Sir Thomas

Itt arra gondolok, hogy ha történetközpontú egy játék, akkor a véletlen események belerondítanak az eltervezett történetszálba. Pont az ellen hatnak, hogy a mesélő felépítse az általa elképzelt sztorit. Nincs rosszabb, mint egy véletlenül befutott balsiker vagy kritikus siker, ami megöli a történetet. Példa: a hős kalandozó épp élete nagy viadalára készül. Az arénában őrjöng és hullámzik a tömeg, a zaj olyan mértékű, hogy elnyom minden más hangot a környéken. A parti tudja, hogy Géza, a gladiátori képzést kapott kalandozó társuk biztosan győzni fog, az ellene kivezényelt déli harcos nem lehet ellenfele a porondon. Persze szoros lehet a küzdelem, ha mágikus támogatás érkezik az ellenfélnek, de jóelőre (egy egész kalandsorozat előzte meg az eseményt) bebiztosították, hogy ne legyen épkézláb varázstudó a környéken. A tét óriási, Géza háttértörténete erre a pillanatra csúcsosodik ki, Ottlokir király előtt lép a porondra, ahogy azt az apja tette 40 évvel ezelőtt, ezzel becsületet hozva családjának. Ha itt elbukik, élete porrá omlik össze, családja elveszti becsületét, testvérei nyomorba sújtva élik tovább rongyos életüket. Géza felkészült, már csak az utolsó simítások vannak hátra és indulhat a menet. Még felkeni az Al-bahra-karemet (ugyanazt az ajzószert, amit ellenfele is használ), majd kilép az aréna homokjára.... ... hogy holtan essen össze, mert az egészségpróbára kritikus balsikert dobott. VÉGE /a mesélő sírva menekül a klubból/ Remélem így érthető és elég érzékletes az alap igazsága az állításomnak. De akkor mire is jó ez az eszköz? Hát színesítésre. Pont akkor hasznos, ha nincs igazán sztori vagy a mesélő nem tudja hogyan tegyen csavart a történetbe. Ilyenkor egy kritikus siker/balsiker lehet (egyébként teljesen valid és hasznos) eszköz a kezében, hogy kirántsa az unalomból/megszokottból a csapatot. Nyilván nem szakszerű a kifejezés, de ez amolyan "társasjáték technika": toljunk bele extra szabályt, akkor a játékosok azzal lesznek elfoglalva, ezzel gondolkodási időt adva a mesélőnek. Szerintem.

Nincs mit. Lehet a hanganyagot a "pozitív megérteni vágyás" szintjén is kezelni, akkor az alábbiak jönnek ki: Az SR-hez hasonlóan nincsenek kőbe vésett kasztok, a játékosok szabadon választhatnak a fejlődési irányokról karakteralkotásnál, később pedig a mesélővel egyeztetve fejleszthetik a vágyott irányba karakterüket. Vélhetően jó abban lehet a karakter, amire sok pontot áldoz, azaz a jó varázslatokhoz varázsló-szerűvé kell válni. A tűzvarázslóhoz hasonló meg az lesz, aki olyan iskolát választ, ahol ezeket a varázslatokat tanítják (és mellesleg az iskola nevében is benne lesz, hogy "ordani tűzvarázsló képző" mondjuk). Amúgy ez az alapelv pont, hogy a tépolást támogatja. Régen tápos kasztot választott az ember... most meg magának kell összevadásznia, hogy jobb legyen a többieknél, mert egyenlő az esély. A tápolási kihívás szintet lépett... Bár a rendszert egyszerűsítik nagy általánosságban, a harci taktikai elemeket bővítik (irányítás, befolyás), így azok továbbra is komplexek maradnak. A befolyást úgy érdemes elképzelni (a hanganyagból következtetve), mint az SW első kiadásnál a Force pontokat. Ha a játékos/karakter kiemelkedőt alkot, akkor a mesélő ajándékozhat befolyást. A baj ezzel ugyanaz, mint a SW vagy az SR esetében volt mindig is... Amennyi ház, annyi szokás, azaz nagy lehet a különbség, hogy melyik mesélő milyen gyakran oszt befolyást a karaktereknek. Lesz, ahol mesénként, lesz, ahol évente egyszer kapnak a karakterek pontot. A rendszer valóban halálosabbnak tűnik, mint ami volt eddig. Egy szint felett az njk-k jelenleg a 00-ában bízhatnak, azaz 1% esélyük van komolyabb kárt okozni egy kalandozóban. Az új rendszerben egy találathozelég lesz d6/1-et dobni, azaz a találat valószínűsége 16,6% eleve, 2,77%, hogy a találat kritikus (2d6/2). Ez jóval magasabb, mint régen. A helyzetet még nehezítheti, ha a túlerőért sok negatív CSZ módosító jár (mint pl. SR-ben). Ha a túlerő elérheti a 2es vagy nagyobb CSZ-ot is, akkor bizony elég halálos lehet a rendszer. @Darabolo, @cyrus: ha lehet, ne idézzetek kérlek tőlem máshol. Ez csak flémre használható, nincs más értelme. Én meg feleslegesnek tartom, hogy a szavaim flémcélokat szolgáljanak. Sry

Senki nem mondta, hogy nem lehet, de akkor azt kell mondani. Amúgy a kaszt egy társadalmi (szociális?) csoport. Pont a srác mondta, hogy nincs ilyen. íme: https://hu.wikipedia.org/wiki/Kaszt

Előre jelzem, h csak a videót nézem meg. Ez alapján jönnek a megjegyzéseim: 4:48ig --- reklámblabla majdnem 5 percen át. Riasztó. 5:40 --- 1 d6 kocka: nem, ez nem 1, hanem 2 kocka dobása. A valóságban érdemes lesz 2d6-ta dobni, aminek az első kockája a teszt sikere, második a kritikusság lesz. Mert így nem kell 2x dobni minden 6. esetben. Csökkenti a dobások idejét, ha rögtön két kockával dob a játékos. 5:40 --- kritikus siker/balsiker: ha ilyen van egy rendszerben, onnantól az NEM TÁMOGATJA a naratív játékot. A kettő egymással pont ellentétes oldalon áll. 5:27 --- d6 +/- 0-4 ÉS még módosítók, az nem jelenti azt, hogy egyetlen táblázat elég hozzá... merthogy ezeket az extra módosítókat is szedni kell valahonnan... Fogadok, hogy ezekhez külön-külön is van táblázat... 6:21 --- a dobáspélda: a játékos 4-es dobott. Sikertelen. Erre a társak beszállnak, extra módosítóért, hogy sikerüljön. Mi van, ha az ellenfél is JK? Azok barátai is beszállnak az extra CSZ nehezítésért? Akkor az eredeti JK is kitalál valamit, ami segít, majd vice versa... Mikor van ennek vége? 7:05 --- ellenpróba: úgy tűnik, itt is számítanak az extra körülmény-módosítók... Akkor a segítő játékosok sztorija kinek a dobásához számít? Mindkettőhöz? Mi van, ha a CSZ alacsony mindkettőnek, mondjuk 1-es a környezeti módosítók miatt... akkor soha nem lesz különbség a sikerességben basszus! 8:50 --- karakteralkotás: a tápolásnak nincs köze a módszerhez, minden rendszer és módszer alkalmas arra, hogy valaki "tápoljon". Ez így nettó hülyeség, amit a fickó állít. 10:52 --- Airun al Maremet megmérgezik, eltemetik, de fel tud éledni és ki tud mászni a befolyáspontok segítségével. 6 láb mélyről, a lezárt koporsóból. A következő mondat: "A játék összességében reálisabb lett" MEGALOL!!!! 11:25 --- narratív megállapodás. Ez egy értelmes rész, de eddig is eleve adott volt minden parti esetében. Evidencia. De talán nem baj, hogy ezt így, kereken leírták... Mondjuk mintha a könyvemből idéztek volna... 12:28 --- "...ha összefutunk egy boszorkánymesterrel" Basszus... két mondattal előbb hangzott el, hogy nincsenek kasztok! LOL 19:00 --- a mentalitás pont annyira nem ad fogódzkodót, mint a régi jellem, ha "...ezért érdemes megbeszélnünk előre a csapattal, mit jelent..." Azon kívül, hogy rendszerbeli extrát ad, nem látok a régivel szemben lényegi különbséget. Ha csak azt nem, hogy a jellemet elvetjük, alkalmi extra viselkedési módosítót kapunk helyette... pff. Végül is miért ne? Csak innentől ne várja senki, hogy fehér lovagot játszana bárki is. Az ilyen apró fícsörök ugyanis nem támogatják a "jó" karakterek létezését. Ezt most nem fejteném ki, mert hosszú, de így van. 20:26 --- a mesterstílus leírása nesze semmi, fogd meg jól... amúgy pont erre lehetne jó a fegyverhasználat specializációja. Értelmetlen a megkülönböztetés. 21:20 --- a profán mágia szitén értelmetlen megkülönböztetés, a normál mágiahasználat és a rituálé is képes lefedni. 22:06 --- huhh... na most jön a rizsa... ijesztően semmitmondó az itteni rész... 22:30 --- Irányítás. Fontos elemnek tűnik. Egy vele a baj.. Ha ennyire fontos, minden fél törekszik majd a megszerzésére. Ez amolyan harc lesz a harcban, mert ugye nyilván nem automatikus, hogy ki irányít, tehát valszeg dobásigényes... Szóval dobunk arra, hogy ki irányít, majd dobunk arra, amire eredetileg akartunk... YEAH!!!! Micsoda egyszerűsítés! 24:00 --- befolyásolás = Karma (SR) OK, nekem nem fáj. 25:15 --- harci példa: "sekélyes elmére vall" már huszonnyolcadszor fejvadászt, gladiátort emlegetni, ha leszögeztük az elején, hogy NINCSENEK KASZTOK!!!!!!!!!!! 29:45 --- idáig tartott a teljesen zagyva, értelmetlen harci példa. Megtudtuk, hogy egy kör 1 perc (ha csak nem cseszett el valamit a srác a mondandójával" és hogy bár "4. kör nem lesz", a 3-ikban annyi minden történik, mint egy rendes csata első 10 körében. Valami itt nagyon nem OK. Káosz van a srác fejében. 32:07 --- "mitől lehet más egy aszisz vagy egy gorviki boszorkánymester?" Mármint azon túl, hogy NINCSENEK KASZTOK? 32:29... nem tudtuk meg. hogy értsd: stat szintű különbségeket emleget a srác.. sehol a narratíva. 32:43 --- "nincs lineáris fejlődés" ... "jól jöhet 1-2 szabadon felhasználható KP vagy befolyás pont" Kérem szépen a lineáris fejlődés definícióját átnézni... Ez ugyanis egyenes, azaz lineáris fejlődés. Szerintem. Hirtelen ennyi. Azon túl, hogy a srác hanglejtése idegesítő, összeszedett és jó előre megírta a szöveget. A tartalom annyira jó, mint az itt leírt 20 pont... és végezetül... Ha NINCSENEK KASZTOK, akkor ne kasztokról papoljon a srác nonstop, mert k..ra fárasztó ennyi öngólt hallgatni... Behaltam rajta.

Sokáig rugózol ezen a kérdésen. Én biztosan úgy mesélném, hogy a parti kalandjai lennének a kiváltó okok, majd a végén politikai játszmák (epilógus) keretén belül kitalálnának valamit, mint a fentebb leírt verzió. És finoman megemlíteném, hogy ezt az elméletet később nem minden történész támasztotta alá (ezzel utalva a JK-k kalandjaira). Így bezárul a kör, nem kell utánaolvasnod és a fan service is tökéletesen működik. A történelmet a győztesek írják, nem kell neked (mesélőnek) mindent tudni... meg nem is érdemes... ugyanezt az energiát inkább a hangulatos kalandba érdemes fektetni. Szigorúan SZVSZ

Nos, végignéztem "A farkas gyermekei" sorozatot. Sajnos nem hozta a hozzá fűzött reményeket, mert az erős kezdés után mélyrepülés. A végére kifejezetten bugyuta és idegtépő. Azt látom, hogy volt egy remek alapötlet, egy adag történetszál, ami a pilot utáni pár részt elvitte még a hátán, majd kifogyott a szufla, már nem volt a környéken az, aki az alapokat írta. Borzalmas a vége. Viszont kellemes meglepetés a Warrior, aminek az ötlete néhány Bruce Lee jegyzeten alapszik, ha lehet hinni az intrónak... És meglepően jó, a 2. évad is, igaz, még van hátra két rész... Érdekes környezet, jól megírt történet, összetett, többdimenziós karakterek, remek bunyós koreográfiák. Minden ízében érződik a szenvedély, amivel összrakták. Szuper.

Külön, titkos pszi képességként ("összekapcsolódás pszi pajzs romboláshoz") van esetleg létjogosultsága, de annyira, de annyira táp, hogy szerintem nem érdemes vele foglalkozni érdemben. Csak képzeld el, amint 5-10 alacsony szintű összefog és saját rendjük legképzettebb, legprofibb, legmagasabb szintű tagját ledominálják a p***ába. Ha lehetne, minden hülye ezt csinálná... Nagyon gyilkolja a világképet.

Egyértelműen marketingforgás. Már tudtuk, hogy jön a Magus, Angel várta nagyon. Olvasott valamelyik újságban egy cikket, ami Ynev-ről és a Magusról szólt. Lehet, h ez az a cikk, amit Amund is említett. Aztán jött a meglepetés, amikor megjelent. Életünk első rpg alapkönyve, amiben az "ember" nem volt megemlítve, mint játszható faj. Szóval az első pillanattól kezdve háziszabály volt, h embert is lehet indítani. ps: valahol meg kell legyen az a Keeper, talán egyszer kikeresem.

Amund listája hiányos a M* szabálykönyv megjelenése előtti yneves anyagokról. Volt a Keeper magazinban egy példakaland, ami 1992-ben jelent meg. Arról volt híres, hogy a modul AD&D keretek közt gyakorlatilag megoldhatatlan volt. A kaland akkor nyert értelmet, amikor a M* könyv megjelent és megismerkedtünk a légiesség varázslat mozaikkal.

Nyilván ez egy személyes vélemény, de lényegében igen Sneer, erről van szó.

Nem értettél félre, nem értünk egyet. Ezek csak statok. A karakter le tud győzni szinte akárkit. Mármint, ha egyenlőek a feltételek. Pont a D&D az, ahol (még a 3as kiadás előtt legalábbis) voltak olyan megkülönböztető szabályok, amik lehetetlenné tették, hogy egy magas szintű karakter statból legyőzzön egy félistent mondjuk. És innentől lehet a karakter akármilyen jó, a legendák ellen ugyanúgy tehetetlen. Illetve OK, tovább bírja... de nem tud győzni. Magus példája az OD, ami sosem lesz jk-nak. Lehet akármilyen erős, egy komolyabb aquirnak pár OD pontjába kerül, hogy végezzen vele.

De akkor mondok egy példát is... Megtörtént eset. Az évet nem tudom, de a nálam okosabbak biztosan rájönnek. Kijött a besti és vele a sötét elf... A halálos nyilvesszőket lövő nyilpuskával (vagy mivel... ).... Na asszem két nap telt el és épp Gyömrőre mentünk az OSZT-re (Országos Szerepjátékos Tábor, sokaknak Rúnatábor). Na első este ismerkedő játék... Mondtam a partinak, hogy a szint az mindegy, bármi jöhet... Egy srác komoly arccal elém tett egy karaktert. 20. szintű sötét elf nemtommi, két kahrei nyilpuskával (dual wield), ami ezekkel a halálos nyílvesszőkkel volt felszerelve. Állítása szerint életút karakter. Nagyon kellett koncentrálnom, hogy ne röhögjek fel... A játék - képzelhettitek - számára nem sült el túl jól. Addig szivattam a csapatot, amíg a srác meg nem unta, hogy az elképzelhetetlenül tápos, mindenttudó karaktere tehetetlen a kaland kihívásaival szemben, hogy felállt és otthagyott minket. Onnantól tök jól telt a játék. Ha lett volna benne annyi, hogy megpróbál együttműködni a csapattal és nem csak statisztikai tesztpróbának tekinti a játékot, akkor Ő is jól érezte volna magát. Pont, ahogy a többiek, akik játszani jöttek, nem arcoskodni. De azért jó volt végignézni, ahogy egy 3. szintű tolvaj könnyebben jutott át egyszerű mechanikus csapdákon, mint a 20. szintre felskiccelt, kétdimenziós gyilkológép... Mi a tanulság? A szűk keresztmetszet nem a karakter, hanem a játékos!

65. szint volt a max, amilyen csapatnak meséltem. Kihívás volt. De azt érdemes figyelembe venni, hogy majdnem mindegy, hogy 18 fölött milyen szintről beszélünk. A játékosok ugyanis nem változnak, a mesék sem jelentősen. Ezeken a szinteken a karakterek már mindent ismernek, nincs grindelés újabb varázslatokért.... egyszerűen csak több a TÉ, meg a mana, meg a pszipont. Lényegében a játék nem változik. Ami esetleg még fontos: a karakterek mindegy milyen szintűek, a világképet rombolja, ha a főbb szereplőket legyakják.... Szóval az ilyen kalandokat nem a puszta statisztikákra érdemes építeni, hanem a statisztikákkal megfoghatatlan dolgokra, okos csapdákra, ravasz ellenfelekre, hogy a karakterek lukra fussanak... Ezért ezen a szinten a játékos szemszögéből maga a játék sokszor frusztrálóbb, mint erőtlen kis 10. szintű mitugrásznak lenni. Nagyon kell figyelni az egyensúlyokra és arra, hogy se ne legyen túl könnyű, sem elhúzódóan frusztráló ("lehetetlen") a küldi. Ha a játékosokat nem ismered (nem te mesélted fel őket erre a szintre), akkor még az is bejön a képbe, hogy a játékos hová helyezi a karakterét a világképben. Vannak, akik félisteni hatalomnak tekintik (ez az egészségtelenebb verzió, nehéz mesélni nekik) és vannak, akik egyszerűen csak a statokat nézik (velük sokkal gördülékenyebb a játék). Ha ezek keverve vannak a csapatban, a helyzet még nehezebb, könnyen vita lehet belőle (tapasztalatból mondom). Mesélőként is frussztráló, ha magát überallesnek képzelő karaktert / játékost kapsz, mert nem lesz egyszerű olyan kalandot mesélni, ami neked is oké és neki is élvezetes. Az ilyen játékos ugyanis elvárja, hogy akvír hercegeket csapjatok le, meg Toron boszorkányúrnője hódoljon be a karinak. Ha ez nem fér be a világképedbe (meg amúgy rendkívül nehéz ilyen kalandokat összedobni), akkor gondban leszel.

Prospect (A lelőhely, 2018): különleges hangulatú sci-fi dráma. Slow burn, azaz lassan épül fel a sztori, de alapvetően egy kellemes alkotás. Főszereplőnk egy floater, azaz olyan ember, aki minden idejét űrutazással és az ezernyi helyszínen végzett kemény munkával tölti. Erőforrás alig, gazdagságról, otthonról, igazi családról csak álmodik. Kicsit olyan ez, mint a vadnyugat aranyásói: embert próbáló életvitel, semmin nem lepődik meg és hozzászokott az ellenséges viszonyokhoz. Egyszerű, de mégis az atmoszférájával magával ragadó történet, amiről már a 10.percben tudjuk, hogy várhatóan csúfos véget ér szereplőink számára a sztori. 6/10 Lovecraft Country (2020): Nah, ez egy igazi Chtulhu mítoszos sorozat. Még csak pár rész van kint, de határozottan jó, pörgős, részenként nagyon változatos eseményekkel. Egyetlen furaság maga a háttér, merthogy főszereplőink afro-amerikaiak és Lovecraft-től teljesen idegen módon a film mintegy 50%-a faji kérdésekkel, illetve az afroamerikaiak elnyomásával foglalkozik. Kapunk mindent, ami PC és a csövön kifér, bunkó és kegyetlenkedő fehéreket, KKK-t és minden disznóságot, amit csak elbírt a történelem. A nem fehér szereplők nem kicsit vannak túlideologizálva, így ez a szál erősen hiteltelen és durván kontrasztos, teljesen felborítva a film egyensúlyát. A forgatókönyvírók azért igyekeztek megfelelően integrálni a faji kérdéseket a sztoriba, de azért még így is erősen izzadságszagú... szerencsére a lovecrafti cgi szörnyek és bizarr rítusok többségében feledtetik velünk az erőszakos kultúrpropagandát... A mítosz rajongóinak mindenképp nagyon ajánlom, a többieknek akkor, ha nem zavarja őket a másik vonal. 6/10 Raised by wolves (A farkas gyermekei, 2020): Ez is egy sci-fi sorozat, Ridley Scott rendezésében. Itt is pár rész jelent még csak meg, de nagy érdeklődéssel figyelem a sorozatot. A helyszín egy föld típusú bolygó, ahvá telepesek érkeznek két android és 6 ember embrió személyében. A cél egyszerű: új kultúra létrehozása ezel a 6 gyermekkel. A környezet viszont nem kicsit kihívás, a túlélésnek kevés az esélye még akkor is, ha brutál képességű androidok vigyáznak a bőrödre. Nagyon egyedi hangulatú film, óriási munka van a világteremtésben, igazi csemege a scifi rajongóknak, érdemes megnéznetek. 8/10

Clara (2018, HBOGO): Ez egy lassú felfutású sci-fi. Nem bonyolítja túl magát, ellenben jól ötvözi a tudományt, természetfelettit és romantikát. Elgondolkodtató, pozitív film arról, hogy hinni lehet, érdemes, hogy többet tudunk, mint, amit látunk, és a dolgok mögé kell nézni, adatokból nem látszik a világegyetem. Aki szereti az ilyen lassú filmeket és a zsánert, annak kellemes élmény lesz. Másoknak talán unalmas. Szerintem 7/10 A bemutató jó, nem lő le semmilyen poént, nyugodtan nézhető.

Snowpiercer (2020, sorozat), Netflix: Nem emlékszem, talán évekkel ezelőtt írtam a mozifilmről (2013), ami rendkívül egyedi hangulatával, jó felvetésekkel és kiváló színészi alakítással azonnal egyik kedvenccé nőtte ki magát a szememben. A Netflix új sorozata erre a vonatra épít (szó szerint) és próbálja meg a világot megmutatni mélységeiben nekünk, nézőknek. Egyelőre 4 rész jött ki, ebből lehet meríteni egyelőre. Nos, a sorozat nem túl erős, az IMDB értékelések nagy része 1/10 kategóriába sorolja, de ennél azért többet érdemel. Ha el tudjuk engedni a mozifilm hangulatát, akkor kapunk egy teljesen nézhető (bár viszonylag lapos) detektív-sztorit, ami kb illeszkedik a nagyátlagba. Kicsit lapos, kicsit túl PC, túl kiszámítható, itt már nehéz eltakarni az eredeti anyag súlyos logikátlanságait stb. A filmet két dolog emeli ki az unalmas mezőnyből: az egyik a környezet (ami tényleg egyedi és sok elmélkedésre ad okot), a másik Jennifer Conelly, aki remekül hozza az egyik kulcskaraktert a történetben. Azoknak ajánlom, akiknek tetszett az eredeti és nem annyira szigorúak a szappanopera folytatással szemben, azaz akik gyomra nem kavarog, hogy mit tettek egy zseniális filmmel. Az elméleteket kedvelőknek. A sorozat az indulást követő 7. évben játszódik 3000 utassal, a mozifilm 18 év után 1000 utassal. Hmm... Alább a sorozat bemutatója, a végére pedig betettem az alapfilmet is, csak hogy lehessen hasonlítani, mekkora is az a szakadék...

Sziasztok! Nekem még nincs csapatom, nem kellettem senkinek. Szóval esetleg mesélnék, ha van olyan csapat, akik ezt szívesen vennék. Néhány éve már mesélek alkalomadtán, a rendszerismeretem nem annyira erős, egyesek szerint pofátlanul csalok a kokákkal (is), még csak nem is dobok az NJK-knak. Sőt, egyes játékosaim szerint az NJK-im egysíkúak. A modult nálam megoldani minimum nehéz. A legegyszerűbbet is... Nem mintha emlékeznék a modulra, a felkészülésre igen ritkán szánok túl sok időt. Legalábbis sokaknak így tűnhet. A vicceskedést sem szeretem, túl szigorú vagyok sok csapatnak, ráadásul az elvárásaim extrém magasak a játékosokkal szemben. Mindemellett úgy tűnhet, hogy a MAGUS sem a szívem csücske, bár tény, hogy sem a rendszerrel, sem a világgal nincs bajom - ellentétben sok más mesélővel. Na ja, az előbbit nem is nagyon használom az utóbbi időben. Viszont cserébe rettentő sokat tudok beszélni, szeretem hallani a hangomat és vannak, akik egoistának tartanak. Nyilván van okuk rá. Gonoszul manipulálom a játékosokat és az eseményeket, mindig úgy kanyarítom a történéseket, ahogy nekem tetszik. A szabad akarat vagy döntés nálam csak illúzió. Nah, ennyit a kedvcsinálásról. Ha mindezek után még mindig érdekel a lehetőség, gondold át még1x... Ha még így sem vettem el a bátorságod vagy a kedved, akkor jelezd! @Antail: remélem ez így, ebben a formában megfelel bemutatkozásként. Egyébként szép napot és jó játékot mindenkinek!

Rég írtam ide.. talán majd folytatom, de most nem filmbemutató jön, hanem csak egy jelenet. Egy göngyszem egy amúgy középszerű filmben. Zseniális, asztal alá estem a kuncogástól... Annyira váratlan volt, hogy vissza kellett néznem, mert nem jöttem rá a első pillanatban... Cold Pursiut:

tetrának igaza vam... és hát mindketten vívtunk eleget. Én élesben is egy kicsit néha. Szóval nem 1-2 másodperc. Hema bemutatón ez OK, mert hát erről szól, de éles harcban nem akarsz meghalni, ergó nem csinálsz hülyeségeket.... Szóval nem rontanak egymásnak, mint tót az anyjának... Legalábbis az értelmesebbje nem. Nekifutni valakinek, aki jobb is lehet nálad... hát bátor dolog. Ha lolozol, akkor az a 50/50. Ilyet csak akkor csinálsz, ha biztos vagy a dolgodban (vagy teljesen hülye vagy - mert mondjuk annak neveltek vagy eleve nem volt sok a gógyid). Csatában már egész másmilyen a kép, de ott is rengeteg mindentől függ és a ritka lehetett az azonnali halálos találat. Szerintem.

Ahogyan Sneer is írta, a hangya akkármekkorát is dobott, nem tud rajtad nagyot sebezni. Egy másik hangya ellen d10-et sebez (és túlütheti), ellened d1 FP-t. Rifts-ben ezt úgy képezték le, hogy van strukturális és mega sebzés. Egy karakter kb 30-50 strukturális életponttal rendelkezik, a fegyvered d4-től d100-ig sebeznek. 1 mega sebzés 100 strukturális sebzés (de fordítva nem igaz, tehát 100 struktúra nem 1 mega), így ha 1 megát sebződsz, nyilván meghalsz. Abban a rendszerben a lézerfegyverek megát sebeznek. :p Ellenben a zuhanás csak strukturálisat. Lehet páncélod, ami az egyszerű páncélok mentén strukturális sebzés elleni védelmet ad, de vannak mega páncélok, amik így struktúrálisan sebző fegyverekkel szemben teljes védettséget adnak. Egy sima karddal nem tud megsebezni egy megapáncélos lovagot a karakter. Nah, tovább nem ragozom, ebben így is rengeteg infó van, lehet belőle kapisgálni, mi lehetett az elképzelése a készítőknek. A SWd6 kicsit máshogy fogta meg ugyanezt. A létékek: karakter, sikló (2d6), lépegető (4d6), vadászgép (6d6), romboló (12d6), halálcsillag (24d6). A két lépték közti kockák számának különbsége extra bónuszkockaként jelenik meg a játékban, sebzés rezisztet is így dob a nagyobb léptékű ellenfél. Ellenben kitérésre pont fordítottan működik, hisz a karakter léptékű ellenfél elől egy halálcsillag vajmi kevés eséllyel fog elugrani. Most eszembe jutott, hogy SR-ben is van ilyen, a járműpáncélzat esetén (meg szellemeknél is van ilyen), ha a fegyver energiaszintje kisebb vagy egyenlő a páncél szintjével (szellemeknél a szellem erejével), akkor függetlenül a támadó dobásától a lövedék lepattan (nem sebez). Ez is egyfajta sebzés-lépték kezelési technika. Ez Magus szintjén mondjuk úgy lenne kezelhető, hogy a sebzéskockák (d6, d8, d12) értékeit maximalizálnánk, azaz pl a sárkány léptékű ellenfél ellen feleződne minden sebzés. Így maximum 2x3+2-t lehet sebezni 2d6+4 sebzéssel. Hát valahogy így...

Ez már a hitkérdés szintje. Sok fórumon, még többet vitatkoztak rajta emberek, de általános igazságok ebben nincsenek. Nyilván minden számít, még a fegyver anyaga, élezetssége, hegyessége is, de legalább ennyit számít a harci stílus is (ismert példa erre a Star Wars univerzumában a fénykardvívó technikák közti különbségek kérdése). Szóval ez is soktényezős, ha realizmust szeretnél, akkor az egyszerűség felejtős. Minél pörgősebb a harc, annál kevésbé realisztikus. Minden az absztrakció szintjén múlik. Amiről itt nem volt szó, de még Magus-ban is érdekes lehetne a sebzésnél, az a sebzés-léptékek. Több rendszer is használja a sebzés-lépték elvet (pl. StarWars d6, Rifts), egy tucatfantasynál (mint amilyen a Magus), a nagyobb testű vagy "nem elsődleges anyagi síkon élő" lényeknél jöhetne elő. Pl. sárkányok, aquirok, démonok, angyalok. A rendszer jelenleg ugyanis értelmetlen (de hosszú távon megugorható) túltápolással és idióta gyengeségekkel próbálja kezelni a kérdést, ami megint csak nem ad egy ideális képet a helyzetről. Csak ha már így folyik az elmélkedés, gondoltam, csavarok még egyet a sztorin.

Hát őő... izé... nem tudom, mennyire ismered a Codex-et, de gyakorlatilag leírtad a lényegét. A Magus továbbgondolt verziója, ahol nincs FP, hanem a VÉ-d csökken harc közben (hasonlóan az FP-khez), mígnem annyira lecsökkent, hogy eltalálnak. Keress egy Codex alapkönyvet, nagyon érdekes koncepciók vannak benne, tetszeni fog. Persze megvannak annak is a hátrányai, de sosem árt többet ismerni.

Afegyver sebzését is sokféleképpen meg lehet közelíteni. A sebzést egyes rendszerek például nem a fegyverhez kötik, hanem más szempontok szerint megy. Egy kopjás támadás Pendragonban például nem a fegyver, hanem a ló típusától függő sebzést okozza. Ezzel szimulálja a rendszer, hogy tök mindegy, ki fogja és milyen cuccot a kézben, lényegében a rohamozó ló súlya és "támadóértéke" határozza meg, hogy mekkora sebet lehet ütni a hátáról. Csak hogy kicsit árnaljam a rendszereket... A MERP a nyitott dobások és a vérzések számolgatása miatt tud nagyon belassulni. Meg mire megtlálod, hogy épp melyik táblázat alapján kell dobni (rengeteg van... RENGETEG).

Nem lesz jó neked as SR Silver. A rendszer gyengéje a kézifegyveres harc. Simán előfordulhat SR2-3 rendszer alatt, hogy két ellenfél egymást püföli (10-esével kockákat dobálgatva) hosszú-hosszú percekig úgy, hogy egyik sem tudja megütni/megsebezni a másikat. Amint az első sérülés bemegy, a harcnak viszont gyorsan vége, megvan a győztes. Hát... ez így nem egészen realista, hogy úgy mondjam. És mindemellett iszonyat lassú a harc. De persze mi így is szeretjük... Csak hát tetra egy kicsit rózsaszínre festette neked ezt a dolgot. De sajnos nem az, koránt sem.

Ahogy előttem már leírták a többiek, nincs realisztikus és gyors rendszer. A kettő mérleg két oldala. Minél realisztikusabb akar lenni, annál lassabb, mert annál több a szabály. A Magus-t én valahol a közepes tempójú rendszerek közé tenném (mint AD&D klón). Egy SR vagy Merp, WHFIII sokkal lassabb, de egy Pendragon, Chutulhu, SWd6 például gyorsabb. A régi Marvel (talán 1. kiadás) volt iszonyat gyors, az egész harc egy dobásból és egy táblázatból kiértékelésből állt. Nekem anno nagyon tetszett, de nyilván nem alkalmas harci taktikák kezelésésre. De ott ez nem is cél...