bűvdudás

Üdv! Azért azt ne feledjük, hogy Yneven több vallás is állítja, hogy a változás (mindenfajta változás) fő motorja a Káosz - mint egy bizonyos irányba ható, dinamikus szakrális energia. Ami kis mértékben lehet orvosság egy-egy problémára, de nagy mennyiségben jó eséllyel méreg és kontraproduktív. Létezik tehát egy olyan, a külső síkokról származó erő, mely nem engedi át a világot az inercia állapotában leledzeni, és amely több formában is megnyilvánulhat. És nekem ennyi elég is válasznak.

Darabolo; a pyarroni pantheonból kivált/kiváló istenről nem tudok. Olyanról igen, akinek az idők során megerősödött vagy épp meggyengült a hatalma/pozíciója (pl Della), esetleg csak "vendégszerepel(t)" az istencsaládban (Orwella)... De olyanról, aki azt mondta volna, hogy köszöni szépen, de ő mostantól inkább a szólóalbumán dolgozik és betette maga mögött az ajtót, olyanról nem. (A hetedkor végéig bezárólag.) Esetleg valamelyik regényben eshetett szó efféléről, amit nem olvastam (akad egy pár).

A PPL 1. 19-21. oldalán is foglalkoznak már vele, mint egy olyan eseménnyel, melynek során maguk egyes egyházatyák kezdeményezték a pyar istencsaládról szóló dogmák felülvizsgálatát, heves teológiai vitát és botrányt kavarva ezzel.

Örülök neki, én is kedvelem. A nardaelekkel kapcsolatban Diocletianusnak volt anno egy érdekes ötlete, mely a Narmiraen megtartókkal és az elfek vérségi alapú - és vélelmezett - szerafizmusával hozza őket kapcsolatba.

Darabolo, két vonatkozó idézet: "A teológusok szerint (kiemelés tőlem - szerk.) az idők kezdetén azok az istenek, akik Ynev sorsát azóta is formálják, tanácsot hívtak össze, s megalkották az Ősi Egyezményt." (ETK. 152. old.) "A pyar katekizmus utal egy átfogó haláltalan-haláltalan paktumra is Ősi egyezmény néven, mely a közös életteret óvja egy újabb úmadarr borzalmaitól. (...) Hogy pontosan mióta van érvényben (...), csak találgatni lehet. (kiemelés tőlem - szerk.) A hajnalkor két szakrális katasztrófája (Godora második függőkertje és Orwella kimutatkozása) nélkül a halandóknak vélhetően a létezéséről sem lenne tudomásuk." (WMC: Ősi titkok láza... 51-52. old.)

Valamiféle kapcsolat biztosan van. Megkockáztatom, hogy esetenkint (zömmel?) nem két külön csoportról, hanem eltérő kulturális megközelítésről van szó. (Feltételezve, hogy ezen entitások mintázata az értelmes lények ténykedésének - vagy magasabb erőknek - egy-egy adott hatására koncentrálódik egy helyre, s nyilvánul meg "kézzelfogható" módon.)

Kalíthas! Greol; ahogy én látom, az állat-szellemek afféle "természetszellemek", nincs közük a VI. nekrográfiai osztály hasonló nevű lényeihez. Inkább lelkek (anima) alkotta, öntudatra ébredt ideák, akik/amik az adott fajhoz tartozó állatok lélekcsíráinak összességéből tevődnek össze - természetesen több szinten. (A legalacsonyabb kategóriájú állat-szellemek például voltaképp azonosak egy adott állat lelkével. ) Az ilyen természetszellemekről az Enoszuke-kieg. rjúszúkról szóló részei is segítenek számunkra némi fogalmat alkotni. Nyugati felfogással mindenesetre nem könnyű megérteni a mibenlétüket. A lakhelyüket én valahol a belső (köztes) síkokon keresném... (szerk: ha esetleg láttad a Vadon hercegnőjét, Okkoto nagyúr elég jól illusztrálja, milyen lehet egy inkarnálódott, nagyhatalmú állat-szellem) Ha a szabálykönyveket vesszük alapul, a kontinensen (Yneven) valóban csak a sámánpapok képesek állat-szellemeket szólítani; legalábbis az ő erre irányuló mágiájuk van hivatalosan kidolgozva. Enoszukén azonban bizonyos papok és pszi-használók is képesek erre a fent említett kiadvány szerint. Ugyanakkor saját véleményem szerint egyes elf megtartóknak és a Természet fő-szférával rendelkező papoknak (Arel, Antoh) is lehetne akár módjuk kisebb-nagyobb hatalmú állat-szellemek szólítására. De ez hivatalosan nincs beleintegrálva a mágiahasználatukba. Yneven néha tényleg nem könnyű meghúzni az éles határvonalat, mely fajok számítanak állatoknak, s melyek értelmes fajoknak. Ez jórészt a szörnyek, bestiák gyűjtőfogalma miatt van, mely csoport egyes tagjai inkább ide, míg mások kétségkívül oda tartoznak. A megoldás valóban a mentáltest és az intelligencia fejlettsége (absztrakciós képesség) - valamint az égiekkel folytatott kapcsolatuk jellege - körül keresendő. A patkánybárók - nyelvükkel, eszközhasználatukkal, társadalmi szerveződésükkel - már inkább az értelmes lények közé tartoznak, így valószínűleg (és szerintem) nincsenek óvó-felügyelő állat-szellemeik. A patkányoknak viszont minden bizonnyal vannak. És elképzelhető, hogy a patkánybárók képesek kommunikálni ezekkel a két faj között fennálló misztikus kötelék révén.

Én is kíváncsian várom! (Vajon mit szólnak Tharr abasziszi hívei egy szent állat megcsonkításához és arénába vetéséhez? )

Üdv, Rodrigo! Egyáltalán nem írtál baromságot; van/lehet ilyen eset/gyakorlat/karakter - már pusztán konfliktusforrásként is létjogosultsága van. Ám ez esetben nem beszélhetünk nála Élet/Rend jellemről pusztán csak a pozíciója miatt, hiszen az illető a saját pecsenyéjét sütögeti (megengedhetetlen eszközökkel), illetve valamilyen romlottságot fedez önös érdekből. Az ilyen egyházi személynek vagy kevés a hite (gyarló) vagy egyenesen sutba dobta az isteni erkölcsöket. Papként egyiket sem engedheti meg magának; Ynev világán az ilyen személynek előbb-utóbb buknia kell: ezt kívánja a dramaturgia, az igazságérzet és az a tény is, hogy Yneven az istenek még a halandók életében benyújthatják a számlát, ha komolyan visszaélnek a nevükkel. A különféle, Domvik által bizonyítottan támogatott szervezeteknek (Titkos Inkvizíció, Második Arc Testvérisége) épp az ilyen esetek miatt van létjogosultsága: az efféle tekintélyelvű kultúrákban, mint a shadoni, a bűnös könnyen rejtőzhet a hatalom köntöse mögé. Ugyanakkor nem tudom megállni, hogy ne idézzek: "Az ynevi elit tipikus képviselője a gyakorlatban úgy teljesít, ahogy az e világi kiváltságosok legjobbjai tennék, ha neveltetésük során nem használnának kettős mércét, és életükben, halálukban is valódi isteneknek tartoznának számadással." (WMC: Ősi titkok láza...) Az én Ynevem a fentihez hasonló meglátások miatt idealizált világ, ahol a rossz (kisebb-nagyobb vargabetűvel ) igenis elnyeri méltó büntetését, s ahol az erkölcs és a becsület nem marketingfogás, hanem vezérfonál az emberhez méltó élethez.

Hát, nekem ő inkább Rend/Halál jelleműnek tűnik; sőt, ha a szó szoros értelmében veszem, hogy a neki nem tetszőket - és nem az isteni tilalom ellen sorozatosan vétkezőket - "átkozza ki", akkor Káosz/Halál a jelleme. (Valószínűleg beleroggyant az "Isten haragja"-szerepbe; ha túl nagy károkat okoz az egyház reputációjában, jó eséllyel a saját hitsorsosai állítják félre.) ... bár a kiátkozás a szó szoros értelmében aligha jelenthet átokszórást - Domvik papjainak nincs hozzáférése a Halál-szférához. De értem a problémát - tényleg szükség volna egy, a szürke zónában tevékenykedő, vulgármágiát használó alkasztra férfi karakterek számára is. Elvégre a bosziknak e téren jóval nagyobb a mozgásterük; nem csupán a leírások alapján, de "arzenáljuk" tekintetében is.

Megértelek; őszintén szólva nekem sem túl kézenfekvő. Csak próbáltam valamiféle magyarázattal elegyengetni a szabály "göcsörtjeit". Végülis egy isten megteheti ("Uram, áldd meg ezt az italt, s terjeszd ki rá végtelen hatalmad...!") - a kérdés az, hogy megteszi-e.

Kis kitérő1: Igen, a MAGUSban a BM gonosz genyó; elég, ha megnézzük a varázslatait. Ebben a felfogásban kell értelmezni a tilalomfákat. Kis kitérő2: A "bigott katolikus tömeggyilkosokról": Yneven a hit és a vallás nem különül el egymástól; nyilvánvaló jelekkel megmutatkozó, kézzelfogható istenség nevében nem lehet az ő eszmeiségével össze nem egyeztethető tetteket - az elveket kiforgatva, félremagyarázva - végrehajtani. Vagy ha igen, onnantól nem vagy pap, kiestél a pixisből, s számíthatsz az adott deitás kifejezett rosszallására. Ennyivel "egyszerűbb" az ynevi ember élete; és ennyivel nehezebb a dolga a sarlatánoknak, a képmutatóknak és a szociopatáknak: csak mímelhetik a vallási köntöst, de nem bújhatnak belé. Az idézetre visszatérve: szerintem az okozza a nehézséget, hogy kihagyod a játéktechnika mögött felsejlő szellemi-ideológiai vetületet a képletből, Darabolo. Ha egy boszorkánymester már eljut odáig, hogy pappá szentelik ÉS megtarthatja a korábbi varázslatait, akkor azt csak istene jóváhagyásával/támogatásával teheti. Az isteni jóváhagyás feltétele a mélyen megélt hit és meggyőződés. (Azaz nem elég "megjátszani", hogy aztán annak fejében használhassak szakrális mágiát. Ilyen nincs, Tharrt nem tudom átverni - így a büdös életben nem leszek pap, és jó eséllyel még egy halhatatlan haragost is szereztem...) Istene tehát voltaképp megengedi neki, hogy a Hatalom Italával is feltölthesse mana-tartalékait. Ennek nyilván feltétele az istennek tetsző életvitel, az istenség irányában megnyilvánuló odaadás és a megfelelő áldozatok és imádságok bemutatása/elmondása. (Ez nem számszerűsítve ugyanaz, mint amit Kate javasol.) Csak így van értelme a papíron lefektetett szabályozásnak. Ha ezt elfogadjuk, nem kell tovább komplikálni. Ha meg nem, akkor lehet egyéb szabályozásokat kidolgozni. Javaslat1: 6. TSzű BM-ként és 4. TSz-ű papként 42 mana-pontot tud visszanyerni Hatalom Italával, illetve 33-at imádkozással. (A max kerete tehát 42.) Ez esetben, ha Hatalom Italával tölt fel, akkor lesz 42 Mp-ja, amit használhat BM-i varázslatokra. Papi mágiát azonban mindaddig nem használhat, amíg el nem fogynak az így szerzett mana-pontjai. Utána imádkozhat, és használhat 33 Mp-nyi papi mágiát - ugyanilyen megkötéssel. Addig nincs Bm-varázslat, míg tart a papi mana.... Javaslat2: Ugyanez az induló felállás. Ha a Hatalom Italával tölt fel, akkor lesz 42 Mp-ja a BM mágiára. (A max kerete tehát 42.) Papi mágiát viszont most csak addig nem használhat, míg el nem varázsol 33 Mp-nyi BM-kraftot. Eztán imádkozhat, és újra lesz 42 Mp-ja, ebből 33-at papvarázslatokra, 9-et BM-cuccokra (mondjuk villámmágiára) fordíthat még. Aztán számolni-követni kell, miből mennyi fogy. Tehát kicsit komplikáltabb, de megoldható. De biztos vannak más kombinációk is.

Halihó! Darabolo; Azt mindenekelőtt rögzítsük, hogy a karaktered boszorkánymesterként csak valamely "sötét" istenség szolgálatában tevékenykedhet (Tharr, Ranagol). Lehet, hogy az MTK kicsit egyszerűen fogalmaz, de az a lényeg, hogy itt szemléletbeli összeférhetetlenségről van szó: egy vérbeli boszorkánymester soha nem lesz képes olyan mérvű odaadásra, amit egy altruista vallás istene megkíván. (Ha meg mégis, akkor az nem iker-, hanem a váltottkasztúság egyik formáját eredményezi.) Mágiahasználat tekintetében a következő a helyzet: "Ha (a karakter - szerk.) mindkét kasztja mágiahasználó, akkor az egyik féle mágiát az egyik, a másik félét a másik kasztja szintjén alkalmazza biztonságosan. Két kasztjából származó Mana-pontjai nem adódnak össze, csak a nagyobb érték számít, másik kasztjának varázslatait is abból hozza létre. (...)" És itt talán álljunk is meg egy pillanatra... SZERK: átgondoltam az egészet. Ha a ragaszkodunk a leírás betűihez - és szigorúak vagyunk -, akkor a következőképpen foghatjuk fel a dolgot. Az újdonsült pap istene kegyelméből megtarthatja boszorkánymesterként szerzett mágiáját is. (Ezért fontos, hogy ne legyen eszmei különbség az isten és híve korábbi életvitele között.) Az istenség új mana-pontokra nem ad "tárhelyet" neki (mint azt egy friss papnál egyébként tenné), de a régit használhatja új papvarázslataihoz is. Amennyiben aztán a papi szintje meghaladja a BM-i hatalmát - azaz már több Mana-pontja lenne papként mint BM-ként - akkor bővül a tárhely (azaz a papi pontjai lesznek a mérvadók...) Hogy aztán innentől kezdve a boszorkánymesteri fogásai is szakrális mágiának minősülnek-e majd, az már KM-i hatáskör szerintem. Én végül ide lyukadtam ki, de ez csak az én véleményem/megoldásom.

Az én olvasatomban Ynev-kompatibilisen: pigmentproblémás khál szikrafüvezik az Ékes Tegzek Házában. Greol, bocsánat: a Kwyn'Lior alföldet és a Kie-Lyron folyóvidéket meg kell különböztetni egymástól. Előbbi északon van, az utóbbi délen (s ez van közelebb Qusarmához). Jellegüket tekintve is különböznek: a Kwyn'Lior alföldön jobbára nomádok élnek, míg a Kie-Lyron melléke több városállamnak ad (vagy adott) otthont - közülük most talán a legjelentősebb a Hat Város.

Greol; oda tedd leginkább, hogy bárkinek szíve joga jól kidolgozottnak és megalapozottnak vélni és használni bármely netes kiegészítőt, rajongói anyagot egy adott területhez. Másnak pedig éppúgy szíve joga ezekért kevésbé lelkesedni, ennélfogva mellőzni. Ha valaki nem szeretne mamutokat a déli jégmezőkön, nála akkor nem lesznek. Sem az egyik, sem a másik nem megy szembe azzal a kevéssel, amit a területről tudunk. Őszinte leszek: nem vagyok feltétlen híve a "méltatlanul kidolgozatlan területek", fehér foltok mindenáron való eltüntetésének (mondjuk odarajzolok három várost, amiről aztán az égvilágon semmi érdemlegeset/eredetit nem tudni, de ott vannak, és ez tök jó...) . A fehér foltokban az a jó, hogy minden mesélő odaillesztheti a maga kis ötleteit, amik Erionba - vagy épp máshová - az eddig megjelent anyagok alapján nem férnének bele. (És ettől még nem lesz "stipistopi"/hivatalos/általánosan elfogadott - nem is ez a cél.) Ha kijön egy jó regény, ami az adott területen játszódik, megfogja az olvasóit, szervesen illeszkedik Ynevbe, akkor a mesélők úgyis használni fogják az ott felmerült ötleteket. (Persze nyilván még ebben az esetben is lesz, aki nem - mondjuk nem olvasta az adott művet.) Szóval így. Remélem, érezhető, hogy az erioni párducmintás reggae-banda és a Csipkerózsika-Wellness e szemléletbe kevésbé fér bele.

Darabolo; ezen én is gondolkodtam. Qusarma dzsungeleiben talán elférnének.

Mit kell tudni Ynev időjárásáról? A fenti idézetből leginkább azt lehet tudni, hogy szerzői a mamutokat kedvelik (mondjuk a jetik és a pézsmatulkok helyett), és azokkal népesítették be saját Ynevük déli jégmezőit. Yneven tényleg majd' minden lehetséges. Bárki, aki veszi a fáradtságot, színesíthet rajta. Ezzel leginkább azt akarom mondani, Greol, hogy a te Yneveden meg simán túrhatják a tundra havát zuzmó után vad mamutcsordák. Éppoly megalapozottan, mint a fenti idézet.

Elnézést; belátom, hogy ez így kevés lehet, ezért idézek a Kronus Magra által lejegyzett mítoszból: "Az árvák (éa: a godoniak ősei - szerk.) eztán azt firtatták, miért kell a sötétben élniük, s miképp lehet, hogy még egymás nevét sem ismerik. Iovedyn (éa: Jovidon - szerk.) beszélt nekik a Shíolról és urairól, a seyrafokról. Róluk, akik átjárnak a világok között, de nem mindben tudnak saját valójukban megmaradni, ezért másokét orozzák el, s váltig keresik a mulandó testek közt a legkülönbeket, hogy azokat elbitorolva uralkodhassanak mindeneken. A homály árvái megértették, hogy ittlétük a seyrafok akarata szerint való, s valamiképp tisztátalan. (...)"

Hogy más testével verhesse a csalánt.

Igen, a hatodkor elég rövidnek tűnik (főleg az ötödkorhoz képest), de - legalábbis mozgalmasságát tekintve - annál kiadósabb volt, s annál inkább meggyötörte Ynev lakóit. A DÓBról nagyon kevés érdemi információ maradt fenn, s az általad kérdezettek legjobb tudomásom szerint nem tartoznak közéjük. Ami pontosítható az összefoglalódból: a godoniak őseinek mágikus potenciálja nem a síkuraknak köszönhető (ők csak elbitorolták a befogadásra alkalmas testeket), hanem egy Jovidon nevű entitásnak, aki titkon felkarolta őket. Egyebekben az óbirodalom olyan berendezkedésű is lehetett, amilyennek te felvázoltad. Síkokon átnyúló struktúra, amelynek Yneven is voltak hídfőállásai. Minden egyéb erre vonatkozóan csak találgatás. (Szerk: de ha a Ryekkel kapcsolatos irodalomból indulunk ki - s ugyebár azért vannak párhuzamok - a démonok és a különféle köztes alakzatok száma biztosan több volt, mint pár száz.)

Üdv! Darabolo; az óbirodalom valamikor az ötödkor során keletkezett, és a hatodkor elején bukott el. A Krán által megroppantott gerincű államalakulat koporsójába az utolsó szeget valószínűleg a godoniak lázadó ősei verték a korvalani ütközet során, melyet a hagyomány P.e. 1334-re tesz. A hatod-vagy káoszkort Kyria bukásától (P.e. XXX. sz. ?) Pyarron alapításáig számítja az ynevi történettudomány. Utolsó félezer esztendejét éjidőknek is nevezik.

Hát... szerintem ha ártatlant büntet/öl meg merő hanyagságból, rosszabbra is számíthat, mint átmeneti "kegymegvonásra". A minimum, hogy önmarcangoló bűntudat és hosszú vezeklés vár rá, isteni pártfogója aktív támogatása nélkül. Bár ez inkább már szépirodalmi kategória; szerepjáték esetén túl hosszú időre és túl nagy mértékben koncentrálódna a figyelem a csapat egyetlen karaktere köré. De életút-játékba valószínűleg belefér, ha mindenki éretten áll a kérdéshez.

Volt agymenés/találgatás Uwel ősi eredetéről, de semmi konkrétum. Annyi szent, hogy a hetedkorban már pyarroni istenség, s ha voltak is szerafistái, mára halottak.

Igazság szerint a PPL-ben van az is, hogy: "A pyarroni istencsalád tagjai közül Kyel, Darton, Uwel és Antoh várja el az italáldozatot. Kyel papjai mézzel vegyített tejet öntenek a földre, Darton és Uwel szolgái a tűz lángját hintik meg tiszta vörösborral, amelybe tulajdon vérüket keverik." (PPL I., 11.oldal) Ez van néha, ha egy kiadványt több szerző is jegyez. Szóval talán úgy lehet ezt az ellentmondást feloldani, hogy bizonyos rendházakban ez, míg másutt az a gyakorlat.

Ahogy én a vonatkozó RÚNA-cikket nézegetem, az oltáron felhalmozódó értékek inkább mesteremberek - azaz egyszerű hívek - általi felajánlások, mintsem papi áldozati tárgyak. Szóval ez utóbbiak ettől még simán eltűnhetnek. Amúgy eddig egyedül az Arel-pap leírásánál találtam konkrétumot arra nézvést, hogy a pap által áldozatként bemutatott tárgyat az adott isten magához emeli. Mindenesetre tehát van ilyen gyakorlat - ha tetszik, akár általánosnak is tekinthetjük. "A másik áldozati mód tárgyáldozat, és mindig harc után mutatják be, mégpedig a viadalban legyőzött legnagyobb ellenfél egyik fegyverét vagy vértezetének darabját a fennhangon elkántált ima alatt az ég felé emelik. Az istennő mindkét esetben átható sólyomrikoltással és szélfuvallattal jelzi, hogy elfogadta a neki felajánlott ajándékot, ami ilyenkor percegő szikrák közepette eltűnik."