Jump to content
Kalandozok.hu - M.A.G.U.S. Szerepjáték
Valaki

M.A.G.U.S témájú versek (!!saját!!)

Recommended Posts

Kardcsörgés veri fel a pusztát

Kardcsörgés veri fel a pusztát

Inkvizítor tapossa a hullát

Nem nyugszanak az inkvizítorok

Míg meg nem halnak a lovagok

Hamar múlik a véres hajnal

Szünni nem akaró üvöltő zajjal.

Nem nyugszanak az inkvizítorok

Míg meg nem halnak a lovagok

Pusztul a "becsületes" harcos

S az inkvizítor mégcsak nem is karcos

Nem nyugszanak az inkvizítorok

Míg meg nel halnak a lovagok

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Felém fordul a bakó

Felém fordul a bakó

Kezében bárd csillan

Lába elé köptem én

A szeme megvillant

Hárman négyen lefognak

Elém áll a hóhér

Megrettenek: Itt a halál

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Máglya általi halál

Fáj, mégsem tudom teljesen felfogni

Hogyan lehetett ezt a döntést meghozni

Szerettelek, de te eldobtál magadtól

Csak, mert nem zörögtem aranytól

Nem lehet mindenki gazdag, akárcsak te

Szegények is élnek, hiszed vagy nem

Én is olyan vagyok, nincs nemesi vérem

Se páncélom, palotám és lovagi vértem

De még így lányként is bátran harcolok

A kardot jobban, mint egy férfi úgy forgatom

Többet érek sok nemesnél, de ez semmit sem jelent

Mert vérem értük hullatom, de mit kapok cserébe?

Semmit csak megvetést, még egy jó szót sem

Pedig apádat is, az ellenségtől én mentettem meg

Egy jó szó helyett a börtönbe küldtél, mert nő vagyok

S ott a máglya általi halálra ítéltek az igaz szent papok

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Démonok

A gyönyörű virágok már kihaltak,

Mert nektárjukból a sötét démonok ihattak

Beszabadultak ebbe a gyönyörű világba

S nem állíthatja meg őket senki imája

A démonok pusztítanak mindent, ami jó

S az emberek szívében gyűlölet forr

De semmit sem tesznek, mert rettegve félnek

De azt akarják, hogy az egésznek legyen már vége

Tél köszöntött be az örök nyár helyett

S gonoszság és kegyetlenség ül a világ felett

Az emberek már feladták, nem lázongnak

S minden erejükkel a démonoknak áldoznak

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Sétál egy törpe a jégen

Sétál egy törpe a jégen,

egyszercsak beesik egy léken.

Arra úszik egy bálna,

Ami nem zalált még máma.

Lenyeli nyomban a törpét,

Ki ilyet át nem élt még.

Bálna hasban van a törpe,

Lassan emésztődve,

levegőt nem véve.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

A bárd dala

A bárd hangszere bánatosan szól

Akárcsak minden általa kimondott szó

Hatalmas uralkodókról s birodalmakról

Halálukról és szomorú bukásaikról

Szenvedélyes s szép szerelmekről

S hihetetlen varázslatos mesékről

Majd lassan a szavai elhalnak

Ahogy véget ér lassan a bárd dala

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Az átok

Sötétségbe taszíttatsz vétked miatt

Ki megátkozott az a saját fiad

Hű társaid mind elhagytak már téged

Szent földet piszkítja átkozott véred

Kardodról már szertefoszlott az áldás

S nincs ki, szétzúzná a fiad átkát

Királyi véred már semmit sem jelent

S az is elfelejt, aki téged nevelt

Tested jeges sziklára van kivetve

S ott ítélkeznek rajtad az istenek

A halott tetemed madarak rágják

S csontjaid puha hóval takarják

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Muszáj

Muszáj, hogy a háború véget érjen

Hogy ne folyjon tovább ártatlanok vére

Semmi értelme ennek a véres csatának

Akárcsak a szomorú egyedüli magánynak

Muszáj letennetek végre a kardot

Mert e háborúból már senki sem húz hasznot

Ha ennek vége minden olyan, mint régen

De ennek a hadvezérek térjenek már észhez

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Sötét vándor

A halál fuvallata lebegtette meg a haját

Társai elhaltak, s feledte a boldog hazát

Most már csak sötét világok vándora

Kit csak a Sötét Vándorként ismer a kora

Csillagtalan éjeken járja végtelen útját

Nem beszél senkivel, s övé a legnagyobb tudás

A ruháját borzolja a jeges maró fuvallat

Majd sötét szemeivel megpillantja a tudtalant

Kardját előveszi, s a tudatlan mögé oson

Megöli, s a világ így is tovább forog

Az egész kor rettegi a Sötét Vándort

S kimondják rá a legsötétebb átkot

De ez a Vándoron soha sem fog

S ő emberi életeket csak tovább ont

A kiontott életek fiatalságot hoznak neki

S ő örökké az idő végtelen hullámait szeli

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Egy elf halála

A vér szaga tovább dühítette őket

De a sebesültnek mégis véres lett a tőre

Ölt és küzdött az orkok ellen

Míg mellette feküdt társának teste

Fehér bőre mocskos a vértől

Életéért imádkozni máris késő

Járja csak járja harci táncát

Hogy életben tarthassa élni vágyát

Ahogy az orkokkal végez, élete fogytán

Tudja, élete véget ér oly korán

Még egy utolsó vágás azután földre rogyna

De a Halál ölelése karjaiba fogja

Felemeli az istenek fölé

S nem engedi vissz övéi közé

A Halál az elfben a szerelmet találta

S így történet meg egy elf halála

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Hatalmas varázsló

Halkan pattogott a tűz, mi parázsló

Ki mellette ült, hatalmas varázsló

Elrejti őt a mély sötét erdő

S köré gyűlik az összes sötét felhő

Oldalán kardja, mellette botja

A tudást erre a földre csak is ő hozta

Tudást ami csak bánattal jár

Amit megvált a gyönyörű halál

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Ima

Uram, ki a fényt megteremted,

Segísd, ki életét adja érted;

Óvó erőd ó tárd ki felénk,

Hozz békét, nyugalmat, s reményt.

Fény Ura, ó könyörgöm néked,

Váltsd meg a jajongó népet,

Mit a pokol ereje kínoz,

Mit daemon ereje ostoroz.

Varázs Atyja, Vezérfényem,

Mutass helyes utat nékem

És add, hogy hűséges legyek

Mikor a pokol szájában megmérettetek.

- Igrenon Spartas imája Adronhoz

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Vörös Halál

Az éj leple alatt árny suhan a fák között

Lába nyomán nem terem más csak a halál

Mintha a gonoszság lenne ki emberi testbe költözött

Ki elpusztít mindenkit akire rátalál.

Nem más ő mint a ,, Vörös Halál

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Gyilkolás

Újabb vágás, s újabb strigula

Még egy ember kinek lelkét átjárja a huzat

Pengém minduntlan beléd vág

Már csak a halálod pillanatára vársz

De az még messze, mert játszom veled

S a végén úgy is fejed veszem

Lelked reggel már Ranagolnál ébred

Aki gyengeséged miatt úgy is megvet téged

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Kalandozó

Világot járja az, ki életét nem félti

Könnyen tud bárkiért harcolni.

Rongyok fedik, marja őt a fagy

Mégsem érsz nyomába.

Szél fújja a hírt róla

Meséket regélnek róla.

Kardja márrozsdás, de nem kell új

Új társa várja már a hegyen túl.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Zűrzavar

Ajtó nyílik, ablak rezzen

Nehéz léptek, a padló reccsen

Kard a kézben

Ugrásra késszen

Könyörgések, véres fegyverek

Szívverések, kihűlt testek

Sírhantok a dombon, enyészet

A múlt nyomai, nyugtalan természet

Gyászolók sora, a szél az arcokba tép

Kín az arcokon, kegyetlen vég.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Karaván

A nap megjelenik a látóhatáron

Készül elindulni a karaván

Otthonomba visszavágyom

Bár soha nem látom talán

Asszonyok és gyermekek

Kiknek sorsa rajtunk áll

Az úton legyen mellettünk Kiel

Csapatunk remélem célba talál

De az út hosszú és veszélyes

Barbár hordák várnak ránk

S hogy mindenki elvész lehetséges

Ez az út lesz az utolsó talán

Bízom benne, hogy célba érünk

Ha véget ér a hosszú út

Bízom benne, hogy hazatérünk

S a szenvedés nem a jelen lesz, hanem csak a múlt.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Csata

A várfalon néhány őr áll csak

Éjszaka van az álom mindenkit elnyomott

Nem tudhatják, hogy közeleg az óriási had

Melyet képzett harcosok százezre alkot

Délen a nomádok fosztogatnak

Annyian vannak, hogy számukat megmondani nem lehet

Minden erő rájuk összpontosul, katonáink velük harcolnak

Nem sejtik hogy ez csak elterelő hadművelet

Kránból a sereg már elindult

Utánuk nem marad semmi csak a teljes pusztulás

Egytől egyig mindegyik elvakult

Számukra nem létezik megfutamodás

Elérték már a várat

Mint ezernyi hangya kik egy hernyóra vetik magukat

Nem hagynak mást csak halottakat

Megkezdődött a dúlás , megindult az áradat.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Futottál...

Futottál, csakhogy mentsd életed

De hiába menekülsz ez végzeted

Nylvessző csapódik melletred a fába

Sötét lelkednek továbbra is ártva.

Futottál mióta megölted a királyt

Ajkaid most némán suttognak sötét imát.

Istenedhez szólsz, de ő meg sem hall téged

Hiába harcoltál hosszú éveken át érte

Futottál, de lassan beérnek, átkozott!

S nem lesz belőled más csak kárhozott

Karjaiddal a levegőbe rúnákat rajzolsz

De ezért csak nevet rajtad Darton

Futottál míg lábadba nyíl nem állt

Térdre rogysz, s a halálra vársz

Következő vessző szívedet döfte át

S pillanatokkal később elér a halál

Futott lelked istened, Darton felé

Kinek most a nevetés elvette eszét

Mindenen mindenkor, csak nevet, csak nevet

Hisz már csak ilyenek az istenek.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Vívott, harcolt

Túl messze volt

Vívott, harcolt

az életért

s nyúlt késéért.

Kezében kard,

oldalán pajzs,

teste sebes,

s el van veszve

Nem érem el

s borulok el

fekve nézem,

hogy folyik vére

A halál eljő

Mikor a Hold feljön

Eső mossa,

élete száll tova

Teste hideg,

gyilkosa rideg

Mikor végzek vele

megnyukszok tőle

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Küzdelem

Kardját csapásra emelte

Mialatt egy tőr szállt el felette

Ellenfele ügyesen táncolt félre

Míg ki nem serkent áldott vére

Kardja lecsap, de semmit sem talál

Ellenfelének tőre viszont mélyen beleáll

Kardját elejti a gonosz, de nem adja fel

Amíg a jót a halálba nem küldheti el

A jó lassan s bizonytalanul közelebb lép

S nem lát mást csak a folyó vért

Az ellenfél eltűnt, nyoma sincs már

Aki a következő pillanatban mögé áll

Kardjával hátbaszúrja a jót

Ki a következő pillanatban a földre rogy

Szemét lecsukja, mielőtt eléri a halál

S nem halja már senki igaz szavát

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Harcom

A világ láthatóan forog előttem

Szédülök, támadóim köröznek körülöttem

Mérgezett pengéjük többször sebez

S rajtam is szaporodnak a sebek

Küzdök, hiszen nem veszíthetem el a harcom

Mégis kíntól torzul az arcom

Próbálok harcolni, de már nem megy

Mert a méreg legyőz engemet

Hangtalanul zuhanok a földre le

Míg a támadóim röhögnek felettem

Lassan mindent átvesz a feketeség

S nem lesz nekem már új ébredés

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Tharr pap locsolóverse

Shulurban is jártam,

egy vén császárt láttam

lóbálta a nagy f*szát

Fenyegetőn jött felém

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Shadoni locsolóvers (bajvívóknak...)

Forró véred lehűteném,

Ha én ezt megtehetném,

De közbeszól most az illem,

tüzed ég, s pihen kincsem

De a béke megkívánja

kölni csöppenjen lány hajára.

Nem szeretnék veszekedni,

szabad-e téged megöntözni?

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Ülj oda az asztaltársasághoz...

Hozzájuk szólhatsz anélkül is, hogy bemutatkoznál. Ha ismert kalandozó vagy, Fedd fel kiléted hogy megismerjenek.

Vándor
Válasz a témára...

×   Formázott tartalmat illesztettél be.   Formázás megszüntetése

  Only 75 emoji are allowed.

×   A hivatkozásodat beágyazta a gépszolga automatikusan.   Mutasd inkább hivatkozásként

×   A Pszi-emlékfelidézés sikeres volt.   Szerkesztőablak kiürítése

×   You cannot paste images directly. Upload or insert images from URL.


×
×
  • Új...