok fel ide párat). Sport: rendszeresn kosárlapbda a helyi pályán. Ha édesapámnál járok, akkor lovaglás, és ijjászat. ... ööö ... lehet hogy ezt a novellák közzé kellett volna irnom? :oops:

Jah, nem sürgetni akartam a fömágust. :wink: Jó munkához idö kell, csak meglepödtem a hosszú idön. De igy világos... idö, idö, idö. Érdekes, nekem is mindig ez a problémám. Idömágia?

Huhh.. ez most jotott eszembe. Szintén NYT. Gorviki kémcsapat esti megbeszélése a kocsmában. -Tehát. A tervem a követekzö. Ha reggelig sikerül átvenni az uralmat a kocsma felett, akkor az ostrom alatt kialakult káoszban könnyüszerrel megszerzhetjük a hatalamt a város felet. Már jövöhéten térkaput nyithatunk Gorvikba, hogy a bibos seregit áthozhassuk. Pár számitást végeztem, és szerintem már hó végére az egész emirséget megszálhatjuk, miután már gyerekjáték legyürni egész Ibarát. Igy aztán ha sikerül Kránnal összefogni, és Toront megroppantani, pár éven belül egész Ynevet az uralmunk alá hajthatjuk. (kalandozótársak döbbent tekintettel mérgetik társukat) - Esetleg kérdés? (megj.: Brian élete után szabadon. )

Szeptember?! Jesszusom! Az másfél hónap! :shock: Hogy-hogy ilyen sokáig tart? ... Akkor tényleg birodalamt épitesz.

OFF TAO intésére elnézést kérek a stílusomért. :oops: Természetesen nem ez az alaphangemem. Csak kicsi feboszantott a modul, hogy tönkretette a szórakozásomat. És úgy gondoltam, hogy felesleges itt jópofizni. Megirom az őszintét, aztán vagy kiközösítenek, vagy elgondolkoznak rajta. Nekem nem életcélom a szerepjáték, de ha segíthetek a véleményemmel, annak nagyon örülök. Kaptam én is olyan brutális kritikákat a Feelingflash által készitett filmekre, hogy napokig nem tértem magamhoz utána. De rá kellett jönnöm, hogy a legőszintébb vélemény a legnagyobb segítség. És hozzáteszem a közönségnek van a legnegyobb joga a kritizáláshoz. És azt kell a legkomolyabban venni. Az hogy a Rúnában megjelent az alien átdolgozva más-más rendszerekre egy dolog. Nagyon sok hüyeség megjelenet a Rúnában, mert a lapokat meg kellett valimvel tölteni, hogy aztán a csóró játékosok zsbéből ki lehessen húzni a pénzt. (Ugyanis a Rúna erről szólt). Mifelénk járja egy mondás, mikor valaki hülyeségekre hivatkozik a szabályrendszert illetően: "Ja persze, 4-es Rúnába volt, mi?" ON

Pár emlékezetes poén a 4. NYT-ből: A városi őr - akit a gorviki boszorkány csalt fel - belép a sötét szobába. Az ajtó két oldalán a boszorkány társai bújnak. Jobb oldalt a szabad harcos, baloldalt a boszorkánymester. A városi ör -amúgyis enyhén ittasan mit sem sejt a rá leselkedő veszélyről. SZH: (oktatóan kérdez) - Na Mérgezett (boszorkány mester), mit teszünk most? BM: (rutinosan vágja rá): - Halott indul hozzád Uram.... SZH (lemondóan, fejét csóválva) - Dehogyis!!! - döfésre emeli a ramierát, majd fenhangon üvölti: - NyaTeGanéééj!!! Most megdöglesz!!! **** Az éjszaka közepén felverik a szabadharcost a baráti. Álmosat fejét vakrva kérdezi, hogy mivan. JK1: - Semmi, csak hozd a fegyvered, és gyere. Harcos megvonja a válát, és magához veszi a két ramierát, majd követi a töbieket. Csakhamar kiderül, hogy a megbizóhoz mennek tárgyalni a szomszéd szobába (??? ). A megbízó elmodja a módókáját, miközben a csapat csendben figyel, aztán átadja a szót a játkosoknak. Kis hatásszünet, majd elsőnek az addig néma harcos unottan megszólal: JK2: - Öööö.. elnézést kérek a hiányos öltözetért. Ha nem gond én most elmennék felöltözni. **** Gorviki szabadharcos fenyegetése a dzsad világnak: - Az egséz Ibarát a sivataggal tesze egyenlővé! Felszántatom, és besózattatom! Itt semmi nem fog megteremni!!!

Akkor amíg friss az élmény, nyilatkozom! Bár én is azóta játszom szerepjátékot, amióta az első keményfedeles MAGUS a polcokra került (Istenem, akkor még az volt, hogy nem lehetett kapni vidéken K100-at. Bementem a játékboltba

Jó látjátok a dolgokat. :wink: Azzal veszitesz a legtöbbet, ha nem is mered be, hogy veszitettél. Az ember csak is a hibákból tanulhat. Ez igy van rendjén. Aki nem ismeri fel a hibáját, az nem tanul. Újra elfogja követni a hibát és örökre vesztes marad. Az iskolázottság és az értelemes gondolkozás/viselkedés között nincs kapcsolat. Sajnos még az iskolázottság, és a müveltség között is csak igen gyenge szálak vannak. A kultura meg végkép fényévekre van az iskolától! A kultura önmagunkból ered. Abból, hogy mennyire hiszel, és tiszteled a népedet, és a hazádat. Nem kell modnaom, hogy ez ma Magyarországon a béka segge alatt van jó mélyen. Töbek között ezért lehet megtenni a magyar néppel azt, amit megtehetnek. Lehet lobogtatni a diplomát, de az életben sohasem az elméleti tudás visz előre, hanem annak gyakorlati alkalmazása, készségszintü használata. Az én munkahelyen is volt olyan emeberke, aki felháborodott szó szerint, hogy neki munkát akartak adni, mert 2 és fél diplomája van(ezen röhögtünk a legjobban: fél diploma! ). Természetesen már nem dolgozik a cégnél. Valószinü ő is azok közzé került, akik felháborodottan verik az asztalt, hogy milyen sz. ez az ország, hogy ő agyon van iskolázva, még sincs munkája. :wink: ... igen, talán akarni kéne dolgozni. De bizonyára egyszerübb a tenyerét nyújtanija az államnak, és azoknak a dolgozóknak az adójából élni, akik nem beképzeltek, és tudják, hogy kenyeret, csak munkáva lehet keresni. Sajnos túl sok here van ebben az országban. Na de ez már politika felé hajlik. Itt befejezem az eszmefuttatásomat. Megyek pakolni. Kamera lencsét pucolni. Refit próbálni. Gyakolrolni a kockadobást. Holnap indulás! Juhééééjjj!! Találkozunk a NYT-ban.

KM: Ahogy haladtok az út mentén, egyszer csak feltünik az út szélén egy álló szekér. Ki van törve a kereke. Két paraszt próbálja valahogy helyre rakni, de láthatón nem megy nekik. Mit csináltok? (kis hatásszünet) JK1: Megidézem a sárga angyalt.