M.A.G.U.S témájú versek (!!saját!!)

[Owain]

Törpe csatadal

Tooma hívott harci dallal

pöröly pusztít csatazajjal.

Tárna mélyén sötét lények

PUSZTÍTOM a sötétséget.

Csatakürt ha csatába hív

Törpe virtus vértet feszít.

Megmutatjuk mi a jellem

Ímhol hullik már az ellen.

[bűvdudás]

Utaro Shonin szuke deinin búcsúverse, mikoron megtépázott egységét a túlerő csapdába csalta a Tűzsziromtánc-katlannál:

Szemben hadsereg.

Száz halál tollászkodik

Íjak húrjain.

[MagyarGergely]

Arshuri bordal

Gyere velem, jó cimbora,

Üljünk ki a fűre,

Szomjazom a melegben

Az arshuri nedűre.

Harsány hangú vendégsereg,

Mind ugyanazt kéri,

A csapos ma legjobb borát

Csak minékünk méri.

Igyál egyet, igyál kettőt,

Igyál hármat bátran,

Ha itt nyersz is, megmérkőzünk

Majd az arénában!

Habzó bor és teli kupa

Ennél több most kell-e?

Férfinóta ritmusára

Ring lányok szoknyája.

Vörös kőből van kirakva

A fal hossza-széle,

Csak az arshuri bor

az igazán jóféle.

Igyál egyet, igyál kettőt,

Igyál hármat bátran,

Ha itt nyersz is, megmérkőzünk

Majd az arénában!

Óvatosan, ki ne löttyintsd,

Kardon szalag marad fehér,

Tölts nekem is, ha már itt vagy,

Még egy kupa csak belefér.

No még egyet, ide, ide,

A tucatnak van még híja,

Kocsmárosné jól teszi,

Ha legszebb lányát idehí'ja!

Igyál egyet, igyál kettőt,

Igyál hármat bátran,

Ha itt nyersz is, megmérkőzünk

Majd az arénában!

Amióta nem számolom,

Megittam vagy négyet,

Cimborákkal asztal alatt

Kezdődik az élet.

Olyan leányt küldjél ide,

Amelyik szebb nálad,

Ha nem maradt elég kupád,

Kiisszuk a tálat.

Igyál egyet, igyál kettőt,

Igyál hármat bátran,

Ha itt nyersz is, megmérkőzünk

Majd az arénában!

Asztal alatt már a szomszéd,

Arca olyan Sogron-vörös,

Igyuk hát meg az övét is,

Ami asztalon van, közös!

Aki ezt itt nem szívleli,

Verjük gyorsan orrba,

Győzedelmes erő lobog

Az arshuri borba!

Igyál egyet, igyál kettőt,

Igyál hármat bátran,

Ha itt nyersz is, megmérkőzünk

Majd az arénában!

Ivás közben szégyellje,

ki nem tud újabb nótát,

gyere komám a sarokba,

kapjuk el a rókát!

Igyál egyet, igyál kettőt,

Igyál hármat bátran,

Ha itt nyersz is, megmérkőzünk

Majd az arénában!

2013.02.26.

[Rodrigo]

Lyselle-hez

 

Belül emészt, mar, szaggat,

Jártomban ködös homály a táj.

Csak hiányod az egyetlen valóság,

S már nem játék hogy fáj.

 

Az idő kábultan vánszorog,

Szívemben savként lüktetnek a napok.

Értelmem a széthullás határán,

De vigasztal, hogy már őrült vagyok.

 

Percekig érint az öröm

S elhal, mint pusztába üvöltött szó.

Jelenléted hajnali délibáb,

Csókod íze már fájón fakó.

 

Más nő játéka, illatos kelyhe

Unalmas pávatánc és rideg öl.

A boldogság tudom csalfa káprázat.

Az igazi magány sajnos lassan öl.

 

Álmokban szédítesz, ölelsz, csókolsz,

A Medúza léha táncunktól vibrál.

Nászunkban egyetlen végtelen pillanat

A parttalan élvezet és a véges halál.

 

Izzó homályod életem fókusza,

Persze lehet hogy hazudok.

Tán minden szavam puszta ámítás,

Hisz tudod jól, őrült vagyok.

 

Rodrigo Sperafico

(vándor bárd, Della papja)

 

[Rodrigo]

A démon

 

Vágyom a többre, szólít suttog.

Tied a több, mind neked adom.

Tudom a vágyad, enyém a válasz,

Mert enyém a hatalom.

 

Ne akarj kérni, szűkölve élni,

Vedd el erővel, vágyjanak azok.

Lelkedben hagyj helyt, benned felnőni,

Hisz a hatalom én vagyok.

 

Enyém az erő, adom magam.

Lelkünk összeér, szívem fagyott.

Vágynám a vágyaim, rég élő álmaim.

Vajon még önmagam vagyok?

 

Énmagam idegen, lelkem torzó,

Ebből egy pillanat is sok.

Kósza a gondolat, szellőnyi akarat.

Te már én vagyok.

 

Felfalna engem az idegen bennem.

Üvölt, pusztít, tombol.

Sikít a lelkem, s vele a testem

Részem mély szentségtelen bugyor.

 

Vágyom az életem, lelkemet kérdezem:

Mitől vagyok az ki vagyok?

Magamat szánhatom, enyém a fájdalom,

Az életnek meghalok.

 

Élem a fájdalmam, szítom eleven,

Hörög a lelkem, izzik a kín.

Megtölti szívem, hevíti lelkem

S vágyak salakja már csak felszín.

 

Bennem az idegen rám néz hidegen.

Üvölt a lelkem: Már nincs bennem semmid.

Tudom gyermekem - mosolyog csendesen.

Halkan suttogja: Lesznek még álmaid.

 

Rodrigo Sperafico

(vándor bárd, Della papja)

 

[Rodrigo]

Dai Jücsin Csiu

 

Szerényen libben

A tavasz elhalványul

Jelenlétében.

 

Rodrigo Sperafico

(vándor bárd, Della papja)

[Daru]

Mit lehet becsülni egy elfen,
ki a kardján csorbát elfen,
ha a mosoly az arcán elfagy, 
azért jól vág az elf agy,
hisz tudja jól: annyit egy elf ér,
amennyi vessző a tegezében elfér.

                                                                    ~ Daru ~

[MasterV]

Íme, lássátok a Sikolyok Kántorának legújabb vér-versét, ahogyan az elhangzott Ghedorinban, Ranagol templomának felavatásán:

 

Sikolyod dallama élesen harsan fel
Vérednek illata édesen illan el
Fájdalmad jajszava érdesen zendül fel,
Áldasson Ranagol e szent énekkel!

Sebeid sajgása szépséges szonáta,
Könnyeid csorgása gyönyörű látványa
Kínjaid sorának végtelen tárháza
Ranagol hitének örök tanúsága.

Lehulló vérvirág a porban gyökerez,
Szent tőr bőr alatt vénát ereszt
Áldozat csontjából velőt erővel kimetsz,
Ranagol nagysága előtt hitet tesz.

Íme, itt vagy, rettenet kínok közt, 
Megkötve, erőtlen bábum vagy, csupán eszköz,
Fájdalmad, véred, velőd mind ideköt,
Ranagol oltárán létedet eltörlöm.

Szálljon utolsó sikolyod a magasba,
Áldozati tőr szaladjon torkodba
Utolsó leheleted fúljon vérhabba,
Áldassék a neve dicső Ranagolnak!

[Rodrigo]

Az időben elveszve

 

Rideg fénytelen

Lélekhalál végtelen

Tavasztalan tél.

 

Wan-Artionis (Rien-Moss) Assir

Zorawa papja, a Wan-Artion Ház ezüst signumos nemese

Sytis

(tudom, hogy nem MAGUS de remélem maradhat)

[Rodrigo]

Istentelen hely

 

Az égen sejlik a nap heteket, s az idő csak reszketve áll.

A síkok mögött támad az enyészet s lassan mozdul a halál.

A mozdulatlan csak két szemnek az, harmadiknak tomboló ragály,

A kiszakadt völgy vérzi az életet, lelkekre ül a homály.

 

Sötétség múltán virrad a szürkeség, éled a halott s retten a szív,

Minden nap egy új születés, egy torz gnóm ki gyötrődni hív.

Megváltanám csak egy percem is, váltságom halmoznám köré,

De azt is semmivé tette rég, mi bennem már övé.

 

A jövő haldoklik, a szellem gyenge, a tetterő csak csalfa vágy.

Temeti az életet, önmagát a lélek, s a reménynek lázas gyermekágy,

Megszüli önmagát újra meg újra, hogy ismét elragadja a gyász.

A küzdeni akarás emlékké fakul, s önsúlytó átokká lesz a fohász.

 

Lefekszem meghalni.

 

 

Wan-Artionis (Rien-Moss) Assir

Zorawa papja, a Wan-Artion Ház ezüst signumos nemese

Sytis

[Rodrigo]

Ikrek

 

 

Napfény gyöngykacaj

Szárnyaló fagyott lélek

Kitavaszodik.

 

Wan-Artionis (Rien-Moss) Assir

Zorawa papja, a Wan-Artion Ház ezüst signumos nemese (ikergyermekek édesapja)

Sytis  

[Rodrigo]

Isten a fátyol mögött

 

Tökéletesség

Létezik a halálban

Virágzik a tél.

 

Rodrigo Sperafico

(vándor bárd, Della papja)

[Rodrigo]

Tél

Pusztító isten
Lelkem őszi szennyétől
Megtisztító kín.

Wan-Artionis (Rien-Moss) Assir
Zorawa papja, a Wan-Artion Ház ezüst signumos nemese
Sytis

[Rodrigo]

Megtisztulás

 
 

Hideg fejjel, hideg szívvel, Urunk elé járulunk,

Valljuk bűnünk, tudjuk árát, s Teste most az oltárunk.

Itt fekszik Ő, mi térdelünk, közös most a fájdalom,

Nemes út és közös cél ez, kínja az én fohászom.

 

Biztos kézzel metsz a szike, minden vágás új szentség,

Minden seb és minden vércsepp részvétmentes istenség.

Kínok között, véres szárnyán a szellemem mindent ért,

Agónia nászruhámban imádkozom lelkemért.

 

Tart a varázs míg a test él, a kín ura bennem ég,

A halálban eltávozik, s fogadja a teljesség.

Tiszta lelkem kínban érett, s a gyötrelem bűnbe mart,

Szabad ember ki itt maradt, a szolga oltáron halt.

 

 

Wan-Artionis (Rien-Moss) Assir

Zorawa papja, a Wan-Artion Ház ezüst signumos nemese

Sytis

 

 

[Rodrigo]

Álszent fény (Hercegi bál után)

 

 

Kegybolt, pávatánc

Tavasznak hazudott ősz

Hiábavaló.

 

 

Wan-Artionis (Rien-Moss) Assir

Zorawa papja, a Wan-Artion Ház ezüst signumos nemese

Sytis

[Khuriboow]

Keserű Keselyű Kesergő

„…Bár lennék szelíd szép madár,

Ki kék égen szabadon száll,

Mint egy ily komor, keserű,

Földhözragadt koszlott keselyű…”

- Grodiak Abramo Szkaventrish prefektus

[Khuriboow]

Dérszakáll legendája

„…Dúl a vihar, s villám szánt

Orkán mikor tetőt ránt

Tajték hátán kacagva

Senki által hivatva

Érkezik zord kapitány

Hajójának orrfokán

Karja helyén kampó cseng

Zászlóján egy csontváz leng

Szeme parázs, kardja fent

Vért ont minden éjjelent’

Rettegik kik éltük félik

Kegyelmét ők nem remélik

Rabol, gyilkol s fosztogat

Kínt és nyomort osztogat

Fut mindenki merre lát,

Mikor hallják kacaját

Rád is lecsap, hogyha lát,

Elhozva a rút halált!

*Aranyüstök* jól vigyázz

Hogyha eljő’ Dérszakáll…”

 

- asszisz intelmező verses népmese; a *-ok közé a hallgatóság nevét szokás mondani

[Khuriboow]

A költő meddő morfondírozása az 

élet értelméről évődve egy borult őszi 

délutánon magányosan merengve a 

szomorún szemerkélő esőbe egy 

faramuci fogadó takaros tornácáról

a lócán lustán ücsörögve

 

Vajh'...

Mi...

Ah...

Semmi...

- Aglaius Atvenustas