Cirifischio

Ez, ahogy korábban is írtam, szerintem nem jelent különbséget, mivel a varázslat - beleértve a szimpatikus mozaikot is - az időzítés következtében nem a létrehozáskor aktiválódik, hanem csak az időzített pillanatban. Ha akkor létezik kapcsolat, akkor a varázslat rá tud állni, ha nem, nem. Hogy előtte létezett-e, az mindegy.

Erre a kérdésre amúgy a Rablás c. varázslat ad szerintem választ Ogonomus trükktárából. Aszerint a szimpatikus kapocs segítségével olyan tárgyakra varázsolok, amiket soha nem láttam, ennélfogva egyedileg nem is tudok előre azonosítani, de mégsem jön el az összes, hiszen "minden varázsló annyi súlyú aranypénzzel kénytelen megelégedni, amennyit a hatalma lehetővé tesz" (ETK335. oldal). Tehát lehet pontos azonosítás nélkül szimpátiázni, mégsem hat egyszerre az összesre, hanem pontos célpontkijelölés hiányában - feltehetőleg - véletlenszerűen válogat a szimpatikus kapcsolatban álló lehetséges célpontok közül.

Ez elsősorban attól függ, hogyan értelmezed a varázslat célpontját. Én például hajlok arra, hogy a varázslat létrehozásának pillanatában, a varázslás szempontjából az anya a célpont, hiszen őrá varázsolsz (még ha olyasmit is, ami rajta keresztül majd máshova hat egyszer). Az anyára ültetett varázslat (társszimpátiástul) csak akkor "sül el", amikorra az időzítés azt meghatározza, azaz a szimpatikus viszonynak szerintem elegendő csak a varázslat aktiválódásakor (az időzített pillanatban) fennállnia, hogy az aktiválódó társszimpátia megtalálhassa. Előbb teljesen mindegy, hogy létezik-e bármilyen szimpatikus viszony, hiszen addig a nem aktív szimpatikus mágia meg sem próbálja megkeresni. Érdekes kérdés persze az időzítéstől függetlenül is, hogy lehet-e így vaktában használni a szimpatikus mágiát, vagyis úgy, hogy nem tudom mi van/lesz a másik végén, egyszerűen azt "kódolom" a varázslatomba, hogy a szimpatikus kapcsolatot követve hasson arra, ami a másik oldalon van, akármi is az. Hiszen ez felveti azt a kérdést is, hogy akkor mi van a többes szimpatikus viszonyokkal. Mondjuk egy anya, akinek van két szülője, egy testvére és három gyermeke, szereti a férjét, van egy legjobb barátja, és a szimpatikus varázslat aktiválódásának pillanatában ráadásul még éppen mentális befolyásoltság alatt is áll (azaz valakivel mentálfonal köti össze). Neki legalább kilenc társszimpátiás kötődése van. Tegyük föl, hogy én, mint varázsló egyet sem ismerek közülük, sőt a létezésükről sem tudok, csak varázsolok a nőre egy ilyen "menjen végig a varázslatom a társszimpátiás kapcsolaton és hasson a túlfelén álló személyre" jellegű varázslatot. Hogyan dől el az, hogy a kilenc kapcsolat közül melyiken "szalad végig" a társszimpátiával összekötött varázslatom?

Ennek a különbségtételnek a te érveid ("Akkor a tetoválás az hogy készül? Felfektetik a friss papokat egy évre az oltárra? Ne vicceljünk már! Teljesen irreális.") szempontjából miért is van jelentősége?

Ez mekkora ötlet! Bizony! Ynev történelmét ismerve nem is kérdés, hogy ez csak így lehet. A Dúlás során pl. még az eget se' lehetett látni a rengeteg pyar angyaltól... Viccet félretéve: persze lehet, hogy igazad van. Attól, hogy Selmonak nem segítettek megvédeni a szent várost Krán ellen, az annál komolyabb templomokat még megsegíthetik. Hát, pedig vagy ez, vagy Noir és Ana-Amusi (Enoszuke) felszenteltjeit nagyon csúnyán átvágta valaki. Na, legalább a Doldzsah-papok megnyugodhatnak.

Örülök, hogy másnak is feltűnt. Nekem javarészt ez vette el a kedvemet attól, hogy további észrevételekkel segítsem a dolog hegesztését. Merthogy a javasolt szómágiának épp az lett volna a lényege, hogy erős, karakteres, ezért jól megkülönböztethető jelzőket használ, ezzel segítve az elhatárolást. Sőt kizárólag így van értelme. Nem véletlen javasoltam a "nem megfelelő / elfogadható / kiemelkedő" triót, hanem mert ezek között éles a határvonal, ami könnyíti a döntést. Hulla azonban láthatóan nem értette a dolog lényegét és ezért inkább - ki tudja milyen megfontolásból - áthegesztette "átlagosra" a középső jelzőt, ezáltal teljesen értelmetlenné téve az egészet, hiszen egy karakteres jelzőt egy szürkére (átlagosra...) cserélve épp azt a distinkciót maszatolta el, ami miatt az egészre egyáltalán szükség van. Továbbra is egyszerű kibicként: Ahogy én látom (és nem csak a fenti egy ok miatt, hanem mert MG észrevételeihez meglehetősen hasonlóak a magaméi is), az a baj, hogy legyen Hulla bármilyen lelkes, sajnos a lelkesedés meg a szorgalom kevés még egy ilyen értékelés összerakásához is, és ezért ha a készítő nem érti a miérteket, inkább árt még a már meglévő értékeknek is. (Amúgy a pontokhoz: ha nem ment volna el a kedvem pár napja a hozzászólásoktól, én a -1/1/3 pontos osztást javasoltam volna. Mert ez egyfelől ugyanazon okokból, amiket MG is írt, negatívan veszi figyelembe a nem megfelelő teljesítményt - hisz valljuk be, a ROSSZ játék nem csak nem ad hozzá, de el is vesz az összképből, ezért indokolt a negatív értékelése -, másfelől súlyozottan díjazza a kiemelkedő játékot, ezáltal segítve, hogy a végső sorrendállításnál kevésbé érvényesülhessen a "Sok lúd disznót győz" elv, azaz sok kis átlagos teljesítmény kevésbé érhessen fel azzal, ha valaki akár csak egy-két ponton is kiemelkedőt alkot.)

Ha rendszeresen motivációs problémás karaktereid vannak, akkor ott nem biztos, hogy az értékelési rendszer szorul leginkább változtatásra. Értékelésre talán nem, jutalmazásra viszont igen, hiszen magában hordozza azt. Vagy nem a jutalmazás és a jó élmény lenne az értékelés célja? Ezzel a módszerrel mindenki nyertesnek érezheti magát, amikor kiérdemel, vagy a megfelelő pillanatban bevált egy váltót (s ezáltal a rendszer tovább motiválja a jó játékra), míg a bármilyen más értékelési rendszerben lenne 1 db elégedett nyertes, akit a végén kikiáltotok legjobbnak, s akinek a győzelmét közben az értékelési rendszer kritizálásán keresztül majd' mindenki vitatja. (Megjegyzem, az általam fölvetett módszerben is lehet jegyezni, hogy ki mennyit gyűjtött, és aki a legtöbbet, arra akár rá is lehet fogni, hogy a legjobban játszott). Ott, ahol a tartalmatlan váltó, meg még a tombola is komolyan fölmerült lehetőségként, ott szerintem ennek a módszernek is legalábbis létjogosultsága van. A jól kijátszott interakciókat ez az értékelési rendszer azzal jutalmazza, hogy a későbbi konfliktusok során előnyben leszel. Vagyis jó esetben akár utol is érheted az említett fejvadászt, aki mindent erőből próbál megoldani, s ezért gyorsabban halad ugyan, de a jó szerepjáték hiányában nem szerez hozzá semminemű segítséget, s így többet is küszködik az akadályokkal - akár bele is bukik. Bármire is szeretted volna írni, a kifogásaid az összes olyan értékelési rendszerre állnak/inognak, ami a modulmegoldást bármilyen arányban is figyelembe veszi. Vagyis a kizárólag a szerepjátékot figyelő és a modulmegoldást pedig teljességgel figyelmen kívül hagyó értékelésen kívül az összesre (amúgy szerintem a fentiek miatt talán épp az enyémre a legkevésbé).

Minél jobban játszol, annál több váltót kapsz, amiknek a beváltásával olyan előnyökhöz juthatsz, amikkel elősegítheted magatoknak a modul megoldását (vagy akármi mást, ha úgy tetszik). Aki futóversenyen a futás helyett inkább pitypangot gyűjt, az bármilyen szépen dúdol is közben, ne csodálkozzon, hogy mégsem állhat fel a dobogóra. A játékosoknak és a km-nek közös feladata a megfelelő motiváció megtalálása. Ha elmulasztják (merthogy ez szerintem súlyos mulasztás és ezért hiba), esetleg lehet még reménykedni abban, hogy a csapattársaknak több eszük volt, és a játékos minden erőfeszítése dacára mégis odakeverték valahogy, ahol segíteni tud a modul megoldásában...

Soha nem jártam még egy rendezvényeteken sem (ez jó eséllyel így is marad), ezért ennek fényében kéretik egyszerű kibickedésként kezelni az alábbi néhány észrevételt (meg a leadott szavazatomat is): 1. Az MG/Daru féle értékelőlappal kapcsolatban szerintem probléma, hogy a karakter tényleges kijátszása (kaszt, faj, származás, jellem/egyéniség) csak alig néhány pont a sok közül, holott a szerepjáték értékelésének az alapja illene, hogy legyen. Gondolok itt arra, hogy ebben a rendszerben extrém esetben akár egy olyan játékos is elnyerheti a legjobb szerepjáték díját, aki egyébként egyáltalán nem, vagy legalábbis nem jól játszotta ki a karakterét. Mert ok, persze emiatt elbukik ezeken néhány pontot, de a többin (a faj és a kaszt összhangban volt – csak épp nem játszotta ki –, jó név, megfelelő megjelenés, voltak „színesítések”, rengeteget ötletelt, részt vett a modulmegoldásban, frankó a karakterlapja, király az előtörténete – amihez a kijátszott karakterének utána esetleg semmi köze –, oda-vissza ismeri és aktívan használja az összes képzettségét, stb.) meg összeszedhet egy csomót, amivel élre állhat. Szerintem érdemes ezt úgy áthidalni, hogy a többletpontokra ne lehessen jogosult az, aki már az alapokon elbukik, hiszen fogalmilag sem lehet helyes, hogy akár csak esélye is legyen a legjobb szerepjátékos díjára annak, aki az elf bárdját mondjuk troll rohamosztagos módjára játszotta ki – legyen az egyéb pontokon bármennyire is értékelhető a teljesítménye. 2. Azáltal, hogy a rendszer a pszi-, vagy mágiahasználókat előnyben részesíti a lehetséges többletpontokkal, s ugyanakkor a célbaérkezést (a modul megoldását) is beszámítja az értékelésbe, ezáltal gyakorlatilag annak ad extra előnyt, akinek amúgy is több eszköz áll rendelkezésére a célbaérkezése elősegítésére. Mintha egy autóversenyen a leggyorsabb autók még előnyt is kapnának, mondván, hogy azokat nehezebb vezetni. 3. Az MG által használt -/0/+ rendszer eltérő értelmezésének problémáján szerintem segíthet egy kis szómágia. Nevezzétek inkább őket pl. „nem megfelelőnek”/”elfogadhatónak”/”kiválónak”. A végeredmény számítása szempontjából ugyanaz, de talán mégis egyirányúbbak lesznek az értékelések, mert beszédesebb a minősítések jelentése. 4. A modulmegoldás/másodlagos célok elérésének értékelése: van az a helyzet, amikor a játékos/csapat részéről az a helyes, ha egy bizonyos célt nem teljesít (lásd az emlegetett Felice-hívők vs. macskagyilkolás esetét). Ezért azon felül, hogy az értékelés vizsgálja, hogy a versenyző teljesítette/nem teljesítette az adott célt, érdemes egy olyan értékelési szempontot is bevezetni, hogy ha nem teljesítette, akkor az hiba volt-e, netán elfogadható volt-e (pl. mert az adott side-missionre már nem jutott idő, s ezért a km le sem mesélte), vagy esetleg kifejezetten ez volt a játékosoktól a helyes döntés (megint csak Felice-hívők vs. macskagyilkolás). Így senkinek sem lehet oka panaszra, aki teljesítette, az azért kap értékelést, aki nem, az meg azért. +1. Értékelési rendszer: Gyakorlatilag a korábban felvetett „Váltós rendszer” egy változata az, amit pl. a Savage Worlds rpg használ. Versenyértékelésre ültetve ennek az lenne a lényege, hogy a váltós rendszer mintájára a végeredmény szempontjából csak a modulmegoldást, mint viszonylag objektívan mérhető eredményt értékeli a díjazás, de játék közben a jó szerepjátékért váltókat szerezhet a játékos, amiket azonnal, már a játék során az esélyek javítására, azaz előnyökre válthat. Lehet ilyen előny egy sikertelen próba újradobásának lehetősége, vagy az ellenfél újradobásra kényszerítése, netán „az ellenfél támadása csak sima találat legyen, ne túlütés”, stb. Ezáltal egyfelől a jó szerepjáték önmaga jutalma, hiszen azonnal előnyre fordítható, másrészt azonnali pozitív visszacsatolást is jelent a játékos számára, s ezért jobban motivál a jó szerepjátékra, mint az a tény, hogy a végén majd esetleg értékelik a játékomat (vagy nem). Harmadrészt pedig, noha ez az értékelési rendszer végső soron csak a modulmegoldást díjazza, de a modul megoldásában pedig jelentős előnyt biztosít a jó szerepjáték (az érte kapott, majd a modulmegoldás érdekében előnyökre váltott váltók formájában), s ezért valójában az is masszívan része lesz a végeredménynek.

Te tudsz kitalálni olyan okot, ami indokolná a kimaradásukat? Nekem egy sem jut eszembe, úgyhogy szerintem véletlen volt.

Azt, hogy a törpe asszonyok rendkivül kikapósak.

Akkor gondolom szabad a gazda. A megfejtés: Ianoss Gal-A-Nay kráni banara-mester (Rúna I/8. 24. oldal) Galántai János (AKA Ray O'Sullivan) nyomán Az új kérdés: Milyen fegyverrel folytathat a kardművész Chi-harcot? (Kérem pontos forráshivatkozással alátámasztani!)

Nem, ennél direktebb névátvétel történt, a karakter az író vezetéknevét és keresztnevét egyaránt megörökölte. Annyit segítek, hogy az illető író az úgynevezett "nagy öregek" egyike. (Amúgy van Sándor nevű MAGUS-író?)

Jogos kérdés, ebből a szempontból határeset. A karakter neve szerepel ugyan egy hivatalos kiadványban (nem regény) és világosan felismerhető benne az eredeti név (utobb GA meg is erősítette), de valóban nem írták oda mellé, hogy ezért lett ez a neve, ezért ha szigorúan vesszük, nem szerepel a kiadványban a válasz. Elfogadom, ha emiatt nem ér a kérdés. (Amúgy a karakter az itteni szószedetben is megtalálható.)

Egyike azon neveknek, amik nem szimplán rosszak, de nem is lett volna szabad Ynevre használni: Vanitatum Vanitas És ha már rettenetes nevek, meg hiúság, akkor a kérdés: Melyik az a hivatalos ynevi karakter, akit a kitalálója - tehát az egyik MAGUS-író - saját magyar polgári neve után kereszteltek el?

1. 6. (Halál dala 45 Mp) 2. Érintés 3. PSz. 3592.

1. Csak úgy sajátítható el, ha sokat harcol a faj ellen és legfeljebb állati intelligenciával bíró, nem fegyverrel harcoló lényre vehető föl. 2. szúrófegyver 3. Sogron-pap egyedi varázslata

Emiatt nem aggódnék. Tapasztalatom szerint a többit általában visszatartja az, akit már az elsőn rajtakaptak.

Wow! A sok trollkodás közepette végre egy fölösleges bekiabálás a partvonalról! Ez mennyire kellett már ide! Magas lóról, nagy mellénnyel végre osztogatani kezdte valaki azt a nagy eszét. Engem megvilágosítottál, köszi! Mostantól ezen fogok gondolkozni. (Ma megint tanultam valamit amúgy, hála neked. Egészen a hozzászólásodig például nem is tudtam, hogy létezik intellektuális fing. Épp olyan, mint az igazi: egy kicsit büdös ugyan, de te legalább megkönnyebbültél tőle. Még szerencse, hogy kiengedted. Jobb így?) Szerkesztve TAO által: ha már fing, akkor abból elég 1 is, nem? Légyszi itt zárjuk rövidre, függetlenül attól, hogy ki kezdte és ki folytatta. Köszönöm a fórumozók nevében is.

Klamathweed szerintem nem is kérdés. Bűvdudás #39-ét ellenben megelőztem a #34+37 válaszommal (Sneer is a #35-ben, de most látom csak, hogy tőle hiányzott egy alkaszt)

Csak hogy tovább rágjam a gumicsontot : Ennek fényében Klamathweednek is jár a pont. Ha az alkasztokat is és a kasztokat is helyesnek fogadod el, akkor a pegazusos megoldást ő írta először alkasztokkal, én pedig kasztokkal. Ugyanakkor ha a lovat is elfogadod legdrágábbnak, akkor azt Sneer írta először alkasztokkal (én pedig kasztokkal). Bűvdudásnak viszont _szerintem_ semmiképp sem jár pont, mert ő csak a legolcsóbb cuccokat jelölte meg, a legdrágábbakat nem, ezért a válasza hiányos volt. Na akkor most ki(k) kap(nak) pontot?

Ennek fényében nem véletlen nekem jár a pont? Csak kérdezem... Nem "konkrét árral" rendelkezőket kértél, sőt az ár megadása nem is volt a feladat része. A tartomány itt annyira egyértelműen meghalad minden más árat, hogy ennél nagyobb pontosítás nélkül is egyértelműen a pegazust teszi a legdrágább állattá a könyvekben.

1. tengeri vadászok, harcos tengerészek 2. 201 3. segédek

Kérlek. HGB előszó (3. oldal): "Három új kaszt mutatkozik be az első fejezetben [...] A következő két nagy fejezet teszi ki a kötet gerincét. Észak és Dél harcos alkasztjait tárgyaljuk itt, országok szerinti bontásban." Tehát a HGB különbséget tesz a kaszt és alkaszt között, s a MAGUS szabályrendszer hivatalos terminológiájában a kérdéses harcos típusok csak alkasztok. E tekintetben a kötet bevezetője teljesen egyértelműen fogalmaz és mielőtt a kérdésre válaszoltam, ez volt az első, aminek utánanéztem - ezek szerint egyedüliként (és épp ezért emeltem ki már az első válaszomban is azt, hogy "kasztok:", ahelyett, hogy csak magát a felsorolást írtam volna be). Magyarán a HGB-ben kidolgozott harcos altípusok - melyek közül a többiek válaszai kikerültek - vonatkozásában nem az én álláspontom is, hanem csak az én álláspontom helyes - még akkor is így volna, ha a papok és paplovagok kapcsán egyébként elfogadnám a logikai megközelítésedet (NEM! *lásd később). Ettől persze még te is és a nevezett többség is nevezhetitek akár kasztnak, akár felőlem lekváros buktának is őket. * PPL I. 13. oldal, a Pap kaszt általános leírása: "Ha az általános leírásban szereplő értékek egy speciális alkaszt esetében másként szerepelnek, akkor az az alkaszt ismertetésénél külön megtalálható" Tehát a PPL paptípusai úgyszintén alkasztok, hiszen a kaszt minden esetben a Pap. Ezt mindig olyan szívmelengető olvasni. Akárhányszor téved valaki, amikor szembesül vele, valahogy sose az esik ki a száján, hogy "neked van igazad", vagy "bocsánat, én tévedtem", hanem mindig csak a "francnak kell itt okoskodni" (jelen esetben puhább verzióban "nem kell szőrszálhasogatni"). Végülis...

Jogos.