Eretnek Tanok

[Darun]

Black Knight végül elhessegette a szempárt, szomorkásasn nézte, hallgatta a Shei Shi'enn-t. Végül észrevette, hogy a nő a távolba mered. Õ is figyelni kezdett, de nem tapasztalt semmi szokatlant. Nem akarta megzavarni, ezért nem szólt, amiíg nem látta, hogy a nő visszatér. Zavartan nézte a még mindíg felényújtott kezet. Lassan kinyúlt érte, a tenyerébe vette és óvatossan végigsimított rajta.

-Furcsa. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire gátlásos lennék. De megértheted, hogy nem akarlak becsapni sem téged, sem magam. Nehezen, de rávettem magam, hogy azt cselekedjem, amit először helyesnek gondoltam. Vajon miért megy ez ennyire nehezen? Hiszen testvérek volnánk. Még sok mindent nem értek. Látod, a tudásom hiába terjed ki szinte mindenre, ha az "emberi" kapcsolatokat nem ismerem.

Azzal elengedte a nő kezét és ismét szégyenlősen félrenézett.

-Azt hiszem, hogy most megértettem a Nekromanta lényegét. Tudom már, hogy min ment keresztül, és ha te tudod, hogyan segíthetünk rajta, nem lehet gond!

[Eleinor]

-Testvérek vagyunk...s ha nem volnánk azok, testvéremmé fogadnálak. Remélem érted, hogy ez mit jelent. Egy mosoly, egy érintés, egy kéfogás, egy ölelés...ez számomra mind-mind a szeretet jele.Sokáig azt hittem, hogy egyedül vagyok a nagyvilágban.Hála Neked, ma már tudom, hogy ez nem így van.Úgy gondolom, hogy a Nekromantán azzal segítünk leginkább, ha hagyjuk, hogy úgy cselekedjen, ahogyan Õ a leginkább helyesnek gondolja.Persze közben éreznie kell, hogy nics egyedül Õ sem, van kire számítania, ha mégis bajba kerülne, és, hogy a világ nem olyan gonosz, mint ahogyan Õ gondolja. De...mondd csak, mi nyomja még a Te lelkedet? Mi az a szomorúság ami a szemedben bújkál?

[Darun]

Black Knight-nak hírtelen elborult a tekintete, ahogy hirtelen megrohanták az emlékek. Jobb kezével megtámaszkodott, hogy a földre ne bukjon. Aztán összeszedte magát, elűzte a régi képeket és könnyes szemeit Shei Shi'enn-re emelte.

-Ne haragudj, ez régi história. tudod, valaha én is szerelmes voltam. De elvesztettem Õt. Talán féltékeny vagyok a Nekromantára, talán haragyszom rá. Mert ő nem veszítette el a párját, és mert a saját hibájából vesztette el. De nagyon régen volt ez már, olyan régen, hogy már a kövek sem emlékeznek rá. És megtisztelsz szavaiddal, noha nem érzem, hogy kiérdemeltem volna bármivel is a nagylelkűségedet. A Nekromantával kapcsolatban, részben igazad van. de hamarossan el jön az idő, mikor elveszti önmagát, és már nem fog tudni különbséget tenni jó és rossz között. Ezért van szüksége rád. Lám, én akartam megmutatni neked, hogy milyen kiválasztottnak lenni, és ismét csak tanulhattam tőled.

Elakadt a szava. Ismét lesunyta szemeit, mélyen elgondolkozott, aztán még is elhatározta magát. Meg kell tennie. Kezeit óvatossan az elf nő felé nyújtotta.

-Engedd meg! -súgta elhaló hangon...

[Eleinor]

Shei Shi'enn kissé értetlenül nézett Black Knight-ra, majd kezét a lovag felé nyújtva halkan megszólalt:

-Gyere, ülj ide mellém, s ha úgy érzed, hogy fáraszt a beszéd, ne szólj...ha megnyugodtál, s elég erőd lesz folytatni a beszélgetést, mondd majd el mire gondoltál amikor azt mondtad, hogy "Engedd meg!".Nem egészen értelek...

Szomorúan nézett a lovagra, mert ,bár nem a maga, hanem a Nekromanta számára kért segítséget , úgy érezte a lovag is segítségre szorul.Ahogy ültek ott egymás mellett, s még mindig fogták egymás kezét, szinte érezte a Lovag fájdalmát, s látta a szomorúságot a lelkében...

[Darun]

Végül is összeszedte magát és ismét a nőre nézett.

-Valóban nem könnyű a beszéd. Furcsa, még soha nem kerültem ilyen helyzetbe. Talán meg kellene szabadulnom végre azoktól a régi dolgoktól. De hát nagyobb a hatalmad annál, semhogy szavaim erejére kellene hagyatkoznod. Láss belém, ha van elég bátorságod!

[Eleinor]

Shei Shi'enn keserüen elmosolyodott:

- Ha van elég bátorságom? -nézett kérdőn a Lovagra.-A bátorságommal, bár nő vagyok, soha nem volt gond.Az erőm az, ami fogytán van. Régóta vagyok már úton, s elfáradtam kissé. Érzem a fájdalmad, de csak annyit látok amennyit látni engedsz a múltadból, s az érzéseidből. Ha magamra lelek, s, megértem végre a "hatalmam" lényegét, talán többre is képes leszek.Egyet azonban biztosan tudok. Semmi sem történik véletlenül.De, ezt Te magad is éppúgy tudod, mint én.Igazad van...ideje volna megszabadulnod a "régi dolgoktól". Nem a múltban, és nem is a jövőben, a jelenben kell "élned". Míg a múlton rágódsz, a jelenben elmégy a boldogság mellett. Míg egy szebb jövőt remélsz,észre sem veszed, hogy most, a jelenben, talán csak egy karnyújtásnyira van Tőled... Hidd el, tudom mit beszélek.Magam is tudom mit jelent elveszíteni lelkem másik felét...

Közben kezét óvatosan visszahúzta a lovag kezéből, s bár erősen küzködött könnyeivel tudta, hogy most nem szabad elgyengülnie...

[Darun]

Black Knight biccentett. Tudta, hogy mire gondol a nő. Aztán ismét rámosolygott.

-A bátorság nem attól függ, hogy nő vagy e vagy férfi! Én már régóta járom a világokat és azt tapasztaltam, hogy a nők bátrabbak. A férfiaknak álltalában csak a szájuk nagy. Talán azért foglalkozok most én is a Nekromamtával, mert elfáradtam, mert inkább foglalkozok vele, mint egy egész világgal. Persze most joggal hihetnéd, hogy felelőtlenül magára hagytam a világomat. De van aki az én távollétemben is őrködik. Ne haragudj, de nem érezheted a fájdalmamat. Mert az nem olyan mély, mint amilyet én látok a Te szemedben!

Szemét a földre sütötte, a bőrén apró hullámzás futott végig. Mint ha a teste tiltakozna a valóság ellen. Aztán lassan felállt, a páncéljához lépet.

-Tudom miről beszéltél az előbb! Mivel a nővérem vagy, nem vonom kétségbe szavad. Nekem azonban nincs jelenem. A jelen a múlt jövője és fordítva. Nekem a múltból kell tanulnom és a jövőre kell gondolnom. Én egy világért felelek, nem azért vagyok, hogy nekem jó legyen. Az öncélúság csupán az emberek sajátja. És ne feledd, én nem a Századik vagyok! Én csupán egyszer engedhettem meg magamnak az érzések luxusát! Csak hogy a mi feladatunk felelősségteljes munka. És szeretném, ha erre ő is rájönne végre. És ne haragudj az előbbiért, tényleg nem a bátorságodra kellett volna hivatkoznom.

Végigsimított a fekete anyagon, a páncél azonban nem mozdult. Black Knight ismét a nő felé fordult.

-Igazából attól féltem, hogy ha belémnézel, akkor csalódni fogsz bennem. De az ilyen előítéletektől meg kell szabadulnom. Ez ugyan is az én bátorságom próbája. Tehát?

[Eleinor]

Shei Shi'enn csodálkozva nézett a lovagra:

-Csalódni benned? Ettől igazán nem kell félned. Nekem az vagy, aki velem vagy.És nem hiszem, hogy olyasmit látnék ami miatt csalódnom kellene.Nincsenek elvárásaim Veled szemben, az idő folyamán megtanultam elfogadni.Mindenkit olyannak, amilyen.Feltétel nélkül.

-majd alig hallhatóan tette fel a kérdést:

-Menni készülsz?

[Darun]

Black Knight egy darabig összeráncolt szemöldökkel nézte a nőt. A gondolatai csak lassan forogtak, végül is magában legyintett.

-A mi időnk szerint hamarossan el kell válnunk. -mondta, miközben a tekintetéből valami hamiskás fény bukkant elő- De e világ lakói szemében sok idő fog még addíg eltelni. És mivel még rengeteg időnk van és szeretnék veled közvetlenebb kapcsolatot kiépíteni, ezért bátorkodom megkérdezni, hogy miből gondoltad, hogy távozni készülök?

[Darun]

Líthas!

Mint mindíg, most is lenyűgöz a tökéletesség, ahogy az alkalomhoz illő mozaikot beilleszted a valóság nagy kirakósába. Szép volt a vers, amit írtál, köszönöm, hogy megosztottad velünk. Hiszem, hogy helyesen értelmeztem, és remélem, hogy hasznát veszem. Legutóbb -nyílván akaratodon kívül- majdnem csapdába csaltál. Az igazságot írtad ugyan is, de rossz helyen. Valóban nem a jelenben élek, de ez Black Knight-ról nem mondható el. Persze az vaygok én is. Pontosabban voltam, legalább hat éve már. Azóta ő már a múlté. Túllépett rajtam, és nehezemre esik kijátszani. De talán a kihívás miatt, talán hogy ismét méltó lehessek rá, ismét megpróbálom. Látod, ez kb. a szerepjáték "lényege". Hogy rám igaz, amit mondtál, de Black knight-ra nem. És én majdnem elbuktam e próbán. Bocsánatot is kell kérnem tőled, mert így becsaplak. Hisz Shei Shi'enn te vagy, de Black Knight már nem én vagyok. Talán elfogult vagy velem szemben, de hiszek benned, hogy ha majd megkérlek, az igazat tudod majd mondani. Mert én ilyennek ismertelek meg. Az pedíg, hogy félreérted Black Knight cselekedeteit, nem a te hibád. De vele kapcsolatban nem a jelenlegi énemet kell ismerned. Rá más törvények vonatkoznak. Én a Nekromanta vagyok, Black Knight csak eszköz. Megmutatja, hogy mien voltam. Persze ez sem igazi kép, hiszen jelenlegi énem gyakran lázad ellene, ezért nem mindíg tudom őt jól kijátszani. Hiába hát a tapasztalat, kezdő vagyok én is. Mert a szerepjáték nem az őszinteségről szól. De én hiszek benned, hiszem, hogy te ezen is felül tudsz kerekedni.

Darun

[Eleinor]

-Abból, ahogy az előbb végigsimítottál a páncélodon, úgy tünt, mintha menni készülnél...Tényleg rengeteg időnk van, s mivel rám nem várnak sehol, nyugodtan maradhatok én is még egy darabig.

Shei Shi'enn egy pillanatig habozott, hogy feltegye-e a kérdést ami foglalkoztatja, majd úgy döntött, hogy megteszi:

- Mondd csak, mik azok "a régi dolgok" amiktől úgy érzed, hogy meg kell szabadulnod?

[Eleinor]

Üdv. Darun !

Örülök, hogy tetszett a vers :wink:

Hmmm? Hogy Rád igaz amit mondtam, és Black Knightra nem? Úgy tünik tényleg félreértettem dolgokat vele kapcsolatban, de ez talán megbocsájtható, mert Õt nem ismerem még olyan régen, nagyon keveset tudok róla.Azt mondod, a szerepjáték nem az őszinteségről szól? A nagyobb baj az, hogy az Élet sem mindig. Csak míg az egyiket magunk választjuk, a másikba "belecsöppenünk".Már tudom, hogy miért nem lennék jó szerepjátékos, az Élet "dolgai" pedig sokszor okoznak kemény fejtörést....

Shei Shi'enn

[Darun]

Black Knight ismét leült Shei Shi'enn elé. Tekintetében ismét nyugalom, hangja kellemessen lágy:

-Olyan érzésektől kell megszabadulnom, amelyeket a régi emlékek felidézése okoz. Régebben az emlékeket akartam elfelejteni, de rájöttem, hogy ezek mementóként szolgállnak. A fellépő érzések viszont gyakran károsak. Egyszer majdnem megjártam. Többé nem hagyhatom, hogy a kétségeesés vagy a bosszú vezéreljen. Ami pedíg a páncélt illeti... Hideg felületének érintése néha megnyugtat. Ez természetes, hiszen lelkem egy darabját rejti magában. Sajnos vannak dolgok, amikhez túlságossan ragaszkodom. Ez a halhatatlanság egyik velejárója.

Elhallgatott. Egy darabig töprengett, végül ismét felnézett a nőre. A tekintetében most valami tompa határozatlanság tükröződött.

-Még mindíg tudni akarod, hogy mi történt velem?

[Eleinor]

Shei Shi'enn halkan megjegyezte:

-Értelek...és megértem amit az emlékekről, és az érzésekről mondtál.

Egy pillanatra olyan emléképpek foszlányai villantak fel előtte amit sehogyan sem tudott értelmezni.Tudta, hogy a sajátjai, mégis olyan távolinak és idegennek tüntek, mintha valaki mást látott volna maga helyett.Elhessegette a képeket, majd várakozással telve nézett újra a lovagra:

-Ha úgy érzed, hogy tudsz róla beszélni, szeretném ha elmondanád mi történt.

[Darun]

Black Knight szinte azzonnal döntött. Nem akarta soká húzni az időt, és nem akarta rávezetni az elf nőt a megoldásra. Megfogta a nő kezét és mélyen a szemébe nézett. Tekintete határozott volt, hangja ellenvetést nem tűrő:

-Engedd el magad, ne gondolj semmire! Húnyd le a szemed. Koncentrálj, hagyd, hogy az áramlat sodorjon magával...

...Sötétség, halk sóhaj. Az elf nő előtt kavargó sötét felhő. A sötétségből egy férfi lép elő. Kitárja karját, vakító villanás...

...Rászedték. Tudhatta volna, hogy csak a figyelmét akarják elterelni. De abban reménykedett, hogy testvére figyelmeztetni fogja. Õ állt most előtte. Akár ha tükörbe nézett volna.

-Sajnálom! -mondta a másik- Én sem tudtam róla.

-Hova vitték? Mit csinálnak vele? -kérdezetm, szemem vérben forgott, szinte üvöltöttem.

-A Koponyaerődbe.

Csak ennyit mondott. Nem mert a szemembe nézni. Éreztem, hogy nem bírom tovább, tenyerem megszorult a kard markolatán, aztán kiváltam a valóságból, hogy sok ezer mérföldnyi távolságban ismét megjelenjek. A Koponyaerődöt körülvevő mágikus jelzőrendszer szélén álltam. Egy idős alak állt előttem. A Mesterem volt az. Hangja atyaian szelíd volt.

-Ne menj! Tudod, hogy csapda!

-Nem érdekel! -üvöltöttem- Megmutatom nekik milyen az, ha elszabadul a Végitélet egyik lovasa!

-Nem mehetsz! Megtiltom! -mondta az öreg, szinte suttogott.

-Te nem parancsolsz többé nekem!

[Eleinor]

Shei Shi'enn számára egy örökkévalóságnak tünt a csend, ami ezután következett.Még mindig könnyeivel küzködött, de végül alig hallhatóan megszólalt:

- Ne okold magad a történtekért. El kell fogadnod, hogy nem tehettél másként. Õ sem akarta volna hidd el, hogy mást cselekedj.Túl nagy árat fizettél volna, olyan következményekkel ami nem csak Rád nézve lett volna végzetes. A világodnak szüksége van rád.Százegy év nagyon hosszú idő emberi léptékkel mérve, és...bár tudom, hogy nem könnyű, túl kell lépned a történteken...

Az elf nő végül elhallgatott, mert úgy érezte a szavak itt most nem segítenek.Szerette volna átölelni a lovagot, elmondani még, hogy nem csalódott benne.Aztán mégsem tette.Még mindig nem ismeri eléggé ahhoz Õt, hogy tudja milyen érzelmeket keltene egy ilyen megnyilvánulással. Lelke mélyén azonban remélte, hogy a lovag tudja, változatlanul számíthat a segítségére.

[Darun]

Black Knight hirtelen megnyugodott. Nem hitte volna hogy az elf nő ilyen hatással lesz rá. Bár igy utólag már természetes. Mikor ismét a nő felé fordult, tekintete komoly volt.

-Köszönöm! Igazából nem is azt szégyellem, hanem hogy nem bírtam uralkodni magamon, hogy majdnem besétálltam a csapdába. És hogy kis hijján kezet emeltem a mesteremre.

Aztán, mert egyszerre élt már a szellemi és a fizikai világba, kissé zavarba jött, ahogy végig tekintett az elf nőn.

-EH! Látod? Kiválasztottak vagyunk, hatalmasok a hatalmasok között, és még is... pont olyanok vagyunk, mint akik körülvesznek. A gátlásaink rabjai vagyunk. Nem merjük kimutatni, vállalni érzéseinket, mert félünk, hogy csalódnunk kell. Te sem mersz közeledni, és én is félek. Pedíg mindketten tudjuk, hogy nem kell félni, és még is... Tudom, hogy tudod, mire gondolok!

[Eleinor]

Shei Shi' enn kissé meglepődött a lovag szavai hallatán.Bár tudta, hogy mire gondol, mégsem értette igazán.Kedvelte Õt, és szerette is a maga módján, mégis remélte, nem fog gyengéd érzelmeket kiváltani a lovagból.

- Azt mondtad rokonok vagyunk, a nővéred vagyok. Számomra az természetes ha közvetlen lehetek azon kevesekkel akik méltónak tartanak a bizalmukra."A gátlásaink rabjai vagyunk." ? Ne haragudj Lovag, nem értelek...Nincs semmi titkolnivalóm, az érzéseim sem palástoltam soha. Nem akarlak sem megbántani, sem félrevezetni. Bocsáss meg nekem, ha mégis olybá tünt, hogy félek közeledni vagy kimutatni az érzéseim...

[Darun]

-EH! Látom félreértettél. Sajnálom. Az én hibám. -mondta, szórakozottan nézte a távoli sötét égboltot. Én nem a titkolni valódra gondolok. Ami titkod van és nem mondod el, azt nem firtatom. Mert ha nem mondod el, akkor nincs hozzá közöm. Ez terészetes. És ne félj -mondta csalóka mosollyal- nem fogok rád "úgy" gondolni! Ahhoz túlságossan tiszetellek. Másrészt meg testvérek volnánk! Én valami másra gondoltam, de ne haragudj, ha esetleg úgy érzed, hogy bizalmatlannak tartalak, biztosíthatlak, hogy tökéletessen megbízom benned. A baj éppen a dolog másik végén van. Azt is elhiszem, hogy megbízol bennem, de vajon helyessen teszed ezt?

Black Knight már nem bírta és nem is akarta palástolni a mosolyát.

-Sajnálom. Tényleg nem úgy gondoltam. És én is hazudnék, ha azt állítanám magamról, hogy ami a szívemen az a számon. EH!

[Eleinor]

Shei Shi'enn megkönnyebbülten sóhajtott fel:

-Hála az égnek mégis a helyén vannak a dolgok! - mostmár ő is elmosolyodott, közelebb lépett a lovaghoz, és már nem gondolkodott, hogy átölelje-e vagy sem.

[Darun]

Black Knight egy pillanatra meglepődött, aztán gyengéden átölelte a nőt.

-Köszönöm! -súgta a nő fülébe, aztán elengedte a nőt. Megvárta míg leül, aztán ő is helyetfoglalt előtte.

-Mint mondottam rengeteg időnk van. Semmihez sincs kevésbé kedvem, mint téged választás elé állítani. Figyelmeztetlek, hogy ez a te döntésed és én nem akarlak és nem is foglak befolyásolni. Csupán a két lehetőséget vázolom. Persze van harmadik lehetőség is. Nem is kell foglalkoznod azzal amit mondok, nem muszály most válaszolnod és kérdezhetsz is. Nem szeretném, ha úgy éreznéd, hogy kényszerítelek valamire. Nos, halld hát! Valaha ismertelek téged. Ez olyan rég volt, hogy már az én elmémből is kifakult az emléke. De tudom. Most tiszta lappal indultál, új életet kezdtél. Folytathatod is az életed és választhatod azt a másikat is.

Miközben ezt mondta, szeme csillogás eltompult, sötét bőrén megszaporodtak és elmélyültek a ráncok. Most látszott csak rajta igzán az elmúlt sok ezer év hatása. Lehunyta a szemét és mély levegőt vett...

[Eleinor]

Az elf nő mostmár egészen megnyugodott. Tudta, hogy minden rendben lesz, "biztonságban" érezte magát a Lovag mellett. Bár még mindig nem emlékezett, újra felderengtek előtte azok a bizonyos képek, amikben, mintha kívűlről látná magát, olyannak, amilyen talán valaha volt. Örült, hogy nincs most egyedül és türelmesen várta a folytatást.

[Darun]

...válla hírtelen megrogyott, arcára árnyék kúszott, remegett a teste. Látta, hogy az elf nő megijed, aztán lassan megszólalt:

-Ne haragudj, néha rám jön. Tudod, a sokezer év nem múlik el nyomtalanul még felettem sem. És olykor minden egyszerre szakad a nyakamba. Csak egy pillanat és kifújom magam.

[Darun]

Black Knight szeme hírtelen kiüresedett, eltűnt belőle a csillogás. Egy pillanatra megszédült, hosszú vékony keze a fölhöz tapadt, hogy megtámassza magát. Vonásait árnyék takarta, és most igazán örült neki, hogy mögötte van a Hold.

[Eleinor]

Shei Shi'enn, bár megijedt, hogy valami komoly baja van a Lovagnak, jobbnak látta ha most egy kis időre magára hagyja:

- Azt hiszem jobb volna most, ha elvonulnék, csak addig amíg elég erős leszel, hogy ismét beszélni tudj arról ami még a lelked nyomja.Én készen állok, tudni akarok mindent amit tudnom kell ahhoz, hogy jobban megértsem a világodat és Téged.De nem megyek messzire, itt leszek a közelben, csak szólj ha segítségedre lehetek. - azzal megfordult, és a kápolna felé vette útját.