bűvdudás

Halihó! Köszönöm! Óhatatlanul fontos szerepet kapnának az abban szereplő kasztok, s ezen keresztül néhány ottani képzettség és varázslat is. Persze az ETK-s verziójuk a kétfokozatú képzettségrendszerrel stb. A lényeg az atmoszféra kellene legyen, s szerintem az előbbiek ezt a célt nagyban támogatják. De belátom, hogy ez problémákat vethet fel. Mindenesetre érdeklődöm.

Üdv! A kérdésem: szigorúan ETK és a szokásos KESZK? Jelesül az "Enoszuke" kiegészítő használhatóságára gondolok... (van ETK-s függeléke) Köszönöm!

Halihó! Finom munkához szerintem is jól jöhet a formázott Őslég, de lökdösődésre (és minden másra) ott az elemi erő. Ha tippelnem kellene a mértéket illetően (az ETK meg a Szélúr leírását véve alapul, hogy ti. "nem sokat tehet az Elsődleges Anyagi Sík teremtményei ellen" ), egy E-nyi csóvává formázott Őslég kb. egy már amúgy is alig pislákoló gyertya eloltására alkalmas, nem többre. Az elemi levegő csak az Ősföld alapú létformák esetén képes megmutatni valós erejét. Persze vannak itt nyugtalanító kérdések bőségesen (Pl honnan és miből van a Lángúr kardja? Merthogy nem Őstűzből, az biztos. Különben nem sebezné a többi Őstűz alapú létformát /k10/. És akkor miből ered a Szélúr k10-es sebzése? Egy ugyanilyen kardból? Akkor a fegyverük netán formázott elemi erő? A többi elementálé akkor miért van a saját anyagából? Csak a víz- és a földelementáloknak van súlya/tömege? És úgy egyáltalán, mi a helyzet az Őselemek fajsúlyával?). Szóval kövessük azt a kevéske, leírások nyújtotta kapaszkodót, a többit meg ahogyan a dramaturgia - a kaland - megkívánja. Azaz élvezzük a tág mozgásteret...

Üdv! Noha tetra alapos volt, egynémely kiegészítéssel élnék... a telekinézis csak a természetes anyagokra hat, az Őselemekre nem. Így ezzel a módszerrel - szerintem - nem tudod manipulálni őket, maradnak az iskola- és a szabálytalan elemi formák. A jégmágiáról van valami valamelyik korábbi Rúnában, lehet, hogy érdemes volna rákeresned. Nekem pillanatnyilag nincs időm rá (itt az oldalon is fenn vannak a releváns (MAGUSos) Rúna-cikkek. Annyit azért szögezzünk le, hogy minden Őselem a paraelemével együtt jelenik meg, csak ez utóbbiak hatása ebben a formában korlátozott. (Kivéve az Őstűzét, mert Ynev világa alapvetően Ősvíz alapú, így fokozottan érzékeny rá.) Az Ősföld körül mindig gomolyog valami különös sötét árnyék-köd, az Őslég tiszta és "fényes"; a sötétben talán dereng is, amíg koncentrált - formázott - tud maradni... Ez azt is jelenti, hogy az elemi fagy nem "teszi jéggé" az Ősvizet - míg a természetes vizeket minden további nélkül, ha kellő mértékben van jelen. Bár, gondolom - ez már csak találgatás - sok-sok elemi fagy képes lehet kevés Ősvizet valamiféle "Ősjéggé" alakítani. De az "alapkeverékük" folyékony és hideg.

Halihó! Amber; térképet ugyan nem találtam, de az ETK Ordan-leírásában akad egy elég plasztikus bekezdés, ami a segítségedre lehet: "Az ordani szigetváros festői látványt nyújt: óriási felduzzasztott tó, melyben számtalan kisebb-nagyobb sziget zöldell. A legtöbb szigeten tágas kertek, fák és csak egyetlen ház kapott helyet, a legnagyobb szigeten a Tűzvarázsló Rend iskolája áll. A szigetek között száraz lábbal nem közlekedhet az utazó - ha egyáltalán beengedték, kizárólag csónakokkal, néhol apró hidakon." A fentiekből számomra az derül ki, hogy a tulajdonképpeni Ordan a völgyet uraló tavon terül el, számos szigete a vezető réteg villáinak ad otthont. A fősziget a kultusz tulajdonképpeni székhelye. A város élelmezéséről a tó körül elterülő majorok, valamint a távolabbról érkező kereskedők gondoskodnak. Előttem a kép, ahogy a környék gazdálkodói és kiskereskedői a reggeli párában ladikba szállnak a friss áruval, s eveznek a piacnak otthont adó sziget felé... *** Ami a domborzatot illeti, a város egy völgyben fekszik, azaz viszonylag sík vidéken. Szelíd lankák, kellemes klíma, a karavánút mellett raktárak, őrposztok... de a tekintetet a tó ragadja magával. Azt hiszem, némi időráfordítással magad is jó kis térképet készíthetsz.

Halihó! Serrath; ez - éppúgy, mint a való világban -, nagyban függ attól, hogy hol, kitől és mennyi időre akarod kibérelni az adott épületet vagy helyiséget. Felkapott helyen - nagyobb, forgalmasabb városok, uralkodói székhelyek, urambocsá' Erion - az ár sokszorosa lehet egy "csendes kis falusi kocsma" bérleti díjának. Ha jóban vagy a bérbeadóval - vagy egyszerűen szimpatikus vagy neki -, kedvezőbb áron juthatsz hozzá a bérleményhez. Mondjuk egy takaros kis fogadóépület éves bérlése egy kis mezővárosban öt aranyért reális/jó ár lehet szerintem. Persze az üzlet beindításához/fenntartásához nyilván ennél nagyobb tőkére lesz szükség. És nem árt gondolni az egyéb kiadásokra is (alkalmazottak, adók stb... ) Egy raktárépület jellemzően olcsóbb lehet; mérettől függően akár pár ezüstért is kibérelheted évente. Persze nem Erionban. Ott akár százas szorzóval is gondolkodhatsz... A kereskedés beindításához - feltételezve, hogy ezalatt valami kis szatócsüzletre, vegyesboltra gondolsz - nem kell nagy vagyon, csak vállalkozó kedv, némi gátlástalanság ("kereskedői mentalitásnak, kalmárszellemnek" is szokták nevezni), meg szerteágazó kapcsolatok, ismeretségek. Főleg az utóbbi a hangsúlyos, hiszen tudnod kell, kitől, mikor, mit és mennyiért lehet és érdemes beszerezni. Egy kiskereskedés - volumentől függően - akár 10-20 aranyból is beindítható egy kisebb mezővárosban. Az ilyen jellegű üzleteket általában kocsmával, fogadóval együtt üzemeltetik az élelmesebbek. Hangsúlyozom, ezek véleményes és erősen hozzávetőleges árak - inkább csak a nagyságrendek érzékeltetésére. Tényleg minden a helyi viszonyoktól - és az adott szituációtól - függ.

Sziasztok! Az a meglátásom, hogy a játékosi tapasztalat és a versenyjátékosi tapasztalat nem egészen feleltethető meg egymásnak. Az, hogy valaki sokat játszott, még nem jelenti feltétlenül azt, hogy versenyjátékosként is jól teljesít majd (noha a "hagyományos" játék során szerzett tapasztalatokra nyilván a "tétmeccseken" is szüksége lesz). Én a versenyekkel, azok légkörével kényszerűségből kezdtem ismerkedni: miután "idehaza" megszűnt mindennemű játéklehetőség, elkezdtem rendezvényekre járni. Ezek meg jellemzően versenyek... ahol nem mindig a klasszikusan értelemben vett szerepjáték (egy jó szívvel választott/megalkotott karakter minél életszerűbb kijátszása) az elsőrendű, hanem a modul sikeres teljesítése. És itt már olyan szempontokat is figyelembe kell venni, mint a csapatösszetétel, illetve a meglévő pontokból a lehető legtöbb előny kifacsarása. Lehet, hogy nem akarsz tankkal lenni, de az kell a csapatba. Lehet, hogy nem akarsz félvértet, de így a leggazdaságosabb. ... Persze ez nyilván csapatfüggő. Néha - ha a tagok nincsenek összeszokva - elég nehéz összehangolni egy céltudatos versenyjátékos stílusát és szándékait egy olyan játékoséval, aki ugyan gyakorlott szerepjátékos, de elsősorban szórakozni szeretne. Én magam ezt a két vonalat tudnám markánsan megkülönböztetni. Nyilván bizonyos versenyeken ez a különbség jobban kijön; míg azokon, ahol a szerepjátékra is komolyabb hangsúlyt fektetnek, ez a két oldal akár - némi csiszolódás után - remekül ki is egészítheti egymást. Tehát szerintem a versenyszervezők - no meg a KM-ek (mindent összevetve persze mindannyiunk ) - felelőssége , hogy milyen típusú modulokat, értékelési rendszereket hoznak létre/támogatnak, mert ezeken keresztül komolyan hathatnak a játékosok stílusára. Formálják a trendet, hogy úgy mondjam. Bocsánat, ha nem egészen a kérdezett dolgokra válaszoltam, de nekem ezek jutottak eszembe...

Üdv! Lucfenyő; szimplán leírom a véleményem a kidobásos módszerről. Ha a játékos a karakteralkotást a figura elképzelésével kezdi (ami szerintem az ideális megközelítés), a kidobálós metódus egyszerűen nem működik. Mondjuk egy harcost szeretne; nem túl erőset, de annál fürgébbet és gyorsabbat. Erre kidob értékeiben egy gorillát... Hozzá közelállónak fogja érezni a figurát? Nyilván nem. Következésképpen valószínűleg kedve sem lesz az ilyen karakter kijátszásához, hiszen nem ezt képzelte el magának. Ha mégis rákényszerül, az bizony rá fogja nyomni a bélyegét az egész játékra, az egész kalandra. Ki jár jól? Senki. A kidobálósdinak akkor lehet létjogosultsága, ha az illetőnek ötlete sincs, milyen figurát szeretne hozni a játékba. "Harcos kéne, de milyen...?" Ekkor a kockadobások legalább egy vázat adnak arra nézve, milyen is lehet majd a karakter... (Lássuk azért be, hogy ilyen indításból - "ötletem sincs a figuráról" - csak a legritkább esetben kerekedik élménygazdag szerepjáték... ) A fentiekből kiderül, hogy én a pontelosztásos módszerek valamelyik fajtáját preferálom. A játékos igenis játsszon szívesen a figurájával, ha már időt és energiát fektet bele. Szórakozni jött, s ha jól érzi magát, a többieknek is nagyobb eséllyel lesz pozitív játékélményük. A tulajdonságpróba pedig bizonyos helyzetekben színesítheti a játékot, időnként hasznos alkalmazni - főleg, ha az adott cselekedet kimenetele kérdéses. Közhely, hogy sok múlik a Km-en, de ez van Az ő dolga eldönteni azt is, dobat-e próbát, s ha igen, milyen formában (célszámra dobat, vagy a 10 feletti rész alá, tudomisén... ) A fő, hogy a célja a jó és élvezetes, élménygazdag játék legyen.

Halihó! Lucfenyő; üdv a fórumon! A "keresztbeírásokkal" kapcsolatban: bármennyire is bosszantó, legelőször is meg kell érteni, hogy mindegyik alkotó fejében él egy kép Ynevről, vagy annak azon szeletéről, ahol a története éppen játszódik. Ez saját és egyéni, és valószínűleg egészen más, mint egy másik M* íróéban. Ez normális és természetes, ebből fakad a kötetek sokszínűsége, s a lehetőség, hogy ki-ki megtalálja kedves szerzőjét... A probléma ott kezdődik, amikor már nem csak a megközelítés, a stílus tér el, de a kész művekben szereplő tények is ellentmondanak egymásnak. Ennek a kiküszöbölésére van szükség egy olyan "szellemi műhelyre", ahol az írók (grafikusok, fejlesztők) kicserélik egymással a gondolataikat, közös vezérfonál mentén tudnak együtt és egymás mellett dolgozni. Ideális esetben ez a "műhely" működik Ha azonban nincs meg ez az összhang, a történetek - akarva vagy akaratlanul - ellentmondhatnak, "keresztbetehetnek" egymásnak. Nyilván egy olyan kusza jogi helyzetben, ahol a szerkesztés/koordinálás nem egy kiadó kezében összpontosul, álmodni sem lehet (lehetett) közös műhelyről... (Így érnek össze a jogi és a tartalmi kifogások.) Bízni lehet abban, hogy a kiadó a jövőben ügyelni fog arra, hogy az elkövetkezendő kiadványok már mind beleilleszkedjenek a formálódó közös világképbe. Igen; ezt is tudomásul kell venni: a világkép formálódik. Bizonyos dolgokat másként látnak ma már a szerzők, mint 20 évvel ezelőtt; ahogy gazdagodik, árnyalódik Ynev történelme, úgy változnak a hangsúlyok, finomodik - igen, változik - az összkép. (Klasszikus példa, de a Kráni Tizenhármak is csuklyás erdei mumusokként kezdték a pályafutásukat). Ideális esetben ezek a változások előre viszik a világot, egyedibbé teszik az atmoszférát, új részletekkel gazdagítják a díszletet. De... ... de persze mindig az olvasónak kell eldöntenie, tetszik-e neki az adott kép. Az előremutató szerzői víziókra azonban szükség van, különben a világ "bedöglik". Sokan pedig még aktívan játszanak, úgyhogy nyugodtan kérdezhetsz... esetleg előtte nézz széjjel a tematikus fórumokon, hátha ott van már a válasz.

Elvben erre (is) vannak a szerkesztők, hogy felhívják a figyelmet az efféle összeférhetetlenségekre. Persze sok felesleges és kemény munkától óvod meg magad, ha "kutatsz" a témádban - szar dolog lehet egy kész sztorit mindenestül átfaragni, mert mondjuk kiderül, hogy rossz alapokra építetted...

Orwella valóban babrált valamit az orkokkal az egykori Rualan tartományban (Elátkozott Vidék), mikor elveszejteni készült Kyriát, de az alapanyag akkor már rég megvolt. Lehet, hogy létezett egy ilyen korai elképzelés, hogy az orkok az Ötödkor végén jöttek létre, de ezt már a Summarium is felülírta, illetve pontosította.

Halihó! tetra; Orwella nagyon régóta jelen van Yneven, noha ezen a néven csak a Hetedkor hajnala óta ismerik. Az orkok akiket valóban ő teremtett - legalább a crantai idők (Negyedkor) óta jelen vannak Yneven, gondolj csak a kyrek oldalán küzdő gar Bokkarra, vagy a Koponyaszövetséget vezető Ughjorbaghanra. Az elfek népe pedig még régebbi jelenség ott; valószínűleg a Másodkor folyamán bukkantak fel (lásd az aquirok ellen létrehozott Sárkányszövetséget!). Északi szállásterületeik pedig kiterjedtek voltak mind a Harmad- mind a Negyedkorban (Velarium, Radagash, Rehiar). Mindezekről a Summariumban bővebben is olvashatsz, de erről szólnak pl. a Százháború, illetve a Hőseposz c. könyvek is. Az utolsó megmaradt északi elf szállásterület Rehiar ( "/őr/szemek földje") volt. Kyria sosem viselt hadat az óelfek vigyázta országgal; az túlélte az Ötödkort és a Káoszkor viharait is. A későbbi Siremar Szövetség nagyjából az egykori Rehiar helyén jött létre, amikor a délről elvándorló Tizenkét Család egyesület a rehynnek vezette északi csoporttal.

Halihó! Saimon; igazán kedves vagy! A gesztus arra késztet, hogy tevőlegesen körülnézzek a piacon valami fapados szett után. Amennyire tudom, Amber nincs mindig gépközelben, de előre fixált időpontok esetében remélhetőleg meg tudja oldani a dolgot. Antail meg majd színt vall... Figyelem a fejleményeket, s én is jelzem, ha van valami eredmény skype-fronton.

Üdv! Sajnos többen is eléggé kiesünk a "szerepjáték tekintetében aktív zónákból" - én sem tudom, hol játszhatnék az évi egy-két egy-két napos rendezvényen kívül. Remélem, sikerrel jársz!

Üdv! Engem érdekelne, s azt hiszem, Amber is ismerkedett idén a játékkal. De míg be nem szerzek egy kamerát/mikrofont - meg némi plusz szabadidőt - addig csak a partvonal és a nyomonkövetés marad.

Halihó! Az MT, ugye, ezt írja: "Jellemének (szerk: ti az amund JK) két vonását őrzi csak meg:egyrészt előszeretettel hallgat az érzelmeire, másrészt sohasem tud tökéletesen azonosulni a jót hirdető eszmékkel. Lelke mélyén ott lappang a rosszakarat; ha a jó oldalt szolgálja is, gyakran folyamodik a gonosz eszközeihez." A fentieket szerintem illik is valahogy kijátszani a játék során, különben tényleg mi a csuda különböztetné meg a karakterünket egy táposabb embertől? Másfelől ennek a kettősségnek a megjelenítése sokkal érdekesebb karaktereket - és szerepjátékot - eredményez, mint egy "szimplán jó vagy gonosz" karakter. Egy példa e kettősség kijátszására: (Ha már Jibe Führer is ezt kezdte feszegetni) a fenti leírás, úgy érzem, szinte kínálja a lehetőséget, hogy a jó ügy szolgálatában állt amund karakterünk valódi fanatikus - vagyis a "tökéletesen, vagy sehogy"-elvét vallja. Ő az, aki kívülről fújja a regulát, s - mivel tudja, hogy könnyen csábul, s retteg is ettől a lehetőségtől - szigorúan be is tartja; ugyanakkor gyakran épp a lényeg felett sikkad el. Tehát "a gyengék és elesettek érdekében" pillanatok alatt a kezében terem a kínzókés vagy az izzó fogó, hogy megszerezze a szükségesnek vélt információt... vagy épp felgyújt egy falut, mert úgy gondolja, ott rejtegetik a merénylőt. A jó ügy érdekében cselekszik? Kétségkívül. De valóban jól; jót cselekszik... ? Az effajta "túlkapások" ellensúlyozására jó, ha van a partiban valaki (afféle mentor), akire az amund hallgat, s aki képes időben a helyes irányba terelni karakterünk viselkedését.

Üdv! Az Orwell (-i munkásság) és Orwella mint entitás között én csupán a "hatalom - negatív jövőkép - társadalomromboló erő" párhuzamot vélem felfedezni. De lehet, hogy csak azért, mert nagyon keresem. Orwella tudtommal azért része a pantheonnak, mert amikor Selmo atya keresni kezdte/felvette a kapcsolatot a későbbi pyarroni isteneknek nevezett deitásokkal, ez az entitás is megjelent. Látszólag csatlakozott is a formálódó erőközponthoz, de a "humánus" álca alatt egészen másban mesterkedett... majd később csaknem katasztrófába sodorta a kialakuló új déli istenek-emberek szövetséget. Arel és Della fékezték meg, utóbbi a lényegével fizetett a győzelemért. A legendákban ennek a nyomai maradtak fenn, s így lett a ma Orwella néven ismert entitásból a pantheon "fekete báránya". Egyháza pedig igenis részt vesz a pyarronita értékrend alakításában - ők az ideális ellenségkép. (Lásd a Pyarroni Parancsolatokat!)

Halihó! Bitschak; az első kérdésedre már kaptál választ. A többivel kapcsolatban annyi bizton kijelenthető, hogy a vulgármágiával manipulálók (pl boszorkányok, boszorkánymesterek, tűzvarázslók) varázslatait a varázsló képes destruálni - ugyanannyi Mp-ért, amennyiért azt létrehozták. (Követelményként nem szerepel mágiaismeret.) Noha az ETK-ban nincs benne, ez azt valószínűsíti, hogy fürkészni is lehet ezeket a mágiaformákat. Máskülönben honnét tudná a varázsló, hogy hány mana-pontot kell a varázslataiba fektetnie... ? Ugyanakkor szerintem a szakrális mágiaformák ellen sem a fürkészés, sem a destrukció nem használható, mint ahogy a papi "mágia kifürkészése/szétoszlatása"-varázslatok sem alkalmasak mozaikmágusok varázslatainak manipulálására. (Ezt a lehetőséget a Destrukció nevű varázslat-mozaik sem említi.) ... legalábbis nekem ezt sikerült kihámoznom a szabálykönyvből.

Halihó! Sárkány; Dzsenn nő lehet boszorkány. Ugyanakkor - az MTK szerint - jelleméből fakadóan a sötétebb praktikáktól távol kell tartania magát. Hogy miért nem lehet egy félelf pap, azt nem tudom, de több tippem is van arra, hogy a fejlesztők annakidején miért döntöttek így. A legvalószínűbb az, hogy az elfek élet- és világszemléletét - mellyel minden bizonnyal félvér ivadékukat is "be van oltva" - nem tartották összeegyeztethetőnek a vallásos rajongással. Ezzel együtt én úgy gondolom, hogy megfelelő előtörténettel, egy emberek között nevelkedett félelfből válhat pap. (Arel, Noir, Alborne, hogy csak a legkézenfekvőbbeket említsem... ) De ez csak vélemény. Viszont a uwelita amund paplovagnak a lefektetett szabályok szerint sincs akadálya. Ennek ellenére szerintem logikusabb lenne a váltott kasztú karakter: egy isten szolgálatába állni mindenképpen valamiféle szemléletváltást és komoly elköteleződést feltételez, ami a korábbi életvitel bizonyos mértékű feladásával jár együtt.

Halihó! Jibe Führer; köszi a linket! Nekem pl új volt. Az olvasottak alapján ugyan nehéz valamirevaló véleményt mondani, de a szisztéma újszerűnek hat, és semmi olyan nem ötlött a szemembe, amitől riadtan hőköltem volna hátra. Ez már valami. Reméljük, a teszterek jó munkát végeznek az alapokon - ha már születik egy rendszer, legalább legyen jó (azaz átlátható, játszható, ötletes és hangulatos). Senkinek sem hiányzik még egy csalódás.

Szia, Sárkány! Alapesetben nem, a kézben fogott tárgyat védi a személyes aura. Az "Undor" asztrálmozaikkal viszont minden további nélkül.

"Nem gondolom hogy Ynev-en belül terveznék lovasnomádokat létrehozni (nem tudom hogy a déli nomádok mennyire fedik ezt)" Samil Domos; eléggé. A hetedkor alkonyán - a MAGUS jelenében - elsősorban ők képviselik még Yneven ezt a kultúrát (az ilanoriak is efféle gyökerekkel bírnak, de elég hosszú ideje zajlik náluk a letelepedés). Tehát ha mégis rászánnád magad az Ynevre adaptálásra, az ő körükben volna érdemes gondolkodnod. (Lásd még az MTK és a PPL vonatkozó fejezeteit, illetve az idevágó RÚNA-cikket!)

Sziasztok! Nekdolan; a dolog szerintem egyházanként és felekezetenként változik. A különböző istenségeknek eltérő struktúráltságú az egyháza, ezekről - ahogy Sneer is írja - még mindig a PPL-ben találhatod meg a legtöbb információt. Dreina egyháza pl minden bizonnyal sokkal jobban szervezett, mint - teszem azt - Arelé, vagy akár Dartoné, Antohé. A dolgot bonyolítják a fentebb már említett felekezetek, melyek az egyes pyar istenségek különböző aspektusaiban vélik felfedezni az aktuális lényegi elemet (lásd pl Noir esetében). Ezek gyakorta egymással is rivalizálhatnak, bár jó esetben respektálják egymás befolyási övezeteit. Hogy egy adott irányzat épp milyen erős valahol, az viszont nagyban múlhat az egyházi vezetők személyes adottságain, karizmáján, valamint a lakosság mentalitásán, a közhangulaton stb... Azt sem túlzott merészség talán kijelenteni, hogy még a legszervezettebb pyarronita egyházak (pl Dreina) sincsenek - nem lehetnek - jelen minden egyes, politikailag a PÁSZ érdekszférájába tartozó településen, a népesebb városokban viszont a többségük igyekszik így vagy úgy szerepelni (kivéve talán Arelt vagy bizonyos területeken Antohot... ). Az 1 főpap/város-képlet szigorúan véve biztosan nem áll meg, de az elmondható, hogy minél jelentősebb egy település, annál magasabb kvalitású ( egyszerűen felfogva TSZ-ű) pap irányítja az ott működő klérust. Mint ahogy az is valószínű, hogy a környező, kisebb településeken működő papok hozzá fognak tanácsért fordulni, illetve az ő felelőssége alá tartoznak. Hogy aztán ezt a magas beosztású egyházfit épp hogy titulálják (elöljáró? házfőnök? kardinális? apát? "Erion főadronitája"?), azt csak néhány esetben (pl. a uwelitáknál) tudjuk... Ugyanakkor persze az is előfordulhat, hogy egy ilyen fontosabb városban több - teszem azt - dartonita felekezet is jelen van, s az ügy természetétől függ, hogy a hívek épp melyikhez fordulnak a problémáikkal. Hogy ezen felekezetek vezetői aztán hogy jönnek ki egymással, az megint az egyéni hajlandóságaikon múlik - de, lássuk be, roppant kontraproduktív volna, ha elemi szinten sem volnának képesek az együttműködésre. Ezen a téren tehát elég szabad a KM keze; elég ha a PPL ajánlásaira és a józan eszére hallgat. Kiegészítés: A paplovagságról pedig alaphelyzetben elmondható, hogy a mindenkori vezető papság - isteni jóváhagyással bíró - utasításainak fog engedelmeskedni; ugyanakkor ostoba volna az a főpap, aki katonai, stratégiai kérdésekben nem kérné ki a nagymester - alacsonyabb szinten az érintett rendház rangidős paplovagjának - véleményét. És akkor még nem szóltunk a különböző "egyházközti" szervezetekről, melyek tovább árnyalják a rendszert (ezek legeklatánsabb példája, ugye, a pyarroni inkvizíció...)

Üdv! Ami engem illet, én nagyon élveztem a játékot; igaz, ebben bizonyára annak is szerepe volt, hogy ritkán van módom ilyen célból asztalhoz ülni, illetve hogy jó volt találkozni a ritkán látott ismerősökkel. Úgyhogy mindenkinek köszönöm az élményt, aki dolgozott rajta!

Üdv! Szerintem nem logikus, hogy egy varázstárgy, amiben megkötötték a manát 1. továbbra is aktív részese lenne a környezetében zajló manaáramlatoknak (azaz kieresztené/beszívná a manát) és/vagy 2. manamentes helyen "párologtatna" - azaz egyfajta manadiffúzió lépne fel az ilyen területen. A varásztárgyak "lemerülése" inkább csak háziszabályként jöhet szóba, bizonyos tárgyak/rajzolatok/tetoválások esetében, ahol, ez amúgy logikus lehetne. Teszem azt azoknál, amelyek folyamatosan fejtik ki a hatásukat (detektálnak vagy védenek pl.), így elvben szükségük lehet automatikus feltöltődésre is. Szabálykönyvekben azonban én sem találkoztam effélével. A PPL vonatkozó fejezetében ("Játék manamentes területen") is csak az szerepel, hogy "A varázstárgyak az ilyen helyeken továbbra is mágikusnak minősülnek, függetlenül attól, hogy milyen módszerrel készítették őket." (A folytatás is érdekes, bár itt talán kevésbé releváns.) Szó nincs tehát arról, hogy a varázstárgyak ereje csorbulna, vagy hasznavehetetlenné válnának ezek a holmik. Pedig ha valahol, itt biztosan említésre kerülne egy effajta jelenség. Persze létezhet ilyen elgondolás, de a szabálykönyvek - tudtommal - semmi effélét nem sugallnak, vagy pláne nem mondanak ki.