Jump to content
Kalandozok.hu - M.A.G.U.S.
Keresés Itt
  • Több lehetőség...
Eredmények keresés, amik...
Eremények keresése...

Mitől vers egy vers?


Recommended Posts

És akkor az indító vélemény, kimásolva a másik topicból:

Szvsz nem akkor művészet a versírás, amikor töröm a fejem, és úgy írom le a mondanivalómat, h pontos szótagszáma legyen.. Akkor művészet, ha már úgy jön, úgy árad, h nem lehet benne kivetnivalót találni. Nem vagyok művész, sosem állítottam, egyszerűen csak írok, leírom a gondolataimat, és nekem úgy tűnik fejlődök, pár évvel ezelőtti "munkáimat" tekintve mindenképpen. Talán egyszer elérem azt a szintet, amit te emlegetsz, de reményeim szerint semmiképpen sem úgy, hogy erőltetem. Az már nem vers. Az már spekuláció, kísérlet egy olyan dolog megalkotására, ami másoknak tetszhet. És én ezt nem akarom.

Link a hozzászóláshoz

Örülök ennek a témának, jó hogy megcsináltad, Felon.

Akkor elmondom, nekem az a pár versem hogyan születik. Nem szeretek gyakran és sokat írni, mindig ugyanarról. Ha írok, az legyen különleges alkalom, amikor megszáll egy gondolat, és érzem, ezt most csak versben lehet kifejezni. Olyankor leülök...és ahogy mondtad, csak áradnak a tollamból a sorok. Tíz perc alatt is megvan a vers, és aztán soha nem javítok rajtuk utólag. Úgy jók, hibájukban tökéletesek, ahogy megszülettek, akár az emberek.

Nem kértem sosem senkitől, hogy szeresse azt a stílust, amit én írok. Magam gyönyörűségére teszem. Ha mégis kirakom a versek közé, inkább azért van, hátha valakit elgondolkoztat a mű, akár egy pillanatra is, és akkor már megérte.

S hogy mitől vers a vers?

Szerintem a mondanivalótól :)

Ha írsz egy költeményt, és nincs ritmusa, se ríme, akkor is lehet vers, ha olyan mondanivalót közölsz benne, ami versekhez illő.

Link a hozzászóláshoz

Tetszik a téma, Felon.

Hmm, mitől vers egy vers. Azt hiszem ezt mki másképp látja egy kicsit, aki ír, aki saját magának, vagy másoknak ír. Vagy mindkettő.

Természetesen én sem úgy írok, hogy "de jó lenne most írni egyet, mert már rég írtam". Nem, ehhez kell egy különleges érzés, nem csak a "szokványos, mindennapi", nem lehet csak úgy bármikor... (tudom, ezek nem újdonságok...)Kellenek különleges érzések, amit bele lehet önteni egy versbe... Javítani én sem szoktam egy versben, mert amit érzek, az jön, és amit érzek azt írom le. És ami először jött, azt vetem papírra, ha javítok rajta, az már nem az, már nem az amit először megéreztem, és kifejeztem abban a pár szóban, sorban. /A hiba lételemünk, és a hiba széppé tehet dolgokat./

A belevitt érzelmek, a pillanatnyi gondolatok gyönyörűsége teszi verssé a verset, gyönyörű verssé! A rímek és a szabályosságok csak kecsesebbé tehetik. Ha mindkettő összejön, az a legjobb. Formailag, mondanivalóilag szép verset élvezet olvasni!

Én a verseimet, írásaimat azért mutatom meg másoknak is, s azért szeretem kirakni forumra, mert kiváncsi vagyok a véleményekre, hogy kiből mit hozott ki, és mennyire vette át azt az érzést -naggyából-, mennyire is jött le neki az, amit -esetleglesen- közölni akartam vele etc. (Bár a 'kritikákban nem igazán szoktak ilyenekről bőbeszédűen írni, a tágabb és mélyebb kritikákat privát személyekkel beszélem meg).

(Remélem nem baj, hogy személyesebb dolgokba is belementem, hogy miért írok, meg miért a nyílvánosság etc, de sztem jó, hogy van egy topic, amin belül ezt is le lehet írni... remélem sokan írnak ide!)

Üdv!

Link a hozzászóláshoz

Szerintem igen nehéz manapság megondani, szerintem nem a mondanivalójától, nézz meg egy haikut, nem sok van benne.

az érzelmek sokkal fontosabbak, mert a mondanivaló nem mindenkinek ugyanazt jelenti, én már lassan kétés fél éve írok és még mindig nem vagyok jó író, akkor leszel az ha magadnak is tetszenek a műveid, nekem mindenki azt mondta, hogy ne másnak hanem magadnak írj, mert másoknak nagyon nehéz...

Link a hozzászóláshoz

Jó ez a téma!

Mitől vers a vers?

:arrow: Rímel itt-ott-amott VAGY szabályos szótagszámú (ld. haikuk)

A mondanivaló nekem nem lényeg, lásd például Poe A holló c. művét. Mondanivalója annak sincs igazán, azért íródott, hogy szép formája legyen.

Hogyan írom a verseket?

Unalomból, illetve hangulatból. Az utóbbi mindig sokkal jobban sikerül, de az előbbiből is sülhet ki egész jó, például az "A légiós" c. írásom, ami saját megítélésem szerint egészen jó lett. A hangulatból született verseimnél általában maguktól jönnek a sorok, és hogy-hogy nem, a szótagszám is, amire mindig különösen ügyelek, és olyat nem adok ki a kezem közül, ami egyenetlen. A légiósba itt hiba csúszott: egy sorban véletlenül eggyel kevesebb a szótag, szégyellem is nagyon, de utólag már nem írom át. :oops:

Mondanivaló tekintetében az írásaim legfeljebb egy diznirajzfilm érzelmi töltésével rendelkeznek, majd később talán megpróbálkozom a bonyolultabb érzések átadásával is, de egyelőre azért írok, hogy gyakoroljam a formát, no meg azért is, mert szórakoztat az írás, a visszaolvasása és ezredszeri elszavalása fűnek-fának nem kevésbé :)

Link a hozzászóláshoz
Szerintem igen nehéz manapság megondani, szerintem nem a mondanivalójától, nézz meg egy haikut, nem sok van benne.

az érzelmek sokkal fontosabbak, mert a mondanivaló nem mindenkinek ugyanazt jelenti, én már lassan kétés fél éve írok és még mindig nem vagyok jó író, akkor leszel az ha magadnak is tetszenek a műveid, nekem mindenki azt mondta, hogy ne másnak hanem magadnak írj, mert másoknak nagyon nehéz...

Szerintem nem szabad egyszerűen másoknak írni, mert úgysem lesz egy olyan műved, ami mkinek megfelel, és mki elégedett lesz vele, és mkiből azt váltja ki, amit te 'szerettél, vártál' volna... Ezért nehéz, és ezért nem szabad másoknak írni. Csak addig, amíg beszélsz a művedről róluk, ami szerintem nagyon jó dolog!

Nem, nem a mondanivaló a legfontosabb, de ha úgy vesszük, a művel közölt érzelem is egyfajta 'mondanivaló'...

Üdv!

Link a hozzászóláshoz
Szerintem igen nehéz manapság megondani, szerintem nem a mondanivalójától, nézz meg egy haikut, nem sok van benne.

Nefi ezzel nem értek egyet. Lehet hogy még nem olvastál jó haikut, vagy nem jött le neked a dolog, de a haikuk tulajdonképpen csak mondanivalót tartalmaznak :)

Mögöttes, nehéz megérteni, nehéz ráérezni, sokaknak ezért nem tetszenek... de ez az állításod szerintem nem igaz.

A mondanivaló nekem nem lényeg, lásd például Poe A holló c. művét. Mondanivalója annak sincs igazán, azért íródott, hogy szép formája legyen.

Hát ez már megint egy elhamarkodott kijelentés. Kezdem úgy érezni a "mai ifjúság" átsiklik a lényeg felett. Poe Hollójának ismerete igen dicséretes, és némi műveltségre enged következtetni, ám a kijelentés, hogy semmi mondanivalója nincs... maradjunk annyiban, hogy olvasd el majd még egyszer, úgy 4-5 év múlva. Lehet más véleményen leszel.

Üdv,

Andoron

Link a hozzászóláshoz
Szerintem igen nehéz manapság megondani, szerintem nem a mondanivalójától, nézz meg egy haikut, nem sok van benne.

Öhmm.. Nefi, a haikukban van értelem, csak nehéz meglátni. Talán a koanokhoz tudnám hasonlítani, amiken keleti szerzetesek gondolkodtak, hogy elérjék a megvilágosodást. Ergo nem egyszerű megérteni, ha még nem "világosodtál meg". De ha szerinted a haikukban nincs értelem, akkor miért írsz "haiku"-kat? :) Ez kb arra a mondásra emlékeztet, hogy "aki nem tudja, tanítja..."

Más:

Edgar Allen Poe Hollójának csak szép formája van, értelme nincs? És még ti írtok verseket? ;)

Üdv,

TAO

ps: bocs, kicsit kemény lett a kritika, nem kötözködés, csak őszinte.

Link a hozzászóláshoz

Az őszinteség nagyon fontos dolog TAO, köszönöm, h elhozod közénk, hisz néha keresnem kell egyes sorok között az olyan szót, ami igaz... :wink:

Ha szerintetek a vers nem a mondanivalójától vers, hanem a formájától, akkor én nagyon elszomorodom. Ti akkor még nem olvastatok verset. Egyszerűen sajnálatosnak tartom, hogy valaki csak a formájáért írjon, meg hogy "gyakorolja" az írást. Mert mi ez? Egy házi feladat, amit kiadott a tanárbácsi, és meg kell oldani? Azért írjak haikut (amiről mellesleg nem írok véleményt, mert nem ismerem, azért nem is szoktam kritikát alkotni), mert az olyan jó, h én haikut írok?

Link a hozzászóláshoz

TAO et Andoron:

Igazatok van, tényleg gyorsabban írtam, mint gondolkoztam.

Nem igaz, hogy nincs mondanivalója, az viszont igen - az irodalomkönyvem szerint - hogy Poe számára a szép forma és a zeneiség volt az elsődleges a tartalom rovására, valamint A holló témáját tudatosan választotta, hogy kellőképp hatásos legyen, nem pedig azért, mert ő ezt akarja mondani a világnak.

Ez mind az irodalomkönyvemből van, de fentebb elfelejtettem megemlíteni a forrást. Õszintén szólva nekem saját kútfőből eszembe se jutott volna.

Felon:

Én is szeretem a mondanivalót, de ha arra helyezem a hangsúlyt, akkor nem verset írok (mármint az én fogalmaim szerint verset), hanem fogom a tollat, és leírom. Prózában. Szép, kerek mondatokban. Nem látom értelmét annak, hogy a tartalmasabb gondolatokat egymás alá helyezzem rövidke sorokban, hacsak nem rímelnek esetleg.

Tehát: nálam a forma és a tartalom különvált. A vers képviseli a formát, mert egyszerűen jól hangzik, a... nem is tudom minek nevezzem... az a rövid próza meg a tartalmat, amin el lehet gondolkodni. Ha majd egyszer nagyon ügyes leszek, egyesítem a kettőt a saját írásaimban, de addig maradnak külön.

Mindenki:

A múlt héten egészen véletlenül én is írtam egy haikufüzért, de ahogy most beszélgettek róla, azt hiszem, nem éreztem rá a lényegére, de legalább mindenhol kijött szépen a szótagszám, és felolvasva egész jól is hangzik :P

Link a hozzászóláshoz

Madovick

Hát igaz a könyvek valami ilyesmit írnak, már amennyire emlékszem, mert sosem szerettem az irodalom könyvemet. Mindig megmondta hogyan vélekedjek, hogyan olvassak egy verset, ahelyett hogy hagyta volna, hogy a saját érzéseimmel fogjam fel.

Neked is ezt tanácsolom... egyszer olvass úgy a szöveggyüjteményedben, hogy nem olvasod el az elemzést, és arra gondolj neked mit jelent, neked mit hoz át a vers. Hiszen a tankönyv csak egy max két ember véleménye, és ilyenkor mindig Faludy (azt hiszem ő volt...) szavai jutnak eszembe, amikor egyszer nyilvánosan a jelenlétében elemezte egy "szakértelem" a versét, és ezt mondta neki:

- A költő ezzel azt akarta mondani a versben, hogy...

Mire Faludy:

- Akarta a nyavalya.

Szóval magadnak olvass, és ne fogadj el minden elemzést, hogy az szentírás. Csak érezd meg a verset magadnak.

UI: azért érettségire ajánlott a tankönyvet megtanulni... sajnos... :?

Link a hozzászóláshoz

Andoron:

Igazából én mindig más véleményen vagyok egy versről, mint a könyv vagy a tanár, de általában én húzom a rövidebbet, főleg ha a saját egyéni elemzésemet írom le a dolgozatba, a közmegegyezéses változat helyett. A legutóbbi emlékezetes eset az volt, mikor Csokonay Az estve c. költeményét elemeztem. Nekem a versről az jött le, hogy Csokonay a kommunizmus eszméinek előfutára és erre finoman utaltam. Olyan jegyet is kaptam rá. :) De mit gondoljak, ha egyszer a költő szerint a magántulajdon rontotta meg az emberiséget, és az lenne az igazi, ha mindenki egyenlő lenne?

Link a hozzászóláshoz

Én az irodalom elemzéseimre, házidolgozataimra,érveléseimre etc ált mindig 5öst kaptam. A tanár sokszor azt írta a végére: nagyon érdekes, egyedi érvelés etc. Persze ez már pl. egy verselemzésnél nem ennyire megengethető. Volt, hogy irodalom fakt.on feleltem. Felmondtam a verselemzést, jól, szárazon, ami kellett az ötöshöz. Aztán a tanár azt mondta: rendben a jegy megvan, de most szépen mondd el, hogy Te mit látsz a versben, neked mi jött át, a saját véleményed és meglátásaidat szeretném hallani! Na nem is kellett kétszer mondani, kész élvezet volt.

Ezért szerettem a fakultációt, sokkal szabadabbak lehettünk. Persze a kötelező, száraz követelmény, a magolnivaló midnenhol megvan... :roll:

Ezért van, hogy egyben szeretem, egyben utálom az irodalmat... Imádom a verseket, műveket, mindent olvasni, átérezni, kivesézni, elemezni mindent amit átad nekem, de az, hogy pl. melyik költő melyik világháborús költeménye milyen táborban íródott etc. Hát háttérinfónak jó, de a hangsúly nem ezeken kell, hogy legyen... Hiszen az érzést, amit beleöntött a szövegbe, ihelthette az adott helyzet, de az abból fakadó pillanatnyi érzések sokasága, nem pedig a hosszanti fájdalom...

Mindinképp rá kéne menni az ilyen dolgozatokban, feleletekben az egyéni kifejtésre, mert szvsz az fontosabb... (Ha jól saccolom, pl. mostani irodalom köz.szintű írásbelin sem sokat lehetett ezel összeszedni... :evil: )

Üdv!

Link a hozzászóláshoz

Üdv mindenkinek!

Felon, tetszik a téma, azt hiszem, tényleg ideje lenne erről beszélni. Nem idéznék senkit most, mert sok dolgot leírtatok, amivel egyet értek, és többet is, amivel nem, Elmondom inkább, én hogy látom.

A vers szerintem elsősorban a mondanivalójától vers, hiszen irodalmi mű, nem egy egyszerű lsta vagy jegyzet. Ez a mondanivaló lehet fennkölt, nem mindennapi, hiszen azért írjuk versbe, egy mindennapi üzenet (pl. lementem a boltba, vacsora a hűtőben) nem verbe illő, pedig ezt is lehetne olyan formába önteni, csak fölösleges. Persze vanak nem olyan fennkölt, magasztos témájú, egyszerűbb versek is, ezek valamilyen alkalomra - pl locsolóvers, de ide sorolom a szerepjáték során íródott karaktereim verseit is, s talán a Arany Toldiját is ((tTiszteletet a kedvenc költőmnek!)) - íródtak. Tehát ennyit a mondanivalóról. Úgy hiszem, annak a rímhalmaznak, legyen az akármilyen szép, aminek nincs egyáltalán semmi, picike kis mondanivalója, közölni valója, az nem vers, csak egy szókupac. Persze sok mindenre rá lehet fogni, hogy mondanivaló, csak egyesek nem értik.....

Másodikként szerintem a verset a formája teszi verssé. Egy humoros falfirka szerint: "A vers az, ami a könyvben nem ér ki a lap széléig." Ennél azért többről van szó. A vers pont azért vers és nem próza, mert egy meghatározott, bár számtalan variációs lehetőséggel rendelkező, de mégis csak formája van. Itt lehet, hogy a véleményem eltér az irodalom ma elfogadott elveitől, ennyire nem néztem utána - de szerintem ezek a formai kötelmek a meghatározott, illetve a többi sorral egyező szótagszám, és a rímek. Persze lehet olyan vers, ahol a sorok hangulata rímel, és nincs is egyből, könnyen, a szavak nyelvtani jelentésével értelmezhető üzenete, de ez a ritkább és a versek között is elvontnak számít. És vannak olyan versek is, ahol a forma miatt bizonyos sorok - minden versszakban ugyanaz - rövidebbek, vagy hosszabbak, esetleg bizonyos sorok ismétlődnek, stb.

Tehát szerintem a vers igen is legyen valamennyire formailag kötött. Hiszen ha nem, akkor mitől is vers? Érzelmet, tanúlságot, egyszerű mondanivalót lehet egy novellával is közvetíteni. Vagy akkor minden olyan iromány, amiben a mondatok nem logikai egyetértésben, nyelvtanilag helyes sorrendbaen követik egymáet, az vers? Elvileg lehetne, de szerintem nem.

Ezért verset nem is tud akárki írni. Mert az nm nagy teljesítmény, hogy leírjak egymás után néhány szót, ami a gondolataimat, érzéseimet éppen tükrözi. Meg néha megszakítsam a sort, hogy "ne érjen ki a lap széléig". :) Persze ehhez is tudni kell beszélni, választékosan, árnyaltan fogalmazni.

Az a költői teljesítmény, amikor a gondolatokat úgy tudom megfogalmazni, leírni, hogy vers - azaz formailag is kötött - mű lesz belőle. Legalábbis szerintem. Azt gondolom, mindenkinek a megbántására való törekvés nélkül, hogy szabad verset csak olyanok találtk ki, akik lusták voltak, vagy nem voltak képesek igazi verset írni.

Végezetül a versírás menetéről. Először is kell egy ötlet, mondanivaló, téma és vágy, hogy leírjuk, ez az ichlet. Ennek hiányában nem lehet verset írni, én is próbáltam már olyat, hogy na leülök és most megírok egy verset, hát nem ment. Ezután pedig tudni kell ezeket a gondolatokat olyan szavakkal megfogalmazva, olyan költői eszközöket alkalmazva (pl. alliteráció, különböző rímek, hasonlatok, metaforák) olyan formába önteni, amitől az vers, és nem csak egy felsorolás, vagy egy sajátosan tördelt novella lesz.

No, ez az én véleményem. Biztosan van, aki ezzel nem ért egyet, de szerintem elég logikusan levezettem, mit miért gondolok. Köszönöm a türelmet is. :wink:

Ui: nem akartam senkit elkedvetleníteni, vagy megbántani, aki mégis így érezné magát, attól bocsánatot kérek. És mindenkinek jó versírást!

Link a hozzászóláshoz

Andoron: köszönöm a linkeket, igen hasznosak voltak számomra. A koanok között volt olyan, ami csak sokadszorra esett le, de akkor nagyot koppant, de találtam olyat is, amihez nem érek fel szellemileg. :wink:

A haikukat is alaposan áttanulmányoztam, és úgy találtam, hogy a haiku jó. Az utóbbi időben csak haikukat írtam, minden reggel egyet-egyet, mindig az első gondolatomról. Azt vettem észre, hogy ezeknek a versikéknek tényleg van eredeti mondandójuk, habár közel sem hangzanak olyan jól mint egy időmértékes mű. Másfél hét gyakorlás után azt hiszem eléggé ráéreztem, később esetleg felteszek egy párat a versek topicba. Értélmezésükhöz sajnos helyenként szükséges lehet életem és jelenlegi tevékenységeim pontos ismerete. Volt olyan, amit még a legközelebbi barátaim és családtagjaim sem tudtak megfejteni. Ettől függetlenül nekem úgy tűnik, hogy sokkal nagyobb érzelmi töltettel rendelkeznek, mint az eddigi rímhalmazaim, úgyhogy ezen a vonalon igyekszem majd tovább alkotni.

Link a hozzászóláshoz

lehet, hogy butaság amit írok, de a haikuval kapcsolatban volt egy-két élményem olvasás szinten(írni még sose próbáltam) és csak Madovick-kal tudok egyet érteni, miszerint a haiku tömör valami, amit szinte lehetetlenség megfejteni, kivéve ha ismeri már az ember az érzést, amit a haiku meg próbál fogalmazni, szavakkal körülírni...

nekem még nem sikerült megfejteni :lol: :oops: ;)

Link a hozzászóláshoz

Ide is eljutottam, bocsánat mindenkitől, akinek eddig itt nem válaszoltam. Tehát akkor most, időrendi sorrendben. Lehet már nem aktuális az adott hsz, de ezt nem ússzátok meg :D

Madovick.

Elolvastam a bemutatkozódat arcképcsarnokban, és sokmindent megértettem.

Ha te a tartalmat prózában írod, és a vers egyszerűen csak forma, ha úgy tetszik üres váz... akkor nem érdemes veled vitába szállnom. Majd egyszer megérted. Ha meg nem, akkor nem. De azért egyet még kérdeznék, kettő lesz belőle. Amikor Csokonainak Azt estve c. költeményét elemezted, akkor miből jött az a gondolatod, hogy annak van mondanivalója számodra (jelen esetben a kommunizmus sugallata)? Hiszen az tagadhatatlanul vers, rímek is vannak benne. És ha egyszerűen csak jól hangzik - szted ilyen a vers -, miért kerestél benne értelmet (mert muszáj volt)? És nem is gondolkoztál el azon, hogy találtál benne...

MagyarGergely.

Örülök - így utólagosan is -, hogy tetszik a téma. Nekem is :wink:

Komolyra fordítva a szót. Ahogy olvastam a hsz-edet, azt szűrtem le, hogy némileg változó a véleményünk, de a lényeg mégis mindkettőnknek az, hogy egy versnek LEGYEN tartalma, mondanivalója. A formai dolgokról nem ejtek szót, te is megosztottad, én is kifejtettem a véleményemet, ami kicsit eltér a tiedtől. Azért az érdekes volt nekem, hogy azt írtad, a szabad vers íróiról, hogy lusták. Mert utána meg azt írtad, hogy ihlet nélkül nem lehet verset írni. Gondolom arra utaltál, hogy a lusta ember nem ül le rímet, formát gyártani. Na de ha van ihlet, akkor nem kell gyártani, magától jönnek a sorok. Legalábbis én ezt nevezem ihletnek. Elmondod, hogy neked mit jelent ez a szó?

Haiku.

Még mindig nem vetettem bele magam a világába. TAO-ét olvastam - csak hogy reklámozzak is ma még :) -, és számomra lejött valami akkor (csak emlékeznék mi :wink: :) ). Véleményem szerint (bár ezt azt hiszem mondtam már valahol) néha keveset számít mit gondolt a költő akkor, amikor írta, kiírt magából egy érzést, ahogy én is szoktam. Az olvasó tiszte, hogy eldöntse, mely érzések rohanják meg a mű "befogadásakor".

Link a hozzászóláshoz

Felon.

Azon kijelentésem, hogy a próza a tartalom és a vers a váz, szigorúan önmagamra értendő. Természetesen elismerem, hogy a rajtam kívül álló világ nagyrésze a kettőt egyesítve ír. Csokonay verséről is tudtam, hogy van benne valami (mert nem véletlenül tanultunk róla 8) ). Ha úgy vesszük, akkor nem is kommunista, csak rousseau-s. Abban a korban ez a téma volt a divat, amit Marx később melegített fel újra a Das Kapital-lal.

Az utóbbi időkben nagyon ráértem a nyári szünet miatt, úgyhogy megpróbáltam összehúzni a formát és a tartalmat. Elkülönítettem magamban egy érzelmet, aztán igyekeztem rímes sorokba csomagolni. Az eredmények elmaradnak a várttól, de még próbálkozom. A kellő lelkiállapotot is ritkán találom el az íráshoz. Ha nagyon dühös vagyok, akkor csak annyit tudok leírni óriási, mélyen papírba vésett betűkkel, hogy "Az ember egy állat!"; ha pedig nagyon boldog vagyok, nem látom értelmét, hogy írjak :) .

Link a hozzászóláshoz
Azért az érdekes volt nekem, hogy azt írtad, a szabad vers íróiról, hogy lusták. Mert utána meg azt írtad, hogy ihlet nélkül nem lehet verset írni. Gondolom arra utaltál, hogy a lusta ember nem ül le rímet, formát gyártani. Na de ha van ihlet, akkor nem kell gyártani, magától jönnek a sorok. Legalábbis én ezt nevezem ihletnek. Elmondod, hogy neked mit jelent ez a szó?

Nos, ne keverd össze a hozzászólásom különböző mondatait, mert akkor félreértelmezed.

A szabad, értem ezalatt a rím nélküli, formailag kötetlen irományokat - amiket én igazából nem tekintek versnek - versek íróiról azért írtam, hogy "lusta" mert nem jutott jobb szó eszembe éppen, de azt hiszem most sem, ez kifejező. Aki egy kicsit is művelt, képes arra, hogy leírja egymás után az érzéseit éppen kifejező szavakat, esetleg mondatokat, és hopp, már kész is a formailag kötetlen "vers". Ez lenne olyan nagy költői teljesítmény? Hát nem!

Szerintem az a vers, amikor van formája is. Azért irtam, hogy lusták, mert nem veszik a fáradtságot, vagy nem is tudják úgy leírni, amit akarnak, hogy az "verses" legyen. Olyasmi az, mint amikor csinálok valamit, de nincs kedvem/nem tudom/vagy lusta vagyok rendesen megcsinálni. Például, lefestek csupa oirossal egy lapot és azt mondom rá, hogy na festettem egy képet... Lehet, hogy kicsit béna hasonlat, de remélem, érthető, mire gondolok.

Az ichletről. Amit eddig több száz éven keresztül nem tudtak megfogalmazni, én sem próbálom, csak annyit írok, hogy én azt tekintem ichletnek, amikor van kedvem verset írni, van mondanivalóm és van hozzá kedvem. Ez azt jelenti, hogy a gondolataim e körül forognak, és ezen töröm a fejem, erről jutnak eszembe dolgok, az ide illő szavak, így képes leszek verset írni. Van, hogy megven a téma, de nincs ichletem, nincs kedvem írni, nem tudom jól megfogalmazni, mit is akarok kifejezni, nem jutnak eszembe rímelő szavak, forma, stb. Valami ilyesmi.

Végül pedig a "rímgyártás". Én nem szeretem ezt a szót, becsmérlő hangzata van, és olyankor használjuk, ha negatívan akarjuk beállítani a nekünk nem tetsző rímet, verset. Hogy-hogy gyártás? Minden rímet az ember alkot, szóval készjt, gyárt, minden rím a fejében lévő szókészletből származik, tehán nem értem, mi lehet a különbség a gyártott és a nem gyártott rímek között. Ne mondja nekem senki, hogy transzba merül, és öntudatlanul leír néhány szót, aztán felébred és No lám, verset alkottam! Ilyen szvsz nincs. Mindenki "gyártja" a rímeket, hiszen gondolkodik rajta, és eszébe jut. Itt lép be, amit az ichletről írtam: akinek van ichlete, annak az adott dolog körül forognak a gondolatai, mert van kedve hozzá, ezzel foglqlkozik éppen, tehát sokkal gyorsabban, könnyebben eszébe jutnak a megfelelő, oda illő szavak, így lesz a rím, hiszen éppen azokra gondol. Egy kicsit gépiesített magyarázat, de szerintem világos. Én így látom ezt.

Remélem, megfelelő a válasz, valami ilyesmire gondoltam, a többit meg nem ismétlem meg, az előző hozzászólásomnál jobban úgysem tudom leírni.

Link a hozzászóláshoz
Szerintetek is akkor születnek a legjobb versek, amikor a lélek romokban hever?

Ahojjarejja!

Nos, akkor válaszolnék külön kedves kérésedre Felon. :P

A válaszom nem.

Bővebben: mondhatjuk, hogy sokkal jobban hathat lelki világunkra egy ilyen vers, ami ilyen időszakban, ennek hatására íródik. De ez egyáltalán nem általános... S nem is lesz ettől a legjobb, ez nem ennek függvénye...

Ugyanilyen nyomatékos lehet egy 'vidám' kategóriába tartozó írás is, az egész csak művészi eszköztár és hangulati megformáltság kérdése... A mély érzelmi ráhatást bármely 'Jó

Link a hozzászóláshoz

Magyar Gergelynek

Kicsit vitatkozni szeretnék veled a szabadverset illetően.

Meg kell mondjam, először nekem is az volt a véleményem/nézetem, hogy egy vers csak akkor lehet vers, ha valamilyen forma és ritmus közé határolódik. Ez szerintem idejétmúlt meglátása a versírásnak. (Ezzel nem azt akarom mondani, hogy én nem szeretem a rímelő verseket.)

Ha az ember ki szeretné fejezni MARADÉKTALANUL önmagát, az érzéseit, nem szoríthatja azokat meghatározott és előre lefixált korlátok közé, mert így a közlendő, a lényeg sérül.

Saját példámból indulok ki.

Én nagyon szeretem a szonettokat és az egyéb klasszikus verselést, és általában ilyesmiket szoltam írni. Egyszer azonban az egyik művész-lelkületű barátommal elhatároztuk, hogy kipróbáljuk az automatikus írást. Ebbő született néhány nagyon extrém prózai valami, amit mi Spontán Agyviharnak neveztünk el. (A szabadversek is valami hasonlóról szólnak. Ezek a forma nélküli "csiszolatlan gyémántok".)

Ekkor jöttem rá arra, amit az okfejtésem elején is leírtam a korlátoltságról.

Tehát nem lustaságról van itt szó, hanem a "lényeg" megvédéséről.

Köszönöm!

Link a hozzászóláshoz

Udv!

Csak roviden reagalnek:

Igen, ahogy irtad, mindenki lerhatja a gondolatait. Csak szerintem az meg nem vers. A versben pont az a plusz, az (is) az ertek, hogy mindezt varsformaban fogalmazza meg! Egyebkent pedig a varsformanak annyi variacioja letezik, hogy nem hiszem, hoyg igazan megkotne valakit... mindenki tala a hangulathoz/ mondanivalohoiz valot.

Ez az en velemenyem. Persze arra is vigyazni kell, hogy csak a rimek, a forma bizony nem eleg! Az csak a toblet.

az okokat nem ismetelnem meg, lasd korabban a hozzaszolasomat.

Link a hozzászóláshoz

RQ.

Igen, a lelki világunkra hathat egy olyan vers, ami depis korszakban íródott. Lehet, hogy megint egyedi a véleményem - de azt hiszem ennek így is kell lennie -, mert én úgy gondolom, hogy a legnagyobb költők élete általában valami tragédia köré csoportosul, és ez a konkrét esemény határozza meg későbbi munkásságukat. Abban nem vagyok biztos, hogy ha nem történne meg ez a történés, akkor az illető nem lenne ugyanolyan neves, mint ebben az esetben. Az evidens, hogy a legjobban depis ember életében is vannak jó korszakok, és így is születnek versek. De valahogy azok nem tartalmaznak annyi mondanivalót és érzést, mint a más hangulatban íródottak. Ha pusztán magamból indulok ki - és miért is tenném másként -, akkor azt mondom, hogy nem nagyon tudok írni olyat, amire azt mondom, hogy nem szándékolt és megtervezett versek, amikor minden happy körülöttem.

Tudom, hogy Arathorn nem nekem szánta a hsz-ét, de azért belekontárkodok abba is, van pár dolog, ami böki a szememet :)

Szóval. A szabad vers. Igazából nem köthetünk bele semmilyen formába, amit az alkotója versnek nevez, mert számára jelent valamit az az érzés, amit így akart kifejezni. Abban azonban egyet kell értenem MagyarGergellyel, hogy nem minden egymás után leírt sor nevezhető versnek. Mert attól, hogy én leírok négy félmondatot szimpla prózai szövegben egymás után, az hiába hordoz mondanivalót, az akkor is csak helytelenül megszerkesztett négy prózai félmondat marad :) A lényeg akkor marad lényeg, amikor saját maga ölt formát. Amikor írod, mert jön, mert saját maga akar megszületni. Nem akkor, amikor nekem agymenésem van, és akarok valami újat, és lázadót létrehozni.

Remélem nem bántottam meg senkit a fejtegetésemmel, csak leírtam a véleményemet.

Link a hozzászóláshoz

Ülj oda az asztaltársasághoz...

Hozzájuk szólhatsz anélkül is, hogy bemutatkoznál. Ha ismert kalandozó vagy, Fedd fel kiléted hogy megismerjenek.

Vándor
Válasz a témára...

×   Formázott tartalmat illesztettél be.   Formázás megszüntetése

  Only 75 emoji are allowed.

×   A hivatkozásodat beágyazta a gépszolga automatikusan.   Mutasd inkább hivatkozásként

×   A Pszi-emlékfelidézés sikeres volt.   Szerkesztőablak kiürítése

×   You cannot paste images directly. Upload or insert images from URL.

×
×
  • Új...