Agis Asticles

Egy kis jóindulatú kiegészítés MG hsz-éhez: Tudtommal az MT-ben tárgyalt sirenari erdőjárók mellett a kráni elfek CÉ-je is 35-ös alapesetben. Fejvadászt elfként elképzelni nem lehetetlen, csak átgondolt szerepjátékot kíván, ugyanis az elfek nem a szó szoros értelemben vett rendekbe, klánokba tömörülnek, hanem többnyire magányos vadászok, esetlegesen országuk (úgymint Sirenar avagy Elfendel, esetlegesen Krán) "megbízottjai", képviselői. Kránnal kapcsolatban szándékosan nem nyilatkozom, hiszen az itteni viszonyok egészen mások Ynev más elf kolóniáihoz, "államaihoz" képest a Hét Domb Hét Völgy vidékén. A legtöbb információ e tekintetben Sirenar szabad vadászairól áll rendelkezésünkre, kik többnyire - az eredeti fejvadász kaszttal kicsit átfedésben - a külvilágot kémlelik, s külhoni (mint pl. haonwelli kolóniákkal) is szoros kapcsolatot ápolnak. Nevezetesen a serenaya-król beszélek Persze az ETK egy ilyen karakter kidolgozásában erős gátakat szab (pl. hátbaszúrás képzettség) így határozottan javasolt az UT-ben avagy az AK-ban leírtak szerint karaktert alkotni, s összeválogatni képzettségeit, képességeit. Bár infoimat a Summarium idevonatkozó részéből (Az elfek könyvéből) vettem, a fenti lehetőségek csak magánvéleményemet képezik, s az esetleges ötleteket szívesen várom e témában. Tengermély tisztelettel: Agis

Sylvanus: tisztában vagyok vele, hogy nem véresen komoly (a játék szót Te fogalmaztad meg), s "enyhénszólva" kinőttem már abból a korszakból, hogy ennyire gyermeteg lélekcsírával, avagy mentáltesttel rendelkezzek Mindezek következményeként fontos tudnod, hogy nem szeretek más nevében cáfolni, megvétózni dolgokat, kivéve ha az a személy megelőzőleg felkért ilyentén cselekvésre. Viszont olvastam néhány hsz-edet, s abból egyértelműen kiderült számomra a fentebb említett feltevés bizonyos volta, ám ezzel nem akartam senkit sem megbántani, pusztán figyelemfelhívás volt a célom, mégha a megfogalmazásom hagyhatott is némi kívánnivalót maga után... Bocsi az off-ért! :roll: Tengermély tisztelettel: Agis

Arnulf: elképzelhetőek az általad leírtak 00-ás dobásnál, ám a KM józan belátására van ez is bízva, mint az "Ép sérülés" leosztása úgy egyébként.

Megítélésem szerint, ez egy egyszerű megoldással rendelkező történet. Az ynevi lovagrendek 99%-ban egyszerüen nem használnak célzófegyvert, ez rendjük dogmáinak megcsúfolása lenne amellett, hogy milyen nemes az aki távolról intézi el ellenfelét, s nem lovagi kardjával, pallosával hasítja ketté? (Ez persze egy lesarkított példa volt Mindenesetre a lovagrendek a fegyverdobást is előnyben részesítik, legyen szó akár pajzsokról, könnyű fegyverekről, de akár az UT-ben írt Fegyverdobás kétkezes fegyverrel nevü képzettséget ajánlom figyelmetekbe. Bár egy lovag csak végső esetben válna meg nemessége státuszát is jelző fegyverétől, ha ez nem rendjének egy különlegessége - hogy csak két példát említsek: Deva Morrola (ki lovagkardjaikat hajítják az ellenség szívébe), s a con Rabora lovagrend, kik kiélezett szélű pajzsaikat hajítják el, ha jól emlékszem az UT-ben olvasottakra - azért vannak kivételek. Tengermély tisztelettel: Agis

MG: Lehet, hogy rosszul tudom, de úgy emlékszem, hogy az új AK szerint a Siopa útját járó Pszi adeptusok képesek lebontani a slanek statikus pajzsait is... Tengermély tisztelettel: Agis

Ez számomra eléggé meghökkentő kijelentés volt részedről Kele, olyan h fölösleges kéz, lényegében nincs -főleg a harcos kasztbéliek esetében - pusztakezes harccal, harcművész iskolával, kocsmai verekedés képzettséggel vagy akár balkezes védekezéssel/támadással (mint kiegészítő támadás) vagy akár számtalan más koncepcióval kombinálható az "etalon" kétkezes harccal vagy éppen valamely pajzzal támogatott harcmodorral szemben. Továbbá a Shaalfi által megpendített Kézváltás technika is elkézelhetetlen a bal kéz szabadsága nélkül, a fegyverdobás képzettségről már nem is szólva. Ezt az 1ujj/ép dolgot magam sem tartom követendőnek, s a Shalafi kolléga által leírt véleményt osztom, mindazon által köszönettel tartozom válaszaitokért az általam feltett kérdésre, bár shikaka az ún. "több levonást" nem igazán értem lényegében :roll: Egy mester keresése pedig akár egy életút játék célja is lehet, ha oly magas fokú képzettségről van szó (ált hivatásos szint felett ugyebár nem olyan könnyű egy 5. fokú Pusztítót - Halálangyal - találni Ynev Hetedkorában, hogy csak egy példát említsek). Tengermély tisztelettel: Agis

Üdv ismét! Egy: ezt magam is feltételeztem (az elfekkel kapcsolatos részt: vs. Toron & Eren, csak kiegészítésként írtam) Kettő: ok, így elfogadható, bár előbb-utóbb kibukik egy karakter valós alakja egy kalandon belül, kívéve, ha színészettel, lélektannal, auraleplezéssel bír. Ezen képzettségekkel felvértezve már elkézlehető, hogy titokban tudja tartani valós mivoltát, de a cselekedetein előbb utóbb kiérződik - ha mást nem - a játékos társak karakterei számára, hogy ki is valójában, vagy legalábbis milyen jellemmel rendelkezik. Magam nem engedélyeznék ilyen csapatot együtt játszani, főleg ha az érintettek mindegyike JK. Három: a fejvadász kasztra rengeteg kiegészítő létezik, többek közt házi szabályok sokasága, lévén egy sokrétű kasztról van szó, s sokan mást értenek "fejvadász" alatt, így ez a kijelentésed jogos. Négy: Az érdekes az egészben, hogy már mi is egy ideje D20 szerint játszunk, s az ilyen karakter "elszállásokra" történt néhány házi szabály kialakítása. Azaz megítélésem nem változott ezzel kapcsolatban, az AK szerinti túlütésküszöböt, pont ezért csökkentettük le például, mert 6. harcos (főkaszt)+3 Fegyverforgató alkaszt karakterszintre sikerült olyan VÉ-jű karaktert csinálnunk, akit szinte képtelenség túlütni, mégha egy páncélos svadron full rohammal beleszállna, lényegében elkaszálnák, s Fp-i max 1/4-edét vesztené el, ami a valóságban lehetetlen. (Hasonló a példa a Te gladiátoroddal is. Csak mi nem játszottunk ezzel a karival, hanem csak tesztkari volt.) Ebből is látszik, hogy nagyon teszt állapotban adták ki az AK-t ordító hibákkal, melyeknek mindenképpen elejét vettük klubbunkban az első játékülések során. Ebben az esetben lovasrohammal mindenféleképpen túlütötték volna, s nem hinném hogy egy tucat lovas kopja sebzését túlélte volna, mégha volt vagy 30Ép-je talán akkor sem. Viszont egy cipőben járunk e témában és érdekelne, hogy a Ti játszókörötök milyen megoldásokat talált az efféle cselekmények realitástól nem távolálló lebonyolítására. U.i.: remélem nem vetted szívedre hsz-em, e forumon nem egymás ellen vagyunk, hanem egymás segítése végett többek között, de ezt már sokan mondták előttem is... Tengermély tisztelettel: Agis

Siriath S.M.: Nem szereném, hogy személyed elleni provokációnak fogd fel az alábbi soraimat, de nem tudom megállni, h egy ordító hibát melyet Hsz-edben közöltél nem rójak fel néked. Nem tudom, hogy az általad leírt "legjobb karakter felálítás" alatt, hogy fér meg együtt Tharr papja és egy elf egyazon kalandozócsapatban. Lévén identitástudatban oly távol állnak egymástól, mint pl. Ynev - Calowyn-tól :wink: Ynev forumon, egy másik topicban szó esett az elfek Erennel kapcsolatos viszonyáról, pedig azért ők mégiscsak az Északi Szövetség tagjai; azonban mégsem viselkednek "túlontúl szívesen" a hosszúéletű nép tagjaival. Toronban e helyzet hatványozottan igaz, ha egy elfnek Toron határain belül nincs menlevele, vagy esetlegesen nem élvezi valamely nagyobb (lehetőleg kyr-vérű hatalmasság bizalmát) könnyen a cadaratorok hálójában végezheti a szerencsétlen, s ez talán még mindíg a jobb eset... Ha esetlegesen ugyanis egy elf Tharr papjai keze közé keverene, az biztos, hogy Tharrnak ajánlják lelkét nyomban egy véres szertartáson. Egy lehetséges megoldás lehet, ha a Tharr pap ún. Khótorr-pap, ők mint vándorló igehirdetők a rendházon belül nem a megtorlásért a felelősek, így egy kaland erejéig elképzelhető jó KM-mel és persze modullal megspékelve az általad írt két karakter együttléte, de az ilyen eset nagyon ritka, s amint elvonulva felőlük a veszély, rögtön egymás torkának ugranának, nem feltétlenül a szó szoros értelmében. A másik két általad említett kaszttal kapcsolatban nincs hozzáfűznivalóm, ám ha a leírt kombinációt te a legjobbnak tartod, már ne is haragudj, de valami hiba van a gépezetben, ami M.A.G.U.S. tudásodat illeti. Egyébként egy fejvadász az esetek 85-90%-ában általában (a fegyveres képzettségén túl) a pusztakezes harcomodorok mestere, nem pedig a különféle harcművész iskoláké; ám egyes titkos rendekben nagyon tehetséges, min 5. Tsz felett folyik ilyen vadászok oktatása is. (Krán esetében ez a min. 8.TSz-ű messorokra és mortelekre jellemző. Bár az ő "harcművészertük" brutálisabb alapokon nyugszik...) Utolsó bekezdésedhez a következőt fűzném hozzá: "kinek mi inge..." Számomra a lehetetlenséggel határosak az általad leírtak. Lovasroham esetén azonnal (+60TÉ) letarolták volna, akárhanyadik szintű gladiátor, kivéve ha nem emberméretű humanoid gladiátorról beszélünk. Egy Khál esetleg túlélheti az első rohamot bömbölő ordításával félelmet ültetve a lovak szívébe, s ha megtörik a morál, majd a lendület, a Khálnál lehet a kezdeményezés. Ez utóbbi csak egy példa volt, az általad leírt támadás amilyen hatalmas; a karakter alkotójától és főleg a KM-től eléggé fantáziatlannak, továbbá kicsinyesnek hat, ám persze ez csak a saját véleményem... Tengermély tisztelettel: Agis

Jómagam nem szeretem igazán az ilyen "tömegkasztok" alkalmazását, szerintem varázslóból egy mentalista kaszt is egész jól kialakítható, specializációval. Mindenesetre, kíváncsi leszek alkotásodra MG, lévén nekem is szívemhez közelebb álló a ötfokú képzettségrendszer. Namost a pszi részhez hozzászólva, az MG által idézett szövegre azért nem ártana odafigyelni, ugyanis ami ténylegesen támadó diszciplína az a pszi-lökés például. Mindezek ellenére egy rohamozó elé rántva egy tőrt, az illető csúfos véget érhet (némi anatómia képzettséggel karonöltve); továbbá megolás lehetett volna még az, hogy ha az alkalmazó rendelkezik némi mértan képzettséggel, a magasba emelve a tőrt - kb 15-20 láb - is lehet kellemetlen perceket okozni áldozatunknak, az alkalmazás megszűnte után lényegében a gravitációra bízva a tőr útját. Ez utóbbi lehetőséget értelemszerüen nem rohamozó ellenféllel szemben tanácsos bevetni, leginkább álló (pl. állóharcot folytató) ellenféllel szemben hatásos, ugyanis nem túl valószínű hogy az illető egy függőlegesen felülről érkező támadásra számítana, így ha nem is sebezhető meg ily módon túlzottan, mindenféleképpen kizökkenthető (meglepetésszerű támadás) - AK-ban például lehetőség nyílik megszakító támadásra ellene, vagy egyszerüen adott körben a KM megítélése szerint KÉ-jétől függetlenül elveszítheti a kezdeményezés jogát. Visszatérve; mivel rohamozás közben ugyebár csökken a támadó VÉ-je, így könnyebb tényleges találatot okozni, s megtörni rohamát, de azért nem árt arra is odafigyelni, hogy egy pszivel irányított tárgy maximum sebzése megítélésem szerint fele a fegyver valós sebzésének; azaz esetünkben D3 Sp, s az esetleges erőmódosítók ez esetben nem számítanak bele. Szóval a legtöbb esetben korántsem minősül halálos sebnek. Ajánlom figyelmedbe Siriath S.M. a Második Törvénykönyvben található struktúrális (Ép) sebzéstáblázatokat. Tengermély tisztelettel: Agis

Nem csak önerőből sikerülhet a felemelkedés Shalafi, hanem "felajánlásból" is. Erre a legjobb példa a Káosz Angyaloké a Sötét Határon túl. Ranagol a különféle ősi entitásoknak hűségükért 13 félisteni fattyának közreműködésével (az első időkben persze személyesen) híveket ajánlott, s megígérte, hogy a fiatalabb fajok nem feledik el nevüket, imádattal fohászkodnak majd hozzájuk, klánokba, szövetségekbe tömörülve emlékeznek majd halhatalan szellemükre. S az ősfajok gyermekei (itt démonokra és ősaqirokra gondolok; mint amilyen Raddaq és Yukkr't vagy éppen Raonna a Vakon Látó például, bár ez utóbbi nem csak Kránon belül épült be a köztudatba, mint bosszú- és esküszellem) hallgattak szavára, s hittek Ranagolnak, mint utólag kiderült, nem is mindhiába. Shalafi: a gyíklények istene egy draquir, kiből még lényegében három létezik a Hetedkorban az egyikük az Ediomad ményén szunnyadó Phet (amugy a cwyeh-kah-ok istene, a bestiárium vonatkozó részében található róla rövid információ), míg másikuk a maga titokzatos mivoltában Kaoraku a sárkányisten. (Harmadikuk már csak egy ősi ereklye, lényegében népük egy hatalmas mágusa saját lelkét zárta e tárgyba, s úgy hívják: Caput Draconis, a Sárkányfő.) Ugyanis a korok hajnalán megjósolta egy idegen entitás e fajnak, hogy ha népükből csupán egyetlen túlélő marad megkapja a leghatalmasabb ajándékot, melyre csak az istenek jogosultak. A sors fintora, hogy már mindannyian lényegében elpusztíthatatlanok, így a csodálatos "ajándék" csak népük kiírtásának volt ostora. Sogron egy a tűz elemi síkjáról eónokkal ezelőtt érkezett hatalmas entitás, ha jól emlékszem olvasmányaim alapján, ám ezen elméletet legalább annyian cáfolják, mint amennyien megerősítik. Saját híveire is a megosztottság jellemző, ha megnézzük Ordant valamint a Toroni Füstklastromok vezetőit a flamrisokat. Bár erről szerintem MG többet mesélhetne... :wink: Takeda: A jó kapcsolatok sehol sem ártanak, igazad van Tengermély tisztelettel: Agis

Szerintem sem tápolós az ötfokú képzettségrendszer, jómagam sokkal árnyaltabbnak tartom, mint az ET szerinti AF-MF (azaz kétfokozatú) rendszert. Mosquito: azon szavaimat amit idézetedbe belevéstél, valóban hiányosak, de feltételezem, Te is egészében olvasol el egy Hsz-t; így az idézetet követő mondatban rögtön le is szűkítettem a kört, amit MG hsz-ében tökéletesen helyesbített is; vagyis: " ...Az orkok esetében nem esett szó egy szövetségükről, mégpedig az orwellánus Kard Testvériségről. AZON (! - vagyis nem mindegyikük, hanem pl. az MG által írt Hűségesek, továbbá Irtóztatók, Irgalmatlanok, Vérivók: ez utóbbi a XIV. Zászlóháború végéig lényegében) ork törzsek(/zsoldosok, szabad csapatok) kik szorosabb kapcsolatban állnak a Kígyószív Lovagrenddel, általában szervezettebbek, lévén a lovagok, rendelkeznek azért minimum alapfokú hadvezetéssel..." MG: Birak Gal Gashad, lévén gondolkodásmódja és cselekedetei közelebb álltak az emberekéhez, fegverbarátság esküje kötötte a Toron ellenes Antoh kegyelthez Calyd Karnelianhoz (erről több regény is szól); jómaga haláláig gyűlölte Orwellát és népére mért átkát, s Torontól is a körülményekhez képest független abasziszhoz hasonlatos hintapolitikát folytatott a Látók, majd később - véreivel egyetemben, pl. Damerrel az elsőszülöttjével - több nagyobb törzs élén (pl. Kacagók, Holdimádók); s emlékeim - Geofrámia - szerint (javítsatok ki ha tévednék) körülbelül 250-300 évesen tért meg a sötétség csarnokaiba. Továbbá miután a Vérivók és több szövetséges törzs Psz. 3702-ben elfoglalják Reagot, s kifüstölik a Kard Testvériség Fekete Erődjét, másodszülött fiát tette meg Gro Ugon királyává (ha az orkok esetében beszélhetünk egyáltalán királyságról, ki Badrid volt.) A Vérivók törzsének maradékát térdre kényszeríti ugyanis; még a lényegében Szövetség általi vinalinál történt győzelem után. Nagyjából ennyit fűznék hozzá előző hsz-emhez, így is picikét hosszúra sikerült; ám ha egy lavina egyszer elindul... U.i. MG: Magam is emígyen értettem a képzettségekkel (ET-->UT) kapcsolatos kifejtésedet, ám köszönöm pontosításodat , csak az egyszerüség kedvéért vettem egy kalap alá őket :wink: Tengermély tisztelettel: Agis

Minden népnek vannak kiemelkedő képességű tagjai, ilyen volt az orkok esetében Birak Gal Gashad, ki minden bizonnyal azért 3.-nál (azaz az UT szerinti hivatásos szintnél) magasabb fokon űzte a hadvezetés tudományát. Shikakával egyetértenék abban, hogy a kiemelkedettség a hadvezetésben nem életkor, inkább tapasztalatfüggő; persze a történelmi helyzetnek is megfelelőnek kell lennie. Ugyanakkor mint az UT-ben is írva vagyon, jórészt együttesen fejlődik a hadvezetés tudománya a stratégiával. Amit hsz-edben megpöccintettél Mosquito, azon falkataktika határozottan jellemző az ork szabadcsapaptokra, mégpedig az ún. "szkirmis" (mivel nem egy angol forumon vagyunk, ezért a magyarosított kifejezést használnám) vagyis, hogy nem konkrét zárt alakzatként (mint pl. falanx) hanem nehéz terepen rohamozó szabad alakzatként (lévén mindegyikük az ork értelemben vett hősieséget tartja a kiemelkedettség fő mércéjeként) támadják be "Waagghhh... :)" ellenségüket. Az orkok esetében nem esett szó egy szövetségükről, mégpedig az orwellánus Kard Testvériségről. Azon ork törzsek kik szorosabb kapcsolatban állnak a Kígyószív Lovagrenddel, általában szervezettebbek, lévén a lovagok, rendelkeznek azért minimum alapfokú hadvezetéssel; ezt azzal támasztanám alá, hogy a Hetedkorban lényegében az egész civilizált pyar kultúrkörrel háborúban állnak a Rettenet Asszonyának (pap)lovagjai, és papnői. A hadvezetés 4-5. foka az orkok esetében olyasmi lehet mint a pszi képzettség, az orkok körülbelül 0,008%-a képes elsajátítani (lehet, h nem pont ennyi, a Summarium azthiszem pontosabban írja). Azaz megvan rá az esély, csak ritka mint a fehér ork Tengermély tisztelettel: Agis

Ezen legutolsó bekezdésedben írtakkal picit kötekednék Takeda, a pyarroni istenek legtöbbje, már Ópyarron megalapítását megelőzőleg is létezett. Például Noir (kinek kultusza Crantáig vezethető vissza, csak épp más néven imádták hívei, vagy éppen Antoh is jó példa volna). Szóval a pyarroni pantheon istenei nem oly "fiatalok" mint azt sokan képzelik, hanem némelyikük az emberek által pergamentre rótt történelem előtt már korokkal létezett, s itt szándékosan nem Orwellára gondolok. MG: a démonokat akkor szerinted mi és hogyan teremtette, oly (többnyire) az emberi értelelemben vett lélek néküli lényekké, amik? Tengermély tisztelettel: Agis

Magam is a Summariumot veszem alapul, lévén szabálykönyv, míg a Ryeki tűz "csak" egy regény, s e témában egyébként is rengeteg levél született már e fórumon, mindenki tudja szerintem mire gondolok, így nem is ragoznám túl a dolgot. Kalóz: a félvad vaddisznókkal kapcsolatban viszont kötekednék picit. Számomra nagyonis elképzelhetőek a warboar-on lovagló orkok, mellékelek is egy képet ezzel kapcsolatban, ugyan nem ynevi példával élve, de a kép szerintem magáért beszél... http://www.adriansmith.co.uk/black_whit ... 041.html#2 Hsz-ed második részére reagálva azon idősebb orkok, kik már nem képesek tartani a lépést az ifjabb harcosokkal, s magasabb lépcsőfokára léptek a törzsi hierarchiában (kik nem azok ált halottak, vagy otthon maradnak a nőket és a törzs gyermekeit oltalmazva a külső támadásoktól), azok a csatában sorra: a nemzetségfő, törzső, énekmondó törzsek tagjai (lévén ők az ork hőstetteknek szájhagyomány útján történő továbbítói, hogy a nagy csaták, hőseik emléke se merülhessen feledésbe), valamint, az egyébként is általában hosszabb életű sámánok, kik mindenképpen háború idején (azaz az orkok esetében szinte mindenkor , a törzsi sátorban foglalnak helyek, s amellett, hogy az orkok tisztelik őket, ugyanakkor félnek is hatalmuktól, melyet a "szellemvilágban" birtokolnak.

cather: az orkok nem rendelkeznek az alapvető értelemben vett idomítási képességgel, s itt nem az elf idomárokra gondolok. Esetükben az erő és a farkasszellem valamint a falkavezér szerep dominál. Nincs vad(!) ork szerintem, talán Darton fehér orkjait kivéve, kit akár egyetlen ló (kráni csatamének persze már más tészták) is megtűrne a hátán, lévén félnek tőlük, számukra és különösképpen a wargok és vaddisznók számára a ló nem más mint finom eledel. Rengeteg helyen ábrázolják az orkokat, de sehol sem ló hátán az bizonyos. Akár MAGUS-ból, akár a rengeteg illusztrációval és modellekkel (Citadel Miniatures) vett példákból a Warhammer világát vesszük alapul. Szóval megítélésem szerint a lovak és a Farkasszellem gyermekei mint faj összeegyeztethetetlen, ilyentén vonatkozásban! Tengermély tisztelettel: Agis

Hamár az aberrált dolgoknál tartunk, a la szerepjáték; csapatunkban van egy olyan nekromanta karakter, ki oly ronda mint a bűn, így végső megoldásként friss nőnemű hullákat vesz igénybe nemi szükségleteinek kielégítésére... Magam sem volnék pszihológus Suttogó, de az előttem szóló hsz-ére reagálva főleg ha nem személyreszabott a kaland (azaz 1JK-1KM), az ezen "idegen" dolgok kijátszása ugyan fontos a karakter részéről (mégiscsak egyféle jellembeli, identitástudati tozulás), de azért nem szabad, hogy a csapat egységét veszélyeztesse, s a kaland folyamát megtörje, továbbá a többi esetlegesen "jobb érzésű" karakterek, se kapjanak hányingert, e beteges ötlet kijátszásától. Tengermély tisztelettel: Agis

shikaka: Minden nép hagyományaihoz hozzátartozik a szükséges rossz, igaz pozitívan említettem hsz-emben e faj képviselőit, s ennek egyszerű oka van: számomra kedves e nép, de attól még tisztában vagyok kegyetlenségeivel, mégha mindenre van is magyarázat, pl. a Kitaszítás egy olyan amiről számos hivatalos olvasmány, értekezés szól. Emellett emberi szemmel tudom csak e népet vizsgálni természetesen, s akárcsak az amundok érzelem-alapú gondolkodásmódját figyelembevéve Yneven számos példát találhatunk hasonlóra; ennek ellenére elítélem e gondolkodásmódot, viselkedést viszont fajuk csökkenő lélekszámú képviselőjeként logikus a ragaszkodásuk a vérük megőrzésére, mégha emberi szemmel kegyetlennek vagy akárcsak egyszerüen "szobnak" (ilyet is hallottam már Klubbunkban) neveznénk e gondolkodásmódot, a más népekkel való bárminemű közösködést például. Tehát szerintem is semlegesek az elfek, lévén alapvetően "csak" pozitív nép nem létezik. Ha emlékszel a Khálok is azért lettek ily becsületesek, mert őseiket megérintették a démoni entitások, s befektítették lelküket, örök lenyomatát hagyva benne a gonozságnak. Ezt a gondolkodásmódot eltaszították maguktól, ám birodalmuk oly elzárt mindentől, hogy népük egyes képviselőin kívül nem találkozhatunk velük ynev földjén, s az őshazáról igen kevés információ áll rendelkezésre még a Hetedkorban is. Tengermély tisztelettel: Agis

MG: véletlenül sem kezdenék veled szóelméleti és jelentéstartalmi vitába a "kolónia" szó jelentését illetőleg, lévén semmi értelme nem volna. Sajnos viszont tény, hogy az elfek jórésze odaveszett az északon dúló háborúkban a kyrek, crantaiak ellen, s népükre jellemzően, nem túl szaporák, ha megengedsz egy ilyen puritán fogalmazást. Ennek ellenére e kérdésben mindkettőnknek lehet igaza, megközelítő létszámukról ugyanis találtam pontos értékeket a szürkecsuklyások honlapján, így ezen információt meg is osztanám Veled az elf Családokkal kapcsolatban (a mérleg nyelve így feléd billent végül Család (elf/pyar): Azon

No ezért jobb az élő beszéd MG :wink: Jómagam egy maroknyi (maximum 10-12) világtól elzárkózott elfet erős jóindulattal sem neveznék kolóniának, a hat óelf rehynn irányítása alatt, kik közül a leghatalmasabb a birtokosa az egyik Vörös Lobogónak, viszont ember (!) nincs ki találkozott volna személyével, hiszen sohasem hagyja el a sirenari belső erdőségeket. -->

Amire egy Kalandmesternek oda kell figyelnie, mint Kele is írta az ideális partyhoz a megfelelő szintű játékos karakterek. Főleg ha varázshasználó is van a csapatban, ki ugyan nehezebben fejlődik egy esetleges harcos karakternél, de a KM-nek gátat kell szabnia, hogy a varázsló kasztú karakter vigye végig a harcos rész kivételével a kaland fő vonalát. Ez egy alapvetően harcos kalandban ugyan nem oly horribilis probléma, de egy nyomozós kalandban a Tp tekintetében a többi játékos(ok) elnyomásával járhatnak a JK cselekedetei. Persze nem kell gátat szabni a varázsló karakter modulon belüli ténykedésének, de önkényuralmat sem szabad, hogy fenntartson. Erre ildomos példa a közülünk talán mindenki által (akár filmből, akár könyvből) jól ismert J.R.R. Tolkien műve a Gyűrűk Ura, nevezetesen Gandalf szerepe a történetben - bár a Középfölde más világ mint Ynev.

A legkeményebb, legzordabb börtönök megitélésem szerint talán Daumyrt kivéve Ynev kontinensén mindenféleképpen Kránban és Gorvickban találhatóak. Sajnos vagy épp szerencsére a Kráni börtönökről annyi nem szivárgott ki a történelem során, erre leginkább az a magyarázat, hogy aki túlélte az sem szívesen beszél róla, aki pedig nem -s valószínüleg ők vannak többen - már nem is beszélhetnek átélt borzalmaikról. Ugyanakkor Gorvick esetében már más a helyzet, gondoljunk csak a Gyóntatók szervezetére (kiknek jórésze még csak nem is élő személy; sőt a 13 tagot számláló szervezetből Psz. szerint feljegyeztek egy olyan esetet is mikoris egyetlen élő személy volt köztük az írott történelem egy sötét időszakában) Namost ezen személyek pusztán csak elbeszélgetnek az elítélttel, s az erős hitű (általában Domvik) inkvizítorból, papból a beszélgetés végére csak megtört emberroncs marad csupán. Azaz konzekvenciaként nem csak a börtönök a súlyosak Kránban sem, hanem a Vallatás módszerei, kinek legkeményebb képviselői a hús angyalai Káosz Metha hívei (a Csontlovaggal az élen), kik Rayvanhur katekizmusát alapul véve alkották meg "művészetüket". Az istenek irgalmazzanak annak a szerencsétlennek, legyen bármely faj képviselője, ki a kezük közé kerül. Káosz Metha hívei értelemszerüen csak kránban lelhetőek fel, ugyanis Gorvickban enyhénszólva "írtják" őket. MG: hol olvastad az Opálhajósról az általad említett történetet? Magam is szívesen elolvasnám ugyanis... S köszönöm hsz-ed sok kérdésre/okra választ kaptam belőle! Tengermély tisztelettel: Agis

MG: Ha Pro, akkor Contra! "...a hozzászólásodban egy lényeges tévedést vélek felfedezni. Az elfek NEM Délről, Tysson Larból menekültek északra és alapították meg Sirenart." DE, bár nem menekültek; inkább csak próbálták elkerülni a veszélyt melyet Krán jelentett, s melyet népük nagyjai megjósoltak az ősi fák hangjából!!! (Lásd Summarium -- Tysson Lar; Elfek könyve Sirenar!) Az elfek Psz. 1342-ben alaptották meg a Sirenari szövetséget, mégpedig a Hatok (rehynnek) és leszármazottaik együttesen déli testvéreikkel, ugyanis az egykori elf birodalmokból csak Rehiar létezik teljes valójában a Sirenari erdőségekben emlékeim szerint. A velariumi és queuroni elf kolóniák a hetedkorban lényegében nem léteznek, pusztán pár családnyi képviselőjük maradt, bár erről nem találtam sajnos elégséges olvasnivalót, ha Te találtál vmit MG, átküldenéd, ha van rá lehetőséged? (Továbbá az emberek közösségében élő -pl. Haonwell - elf kolóniákat természetesen nem ide számítva.) Cirkuláris jellege innen ered Sirenarnak. A belső erdőségektől távol vannak tartva az emberi gondolatokkal "fertőzött" elfek, vagyis többféle Kitaszítottság létezik.

Szeretnék egy kis helyesbítést eszközölni előző levelemben leírtakkal kapcsolatban, egyúttal reagálva az utánamszólók hsz-eire. Namost magának Tysson Lar bukásának a krániak voltak a valódi okai, hiszen az elf-aquir gyűlölet odáig fajult, míg Psz. 2003-ban négy birodalmi légió valamint több köteles rend egyesített ereje szó szerint a földel tette egyenlővé Tysson Lart. Azért meg kell említeni, hogy ilyen haderőre Krán viszonylatában ősidők óta nem volt példa, lényegében 5-6 hatalmasság együttműködését követelte meg a Belső, Középső Tartományokban, ami Krán esetében az aquir, démon és egyéb fajzatok egymás iránti mentalitását ismervén nem túl gyakori jelenség, még a Dúlásba sem szállt be ekkora haderővel Ranagol Birodalmának serege. Kyria és az elf birodalmak, persze már korábban összetűzésbe kerülnek egymással, de ez nem volt oly számottevő, lévén Kyria Cranta romjaira épült (az ott élő népeket hajtotta uralma alá, a Sheralon túl nemigen ment), s még a Hatodkor zűrzavarában sem voltak északi elf kolóniák. Tysson Lar bukását követően az elfek szétszélednek. Azon kevesek kiket Krán megérintett, behódoltak Mallior igéit egy kalahora szájából (ki amugy Ranagol angyala: Verrion H' Anthall) adóknak, majd egészen Krán szívébe hatolva a Hét Domb Hét Völgy Vidékén telepedtek meg. Sokuk a pusztulás elől északra menekült, őseik Sirenari Szövetség néven hoztak létre királyságot az északi erdőségekben, míg délen maradt társaik egészen a Lasmosi félszigetre húzódva Elfendel nevű birodalmat alakítottak ki, konzervatívabb, világtól elrugaszkodó politikával. Korokkal később ugyan Mogorvai Chei szövetséget köt velük, s elfek egy kis csoportja szervesen felveszi a harcot Yllinor gyepűvidékein a folyamatosan átszivárgó ork hordákkal, de alapveően ez is inkább dacszövetség kettejük között egy közös ellenséggel szemben. Mivel a Fekete Hadurak fő mozgatórugója, oszlopos tagja Toron, ezért rá és csatlósaira vonatkozóan értettem monandóm lényegét. Számottevő ország a folyamatos hintapolitikát folytató Abaszisz valamint Gro Ugon, Alidax, Ediomad, így ezért használtam a csatlós kifejezést. Ugyanakkor érdekes az amit mondasz Gergely, hogy északon az elfek népük utolsó tisztavérű emberi eszmékkel nem szennyezett tudatú képviselőinek tekintik magukat a Hetedkorban, kár, hogy dicső népük régi árnyai már csupán több tíz emberöltő fájdalmát hordozva a mellkasukban... Tengermély tisztelettel: Agis

A ponyvás kocsikból álló karaván még e borús időben is egy méhkashoz volt hasonlatos. Fülsértő zsivaly szűrödött ki mindehonan miközben Delphine a legnagyobb ökröszekér felé vette az irányt, melynél köztudottan, ahogy az útjába kerülő nagy bálákat cipelő kereskedők egy csoportjától megérdeklődte annakelőtte. A karavánvezető írnokával tanácskozott, bizonyára a Fogadóba szállítandó javak mennyiségéről - gondolta a lány. Kettejüket négy farönkre erősített ponyvatető védte a hidegtől, s a nyomokban még mindíg szemerkélő esőtől. Mikor a dalnoklány a közelükbe ért, a karavánvezető távozásra intette írnokát, majd látkeretét levéve, s azt bársonykabátjának újszárában megtörölve a dalnoklány felé fordult. Nevem Qailum al Raihimnefra mit tehetnék e szép hölgy kegyeiért? - szólalt meg kacifántosan a kereskedő rekedtes hangján a dél-pyar dialketust használva, miközben az írnok az összetekerecselt papírokkal távozott, fejethajtva a dzsad előtt. A karavánvezető selyemingét összefogott prémszegélyes kabát védte a hidegtől, bő nadrágja érdekes formájú cipőjére omlott, fején emámét viselt, melyet egy ezüst skorpió brossal fogott össze. A nevem Delphine és a támogatásodra volna szükségem - szólalt meg búgó hangján a dalnoklány. Ha megteszed amire kérlek nem marad el jutalmad, mesterem bőkezű. -Oh, ebben nem is kételkedtem selyemhangú igricem - a dzsad szája félmosolyra húzódik - ugyan miről volna szó? Rögtön a lényegre is térnék; a misztériumjátékon keltsd életre a fenevadat! De hiszen ez őrültség, s mégis honnan tudsz a bestiáról? a dzsad ez alkalommal mellőzött mindenféle szócséplést - ám hanghordozása változatlan maradt. Természetesen a veletek érkezett zsoldostól, Ktyches mesterem lekötelezettje - hazudta Delphine. A dzsad megfontolta a hallottakat, elrévedt egy pillanatra, majd egy hangos torokköszörülés után folytatta: Ezzel nem csak a fogadó lakóit veszélyeztetem, hanem saját érdekeimmel is szembenáll kérésed, sajnálom... Ez majd talán jobb belátásra bír Qailum, majd egy tömött erszényt húz elő kabátja zsebéből a dalnoklány. A turbános férfi óvatosan az erszényért nyúl, majd körbenéz. Miután meggyőződik róla, hogy senki sem figyeli őket kinyitja az erszény zsineggel átkötött száját... arca palafehérré sápad miután meglátja az erszény tartalmát, majd visszalöki az erszényt, mely Delphine kitartott kezében landol... Vidd ezt innen minél messzebbre, de megkapod amit akarsz nyugodt lehetsz! - beszéde akár a kolibri szárnya: verdes, az emáme alatt apró gyöngyök születnek homlokán. Delphine aprót biccent felé majd határozottan hátat fordít erszényét óvatosan kabátzsebébe helyezve, nem látja már a dzsad fájdalmas ezerfogú vicsorát...