Greol

Nagyon érdekes kaland,biztos élvezetes lehetett játszani. :) Mindössze annyi megjegyzésem lenne,hogy a Dea Macula Lovagok szemben a "Közelmúlt Eseményiben" leírtakkal - még ha ezt teljesen biztosan nem is jelenthetjük ki,de a források szerint igen valószínínűnek tűnik - nem egyszerűen Ranagolt tisztlelik,hanem az egyik angyalát, Káosz-Huvarghot, a jövőbelátás és téboly angyalát.

OK,ez logikusnak tűnik,de a leírásban "Varázslás ideje: Lásd a Leírást" olvasható,azonban ennek ellenére ez nincs feltüntetve benne,csak a súlymennyiség/idő/manapont arányok. Ezért merült fel bennem,hogy talán elírás történt.

Két dolog vetődött fel mozaikmágiával kapcsolatban ami nem világos számomra és amelyekkel kapcsolatban kíváncsi vagyok a véleményetekre. 1) Mi történik ha az egyszeri időtartamú Kitörés idejét megnöveljük időmágiával? (Pl: elképzelhető,hogy ilyen módon perceken keresztül az elemi víz gejzírhez hasonlóan törjön elő?) 2)Az Öregítés mozaiknál a leírásban (ETK-ban és UTK-ban is) az időtartamhoz mindössze 1 szegmens van megadva,aminek csak kevés értelmét látom. Feltételezem,hogy valami hiba van a leírásban.

Kérdés: Lehet megfelelő szintű/fokú Élettan vagay Sebgyógyítás képzettség birtokában Természetes anyag mágiájával ÉP-t növelni megsérült testen?

Nos,nagyjából egy éve a régi kártyás oldalra felkerült egy Gyepüvidéket ábrázoló térkép,ami azonban meglehetősen hiányos. Mindazonáltal a semminél több,ezért jónak látom beilleszteni ide,biztos sokan vannak akik még nem látták. Szerintem egy cikk gyanánt mehetne a cikkgyüjtemény "Geofrámia" részébe,amit a Nagy Térképről is elérhetővé lehetne tenni. Ez - legalábbis részben - megoldaná a problémát.

És remélhető hogy idővel majd - valamilyen más formában a hivatalos anyagoknak megfelelően - a Nagy Térkép Gyepüvidéket ábrázoló része kidolgozottabbá válik? Vagy erről mostmár nyugodtan lemondhatunk,és kénytelenek leszünk megvásárolni egy - legalábbis a kártyás ismerőseim elmondása alapján - grafikailag jól kidolgozott,de egyébként nem túl jól játszható kártyacsomagot?

Vannak jobb részei is, de a novella összességében nem sikerült a túl erősre. Hullámzó, mint az ötpercesek színvonala,igaz azok több esetben inkább tűntek jónak,mint rossznak.

Benyomásaim John J. Sherwood "Komisz mesék" c. könyvéről Meglehetősen vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Jó lesz ha előrebocsátom: szemben azzal amit a kiadvánnyal kapcsolatban itt-ott lehet hallani, miszerint ez a könyv az „igazi” régi MAGUS kötetek hangulatát varázsolja elénk cseppet sem igaz, mindazonáltal gyorsan hozzá kell,hogy tegyem: szerencsénkre.Ugyanis,ha ez így lenne akkor egy olyan könyvet kaptunk volna mint a Garamacor ciklus valamelyik kötete vagy esetleg a Csepp és Tenger. A helyzet azonban pont ennek az ellenkezője: ez a könyv sem felépítését, sem pedig tartalmát tekintve nem hasonlít a régebbi regényekre,hanem valami egészen újjal próbálkozik. (Kár,hogy ebből a fajta kísérletező jellegből – az amúgy nem túl jóra sikeredett és nem is túl sokat mondó – borító nem tud sokat kifejezni.) A könyv három különálló részre oszlik: rövid „ötpercesekre” ,egy hosszabb novellára,és egy függelékre. Ezeket egy újonnan bevezetett történelmi korokon átívelő,bizonytalan kilétű mesehősről,a Zöld Vadászról szóló egészen rövid mesék kötik össze,ezzel próbálván valamiféle szerves(ebb?) egységet teremteni a könyvben. Sajnos a mesék közül nekem csak egy tűnt igazán élvezhetőnek,és sehol volt világos,hogy pontosan milyen módon kapcsolódnak az éppen soron következő történetekhez. Mivel mindhárom rész eléggé eltér egymástól és nehezen hasonlíthatóak,ezért össze,célszerűnek látom külön-külön szólni róluk: 1)„Az ötpercesek”. Ezek között akad néhány ami egészen kiemelkedőre sikerült,van ami közepesen jól lett megírva, és sajnos akad pár ami eléggé gyengére sikeredett. A rövid történetek közül engem legjobban az Isteni szerencse. c. írás fogott meg. A történet alapján nagyon valószínűnek tűnik,hogy a szerző mikrotörténeti vizsgálatotokból nyert inspirációt a rövid történet megírásához, valószínűleg sokat meríthetett belőlük. (Aki kevésbé járatos a történelemtudományai különféle ágait illetően,annak leírom: a miktrotörténelem a történelemtudomány egyik ága amely rendszerint kisléptékű, mikroszíntű vizsgálatokat folytat gyakran valamilyen szokatlan eseménnyel vagy normaszegéssel kapcsolatban, a leggyakrabban a premodern időszakokban. Gyakori forrásbázisát jelentik a boszorkányperek iratai,mindenekelőtt az inkvizítori jelentések,akárcsak a történetben is.) Hasonlóan a mikrotörténeti munkák legújabb trendjeihez,ahol a kutató nem von le végső következtetéseket,hanem elégtelen bizonyíték hiányában az olvasóra hagyja a végkövetkeztetéseket és inkább csak utalgatni próbál homályos dolgokra, az Isteni szerencsében is hasonló a helyzet: nem tudjuk pontosan mi történhetett,de könnyen találgathatunk.A szerző több lehetőséget nyitva hagy a képzeletünk számára. A másik jól sikerült írás,a Kán testőre,amelyben egy látszólag öncélúan gyilkoló gépszolgáról van szó,amihez az inspirációt talán Asimov valamelyik írása adta ahol robotok hasonlót követtek el valamilyen rejtélyesnek tűnő ok miatt. Ezután a közepesen jól sikerültek jönnek,amelyek szórakoztatóak voltak,bizonyos mértékig jól hozzájárultak a világépítéshez,de nem okoztak számomra maradandó élményt: ilyen volt a Templom istennője. A grófkisasszony szeretője,a Jégmező démona.A sort a gyengén sikerült történetek zárják: ilyen a Tó szörnyetege,ami az írás végig egész jól halad,de az egészet elrontja történet végén levő,érdemi mondanivaló nélküli csattanó,az érthetetlen zárással végződő Mestervizsga,és a leginkább bejezetlen könyvrészletnek tűnő Ezekről a dolgokról c. írás. 2)A kötetben található egy hosszabb történet is amelytől a kötet címét kölcsönözték,a Komisz Mese. Ez a Manifesztáció leverése utáni Taba El Ibarában játszdódik,ami ami márcsak azért is érdekessé teszi a dolgot,mert egészen eddig erről csak felszínes vagy bizonytalan megbízhatóságú információkkal rendelkezünk. Nos, szemben a többi írással amely nem (vagy legalábbis nem okvetlenül) mond ellent az évek során megjelent a szabály könyvek által nem bemutatott,”rajongói” anyagokban kidolgozott világleírásoknak,ez eléggé eltér Arany Tenger c. nem hivatalos kiadványban leírt geopolitikai viszonyoktól ugyanis a kiadványban bemutatottakkal szemben,itt semmiféle nyoma sincs a hatalmas méretű amundok által uralt Hirokkin Birodalomnak. A történet nagyjából ugyanazt a színvonalat hozza,mint az ötpercesek,csak kicsit kevésebb a fejezetvégi csattanó, és a feketehumor: vannak jobban megírt részei amelyek egészen jóra sikerültek, és vannak amelyek inkább közepesek és vannak egészen gyengék is,vagyis igen hullámzó a színvonal. A karakterek kidolgozottsága viszont már végletesebb van amelyik egészen jól kigondolt, és van amelyik meglehetősen semmitmondó. Összességében azonban a történetről elmondható,hogy történet meglehetőse túlbonyolított,ráadásul,itt-ott akadnak elvarratlan szálak is,sokszor meglehetősen logikátlannak, vagy követhetetlennek éreztem a történet vonalvezetését. 3)Utoljára a kötet végén szereplő függelékről kell pár szót szólni,ami két részre oszlik:egy amely a novellához és az „ötpercesekhez” tartozik,míg egy ami csak a novellához,mely utóbbi az emrealokat (a régebbi kiadványokban amazonoknak nevezik őket.) Összességében ezzel a résszel voltam a legelégedetebb: szinte semelyik részével kapcsolatban sem éreztem,hogy kritkával kéne illetnem,sőt ,mitöbb a szerzőnek volt egy két egészen jó ötlete:mint pl:hogy többé-kevésbé bizonyossá teszi,hogy az emrelinek és a kyrek között a nyelvrokonságon kívül semmilyen kapcsolat nem áll fenn,és hogy minden valószínűség szerint Igere sem azonosítható az általuk tisztelt Földanyával. Ezzel a résszel kapcsolatban legfeljebb csak annyit tudok megjegyezni,hogy érdekes lett volna megtudni,hogy a Földanyának van-e valamiféle negatív ellenpárja vagy valami ami esetleg azzal hozható összefüggésbe,illetve ha ilyen mégsem létezik,akkor talán jelezhetni lehetett volna,hogy az emreal hitvilágban az ilyesmi nincs jelen. Összegzés: a kötetre 5/3,5-öt-öt adok. Jelentősrészben azért ennyit és nem többet,mert hosszabbik novella igencsak lerontja kötet színvonalát. A könyv felépítést és tartalmát tekintve javarészt jó ötletekkel van tele,de a megvalósításuk sok esetben nem sikerült megfelelőre.

Líthas Eladásra kínálom kevéssé jó állapotban levő (több helyen szakadt,de nem celluxozott) Első Törvénykönyvemet. A részletekről privátban lehet érdeklődni, kalandozok.hu-s üzenetben vagy az emailen. Email: ponus.ferenc@kodo.hu

Talán az Új Tekercsekben szereplő "Ásványtan" képzettség ilyen lehet.

Sajnos nem lesz egyszerű dolgod. A birodalom szinte teljesen önellátó és a gazdasági külkapcsolatai - bizonyos Hattregas-hegység irányából beáramló harci drogok importjától eltekintve - jóformán nem is léteznek. Sokatmondó,hogy ynev gazdasági térképén Krán nem több egy üres foltnál. https://www.scribd.com/document/385460334/Ynev-Gazdasagi-Terkep

Dicséret és kritika Vélemény a Csörgő Iván által írt „Krán” c. kiegészítőanyagról Az alább következőket nem az általános és teljes ismertetés céljából fogalmazom meg. Csupán kiemelek dolgokat,amelyekre fontosnak tartom felhívni a figyelmet. l.) Az elmúlt hetek során igen jelentős előrelépés történt Ynev eddig inkább csak nagy vonalakban vagy teljesen ismeretlen területeinek játszhatóvá tétele terén, ugyanis az egyik legjelentősebb M*-t játszó közösség weblapján,a sokak által ismert kalandozok.hu-n megjelent egy 20 év alatt írt, majdnem 400 oldalas (!) kiegészítő anyag[1] amely az egyik a játék szempontjából leglényegesebb és legismertebb, de sajnálatos módon - hivatalos vagy félhivatalos anyagok által - eddig hozzávetőlegesen sem játszhatóvá tett területet mutatja be alaposan és színes képi világgal, igényes külsővel: Kránt. Ynev legsötétebb, legrémségesebb, legmegdöbbentőbb (és talán éppen ezek miatt) egyik legérdekesebb területének alaposabb, legalább egy-egy jelentősebb vonatkozást tekintve valóban részletes bemutatása a különféle hivatalos, félhivatalos körök egyik legkomolyabb adóssága között tartható számon, ami eddig kétségkívül hiányzott a Kalandok Kontinensének. A kiegészítő jelentőségét nem csupán az növeli, hogy valaki hatalmas mennyiségű időt és energiát fordított a megírására amelynek hosszúsága több mint kétszeresen is meghaladja a híres Aranytenger – Amundok könyve c. kiegészítőanyagot, hanem hogy olyan dolgokat tartalmaz amelyet a hivatalos szabálykönyvek, regényekben nem lehelhetőek fel – de a kártyában és a kártyákkal kapcsolatos kiegészítő anyagokban már igen. És legalább ennyire fontos,hogy – az igényes külsőből kiindulva, egy igen alapos szerkesztést követően – szerintem cseppet sem felesleges feltételezni, hogy valószínűleg előbb-utóbb nyomtatott formába kerül és jelentős játékosi közösségek rendezvényein válik majd megszerezhetővé. Tehát nem csak holmi egyéni fantáziálgatásról vagy jobban végiggondolt szubjektív véleményekről van szó, hanem olyan dolgokról amelyek a M* RPG-vonalhoz képest jóval előrébb járó kártyák közé, már bekerültek, de a szabálykönyvekbe vagy a háttéranyagokba eddig még nem! Vagyis kiegészítő oldalain olyan dolgok bukkanak fel,amelyekről eddig a M* világa iránt érdeklődők a kártyákán kívül legfeljebb régesrég elfelejtett fórumbejegyzésekből értesülhettek,pl: a déli orkokkal kapcsolatban. [2] A kiegészítő szerzője saját bevallása szerint egy félkész anyagot írt meg, amely azonban minden szempontból megfelelő hiszen egyfelől szükség van vakfoltokra, másrészről viszont ennek a félkész szövegnek az életképességét a saját, igen hosszú időt felölelő mesélői tapasztalatai is megerősítik. Ez a szándékosan félkész jelleg sokmindenre magyarázattal szolgálhat, sajnos azonban közel sem mindenre. Csak hogy az egyik legsúlyosabb hiányosságot említésem meg: a szöveg sajnálatos módon felsorakozik azok közé a hivatalos és játékosi közösségek[3] által létrehozott anyagok közé amelyekhez elfelejtettek vagy már eleve nem is akartak tartalomjegyzéket írni, holott a szóban forgó kiegészítő a maga majdnem 400 oldalas terjedelmével mindenképpen igényelné a tartalomjegyzék meglétét.[4] ll.) A kiegészítő a Fekete föld könyve c. fejezettel (?) indul. Olvashatunk néhány más helyekről már ismerősnek tűnő történeti bevezetőt, majd ennek a keretében egy oldal erejéig említésre kerül a Káosz-Angyalok hite,amely a könyv egyik legproblémásabb részét előlegezi meg számunkra,amely sajnos kiválóan tükrözi a könnyvel kapcsolatos negatívumokat és éppen ezért érdemesnek látom ezt kicsit részletesebben kifejteni. Szabálykönyvben a Káosz-Angyalok hitének meglétéről először a Summariumban lehetett olvasni,az ebben leírtak szerint huszonnégyen vannak és csak igen nagy vonalakban írták le a vallásuk mibenlétét, illetve töredékes információkat közöltek az angyalok némelyikéről,igen sokukról csak a nevüket tudhattuk meg. Ezt követően a hivatalos körök némiképp mintha megpróbáltak volna elmozdulni a Summariumban leírtaktól,de úgy hogy érdemi információkat nem közöltek róluk: a Szinergium valamiért 13-ra redukálta a számukat,erről azonban – meggyőződésem szerint szerencsénkre - elálltak. (Erre abból következthetünk,hogy a Tűnt napok aranya,élők dicsősége c. legutóbbi háttéranyagokat tartalmazó kötetben szereplő kráni naptárban már mind a 24 név fel van tüntetve,ami azt jelzi,hogy időközben egy visszakanyaródás történthetett a Summariumban lefektetett dolgokhoz. Sajnos a Szinergium azon állításáról, miszerint létezik egy Kránon kívülre száműzött Káosz-Angyal is,eddig még nem tudtunk meg semmit és sajnos igen könnyen lehet, hogy mostanra már ez is feledésre ítélt ötletek sorát gyarapítja, pedig szerintem ez egy különösen érdekes dolog lehetne,az ötletet remélhetőleg idővel majd mégis továbbgondolják.) A bevezető történeti rész Káosz-Angyalokkal kapcsolatos,a Summariumból már megismert általánosságait majdnem ötven oldallal késöbb egy a szöveg többi,közvetlenül az ezt megelőző részéhez némiképp szervetlenül, rosszul illeszkedő leírás folytatja,amely a „Káosz-Angyal minták” nevet viseli. Hogy a szövegrész miért nem kapcsolódik közvetlenül az Fekete Föld könyvének elején levő előszóra hasonlító a témához kapcsolódó részhez vagy hogy miért ne lehetett volna az áttekinthetőség céljából ugyanide betenni a rövidebb leírást nem világos,ahogy az teljes rejtély,hogy vajon micsodák lehetnek a „minták” és hogy mi volt a szerző célja vele. Az itt közölt leírások tizenegy angyalt mutatnak be,és a tizenegyből mindössze kettő (Isfakkas és Baarloch) neve szerepel az elöször a Summariumban megismert Kráni naptárban. (Ha a valaki esetleg kevésbé volna jártas a ynevi naptárak terén,akkor annak számára jelzem: a kráni naptár hónapjai a Káosz-Angyalokról vannak elnevezve,és mellesleg a legutóbbi Chapman-kötet szerint a gorvik világi erők által uralt részein is ezt használják,illetve változó arányban a külvilágba szakadt gorviki diaszpórák is így tesznek.) Tanácstalanul állok azelőtt, hogy mi vajon lehetett a szerző célja – az egyébként rendkívül ötletes– minták létrehozásával vagy esetleg közlésével amennyiben egy magánlelvelezés töredékeiből lett átvéve. (Ezt mellesleg szerintem nagyon is célszerű lett jelezni, mondjuk egy lábjegyzet formájában, azonban a kiegészítő teljes egészében nélkülözi bármiféle jegyzetapparátust. (Egy újabb igen súlyos negatívum.) Ha azonban találgatni próbálunk, akkor talán feltételezhetjük, hogy a szerző a szabálykönyvek által nem bemutatott angyalok kitalálását a játékosokra és mesélőre bízza, és a minták vélhetően ehhez kivánnak valamiféle segítséget nyújtani. Azonban ha valóban ez volt a célja, akkor nem egészen világos,hogy a bemutatott entitások majdnem kilenctizede miért eddig teljesen ismeretlen, máshol eddig sehol sem feltűnt neveket visel. (Ezt elvben még valamennyire magyarázni lehetne azzal,hogy Káosz-Angyalokon kívül is vannak „angyal” néven ismert szakrális feladatok ellátó entitások (pl: a könyv egyik későbbi részében kicsit más névvel feltűnő Gria-Duan,a Halott Lombok Gyermeke[5]),de ezek nem számítanak Káosz-Angyalnak,hanem egy egyenlőre még nem elnevezett gyűjtő kategória körébe tartoznak. A következő témával kapcsolatos rész már megint nagyjából félszáz oldallal később követekezik, de ezúttal már egy másik részben Kasztok Könyvében, ahol a Káosz-Szekták papjait[6] és paplovagjait (ez igazi újdonság) ismeretetik, azaz hetet közülük,játéktechnikával,sokszor meglehetősen tömören,már-már vázlatosan. (Ezúttal nem a „minta-angyal”-okról van szó.) Ezúttal azonban szerencsére a tárgyalt rész nem üt el annyira a szövegkörnyezet többi részétől,a hozzájuk kitalált játéktechnika pedig egész ötletes,nekem a Káosz-Uqmat alakváltó,őselelmi mágiát használó papjai tetszettek meg a legjobban. (Némi kritika gyanánt kell megjegyeznem,hogy pl:náluk nem tudjuk meg,hogy vannak-e paplovagjaik mert említést sem tesz róla, míg más angyaloknál létük vagy nemlétük jelezve és indokolva lett.) A Káosz-Angyalokkal kapcsolatos legutolsó részek a könyv legvégén találhatóak,a Varázslatok könyve c. elkülönült részben (vagy fejezetben?) találhatóak ahol a papi varázslatok,és a szerafista varázslatok[7] kapnak helyet,az utóbbihoz azonban csupán egy felmagasztosult entitás mágikus praktikai kerültek kidolgozásra,a fentebb már említett Uqmaté. Ezzel egy téma és játéktechniai vonatkozások érnek véget,amelyek egymástól viszonylag nagy távolságban, elkülönülve vannak egymástól,úgy hogy a „könyvnek” nevezett részek elején az oldalszámozás valamiért mindig újrakeződik! Hogy ennek mi a haszna számomra tökéletesen felfoghatatlannak tűnik, hiszen semmiféle logikus magyarázatot nem lehet találni egy ilyen szerekesztésre egy összefüggő szövegen belül,az olvasót mindultalan összezavarja a könyvrészenként az újrakezdődő oldalszámozás. Minthacsak komolyabb szerkesztés nélkül egymás hegyére-hátára dobáltak volna olyan egymással lazán összefüggő szövegeket… (Nekem nem jelentett komolyabb gondot,mert már hozzászoktam,hogy a PDF-olvasóm a lap tetején a fejlécben mutatja a tényleges oldalszámot,de felételezem,hogy ez sokak számára nehézséget jelenthet.) Egy szó mint száz,valljuk meg őszintén: valamilyen rejtélyes oknál fogva (ugyanis az már világosnak tűnik,hogy itt jóval többről van szó mint holmi figyelmetlenségről) a szerkesztés katasztrofálisra sikerekedett,amit a kiegészítő egyik legnagyobb gyengeségeként tarthatjuk számon,ez pedig a használhatóságot csökkenti méghozzá jelentős mértékben. lll.) Szerencsére a kiegészítő – bár igen jelentős részben mégis az – jóval több mint egy játéktechnikai gyűjtemény. Sok esetben amikor egy szerepjátékos kiegészítő játéktechnikát tárgyal akkor is hozzájárul valamilyen mértékben a világépítéshez. (Ez persze valamennyire más esetekben is igaz,de azt hiszem, hogy ennek a kiegészítőnek az esetében ez valamivel jellemzőbb mint más esetekben.) Ami viszont egy újabb problémához vezet minket,nevezetesen a kráni Ranagol-papság és általában a kráni egyházak mibenlétéhez. A fentebbiekben már szó volt a Káosz-szektákról,de magáról a Ranagol-papságról,eddig még nem. A kiegészítő megkísérli játszhatóvá tenni a kráni Ranagol-papságot. Aki figyelemmel követte az elmúlt évek (vagy évtizedek) során a Kránnal a kapcsolatos fórumos eszmecseréket, az jól tudja,hogy az ottani papság és egyéb általános egyházi intézmények meglétét igen sokan kétségbe vonták,azt állítván,hogy a spirituális közvetítés nem létjogosult egy olyan helyen ahol már mindent évezredek hosszú sora óta a népesség egészét átittatták a Változás Törvényei. Akik így érveltek,azok nyugodtan támaszkodhattak a Raoul Renier egyik,a legkülönfélébb hivatalos szabálykönyveknek ellentmondó DV fórumos bejegyzésére,miszerint Kránban nem létezik Ranagol-papság,ugyanis ”Kránban a Legnagyobb Úrnak támadnak olykor prófétái (igen-igen ritkán!), de nincsen sem papsága, sem egyháza. Abban a birodalomban, ahol minden követ az ő igazsága itat át, nincs szüksége ilyen nehézkes és esendő közvetítőkre.”[8] Az persze,hogy Renier ezt az állítását a későbbiek során visszavonta[9] és, hogy ez az elképzelés az 1994-es ETK-s Bestiáriumtól kezdve az UTK-án át D20-as alapkönyvig mindennek ellentmond ennek a nézetnek a képviselőit cseppet sem zavarta abban,hogy úton-útfélén végnélkül hangoztassák ezt a véleményüket. A Kosfejes papságáról a kiegészítő két (ezúttal is egymástól nagy távolságra levő) részében tudhatunk meg információkat. Az egyik a Fekete Föld Könyvének végén levő ágrajz, ahol részletes bemutatásra kerül a Kos országának egyházi hierarchiája és ahol a tolvaj és fejvadászklánok mellett találhatunk egy ábrázolást is, ami valamiféle általános szervezeti felépítésre vonatkozik. A négy ágrajz majdnem teljesen azonosan épül fel, jobbára csak a leágazások nevei különböztetik meg őket egymástól. Ezután többszáz oldal múlva megtaláljuk a papot és paplovag játéktechnikával ellátott leírását is. A papság megrajzolásához a szerző a Papok és Paplovagok kiegészítő ll. kötetének rövid és sajnálatos módon kissé homályos, már-már semmitmondó leírását használta fel a Ranagol-pap játszhatóvá tételéhez,ennek fényében alkotott pap gyanánt egy pusztító masinériát, amelynek a szent fegyverzete gombnyomásra mérgezővé válik, és közepes szintektől kezdve beavatást nyer a boszorkánymesteri mágia bizonyos formáiba. Ugyanakkor viszont alapképzettségek között nem szerepel a vallásismeret és a leírás szövegéből semmi nem derül ki arra vonatkozóan, hogy a szakrális mágia bármilyen formáját képes-e használni. (!) Én azt gondolom (bár lehet hogy csak én nem voltam képes felfogni a sajátos kráni logikát) hogy egy olyan személyt akit valamiféle papként azonosítunk joggal feltételezhetnénk a vallási ismeretei legalább egy kicsit az átlag fölé magasodnak,aminek főként abban kéne megnyilvánulnia,hogy szükségszerűen rendelkeznek a Vallásismeret képzettség ETK-s rendszer szerinti alapfokával illetve további az is,hogy az általános papi varázslatok közül legalább a legalapvetőbbeket,a Kis Arkánumba tartozókat képes legyen használni. Ugyanis a pap után kövezvetlenül ezután bemutatásra kerülő paplovag is közelebb áll egy tényleges paphoz mint az elöbbiekben tárgyalt Ranagol-pap. Ennek ugyanis már az induló képzettségei között szerepel a vallásismeret és – a tényleges paplovagoknak megfelelően – képes a Kis Arkánum használatára. (Sajnos egyedi varázslatok nem lettek kidolgozva a kaszt számára.) A paplovag (a szerző szóhasználatával „Ranagol lovag”) leírása annyiban is előnyösebb a pap leírásához képest, hogy ez már hozzákapcsolható az elöbbiekben említett egyházi struktúrát bemutató ágrajzhoz, azon ugyanis a paplovagok belső hierarchiája már jelölve van,ellenben a szerző által kidolgozott papi-kaszttal aminek az ágrajzban való elhelyezkedéséről legfeljebb találgatni tudunk. Ez volt a kiegészítő egyik mélypontja. lV.) A „könyvek”-ben részleteket ismerhetünk meg a kráni életmódmódnak - és mentalitásnak arról a formájáról amelyet a szerző elképzelt és/vagy kiolvasni vélt a szabálykönyvekből és a regényekből. (Tudniillik, a szövegek jelentős részben ebből tevődnek össze, de ahogy feljebb már jeleztem, hogy pontosan milyen arányban,arról szerző valamiért nem akart említést tenni az olvasó számára.) Persze, ahogy fentebb már megjegyeztem az életmód -és mentalitás ismertetéséhez bizonyos mértéig valamennyire a legapróbb játéktechnikai elemek is hozzájárulhatnak, de lényeges hogy legyenek olyan részek amelyek egy az egyben az életmóddal foglalkoznak,és a szerző javára legyen mondva,hogy a Gyepüvidékkel kapcsolatban valóban alapos munkát végzett. A gyepüvidéki nomádok életmódját aránylag jól mutatja be,már-már néprajzi igényességgel tárgyalja fel hidelemvilágukat,szokásaikat,életmódjukat amit összehasonlít és elkülönít az ork törzsek kultúrájától. Ezzel kapcsolatban csupán annyit látok érdemesnek megjegyezni,hogy a szerző teljesen kifelejtette a nomád hitivilágból Zherlig Démonkánt,holott a nomádok életmódját részletesen tárgyaló Második Törvénykönyv szerint az ő mitikus alakja számít a legjelentősebbnek a pusztai nomádok hitvilágában. (Említés szintjén egyébként a Pokolban is megjelenik.) Persze ez valószínűleg nem véletlen. Gyanítom,hogy a szerző logikája szerint egyfajta Fekete-határon túli kulturális kisugárzás hatására Ranagol alakja kiszorította Zherliget,és átvette azokat azt a szerepekört amelyet a nomádok hitvilágában betölt. (Rettegett,démoni alak aki a szemmel tartja az egyének tetteit,túlvilági fenyegetettséggel kiemelkedettség elérésére sarkall stb.) Ha így volt,akkor ezt a szerzőnek nem ártott volna ezt kifejtenie. Sokkal nagyobb a gond azonban azzal a képpel a Kránon-belüli mindennapkról és mentalitásról bontakozik ki,a Fekete Föld Könyvének Élet Kránban című részében. A szerző itt megfogalmaz pár olyan állítást amely nem csak,hogy számomra nem tűnik túl logikusnak,de bizonyos mértékig ellentmond a regényekből kibontakozó Krán képnek is. Három dolgot látok különösen problémásnak a)A szélesebb,elsősorban nem fegyveres harcból megélő városi és vidéki tömegek agyatlan kefélő-gépekké és szórakozó,bamba idiótákká silányítását,amely csak a véres erőszak szemlélése és a nyers szexualitásban tud örömre lelni,jóformán a rekreálódás jóformán semmilyen más formája iránt nem fogékony. b)Az elképzelést,hogy a letelepdett életmódott folytató lakosság 10%-a bármikor hadrafogható állapotban van. c) Illetve azt is,hogy a szerző bizonyos Summariumban leírt dolgokat szószerint vett,ahelyett hogy inkább elvont rendezőelvekként kezelte volna őket. Az első pontot némileg cáfolják a 2018-as Krán c. Raoul Renier könyv Hármashangzat c. részében kráni mentalitással kapcsolatban megismert dolgok. Bár a könyvrész főleg fejvadászokról szól,kiderült belőle,hogy az emberek szabadidejükben Kránban is szeretnek népi játékokat játszani,van ízlésük,fogékonyak az élet apró örömei iránt még akkor is ha,ezt beárnyékolja a Kránban mindent átható sötét atmoszféra,a Változás Törvényeitől való félem. Máskülönben meg– hamár mindenképpen szószerint próbáljuk értelmezni a Summariumban leírtakat – az szerző által megrajzolt kráni emberanyag ami leginkább földi valóságunkra egy posztmodern fogyasztáskritika tárgya lehetne,és mint ilyen semmiképpen sem illeszthető bele azokba a keretekbe amelyek a kiemelekedettséget spirituális végcélként értelmezik,hiszen a kiemelkedettség egy szellemi-kulturális dimenziót is magában foglal,aminek komoly tömeglélektani,mentalitásbeli vonatkozásai kellenek hogy legyenek a kráni társadalomra nézve. A második pontot illetően annyit jegyeznék meg,hogy a 10%-os arányt irreálisan magasnak látom. (Jól szemlélteti az arányokat a kiegészítő egyik megjegyzése miszerint ez azt jelenti,hogy egy két milliós város lakosságának tizede azaz 200 000 ember folyamatosan fegyberben van!) Igaz nem tudjuk meg,hogy ez állandó és tényleges harckészültséget jelent vagy csupán azt,hogy lakosság egy jelentős hányada olyan foglalkozást végez amely rendkívül amely gyorsan katonai erővé képes válni,átmenetileg feladva rendes életmódjukat,amelytől nem idegen a konfliktusokban való részvétel. (Pl: ilyenek a magyar a történelemből ismert harcos marhapásztorok,a hajdúk vagy a délvidéki határőr-paraszt közösségek is.) A harmadik pont pedig egy kicsit elvontabb,ezúttal is szólnom kell a Summariumban Kránról leírt dolgok játékosi körökben való megítéléséről. Sokan vannak – és jómagam is ebbe az irányba hajlok - akik azt vallják,hogy a Summarium megjegyzését a Kránban uralkodó állapotokról, miszerint itt „Egy közönséges selyemfiú aki Rah Gul roskatag patkányürüléktől bűzlő sikátorában felügyeli a keze alá tartozó örömlányokat,páros viadalban felér egy harcedzett erv nemesúrral; a Tarros mocskában éjszakázó koldusok bármelyike intrikál úgy mint a cirádás beszédű Dreina-papok az államszövetségben” jóval inkább egyfajta absztrakcióként vagy esetleg írói hasonlatként kéne értelmezni,semmint tényleges,játéktechnikai adatokkal körülírható objektív valóságot. Ha ugyanis ezeket (és azt hogy a Változás Törvényeiből fakadóan az ország túlnyomó részében szükségszerűen háborús vagy háborúközeli állapotok uralkodnak) akkor a Kránban (vagy Kránon kívüli kráni karakterrel való játék) nehezékessé vagy egyenesen lehetetlenné válik,vagy esetleg végnélküli és irreális tápolásba fullad,nem kedvez a szerepek tényleges kijátszásának. Igaz,a szerző saját tapasztalatai cáfolják egy ilyen Krán-kép játszhatatlanságát,azonban egy fecske önmagában még nem – vagy ebben az esetben legalábbis nem feltétlenül – csinál nyarat. Számomra megbízhatónak tűnő állítások alapján úgy tűnik,hogy az írói gárda is egy ilyen,általam is helyesnek tartott,a Summariumban leírtakat nem konkrétumokként felfogó irányba mozdult el. Állítólag – és én ebben nem kételkedek – Raoul Renier szerint a Summariumban leírt Krán-kép nem a tényleges kráni valóságot mutatja be,hanem az csupán egy pyaroniak által megalkotott, jobbára csak töredékekből rekonstruált rémképet,amely sem igazán alaposnak,sem pedig elfogulatlannak nem mondható. Hivatalos helyeken vannak anyagok amelyek nem teljesen felelnek meg a Summariumbeli Krán-képnek,ez pedig némileg valószínűsiti a feltevésemet. A kártyákhoz adott háttéranyagokból kibontakozó, „tizenhárom varázslóúr” országa egészen más képet fest mint ahogy azt a Teremtés Könyveiből megismerthettük.[10] A téma kapcsán érdemes néhány szót ejteni arról,hogy emelett akadnak olyanok is, akik szerint a Summariumban megrajzolt Krán olyan mértékben használhatatlan, hogy a lehető legradikálisabb újrtatervezésre van szükség,amihez az alapot az Nyulászi Zsolt egykori,kellően ki nem bontakoztatott elképzelései biztosítanák: ezt az alapot a Renegátból megismert Krán-kép mellett,a Nyulászi által (is) fejlesztett Codex szerepjáték Abryss nevű országának[11],feudális természetű konfiktusoktól terhelt,bizonyos mértékig távol-keleties színezetű világa jelentené. Én - egyebek mellett[12] - ezt az irányt sem tartom elvetendőnek. Összegzés Csörgő Iván művének közzé tételét – minden komoly fenntartásom ellenére – örömtelinek és jelentősnek ítélem meg. A kiegészítő képi világát kielégítőnek találtam,bár persze akadt egy-egy kép amelynek az elhelyezését kevéssé láttam helyénvalónak. Az igen nagy részben Luis Royo és Frank Frazetta munkáiból álló képi világ igencsak a kedvemre volt,ugyanis két grafikusnak jómagam is nagy rajongója vagyok. Arra gyanakszom,hogy a kiegészítő jelentőssé fog válni,valószínű hogy túl fog nőni kalandozok.hu játékosi körén és idővel megtalálja az útját más helyekre is,ahol – ha nem is fognak elfogadni belőle mindent – elismerésnek fog örvendeni. Azoknak akik pedig nem fogadják el a Summariumban szereplő Krán-képet és helyette egy némileg hasonlót vagy teljesen újat akarnak teremteni,magasra kell tenniük a lécet,mert - ahogy már leírtam – a kiegészítő írója minden hibája ellenére maradandót alkotott. [1]LINK: https://kalandozok.hu/hirek/the-front-page/krán-r357/ [2] Egy szinte biztosan Raoul Renierhez köthető hozzászólásban a következőket olvashatjuk róluk: „A déli ork törzsek neve két tagból áll, egy színből és a szállásterületükből (dhyarauni vörös orkok, sarataaki sárga orkok etc.). Ugyanis értelemszerűen több törzs van, mint ahány szín. Egy adott szűkebb régión belül, ha éppen nincs átfedés a színekben, az egymás közti érintkezésben az egyszerűség kedvéért olykor elhagyhatják ugyan a szállásterület jelzését - mint ahogy mi sem szoktuk mindig a teljes nevünkön szólítani egymást, hanem általában a puszta keresztnévre szorítkozunk -, a törzsnév azonban így, két tagban teljes." Forrás: https://lfg.hu/forum/topic/1481-orkok-yneven/page/12/ [ (Kelt: 2003. november 11 » (szerkesztett) ] vö. Fekete orkok: https://lapkereso.spacebar.hu/?search=fekete%20ork 2)vörös orkok https://lapkereso.spacebar.hu/?search=v%C3%B6r%C3%B6s%20ork 3) sárga orkok: https://lapkereso.spacebar.hu/?search=s%C3%A1rga%20ork Sajnos a kiegészítő semmiféle listát nem tartalmaz a felhasznált irodalomról,vagy bármiféle lábjegyzetet amelyben kifejtené,hogy melyek a saját ötletei és melyek azok amelyeket máshonnan – mondjuk az előszóban említett írókkal való levelezésből – emelt át,holott ez nagyon fontos lett volna,hiszen a hivatalos forrásokra való támaszkodás jelentősen növelné egy ilyen anyag értéket. De erről a problémáról majd kicsit lejjebb írok részletesebben. [3] Szándékosan igyekszem kerülni a „rajongói anyag” kifejezést, ugyanis ez szerintem némiképp degradálóan hat és félrevezető lehet. Számomra „rajongónak” számít mondjuk egy könnyűzenét játszó együttes rajongója aki az adott zenéhez, szubkultúrához kapcsolódó relikviákat gyűjt, a koncerteken mindig zenekaros pólókban jelenik meg és lakóhelysége is tele van kedvelt együttese poszterekkel, esetleg kinézetében is hasonlít a banda tagjaira. Ő egy rajongó. (Egyébként szerintem a legjobb példát erre a The Cure együttes rajongói közösség-szubkultúra tagjai jelentik.) Félreértés ne essék nem lekicsinyelni akarom rajongókat rajongói mivoltukban, de mindenképpen szemelött kell tartanunk, hogy míg az említett zene-rajongó mindössze passzívan befogad valamit,addig mi játékosok aktívan sajátítjuk el a játékunkat, saját magunk valósítjuk meg a tényleges játékot a meghatározott keretek között, és akár mi is teszünk hozzá a világhoz, önállóan és aktívan, kreatív módon. Ez hatalmas különbség. [4] Pl: érthetetlen módon Wayne Chapman Ősi titkok láza,acélnak vihara c. könyvéből is hiányzott a tartalomjegyzék,pedig hivatalos anyagról van szó,amely elvben komoly ellenőrzésen kellett keresztül mennie a nyomdába kerülés elött. [5] Lásd: https://mk.deltavision.hu/tiltott-tudas-tekercsei-3-halott-lombok-gyermeke/ [6] Játszhatóvá tételükre már történt egy másik kísérlet is: https://www.kalandozok.hu/magus/kalandozok/jatszhatokasztok/pap/pap/kaoszszektakpapjai(mg)kalandozok.pdf [7] Szeráfi alkut a Káosz-Angyalokkal is lehet kötni,Kránban a szerfista szekták egyáltalán nem számítanak ritkaságnak. Bővebben: https://www.kalandozok.hu/magus/runa/magia/szerafizmus/szerafizmus(raoulrenier)runa.pdf [8] Raoul Renier, LFG fórum, Kornya Zsolt MAGUS-os fóruma 2003.08.22. no 334772 [9] „A szervezeti kereteket Kránból átvett eszmékkel igyekeztek megtölteni; ezek közül a legjelentősebb természetesen a Ranagol-hit. A vallás intézményesítése azonban shadoni elvek szerint történt: a szervezett egyháznak, a papi személyeknek Kránban sokkal kevesebb befolyása van a hívők mindennapos életére, mint a Szentföldön” Forrás: a Delta Vision kiadó honlapja, M.A.G.U.S.-kiadványok, Raoul Renier posztja, 2008. április [ONLINE] https://fantasycentrum.hu/old/MAGUS/renier-gorviki-kulturkor.pdf [10]Pl: https://mk.deltavision.hu/a-tiltott-tudas-tekercsei-2-rayvanhur/ [11] Abryss bemutatása: http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?topic=298.0 [12] A kráni mentalitás és habitusok újragondolása szempontjából érdekes lehet ez a szöveg is: https://kalandozok.hu/cikkgyujtemeny/kiegészítők/geofrámia/kultúra/gondolkodás/a-kráni-gondolkodás-r505/

Teljesen logikus lépés volt,hiszen a kegyeltek által folytatott szakrális gyakorlat minőségileg eltér a mágiahasználat többi formájától,lévén hogy nem közvetlenül a manahálóból nyerik a varázsláshoz szükséges energiát,hanem felmagasztosult túlvilági entititásoktól. Értelemszerűen jelentősebb minőséget képvisel,ez pedig a játéktechnikában is meglátszik. (Pl: a szilánkokra zúzás varázslat.)

Amennyiben vannak ilyenek talán hasonló a helyzetük a Krán könyvben megjelenő,majomszerűnek tűnő "kicsi nép" társadalmi státuszához: ők teljesen önállóak,településeiknek a halálódó beszolgatásán kívül semmilyen kötelességük sincs a külvilág irányában.

Engem Tysson Lar kapcsán az szokott izgatni,hogy vajon mi történhetett a királyság azon lakóival akik nem menekültek el az invázió elöl. Mind odaveszett a tamádás során vagy a népesség egy bizonyos hányada túlélte a támadást, és amennyiben igen akkor vajon sikeresen beilleszkedtek-e az új államhatárok közé? Esetleg elképzelhető,hogy a kráni elfek őseit (vagy legalább egy részét) Tysson Lar egykori lakosai között kell keresni?

Hát,szerintem a pszi sokmindennek mondható,de primitívnek semmiképp. Szerintem a Kránra jellemző elzártság szükségszerűen magával kéne hogy vonja a pszihasználat - legalább túlnyomórészt,hanem is maximális mértékű - egyedi jellegét. Szerintem elég sokatmondó,hogy a döntően niarei eredetű Slan is döntően különbözik kyr és pyaroni változattól. (Igaz,ellenvetésként fellehet hozni,hogy a Slan-diszciplinák jóval specifikusabb társadalmi csoportok - jobbára szerzetesek és harcművészek - számára lettek kidolgozva,szemben az általános használtra inkább alkalmas kyr és pyaroni iskolákkal,de ennek szerintem nincs igazán nagy jelentősége.)

Ebben (is) jól tükröződik a M* fejlesztésének több évtizedes tragédiája: teljesen valószínűtlen,hogy egy világtól elzárt,több tízezer éves,kulturálisan teljesen egyedi országban akárcsak hozzávetőlegesen is hasonló pszi-t használjanak mint a történelmileg aránylag fiatal és nyitott Pyaronban. Sajnos már megint arról van szó,hogy a világ megalkotói és a fejlesztők ahelyett hogy érdemi kiegészítéseket végeztek volna,vagy kellően tovább gondolták volna a világképet,inkább az egymás elleni pereskedéssel vagy fontossági sorrendben sokadlagos dolgok kitalalásával voltak elfoglalva. Ezért aztán megmaradt számunkra az ETK idején minden bizonnyal kényszermegoldásként alkalmazott megoldás a kráni pszi-használatra.

MG, Quintus: Nos, a déli-sztyeppék sámánjainak (azaz pontosabban déli-sztyeppék sámánjainak mágiáját használó varázshasználókról,mert a sztyeppék varázshasználói sosem tennének ilyet) pszi-használatával kapcsolatban érdemesnek tartom megjegyezni: a Második Törvénykönyv szerint elvben lehetséges pszi-alkalmazóvá válniuk,de ha ezt megteszik végérvényesen képtelenné válik a szellemtáncra ami azt jelenti,hogy a mágikus eszköztára a töredékére csökken. Egy ilyen sámán teljesen játszhatatlan,és szerintem NJK-ként sem igazán állná meg a helyét.

A Yneven levő királyságok dinasztikus családi politikájának létével vagy nemlétével kapcsolatban érdekelne a véleményetek. Kicsit konkrétabban: arra lennék kiváncsi,hogy Yneven vajon a királyi-hercegi családok (itt főleg,de nem kizárólag Shadonra gondolok) a közép-és koraújkori Európa királyi családjaihoz hasonlóan folytatnak-e szupranacionális (országhatárokon átnyúló) családpolitikát,megkötnek-e házasságokat amelyek jelentős mértékben befolyásolják egy-egy királyság belső hatalmi viszonyait,külpolitikáját? Érdekes kérdés,hogy amennyiben léteznek ilyenek,akkor vajon fennáll valamiféle dinasztikus szolidaritás a vérvonalak között,pl:közeliek esetén a vérrokonság okán, távoli dinasztiák esetében pedig esetleg a más uralmi formákkal szembeni fenyegettség miatt ? (Európában egészen a 19.sz elejéig létezett ilyen,a Szent Szövetség működést jelentős mértékben ez határozta meg.) Shadon kapcsán dereng valami ilyesmi,de ebben nem vagyok biztos. Talán az egyik Shadontól északra levő kisebb állam fejedelme Bel Estesso ház tagjai közé tartozik,de ez tényleg csak homályosan dereng.

Akkor ezekszerint a bennem kialakult kép az ETK-s ortodoxiával kapcsolatban legalább bizonyos mértékig tévesnek bizonyult,ennek örölök. Ugyanakkor azért nem árt megemlítenem,hogy az UTK-val való hozzállásról MG hozzászólásaiból (és az őt helyeslők) megnyilvánulásaiból szerintem logikusan vontam le olyan következtetéseket ami egy ilyen válasz megírására sarkallt.

Líthas Mivel a kalandozok.hu egy ortodox ETK-s közösség, itt - finoman szólva - nem rajoganak túlzottan az UTK-s kiadványokért, így jórészt az Új Bestiárium is közutálat tárgyát képezi (noha a szerkesztőség dicséretére legyen mondva hogy ennek ellenére a lore-ból átemeltek pár dolgot a szószedetbe) vagyis itt a kérdésedre nem fogsz megfelelő választ találni. Mindanazonáltal - kissé feketebárányként - történetesen magam is UTK-val játszom,így azt ajánlom hogy - ha esetleg még nem ismered - keressd fel a dreonar.hu weblapot ahol fórumban találhatsz pár topicot ami a kérdéssel foglalkozik. (Jómagam újabban sokat foglalozom az Új Bestiáriummal mert érdekel a kreatúrák szintléptetése,de az új lények alkotása eddig még csak kevéssé kötötte le a figyelmemet,ezért nem tudok segíteni.)

A Toron kiegészítőben írják,hogy vannak olyan magitor klánok amelyek varázstárgyak készítésére specializálódtak.Feltételezem hogy ebben az esetben mestermágiáról lehet szó,ugyanis számomra logikusnak tűnik hogy egy ilyenfajta specializáció ennek a mágiaformának gyakorlását teszi szükségessé. Az Új Tekercsek sok mindent homályban hagy,de szerintem a leírtak alapján összettségében a moziakvarázslás mögött helyezkedehet el. De elismerem,lehet hogy nincs igazam,azonban az ÚT ilyen értelmezést is lehetővé tesz.

A Toron kiegészítőben valami olyasmi van írva,hogy Toronban - eltekintve a császári iskolától - nincsnek hagyományos értelemben vett varázslóiskolák,hanem ehelyett céhes-területi alapon szerveződő ún. magitori klánok léteznek,amelynek tagjai félúton állnak a mozikmágusok és a tapasztalati- és mestermágiát használó varázshasználók között,melyek közül inkább az utóbbira emlékeztetnek.

Tudom,a regények másodrendű forráskategóriának számítnak az itteni felfogás szerint,de mivel máshol csak igen keveset írnak Enoszukéról,az ezekben leírtakat kell elsődlegesnek tekinteni,csakhogy ezek nem összeegyztethetőek azzal ami az Enoszuke-kiegben vannak leírva. Ha ténylegesen olyan izolált és megközelíthetetlen a kontinens mint amilyennek a kiegben leírják akkor: -mit keres egy enoszukei követ Abasziszban és miért válik az enoszukei sárkányhit bevett vallásá a királyságban? - miért és hogyan történik enoszukei betörés a niaréra? -hogy kerül egy egész negyednyi, a városon belül fontos szerepet betöltő szuke kissebbség Erionba? -mit keres arányait tekintve jelentős mennyiségű szuke rabszolga gro-ugon bányáiban? stb. Továbbra is fenntartom,hogy az Enoszuke kieg az egyik legrosszabb és legkártékonyabb könyv az összes M*-kiadvány közül:a könyv tartalma tulajdonképppen egy d100-as alapú távol-keleti szettingű játék,aminek nem sok köze van a Magushoz. A kasztokon,a fegyvereken,és megidézhető lényeken kívül kevés hasznos dolog van a könyvben,ellenben viszont a játékosok többsége számára teljesen játhszhatatlanná tesz egy rendkívül érdekes területet. Kiváncsi vagyok,hogy a jövőben vajon mit kezdenek vele az MKK-sok. Remélhetőleg valahogy megpróbálják integrálni a kontinenes vérkeringésébe.

Ez érdekes,erről nem is tudtam eddig,utánanézek. Ugyanakkor az általam felválzolt képet összességében csak kevéssé árnyalja.