Versek (!csak saját versek!)

[Felon]

Halhatatlan Tűz

A tűz, ami éget,

A tűz, ami fáj,

A tűz, ami éltet,

A tűz, ami bánt.

A tűz, ami békít,

A tűz, ami hideg,

A tűz, ami épít,

A tűz, ami feled.

A tűz, ami lobog,

A tűz, ami láva,

A tűz, ami suttog,

A tűz, ami hála.

A tűz, ami élet,

A tűz, ami pára,

Ez a tűz a szerelem,

Melynek nincs halála.

2001. 01.

[Felon]

Zűrzavar

Mesélnék neked, apró titkokat,

De az éj miatt sokminden bennmarad,

Regélnék neked, számító bókokat:

Sohase sejthesd a valódi okokat.

Reszkető lényemmel mardosó vágyakat,

Örjöngő rémekkel keserű bábokat...

Elérném, megfognám, nyitnám a kapukat,

Széthulló mozaik kövezné utamat...

Keresd az értelmet, nevess, ha találod,

A józan ész itt most nem lesz a barátod,

Ne kérdezd mi a baj, válaszra sose lelsz,

Lerázom ostoba láncaim, megölelsz.

Tombolva menekülök, ne kerülj elém,

Szavaiddal reményt nem önthetsz belém.

Nem hat rám semmi, egyszer csak lenyugszom,

Térdemet államhoz szorítva elalszom.

Bánatos kísértet suhan majd nyomomban,

Megállok, ránézek, erő a bokámban.

Belérúgok, visítva elrohan előllem,

S fájdalmamat kiszakítja, elviszi belőllem.

2005. 07.

[Warlock]

Időmértékes pillanatképek

Szálljon örökre a Holló fénytelen éjjeli égen!

[Warlock]

A gyász keserű könnyei

Hallom, hogy hívsz.

Látom, hogy sírsz.

Itt vagy és írsz,

De elérni nem bírsz.

Húzz hát le ismét!

Érezzem tüstént!

Kavarj hát most örvényt,

Használj ősi törvényt!

Mágiát, mely szeretet,

Világölelő erezet.

A varázs; csak keret.

Adj erődnek teret!

Lásd, mit tettél velem!

Életet adtál nekem.

S most...vagyok,mint egy tetem.

Körülöttem halál terem.

Bárcsak visszajöhetnél!

Szeretnél,visszaölelnél...

Tudom, nem teheted.

Egy kisfiú temetett...

Kelt: 2003 végén

[Riyena Quarrath]

~Miért?!~

Nem akarsz egyedül lenni,

nem akarsz térdre rogyni

a többi kegyetlen előtt...

De nem tudsz elvegyülni,

s nem tudsz most felállni,

mert megpecsételt a sors,

húrján már nem tudsz

hegedülni...

Nem látod végét az útnak,

nem látod a másik oldalt

mely talán szebb lehet...

De nem tudsz átjutni,

s nem tudod megkerülni,

mert csak kúszol, bénán,

erőtlenül, reményfosztottan.

- S ők csak állnak fölötted

vakon, némán...

Mintha az idő szaladna,

mégis mintha minden csak...

csak... újjászületésre várna,

de téged senki sem látna,

s hozzád már egy angyal sem

szállna...

~Miért?! Miért nem vágyódsz,

miért nem álmodsz,

miért nem áhítozol már,

mondd!!

S miért várod már csak

az életvivő sikolyt?!....~

[Diabolus]

Üdvözlet

Magához tér az ember, ha visszapillant

Élete útján, elréved merre tovább.

Észreveszi az elmúlt évek hosszú sorát

S megtalálja bennük azt a csodát -

Melyet Életnek hívnak.

Végre talál egy kincset, melyért érdemes élni.

Azzal tölti ki életét, s be nem éri mással.

S ha jőnek a nehéz napok nagy rosszallással,

Kísérti önmagát a problémákkal.

Onnantól - idáig hosszú volt az út.

Vereség és győzelem övezi szép ösvényünket.

Immáron megnyerjük ezt a csatát,

Csak céltudatosan tapossuk az utca porát, és -

Szédüljünk el a világot szeretve.

Adjon e vers új reményeket, jó hangulatot, szép élményeket.

Nem egy átlagos napon köszöntöm olvasóját....

Névnapját ünnepeljük, egy boldog napot, remélem -

A legboldogabbat!

(Ezt egy csodás embernek írtam, névnapi köszöntésre)

[Pred]

A szívem fáj

A szívem teérted fáj csak,

Nem is tudod, hogy mennyire

Dajkálnálak én idebent

Igaz lelkem zugában.

Égtem egész életemben,

Rideg hiányt éreztem csak.

Tudhattam hát, mi okozza?

Hisz nem ismertelek.

Ûzlek álmomban kedves

Sutám, Daphné; s látom magam,

Zilált Apollónként futok,

Elérnélek téged.

Riadttá lett az álomkép.

Egy babérfát látok, melyben

Lehetsz, és én érzem, hogy nem,

Már nem leszel enyém.

Ezzel érjen véget tényleg?

Mondd meg nekem, viszonzod hát,

Ez érzést, mit betartok már

Tovább, mint az éltem?

[Warlock]

Nehezebb az életnél, ami könnyebb a halálnál

Kard csattan, nyíl röppen,

Pajzs dörren, lény szökken.

Lásd hát, hogy már többen

Sosem élnek felhőtlen...

Látod? Én így érzem.

Harc dúl az szívekben.

Tudjad hát, hogy többen

Sose hálnak már mélyen...

Kard csattan, nyíl röppen,

Útjában vér fröccsen.

Érezd hát, hogy többen

Sose halnak békében...

[Diabolus]

Segített valaki...

Elvérezve hulltam a porba,

Az Élettől megtaposva.

Láttam a többit vigyorogni,

A gyengét nézve... rugdalózni.

Kísértve a sok haragtól,

Rossz embertől, csúf szavaktól...

Felemeltem újra a kezem,

Hogy büszkeségem őrizze a jelen!

S mikor fennséges és győztes képet vágtam...

Majd elvesztem a nagy csatában,

Melyet egy drága kéz vívott értem,

Felsegítve engem...

Igen! Engem!

Ott és akkor, porba hullva...

A világtól megtaposva...

Egy fénylő embert látva...

Rájöttem az Igazságra.

[Madovick]

Sivár puszták, szürke egek, halott tengerek

Sivár puszták sötét pora ölel át

Lelkem kivetve, száműzve várából

Rettegve a tegnaptól, s a holnaptól

Egyedül vagyok, s sírva gondolok rád.

Fejem fölé szürke egek omlanak

Elfedik szememtől a nap sugarát

Csak bámulok csendben ködfoltokon át

Nem tudhatod, mily régóta akarlak.

Halott tengerek vize mossa lábam

Nem hallhatom már a sirályok dalát

Itt akarom hagyni e bús óceánt

De gúzsba köt minden emlékem s múltam.

[MagyarGergely]

Becsapva

Egyszer elhagynak majd, akik szerettek,

kik veled voltak, veszteden nevetnek,

akik hálával jöttek, mindent felednek,

kik világra szültek, azok temetnek.

Ki eddig védett, majd életedre tör,

egy fegyvertárs markolja hátadban a tőrt,

szeretetből irígység, hűségből gyalázat,

s elveszíted majd utolsó csatádat.

Tűnődsz, hol hibáztál, hogy óvatlan voltál,

pedig zárva minden ajtó, s megrakva az oltár,

ellenséged sincs, hisz mindenkit lebírtál,

azok árulhatnak csak el, akikben megbíztál.

Magyar Gergely 2005 09. 21.

[Diabolus]

Egy gyönyörű alkonyatról

Pirosló, fénylő alkony

Kékbe, vörösbe hajló

Színeddel festett balkon.

Innen nézem fényed

Szememben a láng újraéled

Még szomorúbb az élet.

[Felon]

Felelőtlenül

Megint dacolok a széllel,

A földre hajlítom a fát...

És majd ha végül eltöröm,

Szenvedem fájdalmas sóhaját.

2005

[er]

Gúnyvers

Szőke haja az agyát jelzi

De sajnos nem csak azt jelenti...

Kék a szeme, kék,

Majdnem olyan, mint az ég.

Izmos a teste

S oly gyönyörű a lelke.

Ólábú a lába

És egy kicsit sánta.

Szerény és tökéletes,

Aranyos, de nem kíméletes.

A fiúkat szereti,

De sajnos őt így is lehet szeretni.

Kicsit béna gyerek,

útjában vannak mindenféle szerek.

A füves cigit szipókázza,

Nyáron azt is kipróbálta.

Rendes drogot is használt,

Végül az alkohollal kiütötte magát!

nah, ne lepődjön meg senki h mekkora trágyadomb ez a vers, kábé 13 éves lehettem, amikor megszállt az ihlet és papírra vetettem e pár szánalmas kis sorocskát:)

egy hosszú(4 év), gyötrő és reménytelen szerelem szüleménye....

gondoltam megosztom veletek, hamár megtaláltam a fiókomban:)

[Felon]

Elég volt

Nem akarok lenni kóborlók vándora,

Ne dőljön rám ostobák városa.

Ne ejtsen rajtam sebet az élet ostora,

Sorsom többé ne legyen lelkemmel mostoha...

2005

[Ekiko]

Vég

A Sötét Erdőben Ijesztő Lények.

Ne tévedj oda, ha az életed félted!

Mert mikor a hó lehull, S az éj kopog

Éhség törtet A Folyón túl.

Rémisztő zajt keltve a fák közt,

Egy ordító farkas a hidegben rád tör;

Hatalmas fogait Villogtatja Feléd

Menekülnél? Ne remélj. Kiéhezett szegény.

De Te elfutsz, s sorsod Ezzel pecsételed,

Nyílt térre érve Nincs menekvésed.

Farkas gyors, Te lassú.

S már nem éhes a pára,

Vérbe fagyva fekszel,

Imára nyitva szádat.

De a hajnali fényében

Nyöszörögni sincs erőd,

A hó izzik körötted,

S Te elhagyod e vérmezőt.

[Morelight]

Szőtlenül Összeszőtt Szőttes

Lángban edzett láng-alakok,

Szítják szívem minden vágyát.

Szerelmet és Gyűlöletet,

Keverik s Kavarják.

[Morelight]

(élet)CÉL

Különös érzés lepett meg engem,

A csöndes éjben szárnyaltam éppen.

Titkokat sugdosott a szél, épp énnekem.

[Felon]

Amikor

Amikor úgy érzed szétfeszít a kényszer,

Amikor tudod már: elveszett az ékszer.

Amikor nyugalmad halála valósággá válik,

Amikor az áradat eljutott a gátig.

Amikor szembejön és remegve várod,

Amikor két szemét sötétben is látod.

Amikor vesztedre tör a bűnös élet,

Amikor megtudod, szíved sosem téved.

Amikor minden nap újabb kín, és fájó,

Amikor idegeden táncol, mint egy szilaj ráró.

Amikor minden szava édes harmat cseppje,

Amikor nem válik valóvá álmaidban este.

Akkor megérzed majd: más lettél örökre,

Mert lénye a kezeid guzsajba kötötte.

2005

[Madovick]

Az utolsó rőt levél

Csendesen telnek a lassú órák

Vörös levelek bársonyba vonják

Szépen megfestik a sivár utcát;

De szívem kopár marad.

Magányban számolom a perceket

S nem találom elveszett lelkemet

Ki új erőt adhatna énnekem.

Könnyeim megfojtanak.

Az Õ ölelésére vágyom csak

Egy csókjára gyönyörű Múzsámnak

De álmaim valóra nem válnak.

Miért kínzol hát te is?

A szép tavasz többé már nem jön el

Meghalt a nyár, együtt bús szívemmel

Mi az, mit már soha nem érek el?

Az utolsó rőt levél.

[Ekiko]

Tűz

Mikor az éj leszáll

a szó sem jár

halk csendben lép a lány

Benn fúj a fény

kinn ég a szél

egy anya keresi gyermekét

Süvít a láng

reszket a nyár

a kisfiú alatta sírdogál

Végül véres dombon át

fut veszettül a világ

fényével festve meg a halált...

[Ekiko]

Tükör

Elmerül a szó égkék vizekben,

Eltűnik a hang a vesztőhelyeken.

Vihar tör elő morajló tengeren,

Nem alszik a lég eltiport lelkeken.

Hamis arcban félelem nem honol,

Vérvörös színben, szikrát, s lángot szór.

Megváltozott lényünkből árad a rontás,

Búcsút inthet, kit egyszer is megtalál.

[Ekiko]

EGYSZER....

Egyszer majd elmúlik az élet,

S nem tudod, jó voltál-e vagy sem.

Egyszer majd megszűnik a léted,

S nem tudod, mi az, mit nem tettél meg.

Egyszer eljön az az idő,

Mikor neked már nem számít mi történik.

Egyszer eljön az az idő,

Mikor csak az emléked fog élni.

[Diabolus]

Én... én

Volt egy társam : én

Õ volt a fény

Volt egy ellenségem : én

Õ volt a fekély

Megöltem őt

A gonosztevőt.

[Dream]

Jóslat

Tüz a nap,fülledt az idő.

Szél nincs,

S ha mégis,

Akkor csak lágyan simogat,

Mint egy jó szerető.

Este van,sötét éjszaka,

Fülledt a szoba,

Hiszen az emeleten "tüzel" a lambéria.