Versek (!csak saját versek!)

[Felon]

Már...

Nézném, ó nézném, bárcsak engednéd,

Kérném, ó kérném, bárcsak megtennéd.

Várnám, ó várnám, bár már hasztalan,

Félek, ó félek, bár már parttalan.

2006. 01. 13.

[Felon]

Pedig jó nekem

A múlt köpenye rámborult és ellepett,

Nem tudtam menekülni, iszonyat kergetett.

Tudtam, hogy újra és újra Az történik,

Felébredni nem tudok, amíg így örvénylik.

Azt hittem jó ez így, megfelel énnekem,

[mcsabee]

Itt vagyok!

Rajtam keresztül élnek

Abból, hogy félek

Pondró lettem

Az életért reszkető féreg

A félelem gyengeség

Mit akartok még?

Mocskos vízben reszketek

Ha kell, mindent megteszek

Félek, gyenge voltam

És halálomban is az leszek

Mindent Istenemre mondtam

Itt vagyok, csak nézzetek

Szikkadt, hályogos szemek

Félek meghalni Uram

De neked halok meg

És a rettegés... meg a hideg

[Riyena Quarrath]

[Felon]

Csak akkor

Elmegyek majd, nem is nézek vissza.

Elmegyek majd, sosem jövök vissza.

Kiáltasz nekem, hidd el, úgysem hallom,

Nevethetsz rám, halott maszk az arcom.

Dolgozhatsz értem, fáradt leszel, levert,

Panaszkodsz majd, hogy az eső elvert.

Sírhatsz velem, de te úgysem érted,

Nyelheted miattam akár ezernyi mérged.

Futhatsz utánam, úgysem fogsz elérni,

A bosszú angyala sosem fog megtérni.

Kérhetsz engem, nem fogom megtenni,

Adhatod nekem, nem fogom elvenni.

Elmehetsz, nem megyek utánad,

Könyörögj, nem mondhatsz arádnak.

Mikor már hideg és fáradt leszel,

Talán már nem is rám emlékezel,

Mikor már szabadon eresztlek,

Csak akkor mondom meg: Szeretlek.

2004. 11. 15. Ez már nagyon régi...

[Felon]

Olyan vagy

Azt mondom neked, mély vagy és tiszta,

Mint a legdrágább óceán.

Azt mondom neked, erős vagy s bátor,

Mint a megvadult oroszlán.

És mégis olyan vagy, oly könnyű és szép,

Mint a mezőn szálldosó tarka lepkék.

2004. 11. 15. Ez sem mai már...

[Felon]

Mesélnék

Mesélnék lelkemről csendes regéket,

Mondanám gyere, bújj belém.

Mesélnék szívemből fájdalmas regéket,

Mondanám gyere, nézz belém.

Mesélnék magamról tisztázott ódákat,

Mondanám gyere, hidd el.

Nem teszem, mert lebuknék,

Lebuknék és félek.

Mert megtudnád, hogy megszépültem, érted.

2004. 11. 15.

[Flameo]

Flameo

Angyal és Ördög vív bennem csatát

Egyik a másiknak sosem bocsát

Lángol és púsztít az Ördög

Kacag, mert azt hitte hogy győzött

Az angyalom nem ám tétlenül nézte

Lángoló pallosát kezébe véve

Tüzes küzdelemben legyőzni az ellenséget

Tűz a tüzet nem olthatja

Angyalomat már semmi sem óvhatja

Angyalom most megtörve térdel

Ördögöm bárdját kezébe véve

S kiömlött angyalom aranyló vére

[Flameo]

Szeretlek

Szívemnek legmélye tűben ég

Tűzben melyet csak a szerelem ért

Lángol láthatatlan lelkemnek lángja

Leírom lírai lírámat a lángoló lánba

Lángoló lelkemnek lángoló lángja

Érted lobog, s kiált a nagyvilágba

Szeretlek!!!

[Con Salamander]

Haikuk: /azok akartak lenni /

A Vad Rózsák Gyilkosa

Boldog virág,

Miért lettél szomorú hát?

Most letéptek talán.

Felonnak /ő érti/

Zúg a szél a vonaton,

Egyszerű és monoton,

Könnyű neki.

Virág-világ

Ha boldogan téped a virágot,

lerombolsz egy világot,

csak annál szebbért tépd hát.

Télutó

Énekel a madár, büszkén, a fán,

Boldog, hogy énekelhet,

És hogy talán holnap is felkelhet.

Te

Szemembe nézel,

Nem tudod, ki vagyok,

Egy szempárba nézel.

Kalandozók

Ha szíved nem nyughat, kalandozó,

Nem gátolhat se tűz, se vas, se bitó,

Köztünk a helyed, vérünkből való.

Sziasztok

p.s. csak saját felelősségre

[Lenday]

Múzsámhoz

Mint harmatos rózsára eső nap sugára

Oly csodálatos Angéla orcája

Kortalan szépsége nem fogható máshoz

Csupán az angyalok szelíd mosolyához

Repes a szívem, ha boldognak látom

Ameddig csak élek, soha meg nem bántom

Mert engem elbűvölt, minek is tagadnám

Egyetlen csókjáér fél karom odaadnám

Legboldogabb ember az lehet a földön

Kinek megadatott az a csoda, öröm

Hogy mondhatja magáról, e nőnek a férje

Gyermekei apja, életének része.

[Lenday]

Hírek hozója

Nap nap után belenézek

Az igéző szemébe

Elbővölő hangját hallom

Úgy érzem, hogy megérte

Felkelni ma, s élni újra

Ezt a szürke életet

Számolni a fejem felett

Elrepülő éveket

Jó, vagy rossz hír, majdnem mindegy

Ha azt Öntől hallhatom

Vagy tán mégsem, hisz a jónál

Szétterül az arcomon

Egy hatalmas, széles vigyor

Látva az Ön szemeit

Az azokban megcsillanó

Fényt, az öröm jeleit

Remélem jól megy minden

Pihenek a kertünkben

[Flameo]

Hajnalka

Hogy is mondhatnám el neked

Azóta szeretlek hogy találkoztam veled

Jóban s rosszban melletted lettem volna

Nemkellettem, s beleszerettél egy másik csókba

Ajakaidon másik ajak csókol

Lángszívem kihült, s elegem lett a Sorsból

Küzdöttem és harcoltam érted

Akkor még nemtudtam, plátói szerelmünk, szerelemmé lesz

[Felon]

Még akkor sem

Ha néha az arcomba csapódnak az ágak,

Ha néha rámgörgetik a mázsányi malomkövet,

Ha vállamba fúródnak a nyársak,

Ha testemre borul a temetni kívánó közeg,

Ha ott nevetsz síromnál hófehér fogakkal,

Ha megpróbálod vérrel mocskolni a nevem,

Ha rámrontasz száguldó fogattal,

Ha miattad lábaim gyors iramban szedem...

Még akkor sem feledem ki voltam hajdanán,

Hiába kísért száz rosszal a Sors,

Bús ének zendül fel szeretteim ajakán,

Hisz erős az, bármilyen kicsi is a bors.

2006. 01. 24.

[Madovick]

Új idők és új egek

Új idők és új egek,

Új célok és új terek,

Előttem mind kik álltok,

Tihozzátok kiáltok!

Rajtam csúf korok tiportak,

Meggyaláztak, kiraboltak,

Semmibe ezerszer vettek,

Oh, de pedig hogy tévedtek

Mikor hitték szégyentelen,

Örökre elbántak velem,

Száz csatát bár elvesztettem,

Megverten mindig felkeltem,

Hiába a kis halálok:

Mégis élek, mégis állok.

Volt barát, aki elárult,

Vészben orvul hátamba szúrt,

Volt Múzsa ki semmibe vett,

Hideg szívű fúria lett,

Volt, ki gyűlölve gyalázott,

Szavaira nem vigyázott,

Voltak ők és voltak mások,

Illúziók, hamis álmok,

Mégis élek, mégis állok,

S hozzátok szívből kiáltok.

Adjatok nekem reményt,

Sötétben ragyogó fényt,

Kudarcoktól mentsetek,

Új idők és új egek!

[Flameo]

Éjrózsák

Éjszín rózsák vannak köröttem

Éjszín hatalom lebeg fölötte

Gyönyörű ez a sötét sereg

Szebb ennél semmi sem lehet

Fekete rózsák, s fekete lepkék

Éjszín szárnyak segítik reptét

Gyönyörű ez a sötét sereg

Szebb ennél semmi sem lehet

Oly kár hogy csak múló pillanat

Hisz semmivé foszlik, mikor jön a pirkadat

Gyönyörű ez a sötét sereg

Szebb ennél... csak a nappal lehet

[Sir Thomas]

22. szonáta

/feladat: afonya, cserép, kósza, molylepke, selyemszál/

Virágban cserép vagy cserépben virág,

emberben lélek vagy lélekben ember.

örök kérdes..

Tudod te? Én tudom.

Tudom azt,

Hogy egy bíborszínű hajnalon

Benned lelem a vigaszt.

Kósza lelkem megnyugvásra vágyik,

[mcsabee]

[Lenday]

[Valaki]

?Allecto kedvese \ Bukott angyalok I

Habár sose ismertem a jóság nagyangyalát,

Mégis örülök, egybeszőtte sorsunk fonalát,

Sokszor lázadtunk önmagunk és a világ ellen,

Hoztuk kezünkben a legrosszabb veszedelmeket.

Sose találkoztam még a jóság nagyangyalával,

Mégis tartozom őneki ezernyi hálával,

Látott kettőnket a világ két jeges sarkánál,

Egy intésre meglepett minket a harc bájával.

[Valaki]

?Szökés

Volt, mikor neved sóhaja támadt fel ajkamon,

A legnagyobb titkomat soha el nem mondhatom,

Alakod és lelked kísért hosszú éjszakák óta,

Mégis merre vezet őrült Ariadné fonala?

Volt, mikor neved indult vándorútra szívemhez,

Oly szép volt, minden gyönyörű csillagígéreted,

Szavad, varázslatos éneked aranykalitkába zárt,

Minden keserves sóhaj csak a te ölelésedre várt.

Volt, álomban elszöktem hozzád, hogy lássalak,

Hogy messzi szabad börtönömben megtartsalak,

Simogattam hajad és két karomba zártalak,

Téged a világtól megóvni próbáltalak.

De angyalszárnyadról leszakítottam egy csillogó tollat,

És ezt a bűnömet magamnak soha meg nem bocsátottam,

Elszöktem ijedten, félve a sose látott haragodtól,

Elszöktem egyetlen meleged adó, fényes otthonomból

[Valaki]

?Búcsú

Kérlek, ne sírj, ha kezedbe veszed e átkozott írást,

Lelkemből hoztam neked ide sok, kínnal teli vívmányt,

Kitöltöttem magamból életadó vörös boromat,

Csakhogy tudd

[Diabolus]

Jómagam

Egy semmitmondó, kiégett test,

Néhanapján mosollyal int

Egy - két barátra - ha odatekint.

Ott mélyen tudja a varázsszót.

Magány.

S még a szerelem..... talán.

[Sir Thomas]

Sas

Fönn egy sas száll, szépen, árván.

A Nap is csillog pelyhes szárnyán.

Szeme a földön, nem figyeli az eget,

Annál inkább mások: az emberek.

Most egy városhoz ér, hol házak vannak,

De mind romban áll, bennük nem laknak.

Föld alá bújt, ki a földön lakott,

Sötét helyen él már, hol nem nyithat ablakot.

A sas tudta ezt, látott már ilyet:

Vérző embert, vagy várost halni meg.

Lángoló utcák, égő emberek,

Halálsikolyok, üres tekintetek..

Holtak a földön hevernek szerteszét,

Aki még él, menti az életét.

A sas tovább száll, egy erdőhöz ér.

Ami már nem is erdő, mert benne semmi sem él.

Bűz terjeng a földön, mocsok van halomba,

Nincsenek levelek, a fáknak nincsen lombja.

Sivár fakorona, mint a gyökere,

Nincs friss rügye és avarja se.

De a sas nem áll meg, a tenger fölé repül.

Ott, hol a víz felett vegyszer-kéreg terül.

Épp ahogy korona nincs a száraz fákon,

Itt is sivár puszta van csak a láthatáron.

Hab és halott halak a víz felszínén,

Nem jut át már rajta fény és oxigén.

A parton csak az, mit hagytak az emberek:

Hulladékok, szemétförgetegek.

A sas tovább keres. Távolba mélyed tekintete.

Vajh talál-e partot, új életet felfedhet-e?

Lassan kifárad, emészti belül a tűz.

Szédítő játékot vele a halál karja űz.

Itt az idő, le kell szállnia,

Kimerülten betegségben, vagy éhen kell halnia.

Zuhan-zuhan, nem figyeli az eget:

Nem fél

[Riyena Quarrath]

Szerelmes Gyűlölet