Antail Közzétéve: Május 28, 2006 Megosztás Közzétéve: Május 28, 2006 A téma adott! Fegyverek témakör minden szempontból. Link a hozzászóláshoz
Raze Közzétéve: Május 28, 2006 Megosztás Közzétéve: Május 28, 2006 Öhh, de ez most ez így ez hogy ez? LIVE vagy asztali? Modern vagy archaikus? Mert pl. egy interdimenzionális plazmavető lehet nem olyan menő mint egy katana, de lehet hogy egy pallos jobban csillog mint egy M-16-os. Z, mi ez a topic? Link a hozzászóláshoz
Ahriman Közzétéve: Május 29, 2006 Megosztás Közzétéve: Május 29, 2006 Antail: ezer köszönet, hálám a sírig üldözni fog. Raze: megjelentem ezen a fórumon, és az emlékeim szerint a Karakterek, fajok, mágia (vagy valami hasonló) című részleg fegyveres topicját telef*stam IRL cuccokkal, leírásokkal. Antail kérte, hogy ezt ott inkább hanyagoljuk... így hát nyitott egy ide egy topicot. Én szeretném, ha megmaradnánk a 18th századnál korábbi cuccoknál... mondjuk ennek fő oka, hogy azokat ismerem. Estefele pl a kétkezes kardokról (amit a MAGUS sajna pallosnak hív) fogom újraírni a tegnap elveszett postomat. Jah, és nem bánnám, ha a valós fegyverek, fegyverforgatási stílusok, valamint hadviselési formák kerülnének megbeszélésre... :wink: Amihez hozzátartozik, hogy ha ismered egy adott fegyver, stílus, stb IRL nevét, pls max zárójelben írd mellé a MAGUSbeli nevet. Pl dopplehander (pallos). Köszi! Amit meg nem ismer valaki, azt kiderítjük. Link a hozzászóláshoz
Pred Közzétéve: Május 29, 2006 Megosztás Közzétéve: Május 29, 2006 Üdv!Fel is vetek egy kérdést. A fejvadászkardot használták a földön is? Vagy csak a tonfa módosulataként. Link a hozzászóláshoz
Ahriman Közzétéve: Május 29, 2006 Megosztás Közzétéve: Május 29, 2006 Hm, őszintén szólva pengés tonfára, azaz a fejvadászkardra hasonlító vágóeszközt én eddig még csak a Hellboyban láttam... Bár tekintve, hogy a tonfa eredetileg (ha jól emlékszem) "rögtönzött fegyver", csakúgy, mint a cséphadaró, elég valószínűtlen, hogy akinek van pénze kardot csináltatni, egy "parasztfegyvert" venne alapul. Ez az elitizmus amúgy elég jellemző Európára is, de emlékeim szerint sehol sem ölt akkora mértéket, mint a távol-keleten. No, áthozott kérdések az előző topicból. Láncozni tudok, tűrhetően, de nagyon nem szeretek, ahogy azt Pred is megjegyezte. Az a kisebb baj, hogy unalmas, de ha 150/hnál többet akarok keresni, akkor embertelen árak jönnek ki. Jellemzően túlságosan is vaskos szemeket használok, mert nem szeretem, hogy a saját súlya alatt szétpotyog a vért. Mondjuk Pred megmondhatja, hogy a legvastagabb szemek is kihullanak... :? Szegecselt kéne, de az meg átkozottul drága, még 150/h-s órabér mellett is. A kétkezes kard, és használata... Hm, egy téma, amit imádok. Viszont lehet, hogy kicsit csapongani fogok, mert NAGYON hulla vagyok. :? No, mint már párszor írták mások is, a MAGUS pallosa megegyezik a kétkezes karddal, annak is végső formájával... a korabeli elnevezések közül néhány a dopplehander, bidenhander, slaughtersword... nem különálló típusok, csupán annyi bennük a közös, hogy a penge hossza miatt már lehetetlen egy kézzel forgatni őket. Félreértés ne essék, nem a tömegük miatt... a kétkezesek átlagtömege 3kg körül van, miközben a 19th században is volt még 4kg tömegű egykezes szablya, amit használtak is. Viszont a nagy hossz óriási perdületet generál... amit csak két kézzel tudsz jól kontrollálni. Szükség esetén persze oda lehet csapni egy kézzel is, de úgy jó eséllyel egy tőrrel is kiütik a kezedből. A 13th században kezdődött el a nagy, két kézre fogott kardok visszatérése (előzményei az alán és római kétkezes, rövid pengéjű kard, és a híres dák falx), de a korai változatok még forgathatóak voltak egy kézzel is... ezek a másfélkezes avagy hosszúkardok, melyeknek számtalan vállfaja alakult ki, s maradt divatban egészen a 17th századig. A 14th századra már kialakultak az első greatswordok, azaz nagykardok, bár ezeket elég nehéz megkülönböztetni a legnagyobb hosszúkardoktól... a különbségek kb annyiból állnak, hogy a greatswordok pengéje szélesebb egy kicsit, s szintén alig valamivel előrébb van a tömegközéppont. Gyakorlatilag kicsit felnagyított vágópengés hosszúkardok. Ezekből alakultak ki az igazán nagy kétkezesek, amelyek a fent említett ok miatt már nem voltak alkalmasak egykezes használatra. Két fő típus alakult ki: egyik, amit én csak "darabolókardnak" hívok, aránylag rövid, de nagyon széles penge, ami elég kis mértékben szűkül csak, így szúrásra alig alkalmas (pl Svante és V Henrik kardja, amiről rakok majd be képet), a másik pedig vagy egyenletesen keskeny vagy erősebben szűkülő, igen hosszú pengével rendelkeznek. A "darabolókardok" használata gyakorlatilag tökéletesen megegyezik a hosszúkardok használatával, csupán a nagyon finom rezdülésekről, apró metszésekről és a pontos, gyors szúrásról kell lemondani... valamint nem árt jól ismerni a mestervágásokat, s az igen jó erőnlét se jön rosszul. A nagy hosszúságú kardok ismét két típusra oszlanak: előkeresztvasas és anélküli. Az előbbi főleg a mai Németország és Svájc területén, az utóbbi Olaszország és környékén volt divatos. Ezek a kardok, főleg az előkeresztvasasak sok mindenben hasonlítanak a szálfegyverekre, főleg az alabárdra... s a 16th század végére, 17th elejére majdnem teljesen kiszorították ezek az egyszerű alkalmatosságok a nagy kardokat olcsóságuk miatt. Nem árt tudni, hogy a legtöbb esetben a kétkezes kard együttműködött a többi fegyverrel... gyakorlatilag a mai M249-hez hasonló támogató fegyver volt. A végén ki fogok térni az egyéni használatra is. Szálfegyverként való használata... nos, olyan, mint egy rövid szálfegyveré. Azaz leginkább szúrsz vele, csak amikor nagyon tiszta lehetőséged támad, akkor vágsz, s akkor is leginkább függőleges vagy jobbról ferdén ereszkedőt. Ennél a harcmodornál a legfontosabb előny az alabárddal szemben az alacsonyabb súly és kisebb méret ugyanakkora eléréssel, megnövelt vágófelülettel és jobb vágóképességgel, hátránya azonban a sokszoros ár... Ettől kicsit eltér, de egy jó zsoldos által valószínűleg szintén jól ismert megoldás, amikor szűk vágásokkal és/vagy félkardozva, szintén sokat szúrva, másfélkezes kardként használod. Ez már kevésbé alkalmas tömött alakzatban való alkalmazásra a vágások miatt, de mivel a legtöbbször a mestervágásokra emlékeztető módon nem vágsz végig mindhárom guardon, hanem egy szúrásra alkalmasban fejezed be a csapást, kevésbé közveszélyes, mint a teljesen egyéni harcmodor. Ez leginkább a glaive-ek forgatására emlékeztet, szintén annyi a különbség, hogy sokoldalúbb, általában könnyebb és fürgébb a fegyver. Végül az egyéni harcmodor. Ez leginkább az olaszoknál volt elterjedt, de mivel az alapelvek egyszerűek, minden országban akadhattak olyanok, akik ezt részesítik előnyben. Szinte kizárólagosan csak vágásokat használ, hatalmas intenzitással és sebességgel, lehetőség szerint úgy manőverezve, hogy egy másodpercre se álljon meg a penge. DiGrassi, az olasz mester úgy méltatta ezt a fegyvert és harcmodort, mint ami alkalmas sokak távoltartására, mivel a "vágás sokak figyelmét felkelti", azaz sokakra veszélyes. Értelemszerűen ez azt jelenti, hogy két kardnyi távolságon belül nem lehetnek ott baráti harcosok, vagy civilek. Érdekes módon nagyon sokban hasonlít az indiai gatka stílusra... Embertelen állóképesség kell, ha pár percnél tovább akar valaki így harcolni, s a mai vívóiskolák egyikében sincs lehetőség kipróbálni, mennyit ért a felkészülés - valamennyi kontrollra mindenhol szükség van, de ez a harcmodor éppen arról szól, hogy ha tudod, hogy valaki mögötted van, akkor az előtted lévőre teljesen körbefordított vágással csapsz, miközben lerohanod... vagy kellően eltávolodsz a mögötted lévőtől, vagy a lényegesen nagyobb fegyverhossz miatt eltalálod őt is... nem okvetlenül éllel vagy heggyel, de ekkora fegyver, teljes karból és testből forgatva akkora perdületet generál, hogy legalábbis fájdalmat okoz a másiknak. De ha kiüti a szemét, betöri az orrát, az csak plusz haszon... ez viszont egy sportszervezetnél ugyebár nem megengedhető kockázat. Érdekesnek tűnhet, de a szálfegyverszerű használatot a legkönnyebb megtanulni, s ez utóbbit a legnehezebb... bár az talán egyértelmű, hogy ez egyben a legkimerítőbb is. A hatékonysága már más kérdés... de mivel több csatában is volt utalás háromszoros zsoldot kapó kétkezes kardot forgató landsknecht katonákról, akiknek aránylag kis csapata visszaverte az ellenséget, jó eséllyel igencsak sikeres volt. Különös azonban, hogy társaik megvetették mind a dopplesoldenerek (a dupla pénzt kapókat, azaz a kétkezes kardosokat) mind ezeket a gyilkológépeket... mivel ők voltak a legköltségesebb és legjobban felszerelt harcosok, nem őket küldték előre... ők általában akkor kerültek bevetésre osztagszinten, amikor a lövészeket (íjász vagy arquebusier, esetleg muskétás, mindegy) már elintézték, azaz a távolsági lőfegyverek fenyegetését a csóróbb katonák és a nehézlovasság fogta fel... de ez utóbbinak a vértje fel is fogta őket, amit ugye a párnázott ruháról elég nehéz elmondani. (ugyanis az átlag zsoldos igen kevés fémvérttel rendelkezett... egy mellvért, láncgallér, combvasak és egy jó sisak már egy veteránra utaltak... teljesvértje még a tripla zsoldot kapó veteránoknak se nagyon volt) Emellé még tudták is, hogy ők a sereg egyik fő ereje, s hogy nagyon jó harcosok... magyarul a legtöbbször beképzeltek voltak, s a legnagyobb veszélyt se ők vállalták fel. "Magánemberi" hatékonyságát illetőleg nem kell találgatni, több korabeli mester is említette, hogy mennyire jó megoldás sok ember ellen. No, az eredeti kérdésre a válasz: a tömegbe be és tarolás elég ritka volt, leginkább a jól képzett és/vagy nagyon erős és gyors emberek kiváltsága. A buzogányszerű használat a mortschlag technika, amikor mindkét kéz a pengét fogja, s a szerelékekkel üt. Kétkezes kardokkal elég nehezen kivitelezhető, mivel a penge aránylag vékony és keskeny a hosszához képest, azaz hajlamos lengedezni saját súlya alatt (természetesen mikor a pengét fogja az ember). Inkább használtak más félkardos technikákat... de azok között is akad bőségesen olyan, amivel szét lehet verni felebarátaink fejét a penge igénybevétele nélkül. Ha a fentiek közül bármi érthetetlen lett volna, kérdezzen, akit érdekel... de egyszerűen hullafáradt vagyok. :? Az ígért képek... Svante Nilsson Sture és V Henrik kardja egymás mellett, szép példák a "darabolókardra", bár Svantéé még szúrni is tökéletes... Henrik kardja és egy kicsit szokatlan katzbalger egymás mellett. Link a hozzászóláshoz
cather Közzétéve: Május 30, 2006 Megosztás Közzétéve: Május 30, 2006 A mágusban úgynevezett lovagkard, a valóság melyik kardjának felel meg??? És annak harcászati stílusáról mit lehet tudni??? Ezen kívül érdekelne a távol keleti és az európai lándzsa vívás is /amúgy minden fegyver érdekel csak egyenlöre szerintem neked is elég enyit kifejteni amiért nagyon is hálás vagyok/ Link a hozzászóláshoz
Kamykaze Közzétéve: Május 30, 2006 Megosztás Közzétéve: Május 30, 2006 Hi Ahriman, nem tudom, másnak is vannak-e homályos részek a leirásodban, nekem vannak, úgyhogy kérdezek ha nem gond. "hires dák falx" - erről tudsz képet atacsolni? "leginkább a glaive-ek forgatására emlékeztet" - öhhm, mi is az a glaive, és hogyan forgatják? "nem vágsz végig mindhárom guardon" - hát, ennél hasonló a kérdés mint az előzőnél "a tömegbe be és tarolás elég ritka volt" - nos, pár hsz-szel előbb azt olvastam, hogy a szálfegyveres alakzatok ellen használták a pallost, a lándzsák végét csapkodták le vele, vagy vágták el-csapták félre a nyelet. namost, a tömeg adott, a tarolás pedig a szálfegyverek használhatatlansága miatt elképzelhető... szóval akkor hogy is használták? (erre van 1 nagyon szép példa a LOTR2-ben, amikor a falat felrobbantva betörnek a zorkok Helm's Deep-be, Aragorn pedig lerohanja őket, az Elendil-lel csapva félre a szálfegyvereket, mig a rövidkardot forgató elfeket egyszerűen felnyársalják) ok, most M.A.G.U.S., fejvadászkard. nem tom, volt-e már vkinek szerencséje tonfához, nekem nem, ezzel kapcsolatban az nem világos, hogy alkarra szoritásos alkalmazáskor hogy a Ranagolba lehet tisztességes vágást kivédeni úgy, hogy ne törjön szilánkokra az ember alkarja, sőt, a két élre fent fejvadászkard miért nem vág bele az ember könyökébe... :roll: (ok, ezt fejelem meg némi saját fegyverre kent méreggel :twisted: ) elnézést az értetlenkedésért, csak érdekel a téma. ja. még valami. Normandiában voltam egy II.világháborús replikákat forgalmazó bolt-múzeumban, (Thompson géppisztoly csak 140 euro! ) és megfordult a fejemben, hogy hasonló cuccokat hogyan lehet repülőre felvinni, és hazaszállitani... meg ilyenek. meg hogy vajon hogy mutat egy reptéri detektor képernyőjén egy Schmeisser géppisztoly, vagy netán egy élesre fent katar... Szóval replikák, meg gyakorló fegyverek, diszkardok, de akkor csak postai úton lehet őket küldözgetni? Link a hozzászóláshoz
Pred Közzétéve: Május 30, 2006 Megosztás Közzétéve: Május 30, 2006 Üdv!Én a fejvadászkardo úgy képzelem el, hogy a penge lapja van az alkar eflé, és az élek, azok oldalra néznek, hogy kicsapáskor tudjál velük vágni. Az oldalsó markolat nem a keresztvas folytatása, hanem arra merőleges. Link a hozzászóláshoz
Ahriman Közzétéve: Május 30, 2006 Megosztás Közzétéve: Május 30, 2006 No, random sorrend, ahogy eszembe jut. A lándzsák fejét valóban le lehet ütni kellő gyakorlattal és erővel, de még a 17th században is minden lándzsás rendelkezett még egy egykezes karddal és egy tőrrel... és a legtöbb gyalogos vért sisakja bizony nyitott arcú... azaz ha bemész tarolni a tömegbe a lándzsafejek lecsapása után, igen jó esélye van annak, hogy egyszerűen két-három sorral hátrábbról valaki a képedbe DOB egy egy tőrt... nem is kell pengével találnia, ha a markolat pofán csap, már bajban vagy... és egy kétkezes kardos emberkére jó eséllyel legalább 3-4 lándzsás jut, azaz ha csak egyszer is hibázol egy aprót, már halott vagy. Emiatt csak a legtáposabb emberek harcoltak így... és ha minden igaz, ők is csak akkor, amikor már kicsit szétzilálódott az ellenség, azaz nem álltak 5-10 sor mélységben a lándzsások, már csak azért is, mert még egy tompa fabot is fáj, ha az arcodba nyomják, de levágás után... az nem tompa... Valamint, mint már írtam, még a tripla zsoldot kapók között se volt jellemző a teljesvas... azaz akadt elég hely, ahol lehetett bántani őket, akár fémfej nélküli lándzsával, akár a "rövid" egykezes kardokkal. (rövid=80-110cm összhossz... ) Mellékesen, a 16-17th századi pikások/lándzsások között elég elterjedt volt a következő beállás: bal láb elöl, jobb hátul, súly a balon; lándzsa hegyét a jobb láb elé kicsit leszúrva (kb támadóállás, tehát a jobb láb az előre iránytól kb 45°al eláll), a lándzsa szögét a bal kéz állítja, s jobb kézzel a KARDMARKOLATOT fogod. Legalább 45°ot tudsz forgatni a hegyen oldalirányba, a magasság szabadon állítható... azaz aki jön feléd, vagy beleszalad a hegybe (mondjuk ez főleg a lovasságra jellemző), vagy kénytelen a fegyverét a lándzsád ellökésére-levágásra lekötni. Ha már lépésnyi távolságon belül van, vagy hamar odaér, kihúzod a kardot, és a lándzsát elejtve, jobb lábbal előrelépve vágsz. Ez jellemzően az első 1-2 sor harcmodora, a többiek két kézzel fogják a lándzsát és a védelem első résén azonnal szúrnak. Azaz ha a te vágásodat a kétkezeskardos hárítja, az arca felé száguldó, mögüled érkező lándzsahegyet már nem fogja tudni... Nem árt, ha belegondoltok, hogy a lándzsás mindig is nagy tömegben volt jelen a harcmezőkön... olcsó mind a fegyver, mind a kiképzés... szemben a kardforgatókkal. A dopplehanderek korában egyáltalán nem volt ritka az egy alakzaton belüli 4-5 EZER lándzsás/pikás... a legtöbbször a dopplesoldner őket segítette, nem fordítva! Pont ezért hasonlítottam a szerepüket a mai támogató géppuskásokhoz... ők szedték le a nehezen leküzdhető célokat (pl egy esetleges gyalogos teljesvasast), és próbáltak minnél több lándzsahegyet leszedni... hiszen egy hegyes fadarab azért a mellvérten már nem megy át, és a leggyakoribb cél az bizony a torzó... A laza alakzatot tartó, rohamozó ellenséges nehéz gyalogság leszedésére is jobban alkalmasak... s valóban, a legelitebb emberkék alkalmasak voltak szétverni a nagyobb tömeget is... viszont mint írtam lejjebb is, elitségük és költséges mivoltjuk miatt őket csak akkor vetették be, amikor már a távolsági fegyvereket leszedték, vagy amikor már nagyon-nagyon muszály volt. Egy ilyen katona jó eséllyel le tudott szedni 5-10 lándzsást tömör alakzatban is, mielőtt meghal... de ha a vége felé vetik be, vagy sikeresen oldalba tudják kapni a lándzsásokat, ez akár 30-40 is lehet, úgy, hogy nem hal bele... azaz később megismételheti a produkciót! :wink: A falx vágás közben, fél kézzel megüldve. Két kézzel hatékonyabb... :twisted: A dákok használták, létezett egykezes kivitel is. Ez a fegyver és a fent bemutatott átütőképesség volt az, ami rákényszerítette a római légiósokat a kar és combvértek rendszeresítésére... de még így is csak hatalmas áldozatok árán tudták elfoglalni Dacia provinciát. Itt is a legjobb harcosok kapták a kétkezes verziót, s itt se ez volt az elsődleges csatakard... ugyan itt is ez volt a legrettegettebb fegyver, de a fenti okok miatt itt is csak a harc vége felé vetették be. Bár itt a távolsági fegyverek levadászása helyett a bevetést hajítógerelyek és parittyások előzték meg... Egy aránylag rövid, de masszív glaive. Mert elfelejtettem hozzátenni, hogy az említett forgatási mód a RÖVIDEBB glaive-ek forgatására emlékeztet. Glaive-rokon pl a LoTR:FoR elején a tündéknél lévő fegyver, vagy a japán naginata, bár mindkettő könnyebb építésű, mint az átlag glaive. A forgatásának lényege (már glaive-é, naginatákról semmit se tudok ilyen téren... ) az erős vágások, amelyek a függőleges síktól alig térnek el, s sok szúrás, esetenként úgy, hogy a pengéhez képest nagyon hosszú markolat által nyújtott óriási erőkar miatt vágás közben megállítod és azonnal szúrsz. A három guardon átvágásról: Paulus Hector Mair vívókönyve az alapvágások mindegyikét úgy írja le, mint ami három guardon megy keresztül... a guard leginkább "alapállásra" fordítható, de mivel ez esetben állásról szó sincs, inkább a guard szót használom. Képzeld el, hogy bal lábbal elöl vagy éppen, a kardod magasan a fejed fölött, ez a vom tag. Innen vágsz függőlegesen lefele, miközben jobb lábbal előre lépsz. Akkor ér le a lábad a földre, amikor a penge eltalálná a célt, azaz kb mikor nyújtott karokkal kb vízszintesen magad előtt van a kard: ez a langen ort. Végül, hogy ne azonnal álljon meg a kard, ami szétcseszné az ízületeidet, végigviszed, míg majdnem érinti a földet a kard hegye, azaz meredeken lefele néz... ez az alber. A mestervágások lényege, hogy nem az a harmadik, ami alapból lenne... hanem olyan, ahonnan azonnal tudsz szúrni. Pl függőleges felső vágásnál langen ort után a vízszintesség kb megmarad, miközben a nyújtott karokat visszahúzod, egyfelől, hogy erősebben tudj szúrni, másfelől, hogy ne menjenek szét az ízületeid. Ehhez társul még a szokásos jobbra-előre ferde lépés, s máris megkaptad a schielhaut... oldalsó vágások hárítására kiválóan alkalmas, s elvileg megtöri az albert, bár még nem sikerült megértenem, hogyan... Öhm, a fejvadászkardos kérdésre az első és talán legfontosabb reakció: SEHOGY. Éllel NEM blokkolsz. Nem csak, mert magadba vágsz egy ilyen karddal, de azért is, mert tönkreteszi a kardot. Kicsorbítja. Üss össze két éles kenyérvágó kést, és meglátod, miről beszélek. Az éllel védést ajánlatos kerülni... természetesen MEGESIK, jellemzően tíz vágásból/védésből 1-3 élt ér, de ezek a legritkábban 90°os, teli blokkok. Mellékesen egy ilyen kis csorba megrepeszti az acélt... apró kis mikrorepedések keletkeznek. Aki karcolt már meg üveget, az tudja, mire célzok.... :wink: S gondolj bele, egy pengét hatalmas terhelések érnek... ezért kihívás még ma is olyan pengét tervezni, ami sokáig kibírja. Bár mivel egyszer már írtam, hogy tönkremennek... ez a túlbiztosítás szinte "csak" azt gátolja meg, hogy solo gyakorlás vagy egy erősebb vágás közben ne törjön el... ráadásul egy sisakon/vérten csorbult pengét újra lehet élezni, de egy vékony, éles penge annál sokkal mélyebben mar bele. Tudomásom szerint repülőre se fegyverutánzat, se vágóeszköz nem vihető fel... semmilyen... posta. :? Ha vki ettől eltérő infóval rendelkezik, ossza meg velem is, mert egyértelműen olcsóbb lenne... :wink: Mivel úgy látszik, egyszerű kérdésekre is rohadt sokat írok, érdekelne, hogy mennyire szóf*sás, amit művelek, és mennyire normális infóközlés... Link a hozzászóláshoz
Ahriman Közzétéve: Május 30, 2006 Megosztás Közzétéve: Május 30, 2006 Pred: mintha vmelyik TK úgy írta volna, hogy a fejvadászkardoknál a keresztvasra is ráfoghatsz, azaz... :? S ebből a (lehet, h téves) feltevésből indultam ki. Amúgy ez a megoldás működhet, bár én akkor is maradok a normális kardoknál. Link a hozzászóláshoz
Kamykaze Közzétéve: Május 31, 2006 Megosztás Közzétéve: Május 31, 2006 Mivel úgy látszik, egyszerű kérdésekre is sokáig aszalt sokat írok, érdekelne, hogy mennyire szóf*sás, amit művelek, és mennyire normális infóközlés... szerintem erre való 1 fórum, meg a külön topic. és az eddigi érdeklôdésre való tekintettel ez nem lehet kérdéses. Link a hozzászóláshoz
Gem Kapocs Közzétéve: Május 31, 2006 Megosztás Közzétéve: Május 31, 2006 Engem az érdekelne hogy csatabárdokat, fejszéket hogyan forgattak. Azzal azért sikerült tisztába kerülnöm az élek alatt hogy a hatalmas vágófejű hentesbárdokat elejtsem el a valóságban de nem találtam eddig semmilyen feljegyzést, ami szót ejtett volna ezeknek a fegyvereknek a használatáról. Link a hozzászóláshoz
Ahriman Közzétéve: Május 31, 2006 Megosztás Közzétéve: Május 31, 2006 Először is, egykezes baltákról igen keveset tudok, úgyhogy maradok a kétkezeseknél... A késő középkorban a normális favágófejszéket a parasztok használták harcra, az éles felével vért nélküli ellenfelet ütve, a tompával vértest, s a nemesek vagy tehetősebb harcosok inkább különböző pollaxokat forgattak. Az ezt megelőző korokról technikailag elég keveset tudunk, de az egyszerű fejsze/bárd nem hagy túlságosan sok lehetőséget, főleg, hogy a viking kor végéig igen elterjedt volt a pajzsfal... azaz leginkább a végén foghattad, és minél távolabbra akartál vele ütni, lévén védekezésre alkalmatlan. (blokkolni nem tudsz vele, ha meg félreütöd egy ember fegyverét, jut rád 20 másik...) Arra kiválóan alkalmas, hogy a második-harmadik sorból előrecsapj vele a társaid feje fölött... gyakorlatilag a bátorság (vagy inkább őrültség) szimbóluma volt, ha vki pajzs nélkül, mindkét kézzel fegyvert fogva ment harcolni a pajzsfalak korában, ugyanis a 60cm átmérőjű pajzs a legtöbb fegyver ellen igen jó védelmet nyújtott... és még így is igen sokan hullottak el. A pajzs mellőzése kb a háborúba induláskor elhagyott golyóállómellénnyel egyenlő mai szinten. A késő középkori-reneszánsz "csatabárdokról", pollaxokról elég sok forrás van... rengeteg ábrázolás és tényleges fegyver, valamint vívókönyvek. Gyakorlatilag minden pollaxot ugyanúgy forgattak, kisebb különbségekkel, miközben formailag komoly eltérések lehettek - pl igen sok pollax nem is rendelkezik vágófejjel! A fegyver lényege egy változó hosszúságú, általában vasalt nyél, esetlegesen a japán tsubára emlékeztető kézvédővel, egy lándzsaszerű felső hegy, egy általában vasalt alsó hegy (ha vasalatlan, tompa, ha vasalt, hegyes), és két fej, egymással szemben. Ez lehet bárd-kalapács, bárd-tüske, kalapács-tüske... stb. Mivel a pollax szétszerelhető (persze kellő felszerlésssel), s a fejeket egy átmenő szegecs rögzíti, esetenként még két fejet számolhatunk (a meghosszabított, hegyes szegecsfejeket, melyek olykor a 20cm hosszt is elérhetik). A forgatásában az egyik legfontosabb, hogy középen fogod, s szinte botként használod. (európai botként, a kung-fus bot teljesen más, ha jól tudom) Az egyik legfontosabb eszközöd az alsó vége, tipikus támadás, mikor kiszúrsz lent (ágyékra vagy lábra), majd mikor talál/hárítják, azonnal vágsz fejre vagy nyakra, vállra a fejjel. Rengeteg technikát használsz a félkardos techek közül, tehát pl egy felső csapást-vágást a két kezed között blokkolsz vízszintesen (mivel vasalt, megteheted), az alsó véget (ami a bal kezed felé van) átemeled a másik fegyverén, be a két keze közé, s kitéped a fegyvert a markából... vagy ugyanígy, csak a bal kezedet nem magad fele húzod, hanem magadtól el tolod, úgy, hogy a hátsó vége a másik hónalja alatt átbújjon, s vagy sikerül így feldöntened, vagy ha nem, jobb kézzel erősebben rászorítasz, ballal elengeded, a karja mögött újra ráfogsz, s így a nagyobb erőkarral kitekered a karját, vagy a földre viszed, ha nem engedi el a fegyverét a jobb kezével. Ha elengedi, gyorsan vágd fejbe (vagy ahol tetszik), még mielőtt újra ráfogna, vagy új fegyvert venne elő (pl tőrt...). Gyakorlatilag kellő kísérletezőkedvvel az összes félkardos technika működik pollaxel (hm, 2m hosszúságig, azután már kissé nehézkes ), s mind Fiore, mind Talhoffer kitér rájuk a fechtbuchokban... s a Le Jeu du Hache kizárólag erről a fegyverről szól, bár kicsit rövid, és néhol ködösen fogalmaz. Gyorsan ennyit tudtam írni, ha nem elég, keresek linkeket. (((jajj, most néztem az esti kérdésemet a válaszaim hosszáról... miazistentírtam??? Kb a magyarulnemtudás ékköve innen nézve. :? Mintha álmos lettem volna... ))) Link a hozzászóláshoz
Ahriman Közzétéve: Május 31, 2006 Megosztás Közzétéve: Május 31, 2006 Hopp, korrekció, mert álmos voltam, és most jutott eszembe, h hülyeséget írtam.Első körben, bár ez csak figyelmetlenség, ennek a kornak a szálfegyvere nem a lándzsa, hanem a pika. A különbség: a pika hosszabb és kisebb a feje. Alakzaton belüli használatára ez nincs hatással, csak annyiban, hogy több sor fedheti egymást, mint lándzsával.hiszen egy hegyes fadarab azért a mellvérten már nem megy át, és a leggyakoribb cél az bizony a torzóNo, itten van, e, ez a marhaság. :x Egy rövid lándzsát még TAL Link a hozzászóláshoz
Gem Kapocs Közzétéve: Június 1, 2006 Megosztás Közzétéve: Június 1, 2006 Ahriman: Thx a válaszokat, megköszönnék néhány linket is akár a csatabárdokról, akár pollaxokról, akár priviben is Link a hozzászóláshoz
Ahriman Közzétéve: Június 1, 2006 Megosztás Közzétéve: Június 1, 2006 Szerintem a többiek közül is van egy-két őrült, akit érdekel, úgyhogy ide rakom a linkeket... :wink: Egy kis összefoglaló oldal, elég jó, ár néhol hiányos. Le Jeu du Hache, angolra fordítva! Vadi fechtuchja, lassan ezt is elkezdem átnézni. (én a német irányzatot igyekszem tanulni, míg Vadi olasz... de attól még igen jó... ) Nem pollax, de poén: a Solothurner fechtbuch egy képe, a kétkezes párbajpajzs... A Talhofferben is van szó pollax-ről, de azokhoz a képekhez nem férek hozzá, lévén nem vagyok ARMA-tag. Cather: tudnál képet mutatni a lovagkardról, amit kérdeztél? Mivel nincs egy TKm se, nem tudom megnézni. :? Lándzsavívás: a rövid lándzsa legtöbb technikájára rá lehet jönni magadtól is, ha van vki, akivel tudsz gyakorolni... nagyon sok közös vonás van az európai bottal és ismét, a félkardozással. Hosszú lándzsára/pikára Mair fechtbuchjában találsz leckéket, de mivel egyelőre nincs lefordítva a 16th századi németről, nem rakok be linket... Hopp, rájöttem, h Di Grassi beszél a pika alkalmazásáról... Kicsit régies leírás, de érthető és egyszerű... ha vmi mégsem tiszta, magyarázok, bár mivel nem erre a fegyverre fókuszálok, nem biztos, hogy tökéletesen sikerül. A távol-keleti lándzsák ügyében javasolt inkább keleti harcművészekhez fordulni, mivel én szinte semmit sem tudok róluk. No, mintha vki kért volna képeket rondel tőrökről. Amúgy ezek elég sokáig "divatban" voltak, mivel elég hatékonyak... a lényege, hogy alig van vágóélük, viszont nagyon jól szúrnak. Emiatt lehet látni igen sok fechbuchban, hogy a penge nekifeszül az alkarnak, mégse vágja el nyomásra. Egy igen szép darab, kb 6-7e körül lehet kihozni ilyen szerelékekkel Másik rondel, nekem jobban tetszik, 6 körül már kivitelezhető A legegyszerűbb rondel-féle, ez 5e lenne. Link a hozzászóláshoz
Kamykaze Közzétéve: Június 1, 2006 Megosztás Közzétéve: Június 1, 2006 diétásról maradt fenn, h egy alkalommal 4000 mellvértet és gallért készítettett a greenwich-i műhelyben a zsoldosoknak.ki volt a diétás? Link a hozzászóláshoz
Ahriman Közzétéve: Június 1, 2006 Megosztás Közzétéve: Június 1, 2006 Bocsi, csak megszokás... Henry the VIII, "Henridiéjt", diétás. Nyolcadik Henrik. Link a hozzászóláshoz
mortel Közzétéve: Június 1, 2006 Megosztás Közzétéve: Június 1, 2006 Üdv mindenkinek!Király a topic!!Kérdésem lenne, h római légiós kardokkal foglalkoztok-e!Ha jól veszem ki a társalgásból Ahriman te gyártod a pengéket!Ilyet tudnál-e alkotni???Béke! Link a hozzászóláshoz
Kamykaze Közzétéve: Június 1, 2006 Megosztás Közzétéve: Június 1, 2006 Bocsi, csak megszokás... Henry the VIII, "Henridiéjt", diétás. Nyolcadik Henrik. /Kamy megcsapja Ahriman-t egy vékonyra kovácsolt széleskard lapjával, és kéjesen vigyorog a delikvens fején kiváltott rezonancia láttán :twisted: Link a hozzászóláshoz
Ahriman Közzétéve: Június 1, 2006 Megosztás Közzétéve: Június 1, 2006 A topicon belül azzal foglalkozunk, ami felmerül... Tudok csinálni, semmivel sem bonyolultabb, mint egy későbbi, sőt, mivel rövidebb, még könnyebb is megedzeni, gyorsabb megélezni. A gondot a szerelékek okozzák, mivel rengeteg fafaragás kell hozzá... amit annyira nem szeressek, de persze meg tudom csinálni. Kamy: csak neeem fááárasztalaaaak? (Mellékesen még egy aránylag vastag kard is csúnyán rezonál a hosszának legnagyobb részén... ) Link a hozzászóláshoz
Ahriman Közzétéve: Június 4, 2006 Megosztás Közzétéve: Június 4, 2006 No, berakok néhány egzotikusabb fegyverfélét, mert azok is jók... Észak-indiai, nepáli kora Észak/közép-indiai kora, elég különleges Szintén kora, ezzel listázva vala az összes gyakori penge- és markolatforma, amit ezeken a fegyvereken használtak. Marokkói nimcha, kard méret Algíriai nimcha, tőr méret Különös yataghan... no, ki tudja, mitől különös? Marokkói flyssa, igen jó fegyver, csak szörnyű a súlyozása... Még egy flyssa Jimpul, dayák fejvadászkard Mandau, dayák fejvadászkard Keris, elsődleges fegyvernek alkalmas kivitel. Figyeljétek a penge tövének faragását... Két szép keris, ezek inkább "másodlagos" fegyverek - attól még gyönyörűek... Igen nagy keris, az előző típusból Kampilan, Fülöp-szigetek, T'boli törzs Kampilan, Borneó és déli Fülöp-szigetek Madu hárítópajzs, India Bank, indiai sarlókés. A kampilantól az különbözteti meg, h nincs a markolatban lyuk. Dha, indiai kétkezes kard, a belső íven élezve Még egy dha Khanjarli, India Mogul csatabárd, rejtett tőrrel Indoperzsa csatabárd Fakírszarvak Egyenes pengéjű chillanum Indiai kétkezes Görbe chillanum... vmiért ismerősnek tűnik vhonnan máshonnan... :wink: Quajar, csatabárd Görbe katar Érdekes indiai kardféleség... Hárítótőr... Indiai boxer Érdekes, nem? Már az, hogy az indoperzsa csatabárdok kb olyanok, amilyennek a legtöbb ember elképzeli a normális csbt... Link a hozzászóláshoz
TAO Közzétéve: Június 4, 2006 Megosztás Közzétéve: Június 4, 2006 Én nem értek az ilyen típusú fegyverekhez, de ezek gyönyörűek... Link a hozzászóláshoz
Ahriman Közzétéve: Június 4, 2006 Megosztás Közzétéve: Június 4, 2006 Sajna ezekhez én se, ha a hozzáértés a forgatást jelenti... viszont igyekszem a lehető leghasználhatóbb képeket szerezni róluk, mivel életem igen jelentős részét képezi a fegyverek és vértek tanulmányozása. Magyarul örülök, h tetszik... Jutiseszembe, nem tudja vki véletlenül, vannak-e kis hazánkban sikhek? Link a hozzászóláshoz
Pred Közzétéve: Június 23, 2006 Megosztás Közzétéve: Június 23, 2006 Üdv! Emberek, nagyon leült ez a topic. Hova lettek a kérdések? A beszólások, kötekedések, viták? Már hiányolom... Link a hozzászóláshoz
Recommended Posts
A hozzászóláshoz be kell lépned, vagy regisztrálnod Kalandozó!
Kizárólag a városőrség által átvizsgált kalandozók hagyhatnak válaszokat.
Kalandozónév regisztrálása
Regisztált kalandozóként felhőtlenebb az élet!
Csatlakozás a KalandozókhozBejelentkezés
Már velünk kalandozol? Lépj be!
Belépés