Versek (!csak saját versek!)

[Nefadar]

Fagyos lehelet

Fagyos lehelet érte el a tavaszt

S lebomlasztotta a védő falakat

Vártuk a fényt

Ami nem kélt

Soha többé

Tavasz öblén

Elmúlt a tavasz, és örök tél jött

S nem sütött többé Nap a világ fölött

[Nefadar]

Tünde búcsúztató

Szomorú dalomat elfújta a lágy szél

Halálról szólt, s arról, hogy itt a vég

A tündék ideje elmúlóban, a világ más lett

Most már az új urak mi vagyunk, emberek

Szauron elpusztult, ez lett a vesztük

S elmúlt az Elendilnek tett eskü

Útjuk Szürkerévbe vezet, hajóznak tova

Mi csak nézzük csendesen, mert nem tudjuk hova

Elmennek mind, emlékük sem marad

Mentek, mert már vár az új haza

Mi itt maradunk és emlékezünk

Mert többé már nem lesztek velünk

[Nefadar]

Háború

Õsi kürtök morajlása,

Díszes kardok csattogása,

Harci mének nyerítése,

Győzelmi szavak kiáltása.

Indult a király és serege.

S az ellensége ország ellene.

Egy parton küzdöttek

A hatalmas tenger öblében.

Első sorban a lándzsások

Mögöttük meg az íjászok

S a király imígyen kiállt:

[Felon]

HűHa

Nem tudom ki alszik megvetett ágyamban,

Kísértet képeit látom-e álmomban?

Nem tudom ki járkál a külső lényemben,

Ember lennék-e, ha tocsognék véredben?

Száguldanék esztelen millió csillaggal,

Ordítva táncolnék sok ezer dúvaddal.

Kérdés nélkül ölnék számító bókokat,

Hajatokba dobnám a mérges pókokat.

Két lábbal taposnám küszködő lelkedet,

Egyedül járnám a szín-üres termeket.

Kacagva szembeköpném rusnya életed,

Követelném: minden dolgodat félretedd.

Ki lennék? Az emberiség ostoba porontya.

Nem szeretnék az lenni, ki nívótok lerontja.

Megásom két méteres, extranagy sírgödröm,

S eltemetem benne a homokozós kisvödröm.

2005

[Vándor]

Óda a Sötét Angyalhoz, aki nem halott hal ott

A Sötét Angyal immár halott.

Nem ehet több... öö... babot.

Mit keres ott

Az a hal ott?

Ilyenről még senki sem hallott.

Élt az Angyal - [hatásszünet] - aztán bukott.

A csukott ajtó mindig csukott.

Szegény Angyal mindig csuklott.

Magyarból meg meg is bukott.

Nem is hall ott

Az a halott hal ott.

Mert az egy Angyal, Bukott.

El is húzta gyorsan a csíkot.

Mert az nem is Angyal ott,

Bukott.

Ott.

Hanem egy surcilefety.

írta NesTAO verse

[Nefadar]

Egy bolyongó

Az eső továbbra is a páncélján kopogott

A halott lelke továbbra is itt bolyongott

Igaz, csak pár hete halt meg e helyen

De még midig siratta az elmúlt életet...

[Felon]

Gondolkodj

Nézem a játszadozó ebeket.

Jót marakodnak a rágós csonton.

Nincsen már köztük szeretet,

Legalábbis most, e ponton.

Elmerengek. Együtt esznek!

Egy pohárból, együtt isznak!

Mégis mindig összevesznek,

Ilyenkor bennem se bíznak.

Közéjük lépnék, durva szigorral,

Mégis szomorúan leülök.

Rámnéznének ocsmány vigyorral,

Bánom, pálcát felettük én török.

Mintha megéreznék gondolatim,

Ó mily édesek az állatok,

Hemperegnek hányavetin,

Le is esne állatok.

Újra együtt fickándoznak,

Nem tátognak, nem halak!

Ha ki soha nem békülnének,

Ügyük előre nem halad.

2005

[Vándor]

Az Ördög maga

Sötét a bőre, tán sötét a lelke is,

Kitaszított mennyben, pokolban,

Napban csillan, fénylő nemezis,

Gúny oldódik egy mosolyban.

Istene halott, de él még hangja,

Próféták kelnek létére,

Imára hát, s lesz majd rangja,

Ki előbb tör romlott vérére.

Szisszen az egyik kígyónyelve,

Báj mosolyába torzul arca,

Megvan már az elejtés terve,

Gúnyördögnek utolsó harca.

Másik bólogat, mint együgyű pap,

Szavai nyersen harsognak,

"Megérdemli azt amit kap,

Örökké a kutyák sem ugatnak."

Ördög bőre sötét még, de véres,

Hol penge járta testét,

Halála immáron kétes,

Hangja hagy majd örök estét.

[Nefadar]

Bocsánat

Bocsánat mindenki, nem akartam vitát

Csak én vagyok bolond, hogy vétsek íly hibát

Legyen minden úgy, mint régen, mielőtt a viszály

Legyen újra rend, mit mindenki kíván

Nem kívánok harcolni, felejetsük el

Úgy, mint mikor a veszekedést még nem kezdtük el

Bocsánat azért, hogy csak veszekdtem

És nézzétek el, hogy verseket továbbra is teszek majd fel

Bocsi Felon, nekem is ez a kedvenc topic

És mint Zoli mondta, te vagy az egyik legjobb Modi

Bocsi Nes, nem akartam vitába kerülni

És nem akartam én senkit lebecsülni

Hogy is tehetném, hisz szarul írok

És még ékes szavakkal sem bírok

Nincs kényes ízlésem se, mindent elolvasok

Max nem véleményezem ami teljesen borzalom

Bocsánat mindeki, ha akrjátok eltűnök

S többé egy verset sem "betűzök"

Nos, ez is egy pocsék vers lett bocsánat

De most csak ez tellet fórum olvasás utánra

2005. jun. 20.

22:07-22:12

Bp

[Riyena Quarrath]

Vég az égtől

Viharfelhők fejünk fölött,

gyűl az égi vihar,

arcunkba csap a vad szél,

szétmardossa hamar.

A kemény villámok vitája

mindent feldúl, s kavar,

vad égiháború az,

mind mi élt, most fényben hal.

Retinánkra égeti,

mely a mennyeket reméli,

s belevésve a vitát:

örök alázat vagy halál?!

Kompromisszum nincs ma,

így a döntés végleges:

hát vesszen mind a balga

ki tudatlannak népes!

Nemes e vég, gondolj csak erre,

s lásd be magad is:

többé nem szenvedsz már félve.

...Nem szenvedsz már élve.

[Vándor]

Altató

Ha sötétben tapogat,

Köréd fon szálakat,

Megérint az éjszaka,

Vigyázz, vigyázz rá Holdanya.

Ezernyi vész jő,

Eltakar egy felhő,

Elsodor az álom tava,

Vigyázz, vigyázz rá Holdanya.

Téged angyal szeret,

Elbújik felhők felett,

Tiéd lesz majd hangja,

Vigyázz, vigyázz rá Holdanya.

Szeresd majd angyalod,

Õ vigyázza szép álmod,

El nem hagy alakja,

Vigyázz, vigyázz rá Holdanya.

[Nefadar]

Istennő

Hangja mint méz szólt, dala lágy akár a

szép ezüst, ő volt uram ősi lánya

Csak üres volt szíve akár a földjén

zengve éneklő apa, ő ki ősét

űzte el vérért.

(nézzétek el ezt a szánalmas szapphói versszakban írt verset, csak próbálkoztam most délután)

[Nefadar]

Néma szél

Sírok felett fújt át a néma szél

Hiába néma, mindenhol titkokat mesél

Birodalmak bukása, háborúk és halál

Mindent látott, ott is volt hol már mincs madár

Látott mindent, pusztulást és életet

Fellobanó és kihúnyó szerelmet

Elfek és emberek bukását

S a Sötét Úr feléledő világát

[Warlock]

Mitől szent ez?

Téli éj alatt kutatom én;

Mit üzen a Hold kék egén?

Ugyan mért épp ezen a féltekén?

Mért ekkor születtem én?

Tisztelni egy hamis istent.

Ugyan... mért tenném?

Nem jött elém, kérdvén;

Mit is akarok én!

Elmehet anyjába, gonosz rém!

[Warlock]

Alecto, please

Your mighty highness darkened my eyes,

Oh God, watch my immortal rise!

I will empower the unholy tribes,

Bloodshed will fill all the angelic eyes.

Blood-tasty wind is blowing cold as ice,

Bloodrain's falling wildly from the purple sky.

You're laying on the ground

And I'm flying high!

Alecto, please, grant me a wish!

Give me strenght for defeat the foolish!

I just want to cut his throat.

I just want to walk another road...

[Siana]

A Hősök Tavának Legendája

Hallottam egy helyről,

valahol, nagyon messze.

Legendák keringenek hősökről,

kiknek ott van a nyughelye.

"Õsi hely az - mondják -

senki nem merészkedik oda.

Érzed a hősök lelkét, hangját,

igen, megérint a holtak hangja."

Ott van az az ősi tó,

melyet a Hősök Tavának is neveznek.

Annak mélyén nyugszanak a harcosok,

kiket már rég elfeledtek.

Hősök ők, kik hazájukért haltak,

hálát mégsem adtak az urak.

Hagyták, hogy elfelejtsék őket,

az idegen, nem emberi hősöket.

Hálánál erősebb volt a félelem,

mely e harcosokat övezte,

hisz nagyon öregek voltak ők,

legősibb népe e Földnek.

Mára már békében nyugszanak

A Hősök Tavának mélyén.

Hogy tényleg hallják a hangjukat?

Azt biz' nem tudom én.

[Siana]

Egy másik tér

A csend hangos.

Az üvöltés néma.

A háború halott.

A béke a Gonosz Anyja.

A fájdalom tompa

az élettelen csatatéren,

hol halandó nem járt soha,

csak letűnt lelkek bolyongtak ott régen.

[Siana]

Rena Legendája I.

Az Anya

Az Õsi Földdel születtem,

szép lassan felnőttem.

Mikor már nagy lettem,

megtaláltam mesterem.

"Tudom jól, mi a célom,

az ősi tökéletességre törekszem.

Mutasd meg nekem, ó, Mesterem,

hogy érhetem el álmom."

"Hosszú út áll előtted,

ha valóban ez a célod.

De mindent megtanítok neked,

ha tényleg ezt akarod."

Hozzáláttam tanulni,

ősi Tudást kaphattam.

Megtanultam együtt énekelni

az esővel, fákkal, virággal.

Mikor véget ért a tanulás,

tisztelt és szeretett a Föld.

És én értettem a Tudást,

mit mesterem szőtt.

"Most már eleget tanultál

-mondta bölcs mesterem-

de ahhoz még keveset tapasztaltál,

hogy tökéletes légy, kedvesem.

Most pedig menj, szállj el,

lépj saját ösvényedre,

kövesd a Föld hívó lelkét,

és rátalálsz a tökéletességre."

Én elindultam utamon,

hosszú évezredekig éltem.

De nem feledtem el célom,

hogy mire törekszem.

Az utam legvégén

tökéletes lettem.

Arra is méltó lettem,

hogy legyen gyermekem.

Méhemben a gyermek

fejlődni kezdett.

Eközben az új faj

egyre fejlettebb lett.

Az emberek vadak voltak,

eléggé primitívek.

Nem jelentettek nagy veszélyt,

így nem különösb érdekeltek.

És terhességem utolsó napjaiban

egy emberrel összetalálkoztam.

Õ nagyon megijedt tőlem,

s késével átdöfte szívem.

Mielőtt kiadtam volna a lelkem,

megszültem a gyermekem.

És mégis boldogan haltam meg,

mert véremet adhattam a Földnek.

[Siana]

Õsi lény

Idegen köd gomolygott a városban,

félelem bujkált utcákon, házsorokban.

Egy nő éjjelente az utcákat rótta,

kit már elfeledtek az ember születése óta.

Senki sem tudta, mi ez a nő,

hogy honnan is jöhetett ő,

ki mindig ugyanazt a dalt énekli,

melynek nyelvét már csak a Föld érti.

Pedig ott él története az emberekben,

fólyóban, tengerben, a vízesésben,

barlangok visszhangozzák a nevét,

mely ősi és tiszta, akár az ég.

Õ már nem emlékszik, mely Isten teremtette,

nevét már a Föld is elfeledte,

Örökké járni fogja az ő világát,

és énekelni fogja mellé ősi dalát.

[Siana]

A leírott szó hatalma

Mit én leírok,

az életre kel, lélegzik.

Egy jó barátommá,

vagy épp ellenségemmé válik.

Mit leírok, az van.

Mit leírok, az él.

És ősi meséket mesél.

[Nefadar]

Hajnal virrad

Változó hajnal kel fel az égre

Mára virradt fel végtelen éve

Õsi istennő félti a tájat

Akkor álmát már csak maga várja

[Siana]

Rena legendája II.

-A Háború-

"Mikor Anyám velem terhes volt,

veszélyes utakon kóborolt.

Meg is történt, minek nem kellett volna,

egy ember az életét kioltotta.

De még megszült engem utolsó erejével,

és én egyedül maradtam a semmivel.

De felnevelt engem a Természet,

Fáktól tudtam meg, mi az Élet,

Folyó tanított énekelni,

a Vadállatok meg harcolni.

[Warlock]

Fekete Láng

[Valaki]

Nem születtem

Nem születtem fénynek, se éjnek,

Nem születtem földnek, se égnek.

Nem születtem bátornak, se erősnek

Nem születtem olthatatlan erőben.

Nem születtem tervekre, se célokra,

Nem születtem évekre, se hónapokra.

Nem születtem levegőnek, se csillagnak,

Nem születtem tücsöknek, se madárnak.

Nem születtem örömnek, se bánatnak,

Nem születtem ébernek, se kábának,

Nem születtem okosnak, se butának,

Nem születtem ügyesnek, se megfogyottnak.

Nem születtem kérésre, se akarásra,

Nem születtem szélvésznek, se erdőségnek,

Nem születtem vallomásnak, se hazugságnak,

Nem születtem bocsánatnak, se bántatásnak.

Nem születtem szépnek, se rútnak,

Nem születtem hajnalra, se borúra,

Nem születtem apának, se anyának,

Nem születtem fiúnak, se lánynak.

Nem születtem álmodónak, se vágyat ölőnek,

Nem születtem kalandornak, se túlélőnek,

Nem születtem elnyomónak, se megkímélőnek,

Nem születtem ámításnak, se kísértésnek.

Nem születtem békének, se háborúnak

Nem születtem oknak, se velejárójának

Nem születtem vadásznak, se elrejtőnek,

Nem születtem szajhának, se szeretőnek.

Nem születtem suttogásra, se kiáltásra,

Nem születtem fáklyának, se villanásnak,

Nem születtem áldásnak, se átoknak,

Nem születtem hibátlan párnak.

Nem születtem magányra, se társaságra,

Nem születtem alaknak, se hiányának,

Nem születtem bájnak, se élő csábításnak,

Nem születtem ártatlannak, se gyilkosának.

Nem születtem otthont adónak, és elvevőnek,

Nem születtem futásra, se kergetésre,

Nem születtem rabnak, se kergetőjének,

Nem születtem úrnak, se szolgálatkésznek.

Nem születtem folyónak, se hegynek,

Nem születtem tettnek, se értelemnek.

Nem születtem hangnak, se zenének,

Nem születtem vágynak, se kéjnek.

Nem születtem sóhajnak, se illanásnak,

Nem születtem órának, se pillantásnak,

Nem születtem írásra, se mondásra

Nem születtem szavaknak, se mozdulásnak.

Nem születtem dalnak, se mondának,

Nem születtem hallgatag jóslásnak,

Nem születtem vidámnak, se mogorvának,

Nem születtem tolvajnak, se másnak.

Nem születtem gazdagnak, se szegénynek,

Nem születtem sodrásnak mélyében.

Nem születtem bolondnak, mégis az vagyok,

Semmit se kérek, mégis mindent megkapok.

2005.05.06

Mégis

Mégis

[Nefadar]

Night death

The wolves are howling the Moon

When the graveyards are full

The deamons are walk in the garden of death

When the mankind taking the last breath