Pegasus

Na jó, muszáj közbe szólnom... anime: japán szó, jelentése rajzfilm, az angol "animation" szóból ered. A nem japánok viszont csak azt hívják animének, ami japán rajzfilm. :wink: Vagyis a Madagaszkárra csak a japánok mondanák azt, hogy anime. Én sajnos nem láttam, a Star Wars 3-at néztem meg helyette. Szvsz már nem is fogom látni, hacsak nem az HBO-n néhány év múlva. :cry:

Nemrég láttam a Világok harcát. Utólag olvasgattam róla, és az lett, aminek szánták: hogyan éli meg mindezt egy átlagos ember. Látvány nagyon jó volt, talán túlságosan is... Lelki részek igen jók, az emberek viselkedését az adott helyzetben nagyon jól eltalálták. Mégis, valahogy zavart, hogy a film vége felé ötpercenként ránéztem az órámra... Tudtam, hogy elvileg mikor van vége a filmnek, és még mindig olyan volt, mintha a közepén tartana... Amúgy nem volt rossz, csak túl sok kérdés merült fel bennem a végén, hogy most tulajdonképpen mi is történt. Igen, igen, RTl klub vágta ezerrel az Inu Yashát, állítólag azért, hogy beleférjen a műsoridőbe. Aztán persze ennek is az lett a sorsa, mint a többi sikeres animének: beleszólt az ORTT. Cikk itt: http://www.delmagyar.hu/cikk.php?id=1&cid=100480

Fura dolog, hogy sokan úgy beszélnek a hitről, hogy ami mint "egy utolsó kapaszkodópont" marad, mikor már nem mondhatod azt, hogy tudod... csak hiszed... - amúgy én is ilyen vagyok, mielőtt az ellentkezőjét hinnék:) mások. Müller Péter pont fordított sorrendben ír erről a kettő dologról, miszerint a hit "biztos tudás". Ha nálam lenne az a könyv, most kinézném belőle, hogy is van pontosan... Mármint az igazi hit. Ha előbb "tudod, hogy így van", és ha már nem vagy biztos benne, akkor csak "hiszed, hogy így van", akkor már kételkedsz benne, tehát igazából nem hiszed, hogy úgy van... Na megint jöttem az értelmetlen szövegeimmel... Gomen nasai.

Mindenképp pusztulásra vagyunk ítélve: mert ami kezdetét vette, be is fejeződik egyszer, ami megszületett, meghal valamikor. Nem tudom, ki mondta ezt... és nem is érdekel, ez egy olyan mondat, ami minden emberben ott lappang talán... "Végtelen az, amit az embernek nincs ideje/kedve/alkalma tanulmányozni." (Ezt se tudom, ki mondta, de biztos, hogy mondta valaki :roll: ) Végtelen; Igaz; Nem igaz; Létezik; Nem létezik; Lehetséges; Lehetetlen; És-Még-Sorolhatnám mind emberi fogalmak, amiket megmagyarázni nem igazán lehet, inkább csak átérezni... és amit átérzünk arra ne támaszkodjunk "szellemi" témákban (ehh, és még én beszélek...^^"). d3st jó dolgokat mondott, és elgondolkoztam rajtuk (és ezt őszintén ki merem jelenteni). Mielőtt még bővítené a mondanivalóját, én is mondok valami rövidet: - ami sztem inkább nekem számít, mint nektek, de azért leírom :roll: - találj magadnak egy értéket (amiről érzed, nem pedig tudod, hogy érték), és élj! (érték... élet... mik ezek? nem tudom, csak játszom a gondolatokkal, amik "választ adnak"...)

Riyena: Azon kevés emberek közé tartozol, akik észrevették, hogy s-sel írom a nevem (sokan Pegazust írnak, nem mintha zavarna, csak egy érdekesség). Talán az is benne van, hogy Isten egy (1). És minket, embereket is egyénnek teremtett elsősorban, nem pedig közösségnek. És közösségként így működünk: tönkretesszük a Földet. Erről most eszembe jutott a régi görög mitológia, ott is káosz volt az istenek (NEM 1...) között, gondoljunk csak a trójai háborúra. Csak mivel nekik nem volt saját életük, inkább az emberekével szórakoztak... ehh... A közösségi tudat már nagyon régóta felbomlott, talán nem is létezett igazából... ezt a tudatot kéne inkább erősíteni, amit az ember teremtett... tehát Istenben kéne keresnünk...? Nem tudom.

Minden, amit Te teremtesz, önmagadra mutat vissza.

Én azért szeretek játszani, mert kicsit olyan, mintha lenne egy párhuzamos életem a valódi mellett, amiben átélhetek olyan dolgokat is, amiket a valódi életemben nem tudnék. A másik meg, hogy jó érzés, hogy egy történetet, egy kalandot mi teremtünk meg. Nem olyan, mikor leülsz megnézni A gyűrűk urát, vagy Warcraftozol egy jót, hanem sokkal jobb és valahogy... mélyebb. Nem sokat szerepjátékoztam eddig (ugye az a sok szabadidő, amivel egy ember rendelkezik...), de ez a vélemény alakult ki róla bennem, s a szerepjáték azon kevés dolgok közé tartozik, amit előbb szerettem meg, minthogy megismertem volna.

Na vigyázat, lehet, hogy most egy okos dologból hülyeséget szedek össze, de azért leírom: Jung elmélete alapján az embernek vannak bizonyos alszemélyiségei/arcehtípusai. Ezeknek az alszemélyiségeknek egy része "zárva" van az egyén számára, nem hozzáférhető. Ezt úgy kell elképzelni, mintha zárt és nyitott ajtót lennének az emberekben (Jung mond valami olyat is, hogy a szobákban lévő alszemélyiségek ki akarják nyitni az ajtót, amit én értek is, de ti nem fogjátok, ha én írom le, úgyhogy inkább nem is írom). A külvilágban, az egyén által ismert más egyének, ha azok személyisége hasonlít a mi egyénünk egyik alszemélyiségére (amelyik nagyban ki akarja nyitni az ajtót, ugye), akkor az a kívül lévő ismerős kulcsként szolgálhat, hogy kinyissa az egyik alszemélyiségünk ajtaját. Sztem ez valahogy vonatkozhat a szerelemre, barátságra, ellenségeskedésekre, döntésekre egyaránt. Nem mindig jó, ha egy ajtó kinyílik: talán valami iszonyat rossz van benne - vagy mi tesszük rosszá, ha kinyílt, nem tudom - de szerintem jobb, ha tudjuk, mit rejt az ajtó, s ez esetben valamely szinten ragaszkodni kell ahhoz a személyhez, mely kulcsként szolgál. Bocsi, ha marha érthetelnel voltam, én már csak ilyen vagyok...

Szerintem valamit le akarsz győzni önmagadban. Én már nem álmodok rémeket, igazi rémálmom nagyon régen volt, és valahogy zavar... hagyjuk, ez az én problémám. Mikor álmomban éreztem, hogy "rémálomnak indul", amit álmodok (negatív szereplők, üldözés, stb.), egyszerűen odamentem ahhoz az alakhoz, és megvertem. Minden negatívum, ami bennem volt, testet öltött álmomban, és "legyőztem". De ez a fajta győzelem nekem valahogy nem tetszik...

Nagyon sok embernek ez a véleménye, és sztem nem szabad senkit megkövezni, csak mert máshogy gondolkodik Én azért szeretem/foglalkozgatok az asztrológiával, mert - ahogy mások is írták - könnyebb általa megismerni az embereket, és saját magadat is. A másik meg, hogy azért van benne valami, hogy az ég hatással van ránk, apró földiekre... az ilyenek mindig is vonzottak :wink: A "valóságalapjáról" (létezik egyáltalán ilyen?) nem nagyon tudnék beszélni, annyira nem vagyok benne a témában. De nekem semmilyen tudományos magyarázatra nincs szükségem ahhoz, hogy bízzak benne, sőt, valahogy az tetszik benne, hogy nincs rá magyarázat...

Elrond ügynök "A gonosz a végén megfizet mindenért!!!" Van vége egyáltalán valamikor is? Mivel szerintem mindig újrakezdődik, mindig csak egy periódusnak van vége, de az egésznek nincs... A nevelés függ a gyerektől is. Az áll a szülőn, hogy megismerje a gyerekét. Ha már megismerte, a nevelés ösztönös lesz: ösztönösen jó. Az a gond, hogy a mai világban a szülők nem ismerik meg a gyerekeiket, ami érthető, mert a folytonos rohanás és időbeosztás miatt ez iszonyat nehéz is. Ahhoz pedig, hogy valami rosszat adj az öcsédnek, azt be is kell fogadnia: hiába adsz nekem egy Ferrarit, ha én nem fogadom el (ez elég rossz példa volt, de azért még igaz). És igazad van: minden, ami teszel és ami benned van, még ha nem akarod is, az te vagy. Az lehet, hogy az a rossz tőled került az öcsédbe, de azt a rosszat ő fogadta be és tette önmaga részévé. A másik meg az, hogy az ő szempontjából nem feltétlenül rossz az, amit tőled kapott (ez csak egy halvány kijelentés; ugyanis nem ismerem az öcsédet). Nagyon örülök, hogy végre rajtam kívül is akad egy Popper rajongó. Igaz, csak egy könyvét olvastam, de abból is annyit tanultam, hogy még most is a megemésztésével vagyok elfoglalva. Nem attól lesz valami úgy, hogy félsz-e tőle, vagy sem. Pl. valaki terjesztgeti, hogy nincs menny és nincs pokol, így tehát életében nagyon sok bűnt elkövet. De IGAZ

Örülök, hogy elmondtad, és nem bántottál meg. Nem nézem őket más szemmel ettől (eddig se néztem őket sehogy, mert a zenekarról holt keveset tudok). De nem fogok menni Junkies koncertre! :evil: Amúgy ez a drog különös dolog... én már csak azért sem próbálom ki, mert valahogy a büszkeségem mindig közbeszól, hogy "mi az, csak így tudsz boldog lenni?" A válasz alapból nem: ugyanis nem tudnék boldog lenni tőle... mindannyiszor, amikor nem önmagam vagyok, lesüllyedek a béka feneke alá. Akkor minden vagyok, csak boldog nem...

Én nem vallom rockernek magam, de az az igazság, hogy gondolkodásilag közelebb állok a rockerekhez, mint sokan, akik annak hiszik magukat... Én azt mondom, hogy a "jó és igazi" zenét szeretem. De mivel ez a kijelentés nagyon is nézőpont kérdése, egyszerűbb azt mondanom, hogy azt a zenét szeretem, ami tetszik. Ez elég érdekes kijelentésnek tűnhet, de van egy ismerősöm, aki egy évvel ezelőtt nagyban Britney Spearst (ujjuj, így kell írni...?) hallgatott, aztán hirtelen leváltotta a ruhatárát, és nagyban hirdette, hogy ő punk, és minden más zenélt "utált" azon kívül. De amúgy a Junkies-ről soha életében nem hallott...

Szerintem is nagyon jó a Depresszió, és bár nem nagyon tudok a zenekarról semmit, de úgy érzem, érzik, amit énekelnek, és ettől lesz csak igazán jó. (amúgy számomra Ossian és Junkies rulez, ha már magyaroknál tartunk - eh, elég változatos izlésem van.) Amúgy mostanában a magyar Dzsungel könyve színpadi előadás zenéjét hallgatom :roll: . Szerintem iszonyat jól megcsinálták a hangulatot hozzá.

Én elsősorban azért szeretem a horoszkópot, mert általa könnyebben kiismersz más embereket, s elsősorban saját magadat. Nekem sajnos voltak olyan előítéleteim, hogy "a tűzjegyűek néha keresztülgázolnak másokon", és ha egy adott tűzjegyű megsértett engem vagy egy barátnőmet, akkor mindig erre gondoltam. De sajnos elkövettem azt a hibát, hogy az adott tűzjegyű személyébe nem képzeltem bele magam. Néhány hónapja megismertem egy Kos csajt, és észre kellett vennem, hogy ÉN vagyok az, aki gyakran megsértem őt(ugye Ikrekként folyamatosan löktem a dumám, és voltak olyan beszólásaim, amik mélyen érintették). Szerencsére gyorsan megbocsát és elfelejti a dolgokat, de mostmár legalább tudom, hogy a tűzjegyűek sem olyan erősek és sebezhetetlenek, mint gondoltam, és én is megbánthatok másokat, anélkül, hogy feltűnne... Mostanában olvasgattam Alan Oken: Amint fent, úgy lent című könyvét, iszonyat sokmindent leír a jegyekről, és ami a legjobb, nem úgy, hogy "a Bak gyermek gyakran akaratos", tehát nem von le következtetéseket, inkább a jegy szimbolikáját tárgyalja ki. (+ szó van a csillagképről és a mitológiai/történelmi szálakról is). Elsősorban Venesnek ajánlom, ha eddig nem ismerte :wink: , de amúgy mindenkinek, akiket érdekelnek az ilyenek.