Jump to content
Kalandozok.hu - M.A.G.U.S.

Gorvik - Ranagol gyermekei


Sneer

Recommended Posts

Közzétéve:

Üdv!

Gorviki ember: Szenvedélyes, őrült (csak a szükséges szinten), harcos lelkű, kötekedő, cifra ruhájú, kendő"zetlen"ül pofátlan, Ranagol vallású, család centrikus és mindenkinek van a zsebében egy tartalék fejvadász (végszükség esetére), számukra egy famor is goradon :) Mindenkit utálnak kivéve magukat, meg talán Kránt, akikre talán kicsit felnéznek (ez csak személyes gondolat). /(Feltétlen írjátok meg ha valamit kihagytam volna.)/

Gorvik király hely, ennek ellenére elég kevés regény játszódik ott, (Homokszem csupán, Kék hold, Kék Éjszakák árnyai, Gorviki vér, Gorviki Pokol, Bábjáték, Garmacor vére......mondjuk így leírva már nem is tűnik olyan kevésnek), illetve a legtöbb nem mutatja be túl jól a Szentföldet és annak sava borsát. Pedig a Gorviki az egyik legjobb ország, a legvagányabb emberekkel.....ráadásul az utolsó a paraszt is fejvadász :) vagy legalábbis jól harcolnak.

Kéne jó pár regény ami az országot rendesen bemutatja (nem csak a lakóit külhonban, vagy külhoniakat Gorvikban). És nem feltétlenül őrülteket felvonultatva hanem normál vagány csávókkal...csajokkal :D

Amúgy a Corma-Dináról én is szívesen olvasnék. :)

Daren kedveli ezt
Közzétéve:

Sziasztok!

Sneer (és Owain is az utolsó sora miatt :));

ami a Corma-dináról nekem élből eszembe jut, azt mind a Garmacor címerében és a Garmacor vére függelékében olvastam. (Nem túl sok, persze, de a Shadonról általában a rendelkezésünkre álló információkkal kb arányos.) Ezeken felül kellene még valami hozzáférhető forrásanyag? (Ravanacot nézem... egy erőd a Corma-dinán; az egyetlen, amit a térkép jelöl. Ez érdekes... Kanonikus források szerint a szigetek székhelye Cormaserra erődje...)

Érdemes lehet még belenézni a Geoframia vonatkozó fejezetébe - nekem sajnos nincs meg.

Közzétéve:

Üdv.

Lenne egy a témát csak részben érintő kérdésem. Egy Gorviki mennyi szabadon vagy szívesen mászkálna Új-Pyarronban? Vagy úgy Pyarronban általában?

Közzétéve:

Szerencsés jó estét!

Owain;

szerintem csak úgy látványvadász turistaként valószínűleg agylobot vagy kultúrsokkot kapna. Üzleti okokból - ami a Szent Földön, ugye, meglehetősen tág fogalom - már inkább elképzelhető egy dörzsöltebb, világlátottabb gorviki felbukkanása Pyarronban. Az biztos, hogy - hacsak nem unt rá az életre - lehetőleg kerülné a feltűnést, s igyekezne helyi kapcsolatokra támaszkodni (azok nélkül bizonyára el sem indul egy profi) - hisz' azok nélkül eléggé elveszetten érezné magát.

A Manifesztáció alatt hivatalos ügyben eljáró társaság tagjaként is el tudom képzelni... bár akkor eléggé szűk lenne a mozgástere, s árgus szemek figyelnék minden lépését. Persze ha nagyon ügyes...

Közzétéve:

Igen körübelül ennyit tudok én is Corma Dináról amit leirtatok.Garmacort be kelle végre fejeznem.De ez a fránya idô.Nem elég a 24 óra.Az Yneivek tiszta sokkosok lehetnek a húsz órájukkal :).

Visszatérve a gorvikiakra szerintem egy gorviki könnyebben mászkál pyarronba mint egy pyarroni mondjuk Toronba.De nehezebben mint egy erv abasziszban.Új Pyarronban azért jobban szemmel tarthatják vagy felfigyelhetnek rá ha stratégiai vagy fontos helyszínek közelébe bukkan fel.Vidéken kevésbe követik,de nehezebben tud ott példaul a lehetöségek hiányában kapcsolatokat kiépíteni.Átutazással nem lehet gondja ha nem körözik Pyarronban.

Közzétéve:

Szép jó estét mindenkinek!

Nem elég a 24 óra.Az Yneivek tiszta sokkosok lehetnek a húsz órájukkal :smile:.

Sneer, de gondolj bele: Yneven talán senki sem pocsékolja szerepjátékra a drága időt...:D

De kissé a topik tárgyáról: nekem mindent egybevetve szimpatikus a gorvikiak lelkülete - a vallásuk, ez a szigorúan monoteista emberáldozó Ranagol-hit, meg egyes ranashavikok rémuralma az, amivel nem tudok igazán mit kezdeni. Bár ahogy a regények szórványban élő szattyángatyás-fejkendőseit figyelem, az átlag gorviki is eléggé... hm... gyakorlatiasan áll a hitbéli kérdésekhez.

Az összetartás, a család szentsége pedig kimondottan szimpatikus vonása a szentföldi kultúrának. Az meg, hogy a manifesztációs háborút követően Gorvik összeolvad Shadonnal, kimondottan érdekessé teszi Dél további sorsát... bár erről a témáról elég szűkmarkúan mérték az infót.

Közzétéve:

Garmacor címerébôl:

"hiába tértem vissza agorviki hadjáratból, lelkem Corma-dina felperzselt szigetein maradt.Négy év a semmiért - ésszerencsésnek mon*danak, amiért a testemet, ezt az üres héjat haza*cipelhettem. ...Almomban gyakran jároka szigeteken.Erdős zátony,szétkoptatta halásztanya vala*mennyi; a szabad termőföldet egy málhazsákbanelcipelhetné róluk az ember. Birtoknak értékte*lenek, hadállásnaktarthatatlanok, lakóik számára azonban az életet jelentik. Már akkor ott ten*gődtek,mikor Amanovik sütögetni kezdte pecse*nyéjét a Sharamu árnyékában. Édes mindegyvolt nekik, Radoviknak vagy Bel Cormának hívják a királyukat: csak azzaltörődtek, hogy meglegyen a napi betevőjük, hogy gürcölni, üzekedni, léteznihagyják őket. Míg Krán Pyarronnal, Shadon Sha*donnal, Gorvik Abadanávalgyürkőzött, kezdték hinni, hogy isteneik kegyesek hozzájuk, hogy a sajátjaikonkívül sosem kell többé vitorlát lát*niuk.Tévedtek, de mert atermészet az öszvérek szívósságával ajándékozta meg őket, elviselték a csapást.Mikor a szigetek némelyikére corgák te*lepültek,kiegyeztek velük. Kiegyeztek a kalózok*kal, akik koronként végigprédálták aSharmuni-*félsziget kikötőit, felégették kolostorainkat, kard*élre hánytákpapjainkat, szerzeteseinket, és ki*egyeztek tartományurainkkal is, ha azok néha*napjánexpedíciót küldtek a brigantik fejéért. La*dikjaikat, hálóikat javítgatták,szaporodtak és so*kasodtak, ahogy a Szeptádokban áll, mígnem *alig egy évvel aDúlás után - egy udvari semmire*kellő merészet gondolt ideát. Kigöngyölt valamitérképet, rátenyerelt a szigetekre, és győzködni kezdte őfelségét, szereznévissza őket a biroda*lom nagyobb dicsőségére.Az északkeleti partkikötőiből az Égi Fény 3682. esztendejének tavaszán indultak útnak a hajók.Megrakták őket hősökkel és álmodozók*kal, holdkórosokkal és ostobákkal, vagyisa mie*inkkel, és ott voltam én is, a legnagyobb holdkó*ros mind közül. Az volta dolgunk, hogy felaprít*suk az övéiket - mindenkit, aki nem hajt fejet urunkzászlaja előtt.Eleinte könnyen ment adolog. Karaveljeink megfutamították a gorviki gallókat, ezredeink partraszálltak, a szigetlakók - a számtanhoz és a főhajtáshoz a dzsadok sem érteneknáluk jobban - annak rendje-módja szerint hűséget fogadtak urunknak. Akadtakközöttük, akik ismerték a corgák tanyáit,és a nyomukra vezettek minket. Sokat kifüstöltünk, de az összeset nem intéztükel: az első hiba a sorban. Késő őszig verekedtünk, mint a régi szép időkben.Nyilat kaptam a lábam*ba, a derekamba; míg a kirurgusok nyaggattak, ismétPyarron földjén érezhettem magam. A tél küszöbére Shadon határa majd' kétezermérföl*det nyújtózott északkeletnek, előőrseink a szige*tek legmagasabbcsúcsáról az abradói várakig láttak.Persze csak derűsnapokon - és nem maradt már túl sok derűs napunk.A fagy beálltáig sáncokat, erődöket emeltünk,készleteket gyűjtöttünk, össze-összefeküdtünk a szigeti asszonyokkal, ésfeleségül vettük őket; akiknek az őszön kölykük született, téli szol*gálatotvállaltak, hogy a családjukkal maradhas*sanak

...

Agon-corgák ott voltak mindenütt. Csapa*tostul jöttek elő azerdőkből, csapdákat állítottak a romok között, pusztítottak minket a fák és a sziklákalatt; öltek és hullottak, ahogy esküjük, anarra-orta kívánta. Ó igen, hamar megtanultuk a nyelvüket valamennyien. Amásodik év végére alvilági alakokká váltunk mind egy szálig: vonulás helyettúgy osontunk a harcba, mint a tolvajok, és szitkozódva, foggal-körömmelküzdöttünk. Nem háltunk többé a szigetiekkel. Ellenségnek tekin*tettünkmindenkit, hogy megkíméljük magunkat a további fájdalmaktól. A falvak égtek, anők, a kölykök elbujdostak vagy rabláncra kerültek; Domvikra, hogy gyűlöltekminket azokon a záto*nyokon! A király ezredei úgy olvadtak, mint a vi*asz:egyesek meghaltak, mások otthagyták őr*helyüket. A harmadik év közepéreeszelősökbe, megkeseredett remetékbe botlottunk mindenütt - ki-ki úgy próbáltkiegyezni sorsával és lelkiisme*retével, ahogy tudott. A környező vizeken hajó*rajokcsaptak össze, minden áldott reggelen túl*élőket, utóbb élelmet kerestünk apartokon. Téli*re sem vonultunk haza. Csónakkal jártunk, fosz*togattunk,kunyhókba, barlangokba és vermekbe rejtőztünk a viharok elől. Olykorelfoglaltunk né*hány szigetet, hogy pár hétre rá visszavegyék tő*lünk - minéltöbbet láttam, annál kevesebbet ér*tettemaz egészből"

Közzétéve:

Sneer.

Igen a kagylóhéj háború....annak a leírását én is bírtam. Érdekes hangulata volt, bár ez háború volt és csak részben vagy még annyira sem szólt sajnos Gorvikról.

Közzétéve:

Sziasztok, jó estét!

Sneer;

bevallom, én sem igen tudtam mit kezdeni a leírással. Úgy értem, sokat dolgoztál rajta, s nem volt világos az oka... De eszerint sikerült végre haladni a Garmacorral...:D

Owain;

gondolkodtam azon, amit írtál, jelesül, hogy

Mindenkit utálnak kivéve magukat, meg talán Kránt
.

Szerintem inkább lenéznek, megvetnek másokat; csekélyebbnek tartják a külhoniakat - de gyakran még a szomszédot is - önmaguknál. (Ez a magatartás egyébként nagyszerűen megfigyelhető a kráni elfeknél is, nem?) Ez bizonyára Ranagol "ajándéka" számukra: ők a kiemelkedettek, mások csak halvány árnyékai, rosszabb esetben paródiái az "igazi" választottaknak...

Közzétéve:

bűvdudád.

Megint csak felhívtad a figyelmemet hiányosságaimra....ezt a szégyent csak mások vérével moshatom le....valakit ma meg kell kínoznom, hogy kiengeszteljem a Kosfejes Nagyurat :D

A hozzászóláshoz be kell lépned, vagy regisztrálnod Kalandozó!

Kizárólag a városőrség által átvizsgált kalandozók hagyhatnak válaszokat.

Kalandozónév regisztrálása

Regisztált kalandozóként felhőtlenebb az élet!

Csatlakozás a Kalandozókhoz

Bejelentkezés

Már velünk kalandozol? Lépj be!

Belépés
×
×
  • Új...