Eretnek Tanok

[Darun]

A lovag sokáig nézte a távolodó nő alakját. Aztán a sötétség végleg elnyelte. Sokáig nem tudta felfogni, hogy mi is történt. Legszívesebben felüvöltött volna, de tudta, hiába. Lassan felállt, de rögtön bele is kapaszkodott a kardjába. Megszédült. Igazából nem erre számított és nem így tervezte. Most már késő. Persze a nő után mehetne, de tudta, hogy neki is időre van szüksége. Hogy majd helyessen dönthessen. Pár pillanatig mozdulatlanul állt, aztán belépett a páncélba. Halk szisszenéssel zárult össze. És a Fekete Lovag elindult...

[Eleinor]

A csend ami ezután következett ólomsúllyal nehezedett a temetőre. Shei Shi' enn lelkében valami megmagyarázhatatlan érzés támadt. Már nem kellett attól tartania, hogy fájdalmat okoz a könnyeivel, keserves zokogás rázta meg a testét és hagyta, hogy az érzései feltörjenek. Belépett a kápolnába, de alig tett meg pár lépést összerogyott, és eszméletlenül terült el a hideg márványon...

[Darun]

A sötétség még jobban megsűrűsödött, aztán a Lovag kifakult a valóságból. Sokáig lebegett a semmi közepén, nézte a mana kékes derengését. Néha belenyúlt egy-egy szálba, újraszőtte azt. Információkra és segtségre volt szüksége. Tudta, hogy nem hagyhatja magára a dolgokat, hiszen sokszor múlik valami nagy dolog a gyors télőképességén. Miután megszerezte a keresett információkat, ismét testet öltött... a Sheral legmagasabb csúcsán. A páncél szétnyilt és ő kilépett. A hideg elemi erővel mart a testébe. érezte, ahogy átjárja. Tudta, hogy most erre van szüksége, valamire, ami kitisztitja az elméjét. A ritkás levegő csak nehezen jutott a tüdejébe, még sem okozott neki gondot a légzés. Egy óra múlva visszaballagott a páncélhoz, érezte, hogy már kitisztult a feje. Belépett a nyitott vértezetbe, mely óvon ölelte körül robosztus testét. Keze a pallos markolatára szorult, és mert úgy érezte hogy eleget várakoztatta az elf nőt, kifakult a Sheral csúcsai közűl.

[Darun]

Ahogy kilépet a temetőben, érezte, hogy a sötétség körülöleli. Gyanútlanul lépdelt a kápolna felé, a kövön hangossan csattogott a csatapáncél. Aztán megállt az ajtóban. Szeme elkerekdett, ajka néma sikolyra nyílt, ahogy meglátta a földön fekvő testet. A szellemi síkokon mély morgás futott keresztül, a kóborló lelkek rémülten menekültek minél messzebb. Éles csikorgás, ahogy a pallos a padlóba sűlyed. Odalépett a nő testéhez, óvatossan felnyalábolta. Aztán megremegett a föld. A Lovag érezte, hogy a hátán végigfut a hideg. Õ már tudta, hogy ki várja odakint. Három lépéssel az ajtóban termett. Megcsodálta az elétáruló látványt.

A sárkány haragos tekintettel nézett a Lovagra, roppant testéről zuhatagként folyt le a hold fénye, a pikkelyek szikrázó kék fényt árasztottak. Black Knight torka egy pillanatra elszorult.

-Üdvözöllek Blue! -mondta rekedtes hangon.

-Mit tettél Vele? -menydörögte a kék bestia, hangjából azonban hiányzott a valódi indulat, a szeméből is lassan kihúnyt.

-Sajnálom! Elhiheted, nem ezt akartam.

-Elmondtad Neki?

-Nem. -a szót szinte suttogta a Lovag, nem mert felnézni a sárkányra.

-Akkor nem tehetek semmit. Neked kell cselekedned!

-Tudom. -mondta a Lovag. A sárkány fölemelte roppant mancsát, óvatossan kivette az elf nő eszméletlen testét a Lovag kezeiből, aztán óvatossan leült, fejét a hold felé fordította, szárnyait oltalmazón a nő köré fonta.

-Eltűnt a harmadik hold!

A Lovag csak biccentett, nem tudott szólni. Aztán kilépett a páncélból, ismét visszavedlett eredeti alakjába és a sárkány mancsában fekvő nő elé ült. Szemeit lehúnyta, lassan átlépett a szellem valóságába. Csak reménykedett, hogy a nő már várni fogja.

[Darun]

Líthas!

Sajnálom, de nagyon összejött ez a hét! Semmi nem sikerül és nincs erőm kűzdeni. És most Õ-t is elvesztettem. (ez a sz*r nem nyitja meg a blog-ot!) Szóval nem örülök. :twisted: És szombaton végre "normális" rémálmom volt! :twisted: :twisted: :twisted:

Darun

[Eleinor]

Kalíthas Darun !

Azt gondoltam, hogy ez a "csend" ami körülöttem van jót jelent...reméltem, hogy még mindig "bolond" vagy és jókedvü...Mégsincs minden renben? :-(

( ha gondolod beszéljünk róla.esetleg telefonon? )

Eleinor

[Darun]

Líthas!

Elfáradtam. Nem tudom mibe. Talán tényleg a semmittevés a leg fárasztóbb. Egyébként végül is sikerült megnyitnom a blogot, úgy ötödik próbálkozásra. Alapvetően nem változott semmi, csak valahogy nincs erőm reagállni a környezetemre. Teljessen kiakasztott az a h*lye floppy. Tudod a könyvtárból mindíg lementem a mail-eket, meg a hsz-eket és otthon átgondolom és reagállok. De most nem sikerült. És ez kissé megviselt. Ráadásul magamtól nincs kedvem írni, otthon inkább játszok. És még a könyvek sem olyan jók. EH! És még valami, de azt majd mail-be. És köszönöm az ajánlatot. Tényleg nagyon rendes tőled, de azért nem akarok visszaélni a bizalmaddal vagy ilyesmi. :evil: Ja igen, és elegem van abból, hogy minden nap megkapom az a h*lye reklám mail-t. Ráadásul véletlenül a kukába dobtam az egyik mail-edet, és most mindíg vigyázok, hogy nehogy onnan is kitöröljem. Hogy én mekkora barom vagyok!!! Na, szóval sikerül visszaállítanom! Annyit még had jegyezzek meg, hogy a telefon nagy ellenségem. Részben ennek is köszönhető, hogy ilyen gyorsan... szóval azt történt velünk. Kétszer hívtuk egymást, és egyszer másfél egyszer két órán keresztül beszélgettünk. A szüleim nem voltak elragadtatva. Jobb szerettem volna élőben beszélni Vele. Õ meg úgy értelmezte azt, hogy nem hívom, hogy már nem is érdeklődök utánna. Remélem veled minden rendben!!! Várom a történet folytatását!!! :wink:

Darun

[Eleinor]

Csend...nyugalom...béke...

-Élek-ez volt az első gondolat, ami Shei Shi'enn-ben felötlött.A kápolna hideg köve helyett azonban, valami más terült el alatta, ahogy még mindig ott feküdt.Fű...zöld fű...És valami különös érzés...Nem tudta hol van, miért érzi úgy, mintha nem volna teste...Mégsem félt, valami végtelen nyugalom ölelte körül...majd megszólalt egy hang:

-Lilienn...Lilienn gyermekem, figyelj most rám...

-Ki vagy? És miért szólítasz így? Nagyon rég nem szólít így már senki...-de választ sem várva elindult a hang irányába,majd mikor Õ kedvesen megszólalt:

-Nem jöhetsz közelebb...

-egyszerre világossá vált minden.Eszébe jutott az a szörnyű nap, az utolsó amit a családjával töltött, akkor még gyermek volt...Körbenézett és ott volt mindenki. Bár nem látta őket, érezte, hogy mind ott állnak körben a tisztáson, akik valaha kedvesek voltak. A hugai, a nővérei, az öccsei, a fivérei...és a szülei...emlékezett...de nem tudott mindent, ezért a Hang folytatta:

- Egy napon Atyád ránk bízott, hogy vigyázzunk rád, mert veszélyben vagy, és ő már nem tud többé megvédeni. Szüleid helyett szüleid voltunk, sajátunkként szerettünk. Azt gondolta, hogy nálunk, emberek között, itt az erdő mélyén senki nem fog keresni...És ez így is volt, mígnem egy napon mégis ránk találtak, felégették az otthonunk, és senkit sem hagytak életben. Te gyógyfüvekért mentél az erdőbe a dadusoddal, és ez mentette meg az életetek. Egy kolostorba vitt téged, ahol befogadtak titeket. Nem azért éltetek ott, mert eldobtak a szüleid, mint ahogyan azt sokáig hitted. Õ már nem tudta, és nem is merte elmondani, sem neked, sem másnak a történeted, félt, hogy esetleg valaki rád ismer és végez veled.Ezért vagy most itt, nekem kellett elmondani, hogy mi is történt valójában. Igen.Egyike vagy a kiválasztottaknak, akik jobbá tehetik a világot. Nem maradhatsz azonban soká, ha letelik az idő vissza kell menned, vagy örökre itt rekedsz. Odaát Blue vigyáz rád, vagyis a fizikai testedre addig, míg itt vagy. Hamarosan "Vendéged" érkezik, aki szintén szeretne valamit elmondani neked, de utána távoznotok kell. Mi most magadra hagyunk, de ne feledd, mindig veled leszünk...

Mielőtt bármit mondhatott volna, Shei Shi'enn újra magára maradt..."visszakapta" az emlékeit...

[Darun]

Líthas!

Ismét feladtad a leckét. De előbb: nem, a telefonos dolgot én sajnálom. Tudom hogy bennem van a hiba. Egyrészt nem tudhattad, másrészt nem rajtad múlt. Te megpróbálltad. És nem baj hogy csak annyit írtál, hiszen a történet folytatódik, és ismét elmerülhetek ebben a világban. És úgy érzem tudnod kell, hogy mostanában jók az álmaim. Bár sajnos nem nagyon emlékszem rájuk, de tudom, hogy visszakaptam őket. Eddíg minden nap álmodtam a héten, néha három vagy négy álmom is volt egymás után. De persze az életre is rá kell gyúrnom, nem álmodozhatok örökké. Egyébként is van most jó pár dolog, amit szeretnék veled megbeszélni. Majd szép sorban kifejtem őket. Most egyenlőre vissza a történethez.

Darun

[Darun]

Apró szellő kélt a zöld tájon, és az elf nő alig ocsúdott fel, mikor egy démon jelent meg előtte. Három és fél láb magas testét vörös pikkelyes bőr fedte, homlokából két szarv meredezett előre. Hátából két hártyás, karmokban végződő szárny remegett a szélben, melyet megjelenése keltett. Karmos lábai felsértették a talaj egyhangú zöldét, aztán a roppant mancs megemelkedett...

...és rögtön le is hullt. Csak most tudatosult Black Knight-ban, hogy a szokásos formáját viseli. Hiába, amegszokás nagy úr. Hirtelen örvény szippantotta magába, és mikor eltűnt, sötét páncélos alak állt az elf nő előtt. Sisakja nem volt, így tisztán ki lehetett venni a szemében parázsló szégyent. Fejét lehorgasztotta, hangját a szél vitte az elf nő füléig.

-Sajnálom, nem akartalak megíjeszteni. És...

Elakadt a szava. Hírtelen roppant üresség szállta meg, ahogy ismét eszébe jutott a kép, ami a kápolnában fogadta.

-Nem így akartam. -mondta és a hangjából érződött, hogy nem mentegetőzni akar.

-Miattam kerültél ide. Nem is az a baj, hogy itt vag, hanem az, ahogy ide kerültél. Nem lett volna szabad említenem sem a dolgot. Túl gyorsan történt minden és engem elragadott a hév. Mindenesetre az, hogy most itt vagy, mutatja hatalmad nagyságát. Hiszen még én sem tudnék ösztönössen, vagy ha úgy tetszik "véletlenül" feljutni ide. Nem akarlak sűrgetni, addíg maradsz, amíg jól esik. Csak megemlíteném hogy valaki már vár odaát. Nem akarok titkolózni, egy sárkány az. Ezért nem sűrgetlek. Neki nem számít az idő. Ha egy évig ittlennénk, neki az is csupán egy pillanat. Ráadásul neki is van... hogy is mondjam, egy kis problémája. Egészen pontossan nincs tisztában az itteni viszonyokkal. Eltart neki is egy darabig, amíg alkalmazkodik az itteni körülményekhez.

A Lovagnak feltünt, hogy miközben beszél, a Shei Shi'enn arcán nem látott meglepetést. Vajon már értesítette valaki a helyzetről? Ha igen, vajon ki? És ezt ő miért nem érezte?

[Eleinor]

Kalíthas Darun !

Még, hogy feladtam a leckét! Csak folyamatosan össze-vissza irogatok itt, aztán csak győzd "helyrehozni" a baklövéseim. Nem-nem...még mielőtt rákérdeznél, hogy éreztettél-e velem ilyesmit...NEM...érzem magamtól is :oops: Na mindegy...majd kialakul...

Annak viszont örülök, hogy visszakaptad az álmaid, s leginkább annak, hogy ezek az álmok "jók".

Üdv. Eleinor

[Eleinor]

Olyan hirtelen történt minden.Ez a hely, a családja, a gyerekkori emlékei, ez a "különös" lény akit úgy tünik ismer már, hiszen most Black Knight áll a helyen ahol korábban feltünt...Sok minden világossá vált, de még mindig nem értette hol van és hogyan került ide...Az utolsó kép a temető kápolnája, ahogy belép az ajtón,majd minden elsötétül...

- Te vagy hát a "Vendég" ? Te tudod, hogy miért vagyunk itt? És mi ez a hely? Odaát...sárkány...Blue, akit Lorienn említett...Te tudod, hogy mi ez az egész? Ha tudod a válaszokat, kérlek segíts megértenem...

[Darun]

-Vendég? -kérdezte Black Knight meglepetten. Aztán eszébe jutott, hogy talán történt valami, amiről ő lemaradt. Végül is mindegy, ehhez semmi köze. Meglepettségét sikertelenül próbálta palástolni, hangja bizonytalan volt.

-Azt hiszem én lennék az. Azt tudom, hogy én miért vagyok itt. Hogy mi ez a hely? A lelkek síkja, az asztrál és mentál tér. Hogy te hogy kkerültél ide? Nos, csak tippelni tudok. Vagy valaki "átrántott" ide, vagy a benned éledező, elfeledett éned hozott át. ...Lorienn... Nem ismerős számomra e név, de te biztos jobban tudod, ki ő. És igen, egy sárkány vár odaát. Blue-nak hívják. Ha jól tudom még nagyon régről ismer téged, azokból az időkből, amik számomra már feledésbe merültek. És hogy mi ez az egész. Attól tartok az én hibám. Ha úgy tetszik, akkor az emlékeid próbálnak meg visszatérni, egy másik személyiség rejtőzik benned és most a felszínre próbál törni. Most választás elé kerültél. De még nem kell válaszolnod. Remélem tudtam valamit segíteni. És most kérdezz, hogy ha eljő az idő, helyesen választhass!

[Darun]

Líthas!

Szerettem volna levelet küldeni neked, de sajnos ezen a gépen nem működik a lemezmeghajtó. Nem is lettem ideges. És rosszul vagyok, mert még mindíg Õ-t olvasom. És szombatig még kéne írni valamit. Félek, nem leszek rá képes, vagy úgy is elszúrom... és a legrosszabb, hogy már nincs mit elszúrni. Na, megyek és sírok egy sort... :shock:

Darun

[Darun]

Black Knight hosszan nézett az elf nőre és valamiért örült neki, hogy nem kérdezett. Talán megérezte, hogy elfáradt? Mindegy. Lassan kezdte összeszedni magát. Mély levegőt vett, aztán határozottan a nőre nézett.

-Nos, még mielőtt bármit mondanánk egymásnak, szeretnék feltenni egy kérdést. Ha nem akarsz, nem kell rá válaszolnod, tiszteletben tartom döntésed. Nem könnyű feltenni a kérdést, de még is meg kell tennem. Nos. Ha tudnád, hogy már úgy is mindegy és nem menekülhetne a Századik, de a világot megmentednéd vele, meg tudnád-e őt ölni? És ne félj, megmondom azt is, hogy ezt miért kérdeztem. Még egyszer mondom, nem muszály válaszolnod!

(((most vettem észre, hogy akaratlanul is sikerült elérnem, hogy ez legyen a 666.hsz-em. :twisted: )))

[Eleinor]

Shei Shi'enn arca elkomorult.

- Ó! Milyen kegyetlen kérdés! Még akkor is ha nem kell válaszolnom. Ha a szakadék szélén álló embert figyelmezteted, hogy ne nézzen le, mert a mélységet látva megszédülhet, és leesik, vajon mit fog tenni? Tudom, hogy nem muszáj válaszolnom, mégis úgy érzem, nem hagyhatom válasz nélkül a kérdésed. Mindig is féltem attól, hogy egyszer olyan helyzetbe kerülök, hogy meg kell ölnöm valakit...most még csak nem is ellenségről, hanem hozzám közel állóról van szó...mégis úgy érzem, hogy abban az esetben amikor "már úgyis mindegy és nem menekülhetne a Századik", a világ megmentése jelentené az Õ megmenekülését is.

[Darun]

Black Knight arcán egy pillanatra csodálkozás árnya suhant át, eztán elismerően nézett Shei Shi'ennre.

-Bevallom nem erre a válaszra vártam, és kellemes csalódást okoztál nekem. Ezek után nincs okom kételkedni benned, mert tudom, hogy velem is megtennéd. Ez nekem fontos, mert így már nyugodtam hátat fordíthatok neked. És köszönöm hogy válaszoltál, sajnos nem volt véletlen e kérdés. És hadd mondjak még valamit. Ha ez egyszer bekövetkezne, úgy jót tennél az illetővel, hidd el nekem. Majd megérted.

[Darun]

Black Knight hosszan tűnődött. Sokat gondolkodott, végül arra az elhatározásra jutott, hogy az a legbiztosabb, ha itt mondja el, az "igazságot". Nagyon nehezen jöttek elő a szavak, mint ha örökre rejtve akarnának maradni, szemében különös üresség honolt.

-Az Első egy fa volt. Illetve, A Fa. Ahány nép, annyi elnevezés. Különös, hogy az elfek és az embernomádok legendáiban is megtalálható. Való igaz, minden A Fával kezdődött. Hatalma felfoghatatlan volt, de csupán az életre, a teremtésre korlátozódott. Nem volt mozgás igénye, örök nyugalom volt osztályrésze. Legalább is mindenki így hitte. Az első testvérei mellette élték le első életüket, így történt ez Veled is! Már nem emlékszem, hogy hánydik voltál a sorba, mert magam csak későn érkeztem. A Sárkány előtted született, valamiért nagyon kedvelt téged, és te is őt. Az ő fia vár most minket odaát. Blue-nak hívják. Õ a világmindenség egyetlen valaha létezett kéksárkánya. Mivel te és a Fa is az Élet értékét képviseltétek, ezért aztán kapcsolatotok szoros volt. A Fa téged kedvelt minden testvére közűl a legjobban. A Sárkány a Rend volt, ezért jól kiegészítettétek egymást. De egyszer minden jónak végeszakad. A Sötétség légiói lecsaptak, A Fa elpusztult, mi pedíg szerteszóródtunk a mindenségben. Sokan nem láttuk viszont egymást. De a Gonosz erői közben legyengültek, és nem folytathatták átkos hadjáratuk. Ekkor még nem voltunk százan, születtek még utóbb testvéreink. A Gonosz azonban nem aludt. Hogy leplezze gyengeségét és hogy időt nyerjen, egy másik síkról hívott segítséget, és ezzel elszabadultak a démonok. A Lángoló Légió szörnyű pusztítást végzett, míg nem egy törékeny nép, a Te néped meg nem állította. Mert A Fa egy magját magaddal vitted és a saját új világodban kihajtott ez a mag és belőle a Világ Fa. Amikor a Légió elért titeket, a Fa segített nektek és ti a sárkányok és törpék népének segítségével legyőztétek a démoni hordát. Sok idő telt el ez után, a bolygótokon megjelentek az emberek majd az orkok. Tízezer évvel a győztes csata után a Légió visszatért hogy bosszút áljon és legyőzze népetek. Az új fajollal azonban új szövetség is született és a Légió másodszor is legyőzetett. De a Gonosz erő ezt az időt kihasználták és ismét felkészültek a puszításra. Ekkor született a Századik, azzal a céllal, hogy a Sötét Erők szolgálatában nőjön fel, nem feledve valódi származását. Apánk persze tudta, hogy a Századik nem tehet sokat, és hogy az életével kell fizetnie azért hogy mi időt nyerhessünk. A Századik tökéletes fegyvernek bizonyult, hiszen az Ellenség nevelte és tanította, tökéletessen értett a pusztításhoz. Ez ezonban nem történhetett meg következmények nélkül, a Századik a Káosz szolgája. A háborúság évei alatt megtanultuk, hogy a Káoszt is felhasználhatjuk célunk eléréséhez. Eljött az idő, mikor a Századik szembeszállt a Gonosz erőivel, de nem halt meg. Mestere élete árán megmenekült. Az Ellenség világról világra haladt, testvéreink sorra hulltak el, míg nem az én világom is sorra került. Öt testvéremmel éltem ott, akik már egyszer elbuktak, én voltam a legidősebb és most az én világom következett. Régóta készültünk már a kűzdelemere, nem ért készületlenül. Még is sikerült meglepniük első csapásukkal. Szörnyű mészárlás kezdődött, kevesebb mint egyetlen év alatt teljessen elpusztítottuk egymást, míg nem az utolsó támadásuk elsöpörte védelmünket, mindenki elpusztult, csak én éltem túl, hogy társaim lelkét megmentve újra felvegyem a kesztyűt. Az invázió ezzel befejeződött, én pedíg a Föld nevű bolygón találtam új hazára, hogy ismét bizonyíthassuk erőnket. A Gonosz erői hamarossan elértek bennünket, egyik fő erősségüket itt építették ki, de birodalmam büszkén dacol a Koponyaerőd hatalmával. Idővel csatlakozott hozzám egy különös szerzet, kinek hatalma az enyém felett ál. Csak mint Fővarázsló nevezzük, talán egy idősebb testvérem világáról származik, vagy maga lenne a testvérem, nem tudom. De befogadtuk és azóta már heten kűzdünk váltakozó sikerrel, de eddíg még egyik fél sem kerekedett véglegessen a másik fölé. Jelen pillanatban én, a Huszonötödik vagyok hivatalossan ügyünk zászlóvívője, de a Fővarázsló bizony sokszor adta bizonyságát annak, hogy jóval felettem áll. Testvérem, a Huszonhatodik bár készen áll a harcra, az Élet képviselőjeként inkább békeidőben van elemében, noha a harcban is derekassan helyt áll. A Harmincadik, a törpe nép legelső és legidősebb tagja visszavonult, és nem kárhoztatom érte, hosszú élete során rengeteg csatát megvívott már, többet, mint sem felsorolhatnám. Végül legifjabb testvéreim, a Kilencvenkilencedik és a Századik éppen azért kűzd, hogy ismét kiérdemeljék vérük adta küldetésük. Sajnos kevés jóval kecsegtetnek, hiszen mindeketten zsákutcába tévedtek, lelkük nem bírta elviselni a vereség súlyát. A Kilencvennyolcadik még az előző világban hullott el mellőlünk, öccse védelmében esett el. Lelke velünk maradt egy kardba zárva, hogy az arra érdemes győztes csatába vihesse. Bevallom, mióta a Lángoló Légió másodszor is elbukott és én elhagytalak bennetek, nem kaptam hírt felőled eddíg. Kissé meglepett hát és meg is rémített, midőn itt rádtaláltam. Akkor búcsúzóul mellém adtad leghűségesebb társad, a kéksárkányt, aki mindíg őrizte emléked. Most visszajött, hogy elfoglalja melletted régi helyét. Vissza akartam idézni az utolsó közös csatánk emlékét, de tekintettel kell lennem kényes helyzetedre, ezért ezt későbbre halasztom, ha már megbarátkoztál a gondolattal.

A Huszonötödik a kezdeti nehézségeket lekűzdve egyre élénkebben mesélt, látszott a szemén, hogy bizony felbukkan neki is pár emlék. A végére már szinte szikrázott a tekintete, nyoma sem volt a kezdeti bizonytalanságnak, visszatért belé az élet tüze. Most szeretettel nézte az elf nő csodás arcát és őszinte kíváncsisággal leste minden rezdülését.

[Darun]

Líthas!

Lám, dühöngő lelkem végre megnyugodott, midőn a történetet leírtem. És tényleg bodog vagyok, hogy megoszthatom veled mindezt. És bár attól tartok ez az érzés hamar elszáll, de elűzte eddígi bánatom, célját tehát elérte. Csak azt sajnálom, hogy közben jöttem rá, hogy nem gondoltam át teljesen a történetet és így egy kicsit rögtönözni kellett. Remélem sok boldog és örömteli percet fog még szerezni neked eme képzeletbeli valóság. Legmélyebb tisztelettel:

Darun

[Eleinor]

Üdv. Darun !

Itt toporgok már jó ideje a temető kapujában, és megvallom őszintén talán most először, félek...igyekszem összeszedni a gondolataim, de most egyre inkább tanácstalan vagyok.Kicsit olyan, mint amikor az ember lába alól kicsúszik a talaj...minél jobban próbálja megvetni a lábát, annál inkább elmerül az iszapban...Nem bonyolítom túl a dolgot ,inkább igyekszem valamit kitalálni, hogy kibogozzam a szálakat amiket összekutyultam...

Az enyém a megtiszteltetés ( még akkor is ha korábban azt mondtad, hogy köztünk nincs helye ennek a szónak ), hogy helyem van ebben a világban.

Köszönettel

Eleinor

[Darun]

Kalíthas!

Első dolgom volt ide benézni. Háát... Sajnálom, hogy így érzel. Mint mondtam, nekem nem kevertél össze semmit és sajnálom hogy úgy alakult, hogy elvesztetted a talajt. Ha tudok segíteni, kérlek szólj! Ami meg a tiszteletet illeti... :? Majd egyszer megérjük egymást. Sajnálom!!!

Darun

[Eleinor]

Üdv. Darun!

Sajnálom, ha csalódást okoztam...ami meg a talajt illeti...nem lesz baj...remélem...Most tényleg ki kell javítanom majd vmit és most még nem tudom hogyan.Majd levélben...

Eleinor

[Darun]

Líthas!

Ami a szüleidet illeti, folytathatod. Ez úgy is "csak" a mostani életedre vonatkozik. A többi az én dolgom. Szóval várom a folytatást... bár előbb nekem kéne írnom még valamit, csak megint lusta voltam. Elnézést. A tegnapi nap meg... :evil: :evil: :evil: :evil:

Darun

[Darun]

A Fekete Lovag még mindíg a történet és a felbukkant emlékek hatása alatt állt, aztán valami megváltozott. Mereven nézte az elf nőt.

-Van azonban még valami, amit tudnod kell! Akik megjárták a sötét oldalt, valamilyen módon maguk is azzá váltak. Gonosszá. Óvakodj azoktól, akik éltek a másik oldalon! Most pedíg nem tartóztatlak tovább. Szívesebben beszélnél már a sárkánnyal, talán zavar is ez a hely. Ne félj, nem hagylak el! Hamarossan visszatérek...

Miközben ezt mondta, lassan fakulni kezdett, a sötétség körülölelte, az utolsó pillanatban felvillant a démon képe, végül teljessen eltűnt.

A sárkány szomorúan nézte a csillagokat. Nem látta a harmadik holdat. Tudta, hogy valami rettenetes dolog történt. Aztán érezte, hogy a Lovag megmozdul, feláll és elindul a sírok között. Aztán észrevette az apró alakot, aki a lábánál kucorgott. A Törpe volt az, rögtön felismerte. Nyugodtan üldögélt izmos lába árnyékában. Aztán a sárkány megérezte, hogy valami történik a Shei Shi'ennel...

[Eleinor]

-Várj még!-kiáltott volna, de nem tudott megszólalni sem-

Shei Shi'enn csak állt ott némán, mozdulatlanul, szeme sarkában egy könnycsepp jelent meg, majd lassan végiggördült az arcán.

- Hogyan jutok vissza - szólalt meg végül nagyon halkan, de addigra már egyedül volt újra.Hihetetlen fáradtság lett úrrá rajta, és a következő pillanatban elterült a fűben, valami különös álom kerítette hatalmába...