Kata

Kedves Barátaim! Idén is fergetegesen éreztem magam veletek a táborban! Ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni. Köszönet a szervezőknek, amiért idén is idejüket nem kímélve profin megszervezték a tábort a karácsony előtti hajtás ellenére. Visszaolvasva egy kicsit bő lére eresztettem a beszámolómat. Aki ismer, jól tudja, hogy akkor is elmondom a véleményemet, ha nem kérdezik. Így nem tudtam ellenállni CS kérésének sem az élménybeszámoló írásával kapcsolatban. Az alábbi beszámoló is kimerítőnek sikerült, így csak az olvassa tovább, akit tényleg érdekel. Szállás: nagyon hangulatos helyen volt. Kulturált volt az épület, a kert, a konyha: új, tiszta, jól felszerelt. Külön elégedett voltam a szobánkhoz tartozó kis fürdőszobával. Volt meleg víz, fogas, szemetes és még a WC-n ülő csapattársunkat sem kellett nélkülözni a játékból, mert csukott ajtón keresztül is tökéletesen áthallatszott minden. J Ami problémás volt egy kicsi szerintem, az az ágyak állapota: a szobánkban lévő emeletes ágyakat pusztán a jó szándék tartotta össze. Mivel a nyolc fekhelyes szobában csak öten voltunk, így csak nekem kellett fölső ágyon aludni. Minden reggel hálát adtam Noirnak, hogy túléltük az éjszakát (én is és az alattam alvó Gábor is). CZ és Xanner ugyan felajánlották, hogy behozzák a vontatókötelet a kocsiból és hozzárögzítik az ágyamat a szomszédos ágyhoz, de végül erre nem került sor. Legközelebb, ha ide jövünk, Gáborral mindenképpen felvetetem a bútorasztalos szakmát mesterfokon és hozunk fúrót, szöget, kalapácsot, facsavart. Mivel mi a szobában játszottunk hiányzott az asztal és a székek is. A kintről behozható sörpad nem fért volna be a szobába és székek hiányában nem nagyon tudtuk volna körül ülni sem. Gábor találékonyságának köszönhetően az ágyneműtartók beforgatásával lett egy asztalunk (az asztal négy sarkában egy-egy kerékkel és egy alig használt rágógumival). A KM-nek beszereztünk egy padot a közös helységből. A játékosok az alsó ágyakon ültek. Szóval végül is feltaláltuk magunkat, de azért legközelebb készülünk majd egy-két bútordarabbal is, ha ide jövünk. Megjegyzem a szoba 8 személyes, de szerintem maximum 10 éves és 50 kg alatti gyerek számára lehetett volna 8 személyes a szoba. Szívem szerint kiírtam volna, mint a liftekben: max 6 fő 400 kg-ig. Kaja: ehető, számomra elegendő mennyiségű volt. Azért meg kell jegyeznem, hogy tavaly Kőröshegyen finomabb és változatosabb volt a menü. Amit kezdetben hátránynak gondoltam, hogy nem kis túlzással a „szomszédos” étkező a szomszéd utcában volt, végül az étkezde előnyére változott. Jól esett legalább naponta háromszor kidugni az orrunkat és sétálni egyet a friss levegőn. A végére már azt is megszoktam, hogy Catsmile nem tud az évszaknak megfelelően felöltözni. Modul: Nekem nagyon tetszett. Köszi Nekdolan. Nem volt benne homok, dzsad, amund és koránkelő. A KM különösen ügyelt, hogy kurva se legyen, cserébe voltak szép, nagy erős, izmos lovagok. Ötletes volt az időhurok ugyanakkor egy kicsit szenvedős, de ezért csakis magamat okolhatom. J A modul bebizonyította számomra, hogy nem kell sajnálni, ha az ember elront valamit egy modulban, hisz egy kalandozó ezerféleképp képes elrontani ugyanazt, akárhányszor is élheti át újra az eseményeket. KM: Idén megnyertük a modulírót. Szigorú volt és következetes, úgy ahogy egy modulíró KM-nek lennie kell! Nálunk nem volt semmi cicó: „Ha beledöglötök is a modult fogjátok játszani! Muhahahahah…” Cserébe nem volt modul lapozgatás, bizonytalankodás egyszer sem. Fejből fújta a modult az összes NJK-val együtt! Talán egy csöppet lehetett volna engedékenyebb. Mindig minden csak egy hajszálon múlott. Néha adhatott volna mínuszokat a saját dobásaihoz is. J Csapat és játék: rengeteget nevettünk! Köszönet a csapatnak, a sok felejthetetlen pillanatért. A kirántott tolvaj pecsenye miattunk került fel az Északi szél fogadó étlapjára Erenben. Idén kevesebbet társasoztunk, helyette sokat beszélgettünk. Érdekes új kalandozót ismerhettem meg Pistike személyében, érdekes volt hallgatni az élete valódi kalandjait. CZ-vel csoki kóstolót tartottunk és nagyokat beszélgettünk, sokat nevettünk. Gáborral játszottunk egy felejthetetlen horror LARP-ot. És megismertük a könyörtelen sötét nagyurat Mosquito személyében (nem is mertem beállni a goblin seregébe). Xanner Zombis társasa pedig az első olyan zombis társas, ami annak ellenére is tetszett, hogy félek a zombiktól. Imádtam ezt a tábort is, úgy mint az összes többit, amin eddig részt vettem. Nekdolannak és a KM-eknek köszönöm, hogy ott lehettem a kiemelt szerepjátékosok között. Valószínűleg a meggyőző hulla alakításomért kaptam. Nagyon várom már a Nyári tábort, hogy újra együtt kalandozzak veletek. Köszönettel: Kati

Kedves Barátaim! Idén egy kicsit elmaradtam az élménybeszámolómmal, de az emlékeim még frissek! Hogy is hívták azt a várost, ahol együtt kalandoztunk? Hilom? Tokaj? ... Félretéve a tréfát, idén is nagyon jó volt veletek. Bár meg kell mondjam, hogy a kollégiumi léttől már alaposan elszoktam. Első nap talán még nosztalgikus volt egy kicsit, de az első éjszaka után tudtam, hogy legközelebb a bejárós opciót fogom választani. Alig, hogy lehunytam a szemem (2:50), Ranil napjának komisz sugarai bekúszott a függöny alatt ( meg kell hagyni, nem volt nehéz dolguk) és nem hagytak aludni. Amikor Tao meghirdette "Just trippin" programját, álmomban sem gondoltam, hogy én leszek az első... Ezzel az erővel, akár még Mosquito reggeli tornájára is benevezhettem volna. A sokak által kedvelt vizes blokk pedig, akkor vált számomra is igazán értékessé, mikor véletlenül betévedtem az első emeleti női mosdóba... Vizes blokk terén a második emelet el volt kényeztetve! Közösségi tereink is voltak, a bökkenő ott volt, hogy a nagyobb tereket rajtunk kívül mások is használták. Zavartuk egymást, ez nem kérdés. Legközelebb, ha lehetséges olyan helyet válasszatok, ahol rajtunk kívül nincs másik társaság. A mi csapatunknak igen kellemes "játszótér" jutott, egy dél-keleti fekvésű galambdúcban, kisebb szépséghibákkal pl. XX. századi iskolaszékeken toltuk végig a három és fél napot. Ezzel amúgy nem lett volna baj, ha nem éppen egy gerincproblémás ember ül rajta órákon át. De ezt a kérdést is klasszul megoldottuk, egy-két "piknik paplannal". Vicces volt, hogy rajtunk keresztül járt a Rizikófaktor Deluxe Edition a játszóhelyére és nálunk volt a hűtő is, így meglehetősen nagy volt a forgalom. Sajnos későn jutott eszünkbe vámot szedni. A kaja nekem elég volt, nem mindig az ízlésemnek való, de ehető. Ár-érték arányban OK. Életmentő volt a reggeli kávé is, hiszen nyolc előtt nem nagyon lehetett máshol kávét kapni a városban, ahhh. Nagy tanulság számomra, hogy legközelebb nem indulok el kávéfőző nélkül. Modul: Ne legyünk szigorúak a modulírókkal! Bár Pacit nem ismerem Bitschak nagyon rendes, lelkes fiatal srác, jó logikai és stratégiai érzékkel. Éppen csak ez volt az első modulja! Ahhoz képes viszont nagyon is jó volt az alap ötlet. Kétségtelen, hogy a KM-eknek így sokkal több dolguk volt az idén, több kevesebb sikerrel meg is oldották a feladatot. Az élménybeszámolókból ki is derül, hogy melyik KM-nek sikerült ez egy fokkal jobban. A mi KM-ünk, Daelon, próbálkozott a csapatra szabni a modult, ezért voltak igazán jó pillanataink is. A csapattársaimnak köszönhetően, akik mindannyian zseniális szerepjátékosok (Panka, Dekker, Catsmile, Gábor), voltak heroikus küzdelmeink, hatalmas agyalások, nagy dilemmák, jóízű kacagások. Mindent együttvéve kis hiányérzettel bár (nem sikerült befejezni a modult), jól szórakoztunk. Bitschak, azért egy kicsit irgum-burgum! A logikai bukfencekre legközelebb figyeljetek oda és mindenképpen kérjétek ki a "Nagy Öregek" tanácsát! De hoppá! Ezt most is megtehettétek volna, hogyha a Nagy Öregek nem bújtak volna el éppen itt-ott, egy-egy csapatban a játékosok között. Na, de Őket is meg lehet érteni, néha Ők is szeretnének játszani! Csak talán nem kéne mindegyiknek egyszerre! Lehet, hogy ezekért a gondolatokért Ranil tüze súlyt majd le rám, de talán, egy ilyen vénasszony, mint én megengedheti ezt magának. Az alternatív programok idén zseniálisra sikeredtek. Régi vágyam teljesült azzal, hogy Kultozhattam egyet Sir Thommal. Hatalmas élmény! Zseniális volt az egész! A csapattársaim kitettek magukért. Jadisról tudtam, hogy remek szerepjátékos, de Goblin, Owden és Tao igazán megleptek! Remélem jövőre is lesz alkalmunk folytatni! Hatalmas élmény volt, az EP-is, bár a scifi nem az én világom. Nyilván én voltam a legbénább hajóskapitány, akit valaha hátán hordott az Univerzum. De! A zseniális mérnökömnek (Dio-nak), az eszes programozómnak (Andoronnak) és a bátor bányászmérnökömnek (Slam-nek) köszönhetően, akár még túl is élhettük volna ezt a kalandot, ha éppen nem SirThom a mesélő. Andoron, Dio, Slam, megtiszteltetés volt a kapitányotoknak lenni! Az One night werewolf mindig nagyszerű játék, még ha vámpír is a vérfarkas! Köszi Necdolan. A gyilkosos játék is szuper, bár az idén, csak egy éjszakát éltem túl. Tartok tőle, hogy ez már így lesz ezentúl. De azért én lelkes résztvevője leszek mindig a játéknak, Panka számíthatsz rám jövőre is! Idén Résen voltam! Nem hagytam megvezetni magam és a "Dolognak" esélye sem volt a "kutatók" ellen. De azért ügyesen próbálkoztál Attila, remélem legközelebb is játszol velünk! Kedves Szervezők! Idén is szuper volt minden és köszönöm, hogy időtöket nem kímélve lehetővé tettétek számunkra a közös játékot. Remélem jövőre is így lesz! A zászlókészítés számomra különösen élvezetes felkészülő feladat volt. Bár az én kezem munkája volt a kivitelezése, az ötlet és a dizájn a csapat kreativitását dicséri. Köszönjük még egyszer az elismerést. Annyi mindent szeretnék még írni, de így is hosszúra nyúlt már a beszámolóm. A végére csak ennyi: Jövőre veletek akárhol! Remélhetőleg a valódi Napfény városába! Üdv. Kata

Ok, én sem dúskálok az időben. Majd a táborban... Addig meg van, ami van és lesz, ami lesz! Várok türelmesen.

Ott leszek én is!

Mondjuk én is tettem fel néhány kérdést privátban Thomnak, de nem válaszolt. Ez még a honlap elérhetetlenségének időszakában volt valamikor. Lehet, hogy meg sem kapta(d) a kérdéseimet?

Az én karakteremnek kb. másfél oldalnál jár az előtörije, és még nincs kész! Férj nem szerepel benne egyáltalán. A "férjül kérést" poénnak szántam, a karakterem életébe nem fér bele egy házasság. Túl bonyolult lenne, és inkább büntetésnek tekintené mint áldásnak. Egy postapokaliptikus világban egy hiú önző teremtésnek csak nyűg lenne a nyakán a család és a szerelem. A bizalom témaköréről nem is beszélve: még nem felejtettem ám el azt a bizonyos Légy résen partit a téli táborban! Nagyon várom már a közös játékot!

Tréfát félretéve köszönöm a gratulációkat. Az imént egy kicsit elvicceltem a dolgot a fizuval, ez tényleg egy rangos szakmai elismerés. Rengeteget tanultam rá és az elmúlt 15 év gyakorlata is benne van. Neves professzorok előtt vizsgáztam (Országos Transzplantációs Intézet laborvezetője, Országos Genetikai és Onkológiai Intézet egyik elismert munkatárs, és a SOTE laborvezetője előtt). Szóval, van élményem bőven. Lesz miből meríteni a Kultos karakteremhez.

OK, nem akarsz elvenni feleségül? Tovább bonyolítaná a sötét titkok hálóját!

Sziasztok! Mostantól én is aktívabb leszek, sikerült levizsgázni! Főnököm azt mondta, hogy mostantól a megszólításom "nagyságos, méltóságos klinikai biokémikus asszony" (Magyarul: Az vagyok, aki voltam. Azt csinálom, amit eddig. Csak a fizetésem nőtt a háromszorosára. - De ez még mindig a Magyar Egészségügy nem kell túlgondolni). Szóval Kult: Máris imádom! Remélem SirTom, az én kis szösszenetemre utalt azzal, hogy már kapott egy karakter ötletet (privátban küldtem): Egy génsebész professzornő, aki sorozatos aljasságai miatt került az utcára (azaza a kövekre fektetve, eszméletlenül, bedrogozva). Persze ez még változhat, van még pár ötletem. Szívesen igazodom a csapathoz bármiben.

Kedves Kalandozók! Igaza volt a szervezőknek abban, hogy jó visszaolvasni álmos téli estéken (reggeleken, vagy már inkább délután :) ) a téli táborral kapcsolatos gondolataitokat. Bár nyári táborban már voltam korábban téliből nekem is ez volt az első. Nagyon jól éreztem magam! A szállás visszaidézte rég elfeledett kollégista emlékeimet: szinkron horkolás, oroszlán szag, nyikorgó ágyak! Durva belegondolni, hogy én akkor voltam kollégista, amikor egyesek születtek a táborozó közül. :) A közös fürdő számunkra maga volt a luxus, hiszen csak hárman használtuk a női vizesblokkot! A kaja finom volt és nekem bőven sok, de családilag megoldottuk a kérdést. A személyzet kedves volt és figyelmes. Külön köszönöm Nekik, hogy nem nekem kellett főzni és mosogatni. A felújítás is csak egy kicsit volt kellemetlen, de hát erről Ők nem tehettek. Továbbá megfogadtam magamnak, hogy újraélesztem azt a szokásomat, hogy mindenhová viszek magammal normális kést és kávéskanalat. Közösségi terek szempontjából nekem megfelelt a hely. Bár kétségtelen, hogy ha kettőnél többen társasoztak az étkezőben, az már sok volt. A szobánk ajtaja mindig nyitva állt és az eredeti 4 szék csodálatos módon 8 ra szaporodott a tábor végére. :) Azért, hogy én is mondjak egy kis negatívumot: mi akik a szobánkban játszottunk egy kicsit keveselltük az asztal felületet. Így a szomszédból kaptunk egy kisebb asztalt, amit igen érdekes módon lehetett hozzáilleszteni a meglévő asztalunkhoz (alacsonyabb volt és kisebb). KM-ünk telefonos appjának köszönhetően, mértani pontossággal választhattuk meg az optimális illesztési oldalát a látszólag négyzet alakú asztallapnak. :) De azért köszi CS! Így legalább volt még egy asztalunk! A társaság fergeteges volt! Két új csapattársam (Dryen és Xanner) személyében remek embereket, lelkes kalandozókat ismerhettem meg. Catsmile-val és Gáborral könnyű együtt kalandozni, mert nagy tudásúak és remek szerepjátékosok. Gábornak külön köszönöm a hangulatos élőzenei aláfestést. Régi kedves ismerőseim új oldalukról mutatkoztak be: Tao-ról kiderült pl. hogy remek szerepjátékos és tökéletesen meg tudott téveszteni egy ilyen öreg rókát, mint amilyen én vagyok a Légy résen c. játékban. Bichakról megtudtam, hogy nagyszerű kalandmester lehet, mert borzasztóan lelkes és jó a beszélőkéje. Bár, ha a One Night Werewolf játékban együtt vagytok Vérfarkasok vagy Alienek, nem árt az egyik szemedet rajta tartani, mert lazán beárul, ha az érdeke éppen úgy kívánja. :) Tetra pedig szuper Alien-Boci-Dolog és nagyon jól viseli, ha ugratják. Bár én, Tao és Mate helyében, nem mertem volna egy szobában elaludni vele, az a bizonyos teliholdas, nulladik típusú találkozás után a Boci és az Alienek között. Élveztem a hosszú beszélgetéseket Dryennel, Catsmile-val és Necdolannal. Necdolannak ezúton üzenem, hogy ha legközelebb is hozza a Vérfarkasos társas szériát táborba, akkor engem alapból felírhat a játékosok listájára. A modul: én mindig élvezem, ha játszhatok és még sosem írtam modult ezért nem tudok arról nyilatkozni, hogy mik voltak a hibái. Nálunk nem volt kérdés a motiváció: minden, ami Amhe-Ramun manifesztációja ellen való, és a sivatag visszafoglalásának célját szolgálja, azt meg kell tenni egy igaz hitű dzsadnak! :) A mi csapatunk is itt-ott beleesett a kezdő szerepjáték táborozók hibájába, hogy túl sokat "tököl" emiatt a modul mélyebb részeit nem sikerült felderítenünk, de ennek ellenére nagyon jól szórakoztunk. Szegény Koránkelőket mi is kiröhögtük. Utólag megállapítottam, hogy a Fatökűek vagy az Éhezők klánja név jobban illett volna rájuk, mivel csak ez lehet a magyarázata annak, ha egy 18-as szépségű nő láttán az evés jutott az eszükbe és a kaját követelték. :) Amúgy nőként én egy kicsit hiányoltam azt, hogy kevés teret engedett a modul (vagy a KM) a nőies finom megoldásoknak. A modulban minden nő qrva volt (és engem is így kezeltek, ha egyáltalán számításba vettek). Na de mire is számíthat egy dzsad nő Gorvikban vagy az Ibarában... Az egyetlen, modulban szereplő Dreyna papnőjével viszont nem hozott minket össze Galradzsa. Ezúton szeretném kérni az elkövetkező modul írókat, hogy egy-egy részmegoldás erejéig gondoljanak néha a nőkre és a női kalandozókra is. KM: Köszönöm Antailnak a tőle megszokott, hangulatos mesélést. Elhitetitek, hogy izgul az ember, ha egy sötét csuklyába burkolózó alak mesél neki, időnként meg-megcsillantva harminckét-fogas vigyorát. Egy aprócska tanács Neki az elkövetkezőkre: nyugodtan engedhet egy kicsit a kalandozó csapatnak, ha azzal egy epikusa megoldással fejeznék be a modult. Egy építkezési vállalkozó igazi álma válhat valóra azzal, ha egy térkapun keresztül több tonna homok ömlik a lába elé, de mi igazából Amundokra számítottunk. :) Végül, de nem utolsó sorban köszönöm a szervezőknek ezt a fantasztikus tábort! Visszaolvasva az írásom talán túl sokszor használtam a "bár" szót. Legyen így a végére egy utolsó "bár": Bár tovább tartott volna a 2018-a Téli Tábor! :) Köszönettel: Kati

Kedves Kalandozótársak! Nagyon jól éreztem magam az idei táborban is. Örömmel olvastam, hogy ez előttem szólók is ugyanezt érezték. Én is kilógtam futni, mint Nezething és örültem, hogy senki sem emlékeztetett az életkoromra. Én is először játszottam külön csapatban a férjemtől, mint Kriszta. Sok pozitív embert ismertem meg mint Lozartan. (Ezúton köszönöm Ericnek és Catsmilenak, hogy rámutattak, nekem jobb oldalon is van szívem ) Nagyot aludtam vasárnap mint Tetra. Osztom Daelon véleményét arról, hogy a kevésbé gonosz csapatok is megoldhatták a kalandot. Shordanusszal egyértve a FATE volt az egyik legnagyobb buli, annyit röhögtem, hogy a végén már azt sem éreztem, hogy fáj a derekam. (Köszi Vassi, CS, Catsmile, Levander és Vogelwide). A közösségi terek hiányát én is éreztem egy kicsit, talán jogosan érezték magukat elszeparálva a panzióban lakók, de azért ezt is megoldottuk. A túrista ház lakói ugyan kevesebbet pihenhettek emiatt, de az udvar tökéletes találkozó hely volt (ha éppen nem esett). Így legalább a helyi vérszívókat is jól megetettük. Egy kicsit sajnálom, hogy a tábortűz elmaradt. (Vagy csak lemaradtam róla)? A kaja kérdésben én egy kicsit szeretném megvédeni a " vendéglátós" csapatot, mert nagyon sok szakács, cukrász, pincér dolgozik külföldön, Ők mégis itt maradtak és nekünk főztek. Szerintem a mi szakácsunk egyedül főzött a nyár kellős közepén és egy csomó rendezvényt próbált meg kiszolgálni egyszerre: gyerektábort, családi rendezvényt, munkahelyi partit. A mi kalandozó csapatunk a panzió közösségi terén játszott és hallottuk, hogy rajtunk kívül minden nap volt még legalább egy nagyobb létszámú társaság, aki ott ebédelt. Aki élt és mozgott a vendéglőben, felszolgált: Mari nénitől kezdve a kis pincér tanoncokig. Szerintem ebből most ők is tanultak. Az elkészített étel minősége mindig kifogástalan volt és akinek volt elég türelme, annak repeta is jutott. Köszönet Hullának az élvezetes modulért, Messornak az izgalmas meséért, az Öt tanítvány csapatnak a közös kalandokért és a sok nevetésért és végül de nem utolsó sorban a szervezőknek, hogy lehetővé tették nekünk mindezt. Remélem jövőre is eljutok majd a nyári táborba!

Huuu, Bug kiszúrásáért jár csoki meg sör?! Akkor én is mondok egyet: Annak a bizonyos 20. kardnak a felirat ellenkező jelentésűre változik közben! Kalandozó társak! Érdemes megjegyezni ezt az utolsó nevet: Sab'dagron... Nem így hívták véletlenül a gyertya-fetisiszta főnökünket?

Köszi

Kérdés! Tom, ugye rajta vagyok a listádon? (Ne tessék félre érteni, nem a halállistádra gondoltam: lista= EP játékosok listája) Emlékeim szerint Hulla után én voltam a második jelentkező, remélem az "ágy" kérdés nem terelte el erről a figyelmedet. Még sohasem játszottam EP-t, egészen a Battlestar Galactica nevű játékig nem is vonzott az űr túlzottan. Ott nincs oxigén, és nekem az a kedvenc gázom (nem tudok nélküle élni). De! Amit a fentiekben írtál a játékról, igencsak felkeltette az érdeklődésemet. Szívesen lennék egy űrkalóz csapat elvetemült kutató biológusa, aki DNS mintákat lopkodva tervez és klónoz testeket, hogy aztán eladja azt a fekete piacon. Vagy egy hekker csapat tagja, aki ego-ket lopkod és ad el jó pénzért az XY bolygón élő ego-kkal táplálkozó ZSNY lényeknek. Vagy akár egy nagyon pozitív karakter, aki a szociális válság megoldására próbál megoldásokat keresni. Vagy kutató, aki a föld újraindításáról álmodozik és éppen műanyagból kíván felépíteni egy új bolygót. Vagy egy meg nem értett művészt, aki... A csapdában vergődő, hiábavaló küzdelmet folytató karaktert jól ismerem (sajnos), gyakran kerülök ilyen helyzetbe a való életben is. Nem ismerem az EP világot, de ahogy láttam nem is kell, talán még jobb is így. Tudom, hogy amit poénnak szántál a fenti önjellemzésedben (KM bemutatkozó), az színigaz (talán kifelejtetted a felsorolásból a hatalmas EGO-dat ) DE, én nagyon szeretem, ahogy mesélsz ezért szívesen játszom veled, kész vagyok ezért feláldozni az első EP-s karakteremet is. Álmodozok itt, aztán lehet, hogy fel sem írtál a játékosok listájára.

Fiúk, én semmit nem értettem félre! Gábornak mindig van helye az ágyában . Hogy ez engedélyezett mágia vagy sem? Hmmm. Remélem igen! Félretéve a tréfát, én még úgy tudtam, hogy nálunk is van helye meg a KM-eknél is. De most már tisztult a kép. Egy helye van. Hogy hol, az nekem még nem teljesen világos. Majd lesz valahogy, nálam tuti lesz helye. De szerencsére SirTomnak is lesz hol aludnia, ahogy látom.