bűvdudás

Halihó! Amber; azon kevés infó alapján, amit találtam róla, szerintem leginkább a pugosshoz hasonlíthat, a kifejezettebb keresztvassal bíró darabok közül.

Üdv! Ha nem akarod cifrázni, az ETK szerint a dolog egy nekromantának pofonegyszerű: megidézi az adott túlvilági lényt, majd kioltja a gyertyát... Ilyenkor a lélek visszakerül a reinkarnáció legalsó lépcsőfokára - de legalább visszakerül a körforgásba. Ellenkező esetben erre esélye sincsen. Valószínűleg ugyanez a hatás érvényesül, ha egy Élet jellemű pap megidézi istene valamely Küldöttjét - vagy ha mondjuk valaki megfelelő eszközzel (varázsfegyverrel, tűzzel, mágiával) elpusztítja az adott túlvilági lényt. A kötések felbomlanak, s a lélek ugyan teljesen lecsupaszodik - de legalább szabad. Mondanom sem kell, hogy a dolog csak a lélekkel rendelkező élőholtak esetében működik (nagy vonalakban a II.-VII. necr. osztály); a tudattalan élőholtak és démonok esetében nem. Ha nincs lélek, nincs mit felszabadítani. Tehát a zombi esetében sem merülhet fel a kérdés (a zombi mozgó holttest minimális tudattal de lélek nélkül).

Sziasztok! Darabolo; két dologban is igazad van. Az egyik, hogy a szeráfi alku megszüntethető. Van egy - viszonylag egyszerű - szertartás, amely felbontja a paktumot. Vége, oda a hatalom. Búcsút inthetsz az eddigi bónuszaidnak, maradsz egyszerű halandó. Mondanom sem kell, hogy kevés szerafista lépi ezt meg. A másik, hogy vannak töredékes alkuszövegek; sőt, a legtöbb fennmaradt paktumszöveg ilyen. A teljes szöveget csak az adott entitás legelső szerafistája, a jogar ismeri, akinek ritkán áll érdekében a teljes verziót megosztania másokkal. Ezek a töredékes/megszűrt/butított alkuszövegek jellemzően kevesebb hozzáférhető hatalmat biztosítanak az őket megismerő szerafistáknak, zömmel alacsonyabb szintű (vagy valamiért problematikus) evokációk vannak bennük. Ezzel együtt a siyeraf ugyanúgy biztosítani kénytelen az ezekben fellelhető hatalmat, mint az eredeti szövegek esetében, kibúvó tehát ezek alól sincs. De a fenti két dolog továbbra sem érinti azt a megállapítást, hogy közdémonok nem kötnek szeráfi alkut, mivel nem is szeráfok. Hiányzik hozzá az okuk éppúgy, mint a minimálisan elegendő hatalmuk. Az égvilágon semmit sem nyernének vele, viszont mindent elveszítenének - a csekélyke hatalmukat és valójukat is. Tharr. A guttarok közül emelkedett ki, de ez nem jelenti azt, hogy egyszerű közdémon lett volna. Nem sokat tudunk az alvilági kíndémonok hatalmáról, arra azonban sehol sem találtam utalást, hogy közönséges démonok lettek volna. Tharr felemelkedéséről korábban már írtam pár gondolatot - jókor hozakodott elő a jó programmal. Van olyan elképzelés, hogy egy korai kyr istenség, Avista helyét vette át a pantheonban. Biztosat nem tudunk. De a szerafizmus eszközeivel ismereteink szerint nem is élt. Crantaiak és Baál-Káin. A Tongoriában űzött nekroszerafizmus speciális jelenség, teljesen külön kategóriaként illik kezelni. Kell hozzá a vér köteléke, azaz csak leszármazási ágon működik. A torzult, elembertelenedett személyiség (bizony; az általad említett "pár száz év" mintegy tizenhatezer esztendő...) pedig nemhogy nehezítené, de még erősíti is a szeráfi alkura való alkalmasságot (lásd a fentebbi hozzászólásom hatodik bekezdésének végét). Avatárok ugyan a vér hígulása miatt minden nemzedékkel kisebb valószínűséggel támadnak a tongorok között, de Baál-Káin esete kivételes és intő példa, hogy azért hiba volna alábecsülni őket. Orkok és Ughjorbaghan. Az orkok a dolgozat szerint nem űzik a szerafizmust, az ő héroszimádatuk szakrálisabb természetű. Az ork héroszok zömmel megőrizték a népük és társadalmuk által vallott értékrendet, s utódaik rajongása és imádata emelte őket magasabb polcra, nem patrónusi alku. A Falánk elvben (legalábbis ami a kaliberét illeti) valószínűleg alkalmas lenne szeráfi alku megkötésére - más kérdés, hogy szemlátomást nem foglalkoztatja ilyesmi. (Lehet, hogy még az ő gondolati sémája nem távolodott el eléggé a halandókétól?) Sárkány és elflovas szeráfok. Ez nekem nincs meg. Összefoglalva a véleményem: klasszikus szeráfi alkuhoz arra hajlandó, kellő mértékű hatalommal bíró túlvilági entitás szükséges. Potenciális patronáltakban - azaz fogékony; tudás és hatalom után ácsingózó halandókban - már valószínűleg nem lesz hiány. Az esetek többségében ez utóbbiak úgysem lesznek tisztában a várható járulékos következményekkel (ti. a személyiségük teljes elvesztése), úgyhogy kapva kapnak a páratlan lehetőségekkel kecsegtető ajánlaton... Valószínűleg ezek a válaszok sem lesznek számodra kielégítőek, de nem igazán vannak más, teljesebb válaszok. Ha neked ez így nem kerek, csak egy tanácsom lehet: formáld olyanra, ami a játékosaidnak és neked, a ti Ynev-képeteknek megfelel. A fontos, hogy szórakozzatok jól.

Üdv! Értem, ez is egy elképzelés. Azonban a Szerafizmus cikk szinte összes hivatkozása túlvilági hatalmasságokra utal, amikor a siyerafokról beszél. Három részt be is idéznék, ami alátámasztani látszik azon vélekedésünket, hogy közdémonok és elementálszolgák nem kötnek, nem köthetnek szeráfi alkut: "A szó (siyeraf - szerk.) értelme tehát “külső sarj”, “a túlsó világ gyermeke” lehetett. Ez alatt minden bizonnyal azokat a különféle önálló értelemmel bíró entitásokat értették, amelyeknek otthona kívül esett az anyagi síkokon, s jelentős hatalommal rendelkeztek, ám korántsem akkorával, hogy isteneknek lehetett volna tekinteni őket"". "Az a siyeraf, aki (...) gyakorlatilag minden hatalmát szétaprózza halandó pártfogoltjai között, (...) annyira elgyengül, hogy lesüllyed az alsóbbrendű szellemek sorába." (Azaz, noha túlvilági lény marad, megszűnik siyerafnak lenni, így nem lesz képes szeráfi alkut kötni sem. - szerk.) " ... még a legalantasabb siyerafok is olyan messze magasan állnak a közönséges halandók fölött, hogy erőszakkal való megzabolázásukhoz Ynev egyik legtapasztaltabb mágusára lenne szükség. " De még ha el is fogadjuk, hogy elméletileg közdémonok is köthetnek szeráfi alkut (vagy valami olyasmit), az felettébb valószínű, hogy már az első szerafistájuk (az ún. "jogar") első evokációi is szárazra szipolyozzák és a nemlétbe taszítják őket, olyan csekély a hatalmuk. Ergó eszük ágában sem lesz szeráfi paktumot megszövegezni... noha kétségkívül eredeti módja lenne ez az öngyilkosságnak. Amit bizton kijelenthetünk a cikk alapján, hogy egy 10. szintű varázsló semmiképp sem köthet szeráfi alkut, lévén nem túlvilági lény. (Arról nem is szólva, hogy ilyeténképp értelme sem volna ilyesféle paktumot kötnie.) Már "a dzsinnek, a máridok, az eltávozott lelkek és a különféle állatszellemek" sem lehetnek siyerafok, "mert ők túl szoros szálakkal kötődnek az általunk ismert világhoz". Márpedig ha ez kizáró ok, akkor az élő varázslók minden további megfontolás nélkül kiesnek a lehetséges jelöltek közül. De az is kétségtelen, hogy van a közdémoknok számára is járható útja a halandókban rejlő potenciál kihasználásának. Megszállás, elbitorlás... és persze ott vannak a vulagharok.

Csak egy észrevétel: egy daronne nem fog szeráfi alkut kötni senkivel, ahhoz túlzottan kevés. Erre írta MG, hogy: "Sajnos a szerafizmus játéktechnikai kidolgozásának eddig csak olyan változatai vannak, amik köszönőviszonyban sincsenek a szerafizmusról szóló (egyetlen, tehát nincs több verzió) cikkel, ami Reniertől származik. Javarészt kimerülnek (...) a "közdémonok hatalmat osztogatnak" verziókban. "

Sziasztok! Utóbbi elképzeléssel az a gond, hogy a Szerafizmus c. cikkből elég jól kirajzolódik, hogy szeráfi alkura csak meglehetősen nagy hatalmú entitások képesek. Azaz egy ilyen fajzat avatárja (megtestesülése) sem lehet gyenge kezdő, hiszen övé a lény (szinte) teljes tudása és kapacitása. Úgyhogy valóban nem megfelelő JK már csak ezért sem. A másik ok az MG által is kifejtett teljes átalakulás: többé nem számít, hogy a játékos mit szeretne "csináltatni" a karakterrel. Az avatárt már nem az ő akarata mozgatja. (Elhivatott szerepjátékkal, rákészüléssel nyilván ezt is meg lehet jeleníteni, de egy ilyen igazán hitelesen kijátszott karakter többé aligha lesz alkalmas a csapatjátékra... ) Továbbá amit számításba érdemes venni még, az az a tény, hogy nagyon kevés szerafista éri meg az avatárrá válást. A mind nagyobb hatalom és az ezzel járó átlényegített állapot olyan torzulásokat idéz elő a személyiségükben, ami - bár ez nagyban függ a patrónus alapvető gondolati sémájától - újra és újra istenkísértő magatartásra sarkallja őket. (Pláne ha rendszeresen használják a nagyobb hatalmú evokációkat.) Magyarán jó eséllyel túlbecsülik kapott hatalmukat, s elég rendesen elszállnak maguktól. Ez pedig, mint tudjuk, ritkán életbiztosítás. S ha a játékos hiteles akkar lenni, akkor sokszor a jobbik meggyőződése ellenére kell "cselekedtetnie" kedves karakterét. Mindenesetre izgalmas kérdéskör, és nagyon színes dolgok születhetnek belőle.

Sajnos nem igazán van több érdemi infó. Én úgy gondolom, ez nem is baj - a kevesebb néha több, és marad játszótér bőven a fantáziának.

Üdv! Darabolo; erről kevés a hivatalos, nyomtatásban is megjelent infó, ismereteink zömét Kornya Zsolt fórumos anyagai képezik. Az Ediomad legmélyén őrzött rettenet - amennyire tudni lehet - a Földet Faló Féreg néven is ismert ősi istenség, akinek az egyik megnyilvánulási formája talán Phet... A Hét Törvény Tudói őrzik, azzal a nyilvánvaló céllal, nehogy teljes valójával a világra szabaduljon. (Az aquiroknak - a közhiedelemmel ellentétben - nem céljuk elpusztítani a világot, ahol élnek... ) Magáról a Hét Törvényről keveset tudni. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy Ediomad mélyén elég komolyan veszik a betartását, s hogy az emelkedettség fokmérője, ki hányat ismert meg belőlük anélkül, hogy belepusztulna. A legelső, a legközismertebb törvény így szól: "Aki a törvényt megszegné, Az haljon meg, Szavai aludjanak ki, Így szól a törvény." Illetve ismerjük még a Hét Törvény Tudói egyikének tabunevét is: Aggok Atyja. Most hirtelen ennyit, hamarosan indulnom kell hazulról.

Megsemmisül, igen. Én csak arra volnék kíváncsi, hogy ez a gyakorlatban mit jelent. Merthogy a "megsemmisül" általában csak egy hangzatos kifejezés az "elpusztul" ige helyett. Amennyire tudjuk, az égvilágon semmi sem semmisül meg igazán, a rendszer zárt. Hátha az orkok lelkével is ez a helyzet: megszűnik ugyan annak lenni, ami (elpusztul), de nem múlik el nyom nélkül, és idővel újrakezdhet. Csupán nem léphet feljebb sosem. Különben igen jelentős lék tátongana a lelkek körforgásának zárt láncolatában... De ezek csak metafizikai agyalások részemről. Mindazonáltal az az elképzelés, hogy az orkok lelke efféle zsákutcába került, sokkal megélhetőbb számomra, és Orwella átkának kijátszhatóságát is jobban magyarázza, mint az, hogy az orkok lelke a halál pillanatában semmivé foszlik és kész. De ez már csak afféle akadémiai szőrszálhasogatás - az orkok aligha foglalkoznak vele. Ők úgy tudják, hogy a lelkük velük pusztul és kész. (Ami voltaképp igaz is.) Nem rágódnak a hogyanokon, maximum dühíti őket a dolog.

Tharr a válsággal küzdő kyr birodalom népességét szólította meg egy olyan krédóval, amely alkalmas volt arra, hogy új lendületet adjon a célt és eszményeket vesztett tömegeknek. "Ha nem tudsz úrrá lenni a káoszon, válj eggyé vele!" Hirdette, hogy az állati ösztönökben nincs semmi szégyellnivaló, megélésük erősebbé teszi az egyént és így a közösséget is. Ez a "ragadozó-carpe diem"-eszme csakhamar (néhány évszázad alatt) hatalmas tömegeket tudott megérinteni, melynek hátán ő maga is igen gyorsan felemelkedett. Tudom, hogy ez nem játéktechnikai válasz, de így történhetett: a megfelelő húrok jó időben történő megpendítésével rövid időn belül hatalmas mennyiségű hitenergiára tett szert. A kutyás dolgot nem feszegetném, de az orkokkal kapcsolatban tulajdonképpen igazad van. Nem tudjuk persze, mi történik pontosan az orkok lelkével, de valószínűleg szétesik, és talán alapszintről kezd újra. (Nem jut egyre feljebb a csigalépcsőn a toronyban, csak ott esik-kel a pince és a földszint között.) Hacsak valaki -mint Darton a Hallgatagok esetében - bele nem avatkozik a folyamatba.

Az elf kopókról és hasonszőrű társaikról egyszerűen nem tudunk eleget, hogy felelősen kijelenthessünk velük kapcsolatban bármit a tárgyban. (Előbbiek kapcsán még az sem egészen tiszta, hogy állnak a beszéddel... ) Fogékonyak-e a metafizikára? Mert ha igen, akár ki is alakulhat bennük az igény a felsőbb hatalmakkal való kapcsolat tudatos megélésére. Pillanatnyilag úgy gondolom, hogy a vallásos rajongáshoz az elf kopó vérvonalak esetében az az érzület áll legközelebb, amit azon elfek iránt táplálnak, melyeknek "szolgálatába" beleszülettek. Többnek tekintik már őket nagyhatalmú falkatársnál, de a kapcsolatuk nem misztikus jellegű, s nélkülözi a metafizikus jelleget. (Az elf nem sugallatok és ómenek útján kommunikál a kutyájával... ) Orkoknak, goblinoknak nyilván van hitenergiája, de ez pillanatnyilag szétoszlik a számos hérosz és egyebek (Darton, Orwella, Ranagol, hekkák, démonok, tudomisén) között. És innét már csak egy macskaugrás: Yneven az istenek nem feltétlenül teremtői is azoknak a fajoknak, amelyek hitükkel és odaadásukkal táplálják őket. (Tharr talán a legeklatánsabb példa erre.) Magyarán az, hogy istenként teremtesz egy fajt, még messze nem garancia arra, hogy meg is maradnak imádatod mellett.

Amennyiben a baktériumok (?) képesek vallásos rajongásra, odaadásra és az adott istennel való közösség megélésére, akkor mindenképpen. Tartok azonban tőle, hogy legalábbis kifejlett lélek (nem puszta lélekcsíra) kelletik az efféléhez. Ez pedig Yneven az értelmes lények (állatinál magasabb intelligencia) sajátja, ha igaz.

Üdv! Azért meg kell különböztetni a hit által biztosított energiát (amit az istenség kap a hívektől) és a hívő - mondjuk manában mérhető - hatalmát (amit jellemzően az istenség ad a hívek egy csoportjának). Az istenségek hatalma a kultuszuk népszerűségének függvénye, s nem azé, hogy hívei egyenként mekkora hatalommal bírnak. Bár már egyetlen mos-quin - vagy akár fővarázsló - mágikus hatalma is nagyságrendekkel nagyobb, mint félmillió közönséges (varázstalan) emberé, az előbbi képtelen kellő mértékű hitenergiával fenntartani egy istenséget, míg az utóbbiak (és leszármazottaik) már igen. Olyannyira, hogy az utódok közt akár olyan nagyhatalmú papok is születhetnek, akik felvehetik a versenyt a fentebb említett fővarázslóval. Így alakul át a vallásos rajongás kézzelfogható manává, melynek hasznát már a hívek élvezik (a kölcsönösség elve alapján - "én, ha kérek, adok is" ). A példa kedvéért: egy pyarronita parasztlány vallásos áhitata sokkal erősebb lehet, mint egy, a vallás iránt csupán felületes érdeklődést mutató lar-dori varázslómesteré: mana és hatalom ide vagy oda, Adron közvetve sokkal többet kap a lánytól, mint a magisztertől... (pedig a leány csak a panteon egészének tagjaként gondol Adronra, de szívének teljes rajongásával tulajdonítja - és köszöni meg - az éltető tavaszi napot az istenségnek).

Oké.

Üdv! Shen; noha vitathatatlanul nagy eredmény Sobira visszavételének köszönhetően a nyugati és északi frontok 3693-as megmerevedése, arról korai volna beszélni, hogy az amundok megrogynának. Arról meg pláne, hogy kiszorulnának a dzsad területekről... Az Ibara és az emírségek túlnyomó része még mindig a Manifesztáció kezén van, amikor elveszítjük a fonalat (A Kos és a Kobra éve végén), a Theemeth hadoszlop pedig zavartalanul arat diadalt diadal után a dzsad világ délkeleti végein - azaz a Keresekedő Hercegségek és Gorvik tőszomszédságában.

Csak egy pontosítás engedtessék meg nekem a zárójeles kitételhez: "A Teremtés titkos története" a Halk szókkal, sötét húrokon novelláskötetben megjelent nyomtatásban a DV-nél 2013-ban.

Üdv! MasterV; örülök, hogy segíthettem. Nyilván nem véletlenül "titkos történet" ez a teremtésé; nem csak a "casual játékosaid", de - mint mondtam - az ynevi tömeg sem tudna mit kezdeni efféle igazságokkal. Darabolo; ne feledd, hogy egy korforduló küszöbén állunk. Nagyon kevés államalakulatot fog érintetlenül hagyni ez az apokalipszis... Készséggel elismerem, hogy Nagy-Shadon kialakulásának körülményeiről csak elég nyers vázlatot tudtam megjeleníteni, de pillanatnyilag nagyon kevés infó áll a rendelkezésünkre. A Manifesztációs Háború novellafüzér elapadt, s momentán a Garmacor-ciklus is áll. Pedig ezek vihetnék túl a Délvidék történelmét a Manifesztáció viharán, illetve ezek adhatnának részletes magyarázatot a hogyanokra és a miértekre. És itt jön képbe a "kinek-kinek a maga Ynevét"-szlogen: olyan magyarázatot adj a játékosaidnak, ami az eddigi játékaitok Ynev-képébe belefér. Syburrban elég ha annyit tudnak, hogy "Shadon erősebb és elzárkózóbb, mint valaha...". (Pyarron rossz szemmel nézi a shadoni-gorviki közeledést.) Ha ez mégsem volna elég, KM-ként kénytelen leszel rögtönözni. Valláselmélet - ezt mindketten érintettétek: számos ideológia és eszmei áramlat foglalkozik az istenségek mibenlétével, céljaival, illetve a haláltalanok és híveik kapcsolatával. Az az elmélet, amire ti utaltok ("élősdi haláltalanok" eszméje), csak az egyik ezek közül. Igaz, a legnépszerűbb az ekvalisták és a blaszfémisták között. Szerintem azt mindannyian érzékeljük, hogy ez nem az axiómák birodalma. A transzcendens nehezen hozható egy fedél alá a formális logikával. Az istenségek léteznek, de hogy ezt miképpen és mi célból teszik, arról közel húsz évszázada vitatkoznak Yneven a tudós fők.

Üdv, MasterV! A Titkos Inkvizíció nyilván ismeri a Riva Apokrif azon kivonatát, amit mi A Teremtés titkos története címmel olvashatunk. Abból pedig az hámozható ki, hogy Domvik éppúgy az Oltalmazóként is ismert Egy szilánkja*, mint pl Ranagol vagy akár Darton. S ezek a szilánkok egy ideje már újra közelítenek egymáshoz... Ez az az igazság, amivel - legalábbis az egyház megítélése szerint - az egyszerű hívők nem tudnának mit kezdeni. Hiszen a kánon szerint Domvik (éppúgy, mint nyugatabbra az előbb említett Kosfejes Úr) pantokratikus entitás, azaz - liturgiája szerint - egyedülvaló, mindenek fölött uralkodó és oszt(hat)atlan. *Mindazonáltal hiba volna ezeket a szilánkokat öntudatlan, töredékes, magukban életképtelen képleteknek tekinteni. Nagyon is jól alkalmazkodtak a szerepükhöz, öntudattal, arculattal (valamint jelentős hatalommal) bírnak, s időközben felnőttek azokhoz a kihívásokhoz és elvárásokhoz is, amiket az isteni lét jelent... Az Úr-arcok épp arra valók, hogy ezt az elzárkózó/parancsnokló isten-képet valamelyest antropomorfizálják, emberközelibbé tegyék. Jobban belegondolva tulajdonképpen nem kizárható, hogy már maga Domvik is több szilánkból álló, ámde immár összetartozónak tekinthető része az Oltalmazónak ("diffúz pantokratikus társulás") - az összeforrás igen előrehaladott állapotában. A lényeg: Yneven az istenségek mindenkori arculatát legalább annyira meghatározzák híveinek róluk alkotott elképzeléseik, mint a magukban hordozott alapjelleg. Szó nincs arról tehát, hogy Domvik művi konstrukció (valós tartalom nélküli üres báb) lenne: momentán azt a formát viseli, amelyen keresztül pillanatnyilag a leghatékonyabban működhet együtt az őt imádó halandók millióival. A folyamatot az egyszerű elme a "kezdetektől lezártnak" éli meg ("Domvik mindig ilyen volt van és lesz"), holott koránt sincs még vége.

Üdv! Darabolo; Új-Godon (aka. Nagy-Shadon) igazából még nem jött létre, csak a közeli jövőben "fog", ha a megfelelő történetek egyszer megírásra kerülnek. Az államalakulat - amelyet én inkább afféle perszonáluniónak képzelek el - létrejöttében fontos szerepe lesz az egész Délvidéket megreccsentő Manifesztációnak, melynek folyományaként Shadon és Gorvik is kénytelen összefogni a létüket fenyegető amund mesterkedések és invázió ellen (Shadon a királyát és a főhercegét, míg Gorvik csaknem a területét veszti el Amhe-Ramunnak köszönhetően). De döntő szerepe lesz egy királyi frigynek is a Birodalom Pentangelin házból származó új királynője, illetve a Szürke Ranashavik árnyékából kilépő II. Terda között. És nem utolsósorban Rudrig ves Gramacornak... Magyarán, mikor Gorvik magára maradt az amund fenyegetéssel szemben, egyedül Shadon nyújtott neki kézzelfogható (katonai) segítséget. Az államvallásról - ha ugyan lehet beszélni efféléről e korai szakaszban - nem esik szó, csupán arról, hogy Ranagol/Shackallor elfordítja arcát Gorviktól. Hivatalosan tehát valószínűleg Domvik védelmezi majd az új birodalmat, főleg miután II. Terda az uralkodónőre hagyja a kormánykereket, s eltűnik a történelem színpadáról. És ha már Domviknál tartunk: az Egyetlen - a M* valóságában -pedig távolról sem kitalált isten, mindösszesen eléggé monopolizált a liturgiája, s ezért tűnhet művinek...

Üdv! Lucius con Erigow; valahogy úgy, ahogy tetra írja. Alaphelyzetben kecsesebb hosszúkard, kihúzott markolattal másfélkezes. Pallost kihagynám a képletből, mert, ugye, a MAGUSba konvertálnád, és ebben a rendszerben a pallos nehéz pengét (is) jelent.

Halihó! A többiek elég jól ismertették a fő mozgatórugókat, de az kimaradt, hogy Bincaida - nem Krán és nem Ranagol, hanem egy ambíciózus ranagolita "kalandor"- grandiózus terve megkoronázásaként Narvan angyaltrónusával (és a Hasadék erejével) együtt a Voltak fegyverét is szerette volna megkaparintani. Talán emlékszel a város kikötőjét vigyázó két roppant angyalszoborra... A toroniak nem véletlenül lőtték szét az ódon település hatalmas pentagrammát formázó stratégiai pontjait, s velük a kőkerubokat is. Volt annyi eszük, hogy felmérjék, a Voltak fegyvere kiszámíthatatlan erejű, és egész Északra - így Új-Kyriára - is veszélyt jelent. Meg sem próbálták használni, inkább gondoskodtak róla, hogy más se tegyen vele kísérletet.

"Háztáji" Ynev alatt feljebb éppenséggel azt a házi használatú Ynevet értettem, amit minden rendszeresen együtt játszó csapat és mesélő megalkot magának. Kidolgozhatjuk akár Oghogul (mező)városát , akár Tynnar-Zyrchad élőholtak kísértette romjait vagy épp az erioni Mogorva csajhoz címzett fogadót... Senkit se bántunk és tévesztünk meg vele: magánügy. Szerintem nem kell ezt tovább magyarázni. Sem a szürkék jószándékát, sem a szorgalmukat nem vontam kétségbe; az Enoszuke pedig a mai napig a kedvencem (ennek minőségét egyébként GA sem vitatja; bővebben itt: http://www.deltavision.hu/forum/viewtopic.php?pid=12731#p12731). Magamat ismételem: válaszoltam egy kérdésre - a "szürkék" Oghoguljáról semmit sem tudunk, GA Oghogulja viszont jól beazonosítható. Ez van.

Halihó! MG; a Két hold megjelenési dátumának bárki könnyűszerrel utánajárhat, ezért nem láttam szükségét azt közölni. Amúgy '94-es. Ebben a kiadásban Oghogul a 294. oldalon bukkan fel; egészen pontosan "Oghogul mezői" formában. Nos, egy településnek/városnak inkább parkjai - esetleg rétjei, legelői - lehetnek, mint mezői, de mindegy is. Végülis Budán is van egy Vérmező... (szerk: Bocsánat, időközben rájöttem, hogy az idézet dátumáról és forrásáról beszéltél, nem a regénybeli megjelenésről. De ahhoz meg csatoltam linket.) Hogy miért mond ellent GA a Szürkék térképének? Nem tudom. Talán csak azért, hogy a kartográfusoknak ne legyen igazuk. De talán azért, mert eredetileg tényleg máshová, másként képzelte el Oghogult, mint ők, s nem zajlott egyeztetés. Én ilyen mélységben nem látok bele mások fejébe, az indokaik kapcsán pedig nem kívánok találgatni. Annyit tettem, hogy leírtam, mint mond a szerző (kérdésre válaszolva, nem csak úgy) arról a földrajzi névről, amelynek megszületésénél legalábbis jelen volt.

Üdv, norbre! Oghogul kapcsán: Mivel az "Oghogul" földrajzi nevet először Wayne Chapman (Gáspár András és Novák Csanád) használta irodalmi műben - jelesül a Két Hold c. regényben -, helyénvalónak tűnik GA-t idézni a kérdésről: "Tynnar-Zyrchad nem rémlik, úgyhogy a kérdésnek ezt a részét passzolnom kell. Oghogul viszont nem város, hanem vidék, a hogulok, azaz vándorok földje - az ötödkorban a Kyria északkeleti határán emelkedő lánchegységtől az óceánig húzódó síkságot emlegették így. Manapság Niare a neve." (link: http://www.deltavision.hu/forum/viewtopic.php?pid=8209#p8209) Mikor szóba került, hogy márpedig Szürkék térképein Oghogul bizony egy város (volt) északnyugaton, ezt válaszolta: "... na ez a gond a szürke térképpel (...) Annyi történt, hogy valaki megszeretett egy nevet (Po-síkság), és kiírta a térképére... Campobasso városa fölé. Van még pár száz ilyen egyébként, csak többnyire diszkréten hallgatunk róla." Magyarán a térkép szerkesztői nem egyeztettek érdemben Oghogulról annak megálmodóival, mielőtt a térképükön identitást kerestek neki. Egyébként Galántai Zoltán is használta az Oghogul nevet a Kőbúvár c. írásában, de ő "előtte rákérdezett. Arra is, hogy szabad-e." (Idézet: GA) Írtad, nem találsz a fenti településekről leírást: na ez az... Ami engem illet, az a véleményem, hogy csak azért teljesen fölösleges "hivatalos" településeket stb. bejelölgetni Ynev térképén, merthogy "biztosan van ott is valami". Yneven a fehér foltok gyakorta nem arról szólnak, hogy a vidék lakatlan, hanem arról, hogy még nem sikerült tartalmilag (irodalmi és/vagy szerepjátékos helyszínekkel) érdemben megtölteni. Magyarán ezek a foltok potenciális helyszínei egy-egy jól megírt regénynek - rövidlátó dolog tartalmatlan - és a későbbiek során is a levegőben lógva hagyott - nevekkel rájuk tenyerelni, és elfoglalni egy szépen felépített település vagy vidék elől a teret... "Háztáji" Ynevünkön persze mindannak helye lehet, amit odaképzelünk - de azért akkor sem árt, ha van mögötte koncepció.

Üdv! A Summarium leírása szerint mind amund-vérű, mind - az átlagosnál közelebbi - dzsenn felmenőkkel rendelkező emberek előfordulnak a dzsad világban. Amund vérűnek gondolja a a forrás pl a Kígyó nevű Ikert. Ennek alátámasztására ezeknek a dzsadoknak a hatalomszavak elleni passzív védelmét hozza fel - aminek eredetével általában maguk a nevezett személyek sincsenek tisztában. Ugyanakkor szerintem sokkal logikusabb pusztán a szennyezett dzsenn vér ilyeténképpeni visszaköszönésére gondolni, mint az ősi amundokat is belekeverni lehetőségként. Én az amundokat - Summarium ide vagy oda - kihagynám a dologból, de ez vélemény. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy van-e egyáltalán jelentősége valaki "fél-dzsenn" voltának, vagy csak akadémiai a felvetés... Véleményem - és a Summarium - szerint elméletileg előfordulhat, de azt hiszem, nincs számottevő játéktechnikai jelentősége. Ha ugyanis valakit a dzsad világ hátterében munkálkodó dzsenn közösség nem fogad el leszármazottjának, bátran kántálhatja, hogy ő dzsenn apától/anyától származik - vagy hisznek neki, vagy nem (inkább az utóbbi). Sőt, ami valószínűbb; ő maga sem fog tudni róla. És egy átlagos élet során semmi komolyabb kézzelfogható előnye nem is származik belőle. Tehát irodalmi alapanyagként érdekes lehet egy "fél-dzsenn", de játéktechnikai bónuszokkal aligha fog bírni (kivéve persze, ha férfi és még szerencséje is van, és kap némi passzív od-védelmet - ami valószínűleg sosem fog kiderülni -, meg persze adhatunk neki nemtől függetlenül egy plusz Intelligenciát is, hűha...). Nem fogja megkapni sem a tradicionális képzést, sem a támogató hátteret, sem a dzsenn identitást. Nagy valószínűség szerint - jó esetben egy jobb képességű, jó külsejű - dzsadként fog élni és dzsadként fog meghalni is. Ráadásul, ha nincs szerencséje, és a dzsenn közösség a fogantatás körülményeit is rajta veri le, akkor igen korán... De persze a kalandozók kiválasztottak, és megtörténhet, hogy a manifesztáció zűrzavarában egy sehonnai dzsad hadzsi csodák csodája "lepergeti" magáról egy kráni mortel hatalomszavát... A KM-en múlik, hogy ezt egyáltalán behozza-e a csapat Ynevére, s ha igen, milyen formában (dzsad karakterek %-os esélye effélére; jól megírt előtörténet és csak életút-játék esetén, vagy épp egy spéci modul erejéig; szigorúan csak NJK-knak etc)...