bűvdudás

ETK 309. oldal alja. De a fogalmazás, látni fogod, inkább az én olvasatomat erősíti, és valójában idézet, nem játéktechnika. (Nem szólva arról, hogy a szabálykönyv sehol sem figyelmeztet a jelmágiánál a "lélekkopás" veszélyeire - valószínűleg azért nem, mert nincs szó efféléről.) A kérdésed második felével kapcsolatban: ha a varázsló a készítő, akkor valóban fennáll a szimpátia, függetlenül attól, ki épp a gazdája a tárgynak. Ettől nem változik a dolognak az a a része, hogy a tárgy ezzel egyidőben a tulajdonossal is lehet szimpatikus viszonyban (ha elég régóta nála van stb.). Merthogy az egy másféle kötődés. Ettől függetlenül a varázsló továbbra sem tudja eltüntetni a kardot csata közben a tulajtól... hacsak nem gondoskodott annakidején az ehhez szükséges varázsjelek felviteléről is. Viszont rá könnyűszerrel varázsolhatnak a rosszakarói, ha tudják, hogy ő csinálta a varázsfegyvert. Remélem, a kérdésedre válaszoltam. Amúgy van még valami, amit talán nem árt itt leszögezni: úgy vélem, hogy vaktában nem lehet egy tárgyon keresztül annak készítőjére hatni. Tehát úgy, hogy nem ismerem az alkotót, nem tudok rá varázsolni a holmin keresztül. (Mittudomén: "Csiribú, csiribá; öregedjen meg a varázsbögre készítője, bárki legyen is az!")

A boszival komolyabban most ne foglalkozzunk; bár gyanítom, hogy itt is kissé más a helyzet. Szerintem az a lélekdarab nem vész el, hanem visszatér a boszorkányhoz (mivelhogy a lélek halhatatlan). Ezért tudja az a varázslatot később újra megismételni. Persze ettől még a trauma kétségtelen. Az meg, hogy a lova nem legel, ha a boszi nem hajlandó rá, szerintem életszerűtlen elképzelés (a leírás szerint némelyik boszorkány a lovával válik eggyé). Az én értelmezésemben szó nincs róla, hogy a varázsló a jelmágia alkalmazása közben (a varázstárgyak jelentős része is rúnamágiával készül, ugye) apránkint elforgácsolná a lelkét. Ilyenkor a lélek bélyegzőként viselkedik, s pusztán a lenyomatát hagyja hátra az adott tárgyon (illetve annak rajzolatain). A tinta pedig a hasonlatunkban legyen a belefektetett mana... Így annak a veszélye, amit fentebb felvázoltál, nem áll fenn. Szóval a Horcruxos hasonlatod, bár kétségtelenül szemléletes, Yneven - a fentebb tárgyalt módokon és a véleményem szerint legalábbis - nem áll meg. Persze torzmágia esetében bármi elképzelhető... ha mégis valami hasonlóra volna szükséged a dramaturgia kedvéért.

Sziasztok! Ez más felállás, mint a korábbi. Fentebb arról beszéltél, hogy a varázsló a készítő. Most viszont úgy néz ki, hogy csak szimplán egy néhai tulajdonos... Tetrával értek egyet. Azaz ebben az esetben (és az én olvasatomban), míg az új tulajdonossal kialakul a kard szimpatikus viszonya, azalatt a korábbi "tulajdonosi viszony" kötése elenyészik. Szóval - extrém esetek kivételével - az egyik (az új) tulajdonosi szimpátiás viszony felülírja a másikat (a régit), és nincs többszörös tulajdonlás sem. (Illetve persze lehet egy tárgy közös tulajdonban, ám akkor nincs szimpátia.) De létezhet párhuzamosan készítői tárgyszimpátia és tulajdonosi tárgyszimpátia. (A készítői verziónál szerintem nem árt, ha a tárgy nem "futószalagon", hanem a mester által többször kézbevéve, finomítva-igazgatva, azaz műgonddal készült.) Akárhogy is, a példában szereplő varázslónak nem áll módjában elteleportálni csata közben az új tulajtól a fegyvert a "messzi távolból". És nemcsak évekkel a fegyver eladása után nem tehetné meg ezt, de már másnap sem. Mert, ahogy arra tetra is rámutat, ehhez személy-tárgy szimpátia kellene, ami a M* világán nem létezik. tetra, Darabolo szerintem az ETK 309. oldalának alján leírtakra gondol.

Üdv! Szerintem igen. A tárgy- és a társszimpátia leírása szerint egy tárgyat vagy személyt több másik tárgyhoz (és/vagy személyhez) is köthet szimpatikus/szimpátiás viszony. A szükséges feltételek elég világosan be vannak mutatva példákkal - úgy tűnik, az, hogy az adott tárgy mágikus-e vagy sem, nem igazán releváns. Viszont, ugye, ez már csak azért is véleményes, mert a "Szimpatikus viszony meglétének vagy hiányának eldöntése minden esetben a KM feladata és jogköre".

Halihó! Rodrigo; vannak képzettségek, melyek fejleszthetők gyakorlással (kocsmai verekedés), könyvtárazással (történelemismeret) - azaz önállóan, de vannak olyanok is, amelyhez tanítómester, oktató kell (tipikusan ilyen szerintem a pszi). Az oktatás vágülis történhet az esti tábortűz melletti beszélgetések, azaz akár a kaland közepette is, de vannak olyan tanok, amelyek speciális körülményeket (gyakorlópályát, felszerelt műhelyt, laboratóriumot) igényelnek. KM-ként szerintem ezt el tudod dönteni. Mint ahogy azt is, hogy az adott képzettséget "kaland közben" is elsajátíthatja (vagy elsajátíthatta)-e a szintlépő karakter (mondjuk sokat beszélgetett a fejleszteni kívánt nyelven a küldetés során), vagy a két kaland közé be kell-e iktatni némi tanulási időszakot (könyvtár, mester, műhely vagy gyakorlópálya). Egyébként a képzettségek elsajátításáról van pár bekezdés már az ETK-ban is, de igazán részletesen az Új Tekercsek foglalkozik a kérdéssel (képzettségek elsajáítításának módja, nehézségi foka, de még képesség-küszöbök is).

... és nem akarunk ilyet, csak toldás-foldással próbálkozunk. Szükségmegoldás, de talán még mindig jobb, mint kategorikusan tiltani vagy pláne megadni pluszban. A MAGUShoz meg, asszem, csak kasztos rendszerek vannak. Még az önálló képzettség-összeállítós verziók is azok.

Üdv! Rodrigo; az is megoldás lehet, hogy annyi Kp-értékű fejvadász vagy gladiátor-képzettségről lemond a játékos, amennyi az általa elképzelt nemesifjú minimális kijátszásához szükséges szociális vagy tudományos képzettségek megszerzéséhez kell. Magyarán kiváltja a megszerezni kívánt képzettségeket az ingyenesekkel. Így "pontszámilag" a határon belül maradtok, és - KM-ként - rugalmasságot is mutatsz.

A rövid válasz: mert ettől a boldogtalan pap léte még hazugságon alapszik, s ezt Kyel nem hagyná annyiban. Vagy megszüntetné a kettejük közt lévő kapcsot (azaz megfosztaná néhai szolgáját papi hatalmától), vagy - ami valószínűbb - rövid úton magához szólítaná , így szabadítva meg őt méltatlan helyzetéből. (Esetleg elintézné, hogy az élőhalott megtudja az igazságot, ami az utóbbival egyenértékű.) Egyúttal jó eséllyel gondoskodna arról is, hogy a felelős kedvét egyszer s mindenkorra elvegye az effajta szentséggyalázástól... Hangsúlyozom: szerintem. Ha valamiért fontos ez neked, dönthetsz úgy, hogy a te Yneveden ez nem gond, vagy akár úgy, hogy valami - ritka együttállás stb. - miatt késlekedik Kyel válasza a blaszfémiára.

Meg az enyém. Azaz maximálisan egyetértek. Az istenségek papjai (főszabályként) nálam is meggyőződéses"szent őrültek", akik az általuk tisztelt deitásnak, s annak értékrendjének rendelnek alá mindent - saját létüket is beleértve (vagyis inkább legfőképp azt). Ezek a legfőbb közös vonásai Ynev papjainak. Aztán a fentieken belül persze meglehetősen széles skáláját vonultatják fel a viselkedésmintáknak, attól függően, hogy egy adott istenség mit követel meg/vár el tőlük, illetve mit engedélyez/tesz lehetővé számukra. Egy pap a legritkább esetben feszegeti a határait, jánoskodik vagy keres kibúvókat - ilyesmi eszébe sem jut. Még akkor sem, ha az "őt" megformáló játékosnak igen. Egy pap jó megformálásához - ahogy ezt Cundior szépen kifejti - elengedhetetlen egyfajta azonosulás a "céllal", az istenséggel való közösség megélése; annak megértése, hogy a karakter valami magasztosat, valami önmaga létén túlmutató örökérvényű értéket szolgál és képvisel. Különben megette a fene az egészet.

Szegénykém akkor is hamar rájönne - az "én Ynevemen" legalábbis -, hogy valami nem stimmel, merthogy Kyel egykettőre a tudtára hozná. Az a minimum, hogy cserbenhagyná a papi hatalma.

Darabolo; Szerintem a Kyel-pap az első adandó alkalommal elpusztítja magát, s megtér istenéhez, mivel a puszta léte egy merő hazugság (élőnek mutatni magát); a legszörnyűbb blaszfémia. Ha nem teszi, akkor meg megszűnik papnak lenni; kizárt dolog, hogy istene tovább támogassa ebben a formában. Az egészen más volna, ha maga Kyel ajándékozná meg síron túli léttel, hogy valamely magasabbrendű cél érdekében imígyen szolgálja őt és az általa képviselt eszmerendszert. Bár pillanatnyilag elképzelni sem tudom, hogy a Teremtés és Pusztítás Ura ilyen eszközhöz nyúlna. Akkor inkább feltámasztja és sebezhetetlenné teszi (az élőszentek sorába emeli). Tekidiára gondolsz (ő nem volt a boszorkányerőd úrnője)? Ő a ritka kivételek egyike volt; senkinek sem javasolnám, hogy a hetedkorban ilyesmivel próbálkozzon. Ezekre azért ne vegyél mérget. Pláne az utóbbira ne...

Sziasztok! Rodrigo; szerintem a fentiekben van egy tévedés - illetve két fogalomkör csúszott össze, ami csak látszólag következik egymásból. Először is, a Nagy Zöld szerint Doranban és Lar-Dorban (tehát a két JK-k által háttérként felvehető varázslóiskolában) egyaránt kyr alapú mozaikmágiát tanítanak. Ennek legrégebbi kutatható forrásanyaga minden bizonnyal kyr nyelvű. Következésképp fontos, hogy a tanoncok ismerjék és olvassák a(z ó)kyrt, így a frissdiplomás (1. TSZ.) varázslók mindegyikének bírnia kell ezt a nyelvet. Merthogy ez adja a stabil alapot mind a kyr pszihez, mind a hetedkori mozaikmágiához (hangsúlyozom, a két kidolgozott, "játszható iskolában"). Aztán hogy magasabb szinten a magiszterek milyen stúdiumokkal töltik az idejüket (azaz milyen nyelvekre költik a Kp-t), az már rajtuk áll... Másfelől abból, hogy a mágia elméletével kyrül ismerkedik a hallgató, még nem feltétlenül következik, hogy a mágia nyelve is a köznapi/irodalmi kyr. Bár a legkorábbi irodalmi forrásokban - Észak Lángjai pl, ahol Alyr varázsol - kyr szövegek hangzanak el ("Szólítom a holtakat... Szólítom a megcsúfoltakat"), ez simán lehet hangulatfestő elem (ami csak atmoszférájában idézi az igéket, s nem szó szerint), mivel a szöveg nem tűnik varázslatmozaikok neveinek. Márpedig a Nagy Zöld feketén-fehéren leírja, hogy a - mindjárt meg is nézem... - varázsló a varázslat során "sorban egymás után kiejti a mozaikok mágikus nevét, miközben bal keze mutatóujjával... (...) Mikor az összes használni kívánt mozaik a helyére került, a varázsló kimondja ... az ún. Végjelet, melynek következtében a teljes varázslat létrejön." Látható tehát, hogy az ETK-ban nincs szó arról, hogy a mozaikok kyrül (vagy bármely más ősi nyelven) hangzanak el. Tehát a "Fény Teremtése" során korántsem biztos, hogy a dorani beavatott azt harsogja kyrül, hogy "Fény legyen!" (itt a "legyen" a Végjelet hivatott helyettesíteni) - mármint ugyanazokkal a szavakkal, amelyekkel egy néhai kyr nemesúr förmedt a szolgájára, hogy gyújtsa már meg végre a gyertyákat. Hanem talán (hangsúlyozom: talán) elharsogja a mozaik kyr nevét, azaz egy olyan kifejezést, amit már a kyrek is csak ebben az összefüggésben, azaz varázslás közben használtak a "fény" paraelem megnevezésére, szólítására. Tehát nem egyezik meg az ókyr köznapi "fény, világosság" szóval... Magyarán a hetedkori varázslóknak be kell biflázniuk a dolgok és történések (mozaikok) mágikus neveit, amelyeket már a kyr időkben is így hívtak, így méltán nevezhetjük őket az ókyr szókincs elemeinek, azaz voltaképp kyr szavaknak. Ugyanakkor ezek a szavak nem a mundán, mindennapi használatra szánt ókyr szavak megfelelői, s talán sokkal ősibb időkből származnak. Emellett pedig a fent említett varázslóinknak ismerniük kell a kyrt mint az általuk művelt mágiaforma forrásnyelvét (elmélet, módszertan, leírások stb.), mely alkalmassá teszi őket akár önálló kutatásokra is. Remélem, érthetően szavakba tudtam ölteni a gondolataimat... Természetesen előfordulhat - sőt, valószínűsíthető -, hogy a kráni vagy godoni hagyomány egészen más alapokon nyugszik. De én a magam részéről sanszosnak tartom, hogy a varázslat ott sem azonos az egy valamely ősi (humán) nyelven kiadott paranccsal, amelyre manát is költünk. (Ilyen módon - bár nyilván oddal - csak az Ősnépek hatalomszavai működnek, ill. működtek.) Konkrét leírások híján (hogy ti. pontosan mi is az a /mozaik/mágikus nyelv) csak találgathatunk. Bár lehet, hogy valaki tud egy idevágó RÚNA-cikkről.

Darabolo; átment. A dolgot komolyan meg kell szervezni (Lélekaltatás, Átváltoztatás, Lélekcsapda-bélyeg /anyuci lelke/, Visszaváltoztatás), és lehetnek buktatói (nem baj, ha anyucinak magas az akaratereje, vagy Örökkévalóság mozaikkal kell megturbózni a Lélekaltatást), de ha szigorúan betű szerint vesszük a leírást, kivitelezhető. Esetleg gondot jelenthet, hogy a test, amit a lélek a saját emlékei alapján "újra"-alkotna (épp ez az, hogy nem) sosem volt a sajátja. De erre a leírás nem tér ki, ettől fogva pedig KM-i hatáskör. Ezt én sem egészen értem... Óelf nyelven akarja kiejteni a kyr varázsszavak megfelelőit (valamiféle sznobériából), miközben ballal a rúnákat rója a levegőbe? Ennek semmi értelme. (Vagy nem működik, vagy csak annyira, mintha némán, csupán mozdulatokkal varázsolna.) Vagy pusztán azáltal, hogy elméleti szinten elsajátít egy másik ősi nyelvet, máris ómágiát akar gyakorolni? Ez meg pláne nem fog menni - lásd a Cundior által leírtakat. Persze egy összetett illúzióval elhitetheti a mugli, ámde műértő közönséggel - azaz olyanokkal, akiknek nem minden varázslat "halandzsakalimpa-aztánbumm" - hogy épp ómágiát alkalmaz...

Üdv! Szerintem főszabályként (az ingyen kapott képzettség keretében) a kyrt, mivel - alapjait tekintve - a mozaikmágia kyr örökség. Nyilván oktatnak e neves iskolákban más ősi nyelveket is, ezeket azonban Kp-ből kell kigazdálkodnia a varázsló karakternek. Tegyük fel, hogy mesterfokú Élettannal és Szobrászattal (hogy a létrejött alkotás valóban hasonlítson is a modellre) varázslónk létre tudja hívni anyja fiatalkori porhüvelyének hű mását, s beleköltözteti annak lelkét is... Komoly mentális problémákra kell gyanakodnunk az esetében, hiszen kiszakítja egy szerette lelkét az Örök Körforgásból, s ezzel jó eséllyel egy sor más járulékos problémát is a felszínre hoz ("fiatal test-öreg lélek"-problematika; a halál okozta megrázkódtatás jegyei a lélekben). Etikai/morális alapokon aligha védhető egy efféle cselekedet, ráadásul siker esetén is csak részeredményt hoz, hiszen az ilyen módon megkonstruált lényből továbbra is hiányozni fog az Élet princípiuma, így az technikailag továbbra is élőhalottnak fog minősülni. Ilyen értelemben tehát még csak klónnak sem nevezhetjük majd a lényt (valódi klón teremtésére, tehát amelyben jelen van az Élet princípiuma is, csak a valódi mágusok képesek, varázslók nem /ETK 299. oldal/). Szóval ha a fentiek nem zavarják, alkothat magának pótmamát a varázsló - de jobban tenné, ha azon nyomban felkeresne egy képzett lélekgyógyászt, mihelyt komolyabban foglalkoztatni kezdi az ötlet.

Darabolo; túlzol, de köszönöm! Én csak próbáltam pár szemléletes példát hozni a "a-MAGUS-Jellemei-szemlátomást-pyarronita/(altruista)-szempontból-lettek-megalkotva-és-igazából-csak-ebben-az-összefüggésben-van-értelme-használni-őket"-elmélet alátámasztására/alkalmazására; az alapokat fentebb tetra már korrekt módon összefoglalta.

Én ezt kicsit másként látom - de értem, mire gondolsz. A mi - pyarronira hajazó - értékrendünk szerint az az illető, aki a saját szeszélyeinek megvalósítása érdekében szemrebbenés nélkül öl, az Káosz, Halál (esetleg Halál, Káosz) jellemű, és beteg - rosszabb esetben gonosz. Rend jellemet akkor tulajdonítunk neki, ha egy kisebb-nagyobb közösséget képviselő szervezet (vagy bármi rajta túlmutató alakzat) eszmeiségét, értékrendjét követi, s ezért áldozathozatalra, lemondásokra is képes. Rend, Halál jellemű akkor a karakter, ha ezen szervezet (eszmék) érdekében különösebb aggályok nélkül ölni is képes. Rend, Élet akkor, ha erre nem, vagy csak lelkitusa árán rávehető, s valamilyen mértékű bűntudata van/volna a dologtól. (Pyarroni parancsolatok: "Az élet szent, kioltására csak védelmében vetemedj!") Sima Rend-jellemmel ezen aggályok mérsékeltebbek, míg szimpla Élet-jellemmel - szélsőséges esetben - akár az önfeláldozásig is kerülheti az erőszakot a karakter. (Vagy épp csak akkor hajlandó gyilkolni, ha másként nem akadályozhatja meg ártatlan vér folyását, de még így is komolyabb lelki terhet ró rá a dolog.) S Káosz jellemű, ha döntéseinek és cselekedeteinek zömét elsősorban az önzés és a pillanatnyi érdek - vagy épp egy hirtelen ötlet - vezérli, s saját szükségleteinek, hóbortjainak kiélésén túl nem követ más vezérfonalat. Néhány fenti példádat kiragadva: a profán varázshasználatot üldöző shadoni ítész - pyarroni látüvegen át - valószínűleg Rend jellemű mindaddig, míg megelégszik a törvényszegők megbüntetésével, de közben nem látja úgy, hogy "csak a halott törvényszegő a jó törvényszegő". Mert ha igen, a jelleme onnét fogva a Rend, Halál irányba mozdul el... A toroni Tharr-szekta vezetője pedig bizony Káosz, Halál jellemű, amikor kíméletlenül tör a Bakpápa-titulus megszerzésére, s megszervezi majd kivitelezi a cím jelenlegi birtokosának és sleppjének az elveszejtését - hiába teszi ezt a Toronban megszokott jó öreg szokásjog örve alatt; s hiába nem tomboló őrült, hanem vallásának respektált képviselője. (Itt jönnek képbe a jellemet árnyaló jellemvonások.) Tehát szerintem elég jól használható a tetra által vázolt megközelítés: a pyarroni értékrend afféle horgony, amibe kapaszkodva megítélhetjük egy karakter vázlatos jellemét. (Ez nyilván nem objektív és pártatlan mérce; de azt már kimutattuk, hogy ilyet nem is igazán lehet felállítani.)

halihó! Cundior; tetra elég jól összefoglalta: a M* jellem-szisztémáját rugalmasan kell kezelni. A karakter leírásánál érdemes kitérni annak - kissé körvonalazottabb - értékrendjére is, hogy pontosabban el lehessen helyezni ebben a rendszerben. Mivel ezen szisztéma tengelyeit az istenségek és az azok által megtestesített világszemlélet-módok jelentik, a jellemnek a szakrális mágia (Áldás, Gyógyítás, Hit hatalma stb) tekintetében van/lehet leginkább játéktechnikai jelentősége. "Amúgy" meg... hát játsszuk ki a karaktert, akit elképzeltünk és megalkottunk. (Elképzelhető, hogy némiképp plasztikusabban lehetne érzékeltetni a karakter jellemét úgy, ha - továbbgondolva a kettős jellem-szisztémát - a négy fő irányultságot fontossági sorrendben tüntetnénk fel a karakterlapján. De a legegyszerűbb inkább pár mondatban kifejteni, mit is jelent az adott jellem /vagy jellem-pár/ karakterünk esetében.) * szerk: talán ez is segít: jól látod, a jellemek meghatározásánál valószínűleg a pyarronita átlagpolgár értékrendjét (mint a mi társadalmunkhoz a legközelebb álló - vagy legalábbis annak kommunikált - ideát) vették alapul a szerzők; ez szolgál tehát "belső nézet" gyanánt. Dreina így jó eséllyel a Rend, Élet (ismerős és biztonságot nyújtó) -párosítást , míg Ranagol vagy Tharr a Káosz és a Halál (idegen és félelmetes) komponenseket képviselik.

Hali, Rodrigo! Tökéletesen egyetértek. A tiéd az ő konstrukcióját tolja ki a talán legszélsősőgesebb irányba, így a kockázata hatványozott. Pláne, ha többször is eljátssza különböző helyeken; Orwellának tetsző zűrzavar keltésére - és ellenséggyűjtésre - azonban ideális. Továbbgondolva: alkalmas lehet egy városi szintű szervezet (kereskedő-, kézművescéh vagy ehhez hasonló kaliber) hatalmi rendszerének szétzilálására - valamilyen komolyabb csapást, beavatkozást előkészítendő.

Lássuk csak: esztelen nagyvonalúsági hullám söpör végig a környék legmódosabb - és köztudomásúan legzsugoribb - kereskedőin egy nemrég felbukkant széphölgy akciórádiuszán belül. Megoldható és működőképes kereseti forrás, de az életvitelszerű alkalmazásához mozgásban kell maradni, s még így sem lehetünk biztosak benne, hogy nem fogunk-e mellé az egyik megigézett pénzeszsákkal... (némi előzetes felderítés mindenesetre nem árt, kik is pártfogolják, kik is húznak rendszeres hasznot az illetőből). Szóval "felettébb koszkázatosz, drágaszág..." - viszont nagyszerű kalandsorozat kerekedhet belőle. (Novellaötletnek, karakterháttérnek sem utolsó.) Kilencedik szinten mindenesetre csak szükséghelyzetben, alkalomszerűen élnék vele - a horizontok tágasabbak, a lehetőségek komolyabbak itt már azért ennél. (Kivéve persze, ha valamiért örömömet lelem az általam okozott felfordulásban és az efféle hazárdírozásban...) Rodrigo verziója briliáns, orwellánus (Arc Nélküli Hatalom) bosziknak különösen javallt: káoszt vetni és - jó esetben - halált aratni, s közben, mintegy mellesleg, jómódra is szert tenni. Amiben nem vagyok biztos, az az, hogy a bankok asszisztálnának efféléhez (ne feledjük, hogy Yneven az etikai normákat kétségtelenül létező istenek és azok nagyhatalmú szolgái képviselik és felügyelik). Nekik nem lehet üzletpolitika tiszavirág-életű szélhámosságokban közreműködni. De, mondom, a dolog sikeressége kifejezetten aktuális Ynev-kép, azaz KM függő. Szerk: azt én sem tudom, hogy milyen logikai hibát talált a ténykedésben Darabolo. Inkább csak kockázatos a dolog, de, mint mondtam, azzá is csak akkor válik igazán, ha a boszi a sikeren felbuzdulva vérszemet kap, s nagyban kezdi űzni az ipart...

Üdv! Kate, Darabolo; a terv - az "én Ynevemen" legalábbis - előbb-utóbb visszaütne (inkább előbb). Olyan komoly vagyon felett diszponáló polgárok, mint amilyen egy ékszerész, biztosan valamely befolyásos szervezet ernyője alá tartoznak. Ha többük kezd el , hmm... különösen viselkedni, az hétszentség, hogy valamely hatalmi tényezőnek felkelti a figyelmét és/vagy sérteni fogja az érdekeit - s odaküld valaki(ke)t kicsit körülnézni...

Üdv! Igen, a Kódex (Codex) egy másik, szintén magyar fejlesztésű szerepjáték. Biztosan lesz, aki eligazít az abban található jellemvonásokban is. Azt mindenesetre furcsállom, hogy ha már a KM-etek ezzel az eszközzel él (hogy ti. egy másik játék vonatkozó megoldásainak használatát kéri tőletek), nem segít abban, hogy meg is találjátok a kért forrást...

Üdv! Rodrigóhoz csatlakozva: én is el tudok képzelni olyan versenymodult, ahol a felhőtlenebb szórakozás és a gördülékenyebb játék (ill. értékelés) kedvéért ajánlásokat teszünk a játszható karakterekre, kasztokra - akár a fent említett módon. Az I. Kalandozók Napján is előre körvonalazott karakterek közül lehetett választani, s szerintem ez a konstrukció (játékosként) egyáltalán nem volt problémás. Én is évek óta vissza-visszatérek egy készülő modulhoz, amelyet csak bizonyos karaktertípusokkal lesz majd érdemes végigcsinálni (ha egyszer elkészül ), de egy percig sem gondolnám, hogy emiatt lesz majd vacak a történet, ha az lesz. (Remélem, nem.) Ha a szervezők valóban a modulhoz illeszkedő/illeszthető, ugyanakkor érdekes és izgalmas karaktereket (vagy karaktervázakat) alkotnak, s tesznek bele a választékba, marha jó kis játék kerekedhet belőle. Játékosként nyilván egy kicsit másként kell készülni egy effajta versenyre, de szerintem ez nem lehet gond.

Halihó! A "KÖVETKEZŐ ESEMÉNYEK"-nél (a nyitóoldal alján) több helyen "2018. július 4. szombat" szerepel mint dátummeghatározás. Aki egy kicsit is alapos, nyilván élből leveszi, hogy elgépelésről lehet szó, de szerintem érdemes volna azt a szombatot kijavítani szerdára. Jó táborozást minden résztvevőnek; sajnos én ezúttal sem tudok menni párhuzamos program miatt. Pedig Gánt amúgy is a szívem csücske...

Üdv! Ja, hát ja. A "Halk szókkal, sötét húrokon" novella szerint meg Doran alapítóinak nevei kicsit más hátterű személyeket takarnak. Ó-Ryekben annyira nem vagyok otthon, mint te (újabb tétel a "pótolandók" listáján ), de amivé Ryek az idők során vált, az szükségszerűen öltött szörny-arcot - és szükségszerűnek tűnik a bukása is. Démonokkal sokmindent lehet csinálni, de a velük való bratyizás nem tartozik a fenntartható fejlődési alternatívák közé...

Halihó! Doranban - a vonatkozó Kornya-dolgozat tanulsága szerint - kutatják ugyan a szerafizmust, de a ryeki mentalitásnak ("lelkemet és emberi mivoltomat a hatalomért") semmi keresnivalója egy olyan, a szellem szabad akaratán és teljesítményén alapuló konstrukció krédójában, mint amilyen a dorani varázslóiskola. Intő példa erre Aran cor Sipthas magiszter esete, aki egészségét nem kímélve igyekezett megvilágítani dorani rendtársai számára a szerafizmusban rejlő lehetőségeket... (lásd a "Szerafizmus..." c. munka 31-32. oldalát) Mindazonáltal - noha fogyaszthatóbb formát öltött - Ryek hagyatéka egyáltalán nem veszett ki Északon: elég ha a Biztos Kezű Hölgyre, az Ikrekre, és az azok legjobbjai által gyakorolt quarsra gondolunk.