Agis Asticles

Néhány aprólékkal módosítanám is hsz-emet amellyel rendesen felkavartam az állóvizet Igaza van Magyar Gergelynek, nem nem lehet, csak nem érdemes felvarrni (szerintem), vagy legalábbis valamely magasfokú szakma képzettség kellene hozzá, vagy festészet/rajzolás. S a ruha melyre felvarrjuk nem árt ha erősebb anyagból készült. Maga a rúna nem leplezhető mágikus révén ahogy Sylvanus írta, viszont a ruha amibe karcolják, festik, rajzolják; álcázással a hozzá nem értő szemek elől elrejthető a rajzolat. @Huszár: valóban pontatlan a hozzászólásom és ezért elnézéseteket is kérném, de azért nem kis félreértés alakult ki belőle. Valóban az ET-ben le van írva a Szimbólumoknál, h embernél nagyobbak is lehetnek valamint falra rajzolhatóak..stb. Hangsúlyozom ezek a Szimbolumok. Ezért rossz az élő beszédhez képest az írás, nehezebb benne hangsúlyozni. Namost én szimbolumként - összevont fogalomként (lásd szimbólummágia) - a bélyegekre gondoltam. Egy asztrál vagy mentálbélyeg pedig pénzéme nagyságú, de én már MAGUS olvasmányaim alapján köröm nagyságú rajzolattal is találkoztam. (Ne haragudj de pontos könyvet és oldalszámot nem tudok mondani.) A mágikus tetoválások is bélyegekhez hasonlatosak formájukat tekintve, de ezt most nagyon hosszú lenne kifejteni, h hogyan is értettem. A pentagrammák legalább lépésnyi átmérőjüek, természetesen egy pentagramma bármekkora lehet, s több komplett hatást is tartalmazhat. pl. tér és időmágia vagy éppen asztrál és mentálmágia ellen védő varázskör. Eseteg egyúttal vérmágiával kombinált kirekesztő varázskör. Ez a szép a szimbólummágiában. A következő részét hozzászólásodnak nem igazán értem: "Ugyanis ez olyasmi lenne, mintha a boszorkány mester másképpen hajtaná végre a villámidéző furmuláit. Kész." - ez kicsit további magyarázatra szorul részedről. H érted h másképpen? Értelemszerű h a rúnák méretét már megalkotásukkor fix méretben meg kell határozni, toldani hozzájuk úgyhiszem nem lehetséges, hiszen ezzel megtörnénk a rajzolat vonalait, s felszabadulna a mágia. Viszont ha drágakőmágiával kombináljuk a rúnamágiát, elképzelhető a drágakő különböző mágikus hatásokkal való feltöltése, ezzel az adott kő hatásai, a benne foglalt mozaikok is lehetnek különbőzőek. Erre Cranta fénykorából találhatunk példákat. A hetedkorban már kevés varázsló képes ezt hathatóan ötvözni. Mint látszik, ezzel a hsz-emmel már nem anyira hiányos infoval szolgáltam, már előzőleg is tudtában voltam az ET-ben leírtaknak, csak félreértettem hsz-edet @huszár, azt hittem ugyanis, h minden szimbolumra érted alábbi mondatodat: "Arról az apró problémáról már ne is beszéljünk, h egy szimbólum ember magasságú és eléggé széles is..." Hsz-ed további része az én világképembe is beleillik. Valóban nem mindegy, h egy varázsló hány varázstekercset tart pl. magánál. A harc nagy hevében ugyanis bármikor elvészhet egy belőlük esetleg aköpenye mely különféle jelmágikus rajzolatokat tartalmaz, ami esetleg a kalandozó csapatot üldöző klán varázslójának kezébe kerül, így nem túl kellemes meglepetésben lehet része JK-knak rövidesen. Emellett lenne egy kérdésem mindenkihez: a varázsló elméletileg bármenyi varázstárgyat készíthet, melyek szimpatikus viszonyban állnak vele, amennyiben nem renedlkeznek külön "lélekkel" (mestermágia: tárgylelke) vagy nem 6. fokon műveli a Szimbolummágiát a varázsló. Az lenne a konkrét kérdés, hogy ezen tárgyak mágikusak lévén egymással milyen kapcsolaban állnak. A különböző mágikus rajzolatok "zavarják-csökkentik-e" egymás hatásait, vagy ilyenről nem beszélhetünk esetükben. Értem például ezalatt, ha egy kesztyű egyben a fürge ujjak, egyben mászókesztyű is, s egyéb mágikus formulákat is tartalmaz. Az összeset egyidőben képes e előhívni a varázsló bárminemű károsodás nélkül? Köszönöm a helyesbítést egyébként! Tengermély tisztelettel: Agis

Köszi a kiegészítést Rodarth az ork témához. Valóban nem Orwella teremtette őket, csak nyomós szerepe volt abban, hogy az orkok úgy olyanok, ahogy ma ismerjük őket... A Hőseposzt el fogom olvasni, köszi az 5letet Magyar Gergely állítása teljesen helyénvaló szerintem. Annyit még hozzátennék, h egyes esetekben egyéb varázslatokat is alkalmazhat valamely isten papja, paplovagja. Ilyennel pl. Orwella esetében találkozhatunk, kinek papnői a boszorkánymágia néhány fejezetébe is beavatást nyertek egykoron. Ezekkel kapcsolatban nagyon hasznos kiegészítő valóban a Papok Paplovagok I. II. bármilyen MAGUS rendszerben is játszunk egyébként.

Felvarrni valóban nem lehet a rúnákat, mert amennyiben megszakadna az anyag, a rúnák megtörnek, s a beléjük börtönzött mágia pedig felszabadul, s az közvetlen testközelben nem a "legegészségesebb" élmény. Az undor, vagy félelem mozaik valóban jobb választás, s nem árt ha leplezed a mágiát a Pred által már említett okok végett. Főleg ha életút játékot tervezel még a varival Egy szimbolum nem ember nagyságú, nem tudom ezt honnan vetted @huszár. Egy pentagramma akár köröm nagyságú is lehet. Ez ugyanúgy működik mint a mágikus tetoválásoknál. Természetesen a bezáró v. kirekesztő varázskörök annyit érnek ekkora méretben, h semmit. Egy démon vagy bármely tulvilági lény fogjul ejtéséhez akár egy embernél 5x nagyobb pentagrammára is szükség lehet. Olvasd el a Rúnamágia részt az UT-ben valamint a varázslói mágiáról, különösképp a jelmágiára. Az ötlet egyébként jó, egy klepto-paranoiás varázsló részére (aki állandóan fél h meglopják) pl. remek szerepjátékra adhat módot egy ilyenféle rajzolat. Tengermély tisztelettel: Agis

Hát nem semmi hozzászólások! Varázslóval - nem véletlenül van leírva már az ET-ben is - csak tapasztalt játékosnak ajánlatos játszania. A MAGUS varázslója nem egy táp elemi mágus, ki tűzgolyókat hajigál ezzel támogatva, vagy éppen akadályozva a többi karaktert. A varázsló bölcs, megfontolt érti a mágia belsőbb összefüggéseit, tiszteli tudományát nem pusztán vulgármágus ki csak alkalmazza azt mint például egy boszorkánymester. Hogy varázslóvá válhasson eleve kiemelkedettnek kell lennie, a lelke hosszabb utat járt be az idők folyamán a körforgásban, míg azzá lett ami. A KM-nek minden esetben "meg kell fognia" már a karakter alkotásakor a táposnak ígérkező karaktert, nehogy a karakter halála vessen véget a játékos örömének. Nem győzöm hangsúlyozni hogy egy hatalmas "mágus" esetében milyen fontos megőrizni a karakter valódi hatalmát, melyet a játékos játsz ki, s az bárminemű mágia nélkül a leghatásosabb. (Pl J.R.R.Tolkien Gyűrűk Ura, vagy h MAGUS-ból is hozzak példák, a Shajaran című művet említeném.) Valóban aki közülünk forumozók közül a magusok útját járja azokhoz szól legtöbbször hozzászólásaim végén a: Tengermély tisztelem!" Ehhez a bekezdéshez nem is szaporítanám tovább a szót. Mágikus tárgyat Pszi Telekinézissel lehet mozgatni Takeda, mágikussal csak akkor ha a varázslat E.-je meghaladja a mágikus tárgy Erejét. (Ego esetén 5 vagy 6x-osát. Õsmágikus tárgy esetén.) Ez utóbbi spec házi szabály de nálunk bevált. Tengermély tiszetelettel: Agis

Első bekezdésedhez a következőt fűznám hozzá ismét: Igen valóban, ha a faj egy képviselője kitaszított, mint például az elfek esetében, s emberek nevelik fel esetleg azon amundok közé tartozik melyeket Themes papjai rejtettek el Amhe-Ramun dühe alól. Egy különleges jellem kifejlődése ez esetben együtt jár a lélek torzulásával is. Az értékszemlélet akár teljesen más is lehet. Értem ez alatt az első példánál maradva: egy elf esetében akár jellemileg több emberi vonást is találhatunk. Egy nem kiszakadott hosszúéletűhez képest felgyorsult életvitel, gyorsabb döntéshozatal, öltözködés...stb. A felsorolás elméletileg végtelen... Orwella több létsík teremtményével (démonaival) szövetkezve, bizonyos párhuzamos létsíkok korcs teremtményeit felhasználva teremtette olyanná az orkokat ahogy ma ismerjük a népet. Valóban nem értetettem először, h az orkokra gondolsz szélsőséges példaként, ez csak most ezen utóbbi hozzászólásodban lett teljesen világos számomra. Hogy lelkük elpusztul (nem léphet ismét körforgásva hosszú időn át), ez valaminél fogva Orwella tudását gyarapítja, s valószínüleg ezen istentelen szövetség eredménye melyet a Kitaszított valamely hatalmas démonfejedelemmel kötött, még az idők hajnalán. Esetleg a pyar pantheon átka Orwellán, amiért megpróbálta letaszítani Kradot a pantheon akkori főistenét. Aki később le is mond Kyel részére. Erre nem sok írás tesz elítést, így ha akár Te Takeda akár bárki más tud pontos, hivatalos (könyvben megjelent) infoval ezzel kapcsolatban segíteni azt nagyon meghálálnám. Az aquirok bölcsessége relatív, ezt két megvilágításból különféleképpen értelmezzük, de a két állítás megállja szerintem egymás mellett is a helyét. Ui: tetszett BYCS kérésére a dzsennekről szóló írásod. Tengermély tiszetlettel: Agis

"Napnyugta utáni első órában találkozzunk a fogadó hatos szobájában. Kettőt kopogj és légy pontos kérlek!" - hangja határozott, ugyanakkor kellemesen dallamos hangzású... Majd várja a szépséges hölgy válaszát..." ...ám a szépséges hölgy nem felel. Ugyanakkor megértette mondandójának lényegét, s ez egyenlőre elég is - gondolataiból ismerős, kellemes érzés zökkenti ki az Alakváltót ki ebből fakadóan megszakítja a telepatikus kapcsolatot Delphine-nel. (Arca felveszi ismét gyűlölt "delér" alakját.) Vére felpezsdül - fülében nem akar szűnni a dobogás, izmai karjain lábain egyaránt görcsbe rándulnak, érzékei felerősödnek akár a vadásznak mikor áldozatára les. A szenvedély most fájdalom, egy haldokló gyermek szenvedése, mely innen a fogadóból, az emeletről árad irtózatos erővel. Egyszerű elme nem képes felfogni az ilyesmit, de az Alakváltó érzékeinek, szenvedélyének évszázadok óta maga a fájdalom az építőköve. Amilyen hirtelen jött ez az érzés, olyan hirtelen el is mulik a zauder a mellékhelység falának dőlve "ébred" fények táncolnak szeme előtt, s egy pillanatig minden elcsendesül... Meghalt? - fogalmazódik meg benne hirtelen a kérdés, elméje küzd e gondolat ellen, bizonyára csak elájult a fájdalomtól.

"-Hibát követ el az ifjú, de saját teremtett idejét fecsérli, ha nem fordul a biztos segítség felé." - sóhajt lemondóan az Inkvizítor, miközben minden haragtól mentes melegbarna szemeivel a távozni készülő két "végletkorban" lévő férfiút nézi. Jeleztem, hogy találkozni kívánok véle - nyugtatta meg magát Kloan, mégis az ifjú az öreg tudásában bízik, nem a Teremtő, valamint a Bosszúállás Atyja tudásának tárházába kíván bepillantást nyerni. Majd máskor... A veszély folyamatos Andreasel körül - szólítja meg halk, ugyanakkor határozott hangon újra a lovagot, őt is figyelnünk kell az esti mulatság alkalmával. De erőinket az Alakváltóra kell koncentrálnunk, mielőtt még a sok ártatlan lélektől túl hangos lenne a dörömbölés Darton kapuján...

Nos Takeda ez egy nagyon összetett téma amibe belekezdtél, s igazán boncolgatni való darab. Először is, az első bekezdésedhez a következőt fűzném hozzá: Ugyebár úgy kezded a mondandód, hogy: "ugyan az a cél felé tart, tehát, hogy istenével, isteneivel foglalhasson helyet egy asztalnál (persze csak képletes asztalnál), vagy a nagy Mindenható 'kebeléhez' jusson közelebb (szintén képletesen)." Ez yneven több esetben sem állja meg a helyét, nézzük például az orkok vagy goblinok népét, akik félik teremtőjüket Orwellát, s mivel lelkük haláluk pillanatában elpusztul, így minden ork céljai közt van, h lelkét nagy héroszaikhoz hasonlatosan meg tudják valami módon őrizni, ily módon kijátszva a Kitaszított szörnyű átkát. Továbbá ugyan vannak eleve "magasan fejlett népek" De egyes fajoknál nagyobb az esélye a kiemelkedésnek mint másoknál. Ez többek között a faj létszámának, közösséghez(fajon belül, tehát nem kiszakadottakra gondolok) kapcsolatos viszonyának, életterének, s nem utolsósorban életívének, hosszának eredménye. Az alá-fölé rendeltség nem helyénvaló következő bekezdésedben. Többek azért maradtak yneven, s nem távoztak, mert nem tudtak vagy nem akartak, céljuk volt ynev kontinensén. A crantaiak féltették hatalmas tudásukat és életüket, ezért zárták különféle kristályokba lelküket, s most évezredeket sínylődnek őrületbe kergetve magukat önnön hatalmas tudásukkal. (Velük

Az Inkvizítor, kezében kupáját forgatva helyeslően biccent a hallottakra: "Az Alakváltónak mindenképpen pusztulnia kell valóban, de ha ily módszerekhez folyamodnánk, akkor bizonyosan kicsúszna kezeink közül ismét a Zauder, s ekkora felelőtlenséget nem engedhetünk meg jelen viszonyok közt ezen istentelen teremtmény képességeit ismerve. Az égiekre - ötleted ugyan helyénvaló testvérem, de nem megvalósítható egy kalandozókkal teli fogadóban, ezt neked is be kell látnod. Míg a karaván itt van, sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy az Alakváltónak kell megtennie az első lépést, mellyel megnyitja a Kárhozat Útját előttünk! Minden háború áldozatokkal jár, s nekünk most egy ártatlan áldozatra van szükségünk, hiszen a Fenevad sem végez tökéletes munkát, s bizonyára célja van ittlétének. Érzem jelenlétét, ahogy minden bizonnyal ő is az enyémet ezért nem tartottam különösképp álcázni kilétemet" - az utolsó szavakat még a szokásosnál is halkabban ejti ki Kloan. - A tervem a következő - hajol közel a kyr lovaghoz, hogy az jól értse minden egyes szavát: A felesleges riadalmat el kell kerülnünk, hisz az Alakváltó lételeme a káosz maga. Ugyanakkor ebből is húzhatunk hasznot, de egyenlőre még várnunk kell a Zauder első felbukkanásáig, az áldozat utolsó emlékeiből sokat megtudhatunk fenevadunk jelenlegi kinézetéről. A mérgeket módszeresen kell használnunk, csak végső megoldásként jöhet szóba az egész fogadó eliminálása. A Szent Inkvizíció természetesen semmitől sem riadhat vissza. Inkább száz ártatlan halála, minthogy egy ilyen féreg éljen köztünk! - utolsó mondatának nyomatékot adva az Inkvizítor az asztalra csapja kupáját, mire több tekintet is rá szegeződik, köztük Andreasel-é is. Az Inkvizítor gondolat útján a következő rövid üzenetet küldi az ifjúnak: "Foglalj helyet kérlek körünkben...!" - majd visszafordul uwel lovagjához, s a következőt mondja: "-Hamarosan remélhetőleg társaságunk akad az ifjú Andreasel személyében..."

Az óriási ökrös- és ponyvás szekerekből álló karaván az északi kapun át érkezett, a vasalt abroncsú kerekek mély barázdákat szántottak az ázott földbe. A karavánvezető a kocsmáros írásbeli engedélyével utasította a kereskedőket, hogy az íjászpálya hatalmas területét igénybe vehetik, hol megkezdhetik portékáik kipakolását és a fogadó készleteinek feltöltését. Ebből adódóan még így az esti órákban is hatalmas volt a sürgés-forgás. A fogadó három bejáratából csak a lépcsővel ellátott bejáratot nem használták. Kis fábol tákolt, hosszú fogókkal rendelkező kocsikon hatalmas zsákokban hozták a különféle alapanyagokat a fogadó ajtajain át az éléskamra valamint a kovácsműhely részére. A lovakat melyeknek nem látták hasznát a kirakodásban, a nagyjából négyzet alaprajzú istállóba vitték. Néhány asztalos az íjászpálya fogadó felöli részén bábszínház és magasított pódium összetákolásába kezdett a dalnok és zenésztársulata csengő ezüstökben kifejezett kérésére majdan az est fénypontjaként megrendezett misztériumjátékra. Sokan a fogadó vendégei közül érdekődve figyelték a kalmárok és kereskedők ténykedését, de voltak kiket nem érdekelt, sőt egyenesen dühített jelenlétük... ... ez utóbbak közé tartozott az Inkvizítor is. Semmirekellő csürhe ugyanakkor hasznos dolog amit tesznek - gondolta magában Kyel papja. De ezidőtájt nem ért rá ezzel foglalkozni, ugyanis sokkal fontosabb dolga, küldetése akadt. Az ifjú Andreasel - ki Darton jegyét viseli magán - és a bölcs Öreg társalgásának részletekbemenő "kihallgatása" az uwel lovag visszatértéig. De ez nehezebbnek bizonyult mint először gondolta volna. Összpontosított speciális érzékei ismét megélénkültek akár a kígyók mikor új áldozat, élelem kerül vermükbe, kizárta tudatából a külvilág zajait, csak a beszélgető felekre figyelve, de a köztük lévő távolság és az ajtókon beáramló kereskedők minduntalan megzavarták koncentrációját.

Először is szeretnék köszönetet mondani a fogadóról szóló memoriálodért (melyet hosszabb hsz-edben fejtettél ki), valamint mivel a munkahelyi rendszergazdám valamilyen oknál fogva eltávolította a mellékletét a levelednek, így azt szeretném kérni, h a lordscy@freemail.hu címre küld el még1x a fogadóról szóló tömörített állományt. Sajnálom a kellemetlenséget előre is, de erre előre tényleg nem számítottam. A pszi üzenetedre reagálva: a karaván maximálisan 1 v. 2 napra marad a fogadó készleteit feltölteni, s egyéb kereskedelmi szempontból. A dalnok és zenészkompániája kik az este mulatsággal állnak elő, szintén nem maradnak két napnál tovább a valós játék-időt figyelembe véve. Az Alakváltó karakteréről eddig nem derült ki különösebben semmi. Graim (Darun karaktere) ráérzett a jelenlétére, de másra nem (a képzettségei miatt melynek játéktechnikai vonatkozásait már előző hsz-emben leírtam ugyanezen topicban), jelenleg Delphine-nel próbálja felvenni a kapcsolatot, s egyenlőre számotokra (nem a karakterek számára) csak egy motivációja ismeretes, Anteia gyűrűjét szeretné megszerezni, melyet Delphine "behálózásával" kezdett. Az Alakváltó karakterére a későbbiekben még több időt fordítok tudom h van pótolnivalóm, de munkám végett nem mindíg tudok ennek eleget tenni, s ezért elnézéseteket is kérném. Köszönöm, h Antaillal kitöröltetted a vendég kalandozóként írt hsz-eimet. Szerintem is egyenlőre mindenképpen maradjon az este... Tengermély tisztelettel: Agis

A dervisekhez különösebben semmi újat nem fűznék hozzá, egyébként Takeda állítása a helyes, részletekért bárki elolvashatja a vonatkozó részt a Papok Paplovagok kiegészítőben... Shalafi: a kérdésed valóban helytálló: megítélésem szerint az Urria által teremtett Könnyűléptű Nép, (bár a Hetedkorra képviselői igencsak kifakultak ynev széles szívárványából: Elfendel, Sirenar és a Hét domb Hét völgy vidékén kívül maximálisan Erionban és Haonwellben találkozhatunk nagyobb kolóniákkal) ősei az óelfek bizony a másodkorban már hatalmas háborúkat vívtak az aquirokkal. Lelkük a teremtés hajnalán született, ebből adódik emberi mértékkel szinte felfoghatatlanul hosszú életük, s az óelfek, maguk közvetlenebb kapcsolatban voltak istennőjükkel, míg az el nem fordította tőlük arcát. Az elfek lelke, sok többi ősfajhoz hasonlatosan ha kiszakad a testből, akár annak halála miatt az állandó körforgásban a Változások törvényének értelmében egy magasabb pozíciót tölt be. Ez istenükre, s az évezredeken át felhalmozott tudásra vezethető vissza megítélésem szerint ezzel tényleges kérdésedre is választ adva. A dzsennek, a dzsadok "ősei", népe valószínüleg később született meg, mint az elfeké. Sajnos erre nem fogok tudni neked pontos magyarázatot adni, hiszen a dzsennek és amundok népének nem ynev a szülőkontinense. E két faj egy erősen sivatagos valószínüleg túlnyomorészt ősföld alapú bolygóról érkezett, s már érkeztükkor (mely körülbelül a harmadkorra tehető) is háborúban álltak egymással. A dzsennek hihetetlen tudásában bizonyára bennevan történelmük, de ezt eleddig nem hozták "nyilvánosságra", ami nem is meglepő; hiszen a Hetedkor végén ugyancsak meg kellett húzódniuk a Manifesztációs Háború miatt. Valamint népüket veszélyezteti a felhígulás, melyre ynev történelmében több példát is találhatunk(kyrek és gnómok esetében például), így valószínesíthető h a tudás nagy része el is veszett esetleg már nem tisztavérűek, rosszabb esetben avatatlanok kezébe került. Az egykor hatalmas mágiájuknak sincsenek már avatott ismerői, s pszionikus képességeik is jóval túlmutattak a main. (Kit ez bővebben érdekelne, tekintse meg a Summariumban az Egyéb ősfajok és a mágia (od)című részt. (Nem ez a pontos elnevezés, s ezért előre is elnézést kérnék.) Emellett mivel két nagyjából egyidős ám egymással ellenséges népről van szó, valószínüleg a teremtésmítoszuk se vág egybe, akárcsak a felfogás és gondolkodásrendszerük, értékfilozófiájuk. Az amundok is bizonyára rendelkeznek még különféle iratokkal, de Amhe-Ramun papjait a bosszú és háború jelen korban jobban leköti mint poros fóliánsokat böngészni. Kalandozók közül pedig a nevezetes Vaskezű Alex tudna pár információval szolgálni a kérdezősködőknek, már ha azokat érdemesnek találja arra, h feleljen is nekik a régi korok természetéről... Tengermély tisztelettel: Agis

Természetesen joggal várhatjátok el tőlem az odafigyelést, s a karaktered nevét tudtommal jól írtam, így nem tudom pontosan mire gondolsz azzal kapcsolatban, h kértél valamit, pedig figyelmesen elolvastam előző hozzászólásaidat. Kérlek ezt írd meg még1x vagy idézz abból a hozzászólásból melyre különösen oda kellene figyelnem, talán csak én vagyok feledékeny esetleg figyelmetlen ezért a bocsánatodat is kérném. Köszönöm, h tudomásul vetted az általam leírtakat és természetesen én is megtisztelnélek ezzel téged/titeket, így szeretnélek kérni h az alábbi emailcímre küldj el minden vonatkozó adatot a Fogadóval kapcsolatban. [emilpeter.erdos@ge.com] Köszönöm az "Öreg" karakterével kapcsolatos egyéb információkat, ezzel rengeteg dolog világossá vált számomra, s ennek fényében írom majd meg a hozzászólásaimat is. Tengermély tisztelettel: Agis

Ez egy igazán érdekes, elgondolkodtató kérdés, nekem az alábbi a véleményem ezzel kapcsolatban: A wiereknél e kivonást egy speciális szerv végzi és az ő esetükben a vérmágiával van ez kacsolatban, a boszorkánymester vulgármágiájának és mozaikmágia nekromancia része valóban tud manipulálni bizonyos életerő folyamatokkat. Életerő szívás-átadás...stb. Más szemszögből a gnómok esetében automatikus ez a védekezés, tehát ha még egy nem "felhígult" vérű gnómra egy aquir teszemazt hatalomszóval próbálna hatni, miután elfogyott a gnóm különösen erős mágikus energiája automatikusan védekezik tovább a szervezet, ám már az életerőből vonódik le a sebzés, s ez könnyen a gnóm halálát is okozhatja. Tehát a válasz a kérdésedre a vér és mágia különleges kölcsönhatásában rejlik. A vér (mint mágikus fókusz) bizonyos mértékben Mágikus Energiát tud megkötni, s ezt bár iszonyatos fájdalmak által, de képes átalakítani mágikus energiává. Ehhez hasonló esettel Tharr szolgáinál, papjainál (pl. sanquinator - remélem jól írom) is találkozhatunk. Kérdésedre válaszolva: valóban nincs ezen mágiaforma kidolgozva erőszakossága miatt. Megtanulható, de szeritem Irgalmatlanul nehéz. Alapjában véve a vérmágia a nekromancia része, ám mindenképpen fekete mágiának minősül. Alkalmazása igazából az ősi vérhez köthető, ugyanis minél közelebb áll egy faj a teremtés hajnalához, annál nagyobb az esélye e mágiaforma kialakítására, valamilyen szinten több Mágikus Energia megkötésére alkalmas a szervezete. Hozzá kell tegyem ez a Hetedkorban, azaz Ynev jelenében, igencsak ritka, a régi hatalmas shaddok ismertek rá egy módszert (mint az az Anyrok Alkonyában írva vagyon), de ez a tudás mára elveszett, így tanítót keresni hozzá nagyon nehéz, ám a karakter életében egy életút játékban esetleg elképzelhető mint életcél. Ugyebár a Ryeki császárság elbukott a Démonikus Óbirodalommal egyetemben. Bizonyos tudást Krán magába szippantott a többi jórészt elveszett, s hagy ne mondjam, Krán Külső és Belső tartományaiban nem tanítanak minden jöttmentet... Tengermély tiszetelettel: Agis

"Szükségem van fél órára. Addig figyelje az ivót. Ha bármi történne a szobámban leszek. Kilences. Az emeleten. Uwel útmutatását kell kérnem." Kilences, mágikus szám fordítottjával a hatossal ellentétben, mely rossz bizonytalan barrast jelent. Bizonyára a kyr számmisztika is vezérelte a lovagot, h ezt a szobát választotta. Remélem a Bosszúállás Ayja előrevezető útmutatással szolgál majd a kyr lovag számára - pillanatnyi elmélyüléséből végül a következőképpen szól, miközben feltekint az épp fegyverét magához vevő Rodarth-ra: -Figyelemmel tartom az ivót, a jövevényeknek köszönhetően hosszú és fáradtságos éjszakánk lesz, mely a Fenevad számára maga a paradicsom, h átkos művészetét kiélje. Magam is rövidesen hasonlóan cselekszem, a Teremtő útmutatását fogom kérni, h időben felnyissa szemem a közelgő veszélyre. - majd bólint búcsúzásképpen, s a lovag távoztával egyedül marad asztalánál. Kardját az ablakpárkánytól visszaveszi, s ismét felcsatolja helyére, az övére, majd pszionikus képeségeit felhasználva felerősíti hallását egyúttal kiszűrve a tudatából a külvilág szavait, hogy hallja az ifjú és a világtalan öregember közti társalgás minden szavát. Tapasztalattal kell, h rendelkezzen a beszélgető felekről miközben a kiérkezett sült fácánhoz fog hozzá egy újab kupa predoci mellett. Tudnia kell az ifjút fenyegető veszély mibenlétéről...

Köszönöm Pszi üzenetedben a felvilágosítást Mythus Tharamant, valóban nem próbáltam még az edit gombot Hiába, általában nem fórumozgatni szoktam, hanem chatelek, de ez a fórum nagyon tetszik főleg az online kaland végett. Pár dolgot módosítanék is Darun levelére reagálva előző hozzászólásaimban.

Eddig is szivárogtak be mindenféle emberek a fogadóba. Hosszú útról megtért zsoldoskompániák, dzsad kereskedők, ám ez volt az első eset, h egy ilyen hatalmas, 9 szekérből álló kereskedő karaván tett látogatást, feltölteni a fogadó készleteit, valamint értékeit áruba bocsájtani a fogadó közelében a szekerekből kialakított standokon. A karaván az esti órákban érkezett, s rögtön meg is kezdték a lepakolást, hatalmas sürgés-forgás zajlott az eső után megpuhult földet csak úgy szántották a csizmák és a táj, a természet egyaránt megélénkült. Találhatott itt mindent az érdeklődő, mi szem-szájnak ingere. Szőnyegek, különféleképpen megmunkált edények, fegyverek egész arzenálja. Gyönyörű táncoshölgyek, egy igazi aszisz dalnok vezetésével, ki andalító zenéjével már érkeztükkor magára vonta a többség figyelmét. Éneklésre fakasztotta még a hosszú úttól kiszáradt ajkakat is. Persze még csupán csak szárnypróbálgatások voltak ezen akkordok tőle, hangolta gyönyörű mímes mandolinját, s tanácsokat adott a körülötte ténykedő pár főből álló muzsikus csapatnak. Ha valamely akkord nem stimmelt, egyszer sem emelte fel a hangját, mégis puszta jelenléte is energiát sugárzott. A körülötte álló zenészek mindíg tudták, h mit rontottak, mit kell újrapróbálniuk, h tökéletes legyen az előadás az esti mulatsághoz. Intuíciójuk a bárd magabiztosságából fakadt.... Tehát a különféle népek, akár egy "horda" teljesen váratlanul öntötték el a fogadót, nem lehetett nem tudomást venni róluk. Kloan érkeztükre, csak megcsóválta a fejét. Minél több szerencsétlen áldozat, annál nehezebb lesz elkapni a Fenevadat. Orwella átkára, hogy lehet a Zaudernek ilyen mocskos szerencséje? - fogalmazódott meg benne a tudatát feszítő kérdés. Az Inkvizítor az egyik asztalához közeli segédhez szólott, s sült fácánt kért csillapítandó egyre erősődő éhségét.

Valóban a logikus gondolkodás a mérvadó, de ehhez természetesen szükség van a MAGUS világának ismeretére. Nincs hol játszanod, v. miért nem játszottál ilyen régóta? Az eddigi leveleid (hsz-eid) alapján nem kevés tudást halmoztál fel pedig úgy vettem észre. S gondolkoddásod is tapasztalt "kalandozóra" vall! Elnézésedet kérem, valóban egy billentyűvel arrébb ütöttem, tehát a karaktered neve pontosan: Ezüstcsákány Graim! Valóban az Inkvizítor nem csak a konkrét ellenfele miatt leplezi magát, de ez természetesen rangja alapján érthető is. további info, de szerintem Te si tudod: (Papok Paplovagok I. azthiszem 127. old.) Sajnos még senki nem írta ezt, de mindenképpen meg fogom írni v. ha vkinek több ideje lenne kérem őt, akár téged is Darun, egy ehhez hasonló színesítés érdekében írjatok pár sort. (mármint egy esetleges karavánról). Az automatikus cselekvések valóban nem vezetnek jóra. Csak az történik amit mondunk, e forum esetén pedig írunk, h ez valóban ne menjen a realitás rovására! "Célunk egy jó játék!" Tengermély tisztelettel: Agis

Egy dolog hibázik azzal kapcsolatban amit mondtok a Személyes Aura védelme, s ez nem csak a Természetes Anyagok Mágiájára vonatkozik, hanem bizonyos tekintetben ellenáll az őselemeknek és paraelemeknek is.

A fogadós - a varázsló kérésére - meleg étellel, s úgylátta az Alakváltó a 7-es szoba kulcsával haladt a furcsa figura kissé félreeső asztala felé. Mikor odaér, mély hajbókolások közepette a mágus elé teszi az ételt, s a kinyújott kezébe pedig a kulcsot... Mennyire remeg a keze a szerencsétlennek, hogy fél - egyenesen reszket - a varázstudótól - gondolja az Alakváltó magában, pedig álmában a legnagyobb ellenfél is könnyű préda csupán. A fogadós gyorsan távozik; az Alakváltó megvárja míg visszaér a pulthoz, s a következő mondatot intézi hozzá: "Kérnék egy szobát, legyen mondjuk..a...a hatos, megszállnék egy éjszakára itten" - beszéde akadozó, hangja fátyolos az elfogyasztott alkoholtól, néha meg-megbillen magas, támla nélküli székén - tökéletesen mímelve mintha a fejébe szállt volna az elfogyaztott jópár kupa ital. Az "pulttársa" vállára támaszkodva vontatottan feláll, majd a mellékhelység felé veszi az irányt botladozva, maga elé bámulva üveges szemekkel... Amint beér és meggyőződik, hogy egyedül van egy árnyékos sarokba húzódik, levedli magáról "delér" álcáját, majd összpontosít, elképzeli maga előtt Delphine szép arcát, s mint a MEGB

//Én kérnék elnézést tőled Mythus Tharamant, valóban elnéztem leveled Darunhoz szóló részét, így módosítanám is előző hozzászólásomat a következőképpen:// ...új jövevény hallja szavait, s valaki figyeli... Az öreg, kétségkívül ő is (vele mindenképpen beszélni fog, akárcsak a törpével és asztaltársával kik tartanak átható pillantásától mióta belépett), de valaki más is. Az Inkvizítor körbetekint a pult és a kőlépcsők felé - mely a szobákhoz vezet - és tekintete találkozik az ifjúval. Különleges képességei, veszélyt érzékelnek e személy körül, az asztal takarásában talárja ujjába rejtett pengékért nyúl a Teremtés Atyjának papja... Viszont az illető az Öreg asztalánál állapodik meg, s halk alázatos kérdést intéz hozzá ( - az Inkvizítor "vadászkopóhoz" hasonló érzékeivel is alig hallja szavait a fogadó duruzsoló morajában): "-Bocsáss meg tisztelet... öreg, bölcs tanácsra ... szükségem, meghallgatnál egy ifjút, ki ..... érkezett?" Az Inkvizítor az öreg világtalan szemeit fürkészi, a szem a lélek tükre, ám ezen embernek sűrű homály fedi lelkét, nagy teher nyugszik vállán érzi az Inkvizítor; s figyelemmel kíséri - az uwelita hatalmas fekete páncélos válla fölött, amint az étele fölé hajol - reakcióját az ifjú kérdésére... -Új vendég érkezett, ne forduljon meg! - szólítja meg suttogó hangon, miközben épp inni készül kupájából - a kyr lovagot. Veszély jár véle minden lépésével, csak Kyel tudása lehet elegendő a Teremtett Időről, hogy mennyi van még hátra belőle ezen ifjú számára. A Hallgatag Úr birodalma várja... - komorul el Kloan tekintete.

-Rodarth Villyr On Quessor vagyok, excelissar. És mint Uwel lovagja, kötelességem az efféle förtelmek kipurgálása. Tudom mifélék ezek az ocsmányságok. Volt szerencsém már ilyet Orwella poklára küldeni. Ha van egyáltalán ezeknek lelkük. -Lelkük van, ebben bizonyos vagyok, s Orwella poklára velük! - szinte köpködi a szavakat, miközben megigazítja nyakláncát Kloan, melyen minden valószínüség szerint Inkvizítori rangjának mementoja a kámea függ - gondolta Rodarth. De tudnom kell, miféle tervvel kiván előálni, mirac. Nem szeretnék fejjel a falnak rohanni. -Nem rohanunk fejjel a falnak de az út veszélyekkel teli, gondos tervet kell készítenünk, h csapdába ejtsük a fenevadat - ezzel átad az asztal alatt zsebéből egy ezüstláncon függő acélszűrke, fekete rúnákkal telerótt korong alakú medált a kyr lovag megdöbbenésére: -Ez egy különleges tárgy, s azonnal jelzi, ha bárki megpróbálja alakját felvenni, személyiségét lemásolni. Akassza nyakába, hogy kifejthesse hatását, bőrrel kell érinkeznie, s javaslom nagyon vigyázzon rá.

Nem írtam, h a támadásokat teljesen ki kellene zárni hiszen amiota szerepjáték van, van hozzá tartozó harc is, hanem azt mondom, h kihívások elé kell állítani a karaktert. Egy barbár karakterrel rendben van a harcos kaland, de nem hinném, h a játékos csak azzal játszana; ugyanis ahogy fejlődik szerepjáték tudása, annál több színt fedez fel a MAGUS világában. (Értem ezalatt, h más fajokat, kasztokat is kipróbál.) S egy rablóbanda - mint előttem már írták ezt a példát - nem azért nem jó kihívás mert a csavargóknak nem túl jók a harcértékeik, hanem mert ez nem lehet tárgya egy élvezetes kalandnak, maximum mellékszálként. (A kaland elején a karakterekre támadnak, mert a rivális nemes felbérelte őket..stb.) A "hardnak", úgyvan, meg kell szabni a határát, s nem csak az ellenfél szétgyakása (alias legyőzése) lehetséges, hanem meggyőzése is. Nálunk pl. volt egy ilyen kaland, ahol nem volt szabad kinyírni a főgonoszt, mert valójában nem is az a személy volt, akinek lennie kellett, hanem egy megzsarolt szerencsétlen. S ha a karakterek megölték volna, nem derüt volna ki, h ki bérelte fel. Persze, kellenek harci jelenetek egy egyébként nyomozós kalandba is színesítve azt. E kettő közt kell megtalálni az összhangot, melyről előző levelemben már írtam. KM-i játékodat pedig színesítsd minél több dologgal, annál jobban merülnek majd bele a JK-k is modulkodba, ami neked is dicsőség... Tengermély tisztelettel: Agis

Bocs...már megint :oops: Sohasem vitte túlzásba az álcázás művészetét, aurája leplezését, a gyűlölet mélykék, olykor sárgás aurája amúgy is körüllengi személyét akár döglött vadat a legyek, melyet "az a bizonyos nap" után rögtön felismer - tűnődik el az Alakváltó. Neki nincs is rá szüksége, vele ellentétben, ki már talán igazi énjére sem emlékszik annyi szerepben játszott az idők folyamán - folytatva gondolatát miközben egy szintén a pultnál ülő helybélivel koccintva, szánalmas viccére reagál, hangos, borgőzös hahotával. A fémkupa felületi vonalai megerősödnek, s simává válnak egy pillanatra tükörként szolgálva az Alakváltó számára, h körülkémlelhessen, érkeztek e még hívatlan vendégek... (Tekintete a Inkvizítoron és asztaltársán, leplezett mágiája nem okozhat problémát neki. Nem fedezhetik fel.) ...s most ismét ittvan és egy bádogba burkolt fehérhajúval szövögeti tervét elpusztítására - ajkán alig látható cinikus mosoly jelenik meg. Úgytűnik még mások nem fedezték fel, bár a varázslót mihamarabb el kéne tenni láb alól. A vörös hold látja majd, tökéletes gyilkosságnak kell lennie: nyomok nélkül... Hmm Kloan... miota szilánkokra törte a szívét ügyesen, részletekbemenően dolgozik, s félelmetes valóban, h ennyire magabiztos. Az Alakváltó régóta ismeri őt, s nem rendíti meg ez a félelem és ezt a másik is tudja jól; viszont az egyszerű kétkedők elriasztására és a titkos kapuk megnyitására bármely csengő érménél alkalmasabb... Az Alakváltó csak vár Delphine egy énekét dúdolva, h a másik tegye meg az első lépést. Talán már nem kell soká várnia...