bűvdudás

Jogos; én inkább a két utolsó kérdésedre próbáltam valamiféle válaszokkal szolgálni. De a lényeg, hogy nem; ilyen magas szintig sosem jutottunk el a régi csapattal.

Olvasmányélményeim során igen. J.v.d.Boomen "S éjre vált a nap" című novellája például egy ilyen jelenettel indul: egy kútból frissen kieresztett démon párbeszéde a kiszabadítójával. A fejezet tanulsága szerint nem elég, ha fel tudod törni a kutat lezáró pecséteket, de az onnan kiszabaduló, nemritkán megbolydult elméjű démont is képesnek kell lenned sakkban tartani valamivel. Már ha túl is akarod élni az akciót... A démonkutakról és feltörésükről egészen hasznavehető - bár szűkszavú és általános - leírás található a Toron kiegészítő 113. oldalán.

Sziasztok! Darabolo, Rodrigo; köszönöm az infókat! Utánanézek. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a források nem beszélnek a mana megcsappanásáról a Fekete Holdkelte kapcsán. Megváltozik a manaháló viselkedése. Ennyi. (Az ETK nem foglalkozik a nyolcadkorral, az AK (d20 Alapkönyv) és a Geoframia inkább. ) S ez - a mágiahasználat hetedkori bevált módszereinek problémássá válása - kedvez a technikai fejlődésnek (ez utóbbi, ugye, nem függ a manaháló anomáliáitól). De most már térjünk vissza Ryekhez, ha javasolhatom; kicsit félrevittük a topik fókuszát.

Üdv! Az, hogy "zavar lép fel az Erőben", nem jelenti feltétlenül a mana általános felhígulását. Csupán a varázshasználat beváltnak tűnő módszerei válnak megbízhatatlanokká; furcsaságok, anomáliák lépnek fel eleddig stabilnak tűnő helyeken, időszakokban stb. Én így értelmezem azt a keveset, ami erre vonatkozóan nyomtatásban megjelent. Viszont nem rémlik, hogy az Opálhajós akciója - a harmadik hold elrekkentése - okozta volna közvetlenül az ősfajok hanyatlását; de lehet, hogy ez egyszerűen csak kimaradt nekem. Van erre valami forrás? Épn személy szerint abban sem vagyok biztos, hogy az Óidőkben eltüntetett harmadik hold egy-az-egyben megfeleltethető a korfordulón feltűnő Fekete Holddal... (ha az objektum maga az is volt, időközben jó eséllyel történt valami vele)

És jól is sejted a dolgot; az Éjidők - mikor is a nap fénye csak korlátozottan jutott Ynev felszínére - valóban egy szféraszerkezet-változásnak volt köszönhető. A káoszkornak a szó minden értelmében a legsötétebb szakaszát idézte elő ez az anomália. Én úgy látom, hogy a korfordulók idején jellemzően nem az istenek hagyják magukra a híveiket, hanem épp fordítva: az apokalipszist kísérő kataklizmák, s az azzal járó csalódások, veszteségek és fájdalmak - vagy épp a gőg és az önteltség - fordítják el a halandókat a régi istenektől, s késztetik őket új utak/pártfogók keresésére. De az kétségtelen, hogy az aktuálisan regnáló haláltalanoknak jellemzően megcsappan a hatalma (vagy legalábbis felborul a köztük fennálló hierarchia) egy-egy korforduló közeledtekor. Hogy a Nyolcadkor miféle változásokat hoz e téren, azt nem tudhatjuk biztosan (kivéve tán, hogy az Egy szilánkjai tovább közelednek egymáshoz), de a Fekete Holdkelte komoly nehézségeket okoz majd a mágiahasználatban. S ez bizony magával hozhatja új ideák keresését, új bálványok térnyerését.

Halihó! Rodrigo; Avida Dolor/Orwella hatalma nem terjed ki a kristályszférákra, viszont minden alkalommal megjelenik és hatalomra tör, amikor a körülmények ezt lehetővé teszik. Esetünkben a Birodalom hanyatlásának szaporodó tünetei lehettek az okai a Kitaszított megerősödésének és térnyerésének. Manifesztációjához természetesen hozzájárulhatott az amundok és a dzsennek ynevi megjelenését lehetővé tevő esetleges szféraszerkezet-változás is. (Nem tudom, erre gondoltál-e. Ha a szférák elmozdulása alatt az Éjidőket érted, akkor az kicsit más tészta. Az Éjidők csak a hatodkor utolsó ötszáz esztendejét jelentik; addigra Orwellát már rég egy távoli síkra űzik Rualanból. Persze az általa elvetett mag azért szépen szárba szökkent és szaporodott...) A káoszkor északon elsősorban az egykori Kyria területét dúlta fel, így Rehiart és az északi elfeket közvetlenül nem érintette. Tudtommal a koncepció része amúgy, hogy a Kilenc Kor és a korfordulók előre meg vannak írva, így Kyriának, úgymond, mindenképp el kellett buknia. Maximum a hogyan lehetett volna kérdéses - bár az Ötödkor végére vonatkozó Jóslatot tudtommal nem ismerjük (ellentétben a Hetedkorival).

Sziasztok! Egy kipróbált fegyver vagy egy felszerelési tárgy alkalmasint sokkal többet jelenthet egy karakter számára, mint puszta adathalmaz. Szerintem ezt egy életút-játékban ildomos is megjeleníteni. "Unom a kardomat..." - na szerintem ez az utolsó gondolat, ami egy fegyverforgatónak eszébe jut. De hogy Arthur kérdésére válaszoljak - ahogy fentebb is írták -: lehet rúnáztatni, mágikus drágakővel felszerelni, jobbra cserélni. A MAGUS-ban jellemzően mégis a karakter fejlődik, nem a felszerelése.

Eszerint az elmélet szerint akkor a lélekmagnak azt az információt is el kellene tárolnia, hogy "ha majd felnövök az új testben, mindenképp Doranba kell mennem tanulni, mert csak ott kaphatom meg az engem kiteljesítő képzést..." Ezzel, ugye, az a baj - a dolog szimplicitásán túl - hogy azt feltételezi: minden jelenlegi dorani varázsló már előző életében is az volt (különben honnét lenne meg neki ez az infó?). Akkor hogyan is szaporodtak fel a tanítványok a mai tekintélyes mértékre? Mindenesetre átolvasom én még egyszer ezt a varázslóbotos cikket...

Halihó! Akkor már csak pár kérdésem van: A hergelés váltotta-e ki a párbajt, vagy előtte történt - az elbeszélő részéről - egy megjegyzés az ellenfél pártfogoltjával kapcsolatban, amit követett a kihívás és a párbaj, melynek legelején az elbeszélő hergeléssel kívánta növelni amúgy kissé karcsú győzelni esélyeit. (Tehát valójában egy sértés-blokk hangzott-e el vagy kettő?) Az elbeszélő mikor jött rá a hibájára (ti hogy alaptalanul becsmérelte ama pártfogoltat)? A rövid pengeváltás előtt, közben vagy közvetlenül utána? Mert ha még előtte, akkor egyáltalán minek hárított, ugye... Az elbeszélő miből jött rá arra, hogy hibázott? E kérdésben az olvasó továbbra is sötétben tapogatózik (szerintem). Megbánta-e a hibáját, vagy csak azt bánta, hogy azzal ilyen hülye helyzetbe hozta magát...? Mert ezen infók nélkül a "Vesztemre hergeltem föl, hiszen ami a harcban a remény halovány fénye volt számomra, az most elvakította kihívóm." -mondat reménytelenül nem áll össze továbbra sem. Tulajdonképpen nem mindegy a kihívottnak, hogy elvakult dühből szúrják le, vagy stílusos higgadtsággal? (A "hiszen" most /jelen szerkezetben és infók alapján/ azt sugallja, hogy elbeszélőnk immár amiatt aggódik, hogy ellenfele dühös.) Köszi a türelmet.

Üdv! Párbaj Jól indul és jó a vége is - nem is olyan egyszerű idáig eljutni egy olyan novellával, amelyet valójában semmi komolyabb "térbeli mozgás", valós történés nem tart lendületben. A problémám az vele, hogy az "odaúton" több ízben elvesztettem a fonalat (persze ez még mindig lehet az én hibám... ). Nézem újra, és közben leírom a benyomásaim. Van az a hitvallás, hogy egy efféle prózában gondolatébresztő, de tiszta, érthető képekkel "segítsük" az olvasót. Persze, lehetnek a képeink eredetiek, szokatlanok, de maradjanak követhetőek, ne kelljen (és ne lehessen) elveszni bennük. Ez sokszor sikerül neked, és ez jó. De pl mindjárt a második mondatot csonkának érzem, a végérő hiányzik még valami ("Meríteni", de mit? Erőt? Tartást? A folytatáshoz szükséges nyugalmat?) A harmadik mondat is kusza kissé (A vízesés "elcsobban" a tóban? Inkább talán "belecsobban", vagy egyszerűen csak "csobban". Sőt, ha igazán szőrszálhasogató akarnék lenni - nem akarok - akkor a vízesés nem csobban, hanem csobog, merthogy folyamatos az áramlás (zubog?). Egy vödör, a partról belezuhintott víz... na, az csobban. Vagy egy kő.) Igazából azonban a "Vesztemre hergeltem föl..." kezdetű mondatnál lett gondom a szöveg értelmezésével. Összezavarodott a mondanivaló, kizökkentem a folyamatból. "Vesztemre hergeltem föl..." Miért is? Mi történt? És miért nem tudok róla? ... És csak később esik le, hogy - ha jól értem - tulajdonképp arról van szó, hogy "hiba volt felhergelni" (a pártfogoltjának szóló igaztalan vádakkal). Vagy a "vesztemre" szó választása volt szerencsétlen dolog, vagy a következő három mondat szövegének logikai rendjét kellene talán jobban felépíteni. A dolog utána valamelyest helyrezökken - sőt, új lendületet is kap -, de a "Most akkor mi van?"-benyomás árnya azért tovább kísér(t)i az olvasót (legalábbis ha az az olvasó én vagyok ). A második bekezdés, ami a tulajdonképpeni "dögjét" adja az írásnak, egész tetszetős, azonban itt is vannak zavaros gondolati képek. (Pl "... a tudás keresése (talán inkább a tudáshoz vezető út? - a szerk.) a halál megtapasztalásán át vezet. (...) ... a félelem hasonló kapukat nyithat meg... " - mihez hasonlókat? A tudás kereséséhez? A halál megtapasztalásához? Vigyázni kell a visszautalásokkal az összetettebb szövegeknél.) Ennek a résznek a szövege a "Tanítják, ilyenkor..." - kezdetű mondattal jön egyenesbe, s onnantól határozottan jó. Néhány plusz vessző segítene még tagolni a tartalmat, de amúgy szép teljesítmény. Többszöri elolvasásra kimondottan szép. A vége meg rendben van, na. Szóval köszi! Még így, most, az észrevételek összefésülése közben is új és újabb erényeit fedeztem fel az írásnak. Az biztos, hogy nem könnyű szöveg, nem adja meg magát első olvasatra. De megérte foglalkoznom vele. Ugyanakkor remélem, hogy számodra is lehet némi haszna annak, amit itt összehordtam. További jó munkát!

Azt nem hiszem. Csak nem mindenki akar olyan szubjektív kérdésekben megnyilvánulni, mint egy vers.

Halihó! Az Istentelen hely kapcsán pár meglátás: a megjelenítése klasszikus (hangsúlyos) formára hajaz, ami szerintem helyénvaló egy ilyen témánál. (A sorok elején megjelenik egy-egy új gondolat, melyet a sor második fele kifejt, értelmez, árnyal.) Segíti ugyanis az olvasót a mondanivaló megközelítésében, befogadásában. Ugyanakkor ez a forma nagyon fegyelmezett szerkesztést kíván; de úgy, hogy ezt egy percre se lehessen észrevenni (Han Solot idézve: "Csubi, lopd a távolságot, de úgy, hogy ne vegyék észre, hogy lopod a távolságot" ) Én valószínűleg a következő sorritmikát alkalmaztam volna: 10 (szótag) /sormetszet/ 9 (szótag). (A vers harmadik sorában valósul meg pl ez a forma.) Adna neki egy jó kis lüktetést is. Mama szerint az általam javasoltnál kevesebb megkötéssel jár - s jobban is hasonlít a vers jelenlegi formájára - ha a nibelungizált alekszandrinuszban íródott klasszikus nyugat-európai versek magyarításait nézegeted, s azok eszközeit próbálod alkalmazni (pl Wogelveide). Itt csak a jambikus lüktetésre és a cezúrára kell ügyelni. És ez is nagyon jól adja a "középkoros hangulatot". A nyelvhasználat viszont tetszős. Az utolsó sort úgy, ahogy van, elhagynám. Nem illik ide. (Jó, tudom: Della-pap, meg minden... ) A z Ikrek esetében nem értem a címválasztást. Kell egyáltalán? A "fagyott lélek" kifejezés azt sugallja, hogy még most is meg van fagyva... holott, ha jól értem, bár egykor fagyott volt, de már felengedett - ezért szárnyalhat. Ha félreértettem, elnézést kérek! Meg amúgy is a szokásos szabódás: ezek csak vélemények, észrevételek és benyomások. Továbbra sem értek hozzá.

Halihó! Kate; üdv a fórumon! A Kyel-pappal kapcsolatban én a Papok, Paplovagok kiegészítő első kötetét tudnám ajánlani, abban egy egész fejezet foglalkozik ezzel a specializációval. Számos olyan információ - és ötletcsíra - van benne, ami alapján eredetivé, hitelessé tudod formálni a figurát; szerintem érdemes minden sorát megszívlelni. Nyugodt szívvel egyeztess a KM-eddel és a csapattársaiddal az elképzeléseidről, hiszen együtt tudjátok igazán úgy megformálni a karaktereket és azok világát, hogy a legtöbb örömötök teljen benne. Nagyon izgalmas szerepjátékra ad lehetőséget a Kyel-pap játékosának számára, ha a kaland(sorozat) valamely világégéshez, kataklizmához... azaz a Vak Arc idejéhez kötődik. Jó játékot kívánok!

Üdv! Rodrigo; a legutóbbihoz: jó ez, tetszik... de szerintem írásjelek nélkül erősebb lett volna. Ennél a formánál hasznos, ha nem irányítod egyféle értelmezés felé az olvasót. (Én például a "végtelen"-t szívesebben kötöm/kötném itt a "tél"-hez, mint az előző mondathoz.) (Ami még picit biceg nekem, az a "lélekhalál". Értem, hogy miért, de valahogy művibb a kelleténél. )

Köszi, Antail! Nézem...

Köszi, MG! A listát is, meg a "használati utasítást" is! Ezek közül, ahogy nézem, csak a Sivatagi históriát ismerem, úgyhogy, asszem, elleszek velük egy darabig. Szeretnék valami jó kis MH-s kalandot, s ehhez mindenképp hasznos tudni, mit írtak meg eddig.

Sziasztok! Egy kérdés a törzsgárdához: az oldalon fellelhető modulok között akad-e olyan, amelyik a manifesztációs háborúval foglalkozik? Ha igen, segítenétek abban is, hogy melyik, vagy melyek ezek? Jó sok van itt, nem tudom mindegyiket átnézni. A címek meg nem mindig árulkodók... Előre is köszönöm!

Sziasztok! CS; köszi! Én már magának a puszta ténynek is örülök, hogy RR újra letett valami "kézzelfoghatót" Ynev asztalára. Jó; természetesen nem mindegy, hogy mit és milyen minőségben, de eszerint emiatt nem kell különösebben aggódni. Nem tudom, mi a csudáért nem fordítanak kellő figyelmet az újrakiadásoknál a szöveggondozásra. A Két hold 2013-as kiadása is "Erion szörnyetegek lakta röghegyei" közé invitálja az olvasót - s teszi ezt a hátsó borítón... Látom, de nem hiszem el: senkinek nem tűnt fel, mielőtt nyomdába küldték volna.

Üdv! Shen; épp azért jöttem fel most az oldalra, hogy megnézzem, van-e valami a Kránról itt. Ha sikerül beszereznem - tervben van -, elolvasom. Mindazonáltal remélem, hogy a véleményezésben megelőz valaki. ...hogy Elorand lenne a rendbíra? Érdekes gondolat, és nem nélkülözi a (kráni) logikát. Amennyiben nincs olyan forrás - és tudtommal nincs -, amely szerint a pyarroniak maradékának sikerült kimenekíteni a nagymester testét a romok alól, az igen könnyen kerülhetett a krániak kezére. Szóval ez az "akár így is lehet" tipikus esete. De egyetértek MG-vel abban, hogy a M*K alapján ez még nem lesz szentírás. Földerdő. Arda kővé vált erdejéről már olvastam fórumos anyagokban (az Ibara helyén egykor hullámzó rengeteg maradványa); akár, ugye, erre is gondolhattak a kártyák készítői. Ezeken a lapokon - már csak a felület korlátozottsága miatt is - jellemzően egyszerűsítenek. A királynő meg... hát mit tudom én. Azon kevés konkrétum alapján, amit a homoki elfekről tudunk, még bele is férhet. Sok lap leíró része viszont (pl II. Terda, Linora Pentangelin, az Arctalan Vándor vagy a Vadkan) biztosan rendben és a helyén van - már amennyiben a legutolsó információkat (Geoframia illetve D20 Alapkönyv vonatkozó részei) elfogadjuk.

Sziasztok! Arthur Siruven; a PPL és a Summarium valóban hasznos források, de Shadonról nagyon sokat megtudhatsz a Garmacor-ciklus eddig megjelent két kötetéből is (Garmacor címere, Garmacor vére), ha eddig nem olvastad volna őket. Ezek ugyanis mind Shadonban játszódnak. Utóbbihoz elég alapos szószedet és függelék is társul; foglalkozik többek közt a tartományokkal, a nemesi címekkel, a hadviseléssel, a történelemmel - és a Lingua Dominivel (itt Linqua Domvici) is...

Üdv! Szerintem meg - hacsak nem valamilyen mágikus bestiáról van szó - illúzióromboló dolog állatokat számottevő mágiaellenállással felruházni. Mert mitől lenne védettebb egy raptor, mint egy tigris, egy krokodil vagy egy szürkedelfin? Hiszen a TME-jük logikusan aligha múlhatná felül egy emberét, pajzsokkal meg, ugye, elméletileg nem rendelkezhetnek... A parti buliját ilyen esetekben célszerű más, hitelesebb eszközzökkel megóvni az "elb..ástól". Tudom, hogy a kékgyík is immunis, meg ami kell, de véleményem szerint az ilyen teremtmény legyen kuriózum, s ne vadásszon hordákban a területére tévedt kalandozókra - hacsak nem mondjuk az elátkozott vidékről beszélünk. Dehát, mondom: kinek mi jön be.

Üdv! Lehet, hogy nem vagyok valami naprakész, de nem tiszta előttem, hogy melyik szerepjáték világában kalandoztok. Ez a "Kaur" nekem pl egyáltalán nincs meg... A M* világában - ahogy CS is jelezte - nem igazán tudunk raptorokról. Még a kráni wul-madár állhat a legközelebb hozzájuk. Ezek rajokban támadnak, mohók és kíméletlenek... Dehát tudjuk, hogy kinek-kinek a saját Yneve, úgyhogy azt gyanítom, hogy a Km-etek a Jurassic park velociraptorjaiból fog kiindulni. Tehát számíthattok összehangolt stratégiára, lesből támadásra és egyéb nyalánkságokra. Nehéz látatlanban jó tanácsot adni, minden a mesélő vérszomján fog múlni. Ti annyit tehettek - ha már muszáj bemenni a raptoroktól hemzsegő őserdőbe - hogy nem váltok szét, kerülitek a legsűrűbb részeket és résen lesztek. (Legjobb lenne csónakba szállni, ha van a közelben jó irányba folyó, hajózható víz. Esetleg feláldoztok valami(ke)t vagy valaki(ke)t a raptorok figyelmének elterelésére, megtisztítandó a környéket...). A tűz hatékony fegyver lehet, de vigyázzatok, hogy a kavarodásban nehogy egymást pörköljétek meg...

Ja, de rémlett, hogy olvastam "valahol valamit" a pugoss keresztvasáról (a legtöbb szószedetben ennek a fegyvernek a leírása elég szűkszavú). Végre meg is találtam az ÚT fegyverleírásában: "Toron Fejvadászainak és orgyilkosainak a rövidebbik (max 12 hüvelykes) pengéje /másutt (Toroni krónikák, Számoknak ideje) 13 hüvelyk szerepel, ami a kyr számmisztika alapján logikusabb adatnak tűnik - szerk./, az Ikrek hagyományos fegyvere. Keresztvasa gyakran csak jelzésértékű, bár egyes klánok különösen díszes markolatkombinációkat kedvelnek." De végülis mindegy, ha van a morga-késről egy használható leírás/rajz.

Halihó! MG; köszi a kiigazítást! Én ezt a fűzleveles részt nem találtam meg - csak abból indulhattam ki, hogy a víváshoz hasznos a keresztvas, és egy speciális toroni rövidebb pengét ismerünk, a pugosst.

Üdv! Amber; Holtak tengere - ez nem a Zátonyvizek kalózromantikától fűtött másik elnevezése? http://enrawell.uw.hu/Kaszt [Harcos - Tengeri vadasz].htm